A Real Madrid korábbi angol kiválósága, David Beckham betöltötte 50. életévét, ami egy igazán szép kerek szám. Talán nem túlzás azt állítani, hogy David generációja legnagyobb divatnagykövete lett és mellette ráadásul a korszak egyik legjobb labdarúgója is. Most eme kerek születésnap alkalmából kicsit visszaemlékszünk Beckham madridi éveire.
Út a legnagyobbak közé
David Beckham 1975. május 02-án született Londonban. Gyerekkori álma még az volt, hogy egy nap a Tottenham Hotspur játékosa lesz. 12 éves volt, amikor be is került a Spurs akadémiájára, de tulajdonképpen két év után úgy látták, nem elég tehetséges, így a szintén Londoni Brimsdown Rovers-hez került. Itt elég volt eltöltenie két esztendőt, hogy a Manchester United felfigyeljen rá, amely 1991-ben le is igazolta őt utánpótlás bázisába. Daviddel pedig nem is történhetett volna ennél jobb. A Manchester United akkori trénere, Sir Alex Ferguson folyamatosan figyelemmel kísérte fejlődését és 1992-től a Manchester igazolt játékosa lett.
A kezdetben Beckham-nek sok nehézséggel kellett szembenéznie, még az alsóbb osztályú Preston North End játékosa is volt, de már ekkor nagyon tudott küzdeni, így visszaverekedte magát a Manchester Unitedbe. 1996. augusztus 17-én a Wimbledon elleni mérkőzésen aztán a világ megismerte a remek rúgótechnikájú angol fiút, hisz nemes egyszerűséggel félpályáról tekert a hálóba.
Beckham innentől a Manchester United egyik alapembere lett. Az évek során fontos gólok, gólpasszok, hajszálpontos átadások és kivételesen szép és nagy szabadrúgás gólok jellemezték a játékát. Idővel a Spice Girls egyik tagjával, Victoria Adams-szel is összeházasodott. Innentől kezdve pedig igazi divatnagykövet és celeb vált belőle. Azt a nevet, hogy Beckham, mindenki ismerte, még az is, aki nem nézett labdarúgást. Lehet, hogy voltak nála jobb játékosok a korszakában, de híresebbek nem igazán.
2003-at írtunk, amikor Beckham 28 évesen már hat alkalommal megnyerte a Manchesterrel a Premier League-et, két alkalommal az FA Kupát, két alkalommal az angol szuperkupát és nem mellesleg a Bajnokok Ligáját és a klubvilágbajnokságot is. Beckham tehát addigra mindent elért csapat szinten. Egyénileg sem volt szégyenkezni valója, hisz 1999-ben a FIFA és a France Football aranylabda szavazásán is második lett, míg 2001-ben a FIFA szavazásán újfent második volt. A Manchester Unitedben 394 hivatalos tét meccsen 85 gólt szerzett és 121 gólpasszt adott, emellett pedig 29 szabadrúgás gólt jegyzett. 2003 nyarán azonban világossá vált, hogy távozni fog Manchesterből, ő pedig az egyik legmagasabb polcnak számított, akit Florentino Pérez mindenáron meg akart szerezni.
Beckham útja Madridba
2003. június 06-án az FC Barcelona elnökjelöltje, Joan Laporta bejelentette, hogy klubjuk megállapodott a Manchester Uniteddel:
“Rendkívül biztató tárgyalásokat folytattam Peter Kenyonnal, a manchesteriek vezetőjével David Beckham szerződtetéséről, és nagyon optimista vagyok. Bemutattuk a pénzügyi garanciáinkat, amikkel az angolok elégedettek voltak. Szerintem ők is megegyeztek Beckham képviselőivel, mert másként nem bátorítottak volna. Úgy vélem, mindenben megállapodtunk, David Beckham a mi játékosunk lesz”
A Manchester United valóban megállapodott az FC Barcelonával, már csak maga a játékos aláírása kellett.
2003. június 15.-én Laporta megnyerte a Barcelona elnökválasztását, köszönhetően annak, hogy kampánya nagy részét Beckham leigazolása töltötte ki. Kicsit hasonlóan, mint anno Pérez esetében a Figo transzfer. Laporta annyira magabiztos volt, hogy június utolsó hetében az FC Barcelona boltjaiban már árulni kezdték a 7-es számmal ellátott Beckham mezeket.
Maga a játékos azonban zokon vette, hogy a Manchester úgymond a háta mögött már el is adta őt a Barcelonának. David elmondta, hogy ha távozik Manchesterből, azt csakis Madridba tenné. Ő maga megegyezett Florentino Pérezzel, majd Pérez felkereste a Manchestert, és ő Laportával ellentétben “azonnal” fizetőképes volt, így eldőlt, hogy Beckham a Real Madrid játékosa lesz. 2003. július 1-jén hivatalos is lett, hogy Beckham harmadik angol játékosként Laurie Cunningham és Steve McManaman után, csatlakozik a Galaktikusokhoz.
Beckham ára 37.5 millió Euro volt. Pérez akkoriban azt ígérte, hogy minden évben elhoz egy Galaktikust a Real Madridba. Figo (2000), Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után Beckham volt a negyedik.
Beckham Madridban nem tudta a 7-es mezszámot választani, mert azt a klub legendája, Raúl birtokolta. A még szóba jöhető 10-es mezszám sem volt szabad, mert az már az első Galaktikusé, Figoé volt. Mivel Davidnek sportolói példaképe volt Michael Jordan, így végül az ő mezszámát, a 23-ast választotta. A sikeres orvosi vizsgálatot követően július 2-án Beckhamet 25 ország 500 akkreditált újságírója előtt mutatták be a klub kosárlabda létesítményében, ahol a Real Madrid korábbi játékosa, Alfredo Di Stéfano átadta neki a híres fehér mezt.
Az pedig, hogy Péreznek milyen jó érzéke volt a Beckham igazolást illetően, mi sem bizonyítja jobban, hogy Beckham mezei keltek el magasan a legnagyobb számban. A Real Madridnak még külön Ázsiai turnéja is volt, ami csak Beckhamről szólt.
Beckham első szezonja, a tripla lehetősége
A 2003/2004-es idény volt Beckham első szezonja a Real Mariddal. A klub ekkoriban a Galaktikus érát élte és esélyes volt papíron minden porondon, így a La Ligában, a Király-kupában és a Bajnokok Ligájában is. Úgy tűnt ez valóban a Madrid éve lesz, a szezont jól is kezdte a csapat a Spanyol Szuperkupa megnyerésével.
A spanyol bajnokságban is óriásit ment a Real Madrid, a 12. fordulótól élre állt a csapat és egészen a 31. fordulóig ott is maradt. Tehát a bajnokság nagy részében vezette a tabellát és remekül is játszott. A gondok 2004. március 07-én kezdődtek a csapat körül. Ugyanis 26 fordulót követően (12 mérkőzéssel a bajnokság vége előtt) a csapat 59 ponttal vezette a tabellát, a 2. helyen az 51 pontos Valencia CF állt, míg a 3. az 50 pontos Deportivo de La Coruña volt. Azaz a Real Madridnak 12 mérkőzéssel a vége előtt majdnem 3 meccsnyi előnye volt. Ennek egy ekkora klubnál, ilyen kerettel tulajdonképpen egy zsebben lévő bajnoki címnek kellett volna lennie. De mi történt ekkor? Nos, ezt talán senki se tudja megmondani. Elfogyott a csapat? Elbízta magát? A szerencse elpártolt mellőle? Nehéz megmondani. Az említett március 07-i napon kezdődött el a csapat kálváriája. 1-1-es döntetlent játszott a Racing Santander ellen. Ezt követően döntetlen a Zaragozával (1-1) majd vereség a Bilbaótól (4-2). A bukdácsolás ellenére 31 forduló után (7 meccsel a vége előtt) még mindig a Real Madrid volt a tabella élén, de az előnye elfogyott. A Real Madrid 67, a Valencia CF 66 míg a Deportivo de La Coruña 57 ponttal álltak.
7 mérkőzés volt hátra olyan ellenfelek ellen, mint: Osasuna, Atlético Madrid, Barcelona, Deportivo de La Coruña, Mallorca, Real Murcia és Real Sociedad. Nem volt könnyű a sorsolás, de a csapatnak a saját kezében volt a sorsa. Ha valaki pedig ekkor azt mondja, hogy az elkövetkező 7 bajnoki meccsből a Real jegyez majd 1 győzelmet és 6 vereséget, azt valószínűleg kinevetik. De ez történt. A csapat a 7 meccsen 7 gólt lőtt (1 gól / meccs) és 17 gólt kapott (2.4 gól / meccs). A Madrid történelmet írt, de nem úgy ahogy szeretett volna. Korábban 3 egymást követő vereség volt a rekordja a La Ligában, de ezennel 5 egymást követő vereséget jegyzett. A csapat így egy félig megnyert bajnokságban mai napig érthetetlen módon kissé megtépázva csak a 4. helyen futott be.
Ami a Király-kupát illeti a csapat simán menetelt a legjobb 8 közé, szép játékkal, ahol a szezon béli nagy rivális a Valencia CF várta a csapatot. A Real végül nagyon sima 5-1-es összesítéssel tovább ment az elődöntőbe. Nagyon úgy nézet ki, hogy a kupa a Madridé lesz. Az elődöntőben aztán a Sevillán is túlment a csapat 2-1-es összesítéssel. A döntőben a Real ellenfele a könnyebb diónak számító Real Zaragoza volt. És ekkor itt is jött a totális, érthetetlen összeomlás: Beckham révén még a 23. percben vezettünk is, majd végül 3-2-re elvesztettük a döntőt, így a Király-kupa is kicsúszott a csapat kezei közül.
A Bajnokok Ligájában a legjobb 8 között aztán a francia AS Monacóval találkoztunk. A Bernabéuban még semmi gond nem volt: 4-2-es győzelem. A visszavágón aztán totális összeomlás, 3-1-es vereség és ezzel kiesés az idegenben lőtt góloknak köszönhetően. A legfájóbb talán az, hogy az öt monacói gólból kettőt az a Fernando Morientes lőtt, akit a Real Madrid adott kölcsön a francia klubnak. A Monaco pedig, mint később ismert, bejutott abban az évben a BL döntőjébe.
Beckham öröksége Madridban
Talán vitán felül a futballtörténelem egyik legnagyobb marketing igazolása volt David Beckham, de eredményekben nem tudta megközelíteni azt, amit Manchesterben elért. Négy szezont töltött el Madridban, de mindössze az első szezonjában nyert egy Spanyol Szuperkupát és az utolsó szezonjában egy La Liga címet.
Ha csak a tétmérkőzéseket vesszük alapul, 155 fellépésen 20 gólt szerzett és 51 gólpasszt adott. Ami azonban Madridban is kirívó volt a részéről, azok a hihetetlen hosszú passzok és a szabadrúgás góljai.
Utolsó szezonjában a 2006/2007-es idényben a keménykezű Fabio Capello alatt azt is megmutatta, hogy micsoda küzdeni akarás dolgozik benne és akkor is keményen edzett hétről hétre, amikor az olasz szakember nem számított rá. Végül visszaverekedte magát a csapatba és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a csapat megnyerte a La Ligát.
David Beckhamre talán azóta is mindenki így emlékszik, az angol játékos, aki mindig küzdött.
