Courtois: 300!
A Real Madrid belga hálóőre Thibaut Courtois 2018-ban csatlakozott a királyi gárdához az angol Chelsea együttesétől 35 millió Euró ellenében. Courtois azóta túlzás nélkül a klub történelmének egyik legjobb hálóőre lett, aki minden fellépést figyelembe véve most elérte a 300 mérkőzést a klub színeiben (egyébként a Mallorca elleni volt a 200. spanyol bajnokija is).
Courtois és az elődök
A belga kapus a klub történelmében az ötödik olyan portás, aki elérte a bűvös 300 mérkőzéses álomhatárt.
Ez elsőként a spanyol Juanito Alonsonak sikerült, aki 1949 és 1961 között védett a klub színeiben, majd még két évet a Castillában is levezetett. Alonso 225 LaLiga, 45 Király-kupa, 22 BEK és 8 barátságos meccsen képviselte a csapatot, azaz pontosan 300 fellépésen. Alonso ezen időszak alatt 4 LaLiga-címet és 4 Bajnokok Ligája elsőséget jegyzett, azaz 8 trófeát nyert a klub színeiben. A 300 fellépés alatt 430 gólt kapott (mérkőzésenként 1.43) és 77 meccset hozott le kapott gól nélkül (25.6%).
A második kapus a szintén spanyol Miguel Ángel volt, aki 1968 és 1986 között védte a királyi gárda hálóját. Ángel 247 LaLiga, 45 Király-kupa, 9 Ligakupa, 19 BEK, 17 UEFA-kupa, 9 KEK és 13 barátságos mérkőzésen képviselte a csapatot, azaz összesen 359 fellépésen. Ángel 377 gólt kapott (mérkőzésenként 1.05) és 134 meccset hozott le kapott gól nélkül (37.3%).
Ami a trófeákat illeti, abban sem szűkölködött, 6 LaLiga-címet, 5 Király-kupát, 1 Ligakupát és 1 UEFA-kupát nyert a csapattal, azaz összesen 13 trófeát jegyzett.
A harmadik a szintén spanyol Paco Buyo volt, aki 1986 és 1997 között védett Madridban. Buyo 343 LaLiga, 44 Király-kupa, 7 Spanyol Szuperkupa, 36 Bajnokok Ligája, 18 UEFA Kupa, 6 KEK és 24 barátságos meccsen képviselte a csapatot, azaz összesen 478 fellépésen. Paco ezen idő alatt 6 LaLiga, 2 Király-kupa, 4 Spanyol Szuperkupa és 1 Copa Iberoamericana címet nyert, azaz összesen 13 trófeát tudhatott magáénak.
Ami a kapuban nyújtott teljesírményét illeti, a 478 fellépésen 474 gólt kapott (mérkőzésenként 0.99) és 188 mérkőzést hozott le kapott gól nélkül (39.3%).
A negyedik név talán senkinek sem meglepetés, a szintén spanyol Iker Casillas, aki 1999 és 2015 között képviselte a Real Madrid első számú csapatát. Casillas ezen időszak alatt 510 LaLiga, 40 Király-kupa, 13 Spanyol Szuperkupa, 152 Bajnokok Ligája, 7 Klubvilágbajnoki, 3 UEFA Szuperkupa és 74 barátságos meccsen képviselte a csapatot, azaz összesen 799 fellépésen.
Iker a klubbal 5 LaLiga, 2 Király-kupa, 4 Spanyol Szuperkupa, 3 Bajnokok Ligája, 2 klubvilágbajnoki és 2 UEFA-szuperkupa címet nyert, azaz összesen 18 trófeát.
Casillas a 799 fellépésen 827 gólt kapott (mérkőzésenként 1.035) és 286 mérkőzést hozott le kapott gól nélkül (35.8%).
Courtois és a számok
Courtois jelenleg 200 LaLiga, 8 Király-kupa, 9 Spanyol Szuperkupa, 60 Bajnokok Ligája, 3 klubvilágbajnoki, 2 UEFA-szuperkupa és 18 barátságos mérkőzésen képviselte a klubot. A 300 fellépése során 297 gólt kapott (mérkőzésenként 0.99) és 118 mérkőzést hozott le kapott gól nélkül (39.3%).
Ami a trófeákat illeti, Courtois eddig 3 LaLiga, 1 Király-kupa, 3 Spanyol Szuperkupa, 2 Bajnokok Ligája, 3 klubvilágbajnoki és 2 UEFA-szuperkupa címet nyert a csapattal, azaz összesen 14-et.
A legek
A Real Madrid színeiben legtöbb kapott gól nélküli mérkőzéssel rendelkező kapusok rangsora:
- Iker Casillas: 286
- Paco Buyo: 188
- Miguel Ángel: 134
- Thibaut Courtois: 118
- Mariano García Remón: 93
- Juanito Alonso: 77
- Antonio Betancort: 74
- Keylor Navas: 59
- Vicente Train: 45
- Agustín Rodríguez Santiago: 44
A kapusok, akik a legtöbb trófeát nyerték a Real Madrid színeiben:
- Iker Casillas: 18 trófea
- Thibaut Courtois: 14 trófea
- Miguel Ángel: 13 trófea
- Paco Buyo: 13 trófea
- Keylor Navas: 12 trófea
- Agustín Rodríguez Santiago: 11 trófea
- Andriy Lunin: 11 trófea
- Mariano García Remón: 10 trófea.
- Kiko Casilla: 10 trófea
- Juanito Alonso: 8 trófea
- Antonio Betancort: 8 trófea
Mbappé, a legeredményesebb debütáns
A francia támadó 2024. július 1-jén csatlakozott hivatalosan a Real Madridhoz. Nyílt titok, hogy Mbappé gyerekkori álma volt a Real Madridban játszani. Noha debütáló szezonjában a legnagyobb célja, a Bajnokok Ligája megnyerése már egész biztosan nem sikerül neki, ő lett a Real Madrid történelmében a legeredményesebb debütáló.
Mbappé az új rekorder
A francia támadó rögtön az első mérkőzésén, 2024. augusztus 14-én gólt szerzett az Atalanta elleni UEFA-szuperkupa-döntőben, amit a csapat 2-0 arányban meg is nyert, így Mbappé rögtön nemzetközi trófeával nyitott a csapatban.
Érdekesség továbbá, hogy Mbappé ebben az idényben hat különböző sorozatban is képviselte a Real Madridot, így a La Ligában, Király-kupában, Spanyol Szuperkupában, Bajnokok Ligájában, UEFA-szuperkupában és a klubvilágbajnokságon is. A francia támadó emellett minden porondon eredményes volt.
Mbappé továbbá a döntőkben is remekelt az aktuális idényben. A már említett UEFA-szuperkupában bevette az Atalanta hálóját, majd a klubvilágbajnoki döntőben gólt lőtt és gólpasszt adott a Pachuca ellen, a Spanyol Szuperkupában és a Király-kupában pedig a Barcelona ellen volt eredményes.
Külön érdekesség, hogy a szezont megelőzően Mbappé nem jegyzett egy szabadrúgásgólt sem pályafutása során. 2025. március 29-én azonban a Leganés elleni LaLiga-mérkőzésen megszerezte első szabadrúgásgólját, majd közel egy hónapra rá, április 26-án, a Király-kupa-döntőben az FC Barcelona ellen megvolt a második is.
Korábban a debütáló idényben szerzett legtöbb gól rekordját a Real Madridban a chilei Iván Zamorano tartotta, aki az 1992/1993-as szezonban jutott el 37 találatig 45 mérkőzésen (82.2%-os hatékonyság). Mbappé a hétvégi, FC Barcelona ellen jegyzett mesterhármasával átadta a múltnak ezt a rekordot.
Mbappé idei szezonja a Real Madridban:
- La Liga: 31 mérkőzés / 27 gól / 3 gólpassz.
- Király-kupa: 4 mérkőzés / 2 gól / 0 gólpassz.
- Spanyol Szuperkupa: 2 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
- Bajnokok Ligája: 14 mérkőzés / 7 gól / 2 gólpassz.
- UEFA Szuperkupa: 1 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
- Klubvilágbajnokság: 1 mérkőzés / 1 gól / 1 gólpassz.
Összességében 53 mérkőzés / 39 gól / 8 gólpassz.
David Beckham 50 éves lett!
A Real Madrid korábbi angol kiválósága, David Beckham betöltötte 50. életévét, ami egy igazán szép kerek szám. Talán nem túlzás azt állítani, hogy David generációja legnagyobb divatnagykövete lett és mellette ráadásul a korszak egyik legjobb labdarúgója is. Most eme kerek születésnap alkalmából kicsit visszaemlékszünk Beckham madridi éveire.
Út a legnagyobbak közé
David Beckham 1975. május 02-án született Londonban. Gyerekkori álma még az volt, hogy egy nap a Tottenham Hotspur játékosa lesz. 12 éves volt, amikor be is került a Spurs akadémiájára, de tulajdonképpen két év után úgy látták, nem elég tehetséges, így a szintén Londoni Brimsdown Rovers-hez került. Itt elég volt eltöltenie két esztendőt, hogy a Manchester United felfigyeljen rá, amely 1991-ben le is igazolta őt utánpótlás bázisába. Daviddel pedig nem is történhetett volna ennél jobb. A Manchester United akkori trénere, Sir Alex Ferguson folyamatosan figyelemmel kísérte fejlődését és 1992-től a Manchester igazolt játékosa lett.
A kezdetben Beckham-nek sok nehézséggel kellett szembenéznie, még az alsóbb osztályú Preston North End játékosa is volt, de már ekkor nagyon tudott küzdeni, így visszaverekedte magát a Manchester Unitedbe. 1996. augusztus 17-én a Wimbledon elleni mérkőzésen aztán a világ megismerte a remek rúgótechnikájú angol fiút, hisz nemes egyszerűséggel félpályáról tekert a hálóba.
Beckham innentől a Manchester United egyik alapembere lett. Az évek során fontos gólok, gólpasszok, hajszálpontos átadások és kivételesen szép és nagy szabadrúgás gólok jellemezték a játékát. Idővel a Spice Girls egyik tagjával, Victoria Adams-szel is összeházasodott. Innentől kezdve pedig igazi divatnagykövet és celeb vált belőle. Azt a nevet, hogy Beckham, mindenki ismerte, még az is, aki nem nézett labdarúgást. Lehet, hogy voltak nála jobb játékosok a korszakában, de híresebbek nem igazán.
2003-at írtunk, amikor Beckham 28 évesen már hat alkalommal megnyerte a Manchesterrel a Premier League-et, két alkalommal az FA Kupát, két alkalommal az angol szuperkupát és nem mellesleg a Bajnokok Ligáját és a klubvilágbajnokságot is. Beckham tehát addigra mindent elért csapat szinten. Egyénileg sem volt szégyenkezni valója, hisz 1999-ben a FIFA és a France Football aranylabda szavazásán is második lett, míg 2001-ben a FIFA szavazásán újfent második volt. A Manchester Unitedben 394 hivatalos tét meccsen 85 gólt szerzett és 121 gólpasszt adott, emellett pedig 29 szabadrúgás gólt jegyzett. 2003 nyarán azonban világossá vált, hogy távozni fog Manchesterből, ő pedig az egyik legmagasabb polcnak számított, akit Florentino Pérez mindenáron meg akart szerezni.
Beckham útja Madridba
2003. június 06-án az FC Barcelona elnökjelöltje, Joan Laporta bejelentette, hogy klubjuk megállapodott a Manchester Uniteddel:
“Rendkívül biztató tárgyalásokat folytattam Peter Kenyonnal, a manchesteriek vezetőjével David Beckham szerződtetéséről, és nagyon optimista vagyok. Bemutattuk a pénzügyi garanciáinkat, amikkel az angolok elégedettek voltak. Szerintem ők is megegyeztek Beckham képviselőivel, mert másként nem bátorítottak volna. Úgy vélem, mindenben megállapodtunk, David Beckham a mi játékosunk lesz”
A Manchester United valóban megállapodott az FC Barcelonával, már csak maga a játékos aláírása kellett.
2003. június 15.-én Laporta megnyerte a Barcelona elnökválasztását, köszönhetően annak, hogy kampánya nagy részét Beckham leigazolása töltötte ki. Kicsit hasonlóan, mint anno Pérez esetében a Figo transzfer. Laporta annyira magabiztos volt, hogy június utolsó hetében az FC Barcelona boltjaiban már árulni kezdték a 7-es számmal ellátott Beckham mezeket.
Maga a játékos azonban zokon vette, hogy a Manchester úgymond a háta mögött már el is adta őt a Barcelonának. David elmondta, hogy ha távozik Manchesterből, azt csakis Madridba tenné. Ő maga megegyezett Florentino Pérezzel, majd Pérez felkereste a Manchestert, és ő Laportával ellentétben “azonnal” fizetőképes volt, így eldőlt, hogy Beckham a Real Madrid játékosa lesz. 2003. július 1-jén hivatalos is lett, hogy Beckham harmadik angol játékosként Laurie Cunningham és Steve McManaman után, csatlakozik a Galaktikusokhoz.
Beckham ára 37.5 millió Euro volt. Pérez akkoriban azt ígérte, hogy minden évben elhoz egy Galaktikust a Real Madridba. Figo (2000), Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után Beckham volt a negyedik.
Beckham Madridban nem tudta a 7-es mezszámot választani, mert azt a klub legendája, Raúl birtokolta. A még szóba jöhető 10-es mezszám sem volt szabad, mert az már az első Galaktikusé, Figoé volt. Mivel Davidnek sportolói példaképe volt Michael Jordan, így végül az ő mezszámát, a 23-ast választotta. A sikeres orvosi vizsgálatot követően július 2-án Beckhamet 25 ország 500 akkreditált újságírója előtt mutatták be a klub kosárlabda létesítményében, ahol a Real Madrid korábbi játékosa, Alfredo Di Stéfano átadta neki a híres fehér mezt.
Az pedig, hogy Péreznek milyen jó érzéke volt a Beckham igazolást illetően, mi sem bizonyítja jobban, hogy Beckham mezei keltek el magasan a legnagyobb számban. A Real Madridnak még külön Ázsiai turnéja is volt, ami csak Beckhamről szólt.
Beckham első szezonja, a tripla lehetősége
A 2003/2004-es idény volt Beckham első szezonja a Real Mariddal. A klub ekkoriban a Galaktikus érát élte és esélyes volt papíron minden porondon, így a La Ligában, a Király-kupában és a Bajnokok Ligájában is. Úgy tűnt ez valóban a Madrid éve lesz, a szezont jól is kezdte a csapat a Spanyol Szuperkupa megnyerésével.
A spanyol bajnokságban is óriásit ment a Real Madrid, a 12. fordulótól élre állt a csapat és egészen a 31. fordulóig ott is maradt. Tehát a bajnokság nagy részében vezette a tabellát és remekül is játszott. A gondok 2004. március 07-én kezdődtek a csapat körül. Ugyanis 26 fordulót követően (12 mérkőzéssel a bajnokság vége előtt) a csapat 59 ponttal vezette a tabellát, a 2. helyen az 51 pontos Valencia CF állt, míg a 3. az 50 pontos Deportivo de La Coruña volt. Azaz a Real Madridnak 12 mérkőzéssel a vége előtt majdnem 3 meccsnyi előnye volt. Ennek egy ekkora klubnál, ilyen kerettel tulajdonképpen egy zsebben lévő bajnoki címnek kellett volna lennie. De mi történt ekkor? Nos, ezt talán senki se tudja megmondani. Elfogyott a csapat? Elbízta magát? A szerencse elpártolt mellőle? Nehéz megmondani. Az említett március 07-i napon kezdődött el a csapat kálváriája. 1-1-es döntetlent játszott a Racing Santander ellen. Ezt követően döntetlen a Zaragozával (1-1) majd vereség a Bilbaótól (4-2). A bukdácsolás ellenére 31 forduló után (7 meccsel a vége előtt) még mindig a Real Madrid volt a tabella élén, de az előnye elfogyott. A Real Madrid 67, a Valencia CF 66 míg a Deportivo de La Coruña 57 ponttal álltak.
7 mérkőzés volt hátra olyan ellenfelek ellen, mint: Osasuna, Atlético Madrid, Barcelona, Deportivo de La Coruña, Mallorca, Real Murcia és Real Sociedad. Nem volt könnyű a sorsolás, de a csapatnak a saját kezében volt a sorsa. Ha valaki pedig ekkor azt mondja, hogy az elkövetkező 7 bajnoki meccsből a Real jegyez majd 1 győzelmet és 6 vereséget, azt valószínűleg kinevetik. De ez történt. A csapat a 7 meccsen 7 gólt lőtt (1 gól / meccs) és 17 gólt kapott (2.4 gól / meccs). A Madrid történelmet írt, de nem úgy ahogy szeretett volna. Korábban 3 egymást követő vereség volt a rekordja a La Ligában, de ezennel 5 egymást követő vereséget jegyzett. A csapat így egy félig megnyert bajnokságban mai napig érthetetlen módon kissé megtépázva csak a 4. helyen futott be.
Ami a Király-kupát illeti a csapat simán menetelt a legjobb 8 közé, szép játékkal, ahol a szezon béli nagy rivális a Valencia CF várta a csapatot. A Real végül nagyon sima 5-1-es összesítéssel tovább ment az elődöntőbe. Nagyon úgy nézet ki, hogy a kupa a Madridé lesz. Az elődöntőben aztán a Sevillán is túlment a csapat 2-1-es összesítéssel. A döntőben a Real ellenfele a könnyebb diónak számító Real Zaragoza volt. És ekkor itt is jött a totális, érthetetlen összeomlás: Beckham révén még a 23. percben vezettünk is, majd végül 3-2-re elvesztettük a döntőt, így a Király-kupa is kicsúszott a csapat kezei közül.
A Bajnokok Ligájában a legjobb 8 között aztán a francia AS Monacóval találkoztunk. A Bernabéuban még semmi gond nem volt: 4-2-es győzelem. A visszavágón aztán totális összeomlás, 3-1-es vereség és ezzel kiesés az idegenben lőtt góloknak köszönhetően. A legfájóbb talán az, hogy az öt monacói gólból kettőt az a Fernando Morientes lőtt, akit a Real Madrid adott kölcsön a francia klubnak. A Monaco pedig, mint később ismert, bejutott abban az évben a BL döntőjébe.
Beckham öröksége Madridban
Talán vitán felül a futballtörténelem egyik legnagyobb marketing igazolása volt David Beckham, de eredményekben nem tudta megközelíteni azt, amit Manchesterben elért. Négy szezont töltött el Madridban, de mindössze az első szezonjában nyert egy Spanyol Szuperkupát és az utolsó szezonjában egy La Liga címet.
Ha csak a tétmérkőzéseket vesszük alapul, 155 fellépésen 20 gólt szerzett és 51 gólpasszt adott. Ami azonban Madridban is kirívó volt a részéről, azok a hihetetlen hosszú passzok és a szabadrúgás góljai.
Utolsó szezonjában a 2006/2007-es idényben a keménykezű Fabio Capello alatt azt is megmutatta, hogy micsoda küzdeni akarás dolgozik benne és akkor is keményen edzett hétről hétre, amikor az olasz szakember nem számított rá. Végül visszaverekedte magát a csapatba és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a csapat megnyerte a La Ligát.
David Beckhamre talán azóta is mindenki így emlékszik, az angol játékos, aki mindig küzdött.
A Király-kupa-döntő és az El Clásico
A Real Madrid és az FC Barcelona az Európai top bajnokságok két legeredményesebb klubja, rivalizálásuk pedig hosszú időre vissza vezethető.
Azt bátran állíthatjuk, hogy a Real Madrid mindig a Bajnokok Ligája és a La Liga esetleges megnyerését helyezi első helyre, a Király-kupa pedig alapvetően egy olyan sorozat, amit az FC Barcelona ural.
A mostani cikkben megvizsgáljuk a múltat, illetve, hogy mit is mondanak a számok.
A Real Madrid és a Király-kupa
A Király-kupa ötlete 1902-ben született meg és hivatalosan 1903 óta létezik a sorozat, így ez a legrégebbi spanyolországi versenysorozat labdarúgásban.
A Real Madrid 1903-ban érdekelt is volt az első fináléban, ám ott az Athletic Bilbao ellen 3-2 arányban alul maradt.
A klub 1905-ben nyerte meg első Király-kupa-trófeáját, az ellenfél újfent az Athletic Bilbao volt.
Ebben a sorozatban azonban a Real Madridnak nem pozitív a döntőbeli mérlege, ami már magában furcsa egy olyan klub esetében, amely 18 Bajnokok Ligája-döntőből 15 alkalommal nyert (83.3%), amely 11 klubvilágbajnoki döntőből 9 alkalommal aratott végső sikert (81.8%), és amely 19 Spanyol Szuperkupa-döntőből 13 alkalommal emelte magasba a trófeát (68.4%).
A Király-kupában ez az arány 20 győztes és 20 vesztes finálé, azaz 50% győzelmi hatékonyság, amely kifejezetten alacsony.
A Real Madrid 1993-ig bezárólag 17 Király-kupa-győzelemmel rendelkezett, a legnagyobb rivális FC Barcelona pedig akkor 20 végső győzelemmel. A mérleg az ezt követő 18 évben borult fel nagyon, ugyanis a Real Madrid következőleg csak 2011-ben nyerte meg a trófeát, a barcelonai klub pedig ebben az időszakban öt végső sikert is aratott.
Jelenleg a Real Madrid a maga 20 Király-kupa-győzelmével a harmadik legeredményesebb klub ebben a sorozatban, a 24 trófeával rendelkező Athletic Bilbao és a 31 trófeával csúcstartó FC Barcelona mögött.
El Clásico a Király-kupa döntőjében
- 1936. június 21, Mestalla (Valencia): Real Madrid-FC Barcelona 2-1
- 1968. július 11, Santiago Bernabéu (Madrid): FC Barcelona-Real Madrid 1-0
- 1974. július 28, Vicente Calderón (Madrid): Real Madrid-FC Barcelona 4-0
- 1983.június 04, La Romareda (Zaragoza): FC Barcelona-Real Madrid 2-1
- 1990. április 05, Mestalla (Valencia): FC Barcelona-Real Madrid 2-0
- 2011. április 20, Mestalla (Valencia): Real Madrid-FC Barcelona 1-0
- 2014. április 15, Mestalla (Valencia): Real Madrid-FC Barcelona 2-1
Az FC Barcelona elleni Király-kupa döntők mérlege tehát eddig négy győzelem (1936, 1974, 2011, 2014) és három vereség (1968, 1983, 1990).
A Real Madrid ebben a hét fináléban 10 gólt szerzett, míg a Barcelona hetet.
Ha a két klub történelmét nézzük, akkor az El Clásico talán vitán felül a világ legnagyobb mérkőzése, amit csak fokoz az a tény, hogy egy fináléról van szó.
A két klub eddigi mérlege egymás ellen:
- La Liga: 79 Real Madrid győzelem, 75 FC Barcelona győzelem, 35 döntetlen.
- Király-kupa: 16 FC Barcelona győzelem, 13 Real Madrid győzelem, 8 döntetlen.
- Ligakupa: 2 FC Barcelona győzelem, 0 Real Madrid győzelem, 4 döntetlen.
- Spanyol Szuperkupa: 10 Real Madrid győzelem, 6 FC Barcelona győzelem, 2 döntetlen.
- Bajnokok Ligája: 3 Real Madrid győzelem, 2 FC Barcelona győzelem, 3 döntetlen.
A rivalizálás tehát rendkívül szoros. Ami a tétmérkőzéseket illeti: 105 Real Madrid győzelem, 102 FC Barcelona győzelem és 52 döntetlen az összesített mérleg. A Real Madrid eddig 435, míg az FC Barcelona 428 gólt lőtt. A mostani finálé lesz a 260. klasszikus, ami a tétmérkőzéseket illeti.
Ahogy korábban említettem, az Európai top bajnokságokat illetően is ez a két klub az etalon. A Real Madrid eddig 108 trófeával csúcstartó e téren (36 La Liga, 20 Király-kupa, 13 Spanyol Szuperkupa, 1 Copa Eva Duarte, 1 Ligakupa, 15 Bajnokok Ligája, 2 UEFA Kupa, 6 UEFA Szuperkupa, 2 Latin Kupa, 1 Ibero-Amerika kupa, 9 Klubvilágbajnoki cím és 2 Kisvilágbajnoki cím).
Az FC Barcelona a második 101 trófeával (27 La Liga, 31 Király-kupa, 15 Spanyol Szuperkupa, 3 Copa Eva Duarte, 2 Ligakupa, 5 Bajnokok Ligája, 4 Klubcsapatok Európai Kupája, 5 UEFA Szuperkupa, 3 VVK, 2 Latin Kupa, 3 Klubvilágbajnoki cím és 1 Kisvilágbajnoki cím).
Őket a harmadik helyen Európai top viszonylatban az FC Bayern München követi 83 trófeával, majd a Liverpool FC 73-mal.
Carlo Ancelotti és az El Clásico
Az olasz mester a 2013/2014-es idényben irányította első ízben a Real Madrid csapatát. 2013. október 26-án idegenben vívta első klasszikusát vezetőedzőként, a La Ligában, melyet 2-1-re nyert a Barcelona.
Abban a szezonban egyébként a bajnokságban a második El Clásicót is elvesztette a csapat, hisz egy örökké emlékezetes meccsen 3-4 arányban a katalánok nyertek.
Pont ezért okozott némi meglepetést, amikor Ancelotti Real Madridja abban a szezonban, 2014. április 16.-án a Király-kupa döntőjében 1-2 arányban Gareth Bale felejthetetlen góljának köszönhetően is felülmúlta az FC Barcelonát. Ez volt Ancelotti első Clásico-sikere, stílusosan.
Ancelotti mérlege eddig a Real Madrid élén 9 győzelem és 9 vereség, ami az El Clásicót illeti. Az ő irányításával ezeken a meccseken 37 gólt kapott a csapat és 35 gólt szerzett.
El Clásico finálék legeredményesebb játékosai
A Király-kupa döntőiben eddig hét alkalommal fordult elő, hogy a két gigászi találkozott, és ezeken a mérkőzéseken 17 gól esett.
Eddig kilenc Real Madrid játékos talált be és hat FC Barcelona játékos, illetve egy öngól született az 1968-as fináléban Fernando Zunzunegui (Real Madrid) részéről.
Érdekesség, hogy klasszikus Király-kupa-döntőt nézve az eddigi 15 gólszerzőből csak egy játékos van, aki kettő gólt is jegyez, Santillana.
Real Madrid gólszerzői:
- Eugenio Hilario (1936: 1 gól)
- Simón Lecue (1936: 1 gól)
- Carlos Santillana (1974: 1 gól, 1983: 1 gól)
- Benito Rubiñán (1974: 1 gól)
- Francisco Aguilar (1974: 1 gól)
- José Pirri (1974: 1 gól)
- Cristiano Ronaldo (2011: 1 gól)
- Ángel Di Mária (2014: 1 gól)
- Gareth Bale (2014: 1 gól)
FC Barcelona gólszerzői:
- Josep Escolá (1936: 1 gól)
- Víctor Muñoz (1983: 1 gól)
- Marcos Alonso (1983: 1 gól)
- Guillermo Amor (1990: 1 gól)
- Julio Salinas (1990: 1 gól)
- Marc Bartra (2014: 1 gól)
Történelmi fordításra készül a Real Madrid
A címvédő Real Madrid a legutóbbi Bajnokok Ligája összecsapáson 3-0 arányú vereséget szenvedett Londonban az Arsenal csapata ellen, ezzel a szakértők (és szurkolók) többsége szerint búcsúzott is az idei kiírástól. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Bajnokok Ligája történelmének melyek voltak a legnagyobb fordításai az egyenes kieséses szakaszban, a Real Madrid mikor jött vissza a legnagyobb bajból, és persze azt is, hogy mit is mondanak a számok.
A Bajnokok Ligája történelmének legnagyobb fordításai
Két gólról sok csapat tudta már megfordítani a párharcot, de az ominózus 3 gólos hátrányból eddig nem sokan. A hozzánk időben közelebbi idényektől indulva eddig a következő fordítások történtek:
2018/2019: Az elődöntők párharcaiban az FC Barcelona hazai pályán 3-0 arányban legyőzte a Liverpoolt, akiknek akkor a Real Madridhoz hasonlóan kevés esélyt adtak a továbbjutásra. A visszavágón hazai pályán azonban a Liverpool már a 7. percben betalált, és végül 4-0 arányban nyert, így 4-3-as összesítéssel továbbjutott, hogy aztán végül meg is nyerje a trófeát.
2017/2018: A nyolcaddöntő első mérkőzésén az FC Barcelona 4-1 arányban nyert az AS Roma ellen, ezzel féllábbal már a negyeddöntőben érezhette magát. Az olasz csapat azonban a hazai visszavágón a 6. percben vezetést szerzett, majd egy egészen elképesztő teljesítménnyel 3-0 arányban nyert is, így akkor még az idegenben lőtt góloknak köszönhetően 4-4-es összesítéssel a Roma jutott tovább, megfordítva a párharcot.
2016/2017: Egy újabb nyolcaddöntő és egy újabb FC Barcelona meccs. A spanyol klub ezennel a PSG otthonában kezdte a párharcot, ahol 4-0 arányban kikapott. Valóban esélytelennek tűnt innen a továbbjutás. A visszavágón Barcelonában azonban Luis Suárez a 3. percben betalált, majd egy őrült meccsen 6-1 arányban nyert a Barcelona, így 6-5 arányú összesítéssel megfordítva a párharcot tovább jutott.
2005/2006: Kissé kakukktojás ez, hisz ez nem egy párharc, hanem a finálé. Az olasz AC Milan félidőben már 3-0-ra vezetett, de a Liverpool a második félidő 9. percében betalált, majd 3-3-ra visszahozta a meccset, és a tizenegyes párbajban meg is fordította azt.
2003/2004: A nyolcaddöntőben az olasz AC Milan (amit akkor Carlo Ancelotti készített fel) a spanyol Deportivo La Coruña csapatával találkozott. Az első meccset a címvédő Milan 4-1 arányban megnyerte, így senki nem gondolta, hogy innen gondjaik lesznek a továbbjutást illetően. A visszavágón azonban a Deportivo La Coruña már az 5. percben vezetést szerzett, a félidőre ledolgozta háromgólos hátrányát, végül 4-0-ra nyert és ezzel 5-4-es összesítéssel megfordította a párharcot.
1988/1989: Az első fordulóban a német BFC Dynamo találkozott a szintén német Werder Bremennel. Az első meccsen a Dynamo háromgólos előnybe került, de a Werder otthon 5 góllal nyert (az első gólt a 22. percben szerezték), így 5-3-mal továbbjutott.
Szintén ebben a kiírásban a svájci Xamax 3-0 arányban verte a török Galatasaray-t az első meccsen, de a törökök a visszavágón már a 18. percben betaláltak, majd végül 5-0-ra nyertek, így 5-3-as összesítéssel továbbjutottak.
1985/1986: Az elődöntőben az FC Barcelona a svéd IFK Göteborg csapatával találkozott, és meglepetésre 3-0 arányban kikapott az első meccsen. A visszavágón végül már a 9. percben betaláltak a katalánok, majd 3-0 arányban nyertek. A két csapat között a büntetők döntöttek, és az FC Barcelona örülhetett a végén.
1975/1976: A legjobb 16 csapat között a Real Madrid az angol Derby County-val találkozott, és az első meccset 4-1 arányban elvesztette. Úgy tűnt oda a továbbjutás esélye, de otthon Madridban már a 3. percben előnyben volt a királyi gárda, majd végül 5-1 arányban nyert, így három gólról felállva továbbjutott.
1974/1975: A legjobb 16 között a francia Saint-Étienne az első meccsen 4-1 arányban kikapott a jugoszláv Hajduk Split csapatától. Hazai pályán ugyan csak a 36. percben jött a Saint-Étienne első gólja, de a meccset 5-1 arányban megnyerték és ők mentek tovább.
1970/1971: Az akkoriban a korábbi Real Madrid legenda, Puskás Ferenc által irányított görög Panathinaikósz a jugoszláv Red Star Belgrade csapatával találkozott, és az első meccsen idegenben 4-1 arányú vereséget szenvedett. Az athéni visszavágón azonban már a 2. percben vezetést szereztek, és végül 3-0-ra nyertek, így az idegenben lőtt gólnak köszönhetően fináléba jutottak.
1965/1966: A jugoszláv Partizan a nyolcaddöntő első meccsén 4-1 arányban kikapott a cseh Sparta Prague-tól, de a visszavágón már a 4. percben megvolt az első gól, majd végül 5-0 arányban nyertek, így 6-4-es összesítéssel továbbjutottak.
A Real Madrid legnagyobb fordításai a Bajnokok Ligájában
A Real Madrid a Bajnokok Ligája rekordere, mondhatni, hogy a sorozat királya a maga 15 trófeájával és 18 fináléjával, de sok esetben nehézségekkel tarkított út vezetett a végső sikerig. Most megnézzük, melyek voltak a csapat legnagyobb visszatérései a Bajnokok Ligájában.
2023/2024:
Az elődöntőben a Real Madrid a Bayern München csapatával találkozott és idegenben egy jónak számító 2-2 született az első meccsen. A visszavágón azonban a Bernabéuban 68 perc után vezetett a Bayern, és ezzel továbbjutásra is állt a német együttes. Már-már sokan lemondtak a továbbjutásról, amikor Joselu a 88. percben kiegyenlítette a párharcot, majd a 91. percben tovább is lőtte a Real Madridot.
2022/2023:
A Real Madrid már a legjobb 16 között találkozott az előző évi döntős ellenfelével, a Liverpoollal. Az első meccset Angliában rendezték, ahol a Liverpool 14 perc után már kétgólos előnyben volt, de Vinícius Jr. duplájával már 36 perc után egálra álltak a felek, majd végül 2-5 arányban nyert is a címvédő.
2021/2022:
PSG-Real Madrid 1-0. A visszavágón a Santiago Bernabéuban szintén a PSG került előnybe, így a Madrid hátránya már két gól volt, amikor alig fél óra volt hátra a rendes játékidőből. Talán senki nem felejti, hogy Karim Benzema pályafutása egyik legfontosabb mesterhármasát szerezte, ezzel egymaga megfordítva a párharc állását, a Real Madrid pedig 3-2 arányban továbbjutott.
Ugyanebben a szezonban a nyolcaddöntőben a Real Madrid ugyan 3-1 arányban megnyerte Londonban az odavágót a Chelsea ellen, de hazai pályán 75 perc után 3 gólos hátrányban volt, így 15 perccel a rendes játékidő vége előtt 4-3 arányban kiesésre állt. A 80. percben aztán Luka Modrić fantasztikus külsővel adott gólpassza után Rodrygo kiegyenlítette a párharcot, majd Karim Benzema a 96. percben tovább lőtte a Real Madridot.
Szintén ebben az epikus szezonban az elődöntőben a Madridi alakulat 4-3-ra kikapott a Manchester City otthonában, majd hazai pályán a Bernabéuban a 73. percben hátrányba került. 17 perccel a párharc vége előtt három gól választotta el a Madridi alakulatot a továbbjutástól. Ekkor született meg az az epikus 1% esély, amit az UEFA tett közzé. A többi pedig már történelem. A 90. percben Rodrygo szépített, majd a 91. percben ki is egyenlítette a párharc állását. A hosszabbításban aztán Karim Benzema döntött, így tulajdonképpen 20 perc alatt lőtt három gólt a Real Madrid és 6-5 arányban továbbjutott.
2015/2016:
A nyolcaddöntőben a Real Madrid az elviekben könnyebb feladatnak ígérkező Wolfsburg csapatával találkozott. Az első meccset Németországban játszották, ahol óriási meglepetésre a Wolfsburg 2-0 arányban legyőzte a rekordbajnokot. A madridi visszavágón aztán Cristiano Ronaldo varázsolt, és a mesterhármasával 3-2 arányban továbbjutott a Real Madrid.
2013/2014:
A csapat ekkor jutott 12 évet követően újfent a Bajnokok Ligája fináléjába, az ellenfél a városi rivális Atlético Madrid volt. Egy védelmi hibát követően Godín révén vezetést szerzett az Atlético Madrid, akik aztán az előnyüket kiválóan őrizték a meccs utolsó előtti pillanatáig. Úgy tűnt, a Real Madridnak tovább kell várnia a végső sikerre, ami a Bajnokok Ligája címet illeti, de a 93. percben Sergio Ramos a történelem egyik legfontosabb Madridi gólját szerezte, amivel egyenlített. A kétszer tizenötperces ráadásban aztán a Madrid bedarálta az Atléticót, és 4-1 arányban megnyerte fennállása 10. BL címét.
1979/1980:
A nyolcaddöntő első meccsén a skót Celtic csapatával találkozott a Real Madrid, és az első meccset 2-0 arányban elvesztette. A visszavágón ugyan csak a 45. percben jött az első gól Santillana révén, de ezt még két gól követte, így a Madrid megfordította a párharcot, és 3-2 arányban továbbjutott.
1975/1976:
Az előző részben említett Derby County elleni párharc, ahol az első 4-1-re elveszített meccs után otthon 5-1 arányban nyert a csapat és továbbjutott.
1955/1956:
A fináléban a Real Madrid a francia Reims csapatával találkozott, ahol a világ egyik legjobb játékosa, Raymond Kopa volt a nagy sztár. A döntőt a franciák elképesztően kezdték, és 10 perc után már két góllal vezettek. Utólag belegondolva talán a Real Madrid egész történelmét megváltoztatta, amikor Di Stéfano a 14. percben szépített, majd többek között Héctor Rial duplájának és Marquitos góljának köszönhetően 4-3 arányban megnyerte fennállása első BEK serlegét a klub.
Mit mondanak a számok?
Hogy mi kellene ahhoz, hogy a Real Madrid továbbjusson az elődöntőbe? Minimum három lőtt gól, és ez esetben egy kapott gól nélküli mérkőzés. De melyikkel, hogy áll idén a csapat?
A Deportivo Alavés elleni bajnoki volt a 31-ből a 11. meccs idén a La Ligában, melyen nem kapott gólt a csapat. A Király-kupában ez a mutató öt meccsből kettő, a Spanyol Szuperkupában két meccsből egy kapott. A klubvilágbajnoki és az UEFA-szuperkupa-döntőben egyaránt nem kapott gólt a csapat.
Az aggasztó inkább a Bajnokok Ligája, ahol ebben az idényben 13 meccsből mindössze egy meccsen, a Brest ellen nem kapott gólt a Madrid.
Az összesített mérleg így 53 fellépés, melyekből mindössze 17 olyan volt, ahol nem kapott gólt a csapat, ami 32%-os mutató. Ha hiszünk a számoknak, ennyi lenne az esélye a kapott gól nélküli meccsnek, ami nem túl hízelgő a csapatra nézve.
Az esélyeket javíthatja az, hogy az Arsenal idén 49 meccsen van túl, ebből 9 alkalommal nem találtak hálóba, ami 18.4%.
A Real Madrid idén 35 mérkőzést nyert meg, ebből 12 alkalommal tudtak három vagy több góllal nyerni, ami 34.3%.
Az Arsenal az aktuális idényben egyszer sem kapott két gólnál többet, bár azt is hozzá kell tenni, hogy elviekben egyik ellenfele sem rendelkezett olyan minőséggel, mint a Real Madrid.
A támadóink minősége is fontos. Kylian Mbappé a Deportivo Alavés elleni bajnokin sem talált hálóba, ez sorozatban a negyedik meccse, amin nem lőtt gólt. Ilyen ebben a szezonban mindössze egy alkalommal fordult elő, 2024. október 19. és 2024. november 09. között, akkor a soron következő ötödik meccsen a Leganes ellen hálóba talált és a Real Madrid 0-3 arányban nyert.
Vinícius Jr. az elmúlt tíz meccsén két gólt szerzett, ilyen negatív szériája neki sem volt az idényben, általában ilyenkor szokott jönni tőle egy fontos találat.
Rodrygo nyolc mérkőzés óta nem talál hálóba, ilyenre ebben a szezonban két alkalommal is volt példa, de mindkétszer a soron következő mérkőzésen betalált.
A számok nem állnak a Real Madrid mellett, de ez az a csapat, amely a legtöbb fordítást és csodát véghez vitte, egy a számára mindig is különleges sorozatban.
Az Arsenal elleni párharc története
A címvédő Real Madrid a Bajnokok Ligája következő fordulójában az Arsenal csapatával találkozik, a tét pedig a legjobb négy közé jutás.
A Real Madrid, mint a sorozat királya általában minden riválissal több alkalommal találkozott már, és többségükkel szemben pozitív is a mérlege. A Londoni Arsenal azonban kivétel ezalól, a két klub nem sokszor nézett szembe egymással, most ezt a kevés alkalmat idézzük fel.
A Real Madrid még sosem verte meg az Arsenalt rendes játékidőben
Már magában az szokatlan, hogy két olyan jelentős múlttal rendelkező klub, mint a Real Madrid és az Arsenal, mindössze négy alkalommal találkozott egymással a történelem során.
Az első ilyen mérkőzés 2006. február 21-én volt a Bajnokok Ligájában, a legjobb tizenhat között. A Real Madrid akkor már kilenc alkalommal nyerte meg a sorozatot, akkor utoljára 2002-ben, míg az Arsenal még mindig az első trófeájáért harcolt.
A Madridi alakulat akkoriban élte a legendás Galaktikus érát, és kimondva-kimondatlanul mindenki a Bajnokok Ligája végső győzelmét várta tőlük. A szemléltetés kedvéért az Arsenal elleni felállás a következő volt: Iker Casillas, Cicinho, Sergio Ramos, Woodgate, Roberto Carlos, Gravesen, Beckham, Guti, Zidane, Robinho, Ronaldo.
A párharcot a Madrid kezdte otthon, minden adott volt az előny kialakításához.
A pályán is jól mentek a dolgok: az első félidőt követően 10/6 volt a kapura lövések aránya a Madrid javára, a kaput eltaláló lövések aránya pedig 5/3.
A második játékrészben aztán jött a hidegzuhany: Thierry Henry már a 47. percben vezetést szerzett az Ágyúsoknak, amire a hazai együttes nem tudott válaszolni.
2006. március 8-án következett a visszavágó a londoni Highbury-ben, 35.487 néző előtt. A felállás ezennel annyiban változott, hogy Cicinho helyett Salgado volt a jobhátvéd, Woodgate helyett Raúl Bravo a középhátvéd, míg Robinho helyett Raúl az egyik támadó. A csapat gyengébb nem lett, de ezúttal egy sokkal kiegyenlítetteb mérkőzés kerekedett, a végén pedig 0-0 lett, így az Arsenal 1-0-s összesítéssel továbbjutott és el is menetelt a Bajnokok Ligája döntőjéig, ahol az FC Barcelona ellen 14 perccel a vége előtt még győzelemre állt, noha a 18. perctől emberhátrányban volt, végül azonban a katalán együttes fordított és megnyerte a trófeát (2-1).
Ezt követően a Real Madrid és az Arsenal 2008. augusztus 3-án találkozott egymással egy barátságos mérkőzésen, ahol a később Real Madridban is megfordult Emmanuel Adebayor büntetőjével 1-0-ra nyertek az Ágyúsok.
A negyedik mérkőzésre 2019. július 24-én került sor, szintén barátságos körülmények között. A mérkőzés ezennel sem alakult jól, a Madrid félidőben már kétgólos hátrányban volt. Végül a mérkőzés 56. percében Gareth Bale szerezte a történelem első Madridi gólját az Arsenal ellen, amivel szépített, majd három perccel később Marco Asensio is betalált. A második gólt jegyző Asensio ezen a mérkőzésen szenvedett súlyos sérülést, amely után szinte az egész szezont ki kellett hagynia.
A rendes játékidőben 2-2 lett, így ekkor sem sikerült legyőzni az Arsenalt, csak büntetőkkel.
Ami a 90 perceket illeti, a mérleg egészen döbbenetes: 4 mérkőzés (2 döntetlen, 2 vereség), mindössze 2 rúgott és 4 kapott gól. A tétmeccseket nézve pedig a Madrid még sosem talált be az Arsenal hálójába.
Út a negyeddöntőig
Az Arsenal most már évtizedek óta próbál felnőni az olyan angol klubokhoz, melyek már megnyerték a Bajnokok Ligáját: Liverpool (6x), Manchester United (3x), Chelsea (2x), Nottingham Forest (2x), Aston Villa (1x), Manchester City (1x).
A Real Madrid ezzel ellentétben a kategória rekordbajnoka, nem mellesleg 2014 óta nem kevesebb, mint hat alkalommal nyerte meg a sorozatot, így a tapasztalat mindenképp Madridi oldalon van.
Az aktuális idényben azonban a két csapat negyeddöndőig vezető útja teljesen más volt.
Erre a szezonra lett egy fő tábla, melyen mind a 36 csapat nyolc mérkőzést játszott, az első nyolc automatikusan továbbjutott, míg a 9. és 24. helyezett közötti csapatok selejtezőt játszottak, egy plusz párharc (két mérkőzés) keretén belül.
Az Arsenal csont nélkül, a tabella 3. helyén jutott tovább 6 győzelemmel, 1 vereséggel és 1 döntetlennel. Ráadásul, ha lehet ilyet mondani még jobban nehezíti a Madrid dolgát, hogy az Arsenal mind a négy hazai meccsét megnyerte a fő táblán: PSG (2-0), Sahtar Donyeck (1-0), AS Monaco (3-0), Dinamo Zagreb (3-0). Jól látszik, hogy a londoni klub a négy mérkőzésen 9 gólt lőtt és egyet sem kapott hazai környezetben.
A Real Madrid nehezebben jutott el idáig. A főtáblán meglepetésre mindössze a 11. helyen végzett a rekordbajnok, 5 győzelemmel és 3 vereséggel. Ráadásul a címvédő leginkább idegenben szenvedett, hisz a Lille ellen meglepetésre 1-0-ra kikapott, majd a Liverpoollal szemben 2-0 arányban maradt alul.
A Madridi alakulat így plusz párharcra kényszerült, ahol az elmúlt évek egyik legerősebb riválisát, a Manchester City-t kapta. A párharcot idegenben kezdte a klub és 2-3 arányban előnyt szerzett, majd otthon is 3-1 arányban nyert, így bejutott a legjobb 16 közé.
Az Arsenal a legjobb 16 között a PSV Eindhoven csapatával találkozott, akiket idegenben egészen elképesztő módon, 1-7-re vert, majd egy otthoni 2-2 után 9-3-as összesítéssel jutott tovább.
A Real Madrid a városi rivális Atlético Madridot kapta. A párharcot ezennel otthon kezdte és 2-1-es előnyre tett szert, majd idegenben a rendes játékidőben 0-1-re kikapott, így büntetőkkel harcolta ki a negyeddöntőt.
A mérkőzést megelőzően egyik csapat sem a legjobb formáját éli a szezonban. Az Arsenal és a Real Madrid is csak két mérkőzést nyert meg a legutóbbi ötből. Az Arsenal hazai mérlege azonban még így se rossz az elmúlt öt meccsén: 3 győzelem, 1 vereség és 1 döntetlen.
A Madrid idegenbeli mérlege azonban nem a legjobb: 2 győzelem, 2 vereség, 1 döntetlen az elmúlt öt meccsen.
Bajnokok Ligája legek
A Real Madrid a kategória rekordbajnoka 15 Bajnokok Ligája sikerrel, az Arsenal eddig még egyszer sem nyerte meg a legrangosabb európai kupasorozatot.
A Real Madrid eddig 18 Bajnokok Ligája döntőt játszott, és mindössze három alkalommal maradt alul, Ez 83.3%-os győzelemi arány a finálékban. Az Arsenal eddig egy Bajnokok Ligája döntőben vett részt, melyet elvesztett.
Az Arsenal történelmének öt legeredményesebb játékosa a BL-ben:
- Thierry Henry 35 gól
- Robin van Persie 18 gól
- Theo Walcott 15 gól
- Cesc Fábregas 13 gól
- Freddie Ljungberg 13 gól
A Real Madrid történelmének öt legeredményesebb játékosa a BL-ben.
- Cristiano Ronaldo 105 gól
- Karim Benzema 78 gól
- Raúl González 67 gól
- Alfredo Di Stefano 49 gól
- Puskás Ferenc 35 gól
Az Arsenal jelenlegi keretéből Bukayo Saka szerezte a legtöbb gólt a sorozatban, szám szerint 8-at, őt követi Leandro Trossard 6-tal majd Kai Havertz 5-tel.
A Real Madrid jelenlegi keretéből Vinícius Jr. szerezte a legtöbb gólt a sorozatban a klub színeiben, szám szerint 28-at, őt követi Rodrygo 25-tel és Luka Modrić 8-cal.
Fontos hiányzók
Sajnos a keddi mérkőzésre mindkét csapatban lesznek fontos hiányzók.
Az Arsenal kénytelen nélkülözni a brazil hátvédet, Gabrielt, a brazil támadót Gabriel Jesust, a német Kai Havertz-et és az olasz Riccardo Calafiorit sérülés miatt, valamint Raheem Sterling-et eltiltás miatt.
A Madridi alakulat kénytelen nélkülözni Dani Carvajalt, Dani Ceballost, Éder Militáot, Ferland Mendyt és Anriy Lunint sérülés, valamint Aurélien Tchouaménit eltiltás miatt.
Vinícius Jr.: 200 bajnoki mérkőzés a Real Madridban!
A brazil Vinícius Jr. 2018-ban lett a Real Madrid játékosa, és azóta kis túlzással a világ egyik legmegosztóbb futballistája lett. Egyvalamit azonban nem lehet elvitatni tőle, fantasztikus tehetsége van, és a számok egyre inkább ezt igazolják.
200 bajnoki mérkőzés
A Real Madrid szempontjából sajnálatos véget ért Valencia CF elleni mérkőzés (1-2) volt a 200. bajnoki meccs, melyet Vinícius Jr. a Real Madrid futballistájaként játszott a La Ligában.
A brazil futballista egyes számítások szerint 61, míg más számítások szerint 62 találatot jegyez ezeken a fellépéseken. A „vitát” egy 2020. december 05-i, Sevilla elleni bajnoki jelenti, melynél elsőre őt jelölték meg gólszerzőnek, majd később Bono kapust.
Ami a gólpasszokat illeti, 42 fűződik a nevéhez, azaz a bajnoki mérkőzések 52%-ánál benne van egy gólban előkészítőként, vagy befejezőként.
A Real Madrid legeredményesebb brazil gólszerzője
A Valencia CF elleni vereség alkalmával még egy rekord került Vinícius Jr. neve mellé, aki 105. gólját szerezte a Real Madrid színeiben tétmérkőzésen, ezzel beérve (más számítások szerint megelőzve) honfitársát, Ronaldót.
A Real Madrid történelmében eddig 31 brazil játékos játszott, ebből ketten érték el a 100 gólos határt: Ronaldo és Vinícius Jr. Őket követi Roberto Carlos, Rodrygo és Marcelo.
Ami a minden fellépést (barátságos mérkőzéseket is) tartalmazó rangsort illeti, ott még Ronaldo a csúcstartó:
- Ronaldo Nazario 126 gól
- Vinícius Jr. 108 gól.
- Roberto Carlos 74 gól.
- Rodrygo 71 gól
- Marcelo 47 gól.
Vinícius Jr. a Real Madrid színeiben
Noha a brazil klasszis még mindig csak 25 éves lesz a nyáron, mára a klub legendás játékosává vált. Az eredményei a következők:
- La Liga: 200 mérkőzés / 62 gól / 42 gólpassz
- Király-kupa: 25 mérkőzés / 7 gól / 14 gólpassz.
- Spanyol Szuperkupa: 10 mérkőzés / 4 gól / 2 gólpassz.
- Bajnokok Ligája: 66 mérkőzés / 28 gól / 27 gólpassz.
- UEFA-szuperkupa: 2 mérkőzés / 0 gól / 2 gólpassz.
- Klubvilágbajnokság: 4 mérkőzés / 4 gól / 3 gólpassz.
- Barátságos meccsek: 17 mérkőzés / 3 gól / 4 gólpassz.
Összességében: 324 mérkőzés / 108 gól / 94 gólpassz.
Emellett Vinícius Jr. a legfiatalabb külföldi játékos, aki elérte a 300. fellépést a klub színeiben, 2024. december 10-én, egy Atalanta elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen. Ekkor volt 24 éves 4 hónapos és 29 napos. Nála fiatalabban ez csak három spanyolnak sikerült: Manolo Sanchís, Iker Casillas és Raúl González.
Azon 24 labdarúgó közé tartozik, akik a Real Madrid színeiben elérték a 100 gólt minden fellépést figyelembe véve.
Az idei sorozatban a negyedik szezon, ahol eléri minimum a 20 gólt.
Vinícius Jr. 2024-ben elnyerte a korábban FIFA Aranylabda, ma FIFA Év Játékosa díjat, amit a világ legjobb labdarúgója kap meg a labdarúgó szervezettől.
Ezt korábban a Real Madrid színeiben csak a következő nagyságok mondhatják el magukról:
- Luís Figo (2001)
- Ronaldo (2002)
- Zinédine Zidane (2003)
- Fabio Cannavaro (2006)
- Cristiano Ronaldo (2013, 2014, 2016, 2017)
- Luka Modrić (2018)
Trófeái a Real Madrid játékosaként:
- La Liga 3x
- Király-kupa 1x
- Spanyol Szuperkupa 3x
- Bajnokok Ligája 2x
- UEFA-szuperkupa 2x
- Klubvilágbajnokság 3x
Mbappé: Úton egy elképesztő rekord felé
A francia támadó, Kylian Mbappé 2024 júliusában érkezett meg álmai csapatába, a Real Madridba. A kezdés nehéz volt és sokan már pár hónap múlva elküldték volna őt. Mbappé kemény munkájának és a csapat segítségének is köszönhetően a francia támadó mostanra elérte a 30 madridi gólt a debütáló idényében. Mbappé ezzel a legnagyobbak nyomdokaiba lépett, és mondhatni történelmi debütálást hajt végre Madridban.
Nagy elődök
Iván Zamorano (37 gól, 1992/93)
A chilei támadó 1990 és 1992 között nyújtott maradandó teljesítményt a Sevilla csapatában, ahol 65 tétmérkőzésen 23 alkalommal volt eredményes, így az 1992-93-as idényre 3.5 millió dollár ellenében leigazolta őt a Real Madrid. Zamorano pedig minden idők legjobb debütáló szezonjával hálálta ezt meg.
- La Liga: 34 mérkőzés / 26 gól.
- Király-kupa: 4 mérkőzés / 6 gól.
- UEFA-kupa: 7 mérkőzés / 5 gól.
- Összesen: 45 mérkőzés / 37 gól (82.2%-os hatékonyság).
Cristiano Ronaldo (33 gól, 2009/10)
2009-ben Cristiano Ronaldo már aktuális sztárigazolásként érkezett meg Madridba, 94 millió euró (akkori világrekord) fejében az angol Manchester United csapatától, ahol már a portugál akkorra már mindent elért!
Cristiano nyolc mérkőzést kényszerült kihagyni, így talán csak ez akadályozta meg abban, hogy rekordot döntsön.
- La Liga: 29 mérkőzés / 26 gól.
- Bajnokok Ligája: 6 mérkőzés / 7 gól.
- Összesen: 35 mérkőzés / 33 gól (94.3%-os hatékonyság).
Ruud van Nistelrooy (33 gól, 2006/07)
2006 júliusában a holland támadó 15 millió euró ellenében lett a Real Madrid játékosa, az angol Manchester United csapatától érkezett, ahol 219 hivatalos fellépésen 150 gólt szerzett és valóságos legenda lett. Eleinte nem tűnt érthető döntésnek a leigazolása, hisz a Real Madridnak olyan támadói voltak, mint Raúl, Ronaldo vagy éppen Robinho. Nistelrooy azonban mindenkire rácáfolt és megostromolta Zamorano rekordját.
- La Liga: 37 mérkőzés / 25 gól.
- Bajnokok Ligája: 7 mérkőzés / 6 gól.
- Király-kupa: 3 mérkőzés / 2 gól.
- Összesen: 47 mérkőzés / 33 gól (70.2%-os hatékonyság).
Ronaldo (31 gól, 2002/03)
Ronaldo érkezése bizonyos értelemben mesébe illő volt. A brazil zseni az Inter játékosaként 2000-ben szenvedett súlyos térdsérülést és majdnem két éves pauza várt rá. Már az csoda volt, hogy ott tudott lenni a 2002-es világbajnokságon. Az pedig már a hihetetlen kategória volt, hogy a tornán 7 mérkőzésen 8 gólt szerezve a torna gólkirálya lett, a döntőben szerzett duplájával pedig hazáját világbajnoki címhez segítette. Noha korábban megfordult az FC Barcelona csapatában is, nem volt kérdés, hogy Florentino Pérez megpróbálja majd leigazolni. 2002. augusztus 31-én végül 45 millió euró ellenében átszerződött az Intertől a Real Madridba. Még abban az évben klubvilágbajnokságot nyert a Real Madriddal, ahol szintén a döntő legjobbja lett, majd év végén begyűjtötte a France Football és a FIFA aranylabdáit is.
Ronaldo nem mellékesen 30 gól fölé jutott debütáló idényében, amire őt megelőzően csak Iván Zamorano volt képes és azóta se sokan.
- La Liga: 31 mérkőzés / 24 gól.
- Bajnokok Ligája: 11 mérkőzés / 6 gól.
- Király-kupa: 1 mérkőzés / 0 gól.
- Klubvilágbajnokság: 1 mérkőzés / 1 gól.
- Összesen: 43 mérkőzés / 31 gól (72.1%-os hatékonyság).
Mbappé közel a rekordhoz
A francia támadó a Villarreal elleni teljesítményével túl is lépte a 30 gólt, így már “csak” 7 találatra van szüksége, hogy minden idők legeredményesebb debütáló szezonját hajtsa végre a Real Madrid színeiben.
Kylian eddigi szezonja:
- La Liga: 26 mérkőzés / 20 gól.
- Király-kupa: 2 mérkőzés / 1 gól.
- Spanyol Szuperkupa: 2 mérkőzés / 1 gól.
- Bajnokok Ligája: 12 mérkőzés / 7 gól.
- Klubvilágbajnokság: 1 mérkőzés / 1 gól
- UEFA Szuperkupa: 1 mérkőzés / 1 gól.
- Összesen: 44 mérkőzés / 31 gól (70.4%-os hatékonyság)
Guti, a lázadó zseni
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a mai napon a Vegas.hu és a LaLiga jóvoltából lehetőségünk volt személyesen is találkozni Gutival, aki a LaLiga nagyköveteként érkezett Budapestre, hogy a két szervezet közötti stratégiai megállapodást népszerűsítse. A neki feltett kérdéseinkre adott válaszokat már olvashattátok, most tekintsünk vissza a Madridnál töltött időszakára.
Guti a Real Madrid színeiben
José María Gutiérrez Hernández néven született 1976. október 31-én a madridi Torrejón de Ardozban. Már egészen kis korától fogva egyetlen dolog érdekelte, a labdarúgás. Szinte egyszerre tanult meg járni és a labdát rúgni. Szülei középosztálybéliek voltak, hétköznapi munkájuk volt és mindent megtettek azért, hogy a fiúk valóra válthassa álmát. Guti egy nap szeretett volna a világ legnagyobb klubjában, a Real Madridban játszani. Alig múlt kilenc éves, amikor 1986 nyarán bekerült a Real Madrid akadémiájára. Guti abban a klubban pallérozódhatott, akiknek már kiskora óta szurkolt. A spanyol játékos végig járta a Real Madrid ranglétráját és 1995-ben, 19 évesen debütált a Real Madridban.
A tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt, de a hajviselete, magatartási problémái és különc stílusa miatt állandó céltáblája volt a sajtónak, így a Real Madrid trénerei sem bíztak benne eléggé. Hozzá kell tenni, hogy akkoriban eredménykényszerben is volt a Madridi alakulat, így az edzők is jobban bíztak egy már tapasztaltabb Clarence Seedorfban, vagy Sávióban, Iván Campóban.
Az 1999-00-es idényt még John Toshack irányításával kezdte meg a Real Madrid, de novemberben átvette a csapatot Vicente del Bosque, aki hosszú éveket dolgozott a Real Madrid utánpótlás részlegénél, így pontosan tudta milyen tehetség is Guti. Ő volt az, aki egyre inkább bemerte tenni a csapatba és ő ismerte fel első ízben, hogy Guti tulajdonképpen egy univerzális zseni, aki tud játszani a középpálya közepén, támadó középpályán, mindkét szélen, de vész esetén akár támadót is. Guti szépen lassan a Real Madrid egyik legfontosabb játékosává vált. Volt olyan idénye, amikor minden fellépést figyelembe véve elérte a 20 gólt és a 8 gólpasszt, így majdnem 30 kanadai pontot szerzett, úgy hogy mellette mégis inkább a zsenialitása és a hihetetlen meglátásai maradtak meg az emberek fejében.
A 2001/02-es szezonra azonban megérkezett a csapatba egy bizonyos Zinédine Zidane, ami egyértelműen Guti játékperceit is csökkentette. Florentino Pérez elnök érkezésével megérkezett a Galaktikus éra is, ami tulajdonképp a háttérbe szorította Gutit.
A spanyol játékmester percei csökkentek, ő pedig egyre többször volt megint az újságcikkek kipécézett áldozata. A mélypontot talán a 2004/05-ös idény jelentette, amikor Guti minden fellépést figyelembe véve 41 találkozón lépett pályára és egyetlen gólját egy barátságos mérkőzésen szerezte, noha 10 gólpasszt még így is kiosztott. Guti egy nagy belső harcot vívott ezekben az években, hisz álmai csapatában volt, de mégis olyan Galaktikusok árnyékában volt, mint Figo, Zidane, Ronaldo vagy Beckham. Több lehetősége is volt, hogy elhagyja a klubot és váltson, de ő a maradás mellett döntött. Kitartása kifizetődött és a 2006/07-es szezonra egy korábbi trénere, az olasz Fabio Capello lett újra a Real Madrid vezetőedzője. Sok játékosnak nem kedvezett Capello, de Gutinak pont rá volt szüksége. A spanyol zseni visszakerült a kezdőbe, majd a következő idényben, már Bernd Schuster irányítása alatt a csapat egyik legfontosabb tagja lett. Szépen lassan az idő múlásával már a Madridi alakulat csapatkapitány helyettese lett és az őt korábban sokszor ekéző Madridi publikum is kegyeibe fogadta.
A 2009/10-es idényben, amikor elkezdődött az új Galaktikus éra, Guti még mindig a csapat tagja volt és talán mindenki emlékszik még arra a kivételes és egészen hihetetlen sarkazós gólpasszra, amit Karim Benzemának adott. 2010-ben José Mourinho lett a Real Madrid új trénere és olyan legendáknak mutatott ajtót, mint Raúl vagy Guti.
A spanyol klasszis így kénytelen volt távozni álmai klubjából, a török Beşiktaş labdarúgója lett, mindössze egy szezonra, majd visszavonult a labdarúgástól.
Guti eredményei Madridban
- La Liga: 387 mérkőzés / 46 gól / 67 gólpassz.
- Király-kupa: 40 mérkőzés / 13 gól / 7 gólpassz.
- Spanyol Szuperkupa: 9 mérkőzés / 0 gól / 1 gólpassz.
- Bajnokok Ligája: 99 mérkőzés / 17 gól / 17 gólpassz.
- UEFA Szuperkupa: 2 mérkőzés / 1 gól / 1 gólpassz.
- Klubvilágbajnokság: 5 mérkőzés / 1 gól / 0 gólpassz.
- Barátságos: 48 mérkőzés / 23 gól / 12 gólpassz.
- Összességében: 590 mérkőzés / 101 gól / 105 gólpassz.
Guti azon kevés játékosok egyike, akik a Real Madrid színeiben minden fellépést figyelembe véve elérték a 100 gólt és a 100 gólpasszt is. Ez rajta kívül eddig olyan nagyságoknak sikerült csak, mint: Míchel, Emilio Butragueño, Puskás Ferenc, Raúl González, Karim Benzema és Cristiano Ronaldo.
- La Liga győztes 5x
- Spanyol Szuperkupa győztes 4x
- Bajnokok Ligája győztes 3x
- UEFA Szuperkupa győztes 1x
- Klubvilágbajnok 2x
Puskás Ferenc és öröksége
A februári hónappal elkezdődött a magyar Sport Tv jóvoltából egy PlayBEK címmel futó műsor, amely a Bajnokok Ligája és annak elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőit eleveníti fel. Puskás Ferenc, a Real Madrid és a magyar válogatott legendája a mai napig az egyetlen magyar labdarúgó, aki megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
A PlayBEK első műsorában az 1960. május 18-án, a glasgowi Hampden Parkban 135.000 néző előtt megrendezett Real Madrid-Eintracht Frankfurt mérkőzést adták le.
A lassan 65 évvel ezelőtti finálé legendás mai napig. A Real Madrid 7:3 arányban tudott nyerni, természetesen egyébként hátrányból fordítva. Ez a legtöbb góllal büszkélkedő finálé. De az igazán érdekes az, hogy Alfredo Di Stéfano mesterhármast lőtt, míg Puskás Ferenc a történelem egyetlen mesternégyesét szerezte BEK-, illetve BL-döntőkben.
Puskás története talán még azok körében is ismert, akik nem napi rendszerességgel követik nyomon a labdarúgást. 1956-ban a forradalom kitörésekor Puskás akkori csapata a Budapest Honvéd egy BEK (mai BL) mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban, ahol 2-3-ra kikapott az Athletic Bilbaótól. Ezután a bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel, és a decemberi brüsszeli visszavágó után elutazott a hazai vezetés által nem engedélyezett dél-amerikai turnéra. A többi történelem. Puskás nem tért vissza Magyarországra, 18 hónapos eltiltást kapott és amennyiben haza tért volna börtön várt volna rá.
Valahol mégis ez az eltiltás az, ami a történelem legsikeresebb klubjához vezette a magyar klasszist. Érdekesség, hogy az 1950-es években a magyar bajnokság beletartozott a világ legjobb öt bajnokságába, míg a válogatott megnyerte az Európa bajnokság elődjét, az olimpiát és játszott világbajnoki finálét is. Puskás pedig ennek a válogatottnak és a magyar bajnokságnak is a legjobb játékosa volt. Nem csoda, hogy két kézzel kapkodtak érte a klubok.
Puskás szeretett volna aláírni az RCD Espanyol csapatához, ahol még próbajátékon is volt, majd megkereste az AC Milan és a Juventus is, de ezeket a lehetőségeket mind keresztülhúzta az eltiltás. A 18 hónap leteltével legnagyobb kérője az angol Manchester United volt, akik elől végül elhappolta őt a Real Madrid.
Az 1960-as BL-finálé és Puskás legjobb éve!
Puskás Ferenc 31 évesen, túlsúlyosan, sokak szerint már túl a csúcson érkezett meg Madridba. Debütáló idényében, az 1958-59-es szezonban mégis 25 gólt szerzett, melynél többet első idényében akkor csak az argentin Alfredo Di Stéfano ért el a Real Madrid színeiben. Ő az 1953-54-es idényben 28 góllal debütált.
Puskás legjobb naptári éve egész biztosan az 1960-as volt Real Madrid játékosként.
Sokan úgy vélik, hogy ekkoriban a magyar klasszis volt Európa, de talán a világ legjobb labdarúgója is. 1960-ban nagy esélye volt arra, hogy elnyerje a France Football Aranylabdáját, első magyarként.
Akkoriban a France Football Aranylabdáját még naptári évre osztották ki, így nem egy adott szezon alapján kellett megítélni a győztest, mint manapság.
Az 1960-as naptári év bizony kiállt Puskás Ferenc mellett.
Magát a díjat 1956-ban osztották ki első ízben, melyet akkor az angol Stanley Matthews nyert meg mindössze három ponttal a Real Madrid argentin zsenije, Alfredo Di Stéfano előtt, a harmadik egyébként abban az évben szintén egy Real Madrid játékos, a francia Raymond Kopa lett. Az ezt követő három esztendőt azonban végig uralta a Real Madrid aranylabda porondon is. 1957-ben Alfredo Di Stéfano nyerte a díjat, 1958-ban Raymond Kopa, míg 1959-ben újfent Alfredo Di Stéfano. El is érkeztünk az 1960-as naptári évhez.
A díj fő esélyesei ebben az évben Puskás Ferenc, Alfredio Di Stéfano, Uwe Seeler és Luis Suárez voltak.
A sportrajongók úgy vélték, hogy ezt a díjat csakis Puskás Ferenc nyerheti meg. 1960. december 13-án Párizsban adták át az Aranylabdát és némi meglepetésre Luis Suárez (FC Barcelona) 54 pontot szerzett, míg Puskás Ferenc 37 ponttal mindössze második lett, alig megelőzve Uwe Seelert (33 pont) és Alfredo Di Stéfanot (32 pont). Az okokról számtalan elmélet és spekuláció született. A leggyakrabban felmerülő ok a politika és az elfogultság. Az igazságot valószínűleg sosem tudjuk meg, de ahogy mondani szokták talán fél úton lehet valahol. Van egy olyan elmélet is, hogy a futballtársadalomnak már elege volt abból, hogy a Real Madrid sorozatban ötödik éve volt Európa legjobb klubcsapata és már három éve ők adták mindig a világ legnagyszerűbb labdarúgóját is.
A szavazó újságírókat mindenesetre érdemes megemlíteni. Ekkoriban 19 ország szakembere szavazott és ez alapján dőlt el a végső győztes. Az érintett országok: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Anglia, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szovjetunió, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Nyugat-Németország és Jugoszlávia voltak.
Puskást öt ország újságírója szavazta az első helyre (Ausztria, Belgium, Bulgária, Lengyelország és Jugoszlávia). A probléma ott kezdődik, hogy egy újságíró sem volt, aki a második helyre tette volna, mindössze egy, aki a harmadik helyre rakta (Svájc) és négyen tették a negyedik, (Svédország, Törökország, Nyugat-Németország, Anglia) és egy ország küldötte az ötödik helyre (Spanyolország).
Ebből világosan kirajzolódik, hogy Puskást nem szavazta be a legjobb öt közé nyolc ország küldötte, mely a szavazó újságírók 42%-a.
Ezek az országok voltak a Szovjetunió, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Portugália és Magyarország.
A Keleti-blokk alá tartozó Csehszlovákia, Szovjetunió és Magyarország újságírói nagy valószínűséggel politikai megfontolásból nem tették be a legjobb öt közé Puskást.
Szóbeszédek szerint a francia Gabriel Hanot, aki a BEK egyik alapító tagja, már nagyon unta, hogy a Real Madrid nyeri az Európa legjobb klubcsapatának kijáró trófeát évek óta, nem egyszer pont francia klubokat megállítva, így Puskást ezért se tette be a legjobb öt közé. Úgy vélte, hogy a Real Madridból csak Di Stéfanót és Gentót rakja be a legjobb öt közé, hisz nekik amúgy is csekély esélyük van a végső győzelemre.
Bizonyos elméletek szerint a görög, olasz, holland és portugál újságírók pedig a friss emlék miatt nem voksoltak Puskásra. De mi is volt az a friss emlék?
A Real Madrid 1955 és 1960 között öt éven keresztül volt Európa királya és évek óta a habfehéreknél játszottak a világ legjobb játékosai. 1960. novemberében az FC Barcelona a BEK-ben azonban 4:3 összesítéssel ki tudta ejteni a címvédő Real Madridot, ami óriási szenzáció volt. Ebben a párharcban pedig Luis Suárez két gólt szerzett. A görög voksoló ugyan Di Stéfanot első helyre tette, de a top ötbe nem rakott be más Real Madrid játékost. A holland szavazónál Di Stéfano negyedik lett, de más nem fért be. A portugál voksoló Raymond Kopát jelölte elsőnek, de más Real játékost nem. Az olasz szakembernél pedig egy Madrid játékos sem fért fel a top ötös listára.
Most, hogy megnéztük a szavazás alakulását térjünk ki számszerűleg arra, miért is olyan meghökkentő az, hogy nem Puskás Ferenc lett 1960 Aranylabda győztese.
A számok Puskás mellett állnak ki
Mint említettem 1960 kapcsán naptári évről kell beszélnünk, így az 1959-60-as szezon második fele és az 1960-61-es szezon első fele számított bele. Az akkori adatokhoz segítségül vettem az El Mundo Deportivo és az ABC.es újságok beszámolóit. Innentől pedig beszéljenek a számok.
Luis Suárez 1960-as naptári éve:
- 37 mérkőzés
- 18 gól
- 15 gólpassz
- La Liga győztes
- Vásárvárosok kupája (mai Európaliga) győztes
- Finálékban szerzett gólok: 0
Puskás Ferenc 1960-as naptári éve:
- 39 mérkőzés
- 49 gól
- 25 gólpassz
- Bajnokcsapatok Európa-kupája (mai Bajnokok Ligája) győztes
- Klubvilágbajnok
- A spanyol liga gólkirálya
- Bajnokcsapatok Európa-kupájának gólkirálya
- Klubvilágbajnokság gólkirálya
- Finálékban szerzett gólok: 6 (négy gól a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a Frankfurt ellen és két gól a klubvilágbajnokság döntőjében a Peñarol ellen).
Ma 2025-ben rendkívül nehéz elképzelni, hogy egy játékos, aki közel 50 gólt szerez egy naptári évben és, aki a legtöbb gólpasszt jegyezi, három gólkirályi címet nyer, és négy gólt rúg egy Bajnokok Ligája-döntőben az ne nyerje meg az Aranylabdát.
Puskás csodálatos teljesítményét tovább növeli, hogy ekkor már 33 éves volt, ez egyben azt is jelentette, hogy ez volt az utolsó esélye az Aranylabda elnyerésére.
Puskás Ferenc legendája Madridban
Idén lesz 59 esztendeje, hogy Puskás Ferenc lejátszotta utolsó mérkőzését a Real Madridban, mégis mai napig töretlen a legendája Spanyolországban és világszerte.
Számos rekord van, amit hosszú ideig Puskás tartott Madridban.
Többek között ő volt az első játékos a Real Madrid történelmében, aki a BEK-ben két gólkirályi címet is el tudott nyerni (1959-60, 1963-64).
Egy időben csak Alfredo Di Stéfano lőtt nála több gólt Real Madrid mezben Bajnokok Ligája (BEK) mérkőzésen. Puskás a maga 35 BEK góljával mai napig az ötödik a klub örökrangsorában.
Korábban Puskás érte el a leggyorsabban az 50. és a 100. gólt is Real Madrid játékosként a La Ligában. Előbbihez 54, míg utóbbihoz 105 mérkőzésre volt szüksége. Ezt mai napig csak Cristiano Ronaldo tudta megdönteni.
Ami a La Liga mesterhármasokat illeti Puskás 12-t jegyzett, a Real Madrid örök rangsorában nála több csak Alfredo Di Stéfanonak (21) és Cristiano Ronaldonak (34) van.
Ami a Real Madridban lőtt legtöbb szabadrúgás gólt illeti, mai napig a harmadik legeredményesebb. Puskás 18 alkalommal volt eredményes pontrúgásból, Roberto Carlos 30 míg Cristiano Ronaldo 38.
A Bajnokok Ligája (illetve BEK) döntőkben szerzett legtöbb gól azonban mai napig Puskás nevéhez fűződik megosztva Alfredo Di Stéfanoval.
Di Stéfano öt különböző döntőben is betalált: 1956-ban, 1957-ben, 1958-ban és 1959-ben egyaránt egy gólt szerzett, míg 1960-ban mesterhármasig jutott, azaz összesen 7 gólja van BEK-finálékban.
Puskásnak úgyszint 7 BEK-döntős gólja van. 1960-ban az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt szerzett, míg 1962-ben az SL Benfica ellen mesterhármast lőtt. Ez a hét gól némileg megdönthetetlen rekordnak tűnik. Cristiano Ronaldo öt, míg Gareth Bale, Héctor Rial, Eusébio, Sandro Mazzola, Gerd Müller és Pierino Prati három finálébeli találatot jegyzett.
Puskás eredményei a Real Madridban:
- La Liga győztes 5x
- Király-kupa győztes 1x
- Bajnokok Ligája (BEK) győztes 3x
- Klubvilágbajnok 1x
- La Liga gólkirály 4x
- Bajnokok Ligája (BEK) gólkirály 2x
- Klubvilágbajnokság gólkirálya 1x
- World Soccer Év csapatának tagja 4x
Az El Mundo Deportivo és az ABC.es újságok beszámolóit segítségül véve, illetve az opta adataira és a ceroacero.es adataira támaszkodva Puskás statisztikája a következő volt a Real Madrid játékosaként.
- La Liga: 180 mérkőzés / 156 gól / 100 gólpassz.
- Király-kupa: 41 mérkőzés / 50 gól / 17 gólpassz.
- Bajnokok Ligája (BEK): 39 mérkőzés / 35 gól / 16 gólpassz.
- Klubvilágbajnokság: 2 mérkőzés / 2 gól / 2 gólpassz.
- Barátságos meccsek: 32 mérkőzés / 27 gól / 8 gólpassz.
- Összességében: 294 mérkőzés / 270 gól / 143 gólpassz.
Kutatómunkám során kíváncsi voltam egy adatra, mégpedig, hogy Puskás gólpasszait ki vette igénybe leginkább. A három legtöbbet keresett csapattársa: Alfredo Di Stéfano (38 gólpassz), Francisco Gento (20 gólpassz) és Amaro Amancio (11 gólpassz). Puskás a Real Madrid játékosaként 24 csapattársának adott gólpasszt.
Ezeket a statisztikákat pedig mind 30 éves kora felett produkálta. Talán ezeket szemléltetve még inkább érthetővé válik Puskás legendája, és mi magyarok méltán lehetünk büszkék rá az idők végeztéig.