A 2024/2025-ös szezon El Clásicóinak – körülmények ellenére is szégyenletes – mérlege négy vereség, 16-7-es gólarány (ez ugye így madridi részről meccsenként négy bekapott gól). Ízlelgetni, emészteni kell, hisz nem sűrűn fordul elő ilyen mértékű és egyoldalú visszaesés a felek párharcában. Jöjjön a mester, a játékosok, továbbá a csapatok szubjektív értékelése.
FC Barcelona (OP: 7,9)
Szomorú tény, de Negreira klienscsapata egyben Hansi Fick csapata is, idén különösebb erőfeszítés nélkül törölték fel a madridiakkal a padlót. Hansi Flick megérkezett, s látszólag mindent egy lapra feltéve, öngyilkos taktikát alkalmazva meghódította Spanyolországot. Nem lehet szó nélkül hagyni példátlan munkáját, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ő – Ancelottihoz hasonlatosan – abból volt kénytelen főzni, ami jutott. A katalánok szurkolói nem panaszkodhatnak, erős, agresszív, fiatal csapat épült Barcelonában, amely a hátrányból, mint nyílt sebből táplálja a fordítások, győzelmek kulcsát jelentő gyilkos ösztönét. A bevitt ütések csak felkorbácsolják indulataikat, ennek pedig ismét gólzápor lett a vége. Legyen elég ennyi.
Real Madrid (OP: 5,1)
Ez az idény a várakozás jegyében telt, minden meccs előtt abban a reményben ültem le a tv képernyője elé, hogy ‘na, majd most’. Nem volt ‘most’. Tegnap ismét kaptam negyedórányi önkívületet, azt’ csókolom. Az imént emlegetett öngyilkos taktikát ezúttal szerencsésebben használta ki a csapat, a Barca törékeny védelmét jónéhány alkalommal sikerült kijátszani, nem lett 12 leshelyzet, ellenben két gól, több ígéretes megindulás az első félidőben. Majd jött a mára menetrendszerinti zárlat, összeomlás, a hidegzuhany. Borzasztó egyéni hibák, ostoba megoldások, rossz ítélőképesség, négy bekapott gól ugyanabban a félidőben. A második játékrészben hiába akadtak lehetőségek, a mentális trauma meghatározóbbnak bizonyult. A madridiak a Király-kupa után ezúttal ismét eljátszották egy győzelem lehetőségét, ezzel pedig gyakorlatilag bajnokot avattak. Szurkolói szempontból a szezonban történtek elemzést igényelnek, ehhez pedig időre és nyugalomra van szükség. A közösségi média a kudarcra csupán stresszt és agressziót kínál, a vereség-intolerancia küszöb mocskosul alacsony. Mindenki vigyázzon magára!
MECCSEMBERE – Mbappé (OP: 8,3)
Nem sűrűn ennyire egyértelmű a válasz. A maga részéről szinte mindent megtett, háromból hármat vállalt, s ezzel az első olyan játékos lett, aki ugyan mesterhármast szerzett egy El Clásicón, mégsem hagyhatta el győztesen a pályát. Sajnálatos, hogy az egyéb körülmények, az újabb vereség elhomályosítják érdemeit. 2,06-os xG-je a csapat xG-jének 77%-át tette ki, Víctor Muñozon kívül (0,49 xG) nem volt további játékos, aki 0,05 xG fölé ment volna. Remekül ismerte fel a lehetőségeket, rendre megtalálta az üres területet, végig éles és életveszélyes volt.
Thibaut Courtois (OP: 7,1)
Bár a bekapott gólokról nem tehetett, a négy az mégis csak négy. Egyebekben több életmentő, pazar védése volt. Fogta, amit tudott.
Lucas Vázquez (OP: 2,7)
Alapvetően egyéni teljesítményről sem beszélhetünk. Ezen a szinten kimagaslóan sok bekapott gólokban mérhető hibával játszott. A védelem leggyengébb láncszeme volt, párharcainak alig hatvan százalékát nyerte meg, támadásban észrevehetetlen volt. Ritka fájdalmas végignézni ezt a szomorú végkifejletet, hisz egy olyan játékosról van szó, aki több, mint tíz éven át példásan szolgálta a klubot. Tegnap délután ismét bizonyította, hogy nem tud már érdemben a csapat hasznára lenni, távozásra kész.
Aurélien Tchouaméni (OP: 4,7)
Mindent megtett a Barca támadásainak hatástalanítása érdekében (és nem a karját ért labdára gondolok, megítélésem szerint ugyanis helyesen döntött a játékvezető), nem omlott össze a bekapott gólok után, összeszedett tudott maradni, koncentráltan játszott. Ugyanakkor ő sem képes egyszerre több poszton helyt állni, így a Lucas által szabadon hagyott területeket egyszerűen nem tudta biztosítani. Sárgája mitt a soron következő bajnoki mérkőzést ki kell hagynia, ami komoly érvágás a csapat számára.
Raúl Asencio (OP: 5,5)
Eric Garciáról lemaradt, de komolyabb egyéni hiábája nem volt. Ennyi lyukat még ő sem képes betömni. Egyedül Ferran Torresszel gyűlt meg a baja, egy ellene elkövetett szabálytalanságot követően sárga lapot kapott. Kicsit forrófejű, hagyta, hogy a Barca játékosai a bőre alá férkőzzenek, de a lelátó népe sem kímélte, mindjárt a rácsok mögé kívánták.
Fran García (OP: 4,1)
Komoly feladata volt, szenvedett is rendesen. Lamine Yamalt kellett volna hatástalanítania, ami hellyel-közzel sikerült, a legtöbbször azonban túl sok teret hagyott neki, így a katalánok 19-ese könnyedén átjátszotta. Védőmunkája mellett a támadásépítésben nem vállalt különösebb szerepet.
Dani Ceballos (OP: 3,4)
Képtelen volt akár egy pillanatra is megidézni sérülése előtti önmagát. Az egyik legkomikusabb jelenete, amely egyben össze is foglalja a tegnapi teljesítményét, ahogy felökleli saját csapattársát, ezzel előidézve a Barca gólját. Pocsék félideje volt.
Fede Valverde (OP: 5,8)
100.000 kilométerrel a lábában ki-kiütközik emberi mivolta. Vélhetően nem volt 100%-os az első félidei térdsérülés után, a szíve mégis vitte előre, a káoszon azonban ő sem tudott úrrá lenni. Remélem, nem történt komolyabb baj, nem tudnék örülni egy pozitív orvosi jelentésnek.
Arda Güler (OP: 3,5)
Labda nélkül látványosan szenvedett, helyesebben láthatatlanná vált. Az előző meccsek után ódákat zengtem róla, meggyőződésem, hogy nem véletlenül, azonban fokmérő gyanánt mégis az ilyen típusú mérkőzések szolgálnak. Az sem hajtja a malmára a vizet persze, hogy az edzője másokkal türelmesebb. A második félidőre már nem futhatott ki a pályára.
Jude Bellingham (OP: 4,9)
Sem nem elég kemény a középpályán, sem nem elég hatékony és eredményes az ellenfél kapuja előterében. A mérkőzést a pályán megtett kilométerek gyűjtögetésével töltötte, ami lássuk be, egy olyan meghatározó játékos esetében, mint amilyen ő maga, durva luxus.
Vini Jr. (OP: 4,4)
Csere-nem csere? Ceballos és Mbappé csókja után a másik komikus szituáció. Amúgy két gólpassz (nem kevés) és más semmi. Tapsolhatnánk is, ha nem róla lenne szó. Illetve arról, ahogy a második félidőben eltűnt, vagy épp azzal vétette észre magát, hogy rossz döntést hoz, pontatlan, súlytalan. Aggasztó, hogy a decemberi fiaskó-sorozat óta keresi régi önmagát. Eltávolodott a fuballtól és ez rányomja bélyegét a teljesítményére is.
Cserejátékosok
Luka Modrić (OP: 6,0)
Némi rendet vágott a játékban, a körülményekhez képest irányította azt. Jelenléte pozitívan hatott az összképre. Segítette a labdatartást, megtalálta a területeket.
Brahim Díaz (OP: 5,4)
Ő is többet tudott hozzátenni, mint lecserélt társa. Egy sikeres csel, egy kulcspassz és egy kapuralövés a neve mellett.
Endrick (OP: 4,1)
Talán többet érdemelt volna, így sok vizet nem zavart.
Victor Muñoz (OP: 3,7)
A Castilla meccséről érkezett a kispadra, majd meglepetésre egy El Clásicón debütált. A 87. percben állt be, az egyenlítés a lábában maradt, ezzel pedig megúszta, hogy piaci értéke az egekbe szökjön. Ahogy olvastam, a madridisták nem kímélték az elszalasztott lehetőség miatt, ami egy újabb igazolása a jelenlegi, elkeserítő korképnek.
Carlo Ancelotti (OP: 4,2)
Nem csak az ő fejét akarták, de az övét nagyon. Ancelotti ebben az idényben részben áldozata lett a Real Madridnál uralkodó gazdasági fegyelemnek és pénzügyi stabilitásnak, Madridban ugyanis legalább annyira fontosak az üzleti szempontok, mint amilyen fontosak a sportszakmai sikerek. Másrészt azonban megrögzöttsége, rugalmatlansága miatt érthető, ha a madridisták kissé frusztráltak. Mindvégig kiegyensúlyozatlan kerettel kellett dolgoznia, s ugyan soha egy szóval nem panaszkodott, a megoldások keresésével sem kockáztatott. Makacs módon ragaszkodott Lucas Vázquezhez a védelem jobb oldalán, ahogy Tchouaméni középső védőként szerepeltetéséhez is, ami azt a benyomást keltette – nemcsak tegnap délután -, hogy nem tudja vagy nem hajlandó a hibáit korrigálni. Az olasz szakember egy félidőn át tétlenül nézte, hogy dől dugába a meccsterve. Reagálni akkor reagált, amikor már szinte mindegy volt. A magam részéről nem Ancelotti távozásában hiszek, nem ez a kulcs, jómagam a vérfrissítésre apellálok. Az öreg egy kiváló ember, a maga módján futballzseni, a nap végén hálával telve gondolok rá és a legjobbakat kívánom a Real Madrid történelme legsikeresebb edzőjének! Isten áldja, Signor Carlo Ancelotti!
