A fiatalabb Ancelotti, aki édesapja első számú segítőjeként dolgozott a Real Madridnál, szintén utoljára ült a kispadon a hétvégén. A közösségi médiában köszönt el a szurkolóktól.
Négy év után eljött a búcsú ideje.
Nem könnyű szavakba önteni, hogy mit is jelent elhagyni a Real Madridot. Ez a klub nem csak történelem, hanem elvárás, nagyság és család. Megadatott nekem az az óriási szerencse és megtiszteltetés, hogy belülről élhettem meg mindezt, hogy egyedülálló környezetben volt lehetőségem emberként és edzőként fejlődni.
Köszönöm a játékosoknak, hogy nap mint nap tanítottak, a stábnak a sok közösen eltöltött, munkával és szenvedéllyel teli órát, és a klub minden dolgozójának azt, hogy lehetővé teszik, hogy a világ hétről hétre láthassa ezt a csodát.
És természetesen köszönet a szurkolóknak is. A Real Madridhoz tartozás azt jelenti, hogy együtt kell élni azzal a nyomással, hogy mindig győzni kell. De ez együtt jár azzal a kiváltsággal is, hogy az egész világon érezhettem a támogatásotokat.
Most egy új fejezet kezdődik számomra. Lelkesedéssel, alázattal és azzal a vággyal, hogy kamatoztassam mindazt, amit itt tanultam.
Köszönöm, Real Madrid. Hamarosan találkozunk.
