A fenntartható bérkeret kialakításának művészete

A Real Madrid mindig is híres volt nagy átigazolásairól. Elég megemlíteni Luís Figo érkezését a Barcelonától, Cristiano Ronaldo megszerzését a Manchester Unitedtől, vagy akár Kylian Mbappé átigazolását a Paris Saint-Germain csapatától. Az ember érzése az lehet, hogy a Real Madrid bárkit meg tud szerezni, annak pénzügyi vonzatától függetlenül. Hogyan képes a vezetőség a végtelennek tűnő pénzügyi keret látszatát fenntartani? Milyen átigazolási stratégiák játszanak szerepet a keret kialakításában? Mekkora összeget jelent egy-egy játékos megszerzése a klubnak?

Először érdemes tisztázni a spanyolországi Financial Fair Play szabályok lényegét. A LaLiga minden évben közzétesz egy minden csapatra egyedi összeghatárt az adott együttes árbevételétől függően, mely meghatározza, hogy mennyi pénzt tud elkölteni a keretére az adott évben. Ez tartalmaz minden tételt, mely a keret kialakításához szükséges, többek között a játékosok és stábtagok fizetését és az átigazolásokhoz kapcsolódó költségeket – az átigazolási díjon túl az ügynöki jutalékokat és az aláírási bónuszokat is. Amennyiben ezt az összeghatárt valaki túllépi, úgy különböző szankciós intézkedésekkel kénytelen szembenézni.

Hogyan kerülhetnek játékosok a csapat keretébe és ezek hogyan hatnak a klub Financial Fair Play összeghatárára:

1. Átigazolási díj ellenében történő labdarúgók megszerzése: Ebben az esetben a játékos bérköltségén túl az átigazolási díj is beleszámít a liga által előírt összeghatárba, mégpedig a következőképpen. Az átigazolási díj az aláírt szerződés időtartamának megfelelően egyenlő összegben szétosztva jelenik meg az évek között.
2. Szabadon igazolható játékosok: Ezek a játékosok átigazolási díj megfizetése nélkül érkeznek, így első látásra sokkal kedvezőbbnek tűnhet az FFP szempontjából. Ebben az esetben azonban általában magas aláírási bónuszt, illetve akár magasabb fizetést is kaphatnak ezek a játékosok, melyek más formában ugyan, de hozzájárulnak ehhez a összeghatár.
3. Akadémiáról felkerülő játékosok: A lehető ”legolcsóbb” lehetőség a játékosigazoláshoz. Átigazolási díj nélkül, alacsonyabb fizetésért kerülnek az első kerethez, így a lehető legkevésbé terhelve a liga által előírt összeghatárt.

A szabályozás áttekintését követően egyértelmű, hogy lényegében két dolog befolyásolja az FFP által előírt összeghatárt: az átigazolási díj és a bérköltség.

Az alap információk letisztázását követően térjünk át a Real Madrid stratégiájára. A klub mindig is híres volt nagy igazolásairól és arról, hogy bárkit képes megszerezni a játékospiacon. A 2010-es évek elejétől bevezetett szabályozásoknak köszönhetően azonban a vezetőség átalakította stratégiáját. A nagy igazolások ritkábbá váltak és Florentino Pérezéknek sokkal inkább a játékospiac mozgásai alapján kellett igazolniuk. Az utolsó igen mozgalmas nyári átigazolási szezon  2019-ben volt, amikor több, mint 300 millió eurót költött a csapat olyan játokosokra, mint Eden Hazard, Ferland Mendy, Rodrygo, vagy Luka Jović.

A távozók hatása

A Real Madrid bérköltsége ebben az időszakban közel sem azon alapult, hogy ki milyen teljesítményt nyújt a pályán az adott pillanatban, sokkal inkább azon, hogy milyen teljesítményt nyújtott korábban. A legjobban kereső játékosok Gareth Bale és Eden Hazard voltak, akik 31,25 millió eurót vihettek haza évente. Ezzel ellentétben olyan játékosok, akik rendszeresen kezdőként pályára lépve, gólokkal gólpasszokkal segítették a csapatot „mindössze” 10 millió euró körül kerestek.

Ezt az egyenlőtlenséget a klub az évek során tudatosan igyekezett eltüntetni. Ezt (pár kivétellel) úgy sikerült orvosolni, hogy a lejárú szerződésű játékosokkal nem kötöttek új szerződést. Ez azzal járt, hogy a Real Madrid semmilyen átigazolási díjat nem kapott ezekért a játékosokért, azonban olyan összegek szabadultak fel a fizetések terén, hogy ez nem is okozott különösebb problémát. A következő táblázatban látható a távozók listája és a bérköltségben felszabaduló összegek.

A klubtól távozó játékosok 5 év alatt összesen majdnem 255 millió euróval „könnyítették” a csapat bérköltségét. Érdemes még azt is figyelembe venni, hogy a fent nevezett játékosok már hosszú ideje szolgálták a habfehéreket, így (egy-egy játékos kivételével) nem csak a ki nem fizetett bér jelentett könnyebbséget, hanem az is, hogy ezeket a játékosokat fiatalabb kollégáikkal tudták pótolni, amivel nem csak pénzügyileg, hanem adott esetben sportszakmailag is jól járt a klub.

Sztárok igazolása helyett a másik két alternatíva előtérbe helyezése

A fent említett távozó játékosok pótlása többé-kevésbé sikeresen megtörtént. A vezetőség játékospolitikája 2019-et követően látványosan átalakult. A sztárigazolások egészen 2023 nyaráig elmaradtak. Olyan játékosok kerültek a Real Madrid radarjára, akik a csapat gerincét adhatják a következő 5-10, akár 15 évben is. Így érkezett többek között Reinier, Takefusa Kubo, Brahim Diaz, Eduardo Camavinga, vagy Aurélien Tchouaméni. Ezek közül a játékosok közül nem mindenkinek sikerült a csapat tagjává válni, azonban az átigazolási stratégiák terén egyértelmű változás következett be.

Rajtuk kívül a távozó játékosok tapasztalatát is pótolni kellett. Pérez és stábja ennek érdekében több esetben is a lejáró szerződésű játékosok felé fordult. Így sikerült leigazolni először David Alabát, majd Antonio Rüdigert is.

Érdemes megfigyelni, hogy az ebben az időszakban érkező játékosok bérei hogyan is hatottak az együttes bérköltségére.

Az érkező játékosok béreire ebben az időszakban „mindössze” alig 150 millió eurót költött összesen a klub. Emellett természetesen olyan játékosok kaptak fizetésemelést, mint Vinícius Júnior, Rodrygo, Federico Valverde.

Érdemes egy pillantást vetni az első csapat bérköltségére ebben az időszakban:

A táblázatból jól látható, hogy folyamatosan csökkent az 1. csapat bérköltsége, és még a fizetésemelések mellett is jókora megtakarítást tudtak a blancók elérni. (A 2021/2022 szezon megtöri ennek a csökkenésnek a mintáját. Ezt Gareth Bale fizetése okozza, aki a 2020/2021-es szezont kölcsönben a Tottenham csapatánál töltötte, ahol a teljes bérét átvállalta az angol együttes. Ezt követően visszatérve a Real Madridhoz ismét felmerült költségként a bére.)

Összegzés

A vezetőség az elmúlt években sikeresen alakított ki egy olyan bérstruktúrát, mellyel folyamatosan csökkentetni tudta a bérköltségét. Ez amellett, hogy lehetőséget biztosított a fiatal és feltörekvő sztárok szerződéseinek meghosszabbítására és fizetéseinek emelésére, pozitívan hatott a Financial Fair Play szabályai által meghatározott összeghatárra is. Továbbá a Real Madridnak ebben az időszakban mindössze két sztárigazolása volt. Az egyik 2023 nyarán Jude Bellingham érkezése 120 millió euró ellenében. A másik Kylian Mbappé érkezése átigazolási díj nélkül, azonban valószínűleg hatalmas aláírási bónuszért.

Emellett a kifizetett alacsonyabb átigazolási díjak is még több mozgásteret nyújtanak a Real Madrid esetében amúgy sem túl szoros Financial Fair Play szerinti összeghatárban. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy az árbevétel évről évre folyamatosan növekedni tudott.

Ezzel a tudattal fordul rá a klub 2025-ös nyári átigazolási időszakra, mely a Real Madrid esetében már májusban elkezdődött…