A brazil Ramon Abatti Abel játékvezető spanyol sípmestereket idézve próbálta elrontani a pályán lévők, a helyszínen és az otthonról szurkolók örömét. Nem rajta múlott ugyan, de nem jött össze neki. Az események, az alkalmazott, vagy épp mellőzött szankciók és a szabálykönyv rendelkezéseinek interpretációja megfejthetetlen ítélkezési gyakorlatot eredményeztek. Xabi azonban sikerrel kezelte a kialakult helyzetet, a csapat begyűjtötte a három pontot. Jöjjön a csapatok, a játékosok és a baszk szakvezető teljesítményének szubjektív értékelése.
Real Madrid (OP: 7,5)
Xabi Alonso begyűjtötte első győzelmét a Real Madrid szakvezetőjeként. A kezdőben egy változtatást eszközölt, meglepetésre Arda Güler léphetett pályára, míg Rodrygo pihenőt kapott. Mindössze hét perc játék után megfogyatkoztak a madridiak, s bár ismét álmosan indult számukra a meccs, a kiállítást követően fokozatosan átvették az irányítást. Xabi kényszerhelyzetbe került, szerkezeti változtatásokat kellett eszközölnie annak érdekében, hogy ne legyen zakó a vége. A nehezített körülmények ellenére is jobb meccsnek lehettünk szemtanúi, mint az Al-Hilal elleni. Első benyomásom, hogy tegnap végre egy csapatot láthattunk, melynek minden játékosa azzal az egyértelmű szándékkal lépett pályára, hogy uralja a mérkőzést. Elkötelezettebb, minőségibb, kiegyensúlyozottabb, mozgékonyabb alakulat volt ez. Ahogy az előző értékelésben a higgadtság és az óvatosság mellet érveltem, úgy most is a túlzások ellen kellene szót emelnem, mégis elkerülhetetlen, hogy optimistán, büszkén tekintsünk a jövőbe, látva, hogy kedvenceink miként lábaltak ki az emberhátrányos helyzetből.
Pachuca (OP: 5,7)
A dél-amerikai futball továbbra sem vett meg, mondhatnak bármit. Jól kezdték a mérkőzést, több ígéretesebb lehetőségük is volt, ezeket azonban nem sikerült gólra váltaniuk. Ahogy a Raúl Asencio kiállításával előállt helyzetet sem tudták a javukra fordítani. A pozitívum, hogy 2-0-s hátrányban sem dobták be a törölközőt, hajtottak, sőt szépíteni is tudtak, ugyanakkor a mérkőzést egy igen csúnya jelenetsorral zárták. Cabral, csapatkapitányhoz méltó módon esett neki Rüdigernek, ennek következményeképpen a játévezető aktiválta az antirasszista protokollt. Későbbi nyilatkozatában büszkén vállalta tettét, habár a neki tulajdonított kifejezéseket tagadta.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 9,1)
Ismét igazolta, hogy egy, az Arsenal ellenihez hasonló mellényúlás csak szökőévente egyszer fordulhat vele elő. Falként állta útját bármely próbálkozásnak, mindvégig koncentrált, éles maradt. Amikor a többiek lába épp megremegett, az övéi stabilak maradtak, mindenféle-fajta védést bemutatott, némelyik hihetetlen volt. Világklasszis teljesítményt nyújtott.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,8)
Az alkalmazkodás fázisában van, ez egyértelműen látszik a játékán. Keresi a helyét, de kulcsfontosságú labdát adott Gonzalónak, a tizenhatoson belülre, plusz progresszív passzai is előnyt jelentenek majd a jövőben.
Raúl Asencio (OP: 2,6)
Egy újabb könnyelmű megmozdulás, ami könnyű pirosat eredményezett, s amely könnyen kisiklathatta volna a mérkőzés menetét. Ismét kellemetlen helyzetbe hozta a csapattársakat, mégis amondó vagyok, két rossz mérkőzés után – ismerve a magánéleti zűrjeit is – ne temessük a srácot. A legutóbbi teljesítményeiről szóló túlzó kritika azzal a kockázattal járhat, hogy kerékbe tör egy hatalmas pontenciált magában rejtő karriert. Asencio, akárhonnan nézzük, hirtelen, váratlan módon került az első csapat kötelékébe, a helyzetet szoknia kell, tapasztalatot kell gyűjtenie. Üldöztetése indokolatlan, teljesen normális, ha egy feltörekvő tehetség hibát követ el. Persze nem mindegy, mihez kezd a tanultakkal, egy dolog az önfejlesztés, egy másik az önpusztítás.
Dean Huijsen (OP: 8,7)
Tudom, tudom, korai, de akkor is: 58 millió euró bagó volt a srácért. Elsőre nyilván meglepő egy néhány hónapja ismert labdarúgóért ekkora összeget kifizetni, az elmúlt két meccs engem meggyőzőtt. Bevallom, várakozáson felül teljesített, rég láttam a posztján olyan játékost, aki ilyen magabiztossággal képes átjátszani a vonalakat és kész részt vállalni a támadásépítésből. A labda birtoklása során összeszedett, nyomás alatt magabiztos, hosszú labdái élményszámba mennek. Komplett teljesítmény egy – jelen pillanatban – generációs igazolástól.
Fran García (OP: 6,6)
Sokadjára bizonyítja, mennyire energikus, tegnap este emellé még hasznosnak is bizonyult. Sokkal jobb volt, mint más mérkőzéseken. Erőfeszítéseinek gólpassz lett a jutalma.
Aurélien Tchouaméni (OP: 7,1)
Szegény embert még az ág is húzza. Asenciónak köszönhetően újfent hátul kellett kisegítenie. Természetesen hozta a kötelezőt. Alkalmazkodóképes, kőkemény, legalább annyira megbízható volt hátul, mint a középpályán.
Arda Güler (OP: 7,8)
A megszokottnál mélyebben játszott, gyorsan alkalmazkodott a kezdő szerephez. Könnyed befejezéssel szerzett gólt, ügyes, egyérintős passzokkal segítette a középpályát, a támadások építését. Ezen túl védekezésben is remekül teljesített.
Jude Bellingham (OP: 8,0)
Le sem tagadhatnám, mennyire rajongok érte. Hiába hátráltatja kimerültség, vállsérülés, szinte képtelen szinten alul teljesíteni, és persze az a Megváltó Krisztus-tartás (Ramon Abatti talán nem kedvelte)… A mérkőzés előrehaladtvál a befolyása egyre nőtt, higgadt és kiegyensúlyozott volt, helyt állt az átmeneti időszakokban. Gólja és a meccsembere elismerés megkoronázása a tegnap esti játékának.
Fede Valverde (OP: 7,9)
A motor, a szív. Jobb oldalon és feljebb kezdett, amíg Asenciót az öltözőbe nem küldték. A letámadásai, labdaszerzései elengedhetetlennek bizonyultak, hogy a Madrid láthatatlanná tegye az ellenfél számbeli fölényét. Az uruguay-i zseniálisan teljesített labdával és labda nélkül is, gólja volt a hab a tortán. Xabi már tudja, ki az, akire minden körülmények közepette számíthat.
Vini Jr. (OP: 5,5)
Élesebb volt, mint az előző mérkőzésen. Gyorsabban hozott döntéseket, jobb passzokat osztogatott, összességében jobban bánt a labdával. Mozgásával és labdavezetésével segítette a támadásépítéseket, plusz megteremtette a harmadik gól lehetőségét. Magabiztosabbnak tűnt, s a gyűlölködők nyilván kisebbítenék érdemeit, attól függetlenül, hogy nem ő irányított, a játék egyéb elemeiben erősebbnek mutatkozott.
Gonzalo García (OP: 6,8)
A klubvilágbajnokság előtt még arra lehetett számítani, hogy a Celta és a Getafe hívószavának engedve utolsó esélye nyílik a bizonyításra. Hát megmutatta magát, sőt ordít, hogy maradni akar. Mindössze 45 perc elég volt ahhoz, hogy keze nyomát mindenen ott hagyja, ami a győzelemhez kellett. Kiosztott egy gólpasszt, s bizonyította, hogy elsőrangú az összjátékban, helyezkedésben, térben remekül tájékozódik. Korához képest igen érett teljesítményt nyújtott, s bár nem egy Joselu-típusú játékos, az már most látszik, hogy sokoldalúbb, a széleken is képes alternatívát kínálni Xabi számára. Valószínűleg nem fogja kiszorítani a rangsorban előtte állókat, de értékes tagja lehet az újonnan formálódó keretnek.
Cserejátékosok
Brahim Díaz (OP: 6,8)
Beállítása azonnal érzékeltette hatását. Nem bonyolította túl a dolgokat (végre), egy nagyon okos gólpasszal vétette észre magát. Energiát hozott, irányította a játékot.
Dani Ceballos (OP: 6,7)
Fél óra, mesteri játék. Azt adta a csapatnak, amire éppen szüksége volt, dinamizmus, jó támadásépítés, nyomás alatt is higgadt szervezés, plusz állandó jelenlét.
Luka Modrić (OP: 6,8)
A Pachuca gólja előtt védekezhetett volna jobban, határozottabban, ettől függetlenül rendezettebb és kiegyensúlyozottabb középpályát eredményezett a jelenléte.
Antonio Rüdiger (OP: 5,6)
Két hónap kihagyás után tért vissza, rozsdás még a gépezet, túl sokat is akart magára vállalni. Temperamentumos játékos, ami olykor előny, de az utóbbi időben inkább hátrány. Ezzel persze nem mentegetek senkit, nem hibáztatom őt, megjegyzésem kizárólag a játékára vonatkozik.
Víctor Muñoz (OP: 5,5)
Az értékeléshez későn érkezett, de az bizonyos, hogy nagyon akar.
Xabi Alonso (OP: 7,7)
Korlátozott változtatásokat eszközölt, egész pontosan Arda Güler kapott helyet a kezdőben, míg Rodrygo a kispadon. Xabi Alonso megvillantott valamit abból a rugalmasságból, amiről korábban már említést tett. Remekül szabta újra a játékrendszert Asencio korai kiválása után, de a második félidőben is. 2-0-nál, amikor jelentkeztek a kontroll elvesztésének jelei, gyorsan pályára küldte Modrić-ot és Ceballos-t a kimerült Bellingham és Güler helyére. Xabi a játékosok minden pályán töltött percét egységként vizsgálja, elemzi, nemcsak a jelen és az elmúlt perc számít, de a soron következő is. Nem habozott változtatni, amikor úgy érezte, eljött az ideje. Cseréivel arra törekedett, hogy ne veszélyeztesse a csapat teljesítményét. Merész hozzáállás Gonzalo szerepeltetése, de ez is taktikai bátorságáról tanúskodik. Tegnap este tévedhetetlennek bizonyult, mint aki előre látja a bekövetkező eseményeket és azokra időben reagál. Nem hagyjta kibontakozni őket, hiszen a labdarúgásban a halogatás általában azt eredményezi, hogy már túl késő. Xabi úton van afelé, hogy egy dinamikus, változékony megközelítést alkalmazzon a felállást és a cseréket illetően, mindezt arra az elképzelésre alapítva, hogy mindenkinek ugyanolyan a felelőssége, legyen kezdő vagy cserejátékos. Ehhez persze kell a játékosok vágya is. Ahogy Valdano fogalmazott még edzőként: “Aki meg akarja hódítani a világot, annak megengedem.”
