Mióta Rodrygo megérkezett a 2019/20-as szezonban, azóta végig olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy “igen, fontos vagy, tényleg fontos vagy, de azért annyira mégsem”. Ez így talán hülyén hangzik, de sem a Zidane vezette Madridban, sem pedig a nemrég véget ért Ancelotti-érában nem volt a helyén kezelve a brazil támadó fontossága.
Ez nyilván szubjektív, ám én úgy látom, ugyanazon a polcon kellene lennie, mint ahol Vinicius, Mbappé és Bellingham van. Sőt! De mint tudjuk, a Real Madridnál legalább annyira fontos a marketing érték, mint a pályán nyújtott teljesítmény.
Ha kiveszem Bellinghamet, és csak a támadókat nézem, a Vini – Mbappé – Rodrygo trióból egyértelműen Rodrygót tartom a legsokoldalúbb labdarúgónak, játékintelligenciában pedig messze felülmúlja őket. Ha kell, hamis kilencesként megcsinálja a területet, visz el magával két embert, gyönyörűen készíti le a labdákat, hozza kihagyhatatlan helyzetbe a társakat, és akkor még nem is említettem a zsebkendőnyi területen való kényszerítőzéseket.
Sokszor megkapja azokat a kritikákat, hogy meccsekre eltűnik, észre sem lehet venni, ha nem talál a kapuba. Rodrygo játéka szerintem ettől sokkal többről szól, ebből a szempontból (is) Benzemához tudnám hasonlítani. Egy ilyen futballista minden edzőnek aranyat érhet, amit a 2021/22-es szezonban is bebizonyított. Amíg élek, nem fogom elfelejteni a City és a Chelsea elleni teljesítményét.
Tökéletes fegyver a betömörülő védelmek ellen
Megfigyelhető, hogy amíg Vinicius vagy Mbappé sokszor belevezeti a labdát az előtte álló 3-4 emberbe, addig Rodrygo többnyire megtalálja a folyosókat, a kis területeket, majd úgy megy át az ellenfeleken, mintha ott sem lennének, a társaknak így már csak érkezniük kell az ötöshöz. Vérbeli támadó egy igazi 10-es játékintelligenciájával megáldva.
Nagyon sajnálom, hogy nem Rodrygóból csináltak franchise playert a Real Madridnál. Ezért bármikor feláldozható.
