Eleddig a penamadridista.hu-n kevés szó esett ‘tudjuk kiről’, és itt nem Voldemortról, hanem egy másik varázslóról van szó. Szóval eddig annyit közöltünk a Negreira-ügyről, mint amit maga a klub hivatalos közlemények formájában közzé tett, vagy Florentino Pérez a közgyűlésen, avagy a karácsonyi vacsorán elmondott. Íme egy objektív-szubjektív gyorstalpaló. Lehet, nem is az utolsó.
Miért és miért pont most?
Karácsony után, az ünnepek sűrűjében vagyunk, könnyedén előfordulhatott, hogy az étkezőasztalnál egy madridista és egy Barca-szurkoló is összetalálkozott. Az a tapasztalatom, hogy a halászlére legurított pálinka, vagy éppen a töltött káposztára rálapátolt bejgli megnöveli az esélyét annak, hogy a jóleső, érvekkel átitatott eszmecserék lehulljanak a Facebook-kommentek mocsarába.
Természetesen a „madridista” és „Barca-szurkoló” kifejezéseket bátran ki lehet cserélni bármilyen egymással szembenálló dologra, de itt most maradjunk a spanyol foci talaján.
Szóval, hogy miért is írom ezeket a sorokat. Van ez a Negreira-ügy, ami most már közel három éve robbant ki a semmiből. Azért a semmiből, mert a spanyol adóhatóság, Negreira (és fia) cégeinek, teljesen más miatt indított vizsgálatakor bukkant rá olyan számlákra, amikből kiderült, hogy ezek a cégek 2001 és 2018 között, összesen 8 millió euró értékben számláztak a Barcelonának. Ez nem pletyka, ez nem lejáratás vagy madridi propaganda, hanem ügyészségi megállapítás.
Miért olyan érdekes ez?
Azért, mert Negreira akkoriban nem egy jött-ment, külsős tanácsadó volt, hanem a Spanyol Játékvezetői Bizottság (spanyolul röviden: CTA) alelnöke.
Ez a bizottság a Spanyol Labdarúgó Szövetség (RFEF) alá tartozó szakmai testület, mely felelős a játékvezetők képzéséért, értékeli a spanyol játékvezetők teljesítményét, befolyással bír az előléptetésekre, informálisan ugyan, de a kijelölési rendszerre is hatással van. Szóval nem a sarki pékségről van szó.
Na, de vissza a kezdetekhez. Mikor az adóhatóságnak összeállt a kép, onnantól már nem pénzügyi szabálytalanság szintjén folyt az ügy, hanem sportintegritási kérdéssé vált. Ezt jól mutatja, hogy az adóhatóságtól a barcelonai ügyészséghez került az eljárás, és folytatólagos korrupció gyanújával indult vizsgálat a Barcelona ellen.
Kedves madridista olvasó, tudom, hogy felmerülhet benned a kérdés, hogy jó, jó, már eddig elolvastam, és még mindig csak a Barcelonáról van szó, mi köze ennek a Real Madridhoz. Tranquillo. Elérünk oda is.
Fontosabb kérdés, hogy ugyan miért akkora dolog ez? Úgyis mindenki korrupt, meg ügyeskedik, okoskodik, ráadásul természetesen Pérez mozgatja a spanyol kormány mögött meghúzódó szálakat is. De nem szeretnék elindulni az interneten terjedő science fictionök világába, úgyhogy nem is teszem.
Szóval, nem azért akkora dolog ez, mert biztosan tudható, hogy ezt, vagy azt a meccset ekkor, meg akkor elcsalták a bírók. Hanem azért, mert egy ilyen kapcsolat létezése teljesen példátlan és az összeférhetetlenség óvodai jele is lehetne: egy spanyol top klub éveken át fizet egy aktív, magas rangú vezetőnek, aki az egyik legfontosabb tisztséget tölti be a szövetségben.
Ez a tény már akkor is nagyon súlyos, ha soha nem lesz bizonyítható, hogy esetleg befolyásolták akár csak egy meccs végkimenetelét is.
Érdemes itt feltenni a legkellemetlenebb kérdést: hogy lehet az, hogy ez 17 (?) éven át működhetett?
A válasz nemcsak a Barcelonánál keresendő. Az RFEF máig nem kérdezett rá arra, miért fizet egy klub egy olyan vezetőnek, aki hivatalosan a szövetséget képviseli. A LaLiga közben, a saját szabályai miatt, csak nézőként ült a lelátón. A CTA pedig, mert a saját szennyeséről van szó, feltűnően halk szavú, amikor egykori alelnökéről kellene nyilatkozni. Egy dolog tűnik biztosnak: a rendszer vált működésképtelenné, esetleg működött, csak épp diszfunkcionálisan.
A Barcelona a kezdetektől fogva – többek között – azzal védekezik, hogy „technikai tanácsadásért és bírói jelentésekért” fizetett, amikkel az edzők és a csapat felkészítését segítették. De épp ettől az állítástól kezd recsegni, ropogni ez a történet.
Tényleg mindjárt jön a Real Madrid.
Laporta a bíróságon azt vallotta, hogy több száz ilyen jelentés készült, és a kifizetések „szokásos gyakorlatnak” számítottak, a klub nem akart ezzel előnyt szerezni. Ami simán igaz is lehet, csak ezzel elindult egy ellentmondás-spirál. Egyrészt a bíróság megállapította, hogy a kifizetésekhez tartozó szerződések nincsenek meg, nem voltak nyilvánosak és nem is szerepeltek a szövetség által jóváhagyott szerződések között.
Másrészt december elején a Barcelona két volt edzője, Luis Enrique és Ernesto Valverde (mindketten 3-3 évig voltak a Barcánál) is azt vallotta tanúként a bírósági meghallgatáson, hogy soha nem látták ezeket a jelentéseket, nem is tudták, hogy létezik ez a szolgáltatás, de nem is érezték, hogy a bírók nekik kedveztek volna.
Emiatt merült fel a kérdés, hogyha hat évig az edzői stáb nem tudott ezekről a jelentésekről, amik elvileg azért készültek, hogy segítsenek nekik a felkészülésben, akkor kinek és miért is zajlottak ezek a kifizetések.
Na, és itt jön a Real Madrid
Na, de mégis hogyan? Csak kárörvendenek vagy épp ők a bot a Barcelona bicikliküllői között? A 4 másodperces figyelemre vágyó közösségi média tartalmak szerint igen. Minek ezzel foglalkozni, mindenki söprögessen a saját háza táján! Amúgy is épp 10 sérült van a csapatban, nincsen normális védelem, elkényelmesedtek a sztárok és Xabi Alonso se tudja, merre van arccal előre, meg amúgy is: a City ellen legutóbb nem spanyol bíró vezetett, mégis kikapott a csapat.
Jól érzékeled, ezeknek a most felsorolt, kommentekből idézett érveknek tényleg semmi köze az ügyhöz, de ez jól bemutatja, milyen kavart tud okozni az a végtelen információzúdulat az emberekben.
A Real Madrid még 2023 márciusában, sértett félként csatlakozott az eljáráshoz. Nem azért, mert megsértődött Pérez, vagy épp a klub, hanem azért, mert a Real Madrid egy versenysorozatban szerepel a vádlott féllel, ráadásul ez a legnagyobb riválisa, így igencsak érdekelt abban, hogy kiderüljön, mi is történt valójában.
Ezzel a logikus lépéssel a madridi klub betekinthet az aktákba, indítványokat tehet, és biztosíthatja, hogy az ügy ne sikkadjon el.
A Real Madrid nem azt állítja, hogy elloptak tőle címeket, vagy elcsaltak volna meccseket, hanem azt, hogy ami történt, azt nem lehet következmények nélkül megtenni, és szülessen erről egy precedens értékű ítélet, hogy a jövőben senki ne próbálkozzon semmi hasonlóval. Mondhatjuk úgyis, hogy ez nem bosszú, hanem intézményi önvédelem.
Ez már teljesen jogos
Ha már eddig eljutottál, akkor bármire képes vagy, úgyhogy evezzünk át egy kicsit a jog bonyolultnak tűnő vizeire. Ígérem, olyan szépen felépített lesz, mint a Mourinho-féle csapat kontrája a Marseille ellen a BL-ben.
Hiába nem tudja a Barcelona bemutatni a kifizetésekért kapott jelentéseket, vagy épp nem emlékszik arra Laporta, hogy mit takar az „aloe vera ajándékcsomagok” megjegyzés egy 60 ezer euróról szóló számlán, hiába merül fel az, hogy miért nem volt nyilvános, miért nem független szakértőktől kérték, jogilag még nehéz ezt elítélni.
És itt ketté is válik a történet: büntetőjogra és sportjogra. Előbbinél, bár súlyosabb következményekkel jár, de kétséget kizáróan bizonyítani kell, hogy valami megtörtént, de jelenleg nincs egyetlen e-mail, vagy hangfelvétel sem, ami ezt alátámasztaná. Plusz egy apróság, de Negreira nem teljesen számít állami alkalmazottnak, így a legsúlyosabb, vesztegetés vádja nem alkalmazható. Valószínűleg nem is fog büntetőjogi ítélet születni.
Sportjogi viszont annál inkább. Mert a jognak ez a része azt állítja, nem az a lényeg, hogy valami megtörtént vagy sem, már az is probléma, ha egyáltalán felmerül, hogy megtörténhetett, mert ezzel sérült a verseny tisztasága.
Az UEFA és a Szuperliga sem maradhat ki
Mert pontosan a sportjogi értelmezés miatt óvatos az UEFA, hogy egy újabb szereplőt behozzak a történetbe. Van is mitől tartania, mert ez az ügy nem egy klub vagy szövetség problémája, hanem rendszerszintű veszélyt jelent az európai futball egészére.
Az UEFA éppen ezért kivár, hogy a spanyol hatóságok mit állapítanak meg. Mert ha az UEFA kimondja, hogy nincs következménye annak, hogy egy klub éveken át titokban fizet egy aktív vezetőnek és ez nem jár következményekkel, akkor innentől bármelyik klub hivatkozhat erre, ha hasonlót csinál.
Ez teljesen szétveri az UEFA rendszerét.
Ha viszont az UEFA megbünteti a Barcelonát (kizárja, elveszi egy korábbi BL-címét), akkor kockáztat egy hosszú évekre elnyúló pereskedést, mert a Barcelona biztosan a Sportdöntőbíróságra vinné az ügyet arra hivatkozva, hogy nem bizonyított a meccsek manipulációja, meg amúgy sem lehet visszamenőlegesen büntetni.
És ha ebből az UEFA vesztesen jönne ki, az nagyon meggyengítené a tekintélyét.
Ha viszont nem büntet, elveszti hitelességét, és a kisebb klubok joggal mondhatják majd, hogy a nagyok mindent megúsznak, vagy épp őket ennél kisebb dolgokért miért büntették meg.
Na, és ezen a ponton válik izgalmassá a Szuperliga és az UEFA háborúja. A Szuperliga ugye a Real Madrid vezetésével jött létre és az UEFA monopol helyzetét szeretné megtörni az európai futballporondon. A Szuperligában Pérez egyik legnagyobb partnere épp Laporta volt. Azért csak volt, mert épp mostanság fordított hátat Péreznek, és tett lépéseket az UEFA felé a kapcsolatuk rendezésére. Nem is szükséges a TV-t bekapcsolni egy jó kis reality-ért, hát itt zajlik a szemünk előtt.
Aligha véletlen az időzítés, senki nem akar ennél nagyobb jogi, PR, kommunikációs, integritási válságot.
Pérez és a Real Madrid pedig, a klub nagyságához méltóan, próbálja az ügyet a felszínen tartani, hogy se a Barcelona, se az UEFA ne ússza ezt meg valamilyen háttéralkuval.
Ha nincsenek világos válaszok, akkor minden ítélet gyanús, minden trófea vitatható és a futball elveszíti azt, amiért nézzük: a tisztességes verseny illúzióját.
Itt tart a történet, köszönöm, hogy idáig eljutottál. Az év további részére jó pihenést, aztán meg Real Madrid győzelmekben bővelkedő új évet. Hala Madrid!
