A Real Madrid korábbi tehetsége, Jesé Rodríguez az AS újságírójával beszélgetett karrierről, Real Madridról, jövőről.
Boldog vagy?
Igen, boldog vagyok. Nagyon boldog. Az nekem elég, ha a családom jól van. Boldogabb vagyok attól, ha másokat boldognak látok. Jól érzem magam. Itthon vagyok. Hiányzott a család. Régóta nem jártam Las Palmasban. Ki akarom használni ezt az időt arra, hogy a családommal, barátaimmal legyek, hogy jól érezzem magam.
Nyaralsz, vagy dolgozol is közben?
Kicsit mindkettő. Nyaralok, de közben formában tartom magam. Egyéni edzéseket végzek az Oval Alto Rendimiento központban. Rengeteg gépük van, hipoxiás edzéseket végzek, magaslati futásokat csinálok, személyre szabott gyakorlatokkal. Szeretnék készen állni, amikor megcsörren a telefon.
Milyen szerződéses szituációban vagy most?
Szabadúszó vagyok. A Johor egy jó tapasztalat volt. Sokan mondták, hogy sérült voltam, de ez nem igaz. Megvoltak a számaim. Sokat beszéltek rólam, de anélkül, hogy ismernének. Nyitott vagyok az ajánlatok meghallgatására, akár Spanyolországra, de más bajnokságokra is. A legfontosabb az, hogy készen álljak. A motivációm megvan.
Mit gondolsz az eddigi karrieredről?
Nem fogok hazudni, vannak gondolatok, amelyek időnként előjönnek bennem. Például az, hogy mi lett volna, ha nincs az a sérülés… De ez teljesen természetes. Ezért is szeretném szépen befejezni a karrieremet. Valahogy másképp lezárni a futballt, ami úgy hiszem, még tartogat nekem valami jót. Az a sérülés meghatározó volt az utam szempontjából. Egy komoly fordulópont. Mindent megváltoztatott. Ugyanakkor segített abban, hogy más szemmel lássak mindent.
Milyennek értékeled a Real Madridnál töltött időszakodat?
Nagyon élveztem. A rutinos játékosok rengeteget segítettek nekem. Óriási klasszisok voltak, ráadásul trófeákat is nyertünk. Amikor a világ legjobb csapatával nyersz címeket, olyan érzések járnak át, amelyeket addig sosem tapasztaltál.
Tartod a kapcsolatot Cristianóval?
Egy ideje nem beszéltünk, de biztos vagyok benne, hogy ha találkoznánk, vagy írnék neki, akkor elkezdenénk beszélgetni. Sergio Ramosszal, „Churuval” tartom leginkább a kapcsolatot.
Cristiano volt „bicho”, te pedig „bichito”.
Igen, ez igaz. Mindkettőnknek tetszett, ő mindig így hívott. (nevet) Akkoriban Bale-lel harcoltam a csapatba kerülésért. Egyik nap ő játszott, másik nap én. Amíg meg nem sérültem.
Hosszú idő után visszatértél, majd a PSG-hez kellett menned.
Igen. Ahogy megérkeztem Párizsba, vakbélgyulladásom lett. Teljesen ledöntött a lábamról. Azonnal meg kellett műteni. A felépülés nagyon nehéz volt. Télen tértem vissza, amikor a posztokat már leosztották, a játékosok pedig fizikálisan sokkal jobb állapotban voltak nálam.
A Real Madridnál sem számoltak veled.
Amikor egy ilyen hosszú sérülés után térsz vissza, akkor szükséged van valakire, aki vakon bízik benned. Nekem nem volt szerencsém, nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy bármi áron pályára küld. Pedig készen álltam. De egy sérülés után játszanod kell, hogy leküzdd a félelmeidet, hogy visszanyerd az önbizalmadat. Amikor megsérültem, Ancelotti volt az edző, a visszatérésemkor pedig már Zidane.
Játszottál Xabi Alonsóval. Akkoriban látszott, hogy edző lesz belőle?
Igen, több éven át játszottam vele. Először akkor, amikor a Castillából feljöttem edzeni a csapattal, majd a felnőtt együttesben is együtt voltunk. Már akkor is látszott, hogy belőle remek edző lesz. A meccsek alatt mindig komolyan, de tiszteletteljesen jelezte a hibákat. Az 50. percben rám kiáltott, hogy zárjam le a területet, én pedig meg is tettem. Látszott, hogy nagyszerű edző lesz majd.
Sikeres lehet a Real Madridban?
Az emberek a Real Madridnál mindig azonnali eredményeket akarnak. De időt kell adni mindenkinek. Ez nem egy egyszerű dolog. Xabi teljesen más rendszert, más módszereket hozott. Ráadásul meg kell győznie a nagy neveket arról, hogy higgyenek benne. Időt kell adni neki.
Gonzalo berobbant. Milyen tanácsot adnál neki úgy, hogy te is fiatalon robbantál be a Real Madridban?
Először is gratulálok neki. Nagyszerűen teljesít. Az első napjaimból arra emlékszem, hogy mennyire jól fogadtak, majd később feloldódtam. De az elején… Sergio Ramos segített a legtöbbet. Folyamatosan figyelt rám, jó tanácsokat adott. Elmondta, hogy mit ne csináljak, vagy épp mit csináljak.
Milyen volt a Real Madrid játékosává válni?
Nagyon visszahúzódó lettem, sokáig alig mozdultam ki otthonról, mert nem tudtam, hogy mi lesz az emberek reakciója velem kapcsolatban. Fiatalon nem tudtam kezelni ezt. Aztán amikor végül kimozdultam, óriási figyelem zúdult rám. Ha elmentem egy étterembe vagy moziba, sapkát húztam, de még úgy is felismertek. Ennek ellenére nagyon szeretetteljesek voltak velem az emberek. A mai napig sok szeretetet kapok tőlük. Még itt, Las Palmasban is sokan kérik tőlem, hogy térjek vissza a klubhoz. Ezt nagyra értékelem. A feleségem nagy segítségemre volt abban, hogy természetesebben kezeljem ezt az egészet. Én hajlamos vagyok bezárkózni, ő viszont segített abban, hogy kimozduljak.
Követed a klubvilágbajnokságot? Mit gondolsz, a Madridnak van esélye a végső győzelemre?
Rengeteg meccset nézek, imádom a focit. A Madridot sosem lehet leírni, de lehet, hogy most vannak erősebb csapatok. Remélem, hogy megnyerik. Figyelembe kell venni, hogy egy igazán hosszú idény után érkeztek a játékosok, meleg van, a meccsek időpontjai sem a legideálisabbak. Nem egyszerű így játszani. A torna mindenesetre nekem tetszik.
Te több kontinensen, bajnokságban és szinten játszottál már.
Több országban, különféle futballkultúrában kipróbáltam már magam. Volt, ahol jobban ment, volt, ahol kevésbé. De minden ilyen tapasztalat egyben tanulás is. Meglátjuk, hogy mi történik majd. A piacon már van mozgolódás, néhány pletyka igaz is, meglátjuk, hogy mi válik valóra ezekből.
Mit gondolsz, nem kapsz kellő tiszteletet amiatt, hogy nem az a játékos vált belőled, aki lehettél volna?
Ez megosztó dolog. Vannak, akik tisztelnek, vannak, akik nem. Éreztem mindkét oldalt. Akik ismernek, tudják, hogy milyen játékos és milyen ember vagyok, a többiek miatt pedig nincsenek álmatlan éjszakáim. Minden játékosnak megvan a maga karrierútja. Akkor sem voltam más, amikor Bale mellett játszva 15 gólt szereztem, és most sem vagyok más. Ugyanaz az ember vagyok.
Foglalkoztat a visszavonulás gondolata?
Nem. Még sok van hátra Jeséből. Még sok évig szeretnék játszani. Ezt érezniük kell az embereknek. Már gyerekkorom óta ebben élek: versenyezni, edzeni, csapatban lenni. Amíg a motivációm megvan, nem szabok magamnak határt. Addig játszom, amíg bírja a testem. Még vannak jó éveim, magas szinten.
