2005. augusztus 14-én, 20 évvel ezelőtt a Real Madrid barátságos mérkőzést játszott Puskás Ferenc tiszteletére. A Puskás Ferenc Stadionban rendezett mérkőzésen a “galaktikusokkal” teli Real Madrid az úgynevezett Puskás Ferenc-válogatottal mérkőzött, ami a magyar nemzeti csapatot jelentette.
Most ebben a cikkben emlékszünk vissza erre a két évtizeddel ezelőtti eseményre.
Előzmények
A Real Madrid 2005-ben kilencedik alkalommal látogatott Magyarországra a klub történelme során. Az első mérkőzés 1931. augusztus 23-án volt, egy barátságos meccs formájában, amikor a madridi alakulat a Budapest-válogatottal játszott a 18 000 fős Hungária úti stadionban. A mérkőzést 2-0 arányban a Budapest-válogatott nyerte Kalmár Jenő (MTK Budapest) duplájával.
Ezt követően 27 évnek kellett eltelnie, hogy újra Magyarországra látogasson a Real Madrid. A spanyol klub ekkor már sokkal nagyobb volt, mint a ’30-as években. Az ezt megelőző két esztendőben megnyerték a Bajnokcsapatok Európa-kupája (a mai BL) sorozatot. 1958. április 16-án a Vasas SC ellen mérkőzött meg a spanyol klub 100 000 ember előtt a régi Népstadionban. A mérkőzést Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljával a Vasas nyerte. Ez egy visszavágó volt; korábban Madridban a spanyol klub 4-0-ra nyert, így ők jutottak tovább, és meg is nyerték a BEK aktuális kiírását.
1969-ben újra a Vasas, majd 1980-ban a Budapest Honvéd vendége volt BEK-mérkőzésen a Real Madrid. Ezúttal már mindkét meccset 0-2 arányban nyerték a spanyolok. 1981. szeptember 16-án azonban újra beletört a bicskája a Real Madridnak egy magyar csapatba: az ellenfél a Tatabányai Bányász SC volt az UEFA-kupában. A Bányász Stadionban 22 000 fő előtt megrendezett mérkőzésen Weimper István és Csapó Károly góljaival 2-1-re nyert a tatabányai csapat, ami történelmi siker volt.
1982-ben a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) kiírásban az Újpest is fogadta a Real Madridot a Megyeri úti stadionban 10 000 ember előtt. A végeredmény 0-1 lett Santillana találatával.
A legemlékezetesebb magyar vonatkozású mérkőzés azonban vitathatatlanul az 1985-ös UEFA-kupa-döntő volt. A Real Madrid ellenfele ugyanis egy oda-visszavágós párharcban a Videoton együttese volt. 1985. május 8-án a Sóstói Stadionban 35 000 ember előtt a Real Madrid 3-0-ra nyert Míchel, Santillana és Valdano góljaival. Két héttel később a visszavágón nagy szenzációt keltett a Videoton 1-0-s idegenbeli sikere, de a trófea így is a spanyol klubé lett.
Következő alkalommal, 1995. november 1-jén az Üllői úti stadionban 17 117 ember előtt játszott Magyarországon a Real Madrid a magyar rekordbajnok, a Ferencvárosi TC ellen. A Bajnokok Ligája-csoportmeccs 1-1-es döntetlennel ért véget ifj. Albert Flórián és Raúl góljai után.
A Real Madrid magyarországi mérkőzései
- 1931.08.23 Budapest-válogatott–Real Madrid 2–0 (barátságos mérkőzés)
- 1958.04.16 Vasas SC–Real Madrid 2–0 (BEK)
- 1969.09.06 Vasas SC–Real Madrid 0–2 (BEK)
- 1980.11.04 Budapest Honvéd–Real Madrid 0–2 (BEK)
- 1981.09.16 Tatabányai Bányász SC–Real Madrid 2–1 (UEFA-Kupa)
- 1982.11.03 Újpesti TE–Real Madrid 0–1 (KEK)
- 1985.05.08 Videoton–Real Madrid 0–3 (UEFA-Kupa)
- 1995.11.01 Ferencvárosi TC–Real Madrid 1–1 (BL)
- 2005.08.14 Puskás Ferenc-válogatott–Real Madrid 1–3 (barátságos mérkőzés)
Minden idők leghíresebb magyarja, Puskás Ferenc, a Real Madrid történelmének egyik legnagyobb legendája lett, így amikor 2005-ben a Trigránit Fejlesztési Rt. megkereste a spanyol klubot egy jótékonysági mérkőzés ötletével, egyértelmű volt, hogy pozitív választ adnak rá.
A mérkőzés
Jómagam 2005-ben egy tizenegy éves kisgyermek voltam, aki akkor már ötödik éve rajongott a Real Madridért. 2000. május 24-én a Valencia CF elleni Bajnokok Ligája-döntőben láttam először a Real Madridot, amikor édesapámmal néztük a meccset. Onnantól kezdve megfogott a csapat. Édesapámat és nagyapámat is folyton kérdezgettem a játékosokról és a klubról. Gombfocicsapatot kértem, majd később FIFA-játékot, posztereket, mezeket. Mindent, ami a klubról szólt. Nagyapám kedvence Puskás Ferenc volt. A híres 6-3 idején 21 éves fiatal volt, tinédzserként végigkövette az Aranycsapatot, majd ahogy akkoriban tudta, Puskás Real Madrid-karrierjét. Sokat mesélt nekem Puskásról és Di Stéfanóról, a BEK-címeket nyerő Madridról. Az én gyerekkori hőseim a “galaktikus” Real Madrid tagjai voltak. A legnagyobb kedvencem Ronaldo volt, de imádtam a többieket is, így a teljesség igénye nélkül Zidane-t, Gutit, Raúlt, Figót, Roberto Carlost és Casillast is.
Arról azonban álmodni sem mertem, hogy valaha élőben láthatom őket, a nagybetűs CSAPATOT.
Nagyapám tudta jól, hogy ez az álmom, így 2005 nyarán egyszer csak azt mondta nekem, hogy megyünk a Puskás Stadionba. Akkor még nem tudtam, miért, de izgatottan vártam. Amint odaértünk, körbe mentünk, mesélt a régi időkről, a történelemről, majd szépen lassan a jegypénztárhoz értünk, ahol kért két darab jegyet a Puskás Ferenc-válogatott–Real Madrid mérkőzésre.
Mai napig élénken él bennem az a fajta izgatottság, amit akkor éreztem. Egy kisgyerek álma vált valóra. Leírhatatlanul boldog voltam. Ez olyan gesztus volt, ami egy életre szóló élményt adott. Noha a jegyárak akkoriban 10 000 forint körül mozogtak (ami ma kb. 25 000 forint lenne), ő mégsem sajnálta az unokájára, pedig egész biztos lett volna más, amire elkölthette volna.
A Puskás Ferenc-válogatott akkor a magyar válogatottat jelentette, amelyet a szövetségi kapitány, Lothar Matthäus készített fel. A német kapitány az alábbi magyar játékosokat nevezte a nem mindennapi meccsre:
Kapusok: Király Gábor (Crystal Palace), Rabóczki Balázs (FC København), Fülöp Márton (Tottenham Hotspur)
Védők: Bodnár László (Roda JC), Takács Ákos (Ferencváros), Nikolov Balázs (Debreceni VSC), Gyepes Gábor (Wolverhampton Wanderers), Vanczák Vilmos (Újpest FC), Stark Péter (Győri ETO FC), Éger László (Debreceni VSC), Balog Zoltán (Ferencváros), Komlósi Ádám (Debreceni VSC), Juhász Roland (MTK Budapest)
Középpályások: Huszti Szabolcs (FC Metz), Rósa Dénes (Ferencváros), Vadócz Krisztián (Budapest Honvéd), Böőr Zoltán (Debreceni VSC), Tóth Norbert (Újpest FC), Bárányos Zsolt (Vasas), Buzsáky Ákos (Plymouth Argyle), Halmosi Péter (Debreceni VSC), Vincze Ottó (Győri ETO FC), Illés Béla (MTK Budapest)
Támadók: Priskin Tamás (Győri ETO FC), Gera Zoltán (West Bromwich Albion), Rajczi Péter (Újpest FC), Kerekes Zsombor (Debreceni VSC), Kenesei Krisztián (Győri ETO FC), Torghelle Sándor (FC Panathinaikosz).
A Real Madrid akkori trénere, Vanderlei Luxemburgo a következő játékosokat hozta Magyarországra:
Kapusok: Iker Casillas (Spanyolország), Diego López (Spanyolország)
Védők: Álvaro Mejía (Spanyolország), Míchel Salgado (Spanyolország), Iván Helguera (Spanyolország), Francisco Pavón (Spanyolország), Carlos Diogo (Uruguay), Álvaro Arbeloa (Spanyolország), Roberto Carlos (Brazília), Raúl Bravo (Spanyolország).
Középpályások: David Beckham (Anglia), Pablo García (Uruguay), Thomas Gravesen (Dánia), Zinédine Zidane (Franciaország), Guti (Spanyolország), Juanfran (Spanyolország), Rubén De la Red (Spanyolország), José Jurado (Spanyolország), Julio Baptista (Brazília).
Támadók: Raúl (Spanyolország), Ronaldo (Brazília), Michael Owen (Anglia), Roberto Soldado (Spanyolország), Robinho (Brazília).
Emlékszem, milyen csalódott voltam, hogy Figót pár nappal korábban adta el a Real Madrid, de így is rendkívül boldog voltam, hogy ilyen fantasztikus játékosokat láthatok a pályán. A mérkőzés előtt édesanyámtól “kisírtam” egy “hamisítatlan kínai” Real Madrid-mezt Ronaldo 11 felirattal, amit a Városligetben vettünk meg. Így már minden készen állt arra, hogy kimenjünk nagyapámmal a meccsre.
A magyar válogatott kezdőcsapata a következő volt: Fülöp – Nikolov, Éger, Komlósi, Balog – Böőr, Takács, Halmosi, Tóth, Illés – Kerekes.
A Real Madrid pedig a következő kezdővel állt fel: Casillas – Salgado, Helguera, Pavón, Roberto Carlos – Gravesen, Baptista, Zidane, Beckham – Ronaldo, Raúl.
Soha nem felejtem el azt az élményt, amikor Ronaldo a bemelegítésnél leült velünk szemben, és ülve elkezdett dekázgatni és játszani a labdával. Egy valóságos bemutató volt. De nem csak ő, Roberto Carlos is csinálta előtte a show-t. Amire tisztán emlékszem, az az, hogy David Beckham körül volt a legnagyobb felhajtás, és az ő, illetve Raúl neve után volt a legnagyobb ováció a stadionban. A mérkőzésen persze Kenesei Krisztián góljának is örültem, de le se tudtam tagadni, mekkora élmény volt, hogy láthattam betalálni a „Fenomén” Ronaldót.
A mérkőzés eredménye 3–1 lett a Real Madridnak. Gólszerzők: Zidane, Kenesei, Ronaldo és Owen.
Én magam gyerekként akkor egy életre szóló élménnyel gazdagodtam.
