A képlet a megszokott: az egy nappal előttünk álló ellenfelünk bezsákolta a három pontot, a 15. helyen álló Gironától nekünk is illet volna. És ma sem sikerült.
Real Madrid (OP: 4,1)
Egyértelműen súlyos a helyzet: most már nemcsak a játék képe aggasztó, hanem az eredményesség is. Real Madrid-szurkolóként nem ahhoz szoktam hozzá, hogy kétes tizenegyesekben reménykedjek, és a kiesőjelölt ellen a karácsonyi szenteknek adjak hálát egy összekapart pontért. A csapat jelenleg nem működik: a játék nyögvenyelős, unalmas, ötlettelen, a játékosok alibiznek, a szakmai stáb pedig tehetetlennek tűnik. Xabi Alonso érkezésekor hittem abban, hogy egy karizmatikus edző ül le a kispadra, aki hosszú évekre stabil irányt ad szeretett csapatunknak, és visszavezeti oda, ahol a helye van. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen mély gödörben a csapatot. Nem kell nagy szakmai tudás ahhoz, hogy lássuk: ez a színtelen, erőtlen futball semmire sem lesz elég. Hamarosan komoly beszélgetések várhatók Pérez úr szobájában…
Girona FC (OP: 6,4)
Ismét naggyá tettünk egy kis csapatot: ők tisztességgel tették a dolgukat, és akár meg is verhették volna a tizenötszörös BL-győztest. Tökéletes ellenfelei lettünk a feltörekvő csapatoknak az önbizalomszerzéshez, illetve a bentmaradáshoz szükséges pontok begyűjtéséhez. Ilyenkor a hazai csapatot kellene dicsérni és elemezni a teljesítményét, de ez most nehezen megy. Maradjunk annyiban, hogy jók voltak.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 6,4 )
Hosszan gondolkodtam, ki legyen a meccs embere; kezdem kicsit unalmasnak érezni, hogy mindig Courtois vagy Mbappé kerül szóba. Benne azt kedvelem, hogy igazi csatár módjára felvállalja az előrejátékot, és többnyire eredményesen is teszi. Gyors, lendületes, és nem mellékesen sorozatban lövi a gólokat. Néha elolvasok néhány kommentet – amit általában meg is bánok –, és sok „szakértő” szerint nincs is helye a csapatban, mert… hát ilyenkor jönnek a különböző kritikák. Bele sem merek gondolni, mi lenne a Reallal, ha ő nem termelné ilyen ütemben a gólokat.
Thibaut Courtois (OP: 7,3)
A munkáját hibátlanul végezte, és sajnos néha bravúrra is szükség volt ahhoz, hogy meccsben tartsa a csapatot. Három védése volt, a kapott gólnál pedig nem sok esélye volt— hibáztatni érte igazságtalan lenne.
Éder Militão (OP: 6,0)
Ő is a jobbak közé tartozott; számomra kifejezetten megnyugtató érzés, amikor a pályán látom. Aktívan és pontosan vette ki a részét a támadásokból, és ismét bizonyította, hogy a kapu előtt is veszélyes. Két fejese is kifejezetten jól sikerült, az egyiket csak Gazzaniga hatalmas bravúrral tudta hárítani. A meccs végéhez közeledve már többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, de végül neki sem sikerült hozzájárulnia a győztes gól megszerzéséhez.
Antonio Rüdiger (OP: 5,3)
Combizomsérülése miatt 92 napot és 19 mérkőzést hagyott ki, ami nagyban annak tudható be, hogy az előző idényben a sok sérülés miatt csapágyasra játszatták. Nem lehet tudni, milyen hatással vannak rá a távozásával kapcsolatos pletykák, de könnyen lehet, hogy ő maga már tisztán lát a jövőjét illetően. A párharcokat tekintve aligha maradhat bárkiben hiányérzet: szinte mindet megnyerte, remekül kihasználva fizikális fölényét. A játéka ugyan kissé szürkének hatott, de remélhetőleg hamar visszanyeri formáját — a Realnál ugyanis idén is fogyóeszköznek számítanak a védők.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,2)
Nem lenne rossz ez a srác, de valahogy még két lapáttal rá kellene dobnia a kazánra. Az tényleg kicsit furcsa, hogy a jobb oldali védő létére bebarangolja az egész pályát, de fogadjuk el, hogy ő ilyen. Sokan a szemére vetik, hogy nem védekezik, nos itt tényleg van hova fejlődni, de tény, hogy lábbal sok mindent meg tud oldani. Mondom ezt annak ellenére, hogy tegnap 10 beadása volt és abból írd és mond 1 volt pontos, vagyis sikerült ezt a mutatót 10%-osra lehozni.
Fran García (OP: 4,6)
Fran Garcíával kapcsolatban az az érzésem, hogy akár az ötös sarkáig is begyalogolna, majd ott felnéz, visszafordul és hátra passzol. A félidőbeli statisztikája ezt nagyjából alátámasztotta: 93%-os passzhatékonyság, pontos passzok az utolsó harmadban 9/9 (100%), pontos hosszú passzok 0/1 (0%), pontos beívelések 0/3 (0%), megnyert földi párharcok 0/3 (0%). A totális alibi foci világos statisztikai leképezése. Ez a teljesítmény a második félidőben minimálisan javult, de a támadásokba való hatékony bekapcsolódást – mint fogalmat – ekkor sem tudta értelmezni.
Jude Bellingham (OP: 4,8)
Rengeteget ütközik, brusztol a pályán, de ahogy korában mondtam hiányzik belőle az isteni szikra és végül semmi extra, Isten ne adj egy gól kikeveredik belőle.
Arda Güler (OP: 3,5)
Sajnos ez megint egy gyenge meccse volt Gülernek. 45 percet kapott, ez alatt 25 labdaérintése volt, amely önmagában is kevés, pláne, ha egy olyan valakiről van szó, akinek a játék szervezése a feladata. Két lövését lehetett feljegyezni, de mellé-fölé ment mindkettő. Mondjuk az azt nehezen értem, hogy ha lekapja az edző – márpedig majdnem mindig lekapja – akkor miért nem egy irányító típusú játékost visz fel helyette. Újabb megválaszolatlan kérdés a meccseléssel kapcsolatban…
Fede Valverde (OP: 4,8)
Nehéz Fédéről most bármit is írni, mert ezúttal sem sikerült igazán komoly pluszt hozzátennie a játékhoz. Ismerve őt, valószínűleg legalább annyira bántja ez, mint a szurkolókat. Volt két lövése, de mindkettőt blokkolták – pedig jó lenne már újra látni tőle azt a fű fölött suhanó bombát, amelyből gól születik. Előbb-utóbb idén is kiszakad az a gólzsák, ebben biztosak lehetünk.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,8)
Messze nem ugyanazt az arcát mutatta a meccs elején, mint, ahogy azt hétközben láttuk rajta. Ez maradt meg bennem az első félidő után, aztán a 72. percben le is cserélték. Tchouamenitől – többek között – azt várnánk el, hogy fizikálisan legyalul mindenkit, erre ma szinte minden párharcát elveszítette. Nekem már az is jelzésértékű volt, ahogy a 19. percben öt méterről haza adta a labdát némileg pontatlanul Courtoisnak. Ha lenne olyan elismerés az UEFA díjkiosztón, hogy „Passz, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a csapattársunkat”, akkor ez a jelenet odaérhetne simán a gálára.
Vini Jr. (OP: 4,7)
Még emlékszem a szárnybontogatásaira, amikor minden jobb oldali védő rettegett tőle. Azóta azonban kiismerték a játékát: néha kettő, esetenként három védő is kifarol rá, és azt is kihasználják, hogy pszichésen sebezhető. Messze nincs már annyi tiszta helyzete, mint régen, és ez az eredményességén is megmutatkozik. Bántani nem szeretném, mert legalább próbálkozott, de az már luxuskategória, hogy összehoz 18 labdavesztést, hétszer lő kapura – ebből ötször a tizenhatoson belül – és egyszer sem talál be. A 84. és a 88. percben úgy kontrázott le minket a Girona, hogy mindkét esetben Vini veszítette el a labdát a támadásunk közben; az elsőnél Courtois bravúrja mentette meg a csapatot. Volt egy szokatlan jelenete is: a 17. percben egy hosszú sprinttel visszanyargalt, és a tizenhatos sarkán szerelte a Girona játékosát. Felírtam magamnak, mert hasonlót utána nem nagyon láttunk tőle.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 5,5)
Rengeteg labdaérintés, nem kevés sikeresen megnyert párharc, de ő nem irányító. Hihetetlen hasznos tud lenni a játéka, ma is az volt, bár a hihetetlen jelzőt azért elhagyhatjuk.
Rodrygo (OP: 4,4)
Most már valaki Madridban is vegye észre, hogy ez a srác nem tud jobb oldalról csatárt játszani. Kínlódik, mint a malac a jégen, pedig isteni tehetség szorult belé. A másik észrevétel a meg nem adott 11-es. Én mondjuk nettó rosszulléttel küszködöm, amikor a Real Madrid esetében egy kieső jelölt csapat ellen a büntetőkben reménykedve izgulom végig a meccset. Rodrygo esete mondjuk az volt. Ha a bíró mérlegelésére van bízva egy-egy eset megítélése az a foci halála lesz. Ilyen megfontolásból Mbappé kezezése sem volt az, mert épphogy megérintette a labdát. Mindegy. Lőni kellett volna négyet és akkor nincs ez a sopánkodás.
Álvaro Carreras és Gonzalo Garcia öt -öt kövér percet kapott, ennyi idő alatt sok mindent nem lehet csinálni.
Xabi Alonso (OP: 3,4)
Értem, hogy rengeteg a sérült, de lassan kirajzolódik az a kép, hogy Xabi Alonso rosszul meccsel. Nem szeretném újra felhozni Fran García szerepeltetését, de egyszerűen nem értem: ha valaki valóban nyerni akar, és nyomás alá akarja helyezni az ellenfelet, akkor miért csak a rendes játékidő utolsó percében határozza el magát kettős cserére? A mi időnkben ilyenkor már az időhúzásért cseréltek a csapatok… Az is megér egy misét, hogy Rodrygót miért játszatja folyamatosan a jobb oldalon, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a srác ott nem érzi jól magát, és nem tud mit kezdeni a neki szánt 10–15 perccel. Ardát is rendszeren lehozza, aztán utána ott sem tartunk, mint előtte voltunk……Egyszerűen nem érezni a kémiát a csapat – vagy bizonyos játékosok – és Xabi Alonso között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
