Egytől egyig: AS Roma – Real Madrid (3– 4)
Én abban bízom, hogy ez a mérkőzés egyértelmű üzenetet jelent a Real Madrid számára arról, hogy kikre van valóban szüksége a csapatnak és kikre nincs.
Real Madrid (OP: 6,5)
Szerintem azért ne örömködjünk túlságosan ezen a győzelmen, mert a mérkőzés döntő része egészen egyszerűen kuka volt. Néhány játékos teljesítményére is csak azért érdemes ráhúzni az „értékelhetetlen” jelzőt, mert egy nyilvános írásban az ember mégsem fogalmazhatja meg szó szerint mindazt, amit valójában gondol. Az már más kérdés, hogy a mérkőzést nézve, az éjszaka csendjét meglehetősen magas decibelérték mellett megtörve, milyen kifejezések hagyják el a száját…A Roma több mint 80 percen keresztül kézben tartotta a mérkőzést és sokáig még a pontszerzés lehetősége sem igazán látszott, nemhogy a győzelemé. Néhány játékos kritikán aluli teljesítménye, a védelem visszatérő bizonytalanságai és egy mélységi irányító fájó hiánya együttesen tették kifejezetten gyötrelmessé ezt az estét. Időnként nemcsak az volt a kérdés, hogyan fogunk gólt szerezni, hanem az is, hogy egyáltalán miként szeretnénk futballozni. Aztán szerencsére akadt néhány fiatalember, aki a pályára lépve megmutatta, hogy ezt a játékot lehet egészen más színvonalon, más hozzáállással és mindenekelőtt sokkal hatékonyabban is művelni. A cserék új lendületet, kreativitást és valódi veszélyt hoztak a támadójátékba, aminek köszönhetően végül sikerült megfordítani egy már-már elveszettnek hitt mérkőzést. A győzelemért természetesen nagy dicséret jár, hiszen egy ilyen fordításhoz tartás, hit és küzdeni akarás is szükséges. De azért ne keverjük össze a bravúros végjátékot a jó teljesítménnyel. Ez a mérkőzés sokkal inkább figyelmeztetés volt, mint megnyugtató bizonyíték arra, hogy minden rendben van.
AS Roma (OP: 7,2)
Ritkán látni olyan mértékű összeomlást, mint amilyet a Roma produkált ezen az estén. Nyolcvan percnyi kontrollált, tudatos játék után három rögzített helyzetből kapott góllal elveszítették a mérkőzést, ami alighanem mély lelki nyomokat hagy majd a játékosokban. Az olaszok taktikája sokáig szinte tökéletesen működött, a Real Madrid pedig láthatóan nem igazán tudott mit kezdeni vele. Fegyelmezetten védekeztek, jól zárták le a területeket és amikor lehetőségük nyílt rá, veszélyes támadásokat vezettek. A madridiak tanácstalansága időnként már-már kínos volt és semmi nem utalt arra, hogy a Roma kezéből kicsúszhat a mérkőzés. Aztán a hajrára elfogyott az erő, és ami ennél is végzetesebbnek bizonyult, a koncentráció. A korábban magabiztosan működő védelem néhány perc alatt darabjaira hullott, a rögzített helyzeteknél pedig olyan hibákat követtek el, amelyek ezen a szinten egyszerűen nem férnek bele.
MECCSEMBERE – Arda Güler (OP: 8,2)
Mielőtt belekezdenénk Güler méltatásába, álljunk meg egy néma pillanatra és lehajtott fejjel gondolkodjunk el azon, mennyi szitkot és átkozódást kapott ez a srác az elmúlt években és hányszor kellett hallgatnia, hogy ő bizony nem Real Madrid-szintű játékos. Most pedig ott tartunk, hogy a többség értetlenül áll azelőtt, miért nem kerül be a kezdőcsapatba. Ha viszont már pályára lép, akkor oroszlánrészt vállal egy olyan mérkőzés megfordításában, amelynek már fél lába a sírban volt. Endrick és Rüdiger találatánál egyaránt ő jegyezte a gólpasszt, de ezen túl is legjobb önmagát idézte: hol remekül tartotta meg a labdát, hol hajszálpontos átadásokkal, hol pedig váratlan ritmusváltásokkal hozta kedvezőbb helyzetbe a csapatát. Létfontosságú volt, hogy rendszeresen visszamozgott a labdákért és összekötő kapocsként működött a védelem és a támadósor között. Ez az a feladat, amelyet előtte senki sem igazán vállalt magára és amelynek hiánya hosszú időn keresztül megbénította a madridiak támadójátékát. A csereként beálló játékosok ezen az estén egymást múlták felül teljesítményükkel, de közülük talán Güler volt a legjobb. Nem egyszerűen lendületet hozott a játékba, hanem azt a futballintelligenciát és kreativitást is, amely addig fájóan hiányzott a Real Madridból.
Thibaut Courtois (OP: 7,0)
Négy védés, három bekapott gól – ez így önmagában nem mutat túl jól, még akkor sem, ha én egyik találatnál sem éreztem úgy, hogy Courtois hibázott volna. Ami igazán rányomta a bélyegét a játékára – és egyúttal a csapat egészének teljesítményét is minősíti –, az a hosszú passzok statisztikája. Tizenhét ilyen átadási kísérletéből mindössze három ért célba, ami 18 százalékos pontosságot jelent. Ha azonban egy kicsit a számok mögé nézünk, jól látható, mennyire magára hagyta a csapat Courtois-t a mérkőzés jelentős részében. Rendkívül sok labda került vissza hozzá, de a társak közül szinte senki sem mozgott úgy, hogy megjátszható legyen. A Roma játékosai eközben nem támadták meg közvetlenül a kapust, így időnként egészen abszurd helyzetek alakultak ki. Courtois jobb híján előreívelte a labdát, de ezeknél az átadásoknál az olaszok már nyomás alá helyezték a madridiakat, így a labdák néhány kivételtől eltekintve rendre az ellenfélhez kerültek. Számomra néha egészen szürreális volt a látvány: Courtois a két belső védő előtt állt a pályán és tanácstalanul kereste, kinek is passzolhatná a labdát.
Marc Cucurella (OP: 5,6)
Cucurella 78 percet töltött a pályán, ráadásul azon a bal oldalon, amelyet Vinícius jelenléte védekezésben finoman szólva sem erősített meg. A statisztikák négy szerelést és egy közbeavatkozást mutatnak nála, emellett hét párharcából négyet megnyert. Ezek önmagukban nem rossz számok, különösen annak fényében, hogy amikor Vini a pályán van, valahogy sokkal könnyebben zúdul az áldás a bal oldalunkra. Ez pedig óhatatlanul rányomja a bélyegét Cucurella játékára is, akinek időnként nemcsak a saját feladatait kell ellátnia, hanem mások védekezésbeli hiányosságait is igyekeznie kell ellensúlyozni. Azért támadásban is akadt egy emlékezetes megmozdulása: egy hosszú kapuskirúgást támadókat megszégyenítő technikával vett át, amiből ugyan végül nem született gól, de szépen megmutatta, hogy a támadójátékhoz is képes hozzátenni.
Toni Rüdiger (OP: 7,1)
Sok mindent lehetne és kellene is írni Rüdiger teljesítményéről, de a lényeg az ő esetében mégiscsak az, hogy a mérkőzés egyik legfontosabb pillanatában döntő szereplővé lépett elő. A 89. percben szerzett találata végül győztes gólnak bizonyult, ráadásul éppen korábbi csapata ellen. Van ebben valami sorsszerű, és alighanem különleges elégtételt is jelenthetett számára. Persze az ő teljesítményének értékelésekor sem lehet szó nélkül elmenni a három bekapott gól és a védelemben időnként tapasztalható bizonytalanság mellett. Rüdiger sem tudta mindig azt a határozottságot és stabilitást nyújtani, amelyet joggal várunk tőle, így a mérkőzés egészét tekintve korántsem beszélhetünk hibátlan produkcióról.
Ibrahima Konaté (OP: 5,8)
Konaténak időnként alaposan meggyűlt a baja a Roma gyors támadóival, akik elsősorban lövésekkel és egyéni megoldásokkal próbáltak veszélyt teremteni, a beíveléseket inkább mellőzve. A passzpontosságára nem lehetett panasz, hiszen 91 százalék feletti mutatóval zárt, de a védekezésben már korántsem volt ennyire meggyőző a teljesítménye. Mindössze hét védekező akciót jegyeztek fel nála, ami azért elgondolkodtató. Aki látta a mérkőzést, pontosan tudja, hogy ennél jóval sűrűbb volt az élet a madridi kapu előtt. Joggal merülhet fel tehát a kérdés: ha ennyi veszélyes támadást vezettek az olaszok, akkor hol volt mindeközben Konaté? Persze egy belső védő teljesítményét nem lehet kizárólag a szerelések és közbeavatkozások számával megítélni, de ezen az estén a jelenléte és a határozottsága is hiányzott a védelemből. A három bekapott gól önmagában sem a védelmi alakzat dicsérete és bár a felelősséget nyilván nem lehet egyetlen játékos nyakába varrni, Konaté sem igazán tett hozzá ahhoz a stabilitáshoz, amelyre a Real Madridnak égető szüksége lett volna.
Denzel Dumfries (OP: 5,4)
Most komolyan kérdezem: tud valaki bármilyen értékelhető megmozdulást, emlékezetes akciót felidézni ettől a labdarúgótól azon a nyolc mérkőzésen, amelyeken bennünket, Real Madrid-szurkolókat büntetett a játékával? Ezen az estén 59 perc alatt 25 labdaérintése volt (remélem a bedobások nem tartoznak bele ebbe, mert akkor még siralmasabb a kép), 0 csele (de ebből legalább egy sem volt sikertelen), 0 kapura lövés, de volt 4 labdavesztése. A 19 passzából 17 célba ért, de én elkövettem azt a hibát, hogy a passztérképét is megnéztem, ami azt mutatja, hogy a passzok 2/3-a hátrafele irányult. Biztonsági játék mondhatnánk, de ettől még a jobb oldalunk teljesen inaktív, amíg Dumfries játszik ezen a poszton.
Aurélien Tchouaméni (OP: 5,1)
Nem tudom, mennyire korszerű az a futball, amit Tchouaméni játszik és mennyire felel meg a mai középpályásokkal szemben támasztott elvárásoknak, de én alapvetően szeretem a játékát. Ez alól azonban határozott kivételt jelent az, amit tegnap láttam tőle. Egyáltalán nem tudta betölteni azt a szerepet, amelyet máskor többnyire magabiztosan ellát. A középpályánk gyakorlatilag átjáróházzá változott, ráadásul ő maga is eladott néhány labdát és szemmel láthatóan egyáltalán nem érezte a mérkőzés ritmusát. Nem mozgott vissza a labdákért, nem kínálta magát megjátszható célpontként és ebből a szempontból különösen bántó volt a passzivitása. Az pedig, hogy a támadójátékhoz semmit sem tudott hozzátenni, ezek után szinte említést sem érdemel. Lecserélése teljesen indokolt volt és sokatmondó, hogy a távozását követően a középpályánk szinte minden olyan játékelemben látványosan feljavult, amelyben Tchouaméni teljesítménye addig visszahúzta a csapatot. Ez pedig aligha a véletlen műve.
Fede Valverde (OP: 6,3)
Valverde végigjátszotta a találkozót, de a megszokott dinamizmusából ezen az estén meglehetősen keveset láttunk. A 96 százalékos passzpontosságába természetesen nehéz lenne belekötni, de hiányoztak azok a lendületes megindulások, váratlan ritmusváltások és energikus megoldások, amelyek Fede játékának legfontosabb ismertetőjegyei. Mindössze egyszer próbálkozott lövéssel, de az sem talált kaput. Két közbeavatkozása és egy szerelése azért jelzi, hogy a védekezésből kivette a részét, de összességében jóval visszafogottabb teljesítményt nyújtott annál, mint amit megszoktunk tőle. A hajrában, a nagy fordítás közepette a csapat egésze látványosan feljavult, de ezúttal nem Valverde volt az a turbó, amely hirtelen működésbe lépett és magasabb sebességi fokozatba kapcsolta a madridiakat. Tőle ennél sokkal határozottabb, kezdeményezőbb és mindenekelőtt dinamikusabb játékra lenne szükség. Megjegyzem, az emberben szunnyadó primitív futballösztönöknek azért kifejezetten jót tesz a látvány, amikor Fede izomból rárúgja a labdát az ellenfélre.
Jude Bellingham (OP: 6,8)
Bellingham a teljes mérkőzésen igyekezett összekötni a középpályát a támadósorral, több-kevesebb sikerrel. Az első félidő végén egy gyors ellenakció után közel járt a gólszerzéshez, bal lábas lövése azonban elkerülte a kaput. Összesen háromszor próbálkozott, de egyszer sem találta el a kaput, ami azért nem túl hízelgő mutató. A passzjátéka már lényegesen meggyőzőbb volt: 44 átadásának 90 százaléka pontosnak bizonyult, emellett egy kulcspasszt is kiosztott. Ami viszont mindenképpen a javára írható, az a küzdőszelleme. Hét párharcot nyert meg, ami egy ilyen hektikus, időnként teljesen széteső mérkőzésen különösen értékes teljesítmény. Nem bújt el a labda elől, próbált részt venni a játék szervezésében és akkor is kereste a lehetőségeket, amikor a csapat támadójátéka finoman szólva sem működött olajozottan. A hajrában Güler egyik szöglete után fejjel is veszélyeztetett, de ezúttal sem sikerült betalálnia. Gólt nem szerzett, gólpasszt nem adott, mégis több támadásban vállalt aktív szerepet. Összességében tisztességesen dolgozott, de hiányzott a játékából az az átütőerő és a befejezéseknél az a pontosság, amely igazán magas osztályzatot indokolna.
Yan Diomande (OP: 6,8)
Diomande 78 percet játszott és a madridi támadások egyik aktív szereplője volt. A kezdő játékosok közül, ő tűnt egyértelműen labdarúgónak. A párharcmutatója brutális 16/13-as értéket mutat, 8 cseléből 7 volt sikeres. Mbappé góljánál ő jegyezte a gólpasszt, de négy közbeavatkozása és két szerelése is bizonyítja, hogy a védekezésből sem vonta ki magát. Az volt az ember érzése, hogy ő ezen az estén tényleg futballozni szeretett volna, és ha ehhez nem talált társakat, hát egyedül indult csatába. Diomande egyre biztatóbb teljesítményt nyújt és lassan már nem is az a kérdés, hogy helye van-e a kezdőcsapatban, hanem az, hogyan lehetne még többet kihozni belőle. Könnyen elképzelhető, hogy ezen a mérkőzésen is többre lett volna képes, ha a társaitól nagyobb támogatást kap.
Vini Jr. (OP: 2,6)
A meccs előtti délután még azon húztam fel magam, hogy Vini négymeccses eltiltást kapott a hétvégi dupla mutatványa miatt (hajhúzás plusz gyilkossági kísérlet a bíró ellen), de a Roma elleni mérkőzés után már azt sem bánnám, ha tizennégyet kapott volna. Sőt, menjen, ahová akar. Szintén délután Eden Hazard jutott eszembe, aki világklasszis teljesítményt nyújtott a Chelsea-ben, aztán a Real Madrid játékosaként négy év alatt 76 meccset játszott, egyiket nyomorultabbul, mint a másikat. Vinit a világ egyik legjobban kereső labdarúgójává tette a Real Madrid, erre elfelejtett focizni és már csak az arrogáns, nagyképű stílusa fejlődik, ami miatt a madridisták jelentős része mostanra legszívesebben kilőné a Holdra. Ez az ember tényleg nem érzi, mekkora bajban van? Az első öt percben két olyan eladott labdája volt, amelyek után a Roma azonnal nyomás alá helyezte a Realt, sőt az elsőből komoly helyzet is kialakult. És akkor ott van a harmadik bekapott gól, amelynél ez az ember a saját térfelünkön veszíti el a labdát, mert éppen sarkazással akarja továbbítani. Akkor, amikor semmi, de tényleg semmi nem jön össze neki, ő úgy gondolja, hogy sarkazással kell megoldania a helyzetet! Az, hogy nem volt kaput eltaláló lövése, még hagyján, de egyetlen cselkísérlete sem akadt, ehhez képest viszont hatszor elveszítette a labdát, 22 labdaérintés mellett. Tavaly már leírtam vele kapcsolatban, hogy ha ez a stílus ilyen játékminőséggel párosul, akkor nagyon rövid időn belül egy homokdomb és egy tevecsorda között találja magát, 45 fokban. Ott majd mindent elnéznek neki, és még több pénzt kereshet.
Kylian Mbappé (OP: 6,6)
Hát, küzdött rendesen, még ha meglehetősen nagy hibaszázalékkal is, de azt talán tőle sem lehet elvitatni, hogy nagyon akarta ezt a győzelmet. A 25. percben szerzett gólja – amely szinte a semmiből jött és egy megpattanó lövésből született – egy pillanatra elhitette velünk a csodát: hát ilyen játékkal is lehet gólt szerezni. A mérkőzés statisztikái négy lövést jeleznek nála és mind a négy kaput talált, ami azért nem rossz mutató. A 27 passzhoz társuló 69 százalékos pontosság ugyanakkor már jóval visszafogottabb labdás teljesítményről árulkodik. Mindenképpen a javára kell írni, hogy amikor a csapatnak nem ment a játék – vagyis nagyjából a mérkőzés négyötödében –, akkor legalább megpróbálta egyéni megoldásokkal helyzetbe hozni magát és valahogy életet lehelni a támadásokba. Nem mindig sikerült és a játékában bőven akadtak pontatlanságok, de legalább nem törődött bele a kilátástalan helyzetbe.
Cserejátékosok
Bernardo Silva (OP: 6,7)
Nyugalmat és biztonságot hozott a középpályára, amit a 13 passzából 12 sikeres átadás is jól mutat. Érdekesség, hogy az egyetlen elrontott passza volt az egyetlen progresszív átadási kísérlete is, az összes többi hátrafelé vagy oldalirányba ment. De nem biztos, hogy mindig fejjel kell rohanni a falnak. Néha az is fontos, hogy egy csapat képes legyen megtartani a labdát, egy kicsit eldugni az ellenfél elől, lassítani a játékot és visszaszerezni az irányítást. Amíg pedig nálunk van a labda, addig az ellenfél sem tud gólt szerezni. Nem ő volt a fordítás látványos főszereplője, nem az ő megoldásaitól kapkodtuk a fejünket, de a maga visszafogott, fegyelmezett játékával hozzájárult ahhoz, hogy a középpályánk stabilabban működjön. És ezen az estén ez sem volt kis dolog.
Endrick (OP: 8,7)
Endrick az 59. percben Vinícius helyére állt be és a mérkőzés egyik főszereplőjévé lépett elő. A fáradó római védelem mögé többször is sikerült bekerülnie, hol az erejét, hol a lendületét kihasználva. Fejelt egy remek gólt és tulajdonképpen Espí találata előtt is neki kellene jóváírni a statisztikákban el nem számolt gólpasszt. Hét átadásából mindössze kettő volt sikeres, ami jól mutatja, hogy nem az összjáték az erőssége, hanem az egyéni megoldások, a váratlan villanások, ahogyan azt ezen az estén is láthattuk tőle. A harmatgyenge csatárjátékunkat elnézve különösen könnyű lelkesedni egy ilyen fiatal támadó hatékony és lendületes futballjáért. Abban pedig talán mindenki egyetért, hogy a jövőben sokkal több játéklehetőséget kellene kapnia. Mondjuk az eddigi játékperceihez viszonyítva ennek megvalósítása aligha jelenthet nagy edzői kihívást…
Carlos Espí (OP: 8,2)
Jól van! Úgy tűnik, Espí korábbi madridi góljai mégsem valamiféle szerencsés csillagállás eredményei voltak. Ennek a srácnak tényleg a génjeibe van kódolva a gólszerzés, ezúttal mindössze öt percre volt szüksége ahhoz, hogy betaláljon. Nem kenyere sem az összjáték, sem a passzolgatás, de nem is ez a feladata. Ő a hóhér, a kegyetlen terminátor, a halálosztó, aki a kapu közelében könyörtelenül lecsap. Nem cifrázza túl a dolgokat, nem akarja megváltani a világot, egyszerűen csak gólt akar szerezni. És ami ennél is fontosabb: képes is rá. Találatával életben tartotta a mérkőzést, új lendületet adott a csapatnak és visszahozta a reményt egy akkor már szinte elveszettnek tűnő összecsapáson. Őt is szívesen látnánk jóval gyakrabban a pályán. Sőt, Isten ne adja, egyszer talán még a kezdőcsapatban is…
Álvaro Carreras (OP: 5,6)
Keveset volt a pályán, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a Madrid már nagyobb kockázatot vállalt a meccsbe való visszakapaszkodás végett. Hibázni nem hibázott, de látványos megmozdulásai sem voltak, ha csak a sárgáját nem ennek vesszük.
José Mourinho (OP: 5,8)
Mourinho megítélése ezen az estén meglehetősen Janus-arcú, kezdjük a szebbik felével. Fantasztikus volt látni, ahogyan belenyúlt a mérkőzésbe és a cseréivel megfordította annak menetét. Ha megnézzük olvasóink szubjektív – de a megfogalmazásoktól függetlenül sok esetben bántóan találó – értékeléseit, akkor Endrick, Espí és Güler kapta a három legmagasabb osztályzatot és nem nagy kockázat kijelenteni, hogy teljes joggal. Számomra Endrick játéka volt a leglenyűgözőbb, különösen annak tudatában, hogy ez a srác ebben az idényben eddig legfeljebb az oldalvonal melletti bemelegítésig jutott, a pályán viszont egyetlen percet sem töltött. És akkor forduljunk rá arra, ami nem működött. Ezt némileg leegyszerűsítve úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az első 80 perc. Viníciusszal kapcsolatban már írtam egy szösszenetet, de az egyenesen felidegesít, hogy Mourinho semmiféle kritikát nem fogalmaz meg vele szemben. Ehelyett azonnal felmenti és arra hivatkozik, hogy a mérkőzés előtt mindössze két órával hozták nyilvánosságra az eltiltásának mértékét, ami nyilvánvalóan negatívan befolyásolta a teljesítményét. Nos, engem ez egyáltalán nem érdekel. Vinícius nem azért a Real Madrid játékosa, hogy siránkozzon, hanem azért, hogy ontsa a gólokat és segítse a csapatot. Őszintén szólva már azt sem értettem, hogyan kerülhetett egyáltalán a kezdőcsapatba. Ráadásul Mourinho úgy állította össze a kezdőtizenegyet, hogy egyetlen irányító típusú játékosnak sem szavazott bizalmat, ami alaposan rányomta a bélyegét a mérkőzésre. Most persze megint lehetne Mourinho varázslatáról beszélni és arról, hogy még mindig mekkora edző. Szerintem azonban ennél sokkal egyszerűbb a helyzet: olyan játékosokat kell pályára küldeni, akik tudnak és akarnak is futballozni. Persze tisztában vagyok vele, hogy az edzői munka ennél ezerszer összetettebb, de valahol mégiscsak itt kezdődik…
Egytől egyig: Real Madrid – Villarreal (1 – 0)
Vini a csapatot a susnyásba taszította, még szerencse, hogy a Real Madrid végül Münchhausen báró módjára, a saját hajánál fogva ki tudta húzni magát a mocsárból. Értitek, a hajánál fogva…
Real Madrid (OP: 5,8)
Megint egy kínkeserves győzelem, amelynél a három pont begyűjtése rendkívüli erőfeszítést igényelt a csapattól. Nyilván találunk pozitív jeleket (Trent helyenként tűpontos passzai, Diomande első gólja, Courtois clean sheetje, Rüdiger magabiztos védőjátéka, sőt, én még Mourinho meccselését is ide sorolnám), de nem az ilyen meccsek miatt lettünk Real Madrid-szurkolók. Van itt még bőven tennivaló a formaingadozások kezelésével, Bernardo Silva helyének és szerepének megtalálásával, a sérültek összefoltozásával és persze Vini formába hozásával. Utóbbi személyre és a problémáira ez után a meccs után én már nem szeretnék sok szót pazarolni. Mindenki látta, mi történt, szerintem meg se próbáljuk őt felmenteni, vagy a tettét relativizálni. A hét pont inkább a küzdeni tudásnak szól, sem mint a remek játéknak.
Villarreal (OP: 5,4)
Szívem szerint itt csak Gulácsiról írnék, aki magyar játékosként gyakorlatilag hibátlan teljesítményt tett le az asztalra és komoly szerepet játszott abban, hogy csapata mindössze egy kapott góllal megúszta a madridi kirándulást. A Villarreal egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Bernabéuban, több bátor támadást is vezetett, gyakran próbálkozott távoli lövésekkel, az emberelőnyt nem sikerült gólra váltaniuk, ezzel együtt egy rendezett, jól felépített csapat benyomását keltették.
MECCSEMBERE – Yan Diomande (OP: 7,5)
Én megszavazok a srácnak egy MVP-t, azzal együtt, hogy a meccs kezdeti szakaszában volt két olyan visszapassza a tizenhatoson belül, amelyek könnyen leolvashatók voltak és le is fülelték őket a Villarreal játékosai. Az ilyen tuti helyzetek elherdálását lelkileg rosszul viseli az ember, szórtam is az áldást rendesen a srácra. Azt azért az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy nem ugyanaz, ha valaki kezdőként egy friss védelemmel veszi fel a harcot, vagy egy leamortizált ellenfél ellen kezd el villogni. És innentől már csak dicsérném Diomandét. Szóval kezdő volt Vini helyén, ami önmagában számos madridista idegrendszerét megnyugtatta. Volt négy védekezési hozzájárulása, öt cselkísérlete és három kulcspassza, ami egyértelműen jelzi, hogy hatékony része volt a Real Madrid támadójátékának. A gólja nagyon szép volt, és én úgy láttam, talán meg is könnyezte a srác, amitől még emberibbé vált a története. Első gól a Real Madrid színeiben, sok ilyen élményt kívánunk neki és magunknak!
Thibaut Courtois (OP: 8,0)
Áldás ez az ember, földre szállt angyal. Egy drámainak nem mondható első félidő után Vini amatőr fodrászmunkájának köszönhetően kőkeménnyé vált a meccs, amelyen Courtois magabiztossága és nyugalma a Mastercard besorolása alapján a pénzben nem kifejezhető kategóriába került. Négyszer kellett védenie, a tizenhatoson kívülről Gueye kétszer is próbára tette, de amit Romero lövésénél produkált, azt én szemmel már követni sem tudtam. Nemcsak a levegőben volt stabil, hanem a hozzá kerülő labdákat is jól játszotta meg lábbal. Amikor eggyel kevesebben voltunk a pályán, az előrerúgott labdái már nem nagyon találtak embert – ez némileg rontotta a statisztikáját –, de a clean sheet így is összejött, ami most három pontot jelentett a Madridnak.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)
A válogatott meccsek után ismét a kezdőben találta magát és nagyjából azt mutatta, amit elvárhatunk tőle. Erőssége továbbra is az előre irányuló passzok minősége, amelyek közül kettőt a statisztika kulcspasszként tart számon. A védekezés továbbra sem az erőssége, ami azért némileg furcsán fest egy jobbhátvéd esetében. Annyira azért nem volt gyenge a Villarreal, hogy a jobb oldali védőnk mindössze egyetlen védekezési hozzájárulással segítse a csapatot és az 52 perc alatt 12 alkalommal elveszített labdabirtoklás sem mutat túl jól. A lecserélését ezzel együtt az adott pillanatban nem éreztem indokoltnak, de tény, hogy Valverde hátra húzódásával a védelmünk sokkal stabilabbá vált.
Toni Rüdiger (OP: 6,7)
A Real Madridnál elsősorban a belső védők számítanak fogyóeszköznek. Néha az az érzése az embernek, hogy ha nyolc lenne belőlük, akkor is gondban lenne az edző, hogy két épkézlábat összeszedjen. A maródiak és az eltiltottak népes száma miatt Rüdigernek esélye sem volt a kispadra kerülni és azt kell mondanom, hála Istennek, mert végül a csapat egyik legjobbja volt. A statisztikájából egyértelműen látszik, hogy energiáit szinte teljes egészében a védekezésre fordította, amit jól mutat és egyben dicsér is a tíz védekezési hozzájárulása. A Villarrealnak 15 lövési kísérlete volt, ebből nyolc a tizenhatoson kívülről érkezett, ami számomra azt bizonyítja, hogy a védők nem nagyon hagytak levegőt a támadóknak. Rüdiger határozottsága kulcsfontosságú volt ezen a meccsen, különösen akkor, amikor tíz emberre fogyatkozott a Madrid. A sárga lapja a bevethető belső védők korlátozott száma miatt nem fest túl jól, de én itt ülök egy fűtött szobában, a gép előtt, így könnyű dumálnom arról, hogy hidegvérűnek kellett volna maradnia a pályán…
Ibrahima Konaté (OP: 6,5)
Ha dicsértem Rüdigert, akkor méltatlan lenne Konatéval nem ugyanezt tennem, mert az érdem közös. Stabil pontja volt a védelem tengelyének, passztérképe pedig egyértelműen támadóbb felfogású játékra utal. Rüdigernek például rengeteg oldalirányú passza volt, amelyeket a statisztika sikeresnek mutat, de ezek kockázati értéke jóval alacsonyabb. A fejjátékával ezen a mérkőzésen sem volt baj, viszont a labdakihozatal továbbra sem az erőssége. A sárga lapja elgondolkodtató, mert a felvételek alapján semmilyen kontakt nem volt érzékelhető a támadóval. Ha jól emlékszem, az Atlético elleni meccsen Miguel Ángel Ortiz Ariast kihívták a VAR-monitorhoz – elméletileg egy téves ítélet miatt –, és Bellingham esetében visszavonta a sárga lapot. Egy ilyen látványos műesés szerintem már önmagában is megérne egy sárgát, de most érdekes módon semmi sem történt.
Álvaro Carreras (OP: 5,5)
Valószínűleg, amikor a távoli jövőben, térdén ringatva az unokáját, a régmúlt nagy csatáiról mesél majd, ezt a meccset ki fogja hagyni. Pedig milyen szép lett volna, ha a hetedik percben Mbappé belövi a gyönyörű visszapasszát! Az biztosan más alaphangot adott volna a teljesítményének. Ezenkívül is volt több sikeres felfutása támadásban, de védekezésben nem sikerült lezárnia a Real bal oldalát. Több pontatlan labdája is volt, amelyekkel veszélyt teremtett a saját kapunk előtt. Ezt Mourinho sem nézte jó szemmel, ezért a szünetben lecserélte a válogatott szünetben erősen foglalkoztatott Cucurellára.
Aurélien Tchouaméni (OP: 7,0)
Mondhatnánk, hogy kevés látványos elem volt a játékában, de akadtak olyan, utolsó emberként bemutatott szerelései, amelyekkel jókora bajt előzött meg. Fizikai erejét kihasználva igyekezett rendet tartani a védelem előtt, rövid passzokkal operált és kerülte a felesleges kockázatot. A 37. percben sárga lapot kapott, ami nyilvánvalóan nagyobb óvatosságra kényszerítette a mérkőzés hátralévő részében. A piszkos munkát továbbra is nyugodtan rá lehet bízni, mert azt nagy hatékonysággal végzi el.
Fede Valverde (OP: 7,3)
A leghatékonyabban működő fogaskerekek egyike, amely, ha nem is elöl, de valahol hátul, a motortérben megbízhatóan szolgálja a Real Madrid gépezetét. Két pozícióban is játszott a meccsen: kezdetben a középpályán igyekezett hatékony kapcsolatot teremteni a hátsó alakzat és a támadók között, majd a védelem jobb oldalára került. A meccs alatt sokat sopánkodtam azon, hogy teljesen kiszámítható a játékunk, nincsenek váratlan akciók, villanásszerű megmozdulások, amelyek veszélyt teremtenének. Ez alól számomra Fede jelentette az üdítő kivételt, aki gyors megindulásaival és remekül beszúrt labdáival gólveszélyes helyzetbe tudta hozni csapattársait. Három kulcspassza volt, a győztes gólt ő készítette elő és az utolsó pillanatig robotolt. Számomra példaértékű volt, hogy amikor emberhátrányba került a csapat, ő akkor is felvállalta az offenzív játékot. Úgy tűnt, ő nem labdatartással, hanem egy újabb góllal akarta átvészelni ezt a helyzetet.
Arda Güler (OP: 6,8)
Játéka ismét a jobbak közé tartozott, de úgy gondolom, hogy ennél még több is van benne. Szokásához híven sokat húzódott befelé a jobb szélről, de a rá jellemző váratlan, védelmet megbontó kulcspasszok ezen a meccsen elmaradtak. Passzpontossága megnyugtatóan jó volt: az összes passzát, valamint a saját és az ellenfél térfelén végrehajtott átadásait tekintve egyaránt 90%-os pontosságot ért el. Progresszív passzainak száma tizenhat volt, ami kiemelkedő teljesítmény, ezen az estén ebben a mutatóban ő bizonyult a mezőny legjobbjának. Vini beállása után inkább mélységből igyekezett szervezni a támadásokat, de a teljesítménye fokozatosan halványulni kezdett, így a lecserélése indokoltnak nevezhető.
Jude Bellingham (OP: 7,0)
A 19. percben kapott sárga lapja kellően korán érkezett ahhoz, hogy sokáig veszélyben érezzük a pályán maradását, de végül szerencsére nem lett belőle piros. Az ő játékában alapból van egy jó adag agresszivitás, ami rengeteg fizikai kontaktussal párosul, így az aggodalmunk egyáltalán nem volt alaptalan. Ismét rengeteget dolgozott, de a passzpontossága elmaradt a tőle elvárt szinttől. A földön vívott párharcokban ugyanakkor 11-ből hat alkalommal bizonyult jobbnak, a levegőben viszont mindhárom párharcát elveszítette. Nyilván sokat emelt volna a teljesítményének megítélésén, ha a Vinivel összehozott gólt megadják, mert amit ő beletett abba az akcióba, az hibátlan volt. A támadásokban látványos, nagy dolgokat várunk tőle, de a kiállítás után ő is elsősorban a védekezésre összpontosított, így a játéka ezen az estén kevésbé volt szemkápráztató.
Kylian Mbappé (OP: 5,0)
Mbappé teljesítményéből elsősorban a kihagyott helyzetek maradnak meg bennünk erről a mérkőzésről. Nem szeretném elvtelenül felmenteni a srácot, de tudjuk, hogy a válogatott szünetben megsérült, ami nyilván az edzésmunkáját is hátráltatta. Ettől függetlenül azért legalább egy helyzetet berúghatott volna. Három lövése volt, ebből kettő találta el a kaput és ott volt ugye az a kapufája is. Mozgásával többször utat nyitott a társaknak, jó néhány összjátékból is kivette a részét, de tőle elsősorban gólokat és gólpasszokat várunk, ezek pedig ezen a meccsen elmaradtak. Kapott egy sárgát ő is időhúzásért, de ha ez kellett a három pont megmentéséhez, akkor legyen.
Cserejátékosok
Vini Jr. (OP: 3,0)
Szeretném leszögezni, hogy teljesen nyugodtan, körülbelül 70-es pulzusszámmal és 120/80-as vérnyomással írom le a véleményemet Viniről, tehát semmi indulat nincs bennem. Ugyanakkor kevés klasszikus görög drámában találkozhatunk olyan fordulattal, amilyet Vini Jr. produkált ezen a mérkőzésen. Ha van bennem rossz érzés a történtek miatt, akkor inkább a csapattársait és Mourinhót sajnálom. Szóval ez a csapat mindent megtesz azért, hogy Vinit formába rángassa, de ez a furfangos brazil mindig egy lépéssel előttük jár és ha már látszik némi fény az alagút végén, akkor izomból szétrúgja a pislákoló villanykörtét. Pedig a beállása érezhető hatással volt a játékra és bár kezdetben csak szögletek kiharcolásáig jutott – amit illő módon meg is ünnepeltetett a derék madridi szurkolókkal –, végül egy szépségdíjas, ám érvénytelen gólt szerzett. A kiállítása teljesen jogos volt, hiszen itt nem egy eltévedt mozdulatról, hanem egy dühös revansról volt szó, amit igazából nem sokan vettek észre. Emiatt én azért gratulálok a VAR-szobában ülőknek, mert azt hiszem, ezt a rendszert éppen az ilyen szabálytalanságok kiszűrésére hozták létre. Vini Juniornak meg most lesz ideje arra, hogy elgondolkodjon, mivel szeretné innen kivakarni magát.
Marc Cucurella (OP: 6,3)
Azt adta hozzá a játékhoz, amit Carrerasnak nem sikerült. Egyetlen félidő alatt hat védekezési hozzájárulása volt, öt labdát szerzett és hét földön vívott párharcából hatot megnyert. Vini becserélésével még inkább szükségessé vált egy stabil bal oldali védő jelenléte, a kiállításával pedig Cucurella jelentősége szavakkal szinte kifejezhetetlen mértékben megnőtt.
Eduardo Camavinga (OP: 6,0)
Beállításának célja egyértelmű volt: stabilizálni a középpályát, lezárni a passzsávokat, ütközni, ha kell és megtartani a labdát. Erre Camavinga volt a legalkalmasabb a bevethető harcosok közül és bár nem volt olyan megmozdulása, amely beleégett volna az agyunkba, a küldetését maradéktalanul teljesítette.
Denzel Dumfries
Dumfries a 86. percben váltotta a gólszerző Diomandét. Beállításának elsődleges célja a jobb oldal fizikai megerősítése és a védekezés stabilizálása volt. A kevés játékperc miatt teljesítményének értékelése nem indokolt.
José Mourinho (OP: 5,0)
Mourinho – szerintem – azzal, hogy Vinit a cserepadra, Diomandét pedig a kezdőbe rakta, egyértelmű jelét adta annak, hogy ebben a Real Madridban az edző veri a tamtamot, nem pedig néhány elkényeztetett játékos. A Carreras–Cucurella csere indokolt volt és eredményt is hozott, ahogy végül az is jót tett a csapat játékának, hogy Valverde kihúzódott a jobb szélre, Trent helyére. Kérdésként merülhet fel, hogy Bernardo Silva miért nem került pályára, de én a Tchouaméni–Valverde–Bernardo Silva hármast nem igazán tudom egyszerre elképzelni a középpályán, Fedét pedig normál esetben luxus lenne jobbhátvédként játszatni, ha ott van Trent és Dumfries. Szóval nehéz döntés, de valakinek ki kell maradnia, Mourinho pedig most így döntött. A többi csere valószínűleg már csak az eredmény megőrzését szolgálta és ezt a feladatot sikerült is teljesíteni. Hogy Mourinho mennyire komolyan veszi Vini lelkének befoltozását, azt jól mutatta a gól utáni gesztusa, ami összességében még groteszkebbé teszi az egész történetet. Köszönjük meg ezt ismét Vini Júniornak.
Egytől egyig: Atlético Madrid – Real Madrid – (2– 1)
Megloptak minket? Nem kizárt…..
Real Madrid (OP: 4,1)
Ez egy szubjektív rovat, de én személy szerint mindig igyekszem a statisztikát szem előtt tartva megalkotni a véleményem. Most viszont nehezen megy. Valamikor játékvezető voltam – nem túl tehetséges, de stabilan NB-III-as kerettagnak számítottam. A meccshelyezeteket igyekszem bírói szemmel nézni és – ne tűnjön szerénytelenségnek – általában jól ítélem meg azokat. Számomra az adott pillanatban egyértelmű volt, hogy két piros elmaradt az Atléticoval szemben. Két dolog lehetséges, egyik rosszabb, mint a másik: Miguel Ángel Ortiz Arias játékvezető vagy nem merte kiállítani a matracosok játékosait, vagy nem akarta. A VAR megléte óta én játékvezetőt ilyen hibákkal meccset vezetni nem láttam (persze biztos volt rosszabb is). Kérdem én Bellingham esetében milyen indokkal hívták ki? VAR-beavatkozás kiindulópontja a téves azonosítás/döntés korrigálása volt állítólag, miközben a potenciális piros lap lehetősége is felmerült. Lett belőle egy visszavont és egy megadott sárga. Láttam olyan érveléseket, hogy nem volt szándékos talpalás, Bellingham gyors becsúszása miatt találta el a térdét Romero. Mondjuk ez nettó hülyeség, mert nem azt kell nézni, hogy milyen szándék volt, hanem, hogy eltalálta. Kang-In Lee esete vegytiszta, az volt a baj – és ez nagyon szomorú –, hogy Valverde idegből felpattant: ha ordítva fetrengett volna, akkor egy feszültebb helyzetben, lehet, hogy másképp ítél az a fakezű, de, hogy még VAR vizsgálat sem lett belőle, az valami elképesztő világtalanságot tükröz nem csak a bíró, hanem a videó szobában ülő társai tekintetében is. És akkor pár mondat a meccsről…
Kapura egyáltalán nem volt veszélyes a Real, a teljes mérkőzésen mindössze 0,32 xG-t ért el csapat, amely emberemlékezet óta az egyik legalacsonyabb érték. Nem nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor nekünk állt volna a meccs, de az első félidőt fegyelmezetten lehozta a Real 0:0-val. Huijsen 52. percben történt kiállítása után a mérkőzés képe radikálisan megváltozott. A második félidőben a Real mindössze két lövésig jutott, miközben az Atlético 13-szor kísérelte meg bevenni a kapunkat, de ahogy lenni szokott Courtois az esetek többségében hárította a veszélyt. A cserék javítottak a helyzeten, az emberhátrányban szerezett gól a csapat tartását mutatja, de ez már csak szépségtapasz volt egy nagyon rosszul eső vereségre.
Atlético Madrid (OP: 6,5)
Az Atlético türelmes első félidő után kiválóan használta ki a második félidőben kialakult emberelőnyt. A mérkőzést 61 százalékos labdabirtoklással és 17–8-as lövési aránnyal zárta. A 2,28-as xG és a Real tizenhatosán belüli 35 labdaérintés jól mutatja, mennyire veszélyessé vált a támadójátéka. Az első félidőben ugyanakkor mindössze 0,19 xG-ig jutott, vagyis a kiállítás előtt korántsem volt ennyire fölényben. Koke beállása nagyobb kontrollt hozott a középpályán: 64 passzából 61 volt pontos és két kulcspasszt is adott. A csapat 19 szabálytalansága pedig azt mutatja, hogy rendszeresen megtörték a Real játékának ritmusát. Real-szurkolóként erre tudnék cifrább jelzőket is találni, de nem szeretném, hogy írásos nyoma maradjon az elkeseredésemnek.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 7,0)
Előjött bennem a tavalyi év azon időszakai, amikor Courtois volt sorozatban a csapat egyik, ha nem legjobbja, ezzel meg tudtuk őrizni a minimális előnyünket, vagy minimalizáltuk a vereséget. 9 kaput eltaláló lövése volt az Atléticonak, Courtois 5 védést mutatott be, magas xGot értéke egyértelműen jelzi, hogy egy nagyobb vereségtől mentette meg a Realt. Passzpontossága viszonylag alacsony volt, mert segítség hiányában, vagy a nagy kockázat miatt sok labdát kellet felívelnie, ami gyakran rögtön az ellenfélhez került.
Denzel Dumfries (OP: 4,7)
Már nem egyszer fanyalogtam a játéka miatt és most sem tudok sok pozitívumot összeszedni. Labdával kifejezett instabilnak tűnt, amit jól alátámaszt, hogy az ellenfél térfelén 13 passzából 6 volt csak sikeres. Támadásban kevés olyan felfutása vagy beadása volt, amely valódi veszélyt teremtett volna. Fizikai adottságai sem segítették abban, hogy a jobb oldalt hatékonyan lezárja, valószínűleg ez őt is frusztrálta, mer a 49. percben reklamálásért sárga lapot kapott.
Ibrahima Konaté (OP: 5,0)
A Real védelmének egyik stabilabb tagja volt, különösen akkor, amikor a csapat emberhátrányba került. Két rendkívül fontos gólvonal közeli mentése is volt, amelyek megakadályozták az Atlético nagyobb arányú győzelmét. Érezhetően a védekezésre összepontosította az energiáit a kiállítás után, teljesítménye életben tartotta a Real esélyeit, de a pontszerzésre már ez sem volt elég.
Dean Huijsen (OP: 3,2)
Most nyilván mindenki lehülyézi és kárhoztatja, hogy miatta ment el a meccs, de az az igazság, hogy a kiállításáig a Real egyik legjobbja volt. Egy olyan meccsen, ahol alig van helyzete a csapatnak túlságosan veszélyes volt egy ilyen szituációban utolsó emberként kockáztatni, ő megtette és a lehető legrosszabb forgatókönyvet sikerült kihoznia belőle: kiállították, büntető, abból gól, amely alaposan felpörgette az Atélitocot. Az, hogy mi volt előtte (36/36-os passzpontosság, 9 védelmi hozzájárulás, négyből három megnyert párharc), igazából senkit nem érdekel már. Ezzel együtt Huijsenre szüksége van a csapatnak, nem játszik rosszul, viszont nagy kérdés, hogy ez pocsék este mennyire veti vissza mentálisan.
Marc Cucurella (OP: 3,9)
Nem erre a meccsre fog a legszívesebben emlékezni a pályafutása lezárása után. Az Atlético következetesen támadta az oldalát, emiatt neki jött össze a legtöbb védekező akció a teljes mezőnyre nézve. Helyzetét nem könnyítette meg, hogy Vinicius szokásához híven nagy ívben tett a védekezésre, ezért többször alakult létszámfölény az Atlético részéről, amelyet Cucurella igyekezett ugyan megoldani, nem mindig sikerült neki. A támadásokhoz ennek megfelelően szinte semmit nem tudott hozzáadni, de az előbb leírtak miatt nagyon nem is lett volna kinek adnia a labdát.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,7)
Sokan felvetették, hogy Bernardo Silva miért nem kezdett a mérkőzésen. Elég, ha ránézünk a két játékosra és valószínűleg ez már közelebb visz a megoldáshoz. Mourinho feltételezhetően a fizikális jelenlétet akarta megerősíteni a középpályán, amelyre Tchouameni nyilván sokkal alkalmasabb. Ezt a szerepet azonban nem tudta hatékonyan ellátni, sem védekezésben, sem támadásban. Sokszor látszik a játékosokon, hogy biztonsági passzokkal minimalizálni akarják a kockázatot, de szükség lenne (szükség lett volna), progresszív előre játékra, amely ezen a meccsen hiányzott Tchouameniből.
Fede Valverde (OP: 5,0)
Ezen a meccsen súlytalannak éreztem a játékát: sem védekezésben, sem támadásban nem hozta azt a színvonalat, amelyet egyébként elvárunk tőle. A labdakihozatal és a támadókkal való kapcsolat megteremtése sem igazán működött; energiáinak jelentős részét a védekezés segítésére kellett fordítania. Nagy hibája nem volt, de pluszt sem tudott hozzátenni a Real Madrid játékához.
Arda Güler (OP: 5,2)
Az első félidő kevés madridi kaput eltaláló kísérletének egyike az ő távoli lövése volt. Feltűnően sokszor, 13 alkalommal veszítette el a labdát, amihez ebben a szezonban nem szoktunk hozzá. Az eddigi felállás szerint neki kellett volna Bellingham és Mbappé felé terelnie a támadásokat, de ez most nem igazán működött. Huijsen kiállítása után, az 54. percben Rüdiger váltotta, így a piros lap következményeként idő előtt véget ért a mérkőzése. Ahogy a csapatnak, neki sem volt jó meccse, pedig éppen egy ilyen rangadón mutatott teljesítmény jelzi igazán, kiből lehet nagy játékos.
Jude Bellingham (OP: 5,7)
A Real egyik legjobb mezőnyjátékosa volt. Három kulcspasszt adott, 12 földön vívott párharcából 11-et megnyert, és a védekezésből is kivette a részét. Az igyekezetén ezen a mérkőzésen sem múlott semmi. Romero talpalásáról már írtam: aki focizott, tudja, milyen nehéz elviselni, amikor egy ilyen nyilvánvaló szabálytalanságot nem vesznek észre, rajta is látszott, hogy füstöl a füle az idegtől. A kiállítás után több teher hárult rá a védekezésben, így már nehezen találta meg a kapcsolatot a támadókkal. A 82. percben Bernardo Silva váltotta: a csere feltehetően a középpálya frissítését szolgálta és megakadályozta egy esetleges második sárga lap begyűjtését.
Vini Jr. (OP: 2,6)
Annak ellenére, hogy pocsék formában van és nem is a kedvencem, a múlt héten még amellett érveltem, hogy kapjon helyet a kezdőben, mert a képességeit sokszor éppen a nagy rangadókon mutatta meg igazán. Ez a meccs azonban megint nem róla szólt. Vagyis róla szólt, csak negatív értelemben. A lecseréléséig mindössze 22 labdaérintése volt: szinte teljesen kivonták a játékból. Hat párharcából hármat elvesztett és igazából lehetősége sem nagyon volt arra, hogy lendületből a kapura vigye a labdát. A kiállítás utáni lecserélése azért is érdekes, mert éppen ebben a helyzetben lett volna szükség arra, hogy egyéni villanásokkal teremtsen helyzetet a Real a létszámfölényben játszó matracosok ellen, Mourinho azonban már nem bízott benne és lehozta. Nálam elfogytak a pedagógiai eszközök: marad a kispad.
Kylian Mbappé (OP: 4,2)
Tőle gólokat, esetleg gólpasszokat várunk, de ezen a mérkőzésen ezek közelébe sem jutott. A csapat 0,3-as xG-érték is jelzi, hogy kevés igazán jó gólszerzési lehetősége adódott. Ez különösen fájó egy olyan támadópáros esetében, amelynek mindkét tagját emlegették már az Aranylabda kapcsán. Mbappénak voltak jó egyéni megmozdulásai, de ezek legfeljebb a mezőnyben jelentettek veszélyt, érdemi helyzet nem alakult ki belőlük.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 5,4)
A 71. percben Tchouaméni helyére állt be, amikor a Realnak egyszerre kellett védekeznie és kockáztatnia. Frissességet hozott a középpályára, különösen a labdaszerzések és a rövid passzos kijátszások terén. Korrekt csere volt.
Antonio Rüdiger (OP: 6,5)
Az 54. percben, közvetlenül Huijsen kiállítása után lépett pályára Arda Güler helyére. Elsődleges feladata az volt, hogy stabilizálja a Real átalakított védelmét. A hajrában egyre többször ment előre pontrúgásokhoz és beadásokhoz. A 89. percben Bernardo Silva beadását fejjel a kapuba küldte, ezzel 2–1-re módosítva az állást. Ő is jó csere volt.
Bernardo Silva (OP: 6,1)
A 82. percben Bellingham helyére érkezett, és rövid idő alatt megmutatta, milyen minőséget tud hozzátenni a játékhoz. A 89. percben az ő beadásából fejelte Rüdiger a Real szépítő gólját. Csereként kifejezetten hasznos volt, így felmerül a kérdés, hogy Mourinho a következő mérkőzéseken ad-e neki helyet a kezdőben.
Yan Diomande (OP: 6,4)
Az 54. percben Vinícius helyére érkezett és azonnal életet lehelt a Real bal oldali játékába. Bátran vállalta az egy az egy elleni párharcokat, amire a csapatnak már korábban is nagy szüksége lett volna. Teljesítménye éles ellentétben állt Vini hetek óta tartó erőtlen játékával és újabb érvet adott Mourinhónak amellett, hogy a következő mérkőzésen helyet kapjon a kezdőben.
José Mourinho (OP: 3,8)
Az első félidőben a Real még versenyben maradt, de támadásban kevés minőségi helyzetet alakított ki. A 0,13 körüli első félidei xG azt mutatta, hogy a labdabirtoklás nem fordult át valódi gólveszélybe. Huijsen kiállítása után azonnal reagált Rüdigert és Diomandét küldte pályára Güler és Vinícius helyett. A változtatás érthető volt, de a Real a kiállítás utáni percekben gyorsan kétgólos hátrányba került. Diomande beállítása működött, mert cselekkel és kiharcolt szabadrúgásokkal új lendületet vitt a támadásba. Camavinga szintén javított a középpálya mozgékonyságán, Bernardo Silva pedig asszisztot adott a hajrában. Utóbbi teljesítménye ugyanakkor felveti, hogy kreatívabb középpályásra már korábban szükség lehetett volna. A csapat végül tíz emberrel is visszajött 2–1-re, ami a cserék hasznosságát és a küzdőképességet mutatja, az összkép azonban mégis negatív.
Elche – Real Madrid (2– 3)
Nagy összegben mernék fogadni arra, hogy az oldalunk mérkőzéssel kapcsolatos hozzászólásainak jelentős része Vinivel foglalkozik majd. De nem teszem, két okból. Egyrészt úriember biztosra nem fogad, másrészt annyit szidtam már én is a meccs alatt, hogy kezdem egy kicsit unni a témát.
Real Madrid (OP: 6,2)
Ahogy az előző bajnokin, itt is a második félidőben húzta le a krokodil a csapatot a mélységbe. A csapat két gólos előnyt épített fel és több lehetősége is lett volna egy újabb találattal lezárni a meccset, de a Madrid nem használta ki a további nagy helyzeteit, különösen Vinícius révén. A második félidőben a csapat látványosan elvesztette ismét a ritmust és egyre kevesebb kontrollt gyakorolt a labdára és a területekre. Ezt jó mutatja a második félidei labdabirtoklás, amelyet az Elche uralt 59%-os aránnyal. A Madrid 20 lövésig jutott, de csak négy találta el a kaput, ami a támadóhatékonyság alacsony szintjét mutatja. A cserepad végül döntő különbséget jelentett: Bellingham harcossága, Mbappé előkészítése és Espí befejezése hozta meg végül a győztes gólt.
Elche (OP: 5,9)
Az Elche az első félidőben próbált magasan letámadni, de a Madrid többször is átjátszotta a az Elche játékosokat, így ez a stratégia hamar megbukott. Két gólos hátránynál úgy tűnt vége a mérkőzésnek, de a második félidőben egyre többször sikerült a védelmi vonalak mögé kerülniük, majd Osorio 71. percben szerzett gólja visszahozta a hitet és érezhetően megváltoztatta a mérkőzés dinamikáját. Fer Niño 83. perces egyenlítése már-már önkívületbe hozta a csapatot, de a minőségi madridi cserék végül eldöntötték a mérkőzést. Összességében vereség ellenére karakteres teljesítményt nyújtottak, különösen a kétgólos hátrányból való visszakapaszkodás miatt.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 7,6)
Nekem, ami ebből a meccsből leginkább megmarad vele kapcsolatban, az a sebessége. A harmadik gól előtt, ahogy kiugrott a védő mögül, majd viszonylag rövid távon alaposan rávert az ellenfelére – szóval ez nekem bámulatos volt. Akik ilyenkor Einsteint és a relativitáselméletet veszik elő, mondván, hogy inkább a védő volt belassulva – ami persze nem kizárt –, azoknak azért megjegyezném, hogy francia támadónk csúcssebessége 36 km/h volt, ami az egyik legmagasabb érték, amit mostanában a La Ligában láttam. A várható gólpassz (xA) mutatója 0,92 (!), amit jól jelez, hogy három kulcspassza és persze egy gólpassza is volt. Akinek ez a mutató még kicsit homályos, annak leírom másképp is: nemcsak kapura volt nagyon veszélyes, hanem önzetlenül a társait is segítette kiváló átadásokkal, ami korábban azért nem volt ennyire jellemző rá.
Thibaut Courtois (OP: 6,7)
Egy védése volt és két bekapott gólja. Valljuk be őszintén, ez optikailag nem néz ki túl jól. De Osorio közeli fejesénél nem volt igazán esélye, a második gólnál pedig a fű alatt, a lába között és még meg is pattanva került a kapuba a labda – ennél sem volt különösebb ráhatása. A hazaiak mindössze 0,85 xG-ig jutottak, vagyis a két kapott gól a kialakított helyzetek minőségéhez képest sok volt. Az Elchének összesen 11 lövése volt, amelyekből három találta el a kaput, így Courtois-nak mindössze egy védést kellett bemutatnia. Az első félidőben szinte alig volt dolga, aztán, ahogy esett vissza a csapat, neki is egyre több teendője akadt. Lehet, hogy egy hatos osztályzat reálisabb lenne, de most sem tudtam hibát felfedezni a játékában, ezért végül magasabb osztályzatot kapott.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)
Úgy tűnik felgyorsult: a múltkori 28 kilométeres végsebessége, ezen a meccsen elérte a 31 kilométer/órát. A passzpontossága átlagos (86%), de a pontrúgásai sem adják ebben a szezonban azt a plusszt, ami elvárható lenne tőle. Az Elche első gólja is az ő oldaláról került beadásram, szóval én összességében nem ájultam el eddig a teljesítményétől. Lehet, hogy nem ehhez szoktam a Real Madridban ezen a poszton, de nekem Trent Alexander-Arnold játéka egy kicsit sótlan, vagy ha szakszerűek akarunk lenni, akkor azt mondanám: kevésbé látványos.
Dean Huijsen (OP: 6,2)
Bírom a srácot, és először hetest is írtam be neki, de aztán levettem hatosra: az első bekapott gólban komoly szerepe volt (talán a másodikban is). Amit a pozitív oldalon mindenképpen ki lehet emelni, az a passzjátéka: 96%-os passzpontossága előtt kalapot lehet emelni, különösen úgy, hogy a saját térfelén egyáltalán nem hibázott, három hosszú passzából pedig csak egy volt pontatlan. Ezen a mérkőzésen inkább az erősségeit villantotta meg: a hátulról induló labdakihozatalok egyik biztos pontja volt, sokszor belépett a támadóharmadba, sőt még kapura is veszélyes volt.
Ibrahima Konaté (OP: 6,1)
A hatodik fordulóhoz érve azt realizáltam, hogy Konaté szinte minden meccsére be lehetne kopizni mondjuk az első forduló leírását. Fizikálisan erősen domináló, kevés kockázatot vállaló belső védő. Sokszor húzódik a védelmi vonal elé, hogy már ott ledarálja az ellenfelét és teszi ezt többnyire hatékonyan. Az első félidőben nem is volt különösebb baj, de a másodikban ő is egyre mélyebbre szorult a csapattal együtt. Az ellenfél két gólja nem vezethető vissza egyetlen egyértelmű Konaté-hibára, ennek ellenére a védelem egészéhez hasonlóan nem tudta megakadályozni, hogy az Elche lendületbe jöjjön. A 73. percben sárga lapot kapott, ami a hajrában óvatosságra kényszerítette.
Marc Cucurella (OP: 5,3)
Látva Cucurella eddigi kiegyensúlyozott teljesítményét és Carreras játékát, nagyjából eldőltnek láttam, hogy ki játszik majd bal oldalt hátul a meghatározó meccseken. Aztán Carreras múlt heti zseniális játéka és Cucurella felemás, Elche elleni produkciója elbizonytalanított. Utóbbira – ha nagyon óvatosan fogalmazok – az „ellentmondásos” jelző illik leginkább. Védekezésben az első 45 percben kevés komoly problémája akadt, a fordulás után azonban az Elche sokkal bátrabban támadta a madridi széleket, ezzel együtt pedig Cucurella teljesítménye is bizonytalanabbá vált. Az Elche egyenlítő gólját megelőző szituációban rossz felszabadítása közvetlenül hozzájárult a világégés közeli állapothoz és ezzel nagyot rontott az összmegítélésén.
Aurélien Tchouaméni (OP: 6,2)
Megint olyan teljesítményt nyújtott, amely kevésbé volt látványos, de rendkívül hasznos a csapat érdekében. Nagyon sokszor jól zárta az ellenfél passzsávjait, amelyet jól mutat a négy labdaszerzése is. Ebből kettőből ígéretes akció lett, kár, hogy a befejezés Vinire várt, aki mindkettőt elpuskázta. A statisztika szerint 42 passzából 40 pontos volt, ami 95%-os passzpontosságot jelent, ez szintén kiemelkedő teljesítmény. A 86. percben Endrick váltotta, amikor Mourinho már egyértelműen a győztes gól megszerzésére törekedett. Összességében nagyon hasznos és az első félidőben kifejezetten domináns teljesítményt nyújtott.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Valverde nagy munkát végzett a középpályán és az első félidőben jól kapcsolta össze a védekezést a támadásokkal. Két különösen értékes mélységi passza is volt, amelyek közvetlenül veszélyes helyzetet teremtettek. Az egyik ilyen labdája Diomandét indította, és ebből épült fel Mbappé gólja. A második félidőben viszont ő sem tudta megakadályozni, hogy a Madrid elveszítse a középpálya fölötti kontrollt. Összességében a Madrid egyik kiegyensúlyozottabb és taktikai szempontból értékesebb teljesítményét adta.
Arda Güler (OP: 7,7)
Az első félidőben dominált a játékával, majdnem gólt is szerzett, de végül helyesen a kapusnak adták az öngólt. Gólpasszokkal is beljebb lenne, ha Vini végre megtalálná a góllövő cipőjét, de két nagy helyzetet is kihagyott, amelyeknél Gülertől kapta a labdát. Passzpontossága imponálóan magas (96%), lassan már Toni Kroos szintjét kezdi közelíteni. Bár itt kikívánkozik belőlem, hogy már az első fordulóban, az Espanyol ellen leírtam: mintha Arda ebben a mutatóban is előrelépett volna. Ha kellett, lassította, ha kellett, gyorsította a játékot, jól teremtett kapcsolatot a vonalak között, és ismét remek karmestere volt a csapatnak. Lecserélését én is indokoltnak éreztem, mert addigra visszaesett a játéka, csakhogy utána meg a Real Madrid esett vissza.
Yan Diomande (OP: 7,2)
Egyre több lehetőséget kap és egyre többet mutat be magából. Én nem tudom, hogy azt 140 millió Eurót valaha ki tudja-e termelni, de ebben a srácban van fantázia. Jó volt látni, hogy amikor gólpasszt adott Mbappénak, akkor mennyire örült neki, érezhető volt, hogy a benne lévő aggályok és kételyek kezdenek eltűnni, talán valami felszabadult benne. Kilenc cselezésből hét bejött neki, ami nagyon rossz hír az ellene felálló védőknek és 18 párharcból 12-tőt megnyert, ami elképesztően magas szám és jó arány. Mindezt úgy tette, hogy a 4. percben már kapott egy sárgát.
Vini Jr. (OP: 3,4)
Minden adott volt a srácnak ahhoz, hogy a saját hajánál fogva kirángassa magát a rossz formájából, és ehhez a társak is alaposan besegítettek, de hiába. 68 perc alatt öt lövés, amelyekből mindössze egy találta el a kaput, két kihagyott ziccer, 76%-os passzpontosság és 9 elvesztett labda. Ez a meccs kézzelfogható bizonyíték arra, hogy Vini Junior jelenlegi játéka komolyan veszélyezteti a Real Madrid eredményességét. Most még megmentette a csapat a három pontot, de ez nem lesz mindig így. És akkor jöjjön a legérdekesebb magyar szó: a „de”. Szóval a srác ritka pocsék formában van, de a Real Madridnak szüksége van rá. Ő sem annyira egoista, hogy ne látná, baj van. Lehet, hogy szét van csúszva, de a képességei elvitathatatlanok. Szóval azt gondolom, az Atlético ellen ott a helye a kezdőben, egyfajta utolsó lehetőségként egy nagy rivális ellen. Ha viszont ott is azt látjuk tőle, amit az elmúlt hetekben, akkor a pedagógiai eszköztár következő eleme a kispad.
Cserejátékosok
Denzel Dumfries és Endrick kevés időt töltött a pályán, ezért nem kapnak értékelést. A brazilnál azért jegyezzük fel, hogy visszatérése óta először lépett pályára: kétszer ért labdába, és az egyikből máris sikerült összehoznia egy blokkolt lövést.
Jude Bellingham (OP: 7,0)
Rosszkor érkezett a mérkőzésbe, amikor az Elche már öntudatára ébredt és erősen hitt a pontszerzésben. Küzdött, harcolt, kiváló megindulásai voltak, de erről az estéről mégis a győztes gól előtti feketeöves utcai harca marad meg bennünk. Nem akart sárgát kiharcolni, nem akart elesni, nem akart reklamálni – csak gólt akart, és meg akarta nyerni a meccset. Ilyennek és ezért szeretjük ezt a srácot.
Brahim Diaz (OP: 5,9)
Brahim a 68. percben Vinícius helyére érkezett, amikor a Madrid már kevésbé tudta kontrollálni a mérkőzést. A jobb szélen kapott szerepet, de a játék nem igazán az ő oldalán folyt, ezt jól mutatja, hogy mindössze 13 labadérintése volt.
Carlos Espí (OP: 8,0)
A legjobb úton halad Espí afelé, hogy a közönség egyik kedvencévé váljon. Már a gólja előtt is látszott rajta a küzdés és az akarat, de azzal, hogy a 91. percben megszerezte a győztes gólt, elérte, hogy a világ Real Madrid-szurkolóinak jelentős része legszívesebben a nevére venné. Szerethető, szimpatikus, eredményes.
José Mourinho (OP: 5,8)
Mourinho kezdőcsapata több változást is hozott, de az első félidő alapján a szerkezet működőképesnek bizonyult. Güler tízes pozíciója, Tchouaméni visszatérése és Diomande szélsőjátéka egyaránt adott valamit a Madridnak. A csapat az első 45 percben kontrollálta a területeket, két gólt szerzett és több további helyzetet alakított ki. A problémák a szünet után kezdődtek, amikor a Madrid játéka és labdabiztonsága egyszerre esett vissza. Én már korábban belekezdtem volna a cserékbe, különösen Vini gyenge produkciója láttán, de az első változtatások nem hoztak javulást a játékba. Végül összejött a három pont, de őszintén megmondom engem a frász kerülgetett, amikor öt csatár volt fenn a pályán és arra gondoltam, hogy hányszor kaptunk így gólt egy kontrából, vesztve ezzel mindent. De most nem sült el visszafele az a puska.
Egytől egyig: Real Madrid – Rayo Vallecano (4– 1)
Ha a második félidő elejét ki lehetne törölni a mérkőzésből, kifejezetten optimista értékelést adhatnánk. Mivel azonban erre nincs lehetőség, az akkor tapasztalt visszaesés miatti bosszúság erőteljes árnyékot vet a megszerzett három pontra.
Real Madrid (OP: 7,1)
Az első félidő után úgy tűnt, minden eldőlt, később azonban akadtak olyan percek, amikor megingott ez a meggyőződésünk. A szünetig a Madrid gyors, hatékony és időnként kifejezetten látványos futballt játszott. A második 45 pecet erős visszaeséssel kezdte a Real Madrid, de csapat végül visszaszerezte a mérkőzés feletti kontrollt és begyűjtötte a három pontot, ami annak tükrében, hogy hétközben Bajnokok Ligája-mérkőzést is játszott, egyáltalán nem rossz teljesítmény. A második félidő eleje ugyanakkor figyelmeztető jel kell legyen: a Madrid túlságosan kényelmesen jött ki az öltözőből. Ez az időszak azt is megmutatta, hogy Mourinhónak még bőven van mit dolgoznia ezen az alakulaton.
Rayo Vallecano (OP: 5,3)
A Rayo hamar megnehezítette saját maga számára a mérkőzést, amiben elsősorban az egyéni hibák játszottak szerepet. Az ilyen súlyos kihagyásokat a Real Madrid könyörtelenül megbünteti, ahogyan ezen az estén is tette. A második félidőt viszont kifejezetten bátran kezdte a vendégcsapat: Pedro Díaz kapufája és Camello gólja egyaránt jelezte, hogy van tartás az együttesben. Ezekben a percekben sikerült megzavarniuk a Madridot és rövid időre kellemetlen perceket okoztak a madridi szurkolóknak. Újabb gólt azonban már nem tudtak szerezni, a madridi cserék által hozott fokozatváltásra pedig nem találtak választ. A negyedik hazai találat végül végleg lezárta a mérkőzést.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 7,8)
Két gól, egy gólpassz és szinte minden mutatóban kiemelkedő teljesítmény: Mbappé ezen az estén ismét a kapitányi hídra állt. Mindent láthattunk tőle, ami világsztárrá emelte: hihetetlen gyorsaságot, robbanékonyságot, ügyes cseleket és higgadt befejezéseket, de amikor kellett, önzetlenül is játszott. Már-már a pech kategóriájába tartozik, hogy mostanában a kapusok éppen a Real ellen nyújtanak kiemelkedő teljesítményt: ezen az estén Audero védett ihletett formában. A Rayo kapusa és a kapufa miatt a Madridnak nem sikerült korábban lezárnia a mérkőzést, Güler beállása azonban új minőséget hozott a támadójátékba, amire már nem volt ellenszer. Mbappé az idény első hat mérkőzésén hét találatot jegyzett – ezt nyugodtan nevezhetjük ígéretes kezdésnek.
Thibaut Courtois (OP: 8,2)
Ha az Inter 21 lövése után elhúztuk a szánkat, akkor a Rayo Vallecano 18 kísérlete után sem lehetünk nyugodtak. Courtoisnak hatot kellett védenie, ezek közül öt lövés a tizenhatoson kívülről érkezett: valamilyen oknál fogva a csapat nem vette kellően komolyan a Rayo távoli próbálkozásait és túl sokszor hagyott időt, illetve területet a lövő játékosoknak. A Madrid labdakihozatala néhol erősen köhögött, ezért különösen jó volt látni, hogy Courtois kerülte a felesleges kockázatot és nyomás alatt is többnyire nyugodt, rizikómentes megoldásokat választott. Courtois teljesítménye gyakorlatilag hibátlan volt, a kapott gólnál nem volt esélye. Jó érzés tudni, hogy ilyen szikla áll a Real Madrid kapujában.
Álvaro Carreras (OP: 8,0)
Ez a mérkőzés bizonyíték lehet arra, hogy Carreras nem csupán hasznos opció a bal oldalon, hanem egy csőre töltött halálosztó, aki a játékával képes eldönteni egy mérkőzést. Ő harcolta ki a tizenegyest Lejeune szabálytalansága után, amelyből Mbappé megszerezte a vezetést. Három perccel később már ő maga fejezte be a Mbappéval kialakított kombinációt, így nagyon gyorsan 2–0-ra növelte a Real előnyét. Az első félidőben Vinícius mellett remekül használta ki a bal oldalon megnyíló területeket és rendszeresen veszélyt jelentett az előrefutásaival. A második félidő elején aztán már az ő teljesítménye is izzadságszagúbbá vált, ahogy az egész Madridé. Számomra értelmezhetetlen volt Carreras és Cucurella egyszerre játszatása, láthatóan nem érezték a helyezkedést ebben a helyzetben, de ebből most nem lett szerencsére baj. Carreras összteljesítményét azonban ez aligha rontja le: tizenegyest harcolt ki, gólt szerzett, és az első félidő egyik legfontosabb madridi játékosa volt.
Toni Rüdiger (OP: 7,0)
A párharcokban többnyire határozott volt és nem engedte, hogy a Rayo támadói kényelmesen kapura forduljanak. A Madrid remek első félidei játéka miatt kezdetben kevesebb feladat hárult rá, a második játékrészben azonban lényegesen többször volt szükség a rutinjára és a fizikai erejére. Tizenöt védelmi hozzájárulása kifejezetten aktív védekezőmunkáról tanúskodik. A pontrúgásoknál az ellenfél kapujára is veszélyt jelentett, egyik fejesét Audero hatalmas bravúrral hárította. Összességében ez egy jó mérkőzés volt Rüdigertől, aki megbízható teljesítménnyel hálálta meg, hogy bekerült a kezdőcsapatba.
Ibrahima Konaté (OP: 6,7)
Nem szeretném indokolatlanul bántani, de ezen az estén úgy éreztem, gondosan ügyelt arra, hogy az elvárható minimumnál egy dekányival se tegyen többet a mérkőzésbe. Szokásához híven labdával nem vállalt kockázatot: negyvenegy passzából mindössze kettő volt pontatlan. Csupán három védelmi hozzájárulást jegyzett, öt párharcából pedig négyet elveszített. Nem ő volt a leglátványosabban futballozó madridi játékos, de nem is ez a szerepe. Neki elsősorban a fizikai adottságait kihasználva kell rendet teremtenie hátul, ennek a feladatnak pedig ezen a mérkőzésen is megfelelt.
Denzel Dumfries (OP: 6,3)
Én egyenlőre nem érzem Dumfriesen, hogy ő az a játékos, aki a jobb oldalon mind védekezésben, mind támadásban a Real Madridhoz méltó szinten tudna ezen a poszton teljesíteni. Amivel igazán gondom van az az offenzív része a történetnek, amely az eddigi meccsek alapján meglehetősen reménytelennek tűnik az ő esetében. Az első félidei remek játék miatt, ebben a szakaszban viszonylag magasan játszott, a fizikai erejét is kihasználta, ezzel nem volt gond. Volt egy fejese is, amelynél Audero nagyot védett, majd a labda a kapufát is érintette. Összeségében engem akkor bizonytalanít el, amikor támadni kellene az oldalán, nála a labda és látszik rajta, hogy fogalma sincs mit kellene tenni, inkább visszapasszol.
Bernardo Silva (OP: 7,2)
Én messze nem estem akkora extázisba Bernardo Silva játékától, mint a mérkőzést közvetítő riporter. Azt sem igazán értettem, mit látott, amikor egy gyenge pillanatában éppen a mérkőzés legjobbjának titulálta. Talán a labdabiztonsága volt átlag feletti, de ez alapvetően benne van a rövidpasszos játékában, amellyel elsősorban a labdakihozatalt és a támadások folyamatosságát szolgálja. Volt egy kulcspassza és három védelmi hozzájárulása, szóval szerintem ez még messze van az MVP-teljesítménytől. Kilenc alkalommal elvesztette a labdát és ezek között akadt kifejezetten fájó is, hiszen a Rayo azonnal kontrázni tudott belőle. Az viszont kétségtelen erénye, hogy szinte mindig megjátszható, folyamatosan keresi a labdát és általában jó ritmusban is adja tovább. Erre jó példa volt a harmadik gól előtti szituáció, amelyben fontos szerepe volt az akció továbbvitelében. A Rayo a második félidő elején jóval erőteljesebben kezdett futballozni, ezért Mourinho hamar változtatott a középpályán. Bernardo lecserélésével és egy fizikálisabb Tchouameni bevetésével nagyobb kontrollt próbált szerezni ezen a területen. Nem játszott rosszul a portugál, de a mérkőzés legjobbját én ezen az estén egészen máshol kerestem volna.
Fede Valverde (OP: 6,9)
Egy félidőt kapott, majd Mourinho – nagyon helyesen – pihentetés céljából lecserélte. Akkor volt a pályán, amikor a Madrid dominált és eredményes játékával megnyugtató előnyt épített ki. Ebben a felállásban Valverde szokásához híven a csapat egyik biztos pontja volt, még ha ez elsősorban a kevésbé látványos játékelemekben mutatkozott is meg. A hiányában a második félidő elején kevésbé tűnt stabilnak a Madrid középpályája, bár ezt a visszaesést nem lehet kizárólag az ő lecserélésével magyarázni.
Vini Jr. (OP: 6,8)
Engem ezen a mérkőzésen ismét felbosszantott – mondjuk, közepes mértékben –, de kétségkívül akadtak a csapat számára hasznos megoldásai is. Essünk túl először az idegesítő részeken…. A múltkori „Atyaisten, Vini elkezdett védekezni!” érzésnek ezen az estén még a közelében sem jártam. Különösen az tud kiakasztani, amikor az egyik játékos elkezd letámadni, Vini pedig két méterről, sétálva nézi az egészet. Legalább tenne úgy, mintha érdekelné a dolog, de szemmel láthatóan esze ágában sincs beavatkozni. A Rayo gólját is nyugodt szívvel az ő számlájára írnám: nem lépett fel kellő határozottsággal a passz irányába és ebből indult az ellenfél akciója a térfelünk közepén. Mindezek mellett adott egy gólpasszt, mind a hat párharcát megnyerte és időnként megvillantotta azokat a képességeit, amelyek miatt a világ egyik legjobb támadójának tartják. Idén még várat magára az a játék, amelyet elvárnánk tőle.
Jude Bellingham (OP: 7,9)
Bellingham ezen az estén ismét egy atommeghajtású jégtörő erejével takarított el mindent maga elől. A gólját gyorsan elintézhetnénk azzal, hogy kapásból a hálóba vágta Vini passzát és nem szöszmötölt a helyzettel úgy, mint az Inter ellen a hét közepén. Az első félidőben rengeteget dolgozott a két tizenhatos között és a védekezésből is kivette a részét, erről a mérkőzésről azonban elsősorban a támadásai maradnak emlékezetesek. A második hullámban érkezve folyamatos gólveszélyt jelentett, ami a Mbappé–Vini páros mögött hatalmas érték a Real Madrid számára. A második félidő elején – az egész csapathoz hasonlóan – az ő teljesítménye is visszaesett, a meghatározó pillanatokban azonban ismét a legjobbját nyújtotta.
Yan Diomande (OP: 6,7)
Szóval a világ összes pénzét ráköltötte a csapat, még sincs se gól, se gólpassz, se más világmegváltó tett. Luka Modrić példája óta azonban mindenkit óvatosságra intek, amikor egy játékos beilleszkedési időszakát kell megítélni. Szóval türelem! Diomande ezen az estén mindenesetre szintet lépett: először futott ki kezdőként a gyepre és olyan teljesítményt nyújtott, amely miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie. A feladata hasonló volt Güleréhez: a jobb oldalról gyakran középre húzódva kellett területet nyitnia Dumfries előtt, miközben a rá jellemző egy az egy elleni párharcokat is felvállalva próbált betörni a tizenhatosra. A hőtérképe is jól mutatja, hogy sok energiát mozgósított a védekező feladatok ellátására, fiatal kora ellenére tehát nem ragadta magával sem a hév, sem a túlzott bizonyítási vágy. A támadások befejezésében még lehet pontosabb, döntéseiben pedig érettebb, de ezt idővel és a vele szemben tanúsított türelemmel megszerezheti.
Cserejátékosok
Marc Cucurella kevés időt töltött a pályán, azt is arra használta, hogy megtalálja hol is lenne a helye.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,2)
Feladata nem elsősorban a támadások építése volt, hanem a területek lezárása és a védelem előtti biztosítás. Ennek jelentős része labda nélküli munka, így értelemszerűen kevésbé látványos, mégis fontos eleme a csapatjátékának. Reméljük, a sérülése nem súlyos, mert ritka balszerencse lenne, ha a visszatérése utáni második mérkőzésen ismét hosszabb időre kiesne. Nem lepődnék meg, ha a következő fordulóban – ha csak elővigyázatosságból is – ismét pihenő várna rá.
Arda Güler (OP: 7,7)
Számomra ő hozta meg a minőségi változást a második félidő elején látható – hadd ne mondjam – kiábrándító játékban. Hivatalosan 18 percet volt a pályán, de ez idő alatt 5 kulcspassz került a neve mellé – ami önmagában is egészen elképesztő mutató ilyen rövid játékidő alatt –, gólpasszt adott, emellett lendületet és kreativitást vitt a Real játékába. Színessé, látványossá tette a Madrid támadásait, minőségi csere volt, megérdemli a magas osztályzatot.
Eduardo Camavinga (OP: 6,4)
Akkor állt be, amikor az ellenfél éppen kezdett életre kelni, ami nem könnyítette meg számára az üzemi hőfok elérését. A Madrid középpályája ebben az időszakban nem mutatott túl jó képet, de az újabb cserék, valamint Camavinga mozgékonysága és labdakihozatalai segítettek visszaszerezni a játék feletti kontrollt. Védekezésben voltak hasznos visszazárásai, összességében azonban nem tudott annyit hozzátenni a mérkőzéshez, mint amennyi elvárható lett volna tőle.
José Mourinho (OP: 6,9)
Mourinho rotált a Rayo ellen, de közben a játék szempontjából meghatározó futballistákat is a kezdőcsapatba nevezte. Diomandé első alkalommal történő kezdőként szerepeltetése várható döntés volt és a fiatal játékos teljesítménye alapvetően igazolta is a választását. A mérkőzés első félideje rendkívül erősre sikerült: a Madrid gyorsan megbüntette a Rayo hibáit, így háromgólos előnnyel vonulhatott szünetre. A félidőben Valverde helyére Camavingát küldte be, ami a terhelés miatt érthető döntés volt, a csapat ritmusa azonban ezzel együtt visszaesett. Akadt egy időszak, amikor a Rayo valóban elhitte, hogy lehet esélye a pontszerzésre, de Mourinho újabb cseréi azonban helyreállították a világrendet. A számszerű végeredmény összességében meggyőző fölényt mutat, de a második félidő elején tapasztalt kiengedés nem megengedhető luxus. Továbbra sem értem két bal oldali védő egyidejű szerepeltetésének logikáját, de ezen korábban már füstölögtem egy sort.
Egytől egyig: Real Madrid – Inter (2– 1)
Ez a mérkőzés semmi másra nem volt jó, mint hogy az idősebb koromra tartogatott agysejtjeim közül párat falhoz állítsak. De legalább győztünk.
Real Madrid (OP: 6,3)
A Real Madrid eredményesen, de vitatható színvonalon kezdte a Bajnokok Ligája szezont. A csapat két korai Inter hibát könyörtelenül kihasznált és 23 perc alatt 2–0-s előnyt épített. A labdabirtoklási arány feltűnően alacsony volt, de ehhez képest 9 komoly helyzetet tudott a Real kialakítani, amelyek – ahogy lassan megszokjuk – ki is hagyta a csapat. Talán még ennél is súlyosabb okokra vezethető vissza, hogy az Inter 21 lövést eresztett el a kapunkra, amely gombócból is sok. Összességében a 2:1 nyilván jó eredmény, de olyan teljesítmény volt, amely több kérdést hagyott maga után, mint amennyit megválaszolt.
Inter (OP: 6,3)
Az Inter a vereség ellenére sok szempontból meggyőző teljesítményt nyújtott. A vendégek lényegesen többet birtokolták a labdát, 21 lövésig jutottak és hosszú szakaszokra a saját térfelére szorították a Madridot. Különösen a mérkőzés második felében tudtak tartós nyomást gyakorolni, aminek végül meg is lett az eredménye. A két korai kapott gól azonban súlyos egyéni hibákból született, ezen a szinten pedig ezeket a Real Madrid könyörtelenül megbünteti. Bisseck labdavesztése után jött Mbappé gólja, Josep Martínez hibája után pedig Valverde talált be. Az Inter ugyanakkor nem esett össze a 0–2 után, hanem fokozatosan átvette a mérkőzés irányítását és végig meccsben maradt. Teljesítményük a vereség ellenére erős volt, de a két csapat közötti különbséget ezen az estén elsősorban az egyéni hibák és a döntő pillanatok kihasználása jelentette.
MECCSEMBERE – Dean Huijsen (OP: 7,0)
Courtois oly sokszor volt már a meccs embere, hogy ez eldöntötte a kérdést, kit választok ezúttal a legjobbnak. Hadd örüljön a mi holland spanyolunk. Már sokszor fényeztem a benne rejlő tehetséget – amely azért az esetek többségében nem került igazán a felszínre –, de úgy tűnik, most valamire rátalált a fiú. Huijsen kifejezetten sok védekező akcióban vett részt, mégsem volt érezhető rajta, hogy ne bírná a nyomást. A védelmi hozzájárulások mutatója 16 volt, ami mindössze kettővel kevesebb, mint a másik három védőtársáé együttvéve. Az Inter sok beadása és tizenhatoson belüli akciója különösen próbára tette a középhátvédeket, Huijsen azonban ebben a nyomásban is megőrizte a koncentrációját. A végén kapott egy sárgát némi emberkedésért, én azonban ezért nem marasztalnám el. Sőt, kifejezetten tetszett, hogy végre agresszívebb arcvonásokat is láttam azon a babaarcon.
Thibaut Courtois (OP: 8,6)
Courtois ismét olyan mérkőzést játszott, amely nélkül a Real Madrid győzelme aligha lett volna biztos. A találkozó során hét védése volt és több olyan helyzetet is semlegesített, amelyeknél a vendégek reális gólszerzési esélyhez jutottak. Amikor nyomás alatt kellett döntést hoznia, többnyire biztonságos megoldást választott a labdával. Stabilitása, nyugodtsága aranyat ért ezen a mérkőzésen is.
Denzel Dumfries (OP: 6,0)
Dumfries számára kifejezetten nehéz mérkőzés volt, mert az Inter jobb oldala rendszeresen az ő térfelén fickóskodott. A Madrid alacsonyabb labdabirtoklása miatt a megszokottnál kevésbé tudott bekapcsolódni a támadásokba, védekezésben viszont néha Konaté támogatására szorult. Fizikai adottságait kihasználva így is több párharcot megnyert, de ezzel az eddigi meccseken sem volt gond. A problémát inkább az jelentette, hogy helyezkedésben és az emberek átvételében nem mindig volt elég határozott, ezért az Inter többször is meg tudta bontani a Madrid jobb oldalát. Nem ő volt ezen a mérkőzésen a Real védelmének szilárd bástyája. Egy ilyen meccsen pedig nem mindig fér bele a hullámzó teljesítmény, mert az ellenfél azonnal megtalálja és támadni kezdi a gyenge pontokat.
Ibrahima Konaté (OP: 6,4)
Konaté egyik legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsa Dumfries mögött és mellett a jobb oldalt. Ezt összességében jól oldotta meg és több alkalommal is időben lépett ki az Inter támadóira. A levegőben és a földön is határozottan védekezett, a statisztika hét védelmi hozzájárulást jegyzett fel nála. Játékára ugyanakkor végig az óvatosság volt jellemző: ritkán vállalt felesleges kockázatot és labdával sem akart mindenáron valami váratlant húzni. Ez most kifejezetten hasznosnak bizonyult, mert Dumfries bizonytalanságai mellett kellett valaki, aki nem akarja tovább bonyolítani az életet. Nem ő volt a védelem leglátványosabb szereplője, de stabilan és alacsony kockázattal hozta, amit ezen az estén kértek tőle.
Marc Cucurella (OP: 6,8)
Cucurella az első percekben nehezen találta a ritmust, mert Diouf és az Inter jobb oldala többször is nehéz helyzet elé állította. A labdabiztonságával ezen a mérkőzésen sem volt gond, úgy tűnik, ez lassan megnyugtatóan állandó jellemzőjévé válik a játékának. Van benne egy természetes agresszivitás és talán ezen az estén még erre is rátett egy lapáttal. Ahogy telt az idő, védekezésben is egyre jobban felvette a mérkőzés ritmusát és az első percek bizonytalansága után jóval nehezebb volt rajta fogást találni. A végén kapott egy tockost is, de hát minden háborúban vannak sérülések.
Fede Valverde (OP: 7,3)
Valverde ismét rengeteget dolgozott és a mérkőzés egyik legfontosabb momentumát is ő varázsolta a pályára. A 23. percben agresszívan letámadta Josep Martínezt, a kapus hibáját pedig góllal büntette. Azt hiszem ez egy olyan gól volt, amire sokáig fogunk még emlékezni.Ez a jelenet tökéletesen megmutatta, miért fontos Mourinho számára a magas intenzitású letámadás. A középpályán folyamatosan nagy területet kellett bejátszania, mert Trent helyezkedése és az Inter labdabiztossága sok beavatkozást igényelt. Többször húzódott ki Cucurella oldalára is, hogy segítsen a védekezésben. Teljesítménye a hibákkal együtt kiemelkedő volt.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,2)
Hát nem tudom. Nem volt ez egy sikertörténet. Nyilván helyzet volt, amire megoldást kellett találni, de azt mondanám, hogy a védekező középpályás feladatra Trent legyen a jövőben nagyon sokadik variáció. És akkor leírnám kellő szakmaisággal, hogy mi a bajom vele. Talán a legfontosabb, hogy nem tud védekezni. Aztán bántóan lassú. A csúcssebessége (28,4 km/óra) messze a legalacsonyabb érték volt a csapatban. A mozgásának semmi dinamikája, olyan ténfergős. Ezt helyezkedéssel lehetne kompenzálni, de ezen a meccsen ez sem nagyon ment neki. Volt néhány bizarr passza, amelyből rögtön ellentámadás is lett. Na jó itt abbahagyom, utólag én is okos vagyok, de nagyon nem volt jó döntés erre a posztra rakni őt.
Jude Bellingham (OP: 7,2)
Bellingham első félideje meglehetősen visszafogott volt, mert az Inter középpályás fölénye miatt kevés alkalommal kapott labdát igazán veszélyes területen. Védekezésben azonban sokat dolgozott és a letámadásokban is fontos szerepet vállalt. A második félidőre aktívabbá vált, különösen akkor, amikor a Madrid előtt megnyílt a lehetőség a gyors kontrákra. Brahim zseniális beadása után óriási helyzetbe került, de ahelyett, hogy egyből befejezte volna az akciót, túl sokáig várt és ezzel el is szalasztotta a lehetőséget. A teljesítménye így sem nevezhető gyengének, de a helyzetei alapján jóval több volt benne. Ezen az estén elsősorban a befejezések pontatlansága húzta le az értékelését.
Brahim Diaz (OP: 8,0)
Ahogy láttam a szemem sarkából a meccs előtt kiverte a biztosítékot nagyon sok szurkolónál, hogy José Mourinho őt tette be kezdőbe és nem Yan Diomandét, amikor utóbbinak a Transfemarkt szerint 90 millió Euró az értéke (ezt azért nem teljesen, vagy igen, de akkor erős visszaesés látszik), Brahimnak meg 35 millió. Szóval nem volt szép Brahim Díaztól, hogy ezek után ilyen jól játszott. Szépen bejátszotta a jobb oldalt, jól kombinált Bellinghammel, Mbappéval és a jobb oldalon feltűnő társakkal. Játékának küzdő jellege megkérdőjelezhetetlen: néha úgy éreztem, hogy a fű alatt hámozza át magát az ellenfelén, csak hogy megtartsa vagy visszaszerezze a labdát. Gólpasszt adott, négy kulcspassza is volt, tehát pontosan tudta, mi a dolga: kiszolgálni a nagyfiúkat. Azért neki is akadt gólszerzési lehetősége, de azt nem tudta kihasználni. Ebben sajnos tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, ami mostanában a Real játékosaira jellemző. Ettől függetlenül aktív, kreatív és harcos teljesítményt nyújtott, amellyel alaposan megnehezítette Mourinho dolgát a következő kezdőcsapat összeállításakor.
Kylian Mbappé (OP: 6,4)
Mbappé ismét góllal jelentkezett, a Madrid első igazán veszélyes támadását rögtön be is vágta. Sebessége továbbra is megoldhatatlan feladatot jelent az ellenfelek védőinek és ezt ezen az estén is nagyon jól kihasználta – egészen addig, amíg kapura nem kellett lőni a labdát. Sajnos a helyzetkihasználása ismét csapnivaló volt, de ezzel együtt is sokszor életveszélyt jelentett az Inter kapuja előtt. Mozgásával folyamatosan mélységbe kényszerítette az olasz védelmet és ha terület nyílt előtte, szinte lehetetlen volt vele tartani a lépést. A probléma megint az utolsó mozdulatokkal volt: azokból a lehetőségekből, amelyekbe belekerült, jóval többet kellett volna kihoznia. Ahelyett, hogy ismét vágott volna egy mesterhármast, maradt az egynél, mi meg a körömrágásnál. Összességében jó teljesítményt láttunk tőle, de ezen az estén a jó és a kiemelkedő közötti különbséget egyszerűen elbaltázta.
Vini Jr. (OP: 7,7)
Öt csellel próbálkozott, abból kettő jött be, de emellett elvesztett még 12 labdát, szóval ezen az estén nem volt barátja a játékszer. Akkor kezdjük el ízlelgetni az adott kijelentést: „védelmi hozzájárulások 3”. Furcsa volt a szemnek, hogy védekezni látjuk, büszke is volt magára, meg is ünnepeltette a szokatlan eseményt a helyiekkel, ahogy kell. Viszont szerzett 9 labdát, ami valami olyasmit is jelenthetne, hogy Mourinhora már hallgat és hajlandó védekező munkát végezni.
Cserejátékosok
Yan Diomande (OP: 6,0)
Diomandé a 79. percben Brahim helyére állt be, amikor a mérkőzés már elsősorban a vezetés megőrzéséről szólt. A támadásokhoz nem tudott érdemben hozzátenni, viszont igyekezett fegyelmezetten visszazárni. A végén azért csúnyákat mondtam rá, amikor az Inter ötösénél megpróbált betörni két védő között – nem sok esélye volt –, elvesztette a labdát, amiből az olaszok azonnal megindultak. Fiatal játékosként nyilván benne van, hogy ilyenkor még a gólszerzés lehetőségét látja meg először, nem pedig azt, hogy hogyan lehetne lepörgetni a másodperceket. Pedig mennyivel hasznosabb lett volna egyszerűen rárúgni a labdát valamelyik védőre, kiharcolni egy szögletet, aztán a sarokban eltölteni még fél percet.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,9)
Visszatért, futott két kilométert, volt három passza, amelyből három volt jó. A lényeg, hogy megint bevethető. Jól van ez így.
Álvaro Carreras és Carlos Espí kevés játékpercet kaptak, értékelésüktől ezért eltekintünk.
José Mourinho (OP: 5,8)
Mourinho győzelemmel tért vissza a Bajnokok Ligájába a Real Madrid kispadján, de a mérkőzés összképével aligha lehetünk elégedettek. A sérülések és eltiltások miatt kényszerből Trentet is a középpályán használta, ami nem bizonyult igazán működő megoldásnak. A Madrid mindössze 36%-ban birtokolta a labdát, ilyen alacsony értékhez nem vagyunk hozzászokva – ne is legyünk. Önmagában persze a labdabirtoklás nem sokat jelent és nyilvánvaló volt, hogy Mourinho tudatosan épített a gyors átmenetekre, de az már kevésbé lehetett a terv része, hogy az Inter hosszabb időszakokra ennyire rátelepedjen a Madridra. A csapat ugyanakkor gyilkos ösztönnel büntette az olaszok hibáit és az első két gólt intenzív letámadás után szerezte. A mérkőzés második felében azonban egyre inkább az eredmény megőrzése került előtérbe és ebben Courtoisnak a kelleténél jóval nagyobb szerep jutott. A helyzetkihasználás ismét csapnivaló volt, a meccset sokkal korábban le lehetett volna zárni. Mourinho tehát győztes meccset menedzselt le, de ezúttal az eredmény szebb volt, mint a játék. Ez a győzelem számomra inkább a negatív tanulságok miatt marad emlékezetes..
Egytől egyig: Real Betis – Real Madrid (1– 0)
Egy kicsit közelebb kerültünk a földhöz megint. Ez volt az a meccs, amelyet napokig játszhatott volna a Ral Madrid, akkor sem tudott volna gólt lőni.
Real Madrid (OP: 5,4)
58%-os labdabirtoklási arány, húsz kapura lövés, amelyek közül nyolc el is találta a kaput, hét nagy helyzet: ennyi sem volt elég ahhoz, hogy a Real Madrid győzzön, vagy legalább pontot szerezzen. A helyzetek tehát ezen a mérkőzésen is megvoltak, de nem sikerült – különösen Mbappénak – ezeket gólra váltania. Az első félidőben Güler kreativitása, Bellingham játéka és Huijsen labdakihozatalai rendszeresen megbontották a Betis védelmét. A második félidőben Güler korai kiválásával visszaesett a Madrid játéka, majd jött a menetrendszerű kapott gól, amely egyértelműen koncentrációs hibák következménye volt. Eleve két madridi játékos között fejelt a Betis futballistája, majd a kipattanóra sem helyezkedett megfelelően senki. A meccs végén volt minden, mint a búcsúban, csak éppen a madridi gól nem akart megszületni. Én a hajrában született bírói ítéletek egyikével sem vitatkoznék, szerintem mindegyik korrekt döntés volt. A Betis már egy komolyabb ellenfél volt, nem a tabella hátsó részén tanyázó csapat, így ez a mérkőzés valamivel pontosabb képet adott arról is, hol tart jelenleg a Madrid. Ezzel együtt reméljük, hogy egyszeri kisiklásról van szó és a csapat tovább tud menni azon az úton, amelyen az előző mérkőzéseken elindult.
Real Betis (OP: 6,4)
A Real Betis fegyelmezett és tudatos mérkőzést játszott, amelyre a védekezés szervezettsége és a megfelelő pillanatok kihasználása döntött. Néha magasan letámadtak, máskor szervezetten betömörültek, mindezzel ritmustalanná tették a Madrid játékát. Valles kiemelkedő teljesítménye nélkül ugyanakkor ez a terv valószínűleg nem hozott volna három pontot. A kapus több nagy védést mutatott be, majd a hosszabbításban Mbappé büntetőjét is hárította. összesen hat sikeres védés áll a neve mellett. A Betisnek kevesebb helyzete volt, de a 80. perc környékén egy pontrúgás utáni második labdát könyörtelenül kihasznált. Bármilyen fájó, de megérdemelték a három pontot.
MECCSEMBERE – Dean Huijsen (OP: 7,1)
Én kedvelem a srácot, a múltkor is leírtam, hogy számomra ő testesíti meg a jövőt a Real Madrid védelmében. Egy momentuma volt, ami kifejezetten nem tetszett és sajnos ebből született a Betis gólja is. Ott volt a fejelő játékos mellett, mégsem sikerült megakadályoznia a mozdulatot, pedig ketten is próbálták semlegesíteni az ellenfelet. Ezt leszámítva azonban számos olyan pozitívumot mutatott, amely egyértelműen a fejlődés jeleit hordozza. Labdakihozatalban rövid és hosszú passzokkal egyaránt rendszeresen átjátszotta a Betis vonalait. Támadásban, különösen a pontrúgásoknál, komoly veszélyt jelentett: az első félidőben Vallesnek nagyot kellett védenie egy látványos próbálkozásánál. Később a felsőlécet is eltalálta, így kis szerencsével akár góllal is megkoronázhatta volna a teljesítményét. Ami viszont talán ennél is fontosabb, hogy a játéka kifejezetten nyugodtnak és magabiztosnak tűnt. Korábban éppen a koncentrációingadozás és a kapkodás volt az egyik legerősebb kritikám vele szemben, ezen a téren viszont egyértelmű előrelépést látok. A kapott gólnál hibázott, de összességében ez megint egy olyan mérkőzés volt tőle, amely megerősített abban, hogy hosszú távon helye lehet a Real Madrid védelmének közepén.
Thibaut Courtois (OP: 6,8)
Courtois összességében stabil teljesítményt nyújtott és több fontos védésével sokáig meccsben tartotta a Real Madridot. Lábbal is magabiztosan vett részt a labdakihozatalokban, még akkor is, amikor a Betis középen lezárta a passzsávokat. A hazaiak letámadása miatt többször visszakerült hozzá a labda, de alapvetően nyugodtan és pontosan kezelte ezeket a szituációkat. Négy védést mutatott be, köztük nem egy kifejezetten bravúrosat. A kapott gólért aligha tehető felelőssé, sőt az adott helyzetben inkább azt érdemes kiemelni, hogy elsőre még hatalmasat védett.
Denzel Dumfries( OP: 5,5)
Nekem ez egy kicsit színtelen-szagtalan produkció volt. A támadásokhoz érdemben szinte semmit nem tudott hozzátenni, bár kétségkívül volt haszna annak, hogy magasan helyezkedett és ezzel széthúzta a Betis védekezését, nagyobb területet nyitva a Madrid számára. Labdával ugyanakkor sok esetben körülményesnek éreztem és az sem mellékes, hogy 64 perc alatt mindössze 31 labdaérintése volt. Ez egy szélső védőtől, akinek elvileg aktívan részt kellene vennie a támadásépítésben is, meglehetősen szerény szám. Fizikálisan továbbra is jól mutat a pályán, megvan benne a dinamika, de labdával egyelőre nem jelent érdemi veszélyt az ellenfél kapujára. Márpedig ez a Trenttel folytatott versenyfutásban kifejezetten rosszul mutat.
Ibrahima Konaté (OP: 5,9)
Vele is azzal kezdeném, ami nem tetszett. Több kritikus helyzetben sem tudott megfelelően tisztázni hátul, így ahelyett, hogy a Madridhoz került volna a labda, újraéledt a Betis támadása. Úgy gondolom, egy belső védőnek ezekben a szituációkban sokkal nagyobb határozottságot kell mutatnia: ha nincs lehetőség kulturált megoldásra, akkor egyszerűen meg kell szüntetni a veszélyt, nem pedig újabb esélyt adni az ellenfélnek. Ezzel együtt Konaté alapvetően megbízhatóan játszott és a Betis támadói ritkán tudták közvetlenül megverni. Fizikálisan stabil volt, a párharcokban nehéz volt elmozdítani és sebességével is több veszélyes helyzetet meg tudott oldani. Sárga lapja után valamivel óvatosabban kellett védekeznie, de ez nem vezetett látványos bizonytalansághoz. Összességében nem játszott rossz mérkőzést, de a tisztázásoknál mutatott bizonytalanság ezen a szinten már olyan hiba, amely könnyen komoly következményekkel járhat.
Marc Cucurella (OP: 6,2)
Cucurella fegyelmezett mérkőzést játszott a bal oldalon. Védekezésben többször jól lépett ki az ellenfélre és ezzel magasabban tudta visszaszerezni a Real a labdát. Labdabirtoklásnál nem erőltette a kockázatos megoldásokat, hanem többnyire biztonságosan kapcsolódott a passzjátékba. Támadásban ugyanakkor kevés igazán döntő megmozdulása akadt. A teljesítményét nem terhelte komoly egyéni hiba és a védekezési stabilitáshoz határozottan hozzájárult. Összességében jó, kiegyensúlyozott meccse volt, még ha a támadóharmadban nem is tudott döntő különbséget jelenteni.
Fede Valverde (OP: 5,3)
Valverde ezúttal nem tudta olyan erővel és intenzitással irányítani a középpályát, ahogy tőle általában elvárható. A Betis középső letámadása sokszor elzárta előle a nyugodt labdaátvétel lehetőségét, emiatt a labdakihozatalok jelentős részében inkább visszalépett, semmint előrefelé tudta volna felgyorsítani a játékot. A megszokott mélységi futásai és távoli lövései is elmaradtak. Rengeteg energiát tett a mérkőzésbe, ahogy szinte mindig, de ez most kevésbé párosult valódi hatékonysággal. A csapatkapitánytól ez egy visszafogott, a meccsre kevés érdemi befolyást gyakorló teljesítmény volt.
Eduardo Camavinga (OP: 6,0)
Camavinga fontos szerepet kapott a labdakihozatalokban, gyakran visszalépett a belső védők mellé vagy közé. A francia középpályás labdával nyugodt és magabiztos volt, mozgékonysága pedig különösen akkor bizonyult hasznosnak, amikor a középső passzsávokat lezárta az ellenfél. Folyamatosan mutatta magát, igyekezett megjátszható maradni és ezen a téren egyértelműen csapata jobbjai közé tartozott. Összességében megbízható teljesítményt nyújtott, de azt a pluszt, amelyre a mérkőzés eldöntéséhez szükség lett volna, ő sem tudta hozzátenni.
Arda Güler (OP: 6,9)
Én úgy éreztem, hogy Güler sárga lapja közvetetten a mérkőzés egyik legnagyobb befolyással bíró történése volt. Ráadásul az első félidő hosszabbításában kapott figyelmeztetés szerintem meglehetősen véleményes volt: ilyen szabálytalanságból van egy tucat egy mérkőzésen anélkül, hogy lap járna érte. Aztán jött az 54. perc, amikor Güler ismét szabálytalankodott – én ezt már inkább éreztem sárga lapos megmozdulásnak –, de a játékvezető ezúttal elengedte az esetet, noha a Betis játékosai hevesen reklamáltak. Innentől várható volt, hogy Arda percei meg vannak számlálva, Mourinho pedig a 64. percben le is kapta a pályáról. Ezzel viszont a Madrid elveszítette egyik legfontosabb kreatív játékosát. Güler kulcspasszai elmaradtak, és nem akadt senki, aki át tudta volna venni a szerepét a vonalak közötti játékban. A Real támadásai egyre kiszámíthatóbbá váltak és érezhetően csökkent a veszélyességük.
Kylian Mbappé (OP: 4,0)
Húzta ő már ki a csapatot nem egyszer bajból, ezzel együtt most akár lehetünk rá dühösekis, de a szíve mélyén azonban szerintem a többség érzi, hogy nem ez a játék jellemző rá. Egyszerűen semmi nem jött be neki: ennél sokkal kisebb helyzeteket is gólra szokott váltani, most viszont valószínűleg az üres kapuba sem talált volna be. Amikor az ember nézi a meccset, és azt látja, hogy egymás után maradnak ki az ajtó-ablak helyzetek, egy idő után elkezd feszengeni: ebből még baj lehet. És lett. Még egy dolog. Ha van egy játékos, aki aznap hét helyzetét is elpuskázza, akkor biztos, hogy neki kell elvégeznie a hosszabbításban a büntetőt? Nyilván a világ legjobb játékosairól beszélünk, akik akár kilencven percnyi szenvedés után is képesek lehetnek egyetlen villanással eldönteni egy meccset. De vannak napok, amikor egyszerűen semmi nem sikerül. Úgy tűnik, ez most pontosan egy ilyen nap volt.
Jude Bellingham (OP: 6,5)
A rá jellemző dominancia elsősorban az első félidőben érvényesült, a fordulás után azonban jelentősen csökkent a játékra gyakorolt befolyása. A mérkőzés ritmusa lassult, a Betis mélyebbre húzódott, Bellingham pedig kevesebb területet kapott a rá jellemző lendületes megindulásokhoz. Statisztikája nem sokkal marad el a múltkoritól, amikor a meccs embere lett, de most ezzel együtt elég jól kivették a játékból.
Vini Jr. (OP: 4,1)
Vinícius már a 14. perc környékén közel járt a vezetéshez, de éles szögből leadott lövése a kapufán csattant. Ez volt az egyik legerősebb pillanata, ám a mérkőzés nagy részében Bellerín és a Betis oldalbiztosítása jól kordában tartotta. Az egy az egy elleni párharcokban a megszokottnál kevesebbszer tudott tisztán előnyt teremteni. Többször kissé nehézkesnek tűnt, és nem minden megindulása mögött volt meg a szokásos robbanékonyság. A 43. percben Bellingham passza után jól indult mélységbe, majd Mbappé felé játszott, így része volt a félidő egyik legnagyobb helyzetének. A 93. perc környékén ő harcolta ki a büntetőt Natan szabálytalanságánál, ezzel majdnem megmentette a pontot a csapatnak, de Mbappé kihagyta a tizenegyest. Vinícius teljesítménye ezért felemás: volt néhány döntő jelentőségű villanása, de túl hosszú időszakokon át nem volt értékelhető megmozdulása a bal oldalon, nem mellesleg 23 eladott labdája volt.
Cserejátékosok
Yan Diomandé (OP: 4,6)
A 65. percben lépett a pályára elsősorban azért, hogy valódi jobb oldali szélsőként segítse a csapatot. Kevés labdát kapott olyan helyzetben, ahol egy az egyben rávezethette volna a védőre., gyorsaságát sem tudta kihasználni. Hibát nem követett el, de plussz színt sem tudott a játékba vinni.
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,8)
Becserélése teljesen logikus lépés volt. Dumfries halovány teljesítményt nyújtott, másrészt a mélyen védekező Betis ellen egy olyan karakterű játékos, mint Trent, elméletileg kifejezetten hasznos fegyver lehetett volna. Jöhettek volna a tőle megszokott tűpontos beívelések és hosszú labdák, amelyekkel meg lehet bontani egy ennyire betömörülő védelmet, ezekből azonban ezúttal keveset láttunk. Mindenesetre holland posztriválisánál valamivel többet tett le az asztalra – már ha ez ezen az estén számít valamit.
Álvaro Carreras (OP: 5,1)
Beállásakor már nagyon erőteljesen nyomott a Madrid, ezért kevés klasszikus védekező feladatot kapott és inkább a támadások támogatására koncentrált, itt viszont nem tudott érdemi teljesítményt felmutatni.
Carlos Espí (OP: 7,4)
Ez a srác jó úton halad afelé, hogy közönségkedvenc legyen. Beállása után azonnal valódi veszélyforrássá vált a tizenhatoson belül. A gólja akár az év legszebb találatai között is helyet kaphatott volna, de jogosan érvénytelenítették, mert korábban valóban lesen állt. Ez a jelenet önmagában is megmutatta, milyen gyorsan képes felvenni a mérkőzés ritmusát.
Bernardo Silva (OP: 5,0)
Bernardo Silva Camavinga helyére érkezett a második félidő közepén. Feladata az volt, hogy a Real labdajáratása pontosabb és kombinatívabb legyen a Betis egyre mélyebbre húzódó blokkja ellen. Beállása után többször jól kínálta magát rövid passzokra, és segített a támadások újraindításában. Összességében hasznos, de nem sorsfordító csere volt.
José Mourinho (OP: 5,1)
Maradt a 4-2-3-1-es szerkezet, de a masszív középpályája ellen ez most nem volt hatékony. Mourinho a 65. perc környékén hármas cserével változtatott, Bernardo Silva, Alexander-Arnold és Diomande érkezett. Güler lecserélése vitatható volt, mert ő volt a csapat legkreatívabb játékosa, de az edző a sárga lap és egy lehetséges kiállítás kockázatával indokolta a döntést. Alexander-Arnold beküldése javította a jobb oldali beadások minőségét, Diomande viszont kevés olyan labdát kapott, amelyben igazán veszélyes lehetett volna. Espí későbbi pályára küldése egyértelműen jó döntésnek bizonyult, mert a fiatal csatár gólt szerzett lesről és egy nagy fejeshelyzetet is kialakított. Felmerül a kérdés, hogy nem kellett volna-e a fiatal támadót korábban beküldeni?
Egytől egyig: Real Madrid – Málaga CF (4– 0)
Ebben a meccsben benne volt egy igazi erődemonstráció, akár egy kivégzésszerű gólszüret lehetősége is, de „csak” négyig jutott a csapat. A kiütés végül elmaradt, de másba nagyon belekötni nem lehet.
Real Madrid (OP: 8,1)
A Real Madrid Mourinho visszatérése óta az egyik legmeggyőzőbb produkcióját nyújtotta. Már az első percekben látszott, hogy nem akarja megengedni a Málagának, hogy akár csak egy pillanatra is elhiggye: lehet keresnivalója a Bernabéuban. A magas letámadás, a gyors labdajáratás és a támadók folyamatos helycseréi komoly problémát okoztak a vendégeknek. A 19. és a 30. perc között háromszor is betalált a Madrid és ezzel nagyon gyorsan eldöntötte a mérkőzést.A második félidő már jóval kevésbé volt intenzív, ami háromgólos vezetésnél persze érthető, bár egy igazán könyörtelen csapat ilyen helyzetben akár történelmi különbséget is kialakíthatott volna. Ezt a lehetőséget elszalasztotta a csapat, és ezzel mi, szurkolók is szegényebbek lettünk. Még csak a harmadik fordulóban járunk, de már most a kedvenc katalán csapatunk gólkülönbségét nézegetjük, hogy vajon ki zárja az élen ezt a kört. Ilyen helyzetben hiba fél órára leállni egy olyan ellenféllel szemben, amely már féltérden áll, lehajtott fejjel. A Málaga pedig pontosan ilyen ellenfél volt.
Málaga CF (OP: 4,8)
A 4-0-s végeredmény alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a Málaga teljesen reménytelen teljesítményt nyújtott, de a mérkőzés ennél valamivel árnyaltabb volt. A vendégek az első percekben megpróbáltak bátran futballozni és nem kizárólag a saját tizenhatosuk előtt védekeztek. Aztán tizenegy perc alatt három gólt kapott a csapat és ezzel gyakorlatilag elveszítette a mérkőzést. A Málaga ugyanakkor nem omlott össze annyira, hogy történelmi vereség legyen a vége.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,3)
Jude Bellingham arra a Jude Bellinghamre emlékeztetett, akit az első idényében láttunk a Real Madridban, bár szerintem még ez a kijelentés sem állja meg teljesen a helyét, mert most talán annál is jobb. Állítólag még vissza kell nyernie az erőnlétét. Én erre nem nagyon tudok mit mondani, mert ez a srác így is oda-vissza felszántja a pályát, ráadásul nemcsak a felszínt kapargatja, hanem klasszikus mélyszántást végez. Hihetetlen energia van benne. De legyünk kicsit kritikusak is vele: volt két rossz passza, a többi 36 viszont célba ért (95%), volt egy párharc, amit elveszített, a másik ötöt megnyerte és mindössze öt labdát szerzett. Lassan elfogynak a szuperlatívuszok erre a fiúra, de sebaj. Eszembe jutnak a régi amerikai filmek kalózfordításai, amikor a klasszikus „f” betűs jelzőt nem használhatták és helyette sok esetben az „átkozott” kifejezést vették elő. Szóval: átkozottul jó ez a srác!
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Meg van az idény első clean sheet-je, reméljük még jó pár lesz belőle. Én késséggel adok Courtoisnak, minden számára unalmasnak tűnő meccsen jó osztályzatot, még ha ennyi munka után a mezőnyben eltekintünk az értékeléstől. Egyet védett ő, egyet a kapufa, ami feladat volt az biztonsággal megoldották.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,8)
Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok Trent Alexander-Arnold lelkiállapotára, vagyis arra, hogyan éli meg, hogy komoly vetélytársat kapott a posztján a csapatba kerülésért folytatott harcban. Első idénybeli kezdését mindenesetre meggyőző teljesítménnyel használta ki. Már az első percben letette a névjegyét, amikor Vinícius akciója után kapura lőtt, próbálkozása pedig kevéssel kerülte el a kaput. Rengeteget volt játékban és a Madrid labdakihozatalának egyik legfontosabb szereplőjévé vált. 117 labdaérintésével és 87 sikeres passzával egyaránt a mezőny legaktívabb játékosai közé tartozott. Emellett három helyzetet alakított ki és kilenc alkalommal juttatta el a labdát a támadóharmadba. Legfontosabb momentuma természetesen Mbappé góljának előkészítése volt. Jó teljesítménye újabb lehetőséget ad Mourinhónak arra, hogy a jobb oldalon különböző karakterű játékosokkal variáljon. A nagy kérdés persze továbbra is az: mit szól ehhez Trent Alexander-Arnold?
Antonio Rüdiger (OP: 7,1)
Rüdiger először került be a kezdőcsapatba ebben a bajnoki idényben és vállalható teljesítménnyel tért vissza. Határozottan lépett ki az ellenfél támadóira és fizikailag sem engedte kibontakozni a Málaga csatárait. Huijsennel alapvetően jól egészítették ki egymást, ritkán alakult ki rendezetlen vagy igazán veszélyes helyzet előttük. Rüdiger hozta a tőle megszokott agresszivitást és keménységet, ugyanakkor ezúttal különösebb kockázatot sem vállalt. Végül is kapott gól nélkül hozta le a mérkőzést a Madrid, ami természetesen a védelem teljesítményét is minősíti, ebben pedig Rüdigernek is jelentős szerepe volt.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Elmaradt a lelátóra kibikázott felszabadítás, nálam ez önmagában előrelépés. A tavalyi betlijei idén még nem mutatkoztak, így van rá esély, hogy meccsről meccsre visszanyerje elsősorban az önbizalmát. Ennek a folyamatnak a jelei már az első három mérkőzésén is látszódtak. Labdával továbbra is rendkívül komfortosan játszik, ami különösen értékes a Madrid hátulról történő építkezésében. A Málaga nem gyakorolt folyamatos magas nyomást, így Huijsennek volt ideje és területe a játék szervezésére. Ezzel megfelelően élt és rendszeresen pontos labdákkal találta meg a középpályásokat. Védekezésben kevés látványos mentésre volt szüksége, mert a legtöbb helyzetet már a helyezkedésével megoldotta. Ne feledjük, hogy a negyedik gól az ő tiszta, szép szerelésével indult. Ha ezt a koncentrációt hosszabb távon is megőrzi, nagyon nehéz lesz kiszorítani Mourinho kezdőcsapatából.
Marc Cucurella (OP: 7,2)
Cucurella első alkalommal kezdett a Real Madridban a Bernabéuban, így számára különleges mérkőzés volt. A spanyol hátvéd alapvetően biztonságos és fegyelmezett futballt mutatott. Nem akart minden támadásnál látványosan előretörni, inkább Vinícius mögött biztosította a bal oldalt, amikor azonban lehetősége nyílt rá, megfelelő ütemben csatlakozott a támadásokhoz. Jó lenne látni, hogy támadásban is egy kicsit többet ad a mérkőzéshez, de valószínűleg most a helyzetének csapaton belüli stabilizálása a cél.
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Camavinga számára fontos mérkőzés volt, hiszen Mourinho a kezdőcsapatban adott neki lehetőséget a bizonyításra. A francia ezúttal Valverdénél mélyebben játszott, ezért elsősorban a középpálya egyensúlyának biztosítása volt a feladata. Fizikailag jól állta a párharcokat, és sokszor már a Málaga támadásainak kibontakozása előtt közbe tudott avatkozni. Labdaszerzéseivel és agresszivitásával sokat tett azért, hogy a Madrid gyorsan visszaszerezze a labdát, és ne engedje kibontakozni ellenfelét. A mérkőzés végén azonban becsúszott néhány bosszantó hiba: láthattunk tőle labdaeladást, felesleges szabálytalanságot, sőt egy látványos bealvást is. A koncentrációja tehát továbbra sem tart ki minden esetben a mérkőzés teljes egészére. Ezek azok az apróságok, amelyek miatt nehéz maradéktalanul elégedettnek lenni a teljesítményével. Annak ellenére azonban, hogy a nyáron még az eladása is szóba került, a szezon első három mérkőzésén sok játékpercet kapott. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy Mourinho érdemben számol vele.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Ezen a meccsen Camavingát kapta maga mellé a védelem elé, aki elvégezte helyette a piszkos munka jelentős részét, így neki lényegesen több lehetősége nyílt fel-alá robotolni a védelem és a támadósor között. Rendszeresen kivette a részét a letámadásokból, játékát pedig egyértelműen a vérszomjas agresszivitás jellemezte. Folyamatosan támadta a labdás embert, rengeteget mozgott és megint hatalmas területet játszott be. A 77. percben Bernardo Silva váltotta, amikor a mérkőzés már teljesen eldőlt. Teljesítménye ismét nem tartozott a leglátványosabbak közé, de megint embertelen mennyiségű munkát tett le az asztalra.
Kylian Mbappé (OP: 8,0)
Három forduló négy gól: úgy tűnik Mbappé kezdi felvenni az üzemi hőmérsékletet. Sebessége, ritmusváltásai, lendületes cselei ezen a meccsen halálos mérget jelentettek a Málaga számára. Elképesztő formában a franciánk és bennem az az érzés alakult ki, hogy nem is adott ki mindent magából. A 30. percben szerzett gólja tanári volt, Real szurkolóként áldás volt minden mozzanata, az ellenfeleinknek pedig komoly fejtörést okoz az esetleges ellenszer kitalálása. Jelen állás szerint ez még idén senkinek sem sikerült.
Vini Jr. (OP: 6,6)
Nálam még mindig nem üti meg a játéka azt a szintet, amely elvárható lenne tőle. Egy Vini Junior ne a 91. percben adjon látványos gólpasszt 3:0-s állásnál, hanem 0:0-nál zilálja atomjaira az ellenfél jobb oldalát. Az igyekezet érezhető rajta, de azt hiszem, a legnagyobb baj az, hogy a csapatok egyszerűen megtanultak védekezni ellene. A bal szélen megtolt labdák utáni versenyfutásokban rendre alulmarad, leduplázzák, kiszorítják, ha pedig nincs más megoldás, felrúgják. És akkor a verbális hadviselésről még nem is beszéltünk. Érdekes adat, hogy míg Brahim és Mbappé csúcssebessége 35,5 km/óra felett volt, addig Vininél ez mindössze 31,2 km/óra. Maradnának tehát a technikás megoldások, de sajnos azok sem jönnek mindig össze, pedig valamit nagyon ki kellene találni. Lehet, hogy csak én éreztem így, de a meccs vége felé úgy tűnt, Mbappé nagyon szeretett volna gólt rúgatni a brazillal, de ezen az estén azonban ez sehogy sem akart összejönni.
Brahim Diaz (OP: 6,6)
Brahim talán a kezdőcsapat legkevésbé meggyőző támadója volt ezen a délutánon. Már az is komoly lehetőségnek számított számára, hogy Mourinho Güler és Diomande előtt neki szavazott bizalmat. Voltak hasznos megmozdulásai és a második gól előtti akcióban az ő átadása indította Mbappét. Ugyanakkor a Madrid támadójátékának legveszélyesebb periódusaiban inkább Bellingham, Mbappé, Vinícius és Trent dominált. Brahim kevesebbszer tudta egy az egyben megbontani a Málaga védelmét, mint amit tőle ideális esetben várnánk. Technikailag nem követett el sok hibát, de hiányzott játékából az igazán meghatározó momentum.
Cserék
Bernardo Silva 13 percet töltött a pályán, akkor, amikor a többiek már nagyjából semmit sem akartak csinálni. Ő is meglehetősen gyorsan azonosult ezzel a hozzáállással, így különösebb nyomot nem hagyott maga után. Ennyi játékidő és ilyen intenzitás mellett szerintem engedjük is el az osztályzását.
Arda Güler (OP: 7,6)
Számomra ő volt szinte az egyetlen pozitívum a mérkőzés utolsó negyedében. Mindössze hét percet töltött a pályán, de szinte csak rajta éreztem, hogy még igazán akar valamit hozzátenni a játékhoz és nem egyszerűen a hármas sípszót várja. Kétszer is kapura lőtt, az egyik próbálkozásából pedig csodálatos gól született. Különösen fontos, hogy a padról beszállva, ilyen kevés játékidő alatt is képes volt érdemi hatást gyakorolni a mérkőzésre. Az ilyen hozzáállás és eredményesség mindenképpen biztató a folytatásra nézve.
Yan Diomande (OP: 6,4)
Diomande a 65. percben Brahim helyére érkezett, amikor a mérkőzés érdemi része már eldőlt. Emiatt nem volt könnyű olyan intenzitással beszállnia, mint amilyen az első félórát jellemezte. Ennek ellenére rögtön látszott rajta, hogy bizonyítani akar. Sokszor kérte a labdát és igyekezett egy az egyben támadni a Málaga védőit.
José Mourinho (OP: 7,0)
Az első két fordulóban ugyanazzal a kezdővel küldte pályára a csapatát, így kifejezetten nagy oddsot kínálhattak a fogadóirodák arra, hogy ez harmadjára is megtörténik. Rögtön öt helyen is belenyúlt a kezdőbe, ami akár túlzott felfordulást is okozhatott volna, de Trent, Rüdiger, Cucurella, Camavinga és Brahim abszolút nem jelentett akadályt a jó játékban. A Real nagy intenzitással kezdte a mérkőzést, agresszívan és magasan támadta le ellenfelét, amire a Málagának egyszerűen nem volt ellenszere. Fél óra elteltével gyakorlatilag eldőlt a meccs és úgy tűnt, ezt Mourinho is elkönyvelte. Talán, ha korábban és több cserével nyúl bele a mérkőzésbe, a második félidő ellaposodó játéka is új lendületet kaphatott volna. Ebben a keretben gyakorlatilag mindenki szomjazza a játékperceket, ezért személy szerint nem értem, miért hagyott bent két cserét a meccsben. Egy 3:0-ra eldöntött találkozó éppen ideális lehetőség lett volna arra, hogy újabb játékosok kapjanak perceket, miközben friss lábakkal talán a csapat intenzitása sem esik vissza ennyire.
Egytől egyig: Real Madrid – Real Sociedad (4– 1)
Ez a meccs már kevésbé volt nyögvenyelős, mint az első és nyomokban már azt a játékot is láthattuk a csapattól, amelyet a Real Madridtól elvárunk.
Real Madrid (OP: 8,0)
Nem volt ez olyan egyszerű mérkőzés, mint amilyennek az eredmény alapján tűnhet. Az első félidőben a Real Sociedad kifejezetten partiban volt és Sučić találatával még egyenlíteni is tudott, ráadásul lélektanilag is kedvező pillanatban szerezte a gólt. A szünet után azonban érezhető volt a játékon, hogy a Madrid magasabb sebességfokozatba kapcsolt. Megnőtt az agresszivitás, a Mbappé–Vini–Bellingham trió pedig olyan teljesítményt nyújtott, amelyre nem volt ellenszere a Sociedadnak. Szeretném még kiemelni Gülert, aki bár nem volt annyira elemében, mint az első meccsen, kreativitás tekintetében ismét a csapat egyik motorja volt. Nagyon érdekes, hogy a labdabirtoklási arány mindössze 51–49% volt a Madrid javára, tehát nem kellett abszolút fölény ahhoz, hogy kialakuljon ez a végeredmény. Amikor viszont nálunk volt a labda, abból rendre komoly veszély alakult ki, amit jól mutat a „nagy helyzetek” mutató 5–0-s aránya a Madrid javára. A védekezésünk ugyanakkor még javításra szorul: továbbra is vannak bizonytalanságok és helyezkedési hibák, amelyek egy erősebb csapat ellen már nem férnek bele. Igazából egyetlen ellenféllel szemben sem engedhetünk meg magunknak ilyen luxust.
Real Sociedad (OP: 5,3)
Jó nagy pofonnak tűnik a végeredmény, külső szemlélő azt mondhatná, nem ezt érdemelték. Nem álltak be kizárólag védekezni, hanem megpróbáltak labdával is építkezni. Sučić egyenlítő találata teljesen megérdemelt volt az első félidő képe alapján. A második félidő magasabb nyomására viszont már semmilyen ellenszert nem sikerült kitalálniuk. Két meccs alatt kaptak öt gólt, ez semmiképp a védekezés stabilitását mutatja, ráadásul ezzel a tabella utolsó helyére kerültek, amely lélektanilag biztos nehezen feldolgozható helyzet.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,2)
Sokat gondolkodtam azon, ki kapja ezt a címet. Adta magát, hogy az egyik játékosunk, aki mesterhármast ért el, de Bellingham annyira összetett teljesítményt nyújtott, hogy végül mellette tettem le a voksom. Elképesztő produkciót láttunk tőle, szinte minden mutatóban csúcsteljesítményt nyújtott, legyen szó passzpontosságról, megnyert párharcokról, gólpasszokról vagy szerelésekről. Folyamatos mozgásban volt: hol visszalépett a labdáért, hol szorosan Mbappé mögött tűnt fel. Már az első meccsen is brutális teljesítményt nyújtott, bízzunk benne, hogy tartani tudja ezt a formát, elkerülik a sérülések, mert akkor nemcsak a Real Madridnak, hanem neki is nagyon szép szezonja lehet.
Thibaut Courtois (OP: 7,0)
Istennek hála, ezen a meccsen sem neki jutott a főszerep, de amikor kellett, ismét bizonyította a klasszisát. A védelem volt ma a csapat sebezhető része és egy ilyen helyzetben Courtois jelenléte különösen nagy biztonságot adhat a játékostársaknak. Ezen a meccsen is két védést mutatott be, Sučić közeli lövésénél viszont kevés esélye volt a hárításra. Lábbal ismét biztonságosan oldotta meg a feladatát, jó passzpontossággal osztogatott hátulról. A második félidőben ugyan akadt még munkája, de egyre kevésbé került játékba, ahogy a Real fokozatosan bedarálta ellenfelét.
Ibrahima Konaté (OP: 7,2)
Hát igen… Ezzel a fizikummal könnyű derékba törni az ellenfelet, de ugyanilyen könnyű célponttá válni egy fürge csatár számára. Hiba lenne egyetlen rossz mozdulat miatt lehúzni a játékost, de a kapott gól előtt, bármilyen hangosan is nyikorogtak a fékek Konaté alatt, így is igen hosszúra sikeredett a féktáv. Amiben viszont jó, azt többször is megmutatta: agresszívan lépett ki az ellenfelére, amivel már csírájában megállított több akciót. Hatékony közbelépéseivel Huijsennel együtt biztosan uralta a védelem közepét. A szereposztás is maradt a régi: amíg Konaté aprítja az ellenfeleket, addig spanyol társa inkább a labdakihozatalokban jeleskedik.
Denzel Dumfries (OP: 6,8)
Nekem annyira nem tetszett a játéka, elsősorban azzal nem voltam elégedett, amit a támadásokban mutatott. A srácnak kétségkívül vannak erényei, amelyek közül kiemelkedik a fizikalitása és ezt kihasználva ezen az estén is hatékonyan zárta le a jobb oldalt. Ha megnézzük a mozgásának hőtérképét, akkor látható, hogy gyakorlatilag az ideje nagy részét az ellenfél térfelén töltötte, vagyis aktívan próbálta támogatni a támadásokat. Ugyanakkor néhány ígéretes helyzetben bántóan rossz megoldást választott, amivel gyakorlatilag kioltotta a támadás lelkét. Ezzel együtt úgy tűnik, Mourinho a technikásabb konkurenciája, Trent Alexander-Arnold helyett neki szavaz bizalmat, de az is lehet, hogy vasárnap már rotál egyet ezen a poszton.
Dean Huijsen (OP: 7,2)
Már a tavalyi szezonban is szóvá tettem, hogy nehezen élem meg, amikor egy madridi játékos – jelen esetben Dean Huijsen – egyszerűen a lelátóra bombázza a labdát. Mondhatjuk, hogy tutira ment és nem akart felesleges kockázatot vállalni, de azt is, hogy ennyit tud a srác és egy megye hármas megoldást választott. Alapvetően kedvelem, ezért maradjunk inkább annál, hogy a biztonságot tartotta szem előtt, de áldja meg a jó ég: 4–1-nél miért kell a harmadik szintre felrúgni a labdát? Az első félidő neki sem kerül majd be a karrierjét bemutató „legjobb első negyvenöt percek” válogatásba, de a második etapra – ahogy összességében rendeződött a csapat játéka – az ő teljesítménye is feljavult.
Álvaro Carreras (OP: 5,6)
Nincs szerencséje a srácnak, mert bár ismét a kezdőben találta magát, már korán, a 10. percben besárgult, ami erőteljesen kihatott a játékára. A Sociedad többször is megdolgoztatta a jobb oldalát, amit a sárga lap birtokában már nem tudott kellő agresszivitással kezelni. Igyekezett a támadásoknál Vini segítségére lenni, de nem igazán tudott maradandót alkotni. Az, hogy Mourinho már a szünetben lekapta, elég rossz optikával bír, pláne úgy, hogy Cucurella stabilan, jól, de mindenképpen nála jobban oldotta meg a balhátvéd feladatait. Az álmoskönyv szerint ez sok jót nem jelent Carrerasnak.
Fede Valverde (OP: 7,5)
Valverde ismét a csapat egyik legfontosabb játékosa volt, hatalmas területet játszott be a két tizenhatos között. Az első madridi gólnál ő készítette elő Mbappé találatát, ami jól mutatja, hogy nemcsak fizikai képességeivel, hanem kreativitásával is sokat tud hozzátenni a csapat játékához. A fáradó Sociedad ellen egyre többször tört át a középpályán, de legalább ennyire szembetűnő volt, hogy labda nélkül milyen sokszor biztosította a társait. Látványosabban futballozott, mint az első meccsen, de korántsem annyira, mint az előtte játszó sztárok. Hasznosságban ugyanakkor nyugodtan felveszi velük a versenyt.
Bernardo Silva (OP: 6,6)
Kevésbé látványos, de nagyon hasznos szerepet kapott Mourinhotól. Folyamatosan felkínálta magát a labdakihozatalok során, rövid passzaival segített kijátszani a Sociedad letámadását. Rendkívül ritkán hozott rossz döntést labdával, jelenléte nyugalmat, magabiztosságat hoz a középpályára. A biztos előny tudatában került lecserélésre a 86. percben.
Arda Güler (OP: 7,4)
Csak így tovább, Arda! Az elvárás ugyanaz volt vele szemben, mint az első meccsen: a jobb szélről befelé indulva megjátszani a labdát, ezzel egyben utat nyitva Dumfries előretöréseinek. Érezhetően jó a kapcsolata Bellinghammel, de hasonlóan jól megtalálja Mbappét is. Szűk területeken is magabiztosan tartja meg a labdát, amivel sok esetben szinte reménytelen helyzetbe hozza az ellenfeleit. Kreativitása továbbra is kiemelkedő és ha fizikailag, valamint egészségileg is bírja a terhelést, a Madrid meghatározó játékosa lehet. Végre.
Kylian Mbappé (OP: 9,3)
Bocs, Kylian, hogy nem te lettél az MVP… Hidd el, ez nem személyes rosszindulat. Hála Istennek, hogy olyan meccset játszottatok, ahol két világklasszis teljesítmény közül kell választanunk. Mbappé ezen az estén gyakorlatilag mindent megmutatott abból, amiért a világ egyik legjobb támadója. Három gólt szerzett, és folyamatosan rettegésben tartotta a Sociedad védelmét, amely sem sebességben, sem helyezkedésben nem talált ellene megoldást. Ez már nem is foci volt, hanem nettó erődemonstráció.
Vini Jr. (OP: 7,0)
Az emberiséget némileg leegyszerűsítve két részre lehet osztani: vannak, akik gyűlölik Vinit és vannak, akiket semmilyen hülyeségével nem tud felhúzni. Az a probléma, hogy VJ habitusa a Real táborát is megosztja, de abban talán mindenki egyetért, hogy sokat tesz azért, hogy állandóan forrjon körülötte a levegő. Tenni is tud ellene, például úgy, ha egyszerűen csak focizik. Ezen a meccsen ez a második félidőben sikerült is neki, az elsőben viszont inkább erőtlen elfutásokat és elhibázott cseleket láthattunk tőle. Reméljük a gól és a szemtelenség felsőbb régióit súroló gólpassza felszabadítja önnön béklyói alól és inkább ezt az arcát mutatja felénk. Mbappéval való összjátéka is egyre természetesebbé válik, ami, ha üzemszerűen tudna működni, brutális lehetőségeket teremtene a csapat számára.
Cserejátékosok
Marc Cucurella (OP: 7,1)
Beállásával stabilizálódott a bal oldal, feladatát hatékonyabban látta el, mint Carreras, felfutásaival pedig lendületet adott a támadásoknak. Bernabéu-beli bemutatkozását emlékezetessé tette a világbajnoki trófea magasba emelése, reményeink szerint ebben a szezonban nem ez lesz az egyetlen kupa, amellyel ezt megteheti.
Carlos Espí (OP: 6,8)
Ezúttal csak a 86. percben kapott lehetőséget, Bernardo Silva helyére érkezett, amikor a mérkőzés már meglehetősen lecsendesedett. Ennek ellenére érződött rajta, hogy ismét valami maradandót szeretne alkotni, de ezen a meccsen nem jött össze neki a gólszerzés.
Eduardo Camavinga (OP: 6,5)
Hálás feladata volt, hiszen már egy eldőlt mérkőzésbe kellett beszállnia. Fizikálisan megint odatette magát, be is sárgult, ami ebben a helyzetben kimeríti a „teljesen felesleges” kategóriát. Emiatt adtam neki csak ötöst..
Yan Diomandé (OP: 7,0)
Diomande a 84. percben Vinícius helyére állt be, de már ennyi idő alatt is látszott rajta, hogy minden labdaérintésből szeretne valami veszélyeset kihozni, amit dinamizmusának köszönhetően nem egyszer meg is valósított. Kíváncsi vagyok, mire képes egy friss védelem ellen, több játékpercet kapva.
Brahim Díaz (OP: 7,0)
Kevés időt kapott, de azonnal aktívan kapcsolódott be a támadójátékba. Mozgékonyságával jól használta ki a már fáradó Sociedad védelmében megnyíló területeket. Mourinho többször hangsúlyozta a cserepad fontosságát, ilyen szempontból Brahim Díaz igazi főnyeremény lehet. Más kérdés, hogy ő valószínűleg nem elsősorban csereemberként képzeli el magát, hanem Arda Güler kezdőben elfoglalt helyére pályázik.
José Mourinho (OP: 8,0)
„I’m back!” – mondhatta volna erős akcentussal mesterünk a stadionba lépve. Vagy: „He vuelto.” Mindegy. Sokat nem lutrizott, ugyanazt a tizenegy játékost küldte pályára, mint az első meccsen. Azt is látnunk kell, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen hét sérült nem állt rendelkezésére és közülük legalább öt használható is valamire. Viszonylag hamar belenyúlt a mérkőzésbe azzal, hogy Carrerast Cucurellára cserélte, amivel stabilabbá vált a Real Madrid játéka. A szünetben sikerült felráznia a csapatot is, amely a második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt és végül bedarálta ellenfelét. Összességében tehát jól sikerült Mourinho visszatérése, de ennél is lényegesebb, hogy a csapat játékában sikerült előrelépnie.
Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (1– 2)
Megvan a három pont, lehet folytatni az építkezést.
Real Madrid (OP: 6,8)
Valahol megvan az emberben az a természetes naivitás, hogy egy 4–0-s szezonkezdetben bízik, ahol a sztárjaink brillíroznak a pályán, ahol a cserék őserőt hoznak az amúgy sem gyenge mérkőzésbe, és ahol a régi-új edzőnk nagyvonalú szemmozgásokkal strukturálja át a csapatot, ha kell. De tudjuk, hogy demoralizáló szezonon vagyunk túl, igen nagy volt a mozgás a csapaton belül, meg ott volt a világbajnokság is, ahol csavartak még párat a játékosokon, szóval, ha csak a saját házunk táján nézünk körül, akkor is veszni látszik az idilli kép. Fogalmazzunk úgy, hogy a Real játéka hullámzó volt: akadtak bizakodásra okot adó periódusok, és voltak bosszantó hibák is. A kezdéssel nem volt gond: magasan letámadott a csapat, ami érezhetően nem tetszett az Espanyolnak, Bellingham korai fejese pedig nyugalmat is hozhatott volna a játékba. Ezzel szemben a gól után visszaesett a játék intenzitása, egyre többször jött át a térfelünkre a hazai csapat, majd jött az egyenlítő gól a maga dühítő helyezkedési hibáival. A második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt a Real, lett is két kapufánk, de a támadóharmadban ezekkel együtt is rosszul működött a helyzetkihasználás, és sokszor rossz megoldást választottak a játékosok. Mourinho alaposan belenyúlt a csapatba, ezzel új lendületet adott a játéknak, Espí 90. percben szerzett találata pedig végül három pontot eredményezett. Ez utóbbi most a legfontosabb, minden más okoskodás ebben a helyzetben még talán korainak tűnik.
Espanyol (OP: 5,9)
Az Espanyol a vereség ellenére kifejezetten jó teljesítményt nyújtott és hosszú időszakokon keresztül egyenrangú ellenfele volt a Real Madridnak. A mérkőzés elején komoly nyomás alá került a hazai csapat és Bellingham góljával már a kilencedik percben hátrányba került. Manolo González együttese azonban nem esett szét, hanem fokozatosan alkalmazkodott a Madrid játékához. A második félidőben az Espanyol fokozatosan mélyebbre szorult, de sokáig szervezetten védte az 1-1-et. Mourinho mérkőzés utáni értékelése jól összefoglalta a találkozót: a Madrid megérdemelte a győzelmet, de az Espanyol nem érdemelt vereséget.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 8,3)
Mi ilyennek szeretjük Jude Bellinghamet. Lehet, hogy Mourinho végre megtalálta a helyét: magasan, közel az ellenfél kapujához játszatta, ami láthatóan jót tett a játékának. A gólja kifejezetten szép volt, különösen annak tudatában, hogy erőteljes heringparti alakult ki körülötte. Rengeteget dolgozott, nemcsak labdával, hanem labda nélkül is, sokszor megzavarva ezzel az Espanyol játékosait. A passzpontossága szinte hibátlan volt, sok párharcot vállalt, amelyek jelentős részéből ő került ki győztesen. Nekem személy szerint az is tetszett, hogy a meccs elején verbálisan eléggé letolta Vinit, aki nem támadta le az ellenfelet, és ez láthatóan nem tetszett az angolnak. Örülnénk, ha végre valaki rendbe szedné a mi drága balszélsőnket.
Thibaut Courtois (OP: 7)
A helyzetét talán jól mutatja, hogy a második félidő elején – jó tíz perc elteltével – meglepetéssel konstatáltam, hogy valahogy hátrakeveredett hozzá a labda: nem nagyon volt ekkortájt foglalkoztatva. Két védése volt, a 25. percben bemutatott kifejezetten bravúrosra sikerült, sokkal többet nem is kellett hozzátennie a meccshez. A gólról nem tehetett, viszont áradt belőle a nyugalom, ami nem rossz erény egy teljesen felforgatott védelem mögött.
Ibrahima Konaté (OP: 7,2)
Konaté a Real Madrid egyik legjobb játékosa volt és első tétmérkőzésén azonnal megmutatta, milyen fizikai erőt adhat a védelemnek. Kivételes magabiztosságot sugárzott, földön és levegőben egyaránt uralta a párharcokat. Csúszott-mászott, ha szükség volt rá, és leütközött mindenkivel, aki elé került, bár néha úgy éreztem, hogy a labda egy kicsit zavarja. Ezzel együtt nagyon szép bemutatkozáson van túl, reméljük, hosszú távon is a védelem meghatározó játékosa lesz.
Dean Huijsen (OP: 7,0)
Én örülök, hogy a kezdőbe került, a belső védők közül egyértelműen ő jelenti a jövőt. Konatéval meglehetősen brutális kettőst alkotnak, így nem illene számolatlanul kapni a fejes gólokat két ilyen ikertorony mellett. Amíg Konaté elsősorban az ellenfél aprításával volt elfoglalva, addig Huijsen – legjobb időszakára emlékeztető módon – a mélységi labdakihozatalokban jeleskedett. A labdabiztonsága most kifejezetten jó volt, és néhány kisebb bizonytalanságtól eltekintve jó játékkal kezdte az idényt.
Denzel Dumfries (OP: 6,7)
Dumfries jó bemutatkozáson van túl. Nem nyújtott semmi extra látványosságot, de komoly hibát sem követett el. Fizikálisan ő is inkább a romboló naszád kategóriába tartozik és ez jól látszott a párharcaiban is (6/5). Igyekezett támogatni a támadásokat és a meccs elején a jobb szárny aktívabb is volt. Az egyenlítő gólhoz vezető akció valahol az ő oldalán indult el, ezt nem lehet teljesen elnézni neki, Trentel együtt viszont olyan két, eltérő karakterű lehetőséget adhatnak az edzőnek, amellyel hosszabb távon megoldódhat a jobbhátvéd posztja.
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
Én nem őt vártam a kezdőbe a védelem bal oldalán, de biztosan ez a döntés is magyarázható valamivel. Carreras mindenesetre élt a lehetőséggel, magabiztosan játszott és rendszeresen próbált Vinícius mellé fellépni, támogatva ezzel a támadásokat. Védekezésben alapvetően fegyelmezetten teljesített, a labdakihozataloknál pedig többnyire biztonságos megoldásokat választott. Nagyon nem lehet belekötni a játékába, de ha ő szeretne lenni az első számú balhátvéd, akkor ennél azért többet kell mutatnia a pályán.
Bernardo Silva (OP: 6,4)
Bernardo Silva madridi tétmérkőzéses bemutatkozása nem sikerült túlságosan látványosra. Viszonylag mélyen játszott, nagyon sokszor lépet vissza a védők elé, hogy labdához jusson. Technikailag rendkívül biztosan kezelte a labdát és segített a Madridnak fenntartani a labdabirtoklási fölényt. Kevés igazán meghatározó megoldása volt azonban. Igazából egy sem volt.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Rengeteg területet játszott be és mind támadásban, mind védekezésben igyekezett támogatni társait, több fontos visszazárása és labdaszerzése volt. Az Espanyol góljában neki is szerepe volt, ez mindenképp ront a teljesítménye megítélésén. Az egyenlítő gólnál elkövetett védekezési hibája nélkül ennél magasabb pontszámot is érdemelhetett volna.
Arda Güler (OP: 7,9)
A csapat egyik legjobbja volt, kreativitás tekintetében pedig az este egyik legfontosabb játékosa. A jobb oldalon kezdett, de nagyon sokat mozgott befelé, és rendszeresen visszalépett a labdákért. Én személy szerint úgy érzem, hogy a passzpontossága is javult, reméljük, ez nem csak egymeccses jelenség lesz. A statisztikája tiszteletre méltó: gólpassz, 7/5-ös párharcmutató, 93%-os passzpontosság, több tisztázás, három labszerzés és egy blokkolt lövés. Különösen kiemelkedik a kulcspasszainak száma, amely ezen az estén hét volt, így talán nem túlzás azt állítani, hogy régóta ezt a színvonalat vártuk tőle. Engem személy szerint meglepett a lecserélése, mert nem éreztem úgy, hogy visszaesett volna a játéka, vagy elfáradt volna.
Vini Jr. (OP: 4,3)
Számomra a szezonkezdet egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy Vini esetében tud-e a csapat és maga a játékos mentálisan előrelépni, és ezzel kihozni belőle azt a játékot, amellyel már régóta adósa a Real-szurkolóknak. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a meccs nem vitt minket előre a probléma megoldásában. A 90 perc alatt mindössze 38 labdaérintés nem éppen veretes aktivitás, amihez egy 0,06-os xG-érték párosul – ez pedig végképp nem illik egy új, hatéves szerződéshez és az ehhez csapott évi huszonvalahány millió eurós fizetéshez. A recept ellene viszonylag egyszerű: elkezdik rugdosni az első perctől, közben rendesen duruzsolnak a fülébe, amihez a mi brazilunk örömmel asszisztál és szinte az egész meccsen jártatja a száját, be is sárgult ismét, teljesen feleslegesen. De ugye neki fociznia kellene, nem pedig egyfolytában reklamálnia. Lecserélni őt, úgy tűnik, Mourinhónak sem megy, ezzel pedig csak legalizálják az alibizését, és kiidegelik a szurkolók jelentős részét. Nem lesz ez így jó…
Kylian Mbappéa (OP: 6,5)
Az ő esetében is súlyosbító tényező lehetett a világbajnokság, ahol egészen a végjátékig komoly terhelést kapott, így nem is volt elvárható tőle, hogy már most csúcsformában játsszon. Ennek ellenére számos jó egyéni megoldása volt, a sebessége pedig továbbra is bámulatra méltó. Ami viszont nagyon hibádzott, az a helyzetkihasználás: nem egyszerűen rossz megoldásokat választott, hanem néha kifejezetten bosszantó módon herdált el egy-egy ígéretes akciót. Ha nagyon optimisták akarunk lenni, akkor megjegyezhetjük, hogy a győztes gól előtti keveredésben neki is volt szerepe és mégiscsak itt dőlt el a mérkőzés. Akarjunk optimisták lenni.
Cserejátékosok
Carlos Espí (OP: 8,5)
Álomszerű bemutatkozás a fiatal csatárunktól. Beküld az edződ, hogy döntsd el a meccset és te bevágod a gólt, amely eldönti a három pont sorsát. Ez a srác 21 éves, 194 cm magas és úgy tűnik megoldás lehet a középcsatár gondjainkra.
Eduardo Camavinga (OP: 6,0)
Camavinga a 80. percben Bernardo Silva helyére állt be, feltételezhetően azért, hogy a középpályát kicsit fizikálisabbá váljon. Ezt a feladatát el is látta, nem vesztett labdát, bár kockázatos dolgokba sem ment bele.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)
Tíz percet volt a pályán, vélhetően azzal a céllal, hogy a mélyen védekező hazaiak ellen egy olyan játékos kerüljön be, aki mélységből is képes jó labdákkal segíteni a támadásokat. Ebből az erényéből azonban nem sokat láthattunk, ugyanakkor ennyi idő alatt sikerült négy labdavesztést is összehoznia.
Marc Cucurella (OP: 5,6)
Cucurella a 64. percben Carreras helyére érkezett, és ezzel hivatalosan is bemutatkozott a Real Madridban. Védekezésben kevés problémája akadt és labdával is magabiztosnak tűnt, elsősorban egyszerű és biztonságos megoldásokat választott, ezekkel együtt látványos megmozdulása sem került feljegyzésre.
Yan Diomandé (OP: 6,3)
Megint egy olyan játékos, aki 20 éves és úgy néz ki, mint a saját nagyapja. De nyilván nem ilyen szempontok alapján került a Realhoz. Valószínűleg az volt a feladata, hogy a fáradó hazai védelmet egy az egyben megbontsa a jobb oldalon és ez többször is sikerült neki. A kezdeti izgalmakat leküzdve a meccs végére komoly veszélyforrássá vált, a dinamizmusa pedig kifejezetten szembetűnő volt.
José Mourinho (OP: 6,9)
Állítólag 4380 nap telt el, és José Mourinho ismét a Real kispadján találta magát. Nekem erről Ancelotti jut eszembe, aki remek sikereket ért el a csapattal, aztán távozott, több klubnál is megfordult különösebb eredmények nélkül, majd visszatért, és ismét beesett az ablakon néhány trófea. Mourinho annyiban más, hogy ő messze nem ért el olyan eredményeket a csapattal, mint olasz elődje. Szóval én Mourinhót sosem kedveltem, de tudom tisztelni a fanatizmusát, az elkötelezettségét és a győzni akarását. Reméljük, tud valami érdemit alkotni az ittléte alatt. A kezdőcsapat összeállítása mindig kulcskérdés, ahogy az is, hogy ki milyen szerepkörben kap lehetőséget. Bellingham és Arda pozicionálása kiváló megfontolásnak tűnt, Bernardo Silva szerepe viszont számomra még nem teljesen világos. Az is talányos, hogy miért Carreras kezdett a világbajnokságon az egyik legjobb teljesítményt nyújtó Cucurella helyett. Fogjuk ezt a kipihentségre. Amikor kellett, alaposan belenyúlt a meccsbe: ötöt cserélt és ne feledjük, hogy végül az egyik cserejátékos döntötte el a mérkőzést. Ami viszont nem tetszik, az a Vinihez való viszonya, egészen pontosan az, hogy ő sem cserélte le, pedig a brazil alaposan megszolgálta volna.