Egytől egyig: Real Madrid – Málaga CF (4– 0)
Ebben a meccsben benne volt egy igazi erődemonstráció, akár egy kivégzésszerű gólszüret lehetősége is, de „csak” négyig jutott a csapat. A kiütés végül elmaradt, de másba nagyon belekötni nem lehet.
Real Madrid (OP: 8,1)
A Real Madrid Mourinho visszatérése óta az egyik legmeggyőzőbb produkcióját nyújtotta. Már az első percekben látszott, hogy nem akarja megengedni a Málagának, hogy akár csak egy pillanatra is elhiggye: lehet keresnivalója a Bernabéuban. A magas letámadás, a gyors labdajáratás és a támadók folyamatos helycseréi komoly problémát okoztak a vendégeknek. A 19. és a 30. perc között háromszor is betalált a Madrid és ezzel nagyon gyorsan eldöntötte a mérkőzést.A második félidő már jóval kevésbé volt intenzív, ami háromgólos vezetésnél persze érthető, bár egy igazán könyörtelen csapat ilyen helyzetben akár történelmi különbséget is kialakíthatott volna. Ezt a lehetőséget elszalasztotta a csapat, és ezzel mi, szurkolók is szegényebbek lettünk. Még csak a harmadik fordulóban járunk, de már most a kedvenc katalán csapatunk gólkülönbségét nézegetjük, hogy vajon ki zárja az élen ezt a kört. Ilyen helyzetben hiba fél órára leállni egy olyan ellenféllel szemben, amely már féltérden áll, lehajtott fejjel. A Málaga pedig pontosan ilyen ellenfél volt.
Málaga CF (OP: 4,8)
A 4-0-s végeredmény alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a Málaga teljesen reménytelen teljesítményt nyújtott, de a mérkőzés ennél valamivel árnyaltabb volt. A vendégek az első percekben megpróbáltak bátran futballozni és nem kizárólag a saját tizenhatosuk előtt védekeztek. Aztán tizenegy perc alatt három gólt kapott a csapat és ezzel gyakorlatilag elveszítette a mérkőzést. A Málaga ugyanakkor nem omlott össze annyira, hogy történelmi vereség legyen a vége.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,3)
Jude Bellingham arra a Jude Bellinghamre emlékeztetett, akit az első idényében láttunk a Real Madridban, bár szerintem még ez a kijelentés sem állja meg teljesen a helyét, mert most talán annál is jobb. Állítólag még vissza kell nyernie az erőnlétét. Én erre nem nagyon tudok mit mondani, mert ez a srác így is oda-vissza felszántja a pályát, ráadásul nemcsak a felszínt kapargatja, hanem klasszikus mélyszántást végez. Hihetetlen energia van benne. De legyünk kicsit kritikusak is vele: volt két rossz passza, a többi 36 viszont célba ért (95%), volt egy párharc, amit elveszített, a másik ötöt megnyerte és mindössze öt labdát szerzett. Lassan elfogynak a szuperlatívuszok erre a fiúra, de sebaj. Eszembe jutnak a régi amerikai filmek kalózfordításai, amikor a klasszikus „f” betűs jelzőt nem használhatták és helyette sok esetben az „átkozott” kifejezést vették elő. Szóval: átkozottul jó ez a srác!
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Meg van az idény első clean sheet-je, reméljük még jó pár lesz belőle. Én késséggel adok Courtoisnak, minden számára unalmasnak tűnő meccsen jó osztályzatot, még ha ennyi munka után a mezőnyben eltekintünk az értékeléstől. Egyet védett ő, egyet a kapufa, ami feladat volt az biztonsággal megoldották.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,8)
Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok Trent Alexander-Arnold lelkiállapotára, vagyis arra, hogyan éli meg, hogy komoly vetélytársat kapott a posztján a csapatba kerülésért folytatott harcban. Első idénybeli kezdését mindenesetre meggyőző teljesítménnyel használta ki. Már az első percben letette a névjegyét, amikor Vinícius akciója után kapura lőtt, próbálkozása pedig kevéssel kerülte el a kaput. Rengeteget volt játékban és a Madrid labdakihozatalának egyik legfontosabb szereplőjévé vált. 117 labdaérintésével és 87 sikeres passzával egyaránt a mezőny legaktívabb játékosai közé tartozott. Emellett három helyzetet alakított ki és kilenc alkalommal juttatta el a labdát a támadóharmadba. Legfontosabb momentuma természetesen Mbappé góljának előkészítése volt. Jó teljesítménye újabb lehetőséget ad Mourinhónak arra, hogy a jobb oldalon különböző karakterű játékosokkal variáljon. A nagy kérdés persze továbbra is az: mit szól ehhez Trent Alexander-Arnold?
Antonio Rüdiger (OP: 7,1)
Rüdiger először került be a kezdőcsapatba ebben a bajnoki idényben és vállalható teljesítménnyel tért vissza. Határozottan lépett ki az ellenfél támadóira és fizikailag sem engedte kibontakozni a Málaga csatárait. Huijsennel alapvetően jól egészítették ki egymást, ritkán alakult ki rendezetlen vagy igazán veszélyes helyzet előttük. Rüdiger hozta a tőle megszokott agresszivitást és keménységet, ugyanakkor ezúttal különösebb kockázatot sem vállalt. Végül is kapott gól nélkül hozta le a mérkőzést a Madrid, ami természetesen a védelem teljesítményét is minősíti, ebben pedig Rüdigernek is jelentős szerepe volt.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Elmaradt a lelátóra kibikázott felszabadítás, nálam ez önmagában előrelépés. A tavalyi betlijei idén még nem mutatkoztak, így van rá esély, hogy meccsről meccsre visszanyerje elsősorban az önbizalmát. Ennek a folyamatnak a jelei már az első három mérkőzésén is látszódtak. Labdával továbbra is rendkívül komfortosan játszik, ami különösen értékes a Madrid hátulról történő építkezésében. A Málaga nem gyakorolt folyamatos magas nyomást, így Huijsennek volt ideje és területe a játék szervezésére. Ezzel megfelelően élt és rendszeresen pontos labdákkal találta meg a középpályásokat. Védekezésben kevés látványos mentésre volt szüksége, mert a legtöbb helyzetet már a helyezkedésével megoldotta. Ne feledjük, hogy a negyedik gól az ő tiszta, szép szerelésével indult. Ha ezt a koncentrációt hosszabb távon is megőrzi, nagyon nehéz lesz kiszorítani Mourinho kezdőcsapatából.
Marc Cucurella (OP: 7,2)
Cucurella első alkalommal kezdett a Real Madridban a Bernabéuban, így számára különleges mérkőzés volt. A spanyol hátvéd alapvetően biztonságos és fegyelmezett futballt mutatott. Nem akart minden támadásnál látványosan előretörni, inkább Vinícius mögött biztosította a bal oldalt, amikor azonban lehetősége nyílt rá, megfelelő ütemben csatlakozott a támadásokhoz. Jó lenne látni, hogy támadásban is egy kicsit többet ad a mérkőzéshez, de valószínűleg most a helyzetének csapaton belüli stabilizálása a cél.
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Camavinga számára fontos mérkőzés volt, hiszen Mourinho a kezdőcsapatban adott neki lehetőséget a bizonyításra. A francia ezúttal Valverdénél mélyebben játszott, ezért elsősorban a középpálya egyensúlyának biztosítása volt a feladata. Fizikailag jól állta a párharcokat, és sokszor már a Málaga támadásainak kibontakozása előtt közbe tudott avatkozni. Labdaszerzéseivel és agresszivitásával sokat tett azért, hogy a Madrid gyorsan visszaszerezze a labdát, és ne engedje kibontakozni ellenfelét. A mérkőzés végén azonban becsúszott néhány bosszantó hiba: láthattunk tőle labdaeladást, felesleges szabálytalanságot, sőt egy látványos bealvást is. A koncentrációja tehát továbbra sem tart ki minden esetben a mérkőzés teljes egészére. Ezek azok az apróságok, amelyek miatt nehéz maradéktalanul elégedettnek lenni a teljesítményével. Annak ellenére azonban, hogy a nyáron még az eladása is szóba került, a szezon első három mérkőzésén sok játékpercet kapott. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy Mourinho érdemben számol vele.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Ezen a meccsen Camavingát kapta maga mellé a védelem elé, aki elvégezte helyette a piszkos munka jelentős részét, így neki lényegesen több lehetősége nyílt fel-alá robotolni a védelem és a támadósor között. Rendszeresen kivette a részét a letámadásokból, játékát pedig egyértelműen a vérszomjas agresszivitás jellemezte. Folyamatosan támadta a labdás embert, rengeteget mozgott és megint hatalmas területet játszott be. A 77. percben Bernardo Silva váltotta, amikor a mérkőzés már teljesen eldőlt. Teljesítménye ismét nem tartozott a leglátványosabbak közé, de megint embertelen mennyiségű munkát tett le az asztalra.
Kylian Mbappé (OP: 8,0)
Három forduló négy gól: úgy tűnik Mbappé kezdi felvenni az üzemi hőmérsékletet. Sebessége, ritmusváltásai, lendületes cselei ezen a meccsen halálos mérget jelentettek a Málaga számára. Elképesztő formában a franciánk és bennem az az érzés alakult ki, hogy nem is adott ki mindent magából. A 30. percben szerzett gólja tanári volt, Real szurkolóként áldás volt minden mozzanata, az ellenfeleinknek pedig komoly fejtörést okoz az esetleges ellenszer kitalálása. Jelen állás szerint ez még idén senkinek sem sikerült.
Vini Jr. (OP: 6,6)
Nálam még mindig nem üti meg a játéka azt a szintet, amely elvárható lenne tőle. Egy Vini Junior ne a 91. percben adjon látványos gólpasszt 3:0-s állásnál, hanem 0:0-nál zilálja atomjaira az ellenfél jobb oldalát. Az igyekezet érezhető rajta, de azt hiszem, a legnagyobb baj az, hogy a csapatok egyszerűen megtanultak védekezni ellene. A bal szélen megtolt labdák utáni versenyfutásokban rendre alulmarad, leduplázzák, kiszorítják, ha pedig nincs más megoldás, felrúgják. És akkor a verbális hadviselésről még nem is beszéltünk. Érdekes adat, hogy míg Brahim és Mbappé csúcssebessége 35,5 km/óra felett volt, addig Vininél ez mindössze 31,2 km/óra. Maradnának tehát a technikás megoldások, de sajnos azok sem jönnek mindig össze, pedig valamit nagyon ki kellene találni. Lehet, hogy csak én éreztem így, de a meccs vége felé úgy tűnt, Mbappé nagyon szeretett volna gólt rúgatni a brazillal, de ezen az estén azonban ez sehogy sem akart összejönni.
Brahim Diaz (OP: 6,6)
Brahim talán a kezdőcsapat legkevésbé meggyőző támadója volt ezen a délutánon. Már az is komoly lehetőségnek számított számára, hogy Mourinho Güler és Diomande előtt neki szavazott bizalmat. Voltak hasznos megmozdulásai és a második gól előtti akcióban az ő átadása indította Mbappét. Ugyanakkor a Madrid támadójátékának legveszélyesebb periódusaiban inkább Bellingham, Mbappé, Vinícius és Trent dominált. Brahim kevesebbszer tudta egy az egyben megbontani a Málaga védelmét, mint amit tőle ideális esetben várnánk. Technikailag nem követett el sok hibát, de hiányzott játékából az igazán meghatározó momentum.
Cserék
Bernardo Silva 13 percet töltött a pályán, akkor, amikor a többiek már nagyjából semmit sem akartak csinálni. Ő is meglehetősen gyorsan azonosult ezzel a hozzáállással, így különösebb nyomot nem hagyott maga után. Ennyi játékidő és ilyen intenzitás mellett szerintem engedjük is el az osztályzását.
Arda Güler (OP: 7,6)
Számomra ő volt szinte az egyetlen pozitívum a mérkőzés utolsó negyedében. Mindössze hét percet töltött a pályán, de szinte csak rajta éreztem, hogy még igazán akar valamit hozzátenni a játékhoz és nem egyszerűen a hármas sípszót várja. Kétszer is kapura lőtt, az egyik próbálkozásából pedig csodálatos gól született. Különösen fontos, hogy a padról beszállva, ilyen kevés játékidő alatt is képes volt érdemi hatást gyakorolni a mérkőzésre. Az ilyen hozzáállás és eredményesség mindenképpen biztató a folytatásra nézve.
Yan Diomande (OP: 6,4)
Diomande a 65. percben Brahim helyére érkezett, amikor a mérkőzés érdemi része már eldőlt. Emiatt nem volt könnyű olyan intenzitással beszállnia, mint amilyen az első félórát jellemezte. Ennek ellenére rögtön látszott rajta, hogy bizonyítani akar. Sokszor kérte a labdát és igyekezett egy az egyben támadni a Málaga védőit.
José Mourinho (OP: 7,0)
Az első két fordulóban ugyanazzal a kezdővel küldte pályára a csapatát, így kifejezetten nagy oddsot kínálhattak a fogadóirodák arra, hogy ez harmadjára is megtörténik. Rögtön öt helyen is belenyúlt a kezdőbe, ami akár túlzott felfordulást is okozhatott volna, de Trent, Rüdiger, Cucurella, Camavinga és Brahim abszolút nem jelentett akadályt a jó játékban. A Real nagy intenzitással kezdte a mérkőzést, agresszívan és magasan támadta le ellenfelét, amire a Málagának egyszerűen nem volt ellenszere. Fél óra elteltével gyakorlatilag eldőlt a meccs és úgy tűnt, ezt Mourinho is elkönyvelte. Talán, ha korábban és több cserével nyúl bele a mérkőzésbe, a második félidő ellaposodó játéka is új lendületet kaphatott volna. Ebben a keretben gyakorlatilag mindenki szomjazza a játékperceket, ezért személy szerint nem értem, miért hagyott bent két cserét a meccsben. Egy 3:0-ra eldöntött találkozó éppen ideális lehetőség lett volna arra, hogy újabb játékosok kapjanak perceket, miközben friss lábakkal talán a csapat intenzitása sem esik vissza ennyire.
Egytől egyig: Real Madrid – Real Sociedad (4– 1)
Ez a meccs már kevésbé volt nyögvenyelős, mint az első és nyomokban már azt a játékot is láthattuk a csapattól, amelyet a Real Madridtól elvárunk.
Real Madrid (OP: 8,0)
Nem volt ez olyan egyszerű mérkőzés, mint amilyennek az eredmény alapján tűnhet. Az első félidőben a Real Sociedad kifejezetten partiban volt és Sučić találatával még egyenlíteni is tudott, ráadásul lélektanilag is kedvező pillanatban szerezte a gólt. A szünet után azonban érezhető volt a játékon, hogy a Madrid magasabb sebességfokozatba kapcsolt. Megnőtt az agresszivitás, a Mbappé–Vini–Bellingham trió pedig olyan teljesítményt nyújtott, amelyre nem volt ellenszere a Sociedadnak. Szeretném még kiemelni Gülert, aki bár nem volt annyira elemében, mint az első meccsen, kreativitás tekintetében ismét a csapat egyik motorja volt. Nagyon érdekes, hogy a labdabirtoklási arány mindössze 51–49% volt a Madrid javára, tehát nem kellett abszolút fölény ahhoz, hogy kialakuljon ez a végeredmény. Amikor viszont nálunk volt a labda, abból rendre komoly veszély alakult ki, amit jól mutat a „nagy helyzetek” mutató 5–0-s aránya a Madrid javára. A védekezésünk ugyanakkor még javításra szorul: továbbra is vannak bizonytalanságok és helyezkedési hibák, amelyek egy erősebb csapat ellen már nem férnek bele. Igazából egyetlen ellenféllel szemben sem engedhetünk meg magunknak ilyen luxust.
Real Sociedad (OP: 5,3)
Jó nagy pofonnak tűnik a végeredmény, külső szemlélő azt mondhatná, nem ezt érdemelték. Nem álltak be kizárólag védekezni, hanem megpróbáltak labdával is építkezni. Sučić egyenlítő találata teljesen megérdemelt volt az első félidő képe alapján. A második félidő magasabb nyomására viszont már semmilyen ellenszert nem sikerült kitalálniuk. Két meccs alatt kaptak öt gólt, ez semmiképp a védekezés stabilitását mutatja, ráadásul ezzel a tabella utolsó helyére kerültek, amely lélektanilag biztos nehezen feldolgozható helyzet.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,2)
Sokat gondolkodtam azon, ki kapja ezt a címet. Adta magát, hogy az egyik játékosunk, aki mesterhármast ért el, de Bellingham annyira összetett teljesítményt nyújtott, hogy végül mellette tettem le a voksom. Elképesztő produkciót láttunk tőle, szinte minden mutatóban csúcsteljesítményt nyújtott, legyen szó passzpontosságról, megnyert párharcokról, gólpasszokról vagy szerelésekről. Folyamatos mozgásban volt: hol visszalépett a labdáért, hol szorosan Mbappé mögött tűnt fel. Már az első meccsen is brutális teljesítményt nyújtott, bízzunk benne, hogy tartani tudja ezt a formát, elkerülik a sérülések, mert akkor nemcsak a Real Madridnak, hanem neki is nagyon szép szezonja lehet.
Thibaut Courtois (OP: 7,0)
Istennek hála, ezen a meccsen sem neki jutott a főszerep, de amikor kellett, ismét bizonyította a klasszisát. A védelem volt ma a csapat sebezhető része és egy ilyen helyzetben Courtois jelenléte különösen nagy biztonságot adhat a játékostársaknak. Ezen a meccsen is két védést mutatott be, Sučić közeli lövésénél viszont kevés esélye volt a hárításra. Lábbal ismét biztonságosan oldotta meg a feladatát, jó passzpontossággal osztogatott hátulról. A második félidőben ugyan akadt még munkája, de egyre kevésbé került játékba, ahogy a Real fokozatosan bedarálta ellenfelét.
Ibrahima Konaté (OP: 7,2)
Hát igen… Ezzel a fizikummal könnyű derékba törni az ellenfelet, de ugyanilyen könnyű célponttá válni egy fürge csatár számára. Hiba lenne egyetlen rossz mozdulat miatt lehúzni a játékost, de a kapott gól előtt, bármilyen hangosan is nyikorogtak a fékek Konaté alatt, így is igen hosszúra sikeredett a féktáv. Amiben viszont jó, azt többször is megmutatta: agresszívan lépett ki az ellenfelére, amivel már csírájában megállított több akciót. Hatékony közbelépéseivel Huijsennel együtt biztosan uralta a védelem közepét. A szereposztás is maradt a régi: amíg Konaté aprítja az ellenfeleket, addig spanyol társa inkább a labdakihozatalokban jeleskedik.
Denzel Dumfries (OP: 6,8)
Nekem annyira nem tetszett a játéka, elsősorban azzal nem voltam elégedett, amit a támadásokban mutatott. A srácnak kétségkívül vannak erényei, amelyek közül kiemelkedik a fizikalitása és ezt kihasználva ezen az estén is hatékonyan zárta le a jobb oldalt. Ha megnézzük a mozgásának hőtérképét, akkor látható, hogy gyakorlatilag az ideje nagy részét az ellenfél térfelén töltötte, vagyis aktívan próbálta támogatni a támadásokat. Ugyanakkor néhány ígéretes helyzetben bántóan rossz megoldást választott, amivel gyakorlatilag kioltotta a támadás lelkét. Ezzel együtt úgy tűnik, Mourinho a technikásabb konkurenciája, Trent Alexander-Arnold helyett neki szavaz bizalmat, de az is lehet, hogy vasárnap már rotál egyet ezen a poszton.
Dean Huijsen (OP: 7,2)
Már a tavalyi szezonban is szóvá tettem, hogy nehezen élem meg, amikor egy madridi játékos – jelen esetben Dean Huijsen – egyszerűen a lelátóra bombázza a labdát. Mondhatjuk, hogy tutira ment és nem akart felesleges kockázatot vállalni, de azt is, hogy ennyit tud a srác és egy megye hármas megoldást választott. Alapvetően kedvelem, ezért maradjunk inkább annál, hogy a biztonságot tartotta szem előtt, de áldja meg a jó ég: 4–1-nél miért kell a harmadik szintre felrúgni a labdát? Az első félidő neki sem kerül majd be a karrierjét bemutató „legjobb első negyvenöt percek” válogatásba, de a második etapra – ahogy összességében rendeződött a csapat játéka – az ő teljesítménye is feljavult.
Álvaro Carreras (OP: 5,6)
Nincs szerencséje a srácnak, mert bár ismét a kezdőben találta magát, már korán, a 10. percben besárgult, ami erőteljesen kihatott a játékára. A Sociedad többször is megdolgoztatta a jobb oldalát, amit a sárga lap birtokában már nem tudott kellő agresszivitással kezelni. Igyekezett a támadásoknál Vini segítségére lenni, de nem igazán tudott maradandót alkotni. Az, hogy Mourinho már a szünetben lekapta, elég rossz optikával bír, pláne úgy, hogy Cucurella stabilan, jól, de mindenképpen nála jobban oldotta meg a balhátvéd feladatait. Az álmoskönyv szerint ez sok jót nem jelent Carrerasnak.
Fede Valverde (OP: 7,5)
Valverde ismét a csapat egyik legfontosabb játékosa volt, hatalmas területet játszott be a két tizenhatos között. Az első madridi gólnál ő készítette elő Mbappé találatát, ami jól mutatja, hogy nemcsak fizikai képességeivel, hanem kreativitásával is sokat tud hozzátenni a csapat játékához. A fáradó Sociedad ellen egyre többször tört át a középpályán, de legalább ennyire szembetűnő volt, hogy labda nélkül milyen sokszor biztosította a társait. Látványosabban futballozott, mint az első meccsen, de korántsem annyira, mint az előtte játszó sztárok. Hasznosságban ugyanakkor nyugodtan felveszi velük a versenyt.
Bernardo Silva (OP: 6,6)
Kevésbé látványos, de nagyon hasznos szerepet kapott Mourinhotól. Folyamatosan felkínálta magát a labdakihozatalok során, rövid passzaival segített kijátszani a Sociedad letámadását. Rendkívül ritkán hozott rossz döntést labdával, jelenléte nyugalmat, magabiztosságat hoz a középpályára. A biztos előny tudatában került lecserélésre a 86. percben.
Arda Güler (OP: 7,4)
Csak így tovább, Arda! Az elvárás ugyanaz volt vele szemben, mint az első meccsen: a jobb szélről befelé indulva megjátszani a labdát, ezzel egyben utat nyitva Dumfries előretöréseinek. Érezhetően jó a kapcsolata Bellinghammel, de hasonlóan jól megtalálja Mbappét is. Szűk területeken is magabiztosan tartja meg a labdát, amivel sok esetben szinte reménytelen helyzetbe hozza az ellenfeleit. Kreativitása továbbra is kiemelkedő és ha fizikailag, valamint egészségileg is bírja a terhelést, a Madrid meghatározó játékosa lehet. Végre.
Kylian Mbappé (OP: 9,3)
Bocs, Kylian, hogy nem te lettél az MVP… Hidd el, ez nem személyes rosszindulat. Hála Istennek, hogy olyan meccset játszottatok, ahol két világklasszis teljesítmény közül kell választanunk. Mbappé ezen az estén gyakorlatilag mindent megmutatott abból, amiért a világ egyik legjobb támadója. Három gólt szerzett, és folyamatosan rettegésben tartotta a Sociedad védelmét, amely sem sebességben, sem helyezkedésben nem talált ellene megoldást. Ez már nem is foci volt, hanem nettó erődemonstráció.
Vini Jr. (OP: 7,0)
Az emberiséget némileg leegyszerűsítve két részre lehet osztani: vannak, akik gyűlölik Vinit és vannak, akiket semmilyen hülyeségével nem tud felhúzni. Az a probléma, hogy VJ habitusa a Real táborát is megosztja, de abban talán mindenki egyetért, hogy sokat tesz azért, hogy állandóan forrjon körülötte a levegő. Tenni is tud ellene, például úgy, ha egyszerűen csak focizik. Ezen a meccsen ez a második félidőben sikerült is neki, az elsőben viszont inkább erőtlen elfutásokat és elhibázott cseleket láthattunk tőle. Reméljük a gól és a szemtelenség felsőbb régióit súroló gólpassza felszabadítja önnön béklyói alól és inkább ezt az arcát mutatja felénk. Mbappéval való összjátéka is egyre természetesebbé válik, ami, ha üzemszerűen tudna működni, brutális lehetőségeket teremtene a csapat számára.
Cserejátékosok
Marc Cucurella (OP: 7,1)
Beállásával stabilizálódott a bal oldal, feladatát hatékonyabban látta el, mint Carreras, felfutásaival pedig lendületet adott a támadásoknak. Bernabéu-beli bemutatkozását emlékezetessé tette a világbajnoki trófea magasba emelése, reményeink szerint ebben a szezonban nem ez lesz az egyetlen kupa, amellyel ezt megteheti.
Carlos Espí (OP: 6,8)
Ezúttal csak a 86. percben kapott lehetőséget, Bernardo Silva helyére érkezett, amikor a mérkőzés már meglehetősen lecsendesedett. Ennek ellenére érződött rajta, hogy ismét valami maradandót szeretne alkotni, de ezen a meccsen nem jött össze neki a gólszerzés.
Eduardo Camavinga (OP: 6,5)
Hálás feladata volt, hiszen már egy eldőlt mérkőzésbe kellett beszállnia. Fizikálisan megint odatette magát, be is sárgult, ami ebben a helyzetben kimeríti a „teljesen felesleges” kategóriát. Emiatt adtam neki csak ötöst..
Yan Diomandé (OP: 7,0)
Diomande a 84. percben Vinícius helyére állt be, de már ennyi idő alatt is látszott rajta, hogy minden labdaérintésből szeretne valami veszélyeset kihozni, amit dinamizmusának köszönhetően nem egyszer meg is valósított. Kíváncsi vagyok, mire képes egy friss védelem ellen, több játékpercet kapva.
Brahim Díaz (OP: 7,0)
Kevés időt kapott, de azonnal aktívan kapcsolódott be a támadójátékba. Mozgékonyságával jól használta ki a már fáradó Sociedad védelmében megnyíló területeket. Mourinho többször hangsúlyozta a cserepad fontosságát, ilyen szempontból Brahim Díaz igazi főnyeremény lehet. Más kérdés, hogy ő valószínűleg nem elsősorban csereemberként képzeli el magát, hanem Arda Güler kezdőben elfoglalt helyére pályázik.
José Mourinho (OP: 8,0)
„I’m back!” – mondhatta volna erős akcentussal mesterünk a stadionba lépve. Vagy: „He vuelto.” Mindegy. Sokat nem lutrizott, ugyanazt a tizenegy játékost küldte pályára, mint az első meccsen. Azt is látnunk kell, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen hét sérült nem állt rendelkezésére és közülük legalább öt használható is valamire. Viszonylag hamar belenyúlt a mérkőzésbe azzal, hogy Carrerast Cucurellára cserélte, amivel stabilabbá vált a Real Madrid játéka. A szünetben sikerült felráznia a csapatot is, amely a második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt és végül bedarálta ellenfelét. Összességében tehát jól sikerült Mourinho visszatérése, de ennél is lényegesebb, hogy a csapat játékában sikerült előrelépnie.
Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (1– 2)
Meg van a három pont, lehet folytatni az építkezést.
Real Madrid (OP: 6,8)
Valahol megvan az emberben az a természetes naivitás, hogy egy 4–0-s szezonkezdetben bízik, ahol a sztárjaink brillíroznak a pályán, ahol a cserék őserőt hoznak az amúgy sem gyenge mérkőzésbe, és ahol a régi-új edzőnk nagyvonalú szemmozgásokkal strukturálja át a csapatot, ha kell. De tudjuk, hogy demoralizáló szezonon vagyunk túl, igen nagy volt a mozgás a csapaton belül, meg ott volt a világbajnokság is, ahol csavartak még párat a játékosokon, szóval, ha csak a saját házunk táján nézünk körül, akkor is veszni látszik az idilli kép. Fogalmazzunk úgy, hogy a Real játéka hullámzó volt: akadtak bizakodásra okot adó periódusok, és voltak bosszantó hibák is. A kezdéssel nem volt gond: magasan letámadott a csapat, ami érezhetően nem tetszett az Espanyolnak, Bellingham korai fejese pedig nyugalmat is hozhatott volna a játékba. Ezzel szemben a gól után visszaesett a játék intenzitása, egyre többször jött át a térfelünkre a hazai csapat, majd jött az egyenlítő gól a maga dühítő helyezkedési hibáival. A második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt a Real, lett is két kapufánk, de a támadóharmadban ezekkel együtt is rosszul működött a helyzetkihasználás, és sokszor rossz megoldást választottak a játékosok. Mourinho alaposan belenyúlt a csapatba, ezzel új lendületet adott a játéknak, Espí 90. percben szerzett találata pedig végül három pontot eredményezett. Ez utóbbi most a legfontosabb, minden más okoskodás ebben a helyzetben még talán korainak tűnik.
Espanyol (OP: 5,9)
Az Espanyol a vereség ellenére kifejezetten jó teljesítményt nyújtott és hosszú időszakokon keresztül egyenrangú ellenfele volt a Real Madridnak. A mérkőzés elején komoly nyomás alá került a hazai csapat és Bellingham góljával már a kilencedik percben hátrányba került. Manolo González együttese azonban nem esett szét, hanem fokozatosan alkalmazkodott a Madrid játékához. A második félidőben az Espanyol fokozatosan mélyebbre szorult, de sokáig szervezetten védte az 1-1-et. Mourinho mérkőzés utáni értékelése jól összefoglalta a találkozót: a Madrid megérdemelte a győzelmet, de az Espanyol nem érdemelt vereséget.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 8,3)
Mi ilyennek szeretjük Jude Bellinghamet. Lehet, hogy Mourinho végre megtalálta a helyét: magasan, közel az ellenfél kapujához játszatta, ami láthatóan jót tett a játékának. A gólja kifejezetten szép volt, különösen annak tudatában, hogy erőteljes heringparti alakult ki körülötte. Rengeteget dolgozott, nemcsak labdával, hanem labda nélkül is, sokszor megzavarva ezzel az Espanyol játékosait. A passzpontossága szinte hibátlan volt, sok párharcot vállalt, amelyek jelentős részéből ő került ki győztesen. Nekem személy szerint az is tetszett, hogy a meccs elején verbálisan eléggé letolta Vinit, aki nem támadta le az ellenfelet, és ez láthatóan nem tetszett az angolnak. Örülnénk, ha végre valaki rendbe szedné a mi drága balszélsőnket.
Thibaut Courtois (OP: 7)
A helyzetét talán jól mutatja, hogy a második félidő elején – jó tíz perc elteltével – meglepetéssel konstatáltam, hogy valahogy hátrakeveredett hozzá a labda: nem nagyon volt ekkortájt foglalkoztatva. Két védése volt, a 25. percben bemutatott kifejezetten bravúrosra sikerült, sokkal többet nem is kellett hozzátennie a meccshez. A gólról nem tehetett, viszont áradt belőle a nyugalom, ami nem rossz erény egy teljesen felforgatott védelem mögött.
Ibrahima Konaté (OP: 7,2)
Konaté a Real Madrid egyik legjobb játékosa volt és első tétmérkőzésén azonnal megmutatta, milyen fizikai erőt adhat a védelemnek. Kivételes magabiztosságot sugárzott, földön és levegőben egyaránt uralta a párharcokat. Csúszott-mászott, ha szükség volt rá, és leütközött mindenkivel, aki elé került, bár néha úgy éreztem, hogy a labda egy kicsit zavarja. Ezzel együtt nagyon szép bemutatkozáson van túl, reméljük, hosszú távon is a védelem meghatározó játékosa lesz.
Dean Huijsen (OP: 7,0)
Én örülök, hogy a kezdőbe került, a belső védők közül egyértelműen ő jelenti a jövőt. Konatéval meglehetősen brutális kettőst alkotnak, így nem illene számolatlanul kapni a fejes gólokat két ilyen ikertorony mellett. Amíg Konaté elsősorban az ellenfél aprításával volt elfoglalva, addig Huijsen – legjobb időszakára emlékeztető módon – a mélységi labdakihozatalokban jeleskedett. A labdabiztonsága most kifejezetten jó volt, és néhány kisebb bizonytalanságtól eltekintve jó játékkal kezdte az idényt.
Denzel Dumfries (OP: 6,7)
Dumfries jó bemutatkozáson van túl. Nem nyújtott semmi extra látványosságot, de komoly hibát sem követett el. Fizikálisan ő is inkább a romboló naszád kategóriába tartozik és ez jól látszott a párharcaiban is (6/5). Igyekezett támogatni a támadásokat és a meccs elején a jobb szárny aktívabb is volt. Az egyenlítő gólhoz vezető akció valahol az ő oldalán indult el, ezt nem lehet teljesen elnézni neki, Trentel együtt viszont olyan két, eltérő karakterű lehetőséget adhatnak az edzőnek, amellyel hosszabb távon megoldódhat a jobbhátvéd posztja.
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
Én nem őt vártam a kezdőbe a védelem bal oldalán, de biztosan ez a döntés is magyarázható valamivel. Carreras mindenesetre élt a lehetőséggel, magabiztosan játszott és rendszeresen próbált Vinícius mellé fellépni, támogatva ezzel a támadásokat. Védekezésben alapvetően fegyelmezetten teljesített, a labdakihozataloknál pedig többnyire biztonságos megoldásokat választott. Nagyon nem lehet belekötni a játékába, de ha ő szeretne lenni az első számú balhátvéd, akkor ennél azért többet kell mutatnia a pályán.
Bernardo Silva (OP: 6,4)
Bernardo Silva madridi tétmérkőzéses bemutatkozása nem sikerült túlságosan látványosra. Viszonylag mélyen játszott, nagyon sokszor lépet vissza a védők elé, hogy labdához jusson. Technikailag rendkívül biztosan kezelte a labdát és segített a Madridnak fenntartani a labdabirtoklási fölényt. Kevés igazán meghatározó megoldása volt azonban. Igazából egy sem volt.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Rengeteg területet játszott be és mind támadásban, mind védekezésben igyekezett támogatni társait, több fontos visszazárása és labdaszerzése volt. Az Espanyol góljában neki is szerepe volt, ez mindenképp ront a teljesítménye megítélésén. Az egyenlítő gólnál elkövetett védekezési hibája nélkül ennél magasabb pontszámot is érdemelhetett volna.
Arda Güler (OP: 7,9)
A csapat egyik legjobbja volt, kreativitás tekintetében pedig az este egyik legfontosabb játékosa. A jobb oldalon kezdett, de nagyon sokat mozgott befelé, és rendszeresen visszalépett a labdákért. Én személy szerint úgy érzem, hogy a passzpontossága is javult, reméljük, ez nem csak egymeccses jelenség lesz. A statisztikája tiszteletre méltó: gólpassz, 7/5-ös párharcmutató, 93%-os passzpontosság, több tisztázás, három labszerzés és egy blokkolt lövés. Különösen kiemelkedik a kulcspasszainak száma, amely ezen az estén hét volt, így talán nem túlzás azt állítani, hogy régóta ezt a színvonalat vártuk tőle. Engem személy szerint meglepett a lecserélése, mert nem éreztem úgy, hogy visszaesett volna a játéka, vagy elfáradt volna.
Vini Jr. (OP: 4,3)
Számomra a szezonkezdet egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy Vini esetében tud-e a csapat és maga a játékos mentálisan előrelépni, és ezzel kihozni belőle azt a játékot, amellyel már régóta adósa a Real-szurkolóknak. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a meccs nem vitt minket előre a probléma megoldásában. A 90 perc alatt mindössze 38 labdaérintés nem éppen veretes aktivitás, amihez egy 0,06-os xG-érték párosul – ez pedig végképp nem illik egy új, hatéves szerződéshez és az ehhez csapott évi huszonvalahány millió eurós fizetéshez. A recept ellene viszonylag egyszerű: elkezdik rugdosni az első perctől, közben rendesen duruzsolnak a fülébe, amihez a mi brazilunk örömmel asszisztál és szinte az egész meccsen jártatja a száját, be is sárgult ismét, teljesen feleslegesen. De ugye neki fociznia kellene, nem pedig egyfolytában reklamálnia. Lecserélni őt, úgy tűnik, Mourinhónak sem megy, ezzel pedig csak legalizálják az alibizését, és kiidegelik a szurkolók jelentős részét. Nem lesz ez így jó…
Kylian Mbappéa (OP: 6,5)
Az ő esetében is súlyosbító tényező lehetett a világbajnokság, ahol egészen a végjátékig komoly terhelést kapott, így nem is volt elvárható tőle, hogy már most csúcsformában játsszon. Ennek ellenére számos jó egyéni megoldása volt, a sebessége pedig továbbra is bámulatra méltó. Ami viszont nagyon hibádzott, az a helyzetkihasználás: nem egyszerűen rossz megoldásokat választott, hanem néha kifejezetten bosszantó módon herdált el egy-egy ígéretes akciót. Ha nagyon optimisták akarunk lenni, akkor megjegyezhetjük, hogy a győztes gól előtti keveredésben neki is volt szerepe és mégiscsak itt dőlt el a mérkőzés. Akarjunk optimisták lenni.
Cserejátékosok
Carlos Espí (OP: 8,5)
Álomszerű bemutatkozás a fiatal csatárunktól. Beküld az edződ, hogy döntsd el a meccset és te bevágod a gólt, amely eldönti a három pont sorsát. Ez a srác 21 éves, 194 cm magas és úgy tűnik megoldás lehet a középcsatár gondjainkra.
Eduardo Camavinga (OP: 6,0)
Camavinga a 80. percben Bernardo Silva helyére állt be, feltételezhetően azért, hogy a középpályát kicsit fizikálisabbá váljon. Ezt a feladatát el is látta, nem vesztett labdát, bár kockázatos dolgokba sem ment bele.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)
Tíz percet volt a pályán, vélhetően azzal a céllal, hogy a mélyen védekező hazaiak ellen egy olyan játékos kerüljön be, aki mélységből is képes jó labdákkal segíteni a támadásokat. Ebből az erényéből azonban nem sokat láthattunk, ugyanakkor ennyi idő alatt sikerült négy labdavesztést is összehoznia.
Marc Cucurella (OP: 5,6)
Cucurella a 64. percben Carreras helyére érkezett, és ezzel hivatalosan is bemutatkozott a Real Madridban. Védekezésben kevés problémája akadt és labdával is magabiztosnak tűnt, elsősorban egyszerű és biztonságos megoldásokat választott, ezekkel együtt látványos megmozdulása sem került feljegyzésre.
Yan Diomandé (OP: 6,3)
Megint egy olyan játékos, aki 20 éves és úgy néz ki, mint a saját nagyapja. De nyilván nem ilyen szempontok alapján került a Realhoz. Valószínűleg az volt a feladata, hogy a fáradó hazai védelmet egy az egyben megbontsa a jobb oldalon és ez többször is sikerült neki. A kezdeti izgalmakat leküzdve a meccs végére komoly veszélyforrássá vált, a dinamizmusa pedig kifejezetten szembetűnő volt.
José Mourinho (OP: 6,9)
Állítólag 4380 nap telt el, és José Mourinho ismét a Real kispadján találta magát. Nekem erről Ancelotti jut eszembe, aki remek sikereket ért el a csapattal, aztán távozott, több klubnál is megfordult különösebb eredmények nélkül, majd visszatért, és ismét beesett az ablakon néhány trófea. Mourinho annyiban más, hogy ő messze nem ért el olyan eredményeket a csapattal, mint olasz elődje. Szóval én Mourinhót sosem kedveltem, de tudom tisztelni a fanatizmusát, az elkötelezettségét és a győzni akarását. Reméljük, tud valami érdemit alkotni az ittléte alatt. A kezdőcsapat összeállítása mindig kulcskérdés, ahogy az is, hogy ki milyen szerepkörben kap lehetőséget. Bellingham és Arda pozicionálása kiváló megfontolásnak tűnt, Bernardo Silva szerepe viszont számomra még nem teljesen világos. Az is talányos, hogy miért Carreras kezdett a világbajnokságon az egyik legjobb teljesítményt nyújtó Cucurella helyett. Fogjuk ezt a kipihentségre. Amikor kellett, alaposan belenyúlt a meccsbe: ötöt cserélt és ne feledjük, hogy végül az egyik cserejátékos döntötte el a mérkőzést. Ami viszont nem tetszik, az a Vinihez való viszonya, egészen pontosan az, hogy ő sem cserélte le, pedig a brazil alaposan megszolgálta volna.
Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (0– 2)
A barcelonai derbi előtt egy barcelonai mérkőzés. Győztes meccs ellenére kijelenthetjük, hogy legyen jobb az előadás, mint az Espanyol elleni főpróba. Két dolog miatt szurkoltam: hogy Lunin ne kapjon végre egy meccsen gólt és hogy 11-en fejezzük be a mérkőzést.
Real Madrid (OP: 6,6)
A 67%-os labdabirtoklás akár nagyobb arányú győzelmet is eredményezhetett volna, de megint ment ezerrel a tili-toli, amely inkább a labda megtartását szolgálta, semmint az előrejátékot. Mbappé nyaralva sérült meg, vagy sérülten nyaral – nehéz eldönteni –, de eljutottunk oda, hogy ezt annyira nem is bánjuk. Vininek így több lehetősége adódott és ezek közül kettőt nagyon szépen ki is használt. Egyre többen vélik úgy, hogy a Real Madrid nem bír el egyszerre két olyan mentalitású játékost, mint Vini és Mbappé. Vini most megmutatta, hogy képes lehet a csapat vezére lenni – bár szerintem sosem lesz az… Mendy korai sérülése ismét rávilágított arra, hogy ezen a poszton továbbra is megoldatlan problémával állunk szemben: Fran García nem jelent valódi megoldást, a több tízmillió euróért vásárolt Carreras pedig nem az edző kedvence. Ahogy Asencio, Dani Ceballos és Carvajal sem azok. Tegye fel a kezét, aki szerint ez így rendben van. A probléma ismét ott keresendő, hogy megint elherdáltunk egy félidőt, és csak utána váltott ritmust a csapat. Ezt egy erősebb barcelonai ellenféllel szemben már nem engedheti meg magának a Real Madrid.
RCD Espanyol OP: 4,7)
Ősszel, az ötödik fordulóban találkozott a két csapat, és azt a meccset is a Real nyerte 2:0-ra. Akkor rangadóként harangoztam be a találkozót, mert a Madrid a tabella élén, az Espanyol pedig a harmadik helyen várta az összecsapást. Azóta nagyot fordult a világ mindkét csapattal. Az Espanyol tizenhat forduló óta nyeretlen a bajnokságban: utoljára még a téli szünet előtt, december 22-én győztek a Bilbao ellen. Ezen a mérkőzésen is tisztességesen helyt álltak egy erősebbnek tartott ellenféllel szemben, de a jelenlegi helyzetükben ez már nem igazán értékelhető szempont. Gólt ugyanis alig tudnak szerezni: az utóbbi három meccsükön nem találtak be, és nyolc forduló alatt mindössze négy gólt rúgtak, így nem meglepő, hogy a kiesés szele megcsapta őket. Az első gólig még tartották magukat, de utána látványosan visszaesett a teljesítményük. Két gólt egy mérkőzésen már nagyon régen szereztek, ami egyébként is legfeljebb egy döntetlenre lett volna elég. Úgy tűnik, nekik is bőven akadnak belső problémáik; akár még egy közös, terápiás összejövetelt is tarthatnának a két csapat, hogy megvitassák, ki hogyan próbálja ezeket kezelni.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,0)
Mbappé hiányában azt vártuk tőle, hogy elöl eldönt minden vitás kérdést, és valljuk be őszintén: ezt meg is tette. Azért fogalmazok vele kapcsolatban óvatosan, mert ugyanaz a megosztó figura maradt, mint eddig: az állandó reklamálásával sokszor az idegeire megy mindenkinek, ugyanakkor képes egészen elképesztő megoldásokkal elkápráztatni az embert. Mindenki tegye mérlegre a vele kapcsolatos pozitív és negatívumokat, és döntse el, hogy a Real Madridba való-e vagy sem. Az első gólnál Gonzalo Garcíával játszott össze jól, majd pontosan fejezte be az akciót. A másodiknál Bellingham passza után már klasszis befejezést választott: a labdát a jobb felső sarokba ragasztotta. Félő volt, hogy a sárga lapja után kiállíttatja magát, de inkább javult a teljesítménye, semmint, hogy visszafogta volna magát. A megítélésénél ne feledjük el, hogy rugdosták azért rendesen, nyilván ez az ellenfélnél egy tudatos taktika, hátha ki lehet billenteni a lelki egyensúlyát a mi brazilunknak. Vezére volt a csapatnak, még ha egy ilyen – nekünk – tétnélküli, felejthető meccsen is.
Andriy Lunin (OP: 7,1)
Ahogy korábban említettem, örültem annak, hogy végre nem kellett egy meccsen maga mögé nyúlnia – ennyi kijárt neki a sok kispadozás után. Sok dolga nem akadt, de amikor szükség volt rá, a helyén volt: az első félidő végén Cabrera fejese, később pedig Edu Expósito lövése is komoly veszélyt jelentett, de ukrán kapusunk mindkét esetben hárított. Lábbal talán még önmagához képest is magabiztosabb volt, felesleges kockázatot nem vállalt, és ez így volt helyes.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,5)
A rá jellemző módon támadásban sokat tett hozzá a Real játékához, de a védekezésében akadtak hibák, amelyek úgy tűnik, visszatérő problémát jelentenek nála. A labdakihozatalok során több jó átfordítása is volt, ugyanakkor védekezésben Dolan, később pedig Jofre Carreras is talált mögötte vagy mellette területet. Az 50. percben kapott sárga lapja is azt mutatta, hogy időnként késve reagált, és nem tudta szabályos eszközökkel megoldani a feladatát. A Real jobb oldala vele kétségtelenül veszélyesebb, ugyanakkor sebezhetőbb is lett a felemás teljesítményének köszönhetően.
Dean Huijsen (OP: 6,8)
Én még mindig nehezen viselem, amikor Huijsen a támadó szorításában egyszerűen kivágja a labdát a lelátóra, csak hogy elkerülje a labdavesztést. Ez számomra nem Real-szintű megoldás; nem így szocializálódtam és nem is szeretném megszokni. Ezzel együtt fokozott aktivitást mutatott, amit jól jelez a 107 labdaérintése, ebből 97 passz volt. Ezek közül nyolc pontatlan lett, de szinte mind hosszú indítás volt, így ebből védekezésben nem adódott probléma. A labdakihozataloknál jóval higgadtabbnak tűnt, mint Rüdiger és ezzel nem először segítette a támadásépítést. Nem volt rossz napja, részemről a bizalmat továbbra is élvezi.
Antonio Rüdiger (OP: 6,2)
Nekem ő nem a biztonság két lábon járó földi megtestesülése. Amikor kényes helyzetben a kapunk felé fordul, szinte minden esetben érezhető rajta némi bizonytalanság, amivel időnként kellemetlen helyzetbe hozza a kapusainkat. Nagy hibái nem voltak, a keresztpasszokban világbajnok, a támadásokból pedig egy kapura lövéssel vette ki a részét, amit azonban blokkoltak. Mivel belső védőkből ismét nem állunk túl jól, a védelem közepén egy ilyen teljesítménnyel is biztosnak mondható a helye.
Ferland Mendy (OP: 4,5)
A teljesítményét reálisan nem nagyon lehet értékelni – a statisztikája egyébként hibátlan az alatt a 14 perc alatt, amíg a pályán volt. Mendy 2019-ben igazolt a Realba és ha hihetünk a nyilvánosan elérhető adatoknak, akkor azóta legalább két teljes szezonnyi mérkőzést hagyott ki sérülések miatt; idén pedig – amennyiben ezek az adatok pontosak – 29-et. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bár védekezésben továbbra is megbízható, a támadásokhoz gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá. Már ez a két tényező külön-külön is elég lenne ahhoz, hogy kimondjuk: könnyen lehet, hogy ez volt Ferland Mendy utolsó mérkőzése a Real Madridban. A pályafutása ívét jól mutatja, hogy több mint 45 millió euróért érkezett Madridba, míg a jelenlegi piaci értéke alig haladja meg a 6 millió eurót.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Fede ezen a meccsen is megmutatta játéka sokoldalúságát. Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy szokásához híven rengeteget dolgozott, ismét komoly futómennyiséget tett a mérkőzésbe. A 40. percben egy fejessel veszélyeztetett Fran García beadása után, ami az egyik legnagyobb madridi lehetőség volt a szünet előtt. Védekezésben gyakran besegített Alexander-Arnold mögött, ugyanakkor még ő sem tudta minden esetben teljesen lezárni a kóborló jobbhátvéd mögött keletkező területeket. Az első gól előtt ő váltott ritmust és tört előre középen a labdával, amivel helyzetbe hozta Vinit és Gonzalo Garcíát. Összességében azt nyújtotta, amit megszoktunk tőle, még ha ezúttal inkább egy közepes-jó szintű teljesítmény formájában is.
Brahim Diaz (OP: 5,2)
Mbappé és Rodrygo hiányában több lehetőséget kap, de ezen az estén nem nagyon tudott vele élni. A 22. percben kapott sárga lapja rossz irányba vitte a teljesítményét, mert utána óvatosabb fokozatba kellett átváltania. Mozgásaival néha területet nyitott Bellinghamnek, de hogy ne legyünk túl boldogak ettől, elég sokszor rossz döntést hozott a labdái megjátszása során. Az 53. percben Gonzalo García váltotta és a csere után rögtön jött a gól, ami közvetve Brahim halványabb teljesítményét is minősítheti.
Jude Bellingham (OP: 7,0)
A középpályán vezérnek kellene lennie és a mérkőzés bizonyos szakaszaiban meg is tudott felelni ennek. Szokásához híven rengeteg párharcba beleállt, ezek nagy részét meg is nyerte (13/9). A 66. percben, Vinícius második góljánál kiosztott gólpassza igazi klasszis megoldás volt — olyan, amilyet szívesen látnánk tőle minden meccsen. A második félidőre ő is feljavult, ami jótékony hatással volt a Real támadójátékára.
Thiago Pitarch (OP: 5,5)
Thiago Pitarch a klasszikus zongoracipelő szerepkörben futballozik a Madridban, és ezt a feladatot kifejezetten megbízhatóan látja el. Vele kapcsolatban mindig szem előtt kell tartani, hogy még pimaszul fiatal, így rengeteg fejlődési potenciál rejlik benne annak ellenére is, hogy már most magas szinten teljesít. Az alázata és a védekező munkája egyértelműen rendben van, ugyanakkor a támadások támogatásában még van hova előre lépnie. 53 percet kapott, addigra viszont már szükség volt egy tempóváltásra, így a lecserélése teljesen indokoltnak tűnt.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,9)
Hozta a kötelezőt, minden extra nélkül. Az Espanyolnak több távoli lövése is volt, ezek megakadályozásában neki is szerepet kellett volna vállalnia, de ezek ezen az estén nem jöttek össze minden esetben. A passzok esetében inkább a biztonságra törekedett, igazi vagány előrejátéka ezen az estén nem volt. Nagy területeket játszott be, a cseréje indokolt volt egyrészt a frissítés, másrészt a sérülés elkerülése végett.
Cserejátékosok
Fran García (OP: 6,3)
Jó sokat bemelegített mielőtt beállt, de bizalmat kapott a mestertől Carreras ellenében. Talán nehezen is rázódott játékba, viszont korrektül helyettesítette Mendyt, lényegében az ő megszokott játékát hozva: védekezésben viszonylagos megbízhatóság, támadásban pedig szinte semmi. Vini miatta kissé magára is maradt a bal oldalon, de ez inkább a brazil játékát dicséri, hogy ennek ellenére az ő góljaival nyertük a meccset.
Franco Mastantuono (OP: 5,1)
Elméletileg az lett volna a feladata, hogy ritmusváltásokkal segítse a Realt, több lendületet és offenzivitást vigyen a játékba. Ez részben sikerült is neki, de a kapu előtt továbbra sem igazán jönnek össze a dolgai. Az ő szezonja nagyjából olyan, mint a csapaté: hullámzó és csalódást keltő, innen viszont már tényleg csak felfelé vezethet az út.
Eduardo Camavinga és César Palacios
Ezen az estén csupán epizódszerep jutott nekik, ezért nem kerülnek pontozásra.
Gonzalo Garcia (OP: 6,0)
Gonzalo García becserélése döntő hatású volt, mert már két perccel később gólpasszt adott Viníciusnak. A mozgása hatásosabb volt Brahiménál és jobban támadta az Espanyol védelme mögötti területet, bár sok eseményt nem kellett felírni a játékával kapcsolatban a jegyzetek közé
Álvaro Arbeloa (OP: 6,2)
Arbeloa ugyan győztes mérkőzést menedzselt le, de a látottak alapján aligha lehet maradéktalanul elégedett. Mendy sérülésére gyorsan reagált Fran García beküldésével, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Carreras mellőzése mögött valamilyen háttérben húzódó konfliktus áll. A legkritikusabb időszak egyértelműen az első félidő volt, amikor a Madrid jelentős labdabirtoklási fölénye még nem párosult kézzelfogható eredménnyel. Az 53. percben végrehajtott kettős csere — Gonzalo García és Franco Mastantuono pályára küldése — viszont jól sült el, hiszen nem sokkal később meg is született az első gól. Pozitívum, hogy a csapat az eredménytelenség ellenére sem veszítette el a türelmét, ugyanakkor negatívumként említhető, hogy túl sokáig futballozott indokolatlanul visszafogottan.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Betis – Real Madrid (1– 1)
Egy pocsék szezon, pocsék végkifejlete volt ez a meccs, szokásos koreográfiával.
Real Madrid (OP: 4,2)
Szóval ez lenne az a játék, amellyel meg akarjuk ragadni az utolsó szalmaszálat, amellyel a bajnoki címért harcolunk. Nem az első eset, hogy az utolsó pillanatban gólt kap a Real Madrid ebben a szezonban, tehát az 1:0-s vezetés nem vezetés, és koncentráltan ki kell használni a helyzeteket. Volt is belőlük bőven, de maradt a hajrára a sovány előny, amelyet megint eljátszottunk. Lunin extrát hozott, Huijsen is jól teljesített, a többiek meg fenn voltak a pályán a védelemből. A középpályán Brahim és Pitarch nem tudott sokat hozzáadni a meccshez, Mbappé meg kihagyta a világ összes helyzetét. Egy elit csapatnak, a világ egyik legdrágább keretével kellene, hogy akkora tartása legyen, hogy a meccs végét is bírja. Bár ez a mondat önmagában értelmezhetetlen… Egy elit csapatnak a meccs egyetlen periódusa sem jelenthet megoldhatatlan problémát. Szóval várjuk a következő szezont.
Real BetisOP: 5,9)
Gratulálunk a Betisnek, kitartásból, lelkesedésből jelesre vizsgáztak ezen a meccsen. Az ő játékuk sem volt tökéletes, a félidők elején kifejezetten halványak voltak, de ezeket a lyukakat a Madrid nem tudta kihasználni. Ez a döntetlen rendkívül értékes a számukra, mert egy „elit” ellenféllel szemben sikerült későn pontot menteniük és ez erősítheti őket az európai helyekért folytatott harcukban.
A meccs embere – Andriy Lunin (OP: 7,4)
Nagyon sajnálom Lunint, mert szimpatikus játékosnak tartom, és korábban is említettem, hogy már igazán kijárna neki egy kapott gól nélküli mérkőzés. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a védései nélkül a Real Madrid nagy valószínűséggel vereséget szenvedett volna. A statisztikák három védést rögzítenek a nevéhez: volt köztük távoli lövés, közeli próbálkozás, valamint egy olyan helyzet is, amikor kiváló reflexekkel kellett hárítania. A kapott gólról nem tehetett, ott ismét több csapattársa hibája is kellett ahhoz, hogy a csapat két pontot veszítsen.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,0)
Egyszer Roberto Carlosról mondta valaki, hogy azért tartja a világ legjobb balhátvédjének, mert mindent meg tud csinálni azon a poszton – kivéve a védekezést. Nagyjából hasonló a helyzet Trent Alexander-Arnolddal is. Támadásépítésben kifejezetten hasznos, sőt, bizonyos szituációkban kiemelkedő, ugyanakkor a védekezése időnként komoly kérdéseket vet fel – ezt a begyűjtött sárga lapja is jól példázza. A beadásai továbbra is rendkívül veszélyesek, viszont ezen a mérkőzésen szokatlanul pontatlanul játszott az ellenfél térfelén. Igaz, a hibák egy része kockázatos, hosszú indításokból adódott, amelyeknél eleve nagyobb a hibalehetőség. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Real Madrid részben saját magának generál problémát ezzel a szerepkörrel. Különösen beszédes az a kép, amikor Trent szinte balettozik a pályán, miközben a kamera Carvajal rezzenéstelen arcát mutatja a kispadon.
Dean Huijsen (OP: 4,7)
Lunin után ő volt az, aki kiegyensúlyozott teljesítményt hozott ezen a meccsen a védelemben, nem is értettem miért kapta le a pályáról őt Abeloa. Kifejezetten nyugodtan tűnt, amikor nála volt a labda és többször fellépett a középpályára a labdával, zavart keltve a Betis soraiban. Kapura is veszélyes tudott lenni, a párharcait is döntően hozta, jól olvasta a játékot, a cseréje után a védelem érzhetően meggyengült.
Antonio Rüdiger (OP: 4,5)
Állítólag tárgyalnak vele egy évvel meghosszabbítandó a szerződését. Én már korábban írtam, hogy valamikor, hogy jobb lenne, ha menne. Ezt a kijelentésemet ezután a meccs után meg tudom erősíteni. Egy ilyen veterán belső védőnek stabilitást kellene hoznia a védelembe, de Rüdiger úgy tűnik ezt nem tudja megadni a csapatnak. Igen, megint volt egy rakat kereszt passz, ami feltolja az átlagát, de azért olyat is ritkán látni, hogy a hét hosszú indításából csak egy érjen célba. Ez nemcsak pontatlanságra, hanem rossz döntéshozatalra is utalhat. A meccs végén, azért biztos, ami biztos, megint meg akart verni egy Betis játékost, ezen a téren azt hiszem biztosan lehet rá számítani.
Ferland Mendy (OP: 4,2)
Mendytől elsősorban stabil védekezést várhatunk el, az offenzív játék sosem volt az erőssége, és akkor most nagyon óvatosan fogalmaztam. Ez a fajta egyoldalúság meg is látszott Vini játékán, aki nagyjából egyedül maradt a bal oldalon, nem is jött össze neki sok minden. Mendy – és nekünk, szurkolóknak – balszerencséje a 94. percben csúcsosodott ki, annál a védelmi bénázássorozatnál, amely az egyenlítő gól előtt volt. Egy ilyen mérkőzésen nem elég nagyjából rendben lenni; a kritikus pillanatot is túl kell élni. Se neki, se nekünk nem sikerült…
Fede Valverde (OP: 5,7)
Továbbra sem benne kell keresni a gyengébb madridi teljesítmény okát. Ha Lunin nem védett volna olyan látványosan jól, akkor én neki adtam volna a meccs embere címet. Labdával magabiztos volt, labda nélkül meg a jó helyezkedésével hívta fel magára a figyelmet, nem beszélve arról a futásmennyiségről, amely szinte minden meccsen az átlag fölé helyezi. Stabilitást, tartást ad a csapatnak, de a meccs végén, mint csapatkapitánynak, neki is felelőssége van abban, hogy most már nem először a Madrid utolsó pillanatos gólt kap.
Brahim Diaz (OP: 4,2)
Jaj, Istenem… Brahimtól egy nagyon visszafogott teljesítményt kaptunk, sikerült eléggé észrevehetetlenné tennie magát, amit jól mutat, hogy 36 labdaérintése volt 82 perc alatt. Nem voltak ritmusváltásai, nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, ami külön figyelmet igényelt volna a Betistől, így a csatárok életét sem tudta könnyebbé tenni. A cseréje teljesen indokolt volt, azt nem lehetett tudni, hogy ez miért nem történt meg korábban.
Jude Bellingham (OP: 5,2)
Én továbbra is hiszek benne, azt gondolom, hogy az ő fizikális aktivitása kell a Madrid középpályájára. A legtöbbet ütköző játékosunk, sokszor visszalép a középpályáról labdáért, ha kell, támad, ha kell, agresszívan védekezik. 78 labdaérintése volt, kifejezetten az aktívabb madridi játékosok közé tartozott. Az ellenfél kapuja előtt továbbra sem megy neki, ott hiányzik az a kicsi plusz, amelyből gólt szerezhetne, vagy gólpasszt adhatna.
Thiago Pitarch (OP: 3,6)
Szóval ő is egy fiatal játékos, ezért legyünk vele türelmesek, de nem először csinál olyan hibát a meccsen, amelyből az ellenfél közvetlen gólveszélyt alakít ki. Szerencsére Lunin tegnap jó napot fogott ki. Hiányzott a játékából a nyugodtság, a higgadtság, azért ez egy ilyen meccsen nem előny, azzal együtt, hogy a földön sok párharcot megnyert. Nem lenne helyes egy ilyen meccsből messzemenő következtetéseket levonni, de ez teljesítmény most nem erősítette meg a kezdőcsapatbeli helyét.
Vini Jr. (OP: 4,6)
Tipikus Vini-előadást láttunk. Egy rakatnyi rossz döntés, elhibázott csel, önző megoldások, nem kevés labdavesztés, diszkrét reklamálás, de valahogy csak odakeveredett egy gól a neve mellé. Támadásban ő volt a legveszélyesebb, de ez a teljesítmény – ismét – elmaradt attól, amit tőle elvárunk. Valószínűleg a szerződéshosszabbítás körüli matekverseny járt az eszében. Bár most rosszindulatú voltam…
Kylian Mbappé (OP: 4,3)
Most karcosabban fogom megfogalmazni a véleményemet vele kapcsolatban. Azt tudjuk róla, hogy nem védekezik. Bár itt megint leírhatnám, hogy ha kb. kéznyújtásnyira van tőle egy akció, akkor legalább csináljon úgy, mintha zavarni szeretné az ellenfelet, mondjon neki egy versrészletet, tegyen megjegyzést a hajviseletére, mindegy, csak próbálja megzavarni. De ilyen szinten sem megy. Ha viszont nem védekezik, akkor rúgja már be azt a rohadt labdát a kapuba, de ezen a meccsen ettől is viszonylag távol volt. Nekem egyébként bejönnek ezek a biciklicselek, nagyon látványosak, de… És még meg is sérült.
Cserejátékosok
David Alaba (OP: 4,0)
Feltételezhetően azért cserélték be, hogy stabilabb legyen a védelem, de ezt a feladatát nem igazán tudta ellátni. Egy sok csatát megélt belső védőtől vegytiszta döntéseket, határozott kommunikációt, jó helyezkedést várnánk el, ehelyett azt láttuk, hogy a becserélése után magára húzta a Madrid a Betist. Valószínűleg ez volt Alaba madridi létének egyik utolsó hattyúdala.
Manuel Ángel Morán (OP: 3,8)
Akkor került a pályára, amikor a mérkőzés már széteső fázisában volt a Real Madrid részéről. Nagy hibát nem követett el, de semmi pozitívumot nem tudott a meccshez rakni, ugyanakkor egy nagyon fiatal játékosról van szó, ne várjunk csodát tőle.
Eduardo Camavinga (OP: 4,3)
Ő is szenved a szezonban, mint malac a jégen, de talán ez a tegnapi meccs előrébb viszi abban, hogy újra formába lendüljön. Hát igen, mondjuk nem a szezon végén kellene ezt leírni. Volt több blokkolása, labdaszerzése, mind a négy párharcát megnyerte, de nem tudott olyan energiát a játékba vinni, ami a meccs végén elkerülhetővé tette volna az újabb Waterloot.
Gonzalo Garcia (OP: 3,6)
A beállás körülményei nem voltak ideálisak, mert a Madrid ekkor már inkább az előny megőrzéséért küzdött. Nem volt eladott labdája, igyekezett a frissességét kihasználva letámadni, mást nagyon nem lehet megemlíteni vele kapcsolatban.
Álvaro Arbeloa (OP: 3,6)
Ha és amennyiben volt némi esély arra, hogy Arbeloa maradjon az edző a következő szezonra, az most darabokra esett szét. Már ha volt ilyen elképzelés. Ismét nem tudott úgy beavatkozni a meccsbe, hogy ne kapjon a Madrid egy gólt az utolsó utáni pillanatban. Huijsen volt a stabilabb belső védő, de őt kapta le a pályáról, a helyébe lépő Alaba meg gyengébb teljesítményt nyújtott. Camavinga becserélése indokolt volt, mert bár Thiago Pitarch egy szimpatikus, fiatal játékos, de néha vannak hajmeresztő megoldásai. Az most már tendencia, hogy a végén leengedünk, illene erre valami megoldást találni a szakmai stáb részéről.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Deportivo Alavés (2– 1)
Ezzel a meccsel úgy voltam, mint az idei szezonnal: már nagyon vártam a végét.
Real Madrid (OP: 6,0)
A Real győzött, a Barca győzött, tehát semmi nem változott, és minden fordulóval egyre kevésbé érdemes elővenni azokat a matematikai esélyeket, amelyek megvalósulási esélye egyre kisebbek. Egy csalódást keltő szezon vége felé már akaratlanul a következő felé kacsingatunk: ki megy el, ki marad, hogyan áll fel a szakmai stáb. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy rengeteg ilyen kérdést lehet elővenni a Realnál: sok a formán kívüli játékos, nem igazán látszik, hogy a sok fiatal bevetése egy elképzelt stratégia vagy Arbeloa személyes döntése és akkor az ő sorsáról ne is beszéljünk. Maga a meccs közepesen pocsékra sikeredett, hogy nem lett teljesen az, az annak köszönhető, hogy Munuera játékvezető nem hosszabbított többet.
Deportivo Alavés (OP: 5,1)
Megérdemelnék a bent maradást, azzal együtt, hogy csak a Real Madrid dekoncentráltságának köszönhették a helyzeteiket, a góljukat. Védekezésben egységesek maradtak és jól zárták a területeket, különösen a széleken. Az átmeneteknél gyorsan próbáltak támadásba lendülni, ami több veszélyes helyzetet is eredményezett. Fizikálisan jól bírták a tempót, de a minőségbeli különbség végül kijött az eredményben.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 6,4)
Én benne éreztem ezen az estén a leginkább az akarást. Sok jó megmozdulása volt, néha olyan cseleket mutatott be, amelyek a hétvégi összefoglalókba kívánkoznak. A gólja szerencsés volt, kellett hozzá annyi, mint amikor hétvégén Magyarországon az összes lottón elviszik a főnyereményt. Gyorsaságával és mozgásával folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Összességében jó estéje volt, még ha a szurkolók nem is minden pillanatban fogadták őt kitörő lelkesedéssel.
Lunin (OP: 6,5)
Sokan a szemére vetik, hogy nem képes ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint anno Courtois ACL-sérülése idején, a 2023/24-es szezonban. Ugyanakkor nem Lunin az egyetlen játékos a keretben, aki ebben az idényben formahanyatlással – jobb esetben ingadozó formával – küzd. Ennek ellenére ez kifejezetten jó mérkőzése volt, négy olyan védéssel, amelyekkel komoly veszélyhelyzetektől mentette meg a csapatát. Bár kissé bizonytalanul kezdett, később stabilizálta a teljesítményét. Időnként határozottan rendreutasította a védelmet is, ami nem feltétlenül jellemző rá. A kapott gól előtt igazi flipperhelyzet alakult ki a kapuja előtt, amiért nem igazán tehető felelőssé. Ezzel együtt egy clean sheet talán már kijárt volna neki.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,1)
63 percet töltött a pályán, ezalatt 82 labdaérintése volt, ami kifejezetten magas aktivitást jelez a részéről. Játéka összességében vegyes képet mutatott: védekezésben ismét akadtak bizonytalan megoldásai, és több alkalommal is nehezen reagált az ellenfél gyors támadásaira, ami veszélyes helyzetekhez vezetett. Ugyanakkor labdával továbbra is megmutatta kreativitását és kiváló passzkészségét. Előretoltabb szerepkörben igyekezett aktívan részt venni a támadásépítésben, és voltak ígéretes megindulásai is. Bár nem nyújtott hibátlan teljesítményt, bizonyos periódusokban kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak.
Dean Huijsen (OP: 6,4)
Huijsen az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtotta a védelemben, több tisztázása és határozott közbelépése nyugalmat biztosított a hátsó alakzatban. Ahogy tőle már elvárjuk jó megindulásai is voltak, mélységből is igyekezett passzokat adni, bár ezek egy része célt tévesztett. Nem volt látványos, de rendkívül hatékony játékot mutatott, összességében a csapat egyik legjobbja volt.
Éder Militão (OP: 6,4)
Militão számára ismét rövidre sikerült a mérkőzés és sérülése újra aggodalomra adott okot. Bár hivatalos közlemény még nem érkezett, több forrás szerint a térdével nincs komoly probléma, legfeljebb izomeredetű gond merülhet fel, de még ez sem biztos. Már a pályán töltött ideje alatt is érezhető volt a jelenléte, amely stabilitást adott a védelemnek, hat párharcából négyet megnyert, ami jól mutatja hatékonyságát. Kiválása azonban egyértelműen megbontotta a hátsó alakzat egyensúlyát, a helyére beálló Rüdiger nem tudta ugyanazt a szintet hozni, és játéka kevésbé volt meggyőző.
Álvaro Carreras (OP: 4,8)
Ötös osztályzatot adtam neki, de azt kétszer is aláhúztam. Egyértelműen a csapat gyenge láncszeme volt ezen az estén – és nem először. Nehéz megérteni, mi történik vele, hiszen a teljesítménye rendkívül hullámzó, és nagy a különbség a két véglet között. Magyarán vagy a csapat egyik legjobbja, vagy éppen az ellenkezője. Az ellenfél több támadása is az ő oldalán futott, és többször mögé kerültek. Valószínűleg ő maga is érezte ezt, mert a támadásokat sem támogatta olyan intenzitással, mint korábban. Igaz, előtte Vinícius sem nyújtott kiemelkedőt, inkább rendre belefutott a védőfalba.
Fede Valverde (OP: 6,2)
Fede ismét hozta a szokásos hasznos, rengeteg futással összekötött játékát, mind védekezésben, mind támadásban segítette a társait. Vininek adott egy gólpasszt – bár szerintem az inkább csak passz volt, a gól teljes mértékben a brazilt dicséri. Jó helyen volt nála a labda, csak az ellenfél térfelén voltak sikertelen passzai, azok is döntően csines helyzetekben. Hasznos fogaskereke volt ismét a gépezetnek, de szívesen látnék már tőle egy sistergős-hálószaggatót….
Aurélien Tchouameni (OP: 5,9)
Tchouaméni játéka inkább visszafogott volt ezen az estén, ráadásul be is sárgult, aminek már akkora jelentősége talán nincsen. 4-4 párharca volt a földön és levegőben: a földön mindegyiket elvesztette, a levegőben mindegyiket megnyerte…. Védekezésben több labdát szerzett, labdakihozataloknál viszont nem mindig volt elég pontos. Eddig sem a látványos jelenetek jellemezték a játékát, ezen az estén ez a kijelentés abszolút igazolást nyert..
Jude Bellingham (OP: 6,5)
Nem ez volt a legjobb mérkőzése, ugyanakkor alkalmas lehet arra, hogy visszataláljon arra az útra, amelyet elvárunk tőle. Összesen 11 párharcba ment bele, amelyek közül hetet meg is nyert, ami kifejezetten jó arány. Ennek ellenére hiányoztak a játékából azok a villanások, amelyek egyébként meghatározzák a teljesítményét. Kevésbé volt kreatív és kevésbé pluszt adni a támadásokban. Lecserélésekor láthatóan nem örült a döntésnek. Lehet, hogy érdemes lett volna tovább a pályán tartani, hogy játékban maradva visszanyerje a ritmusát.
Arda Güler (OP: 6,3)
Kezdjük azzal, hogy adott egy gólpasszt. Bár, ha őszinték vagyunk annak az akciónak a végén, három olyan pillanat is volt, amikor a Gondviselés a hóna alá csapta a Real Madridot. Bár, ha nagyon őszinték vagyunk ugyanez elmondható az Alavés góljáról is. Igaz akkor Güler már nem volt a pályán. Güler az egyik legaktívabb támadó középpályás volt a mérkőzésen, emellett három kulcspasszt is elkönyvelhetett.
Vini Jr. (OP: 6,1)
Vini megint kapta az ívet rendesen a szurkolóktól és láss csodát ma kevésbé tűnt hisztisnek. Mindegy ebbe az utcába már ne menjünk bele, ki lett ez tárgyalva legalább százszor. Sokszor próbálkozott betörni a bal oldalon, ez ezen az estén nem nagyon jött össze neki, aztán inkább a tizenhatos előtt indult el befele és adta le valakinek a labdát. Volt amikor passzolnia kellett volna és cselezett, majd sűrűn elnézést kért mindenkitől. Utána lőni kellett volna a helyzetben, de ő akkor meg leadta a labdát. Lőtt egy gólt a Széna térről, az atipikus viselkedés nála, de megtarthatná ez a jó szokását. Szóval ez egy olyan vinis este volt…..
Cserejátékosok
Dani Carvajal (OP: 5,6)
Trent Alexander-Arnold helyére érkezett, nem meglepő módon és a kapott 27 perc játékidő egyáltalán nem számított kevésnek, ennek ellenére nem igazán tudta észrevehetővé tenni magát a pályán. Összesen 15 passzkísérlete volt, amelyek közül 14 hátrafelé irányult, vagy legfeljebb oldalirányú, biztonsági megoldásnak számított. Egyetlen kifejezetten előre irányuló indítása volt, az viszont az ellenfélnél kötött ki. Játéka nem adott érdemi lendületet a csapatnak, inkább a biztos, kockázatkerülő megoldásokat választotta. Ez az idény összességében csalódást keltő számára, kérdés, hogy 35 évesen képes lesz-e még megújulni, és visszatalálni korábbi szintjéhez.
Antonio Rüdiger (OP: 5,4)
Rüdiger beállása után igyekezett stabilitást hozni a védelembe, ugyanakkor a védelem összességében vele sem vált teljesen meggyőzővé. Nem vállalt felesleges kockázatot, inkább a biztos megoldásokat választotta. A 77. percben az eladott labdája után Lunin mentette meg neki a helyzetet és a végén az ő számlájára is került valami a góllal kapcsolatos események tekintetében.
Brahim Díaz (OP: 5,7)
Brahim Díaz beállása után érezhetően élénkebbé tette a támadójátékot, mozgékonyságával és cselezőkészségével több ígéretes akcióban is szerepet vállalt. Szűk területen is magabiztosan tartotta meg a labdát, ami segítette a csapatot a támadások felépítésében. Gyakran kérte a labdát, és igyekezett lendületet adni a játék ritmusának. Bár nem volt közvetlenül döntő momentuma, jelenléte egyértelműen érezhető volt a pályán.
Franco Mastantuono (OP: 4,5)
Ismét egy görcsös bizonyítási kényszer alatt elszalajtott lehetőség annak bizonyítására, hogy Real Madrid szintű játékos. Bár, amilyen gyengén muzsikál mostanában a csapat lehetne akár kezdő is az argentin.
Eduardo Camavinga (OP: 5,2)
Nem ez a teljesítmény fogja visszaadni az önbizalmát. labdavesztések, pontatlan játék, rossz döntések. Mi lesz veled Eduardo?
Álvaro Arbeloa (OP: 5,6)
A Real Madrid megszerezte a győzelmet, de a játék képe továbbra sem volt meggyőző. A kezdőcsapat összeállítása és a támadók szerepeltetése működött, hiszen a kulcsjátékosok döntötték el a meccset. Ugyanakkor a csapat szervezettsége, különösen védekezésben, több kívánnivalót hagyott maga után. A cserék vegyes hatást hoztak, nem mindegyik erősítette a játékot. A csapat játéka időnként szétesett, és hiányzott a kontroll, különösen a végén. Lehet, hogy vitát váltok ki ezzel, mindezek ellenére én megtartanám Arbeloát.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Bayern München (1– 2)
Kikaptunk, de nincs még lefutva a párharc. Majd meglátjuk a jövő héten.
Real Madrid (OP: 5,5)
Kikaptunk egy előzetesen is jobbnak tartott csapattól, de talán nem kell még mindent temetni. Én személy szerint a City elleni meccsek óta nem vagyok annyira pesszimista, de tény, hogy innét már nagyon nagy bravúr kellene a továbbjutáshoz. Láthattunk egyéni hibákat, labdavesztéseket amelyeket megbüntetett a Bayer, ezen a szinten ezek már nem férnek bele. A támadójátékban ugyan voltak egyéni villanások, de hiányzott az összhang és a következetesség, a helyzetkihasználás. Ha ezen lehet javítani és páran megrázzák magukat, akkor akár tovább is léphet a csapat, ha nem akkor ez a hajó is elúszik
Bayern München (OP: 7,6)
Tudtuk, hogy egy bivaly erős csapattal állunk szembe és a Bayern szervezettebb játékot is mutatott, különösen a kontrák és a letámadás tekintetében, amivel folyamatosan zavarba hozta a Real Madridot. Könyörtelenül kihasználták a hibáinkat, tudták, hol vannak a gyenge pontok és ott támadtak. Sokan korábban nagyobb arányú győzelmet, esetleges kiütést vizionáltak, ettől azért távol állt ez a mérkőzés.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 6,3)
Kylian Mbappé volt a Real Madrid legveszélyesebb támadója ezen az estén. Gólt szerzett, és folyamatos veszélyt jelentett a Bayern kapujára. Jól mozgott a védők mögé, és egyéni erősségei többször is megmutatkoztak. Emellett kevés támogatást kapott a társaktól, valamint az ő villanása tartotta versenyben a csapatot.
Lunin (OP: 5,8)
Lunin alapvetően stabil mérkőzést hozott, több fontos védést (összesen ötöt) is bemutatott, amelyekkel meccsben tartotta a csapatot. Ugyanakkor a beadásoknál és a kijöveteleknél néha bizonytalannak tűnt. Régi vesszőparipám a labdakihozatal, amely sok esetben nem a csapat erőssége. Ilyenkor indokolatlanul sokat tartjuk játékban a kapust, és vagy egy rossz passz miatt kerül nehéz helyzetbe a csapat, vagy hajmeresztő megoldásokkal borzolják a szurkolók idegeit. Lunin is így vetette észre magát egyszer, amikor szűken passzolt Thiago Pitarchnak, ő pedig úgy adta el a labdát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az, hogy ebből nem lett gól, megint Lunin érdeme volt, aki hatalmas védéssel mentette meg a helyzetet.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,7)
Trent Alexander-Arnold az egyik legaktívabb madridi játékos volt, különösen támadásban. Remek beadásából született Mbappé gólja, ami a mérkőzés legfontosabb momentuma volt. Folyamatosan fellépett a támadásokhoz, jól használta a széleket, és kreatív megoldásaival hívta fel magára a figyelmet. Védekezésben viszont többször sebezhető volt, többször is mögé kerültek, bár ezt a gyengeségét eddig is ismertük vele kapcsolatban.
Antonio Rüdiger (OP: 5,9)
Antonio Rüdiger több párharcot is megnyert, de ezeket inkább levegőben tudta érvényesíteni. A védelem stabilitásának biztosítása az egyik fő feladata, de ezt sem tudta összességében jól megvalósítani. A Bayern gyors támadásai és mozgásai gyakran zavarba hozták. Többször rosszul reagált a presszing helyzetekre és a helyezkedése sem volt mindig pontos. Nem tudta igazán megfékezni a kulcsjátékosokat, különösen Kane-t.
Dean Huijsen (OP: 5,2)
Dean Huijsen fiatal kora ellenére több szituációban higgadtan játszott, és voltak fontos mentései is. Ugyanakkor a mérkőzés tempója és a Bayern intenzív letámadása őt is megviselte. Előfordultak helyezkedési hibák és bizonytalan döntések is a játékában. Volt egy látványos megmozdulása is, amely során gyakorlatilag a fél pályán átverekedte magát, de ebből érdemi helyzet nem alakult ki.
Álvaro Carreras (OP: 3,7)
Az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtotta a pályán ezen a mérkőzésen. Gyakorlatilag akkor játszották át, amikor csak akarták, és kevés emlékezetes, pozitív momentuma volt. Egy ilyen talán az volt, amikor a Bayern egyik támadása végén a gólvonalról rúgta ki az egyébként nem túl erős lövést. Többször is könnyedén verték meg egy az egy elleni szituációkban, főleg a szélen. A Bayern támadásai rendszeresen az ő oldalán futottak, ami valószínűleg nem volt véletlen. Támadásban sem tudott érdemben hozzájárulni a játékhoz.
Thiago Pitarch (OP: 4,2)
Thiago Pitarch nem tudta felvenni a mérkőzés ritmusát és többször elvesztette a labdát. Kevés kreatív megoldást mutatott, és nem tudott igazán kapcsolódni a támadásokhoz. A középpálya stabilitásához ő sem tudott sokat hozzáadni, a Bayern játékosai rendre fölé nőttek ebben a zónában. Lecserélése teljesen indokolt volt.
Arda Güler (OP: 5,5)
Arda Güler a Real Madrid egyik legjobbja volt ezen az estén, bár a vele szemben megfogalmazott elvárások és kritikák valószínűleg más képet festenek róla. Technikailag átlag felettit nyújtott, nyomás alatt is jól tartotta meg a labdát. Kreatív, okos megoldásai a csapat egyik fő erősségét jelentették a támadásokban. Bátran vállalkozott és sokszor jól döntött. Teljesítménye mindenképpen pozitívum volt egy alapvetően gyenge csapatjáték mellett.
Fede Valverde (OP: 6,0)
Valverde ismét hatalmas munkát végzett, rengeteget futott és sokat segített védekezésben. Jól zárta a területeket és próbálta stabilizálni a középpályát. Támadásban viszont kevésbé volt hatékony, nem tudott igazán veszélyes lenni. A Bayern erős nyomása ellen ő sem tudott dominálni. Stabil volt ismét, de ez elmaradt az elmúlt hetek kiemelkedő teljesítményétől.
Vini Jr. (OP: 4,7)
Vinícius Jr. messze elmaradt a megszokott szintjétől, sok hibával játszott. Gyakran veszítette el a labdát – bár ez annyira nem testidegen tőle. A gond akkor van, ha a labdavesztésből veszélyes kontrákat indítot az ellenfél, amire ezen a meccsen is volt példa. Nem találta az összhangot a támadótársaival, döntései sokszor rosszak voltak, és nem tudott igazán veszélyt teremteni. Egyértelműen gyenge teljesítményt nyújtott a képességeihez képest.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 5,9)
Igyekezett friss lendületet hozni a támadásokba, volt néhány ígéretes megindulása és egyéni próbálkozása.
Jude Bellingham (OP: 6,6)
Bellingham csereként beállva pozitív hatással volt a játékra. Stabilabbá tette a középpályát, tempót és lendületet hozott a mérkőzésbe. Rövid idő alatt is érezhető volt a jelenléte, lehet érdemes lenne végre a kezdőben is számolni.
Éder Militão (OP: 6,2)
Éder Militão beállása után javult a védekezés stabilitása., jó ütemben avatkozott közbe több szituációban. Hasznos és biztató visszatérés volt ismét.
.
Álvaro Arbeloa (OP: 4,7)
Én semmiért nem hibáztatom ezen a meccsen Arbeolát, amit lehetett kihozott ebből a keretből, ebből a formából. Jó eséllyel a döntetlenre lett volna esélyünk, nyomott is a csapat, de nem sikerült egalizálni az eredményt. A három csere lendületet és stabilitást vitt a játékba, időben is történtek a cserék, szóval, ahol lehetett ott jól belenyúlt a meccsbe.
Egytől egyig: RCD Mallorca – Real Madrid (2– 1)
Egy újabb gyötrelmes vereség a megszokott koreográfia szerint egy kiesés ellen küzdő csapat ellen.
Real Madrid (OP: 3,0)
Arbeola mondhat bármit ez hajó nagyon elúszni látszik. Nyilván neki tartani kell a lelket a csapatban, de ez a bajnokság nagyon messze került tőlünk. A kérdés természetesen az, hogy volt-e egyáltalán egy ilyen hullámzó szezonban esélyünk a győzelemre, de ez egyre inkább elméleti kérdéssé válik. A mérkőzés menete szinte megszokott volt, kezdve azzal, hogy egy kiesés ellen küzdő csapattól kaptunk ki. Helyzeteink voltak, de nem sikerült kihasználni őket, jó pár játékosunk ismét nem állt rendelkezésre, vagy már a keddi meccsre pihentette őket az edző és megint akkor kaptunk gólt, amikor már nem volt idő a korrekcióra. A válogatott szünet előtti forma odaveszett, ha van tényleg tartása a csapatnak azt kedden tudja megmutatni.
RSD Mallorca (OP: 6,3)
Az Atlético négy megnyert bajnoki mérkőzéssel a háta mögött érkezett a Bernabéuba, de szerencsére ez a sorozat most megszakadt. A következő meccsükön viszont akár javíthatnak is a statisztikájukon, hiszen a Barcelona ellen lépnek pályára – ráadásul hazai környezetben. Az a találkozó sok mindent eldönthet a bajnoki versenyfutás szempontjából. Most vissza is csúsztak a dobogóról, és reálisan inkább a Villarreal elleni harc maradhat számukra. Nem számítottunk könnyed, barátságos mérkőzésre, és nem is azt kaptuk: keményen játszottak, küzdöttek becsülettel, de ezen az estén a Real Madrid bizonyult jobbnak.
A meccs embere – Éder Militão (OP: 5,9 )
A mérkőzés talán egyetlen pozitívuma az ő visszatérése volt, több mint négy hónapos kihagyás után. Ezt emlékezetessé is tette egy gyönyörű fejesgóllal, emellett még egyszer veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. 31 percet töltött a pályán, és 20 passzából mindössze egy volt pontatlan. Nagyon kellett már ebbe a csapatba, de ennyi súlyos sérülés után az ember már semmit sem mer biztosra mondani. Bizakodjunk.
Lunin (OP: 4,3)
Én személy szerint nagyon kedvelem Lunint, nem is teszem felelőssé a sem a vereségért, sem gólokért és ezt nem szimpátia lapon teszem. Nem volt különösebben foglalkoztatva a mérkőzés nagy részében, de amikor kellett volna, nem tudott extrát hozzátenni. Nem ő volt a leggyengébb láncszem.
Trent Alexander-Arnold (OP: 3,3)
Engem kezd egy kicsit idegesíteni ez a srác. Rájöttem, hogy leginkább az zavar benne, ahogyan – már bocsánat – teljesen rezzenéstelen arccal hozza le a meccseket. Nem látni rajta az érzelmeket: hogy ideges lenne, hogy dühös, hogy esetleg bántaná, ha az ő hibájából kap gólt a csapat. Csendben rágózik, talán egy kicsit intenzívebben, mint máskor, de valahogy nekem ez nem fér bele abba a képbe, amit egy spanyol csapatról elképzelek. Ezen a meccsen megint kétarcú volt a teljesítménye. Támadásban még akadtak értékelhető megoldásai – adott is egy gólpasszt –, de védekezésben ismét komoly hibákat követett el. Lehet, hogy rosszul tudom, de mintha ő védő lenne…
Dean Huijsen (OP: 3,6)
Ahogy elnéztem, itt komoly különbségek lesznek a saját és a szurkolói pontszámok között. Én Dean játékát a jobbak közé soroltam: meglepően érett teljesítményt nyújtott. Nyugodt volt labdával, jól olvasta a játékot, és kevés hibával játszott. Egyike volt azoknak, akik tartották a szintet egy széteső csapatban. Tíz párharca volt, amelyek közül hetet megnyert. A sok visszapassz mellett számomra az is pozitív volt, hogy kisebb szerepet ugyan, de vállalt az előrejátékban is, többször feltűnt az ellenfél tizenhatosa előtt.
Antonio Rüdiger (OP: 4,0)
Egy olyan meccsen, ahol a védelem kapitulálása rántotta mélybe a csapatot, nem könnyű pozitívumokat találni, de ritkán látni olyat, hogy valaki nyolc fejpárbajból mind a nyolcat megnyerje. Ez ezen a mérkőzésen Rüdigernek sikerült – igaz, nem is fejesgólokból kaptuk a gólokat. Fizikálisan felvette a harcot Muriqival, és sok párharcot megnyert, ami nem kis feladat egy ilyen típusú csatár ellen. Többnyire stabil volt, de a védelem egészének szétesése őt is magával rántotta a végjátékban. Nem rajta ment el a meccs, de nem is tudta egyben tartani a hátsó sort.
Álvaro Carreras (OP: 3,4)
107 alkalommal ért labdába, ezzel kiérdemelte a madridi csapat legaktívabb játékosa címet. Kár, hogy ezt nem lehet bajnoki pontokra váltani. Hullámzó teljesítményt nyújtott: időnként jól kapcsolódott be a támadásokba, de védekezésben többször is bizonytalannak tűnt. Nem tudott stabil ponttá válni és úgy látszott a mérkőzés ritmusát sem igazán érezte.
Manuel Ángel Morán (OP: 3,1)
Eddig csak győztes meccsen játszott a Real Madrid felnőtt csapatában, most először érezhette meg a vereség ízét. Nem volt ez egy reménytelen teljesítmény, voltak ígéretes megmozdulásai, néhány jó passza és megindulása, de nem tudott tartósan hatással lenni a mérkőzésre, inkább kiegészítő szereplő maradt.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,7)
Szokásához híven stabil, fegyelmezett teljesítményt nyújtott a középpályán. Jól szűrte az ellenfél támadásait, sok labdát szerzett, és igyekezett egyensúlyt adni a csapat játékának. Ugyanakkor támadásban ezúttal is kevésbé volt hatása, pedig ezt már szinte elvárjuk tőle. Nem tudta felgyorsítani vagy kreatívabbá tenni a játékot, holott a rutinja és a képességei ezt lehetővé tennék.
Eduardo Camavinga (OP: 3,5)
Kicsit „világtalannak” tűnt a középpályán, jó eséllyel versenyben volt a leggyengébb madridi teljesítmény – nem túl hízelgő – címéért. Talán a szokásosnál is több volt a pontatlan megoldása: rossz döntések és elveszített párharcok jellemezték a játékát. Nem tudta kontrollálni a középpályát, és gyakran inkább akadályozta, mint segítette a csapat játékát. Most, hogy többen is visszatérnek a keretbe, egy ilyen teljesítménnyel könnyen a kiegészítő játékosok közé szorulhat.
Arda Güler (OP: 3,6)
Ismét egy olyan mérkőzés volt, ahol megkapta a bizalmat, de nem tudott élni vele. Szinte teljesen eltűnt a mezőnyben. Kevés labdát kapott (mindössze 30 labdaérintése volt), és amikor igen, nem tudott velük érdemben mit kezdeni. Nem tudott ritmust adni a játéknak, és a váratlan megoldások is hiányoztak a játékából. A lecserélése teljes mértékben indokolt volt.
Brahim Diaz (OP: 3,1)
Hasznosan játszott és pontosan passzolt, kiharcolt egy büntetőt, de kapura nem tudott igazán veszélyes lenni. Én már régóta várok egy olyan „minden összejön” meccsre, ahol akár több gólt is szerez, de valahogy ez nem akar megtörténni, pedig minden képessége megvan hozzá. Mondjuk ilyen csatártársak mellett inkább az előkészítés az ő feladata, abban viszont nem rossz – lehet rá számítani.
Kylian Mbappé (OP: 3,8)
Nyomokban már emlékeztetett arra a predátorra, akit a szezon elején láttunk benne, de ezen a meccsen a befejezéseknél hiányzott a megszokott hatékonysága. Folyamatos veszélyt jelentett, jól mozgott, többször került helyzetbe, de gólt ezúttal nem szerzett – ebben pedig döntő szerepe volt Leo Románnak, a Mallorca kapusának. Az ő teljesítménye jól példázza a Real Madrid problémáját: megvannak a lehetőségek (hat kapura lövése is volt), de hiányzik az eredményes befejezés.
Cserejátékosok
Jude Bellingham (OP: 3,7)
Ő is tagja volt az első tömeges cserének. Beállása után próbált lendületet hozni, több energiát vitt a játékba, de nem tudta érdemben megváltoztatni a mérkőzés menetét. Inkább csak tüneti javulást hozott, ami a meccsen nem sok mindenre volt elég.
Vini Jr. (OP: 3,6)
Kapott egy bő fél órát, hogy változtasson az eredményen, de nem tudott érdemben beavatkozni a mérkőzésbe. Hiányzott belőle az a dinamika és áttörő erő, ami jó napjain jellemzi. Kevés veszélyt jelentett a szélen, ellenben ha reklamálni kellett, abban most is lehetett rá számítani.
Franco Mastantuono (OP: 2,7)
Ígéretes helyzetekbe került, jól mozgott, de a döntő pillanatokban nem volt elég pontos.
Thiago Pitarch (OP: 3,7)
Szokásához híven igyekezett mindent beleadni, de a lelkesedése ma nem tudott pluszt jelenteni a Real Madridnak.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,8)
Álvaro Arbeloa a mérkőzés után teljes felelősséget vállalt a vereségért, ami jól mutatja a hozzáállását, de nem oldja meg a csapat problémáit. A Real Madrid az első félidőben még kontroll alatt tartotta a játékot, a második félidőre azonban teljesen visszaesett. A csapat nem tudta fenntartani az intenzitást és a koncentrációt, ami döntőnek bizonyult. A cserék nem hoztak érdemi változást, így a meccs kicsúszott a csapat kezéből. Továbbra is visszatérő gond, hogy a csapat helyzeteket alakít ki, de nem tudja lezárni a mérkőzéseket. A támadójáték hatékonysága elmarad a várttól, miközben a védekezés kulcspillanatokban megbicsaklik. Persze nem kizárt, hogy Arbeloa már a keddi meccsre és a BL-re összpontosít, de akkor is kijelenthetjük, hogy ezen a meccsen tovább nőtt köztünk és a katalánok közötti különbség.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (3 – 2)
A birodalom visszavágott. Az őszi 2-5 után másodszor is legyőztük a matracosokat – ezúttal már egyértelműen értékelhető, meggyőző teljesítménnyel.
Real Madrid (OP: 8,1)
A meccsre készülve átolvastam az odavágó összefoglalóját. 2:5 – a 7. fordulóban ott és akkor visszatereltek minket a földre: egy hatalmas, megalázó vereséggel küldtek haza minket a matracosok. Aztán jött egy szépségtapasz, amikor egy fájdalmasan rossz meccsen, a spanyol Szuperkupa elődöntőjében 2:1-re megvertük őket. Érdektelen találkozó volt, ezért a revansnak most volt itt a helye és az ideje. Erős nyomással kezdte a meccset az Atlético, de ebből kiszabadulva a Real is igyekezett magasan letámadni az ellenfelet. A mezőnyben viszonylagos koncentráció jellemezte a játékunkat, de kapura egyáltalán nem voltunk veszélyesek. Eközben a városi ellenfél szorgalmasan rugdosta a játékosainkat, majd a 33. percben Lookman a jobb oldalunkon elfutva bolondot csinált a védelmünkből, és közelről gólt lőtt. A Real lényegesen többet birtokolta a labdát az első félidőben (65%), de ezt az előnyt nem sikerült gólra váltani. Megnyugtatóan hamar jött két gólunk a második félidő elején, de Molina elképesztő találata újra háromesélyessé tette a mérkőzést. A matracosok alaposan megrugdosták a Real játékosait (15:2-re „nyerték” ezt a mutatót), de igazán fájdalmas az volt, amikor José Luis Munuera Montero belenyúlt a mérkőzésbe, és kiállította Valverdét. Kemény fault volt, kétségtelen, de nem ért piros lapot. A VAR még segíthetett volna, de hát ő nem az a bíró, aki a világ előtt bohócot csinál magából, és visszavonja az ítéletét. Így utólag azt mondhatjuk: elbírta a csapat. Fede legalább pihen egy meccset, de így nagyon meleg volt a vége. A lényeg, hogy újabb kiemelt meccset hozott a csapat: volt tartása, volt elképzelése, és ezt a játékosok meg is tudták valósítani.
Atlético Madrid (OP: 6,3)
Az Atlético négy megnyert bajnoki mérkőzéssel a háta mögött érkezett a Bernabéuba, de szerencsére ez a sorozat most megszakadt. A következő meccsükön viszont akár javíthatnak is a statisztikájukon, hiszen a Barcelona ellen lépnek pályára – ráadásul hazai környezetben. Az a találkozó sok mindent eldönthet a bajnoki versenyfutás szempontjából. Most vissza is csúsztak a dobogóról, és reálisan inkább a Villarreal elleni harc maradhat számukra. Nem számítottunk könnyed, barátságos mérkőzésre, és nem is azt kaptuk: keményen játszottak, küzdöttek becsülettel, de ezen az estén a Real Madrid bizonyult jobbnak.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,3 )
Jó, legyen ő. Én nem estem hanyatt látványosan a játékától, de hát csak belőtt két gólt. Lehet rögtön relativizálni, hogy az egyik büntető volt, de azt sem olyan könnyű bevágni – erről pont ő tudna mesélni. A srác zsenialitása épp ebben áll: elténfereg a pályán, aztán egyszer csak megvillan, és eldönti a mérkőzést. Újból meg kell dicsérni, hogy egy fontos meccsen duplázott – úgy tűnik, van vér az ereiben, és nem lehet egykönnyen zavarba hozni.
Lunin (OP: 7,5)
Igazából a védéseivel nem volt gond – öt is volt belőle –, viszont akadt egy hajmeresztő hibája, amikor hátul csúnyán eladta a labdát – szerencsére utána javított és védte Álvarez lövését. Hiba lenne egy ilyen kihagyás miatt elmeszelni, mert egyébként teljesen jól látta el a feladatát. Én személy szerint majdnem olyan nyugodt vagyok, mint amikor Courtois véd. Kifejezetten higgadt alkat, talán néha túl higgadt is – érzelmek nagyon nem látszanak rajta. Mondjuk valami mosolyszerűségre gondolok esetleg, például amikor egy kis időre ő lett a csapatkapitány…
Dani Carvajal (OP: 6,6)
Állítólag Trent órájában lemerült az elem, és 20 percet késett egy hétközi edzésről, ezért pedagógiai okokból Carvajal kezdett. Lehet, hogy meglepte a döntés, mert – sajnos – nem alkotott maradandót a meccsen. Volt egy lövése, általában pontosan passzolt – leginkább hátra és oldalra –, és hát ott volt neki Lookman is… Csak úgy megjegyzem, hogy az első gólnál – amely Carvajal oldalán futott végig – a mi csapatkapitányunk valahol a pálya középső vonalának környékén tartózkodott, meglehetősen távol az eseményektől.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Az utóbbi időben több dicséretet kapott, mint kritikát, és az a vágyunk is megfogalmazódott, hogy talán a tartós formajavulás útjára lépett. Reméljük, ez valóban így van – ez a mérkőzés legalábbis ezt látszik alátámasztani. Rengeteg passza volt (95), amelyek jelentős része a támadó harmadban történt (44), ráadásul ezeknél kifejezetten jó passzhatékonyságot ért el (89%). Amikor a támadásokba is bekapcsolódott, szinte minden labdájával Vini oldalát kereste. Öt elvesztett labdája volt, de összességében ez egy magabiztos teljesítmény képét rajzolja ki.
Antonio Rüdiger (OP: 7,3)
Biztos pont volt hátul, annak ellenére, hogy én mindig érzem a játékában a hibázás lehetőségét. Pályára küldésének pszichés okai is lehetnek, hiszen a kiállása meglehetősen félelmetes. Szokás szerint halszálka mintában passzolt hátul, de több hosszabb, sikeres indítása is volt. Úgy tűnik, egyre jobban megértik egymást Huijsennel: a védelem tengelyét szilárdan alkotják, emellett a légi veszély ellen is jól működnek. Ha visszaemlékszünk az első mérkőzésre, ott éppen ez volt az egyik gyenge pontunk.
Fran García (OP: 6,8)
Az oldalán Giuliano Simeone játszott – aki egyébként a matracosok legjobbja volt –, így az ő semlegesítése volt az elsődleges feladata. Amúgy sem jellemző rá, hogy túlvállalja magát támadásban, és emiatt ezen a mérkőzésen sem várhattunk tőle sokat előrefelé. Ugyanakkor úgy tűnik, Arbeloa hatása rajta is érződik: voltak biztató megindulásai, és néha még egy lendületes cselt is bevállalt. Ha Carreras felépül, valószínűleg ismét a kispadon találja magát, de láthatóan élt a lehetőséggel, és szükség esetén lehet rá számítani.
Fede Valverde (OP: 8,3)
Csúcsformába lendült Valverde: megy, mint a gép, gólokat lő, eszméletlen mennyiségű futómunkát tesz bele a játékba, pontosan passzol, és ezen a mérkőzésen egy piros lappal is színesítette a teljesítményét. Hogy erről mi a véleményem, azt korábban már leírtam. Az mindenesetre érdekes, hogy pályafutása során kétszer állították ki, és mindkétszer a szeretett városi riválisunk ellen. A gólja üzenete egyértelmű: űzni-hajtani kell az ellenfelet, mert így hibára lehet kényszeríteni – aminek az eredménye akár egy gól is lehet.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,7)
Ezen a meccsen sem lehetett igazán fogást találni rajta: a középpálya tengelyében hatékonyan szűrte az ellenfél támadásait, miközben – rá jellemző módon – az offenzív játékból is kivette a részét. Több hosszú passzal próbálkozott, amelyek közül néhány pontatlan volt, de Tchouaméni összességében annyira hasznosan játszik, hogy emiatt nem lehet pálcát törni felette. Egy lövése és egy fejese is veszélyt jelentett az Atlético kapujára, emellett két kulcspasszt is kiosztott. Áldás ez az ember….
Thiago Pitarch (OP: 6,7)
Korábban óvatosan fogalmaztam vele kapcsolatban, hogy ne várjunk még csodát tőle, de ez a srác meccsről meccsre egyre jobban építi fel magát. Érdemes egy pillantást vetni a statisztikáira is: eddig nyolc mérkőzésen kapott lehetőséget a Real Madridban, ezek közül hetet megnyert a csapat. Ráadásul ebben benne van két Benfica és két Manchester City elleni találkozó is. Nem akarom kizárólag az ő érdemének beállítani a jobb szereplést, de az biztos, hogy komoly szerepe van benne. Meccsről meccsre elképesztő futómennyiséget tesz bele a játékba, és a pályán végzett „robotmunkájával” tehermentesíti a sztárokat, akik így eldönthetik a mérkőzéseket.
Arda Güler (OP: 7,0)
Ismét egy olyan mérkőzés, amely után a kritikusai hangosabban hallathatják a hangjukat, de szerintem a mi kis törökünk jól teljesített. A gól ezúttal valóban hiányzott a játékából, ugyanakkor két lövése is veszélyes volt. A 77 labdaérintésével az egyik legaktívabb játékos volt a pályán, ráadásul a passzhatékonysága is meghaladta a korábbi átlagát. Az is egyre inkább a védjegyévé válik, hogy sok párharcot felvállal – ezen a meccsen nyolcat –, amelyek közül négyet meg is nyert. Továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy egy nagyon fiatal játékosról van szó: a teljesítménye még bőven fejleszthető, és hosszú távon egy kiváló játékmester válhat belőle.
Brahim Diaz (OP: 7,5)
Hasznosan játszott és pontosan passzolt, kiharcolt egy büntetőt, de kapura nem tudott igazán veszélyes lenni. Én már régóta várok egy olyan „minden összejön” meccsre, ahol akár több gólt is szerez, de valahogy ez nem akar megtörténni, pedig minden képessége megvan hozzá. Mondjuk ilyen csatártársak mellett inkább az előkészítés az ő feladata, abban viszont nem rossz – lehet rá számítani.
Cserejátékosok
Jude Bellingham (OP: 6,0)
Egy bő negyedórát kapott, amikor már nagyon erős volt az Atlético nyomása. Ez idő alatt sok testi párharcot vállalt, és ezek többségét meg is nyerte. Jó volt újra a pályán látni, még ha sokak szerint a csapat rendszere nélküle jobban működik is. Volt idő, amikor a tenyerünkön hordoztuk – méltatlan a mostani bántás. Szerintem Arbeloa meg fogja találni a helyét a csapatban.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,2)
26 percet kapott, és talán ő volt az egyetlen csere, aki igazán értékelhetőt tett hozzá a játékhoz. Vinícius gólja előtt remekül indult meg, a passza is pontos volt, amelyet a brazil gólra váltott. Bár a passzpontossága összességében nem volt az igazi, mégis hozzá tudott tenni a mérkőzéshez – jó csere volt.
Kylian Mbappé (OP: 6,2)
ha nagyon akarunk valami pozitívumot találni, akkor az kiemelhetjük, hogy nem volt eladott labdája, meg néhány összecsapása sikeres olt, de gólhelyez közelébe nem került. Szépen kezdi elégetni azokat a statisztikákat ezekkel a meccsekkel, amelyek a szezon első felében felépített. Lehet jobb lenne megvárni a teljes felépülését és úgy bevezetni a szezon végén.
Eduardo Camavinga 16 percet kapott, amely idő alatt hét labdaérintése volt. Ebben a fázisban már elsősorban a labda megtartása és a védekezés volt a feladat, ezekből jól kivette a részét.
Carrerasnak nagyon kevés idő jutott, de már az is pozitívum, hogy ismét bevethető volt.
Álvaro Arbeloa (OP: 8,0)
Rendhagyó megközelítésben Arbeloa megjelenését úgy vezetném fel, mintha valahol a Men in Black filmek stílusa keveredne David Hasselhoff korai korszakára jellemző, ízléstelen dzsekikkel. De az ugatós kutyát sem érdekli mindez, ha a városi ős rivális ellen győz a csapatunk. Én személy szerint kezdek egy kicsit aggódni, mert az elmúlt négy meccsen olyan játékot és eredményt produkált a csapat, hogy kezdem megkedvelni ezt a fickót. Valamit tud Arbeloa a futballról: úgy tűnik, erős a taktikában, és a játékosokat is jól kezeli. Nem fél a fiatalok bevetésétől, és odáig fajult a helyzet, hogy Vini egy esetleges lecserélésekor már nem a telefonjához rohan, hogy egy fájdalmas posztban panaszkodjon a megaláztatásáról. Mindig mondják a szakemberek, hogy tavasszal kell igazán jól játszani. Lassan a sérültjeink is visszatérnek – legyünk visszafogottan optimisták.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Manchester City – Real Madrid (1– 2)
Ezt a meccset csak a Real Madrid szurkolók élvezték. De mi nagyon.
Real Madrid (OP: 6,9)
Rendkívül hullámzó volt a mérkőzés: már az első percben betalálhatott volna a Real Valverde révén, utána viszont szinte levegőt sem kapott, akkora nyomás alá helyezte a City. Nem nagyon volt a Madridnál a labda, de érezhető volt, hogy ha nem kapunk gólt, ebből a szorításból ki lehet jönni. Aztán jött a büntető és a kiállítás, ami papíron akár el is dönthette volna a találkozót, de sejtettük, hogy a Manchester City nem teszi meg azt a szívességet, hogy a következő bajnoki fordulóra kezdjen koncentrálni. Dokuról tudtuk, hogy veszélyes játékos, de a csapat igyekezett duplázással enyhíteni ezt a veszélyt – ami nem minden esetben sikerült. A Real elsődleges célja a labdatartás volt, időnként hosszú passzsorozatokat produkálva, amelyeket a lelkes vendégszurkolók hangos ollézással jutalmaztak. Courtois cseréje sem zökkentette ki a csapatot, Lunin megbízhatóan hozta a bravúrokat. Az eredményt nézve ez egy nagyon sima párharc volt, és ne feledjük, hogy a Real a világ egyik legjobb csapatát ütötte ki. A két mérkőzés együttes mérlege abszolút pozitív, örömre és bizakodásra ad okot – reméljük, a csapatunk nem fog erre rácáfolni.
Manchester City (OP: 6,4)
Valahogy úgy fog a City történelmébe ez a meccs bevonulni, hogy az „elátkozott mérkőzés”. Nem sok minden jött össze nekik, hamar hátrányba kerültek és innét csak a kín és a szenvedés maradt nekik. Az első tíz percük életveszélyes volt, ha ott találnak egy gólt, akkor biztos másképp alakul ez a mérkőzés. A tizenegyes előtti szituációt nem is értettem, mert a büntető az százas volt, de biztos voltam a lesben, amit végül egy jobban kidolgozott vállizom miatt nem adtak meg a bírók a Real ellen. A Madrid okosan húzta az időt és tartotta magánál a labdát, alaposan kifárasztva ezzel a City játékosait. A végén már nagyon várták a sípszót, itt most véget ért az európai kupasorozat számukra úgy, hogy nem kis pofont kaptak a Real Madridtól.
MECCSEMBERE – Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Nekem ismét ő volt a meccs embere. Valami nagyon beérett ennél a srácnál, hihetetlen magabiztosság jellemzi a játékát, egyfajta elegancia, de ha kell kirúgja az ellenfél játékosát labdával együtt a stadionból. 11,5 kilométeres futó teljesítményével kiemelkedik a Real játékosok közül, kilenc párharcából hatot megnyert. Volt két kapura lövése és egy remek beadása, amelyet már Vini Junior sem tudott elrontani. Amikor nála van a labda az ember tudja, hogy az ott biztonságban van, onnét csak csapattárshoz kerülhet, ellenfél azt tőle el nem veszi.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Rögtön az elején szeretném megjegyezni, hogy nem értem a kapusokat miért nem rotálják legalább minimális szinten mostanában a Madridnál. Azzal teljesen egyetértek, hogy Courtois a világ legjobb kapusa, de Lunin sem nullkilométeres, bizonyított már eleget, lehetne bizonyos meccseken a belgát pihentetni, az ukrán kapusunkat meg játékban tartani. Courtois egy félidőt volt a pályán, ezalatt négy védése volt, de többször megtették neki a City a játékosai azt a szívességet, hogy ordító helyzetben még a kaput sem találták el, vagy a kapufa mentett. Reméljük a sérülése nem komoly.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,3)
Szűk területet játszott be, elsődleges feladata a jobb oldal lezárása volt, Doku semlegesítése. Valamikor volt egy lövése is, de az elkerülte a kaput, olyan érdemi esemény nélküli estéje volt a mi angolunknak. 8,8 kilométert tett meg a meccs folyamán, ennek 84%-a sétálás, kocogás volt.Nem sok sprintje volt egész meccsen, azok össztávja a statisztika szerint megközelítette a 100 métert….
Antonio Rüdiger (OP: 7,3)
Szerintem a meccs nagy része kifejezetten feküdt Rüdiger stílusának, a kissé lagymatag passzolgatásával, az édes semmittevéssel. A passztérképe az egy fenyőfára emlékeztett, ahogy középről jobbra-balra kb. 10 méteres passzokat osztott ki. Nem előre, oldalt. Az, hogy a meccs végén négy ember szedte le Guardioláról külön bájt ad a teljesítményének, nem tudom miért van szükség ilyenekre, jó esetben egy régebbi sérelem került elő.
Dean Huijsen (OP: 7,6)
Huijsen játéka az egyik üdítő színfoltja volt ennek a mérkőzésnek. Magabiztos volt, jól helyezkedett, nagyon sokszor hasznára volt a csapatnak a hosszú lába, a magassága a légiveszély elhárításában. Jó volt látni a higgadságát, hogy szinte minden esetben jól passzolt. Ezen az estén a mélységi, hosszú indításai nem ültek annyira, de például a 85. percben bemutatott keresztezése a 16-oson belül tanítani való volt. Ő az egyik olyan játékos, aki Arbeloa kezei alatt kezdi visszanyerni azt a formáját, amely miatt a Real Madrid leigazolta.
Fran García (OP: 6,3)
Az ő esetében nem az volt az érdekes, hogy végig a pályán volt, hanem, hogy egyáltalán bekerült a kezdőbe. Arbeloa alatt erre nem volt sokszor példa, de mivel Mendy begyűjtötte a szokásos sérülését, Carrerast meg nem játszatja a az edző, így neki nyílt meg a lehetőség. Egy viszonylag nagy győzelem után ne várjuk el a szélső védőtől, hogy élete legintenzívebb módján támogatja a csatárokat és ez ezen az estén is így volt helyes. Fran Garcia elsősorban a védekezésre koncentrált és ezt a feladatát megbízhatóan teljesítette.
Thiago Pitarch (OP: 6,7)
Én most egy kicsit nagynak éreztem neki a kabátot – azért ez nem az Elche szintje volt és most Doku személyében emberére akadt. Doku egyébként is a Real számára az egyik legnagyobb falat volt ezen az estén, de Pitarchot többször is erőből megverte, sajnos viszonylag simán. Az akarattal és a futómennyiséggel nem volt gond, viszont a City góljánál én komoly felelősséget érzek a részéről. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindössze 18 éves és nem is akárhol pallérozódik – ez mindenképp az előnyére válhat. Szerintem minden madridista szorít neki.
Arda Güler (OP: 7,2)
Én úgy éreztem, hogy Arda ma megbízható, szilárd oszlopa volt a Real Madrid játékának. Rengetegszer lépett vissza a labdáért, megbecsülte azt, nem szórta el. A játékában kifejezetten tetszik, hogy – kihasználva az alacsony súlypontját – éles irányváltásokkal rázza le magáról a támadóját és addig őrzi a labdát, míg biztos helyre nem adja azt. Volt két kulcspassza és néhány eladott labdája is, de az ő játékára a nagyobb rizikó felvállalása jellemző, mintsem a labdatartó passzolgatásnál. Gülert gyakran éri a vád, hogy gyengébb csapatok ellen még talán, de a fajsúlyosabb mérkőzéseken alul teljesít. A Manchester City ellen bizonyította, hogy erős ellenfél ellen is tud magas szinten játszani és az őt kritizálóknak mondanám, hogy ez a srác még csak 21 éves.
Fede Valverde (OP: 7,2)
Fede ma nem csillogott annyira, mint az elmúlt napokban, de a hasznossága megkérdőjelezhetetlen. Már az első percben komoly lépéseket tehetett volna a vérnyomásunk alacsonyan tartásáért, de elkapkodta az ordító helyzetet, és kimaradt a ziccer. Ismét bejátszotta az egész pályát, ugyanakkor érezhető volt, hogy egyik fő feladata Trent segítése volt. Nehéz olyan mutatót találni, amelyben kiemelkedőt nyújtott volna, de minden szempontból átlag feletti teljesítményt hozott – szóval ilyen egy „szürkébb” nap a csapatkapitányunktól.
Vini Jr. (OP: 6,3)
Rettenetesen haragszom Vini Juniorra. Az a bohóckodás, amit ezen a meccsen foci néven eladott, az több, mint idegesítő volt. Ezt a mérkőzést többször megnyerhette volna a Realnak, de valahogy sosem találta úgy el a labdát, ahogy abból gól legyen. Az xG értéke 2,56, amit majdnem el is ért, de itt annyi tuti helyzet volt, amiből illet volna többet bevarrni. Khusanov személyében emberére akadt, aki simán gyorsabb nála és a cseleit sem nagyon ette meg. Az, hogy még a látszatát is kerülte a védekezésnek, arról megint lehetne beszélni egy esős vasárnap délután teljes hosszában. Én már rosszul voltam amikor Mpabbé a pályára került, még egy pazar védőmunkájáról elhíresült emberünk álldogált elől. Szerencsére ekkor már a City rendesen ki volt véreztetve és elbírta ezt a terhet a csapat.
Brahim Diaz (OP: 6,9)
Nem mutatott rossz formát, azzal együtt, hogy a meccs végén tudta meg, hogy Afrika Kupa győztes lett marokkói válogatottként. Jól kihasználta a fürgeségét. A 38. percben, ahogy a 16-oson belül – nem merem leírni, hogy megalázta – elfektette Rúben Diazt, akin látszott, hogy nem ez élete legboldogabb pillanata. A helyzetből gól nem lett, de eléggé demoralizáló volt a City játékosok irányába.
Cserejátékosok
Lunin (OP: 8,0)
Én Lunint a 2023/24-es szezonban kedveltem meg, amikor Courtois keresztszalag-szakadása után végig védte az idényt. Akkor úgy éreztem, hogy igazságtalan volt, hogy a BL-döntőben nem őt játszatták, de végül az élet sokszor nem szimpátia alapján dönt. Egy nehéz meccsbe, nehéz helyzetben szállt be, és hibátlanul ellátta a feladatát. Három nagy védése volt, bravúrokat mutatott be, ha kellett, még fejjel is mentett – abszolút bizonyította a klasszisát.
Eduardo Camavinga (OP: 6,3)
16 percet kapott, sok mindenre nem volt elég, de többek között arra sem, hogy hibázzon.
Dani Carvajal (OP: 6,2)
12 perc jutott neki, sok dolga nem akadt, így valószínűleg nem ez a mérkőzés lesz a fordulópont abban, hogy formába lendüljön.
Kylian Mbappé (OP: 6,2)
Reméljük a játékhiány miatt játszott így, nem a sérülése akadályozta a jobb játékban. Nehéz lenne bármi érdemit kiemelni tőle, pedig 21 percet volt a pályán. A középső szektorban el alibizgetett, rontva ezzel az eddigi parádés gól/BL mérkőzés statisztikáját.
Manuel Ángel Morán (OP: 6,2)
Neki is egy kövér negyed óra jutott, viszonylagos aktivitást mutatott, hibázni nem nagyon hibázott.
.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,5)
Azt kell mondjam, mi szurkolók hajlamosak vagyunk gyorsan pálcát törni valaki feje felett, ugyanakkor legalább ilyen gyorsan meg is tudunk bocsátani. Arbeloa esetében én nem szeretnék egyik végletbe sem esni, de az tény, hogy a BL-ben a Real Madrid egy olyan ellenfélen jutott túl, amely ellen a párharc előtt nagyon kevesen adtak esélyt a csapatunknak – többek között én sem. Ehhez képest 5–1-es összesítéssel, kettős győzelemmel búcsúztatta a csapat a Manchester Cityt. Minden óvatosság mellett is úgy gondolom, hogy ennek már kell, hogy legyen hozadéka: csapatépítésben, hangulatban, formában és önbizalomban egyaránt. A csapatnak előre kell lépnie, ki kell lábalnia abból a nihilből, amely a szezon kezdete óta jellemzi a Real Madridot. Ebben Arbeloának kulcsszerepe van, és kíváncsian várom, mit tudunk felmutatni a Bayern München ellen. Ha rajtuk is sikerül túljutni, reális esélyt látok arra, hogy egy tisztességes bajnoki szerepléssel együtt ő maradjon a kispadon. Bár láttunk már olyat, hogy BL-győzelem után is elköszöntek egy vezetőedzőtől…