Egytől egyig: Espanyol – Real Madrid (0– 2)
A barcelonai derbi előtt egy barcelonai mérkőzés. Győztes meccs ellenére kijelenthetjük, hogy legyen jobb az előadás, mint az Espanyol elleni főpróba. Két dolog miatt szurkoltam: hogy Lunin ne kapjon végre egy meccsen gólt és hogy 11-en fejezzük be a mérkőzést.
Real Madrid (OP: 6,6)
A 67%-os labdabirtoklás akár nagyobb arányú győzelmet is eredményezhetett volna, de megint ment ezerrel a tili-toli, amely inkább a labda megtartását szolgálta, semmint az előrejátékot. Mbappé nyaralva sérült meg, vagy sérülten nyaral – nehéz eldönteni –, de eljutottunk oda, hogy ezt annyira nem is bánjuk. Vininek így több lehetősége adódott és ezek közül kettőt nagyon szépen ki is használt. Egyre többen vélik úgy, hogy a Real Madrid nem bír el egyszerre két olyan mentalitású játékost, mint Vini és Mbappé. Vini most megmutatta, hogy képes lehet a csapat vezére lenni – bár szerintem sosem lesz az… Mendy korai sérülése ismét rávilágított arra, hogy ezen a poszton továbbra is megoldatlan problémával állunk szemben: Fran García nem jelent valódi megoldást, a több tízmillió euróért vásárolt Carreras pedig nem az edző kedvence. Ahogy Asencio, Dani Ceballos és Carvajal sem azok. Tegye fel a kezét, aki szerint ez így rendben van. A probléma ismét ott keresendő, hogy megint elherdáltunk egy félidőt, és csak utána váltott ritmust a csapat. Ezt egy erősebb barcelonai ellenféllel szemben már nem engedheti meg magának a Real Madrid.
RCD Espanyol OP: 4,7)
Ősszel, az ötödik fordulóban találkozott a két csapat, és azt a meccset is a Real nyerte 2:0-ra. Akkor rangadóként harangoztam be a találkozót, mert a Madrid a tabella élén, az Espanyol pedig a harmadik helyen várta az összecsapást. Azóta nagyot fordult a világ mindkét csapattal. Az Espanyol tizenhat forduló óta nyeretlen a bajnokságban: utoljára még a téli szünet előtt, december 22-én győztek a Bilbao ellen. Ezen a mérkőzésen is tisztességesen helyt álltak egy erősebbnek tartott ellenféllel szemben, de a jelenlegi helyzetükben ez már nem igazán értékelhető szempont. Gólt ugyanis alig tudnak szerezni: az utóbbi három meccsükön nem találtak be, és nyolc forduló alatt mindössze négy gólt rúgtak, így nem meglepő, hogy a kiesés szele megcsapta őket. Az első gólig még tartották magukat, de utána látványosan visszaesett a teljesítményük. Két gólt egy mérkőzésen már nagyon régen szereztek, ami egyébként is legfeljebb egy döntetlenre lett volna elég. Úgy tűnik, nekik is bőven akadnak belső problémáik; akár még egy közös, terápiás összejövetelt is tarthatnának a két csapat, hogy megvitassák, ki hogyan próbálja ezeket kezelni.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,0)
Mbappé hiányában azt vártuk tőle, hogy elöl eldönt minden vitás kérdést, és valljuk be őszintén: ezt meg is tette. Azért fogalmazok vele kapcsolatban óvatosan, mert ugyanaz a megosztó figura maradt, mint eddig: az állandó reklamálásával sokszor az idegeire megy mindenkinek, ugyanakkor képes egészen elképesztő megoldásokkal elkápráztatni az embert. Mindenki tegye mérlegre a vele kapcsolatos pozitív és negatívumokat, és döntse el, hogy a Real Madridba való-e vagy sem. Az első gólnál Gonzalo Garcíával játszott össze jól, majd pontosan fejezte be az akciót. A másodiknál Bellingham passza után már klasszis befejezést választott: a labdát a jobb felső sarokba ragasztotta. Félő volt, hogy a sárga lapja után kiállíttatja magát, de inkább javult a teljesítménye, semmint, hogy visszafogta volna magát. A megítélésénél ne feledjük el, hogy rugdosták azért rendesen, nyilván ez az ellenfélnél egy tudatos taktika, hátha ki lehet billenteni a lelki egyensúlyát a mi brazilunknak. Vezére volt a csapatnak, még ha egy ilyen – nekünk – tétnélküli, felejthető meccsen is.
Andriy Lunin (OP: 7,1)
Ahogy korábban említettem, örültem annak, hogy végre nem kellett egy meccsen maga mögé nyúlnia – ennyi kijárt neki a sok kispadozás után. Sok dolga nem akadt, de amikor szükség volt rá, a helyén volt: az első félidő végén Cabrera fejese, később pedig Edu Expósito lövése is komoly veszélyt jelentett, de ukrán kapusunk mindkét esetben hárított. Lábbal talán még önmagához képest is magabiztosabb volt, felesleges kockázatot nem vállalt, és ez így volt helyes.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,5)
A rá jellemző módon támadásban sokat tett hozzá a Real játékához, de a védekezésében akadtak hibák, amelyek úgy tűnik, visszatérő problémát jelentenek nála. A labdakihozatalok során több jó átfordítása is volt, ugyanakkor védekezésben Dolan, később pedig Jofre Carreras is talált mögötte vagy mellette területet. Az 50. percben kapott sárga lapja is azt mutatta, hogy időnként késve reagált, és nem tudta szabályos eszközökkel megoldani a feladatát. A Real jobb oldala vele kétségtelenül veszélyesebb, ugyanakkor sebezhetőbb is lett a felemás teljesítményének köszönhetően.
Dean Huijsen (OP: 6,8)
Én még mindig nehezen viselem, amikor Huijsen a támadó szorításában egyszerűen kivágja a labdát a lelátóra, csak hogy elkerülje a labdavesztést. Ez számomra nem Real-szintű megoldás; nem így szocializálódtam és nem is szeretném megszokni. Ezzel együtt fokozott aktivitást mutatott, amit jól jelez a 107 labdaérintése, ebből 97 passz volt. Ezek közül nyolc pontatlan lett, de szinte mind hosszú indítás volt, így ebből védekezésben nem adódott probléma. A labdakihozataloknál jóval higgadtabbnak tűnt, mint Rüdiger és ezzel nem először segítette a támadásépítést. Nem volt rossz napja, részemről a bizalmat továbbra is élvezi.
Antonio Rüdiger (OP: 6,2)
Nekem ő nem a biztonság két lábon járó földi megtestesülése. Amikor kényes helyzetben a kapunk felé fordul, szinte minden esetben érezhető rajta némi bizonytalanság, amivel időnként kellemetlen helyzetbe hozza a kapusainkat. Nagy hibái nem voltak, a keresztpasszokban világbajnok, a támadásokból pedig egy kapura lövéssel vette ki a részét, amit azonban blokkoltak. Mivel belső védőkből ismét nem állunk túl jól, a védelem közepén egy ilyen teljesítménnyel is biztosnak mondható a helye.
Ferland Mendy (OP: 4,5)
A teljesítményét reálisan nem nagyon lehet értékelni – a statisztikája egyébként hibátlan az alatt a 14 perc alatt, amíg a pályán volt. Mendy 2019-ben igazolt a Realba és ha hihetünk a nyilvánosan elérhető adatoknak, akkor azóta legalább két teljes szezonnyi mérkőzést hagyott ki sérülések miatt; idén pedig – amennyiben ezek az adatok pontosak – 29-et. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy bár védekezésben továbbra is megbízható, a támadásokhoz gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá. Már ez a két tényező külön-külön is elég lenne ahhoz, hogy kimondjuk: könnyen lehet, hogy ez volt Ferland Mendy utolsó mérkőzése a Real Madridban. A pályafutása ívét jól mutatja, hogy több mint 45 millió euróért érkezett Madridba, míg a jelenlegi piaci értéke alig haladja meg a 6 millió eurót.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Fede ezen a meccsen is megmutatta játéka sokoldalúságát. Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy szokásához híven rengeteget dolgozott, ismét komoly futómennyiséget tett a mérkőzésbe. A 40. percben egy fejessel veszélyeztetett Fran García beadása után, ami az egyik legnagyobb madridi lehetőség volt a szünet előtt. Védekezésben gyakran besegített Alexander-Arnold mögött, ugyanakkor még ő sem tudta minden esetben teljesen lezárni a kóborló jobbhátvéd mögött keletkező területeket. Az első gól előtt ő váltott ritmust és tört előre középen a labdával, amivel helyzetbe hozta Vinit és Gonzalo Garcíát. Összességében azt nyújtotta, amit megszoktunk tőle, még ha ezúttal inkább egy közepes-jó szintű teljesítmény formájában is.
Brahim Diaz (OP: 5,2)
Mbappé és Rodrygo hiányában több lehetőséget kap, de ezen az estén nem nagyon tudott vele élni. A 22. percben kapott sárga lapja rossz irányba vitte a teljesítményét, mert utána óvatosabb fokozatba kellett átváltania. Mozgásaival néha területet nyitott Bellinghamnek, de hogy ne legyünk túl boldogak ettől, elég sokszor rossz döntést hozott a labdái megjátszása során. Az 53. percben Gonzalo García váltotta és a csere után rögtön jött a gól, ami közvetve Brahim halványabb teljesítményét is minősítheti.
Jude Bellingham (OP: 7,0)
A középpályán vezérnek kellene lennie és a mérkőzés bizonyos szakaszaiban meg is tudott felelni ennek. Szokásához híven rengeteg párharcba beleállt, ezek nagy részét meg is nyerte (13/9). A 66. percben, Vinícius második góljánál kiosztott gólpassza igazi klasszis megoldás volt — olyan, amilyet szívesen látnánk tőle minden meccsen. A második félidőre ő is feljavult, ami jótékony hatással volt a Real támadójátékára.
Thiago Pitarch (OP: 5,5)
Thiago Pitarch a klasszikus zongoracipelő szerepkörben futballozik a Madridban, és ezt a feladatot kifejezetten megbízhatóan látja el. Vele kapcsolatban mindig szem előtt kell tartani, hogy még pimaszul fiatal, így rengeteg fejlődési potenciál rejlik benne annak ellenére is, hogy már most magas szinten teljesít. Az alázata és a védekező munkája egyértelműen rendben van, ugyanakkor a támadások támogatásában még van hova előre lépnie. 53 percet kapott, addigra viszont már szükség volt egy tempóváltásra, így a lecserélése teljesen indokoltnak tűnt.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,9)
Hozta a kötelezőt, minden extra nélkül. Az Espanyolnak több távoli lövése is volt, ezek megakadályozásában neki is szerepet kellett volna vállalnia, de ezek ezen az estén nem jöttek össze minden esetben. A passzok esetében inkább a biztonságra törekedett, igazi vagány előrejátéka ezen az estén nem volt. Nagy területeket játszott be, a cseréje indokolt volt egyrészt a frissítés, másrészt a sérülés elkerülése végett.
Cserejátékosok
Fran García (OP: 6,3)
Jó sokat bemelegített mielőtt beállt, de bizalmat kapott a mestertől Carreras ellenében. Talán nehezen is rázódott játékba, viszont korrektül helyettesítette Mendyt, lényegében az ő megszokott játékát hozva: védekezésben viszonylagos megbízhatóság, támadásban pedig szinte semmi. Vini miatta kissé magára is maradt a bal oldalon, de ez inkább a brazil játékát dicséri, hogy ennek ellenére az ő góljaival nyertük a meccset.
Franco Mastantuono (OP: 5,1)
Elméletileg az lett volna a feladata, hogy ritmusváltásokkal segítse a Realt, több lendületet és offenzivitást vigyen a játékba. Ez részben sikerült is neki, de a kapu előtt továbbra sem igazán jönnek össze a dolgai. Az ő szezonja nagyjából olyan, mint a csapaté: hullámzó és csalódást keltő, innen viszont már tényleg csak felfelé vezethet az út.
Eduardo Camavinga és César Palacios
Ezen az estén csupán epizódszerep jutott nekik, ezért nem kerülnek pontozásra.
Gonzalo Garcia (OP: 6,0)
Gonzalo García becserélése döntő hatású volt, mert már két perccel később gólpasszt adott Viníciusnak. A mozgása hatásosabb volt Brahiménál és jobban támadta az Espanyol védelme mögötti területet, bár sok eseményt nem kellett felírni a játékával kapcsolatban a jegyzetek közé
Álvaro Arbeloa (OP: 6,2)
Arbeloa ugyan győztes mérkőzést menedzselt le, de a látottak alapján aligha lehet maradéktalanul elégedett. Mendy sérülésére gyorsan reagált Fran García beküldésével, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Carreras mellőzése mögött valamilyen háttérben húzódó konfliktus áll. A legkritikusabb időszak egyértelműen az első félidő volt, amikor a Madrid jelentős labdabirtoklási fölénye még nem párosult kézzelfogható eredménnyel. Az 53. percben végrehajtott kettős csere — Gonzalo García és Franco Mastantuono pályára küldése — viszont jól sült el, hiszen nem sokkal később meg is született az első gól. Pozitívum, hogy a csapat az eredménytelenség ellenére sem veszítette el a türelmét, ugyanakkor negatívumként említhető, hogy túl sokáig futballozott indokolatlanul visszafogottan.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Betis – Real Madrid (1– 1)
Egy pocsék szezon, pocsék végkifejlete volt ez a meccs, szokásos koreográfiával.
Real Madrid (OP: 4,2)
Szóval ez lenne az a játék, amellyel meg akarjuk ragadni az utolsó szalmaszálat, amellyel a bajnoki címért harcolunk. Nem az első eset, hogy az utolsó pillanatban gólt kap a Real Madrid ebben a szezonban, tehát az 1:0-s vezetés nem vezetés, és koncentráltan ki kell használni a helyzeteket. Volt is belőlük bőven, de maradt a hajrára a sovány előny, amelyet megint eljátszottunk. Lunin extrát hozott, Huijsen is jól teljesített, a többiek meg fenn voltak a pályán a védelemből. A középpályán Brahim és Pitarch nem tudott sokat hozzáadni a meccshez, Mbappé meg kihagyta a világ összes helyzetét. Egy elit csapatnak, a világ egyik legdrágább keretével kellene, hogy akkora tartása legyen, hogy a meccs végét is bírja. Bár ez a mondat önmagában értelmezhetetlen… Egy elit csapatnak a meccs egyetlen periódusa sem jelenthet megoldhatatlan problémát. Szóval várjuk a következő szezont.
Real BetisOP: 5,9)
Gratulálunk a Betisnek, kitartásból, lelkesedésből jelesre vizsgáztak ezen a meccsen. Az ő játékuk sem volt tökéletes, a félidők elején kifejezetten halványak voltak, de ezeket a lyukakat a Madrid nem tudta kihasználni. Ez a döntetlen rendkívül értékes a számukra, mert egy „elit” ellenféllel szemben sikerült későn pontot menteniük és ez erősítheti őket az európai helyekért folytatott harcukban.
A meccs embere – Andriy Lunin (OP: 7,4)
Nagyon sajnálom Lunint, mert szimpatikus játékosnak tartom, és korábban is említettem, hogy már igazán kijárna neki egy kapott gól nélküli mérkőzés. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a védései nélkül a Real Madrid nagy valószínűséggel vereséget szenvedett volna. A statisztikák három védést rögzítenek a nevéhez: volt köztük távoli lövés, közeli próbálkozás, valamint egy olyan helyzet is, amikor kiváló reflexekkel kellett hárítania. A kapott gólról nem tehetett, ott ismét több csapattársa hibája is kellett ahhoz, hogy a csapat két pontot veszítsen.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,0)
Egyszer Roberto Carlosról mondta valaki, hogy azért tartja a világ legjobb balhátvédjének, mert mindent meg tud csinálni azon a poszton – kivéve a védekezést. Nagyjából hasonló a helyzet Trent Alexander-Arnolddal is. Támadásépítésben kifejezetten hasznos, sőt, bizonyos szituációkban kiemelkedő, ugyanakkor a védekezése időnként komoly kérdéseket vet fel – ezt a begyűjtött sárga lapja is jól példázza. A beadásai továbbra is rendkívül veszélyesek, viszont ezen a mérkőzésen szokatlanul pontatlanul játszott az ellenfél térfelén. Igaz, a hibák egy része kockázatos, hosszú indításokból adódott, amelyeknél eleve nagyobb a hibalehetőség. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Real Madrid részben saját magának generál problémát ezzel a szerepkörrel. Különösen beszédes az a kép, amikor Trent szinte balettozik a pályán, miközben a kamera Carvajal rezzenéstelen arcát mutatja a kispadon.
Dean Huijsen (OP: 4,7)
Lunin után ő volt az, aki kiegyensúlyozott teljesítményt hozott ezen a meccsen a védelemben, nem is értettem miért kapta le a pályáról őt Abeloa. Kifejezetten nyugodtan tűnt, amikor nála volt a labda és többször fellépett a középpályára a labdával, zavart keltve a Betis soraiban. Kapura is veszélyes tudott lenni, a párharcait is döntően hozta, jól olvasta a játékot, a cseréje után a védelem érzhetően meggyengült.
Antonio Rüdiger (OP: 4,5)
Állítólag tárgyalnak vele egy évvel meghosszabbítandó a szerződését. Én már korábban írtam, hogy valamikor, hogy jobb lenne, ha menne. Ezt a kijelentésemet ezután a meccs után meg tudom erősíteni. Egy ilyen veterán belső védőnek stabilitást kellene hoznia a védelembe, de Rüdiger úgy tűnik ezt nem tudja megadni a csapatnak. Igen, megint volt egy rakat kereszt passz, ami feltolja az átlagát, de azért olyat is ritkán látni, hogy a hét hosszú indításából csak egy érjen célba. Ez nemcsak pontatlanságra, hanem rossz döntéshozatalra is utalhat. A meccs végén, azért biztos, ami biztos, megint meg akart verni egy Betis játékost, ezen a téren azt hiszem biztosan lehet rá számítani.
Ferland Mendy (OP: 4,2)
Mendytől elsősorban stabil védekezést várhatunk el, az offenzív játék sosem volt az erőssége, és akkor most nagyon óvatosan fogalmaztam. Ez a fajta egyoldalúság meg is látszott Vini játékán, aki nagyjából egyedül maradt a bal oldalon, nem is jött össze neki sok minden. Mendy – és nekünk, szurkolóknak – balszerencséje a 94. percben csúcsosodott ki, annál a védelmi bénázássorozatnál, amely az egyenlítő gól előtt volt. Egy ilyen mérkőzésen nem elég nagyjából rendben lenni; a kritikus pillanatot is túl kell élni. Se neki, se nekünk nem sikerült…
Fede Valverde (OP: 5,7)
Továbbra sem benne kell keresni a gyengébb madridi teljesítmény okát. Ha Lunin nem védett volna olyan látványosan jól, akkor én neki adtam volna a meccs embere címet. Labdával magabiztos volt, labda nélkül meg a jó helyezkedésével hívta fel magára a figyelmet, nem beszélve arról a futásmennyiségről, amely szinte minden meccsen az átlag fölé helyezi. Stabilitást, tartást ad a csapatnak, de a meccs végén, mint csapatkapitánynak, neki is felelőssége van abban, hogy most már nem először a Madrid utolsó pillanatos gólt kap.
Brahim Diaz (OP: 4,2)
Jaj, Istenem… Brahimtól egy nagyon visszafogott teljesítményt kaptunk, sikerült eléggé észrevehetetlenné tennie magát, amit jól mutat, hogy 36 labdaérintése volt 82 perc alatt. Nem voltak ritmusváltásai, nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, ami külön figyelmet igényelt volna a Betistől, így a csatárok életét sem tudta könnyebbé tenni. A cseréje teljesen indokolt volt, azt nem lehetett tudni, hogy ez miért nem történt meg korábban.
Jude Bellingham (OP: 5,2)
Én továbbra is hiszek benne, azt gondolom, hogy az ő fizikális aktivitása kell a Madrid középpályájára. A legtöbbet ütköző játékosunk, sokszor visszalép a középpályáról labdáért, ha kell, támad, ha kell, agresszívan védekezik. 78 labdaérintése volt, kifejezetten az aktívabb madridi játékosok közé tartozott. Az ellenfél kapuja előtt továbbra sem megy neki, ott hiányzik az a kicsi plusz, amelyből gólt szerezhetne, vagy gólpasszt adhatna.
Thiago Pitarch (OP: 3,6)
Szóval ő is egy fiatal játékos, ezért legyünk vele türelmesek, de nem először csinál olyan hibát a meccsen, amelyből az ellenfél közvetlen gólveszélyt alakít ki. Szerencsére Lunin tegnap jó napot fogott ki. Hiányzott a játékából a nyugodtság, a higgadtság, azért ez egy ilyen meccsen nem előny, azzal együtt, hogy a földön sok párharcot megnyert. Nem lenne helyes egy ilyen meccsből messzemenő következtetéseket levonni, de ez teljesítmény most nem erősítette meg a kezdőcsapatbeli helyét.
Vini Jr. (OP: 4,6)
Tipikus Vini-előadást láttunk. Egy rakatnyi rossz döntés, elhibázott csel, önző megoldások, nem kevés labdavesztés, diszkrét reklamálás, de valahogy csak odakeveredett egy gól a neve mellé. Támadásban ő volt a legveszélyesebb, de ez a teljesítmény – ismét – elmaradt attól, amit tőle elvárunk. Valószínűleg a szerződéshosszabbítás körüli matekverseny járt az eszében. Bár most rosszindulatú voltam…
Kylian Mbappé (OP: 4,3)
Most karcosabban fogom megfogalmazni a véleményemet vele kapcsolatban. Azt tudjuk róla, hogy nem védekezik. Bár itt megint leírhatnám, hogy ha kb. kéznyújtásnyira van tőle egy akció, akkor legalább csináljon úgy, mintha zavarni szeretné az ellenfelet, mondjon neki egy versrészletet, tegyen megjegyzést a hajviseletére, mindegy, csak próbálja megzavarni. De ilyen szinten sem megy. Ha viszont nem védekezik, akkor rúgja már be azt a rohadt labdát a kapuba, de ezen a meccsen ettől is viszonylag távol volt. Nekem egyébként bejönnek ezek a biciklicselek, nagyon látványosak, de… És még meg is sérült.
Cserejátékosok
David Alaba (OP: 4,0)
Feltételezhetően azért cserélték be, hogy stabilabb legyen a védelem, de ezt a feladatát nem igazán tudta ellátni. Egy sok csatát megélt belső védőtől vegytiszta döntéseket, határozott kommunikációt, jó helyezkedést várnánk el, ehelyett azt láttuk, hogy a becserélése után magára húzta a Madrid a Betist. Valószínűleg ez volt Alaba madridi létének egyik utolsó hattyúdala.
Manuel Ángel Morán (OP: 3,8)
Akkor került a pályára, amikor a mérkőzés már széteső fázisában volt a Real Madrid részéről. Nagy hibát nem követett el, de semmi pozitívumot nem tudott a meccshez rakni, ugyanakkor egy nagyon fiatal játékosról van szó, ne várjunk csodát tőle.
Eduardo Camavinga (OP: 4,3)
Ő is szenved a szezonban, mint malac a jégen, de talán ez a tegnapi meccs előrébb viszi abban, hogy újra formába lendüljön. Hát igen, mondjuk nem a szezon végén kellene ezt leírni. Volt több blokkolása, labdaszerzése, mind a négy párharcát megnyerte, de nem tudott olyan energiát a játékba vinni, ami a meccs végén elkerülhetővé tette volna az újabb Waterloot.
Gonzalo Garcia (OP: 3,6)
A beállás körülményei nem voltak ideálisak, mert a Madrid ekkor már inkább az előny megőrzéséért küzdött. Nem volt eladott labdája, igyekezett a frissességét kihasználva letámadni, mást nagyon nem lehet megemlíteni vele kapcsolatban.
Álvaro Arbeloa (OP: 3,6)
Ha és amennyiben volt némi esély arra, hogy Arbeloa maradjon az edző a következő szezonra, az most darabokra esett szét. Már ha volt ilyen elképzelés. Ismét nem tudott úgy beavatkozni a meccsbe, hogy ne kapjon a Madrid egy gólt az utolsó utáni pillanatban. Huijsen volt a stabilabb belső védő, de őt kapta le a pályáról, a helyébe lépő Alaba meg gyengébb teljesítményt nyújtott. Camavinga becserélése indokolt volt, mert bár Thiago Pitarch egy szimpatikus, fiatal játékos, de néha vannak hajmeresztő megoldásai. Az most már tendencia, hogy a végén leengedünk, illene erre valami megoldást találni a szakmai stáb részéről.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Deportivo Alavés (2– 1)
Ezzel a meccsel úgy voltam, mint az idei szezonnal: már nagyon vártam a végét.
Real Madrid (OP: 6,0)
A Real győzött, a Barca győzött, tehát semmi nem változott, és minden fordulóval egyre kevésbé érdemes elővenni azokat a matematikai esélyeket, amelyek megvalósulási esélye egyre kisebbek. Egy csalódást keltő szezon vége felé már akaratlanul a következő felé kacsingatunk: ki megy el, ki marad, hogyan áll fel a szakmai stáb. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy rengeteg ilyen kérdést lehet elővenni a Realnál: sok a formán kívüli játékos, nem igazán látszik, hogy a sok fiatal bevetése egy elképzelt stratégia vagy Arbeloa személyes döntése és akkor az ő sorsáról ne is beszéljünk. Maga a meccs közepesen pocsékra sikeredett, hogy nem lett teljesen az, az annak köszönhető, hogy Munuera játékvezető nem hosszabbított többet.
Deportivo Alavés (OP: 5,1)
Megérdemelnék a bent maradást, azzal együtt, hogy csak a Real Madrid dekoncentráltságának köszönhették a helyzeteiket, a góljukat. Védekezésben egységesek maradtak és jól zárták a területeket, különösen a széleken. Az átmeneteknél gyorsan próbáltak támadásba lendülni, ami több veszélyes helyzetet is eredményezett. Fizikálisan jól bírták a tempót, de a minőségbeli különbség végül kijött az eredményben.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 6,4)
Én benne éreztem ezen az estén a leginkább az akarást. Sok jó megmozdulása volt, néha olyan cseleket mutatott be, amelyek a hétvégi összefoglalókba kívánkoznak. A gólja szerencsés volt, kellett hozzá annyi, mint amikor hétvégén Magyarországon az összes lottón elviszik a főnyereményt. Gyorsaságával és mozgásával folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Összességében jó estéje volt, még ha a szurkolók nem is minden pillanatban fogadták őt kitörő lelkesedéssel.
Lunin (OP: 6,5)
Sokan a szemére vetik, hogy nem képes ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint anno Courtois ACL-sérülése idején, a 2023/24-es szezonban. Ugyanakkor nem Lunin az egyetlen játékos a keretben, aki ebben az idényben formahanyatlással – jobb esetben ingadozó formával – küzd. Ennek ellenére ez kifejezetten jó mérkőzése volt, négy olyan védéssel, amelyekkel komoly veszélyhelyzetektől mentette meg a csapatát. Bár kissé bizonytalanul kezdett, később stabilizálta a teljesítményét. Időnként határozottan rendreutasította a védelmet is, ami nem feltétlenül jellemző rá. A kapott gól előtt igazi flipperhelyzet alakult ki a kapuja előtt, amiért nem igazán tehető felelőssé. Ezzel együtt egy clean sheet talán már kijárt volna neki.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,1)
63 percet töltött a pályán, ezalatt 82 labdaérintése volt, ami kifejezetten magas aktivitást jelez a részéről. Játéka összességében vegyes képet mutatott: védekezésben ismét akadtak bizonytalan megoldásai, és több alkalommal is nehezen reagált az ellenfél gyors támadásaira, ami veszélyes helyzetekhez vezetett. Ugyanakkor labdával továbbra is megmutatta kreativitását és kiváló passzkészségét. Előretoltabb szerepkörben igyekezett aktívan részt venni a támadásépítésben, és voltak ígéretes megindulásai is. Bár nem nyújtott hibátlan teljesítményt, bizonyos periódusokban kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak.
Dean Huijsen (OP: 6,4)
Huijsen az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtotta a védelemben, több tisztázása és határozott közbelépése nyugalmat biztosított a hátsó alakzatban. Ahogy tőle már elvárjuk jó megindulásai is voltak, mélységből is igyekezett passzokat adni, bár ezek egy része célt tévesztett. Nem volt látványos, de rendkívül hatékony játékot mutatott, összességében a csapat egyik legjobbja volt.
Éder Militão (OP: 6,4)
Militão számára ismét rövidre sikerült a mérkőzés és sérülése újra aggodalomra adott okot. Bár hivatalos közlemény még nem érkezett, több forrás szerint a térdével nincs komoly probléma, legfeljebb izomeredetű gond merülhet fel, de még ez sem biztos. Már a pályán töltött ideje alatt is érezhető volt a jelenléte, amely stabilitást adott a védelemnek, hat párharcából négyet megnyert, ami jól mutatja hatékonyságát. Kiválása azonban egyértelműen megbontotta a hátsó alakzat egyensúlyát, a helyére beálló Rüdiger nem tudta ugyanazt a szintet hozni, és játéka kevésbé volt meggyőző.
Álvaro Carreras (OP: 4,8)
Ötös osztályzatot adtam neki, de azt kétszer is aláhúztam. Egyértelműen a csapat gyenge láncszeme volt ezen az estén – és nem először. Nehéz megérteni, mi történik vele, hiszen a teljesítménye rendkívül hullámzó, és nagy a különbség a két véglet között. Magyarán vagy a csapat egyik legjobbja, vagy éppen az ellenkezője. Az ellenfél több támadása is az ő oldalán futott, és többször mögé kerültek. Valószínűleg ő maga is érezte ezt, mert a támadásokat sem támogatta olyan intenzitással, mint korábban. Igaz, előtte Vinícius sem nyújtott kiemelkedőt, inkább rendre belefutott a védőfalba.
Fede Valverde (OP: 6,2)
Fede ismét hozta a szokásos hasznos, rengeteg futással összekötött játékát, mind védekezésben, mind támadásban segítette a társait. Vininek adott egy gólpasszt – bár szerintem az inkább csak passz volt, a gól teljes mértékben a brazilt dicséri. Jó helyen volt nála a labda, csak az ellenfél térfelén voltak sikertelen passzai, azok is döntően csines helyzetekben. Hasznos fogaskereke volt ismét a gépezetnek, de szívesen látnék már tőle egy sistergős-hálószaggatót….
Aurélien Tchouameni (OP: 5,9)
Tchouaméni játéka inkább visszafogott volt ezen az estén, ráadásul be is sárgult, aminek már akkora jelentősége talán nincsen. 4-4 párharca volt a földön és levegőben: a földön mindegyiket elvesztette, a levegőben mindegyiket megnyerte…. Védekezésben több labdát szerzett, labdakihozataloknál viszont nem mindig volt elég pontos. Eddig sem a látványos jelenetek jellemezték a játékát, ezen az estén ez a kijelentés abszolút igazolást nyert..
Jude Bellingham (OP: 6,5)
Nem ez volt a legjobb mérkőzése, ugyanakkor alkalmas lehet arra, hogy visszataláljon arra az útra, amelyet elvárunk tőle. Összesen 11 párharcba ment bele, amelyek közül hetet meg is nyert, ami kifejezetten jó arány. Ennek ellenére hiányoztak a játékából azok a villanások, amelyek egyébként meghatározzák a teljesítményét. Kevésbé volt kreatív és kevésbé pluszt adni a támadásokban. Lecserélésekor láthatóan nem örült a döntésnek. Lehet, hogy érdemes lett volna tovább a pályán tartani, hogy játékban maradva visszanyerje a ritmusát.
Arda Güler (OP: 6,3)
Kezdjük azzal, hogy adott egy gólpasszt. Bár, ha őszinték vagyunk annak az akciónak a végén, három olyan pillanat is volt, amikor a Gondviselés a hóna alá csapta a Real Madridot. Bár, ha nagyon őszinték vagyunk ugyanez elmondható az Alavés góljáról is. Igaz akkor Güler már nem volt a pályán. Güler az egyik legaktívabb támadó középpályás volt a mérkőzésen, emellett három kulcspasszt is elkönyvelhetett.
Vini Jr. (OP: 6,1)
Vini megint kapta az ívet rendesen a szurkolóktól és láss csodát ma kevésbé tűnt hisztisnek. Mindegy ebbe az utcába már ne menjünk bele, ki lett ez tárgyalva legalább százszor. Sokszor próbálkozott betörni a bal oldalon, ez ezen az estén nem nagyon jött össze neki, aztán inkább a tizenhatos előtt indult el befele és adta le valakinek a labdát. Volt amikor passzolnia kellett volna és cselezett, majd sűrűn elnézést kért mindenkitől. Utána lőni kellett volna a helyzetben, de ő akkor meg leadta a labdát. Lőtt egy gólt a Széna térről, az atipikus viselkedés nála, de megtarthatná ez a jó szokását. Szóval ez egy olyan vinis este volt…..
Cserejátékosok
Dani Carvajal (OP: 5,6)
Trent Alexander-Arnold helyére érkezett, nem meglepő módon és a kapott 27 perc játékidő egyáltalán nem számított kevésnek, ennek ellenére nem igazán tudta észrevehetővé tenni magát a pályán. Összesen 15 passzkísérlete volt, amelyek közül 14 hátrafelé irányult, vagy legfeljebb oldalirányú, biztonsági megoldásnak számított. Egyetlen kifejezetten előre irányuló indítása volt, az viszont az ellenfélnél kötött ki. Játéka nem adott érdemi lendületet a csapatnak, inkább a biztos, kockázatkerülő megoldásokat választotta. Ez az idény összességében csalódást keltő számára, kérdés, hogy 35 évesen képes lesz-e még megújulni, és visszatalálni korábbi szintjéhez.
Antonio Rüdiger (OP: 5,4)
Rüdiger beállása után igyekezett stabilitást hozni a védelembe, ugyanakkor a védelem összességében vele sem vált teljesen meggyőzővé. Nem vállalt felesleges kockázatot, inkább a biztos megoldásokat választotta. A 77. percben az eladott labdája után Lunin mentette meg neki a helyzetet és a végén az ő számlájára is került valami a góllal kapcsolatos események tekintetében.
Brahim Díaz (OP: 5,7)
Brahim Díaz beállása után érezhetően élénkebbé tette a támadójátékot, mozgékonyságával és cselezőkészségével több ígéretes akcióban is szerepet vállalt. Szűk területen is magabiztosan tartotta meg a labdát, ami segítette a csapatot a támadások felépítésében. Gyakran kérte a labdát, és igyekezett lendületet adni a játék ritmusának. Bár nem volt közvetlenül döntő momentuma, jelenléte egyértelműen érezhető volt a pályán.
Franco Mastantuono (OP: 4,5)
Ismét egy görcsös bizonyítási kényszer alatt elszalajtott lehetőség annak bizonyítására, hogy Real Madrid szintű játékos. Bár, amilyen gyengén muzsikál mostanában a csapat lehetne akár kezdő is az argentin.
Eduardo Camavinga (OP: 5,2)
Nem ez a teljesítmény fogja visszaadni az önbizalmát. labdavesztések, pontatlan játék, rossz döntések. Mi lesz veled Eduardo?
Álvaro Arbeloa (OP: 5,6)
A Real Madrid megszerezte a győzelmet, de a játék képe továbbra sem volt meggyőző. A kezdőcsapat összeállítása és a támadók szerepeltetése működött, hiszen a kulcsjátékosok döntötték el a meccset. Ugyanakkor a csapat szervezettsége, különösen védekezésben, több kívánnivalót hagyott maga után. A cserék vegyes hatást hoztak, nem mindegyik erősítette a játékot. A csapat játéka időnként szétesett, és hiányzott a kontroll, különösen a végén. Lehet, hogy vitát váltok ki ezzel, mindezek ellenére én megtartanám Arbeloát.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Bayern München (1– 2)
Kikaptunk, de nincs még lefutva a párharc. Majd meglátjuk a jövő héten.
Real Madrid (OP: 5,5)
Kikaptunk egy előzetesen is jobbnak tartott csapattól, de talán nem kell még mindent temetni. Én személy szerint a City elleni meccsek óta nem vagyok annyira pesszimista, de tény, hogy innét már nagyon nagy bravúr kellene a továbbjutáshoz. Láthattunk egyéni hibákat, labdavesztéseket amelyeket megbüntetett a Bayer, ezen a szinten ezek már nem férnek bele. A támadójátékban ugyan voltak egyéni villanások, de hiányzott az összhang és a következetesség, a helyzetkihasználás. Ha ezen lehet javítani és páran megrázzák magukat, akkor akár tovább is léphet a csapat, ha nem akkor ez a hajó is elúszik
Bayern München (OP: 7,6)
Tudtuk, hogy egy bivaly erős csapattal állunk szembe és a Bayern szervezettebb játékot is mutatott, különösen a kontrák és a letámadás tekintetében, amivel folyamatosan zavarba hozta a Real Madridot. Könyörtelenül kihasználták a hibáinkat, tudták, hol vannak a gyenge pontok és ott támadtak. Sokan korábban nagyobb arányú győzelmet, esetleges kiütést vizionáltak, ettől azért távol állt ez a mérkőzés.
MECCSEMBERE – Kylian Mbappé (OP: 6,3)
Kylian Mbappé volt a Real Madrid legveszélyesebb támadója ezen az estén. Gólt szerzett, és folyamatos veszélyt jelentett a Bayern kapujára. Jól mozgott a védők mögé, és egyéni erősségei többször is megmutatkoztak. Emellett kevés támogatást kapott a társaktól, valamint az ő villanása tartotta versenyben a csapatot.
Lunin (OP: 5,8)
Lunin alapvetően stabil mérkőzést hozott, több fontos védést (összesen ötöt) is bemutatott, amelyekkel meccsben tartotta a csapatot. Ugyanakkor a beadásoknál és a kijöveteleknél néha bizonytalannak tűnt. Régi vesszőparipám a labdakihozatal, amely sok esetben nem a csapat erőssége. Ilyenkor indokolatlanul sokat tartjuk játékban a kapust, és vagy egy rossz passz miatt kerül nehéz helyzetbe a csapat, vagy hajmeresztő megoldásokkal borzolják a szurkolók idegeit. Lunin is így vetette észre magát egyszer, amikor szűken passzolt Thiago Pitarchnak, ő pedig úgy adta el a labdát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az, hogy ebből nem lett gól, megint Lunin érdeme volt, aki hatalmas védéssel mentette meg a helyzetet.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,7)
Trent Alexander-Arnold az egyik legaktívabb madridi játékos volt, különösen támadásban. Remek beadásából született Mbappé gólja, ami a mérkőzés legfontosabb momentuma volt. Folyamatosan fellépett a támadásokhoz, jól használta a széleket, és kreatív megoldásaival hívta fel magára a figyelmet. Védekezésben viszont többször sebezhető volt, többször is mögé kerültek, bár ezt a gyengeségét eddig is ismertük vele kapcsolatban.
Antonio Rüdiger (OP: 5,9)
Antonio Rüdiger több párharcot is megnyert, de ezeket inkább levegőben tudta érvényesíteni. A védelem stabilitásának biztosítása az egyik fő feladata, de ezt sem tudta összességében jól megvalósítani. A Bayern gyors támadásai és mozgásai gyakran zavarba hozták. Többször rosszul reagált a presszing helyzetekre és a helyezkedése sem volt mindig pontos. Nem tudta igazán megfékezni a kulcsjátékosokat, különösen Kane-t.
Dean Huijsen (OP: 5,2)
Dean Huijsen fiatal kora ellenére több szituációban higgadtan játszott, és voltak fontos mentései is. Ugyanakkor a mérkőzés tempója és a Bayern intenzív letámadása őt is megviselte. Előfordultak helyezkedési hibák és bizonytalan döntések is a játékában. Volt egy látványos megmozdulása is, amely során gyakorlatilag a fél pályán átverekedte magát, de ebből érdemi helyzet nem alakult ki.
Álvaro Carreras (OP: 3,7)
Az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtotta a pályán ezen a mérkőzésen. Gyakorlatilag akkor játszották át, amikor csak akarták, és kevés emlékezetes, pozitív momentuma volt. Egy ilyen talán az volt, amikor a Bayern egyik támadása végén a gólvonalról rúgta ki az egyébként nem túl erős lövést. Többször is könnyedén verték meg egy az egy elleni szituációkban, főleg a szélen. A Bayern támadásai rendszeresen az ő oldalán futottak, ami valószínűleg nem volt véletlen. Támadásban sem tudott érdemben hozzájárulni a játékhoz.
Thiago Pitarch (OP: 4,2)
Thiago Pitarch nem tudta felvenni a mérkőzés ritmusát és többször elvesztette a labdát. Kevés kreatív megoldást mutatott, és nem tudott igazán kapcsolódni a támadásokhoz. A középpálya stabilitásához ő sem tudott sokat hozzáadni, a Bayern játékosai rendre fölé nőttek ebben a zónában. Lecserélése teljesen indokolt volt.
Arda Güler (OP: 5,5)
Arda Güler a Real Madrid egyik legjobbja volt ezen az estén, bár a vele szemben megfogalmazott elvárások és kritikák valószínűleg más képet festenek róla. Technikailag átlag felettit nyújtott, nyomás alatt is jól tartotta meg a labdát. Kreatív, okos megoldásai a csapat egyik fő erősségét jelentették a támadásokban. Bátran vállalkozott és sokszor jól döntött. Teljesítménye mindenképpen pozitívum volt egy alapvetően gyenge csapatjáték mellett.
Fede Valverde (OP: 6,0)
Valverde ismét hatalmas munkát végzett, rengeteget futott és sokat segített védekezésben. Jól zárta a területeket és próbálta stabilizálni a középpályát. Támadásban viszont kevésbé volt hatékony, nem tudott igazán veszélyes lenni. A Bayern erős nyomása ellen ő sem tudott dominálni. Stabil volt ismét, de ez elmaradt az elmúlt hetek kiemelkedő teljesítményétől.
Vini Jr. (OP: 4,7)
Vinícius Jr. messze elmaradt a megszokott szintjétől, sok hibával játszott. Gyakran veszítette el a labdát – bár ez annyira nem testidegen tőle. A gond akkor van, ha a labdavesztésből veszélyes kontrákat indítot az ellenfél, amire ezen a meccsen is volt példa. Nem találta az összhangot a támadótársaival, döntései sokszor rosszak voltak, és nem tudott igazán veszélyt teremteni. Egyértelműen gyenge teljesítményt nyújtott a képességeihez képest.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 5,9)
Igyekezett friss lendületet hozni a támadásokba, volt néhány ígéretes megindulása és egyéni próbálkozása.
Jude Bellingham (OP: 6,6)
Bellingham csereként beállva pozitív hatással volt a játékra. Stabilabbá tette a középpályát, tempót és lendületet hozott a mérkőzésbe. Rövid idő alatt is érezhető volt a jelenléte, lehet érdemes lenne végre a kezdőben is számolni.
Éder Militão (OP: 6,2)
Éder Militão beállása után javult a védekezés stabilitása., jó ütemben avatkozott közbe több szituációban. Hasznos és biztató visszatérés volt ismét.
.
Álvaro Arbeloa (OP: 4,7)
Én semmiért nem hibáztatom ezen a meccsen Arbeolát, amit lehetett kihozott ebből a keretből, ebből a formából. Jó eséllyel a döntetlenre lett volna esélyünk, nyomott is a csapat, de nem sikerült egalizálni az eredményt. A három csere lendületet és stabilitást vitt a játékba, időben is történtek a cserék, szóval, ahol lehetett ott jól belenyúlt a meccsbe.
Egytől egyig: RCD Mallorca – Real Madrid (2– 1)
Egy újabb gyötrelmes vereség a megszokott koreográfia szerint egy kiesés ellen küzdő csapat ellen.
Real Madrid (OP: 3,0)
Arbeola mondhat bármit ez hajó nagyon elúszni látszik. Nyilván neki tartani kell a lelket a csapatban, de ez a bajnokság nagyon messze került tőlünk. A kérdés természetesen az, hogy volt-e egyáltalán egy ilyen hullámzó szezonban esélyünk a győzelemre, de ez egyre inkább elméleti kérdéssé válik. A mérkőzés menete szinte megszokott volt, kezdve azzal, hogy egy kiesés ellen küzdő csapattól kaptunk ki. Helyzeteink voltak, de nem sikerült kihasználni őket, jó pár játékosunk ismét nem állt rendelkezésre, vagy már a keddi meccsre pihentette őket az edző és megint akkor kaptunk gólt, amikor már nem volt idő a korrekcióra. A válogatott szünet előtti forma odaveszett, ha van tényleg tartása a csapatnak azt kedden tudja megmutatni.
RSD Mallorca (OP: 6,3)
Az Atlético négy megnyert bajnoki mérkőzéssel a háta mögött érkezett a Bernabéuba, de szerencsére ez a sorozat most megszakadt. A következő meccsükön viszont akár javíthatnak is a statisztikájukon, hiszen a Barcelona ellen lépnek pályára – ráadásul hazai környezetben. Az a találkozó sok mindent eldönthet a bajnoki versenyfutás szempontjából. Most vissza is csúsztak a dobogóról, és reálisan inkább a Villarreal elleni harc maradhat számukra. Nem számítottunk könnyed, barátságos mérkőzésre, és nem is azt kaptuk: keményen játszottak, küzdöttek becsülettel, de ezen az estén a Real Madrid bizonyult jobbnak.
A meccs embere – Éder Militão (OP: 5,9 )
A mérkőzés talán egyetlen pozitívuma az ő visszatérése volt, több mint négy hónapos kihagyás után. Ezt emlékezetessé is tette egy gyönyörű fejesgóllal, emellett még egyszer veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. 31 percet töltött a pályán, és 20 passzából mindössze egy volt pontatlan. Nagyon kellett már ebbe a csapatba, de ennyi súlyos sérülés után az ember már semmit sem mer biztosra mondani. Bizakodjunk.
Lunin (OP: 4,3)
Én személy szerint nagyon kedvelem Lunint, nem is teszem felelőssé a sem a vereségért, sem gólokért és ezt nem szimpátia lapon teszem. Nem volt különösebben foglalkoztatva a mérkőzés nagy részében, de amikor kellett volna, nem tudott extrát hozzátenni. Nem ő volt a leggyengébb láncszem.
Trent Alexander-Arnold (OP: 3,3)
Engem kezd egy kicsit idegesíteni ez a srác. Rájöttem, hogy leginkább az zavar benne, ahogyan – már bocsánat – teljesen rezzenéstelen arccal hozza le a meccseket. Nem látni rajta az érzelmeket: hogy ideges lenne, hogy dühös, hogy esetleg bántaná, ha az ő hibájából kap gólt a csapat. Csendben rágózik, talán egy kicsit intenzívebben, mint máskor, de valahogy nekem ez nem fér bele abba a képbe, amit egy spanyol csapatról elképzelek. Ezen a meccsen megint kétarcú volt a teljesítménye. Támadásban még akadtak értékelhető megoldásai – adott is egy gólpasszt –, de védekezésben ismét komoly hibákat követett el. Lehet, hogy rosszul tudom, de mintha ő védő lenne…
Dean Huijsen (OP: 3,6)
Ahogy elnéztem, itt komoly különbségek lesznek a saját és a szurkolói pontszámok között. Én Dean játékát a jobbak közé soroltam: meglepően érett teljesítményt nyújtott. Nyugodt volt labdával, jól olvasta a játékot, és kevés hibával játszott. Egyike volt azoknak, akik tartották a szintet egy széteső csapatban. Tíz párharca volt, amelyek közül hetet megnyert. A sok visszapassz mellett számomra az is pozitív volt, hogy kisebb szerepet ugyan, de vállalt az előrejátékban is, többször feltűnt az ellenfél tizenhatosa előtt.
Antonio Rüdiger (OP: 4,0)
Egy olyan meccsen, ahol a védelem kapitulálása rántotta mélybe a csapatot, nem könnyű pozitívumokat találni, de ritkán látni olyat, hogy valaki nyolc fejpárbajból mind a nyolcat megnyerje. Ez ezen a mérkőzésen Rüdigernek sikerült – igaz, nem is fejesgólokból kaptuk a gólokat. Fizikálisan felvette a harcot Muriqival, és sok párharcot megnyert, ami nem kis feladat egy ilyen típusú csatár ellen. Többnyire stabil volt, de a védelem egészének szétesése őt is magával rántotta a végjátékban. Nem rajta ment el a meccs, de nem is tudta egyben tartani a hátsó sort.
Álvaro Carreras (OP: 3,4)
107 alkalommal ért labdába, ezzel kiérdemelte a madridi csapat legaktívabb játékosa címet. Kár, hogy ezt nem lehet bajnoki pontokra váltani. Hullámzó teljesítményt nyújtott: időnként jól kapcsolódott be a támadásokba, de védekezésben többször is bizonytalannak tűnt. Nem tudott stabil ponttá válni és úgy látszott a mérkőzés ritmusát sem igazán érezte.
Manuel Ángel Morán (OP: 3,1)
Eddig csak győztes meccsen játszott a Real Madrid felnőtt csapatában, most először érezhette meg a vereség ízét. Nem volt ez egy reménytelen teljesítmény, voltak ígéretes megmozdulásai, néhány jó passza és megindulása, de nem tudott tartósan hatással lenni a mérkőzésre, inkább kiegészítő szereplő maradt.
Aurélien Tchouameni (OP: 4,7)
Szokásához híven stabil, fegyelmezett teljesítményt nyújtott a középpályán. Jól szűrte az ellenfél támadásait, sok labdát szerzett, és igyekezett egyensúlyt adni a csapat játékának. Ugyanakkor támadásban ezúttal is kevésbé volt hatása, pedig ezt már szinte elvárjuk tőle. Nem tudta felgyorsítani vagy kreatívabbá tenni a játékot, holott a rutinja és a képességei ezt lehetővé tennék.
Eduardo Camavinga (OP: 3,5)
Kicsit „világtalannak” tűnt a középpályán, jó eséllyel versenyben volt a leggyengébb madridi teljesítmény – nem túl hízelgő – címéért. Talán a szokásosnál is több volt a pontatlan megoldása: rossz döntések és elveszített párharcok jellemezték a játékát. Nem tudta kontrollálni a középpályát, és gyakran inkább akadályozta, mint segítette a csapat játékát. Most, hogy többen is visszatérnek a keretbe, egy ilyen teljesítménnyel könnyen a kiegészítő játékosok közé szorulhat.
Arda Güler (OP: 3,6)
Ismét egy olyan mérkőzés volt, ahol megkapta a bizalmat, de nem tudott élni vele. Szinte teljesen eltűnt a mezőnyben. Kevés labdát kapott (mindössze 30 labdaérintése volt), és amikor igen, nem tudott velük érdemben mit kezdeni. Nem tudott ritmust adni a játéknak, és a váratlan megoldások is hiányoztak a játékából. A lecserélése teljes mértékben indokolt volt.
Brahim Diaz (OP: 3,1)
Hasznosan játszott és pontosan passzolt, kiharcolt egy büntetőt, de kapura nem tudott igazán veszélyes lenni. Én már régóta várok egy olyan „minden összejön” meccsre, ahol akár több gólt is szerez, de valahogy ez nem akar megtörténni, pedig minden képessége megvan hozzá. Mondjuk ilyen csatártársak mellett inkább az előkészítés az ő feladata, abban viszont nem rossz – lehet rá számítani.
Kylian Mbappé (OP: 3,8)
Nyomokban már emlékeztetett arra a predátorra, akit a szezon elején láttunk benne, de ezen a meccsen a befejezéseknél hiányzott a megszokott hatékonysága. Folyamatos veszélyt jelentett, jól mozgott, többször került helyzetbe, de gólt ezúttal nem szerzett – ebben pedig döntő szerepe volt Leo Románnak, a Mallorca kapusának. Az ő teljesítménye jól példázza a Real Madrid problémáját: megvannak a lehetőségek (hat kapura lövése is volt), de hiányzik az eredményes befejezés.
Cserejátékosok
Jude Bellingham (OP: 3,7)
Ő is tagja volt az első tömeges cserének. Beállása után próbált lendületet hozni, több energiát vitt a játékba, de nem tudta érdemben megváltoztatni a mérkőzés menetét. Inkább csak tüneti javulást hozott, ami a meccsen nem sok mindenre volt elég.
Vini Jr. (OP: 3,6)
Kapott egy bő fél órát, hogy változtasson az eredményen, de nem tudott érdemben beavatkozni a mérkőzésbe. Hiányzott belőle az a dinamika és áttörő erő, ami jó napjain jellemzi. Kevés veszélyt jelentett a szélen, ellenben ha reklamálni kellett, abban most is lehetett rá számítani.
Franco Mastantuono (OP: 2,7)
Ígéretes helyzetekbe került, jól mozgott, de a döntő pillanatokban nem volt elég pontos.
Thiago Pitarch (OP: 3,7)
Szokásához híven igyekezett mindent beleadni, de a lelkesedése ma nem tudott pluszt jelenteni a Real Madridnak.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,8)
Álvaro Arbeloa a mérkőzés után teljes felelősséget vállalt a vereségért, ami jól mutatja a hozzáállását, de nem oldja meg a csapat problémáit. A Real Madrid az első félidőben még kontroll alatt tartotta a játékot, a második félidőre azonban teljesen visszaesett. A csapat nem tudta fenntartani az intenzitást és a koncentrációt, ami döntőnek bizonyult. A cserék nem hoztak érdemi változást, így a meccs kicsúszott a csapat kezéből. Továbbra is visszatérő gond, hogy a csapat helyzeteket alakít ki, de nem tudja lezárni a mérkőzéseket. A támadójáték hatékonysága elmarad a várttól, miközben a védekezés kulcspillanatokban megbicsaklik. Persze nem kizárt, hogy Arbeloa már a keddi meccsre és a BL-re összpontosít, de akkor is kijelenthetjük, hogy ezen a meccsen tovább nőtt köztünk és a katalánok közötti különbség.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (3 – 2)
A birodalom visszavágott. Az őszi 2-5 után másodszor is legyőztük a matracosokat – ezúttal már egyértelműen értékelhető, meggyőző teljesítménnyel.
Real Madrid (OP: 8,1)
A meccsre készülve átolvastam az odavágó összefoglalóját. 2:5 – a 7. fordulóban ott és akkor visszatereltek minket a földre: egy hatalmas, megalázó vereséggel küldtek haza minket a matracosok. Aztán jött egy szépségtapasz, amikor egy fájdalmasan rossz meccsen, a spanyol Szuperkupa elődöntőjében 2:1-re megvertük őket. Érdektelen találkozó volt, ezért a revansnak most volt itt a helye és az ideje. Erős nyomással kezdte a meccset az Atlético, de ebből kiszabadulva a Real is igyekezett magasan letámadni az ellenfelet. A mezőnyben viszonylagos koncentráció jellemezte a játékunkat, de kapura egyáltalán nem voltunk veszélyesek. Eközben a városi ellenfél szorgalmasan rugdosta a játékosainkat, majd a 33. percben Lookman a jobb oldalunkon elfutva bolondot csinált a védelmünkből, és közelről gólt lőtt. A Real lényegesen többet birtokolta a labdát az első félidőben (65%), de ezt az előnyt nem sikerült gólra váltani. Megnyugtatóan hamar jött két gólunk a második félidő elején, de Molina elképesztő találata újra háromesélyessé tette a mérkőzést. A matracosok alaposan megrugdosták a Real játékosait (15:2-re „nyerték” ezt a mutatót), de igazán fájdalmas az volt, amikor José Luis Munuera Montero belenyúlt a mérkőzésbe, és kiállította Valverdét. Kemény fault volt, kétségtelen, de nem ért piros lapot. A VAR még segíthetett volna, de hát ő nem az a bíró, aki a világ előtt bohócot csinál magából, és visszavonja az ítéletét. Így utólag azt mondhatjuk: elbírta a csapat. Fede legalább pihen egy meccset, de így nagyon meleg volt a vége. A lényeg, hogy újabb kiemelt meccset hozott a csapat: volt tartása, volt elképzelése, és ezt a játékosok meg is tudták valósítani.
Atlético Madrid (OP: 6,3)
Az Atlético négy megnyert bajnoki mérkőzéssel a háta mögött érkezett a Bernabéuba, de szerencsére ez a sorozat most megszakadt. A következő meccsükön viszont akár javíthatnak is a statisztikájukon, hiszen a Barcelona ellen lépnek pályára – ráadásul hazai környezetben. Az a találkozó sok mindent eldönthet a bajnoki versenyfutás szempontjából. Most vissza is csúsztak a dobogóról, és reálisan inkább a Villarreal elleni harc maradhat számukra. Nem számítottunk könnyed, barátságos mérkőzésre, és nem is azt kaptuk: keményen játszottak, küzdöttek becsülettel, de ezen az estén a Real Madrid bizonyult jobbnak.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,3 )
Jó, legyen ő. Én nem estem hanyatt látványosan a játékától, de hát csak belőtt két gólt. Lehet rögtön relativizálni, hogy az egyik büntető volt, de azt sem olyan könnyű bevágni – erről pont ő tudna mesélni. A srác zsenialitása épp ebben áll: elténfereg a pályán, aztán egyszer csak megvillan, és eldönti a mérkőzést. Újból meg kell dicsérni, hogy egy fontos meccsen duplázott – úgy tűnik, van vér az ereiben, és nem lehet egykönnyen zavarba hozni.
Lunin (OP: 7,5)
Igazából a védéseivel nem volt gond – öt is volt belőle –, viszont akadt egy hajmeresztő hibája, amikor hátul csúnyán eladta a labdát – szerencsére utána javított és védte Álvarez lövését. Hiba lenne egy ilyen kihagyás miatt elmeszelni, mert egyébként teljesen jól látta el a feladatát. Én személy szerint majdnem olyan nyugodt vagyok, mint amikor Courtois véd. Kifejezetten higgadt alkat, talán néha túl higgadt is – érzelmek nagyon nem látszanak rajta. Mondjuk valami mosolyszerűségre gondolok esetleg, például amikor egy kis időre ő lett a csapatkapitány…
Dani Carvajal (OP: 6,6)
Állítólag Trent órájában lemerült az elem, és 20 percet késett egy hétközi edzésről, ezért pedagógiai okokból Carvajal kezdett. Lehet, hogy meglepte a döntés, mert – sajnos – nem alkotott maradandót a meccsen. Volt egy lövése, általában pontosan passzolt – leginkább hátra és oldalra –, és hát ott volt neki Lookman is… Csak úgy megjegyzem, hogy az első gólnál – amely Carvajal oldalán futott végig – a mi csapatkapitányunk valahol a pálya középső vonalának környékén tartózkodott, meglehetősen távol az eseményektől.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Az utóbbi időben több dicséretet kapott, mint kritikát, és az a vágyunk is megfogalmazódott, hogy talán a tartós formajavulás útjára lépett. Reméljük, ez valóban így van – ez a mérkőzés legalábbis ezt látszik alátámasztani. Rengeteg passza volt (95), amelyek jelentős része a támadó harmadban történt (44), ráadásul ezeknél kifejezetten jó passzhatékonyságot ért el (89%). Amikor a támadásokba is bekapcsolódott, szinte minden labdájával Vini oldalát kereste. Öt elvesztett labdája volt, de összességében ez egy magabiztos teljesítmény képét rajzolja ki.
Antonio Rüdiger (OP: 7,3)
Biztos pont volt hátul, annak ellenére, hogy én mindig érzem a játékában a hibázás lehetőségét. Pályára küldésének pszichés okai is lehetnek, hiszen a kiállása meglehetősen félelmetes. Szokás szerint halszálka mintában passzolt hátul, de több hosszabb, sikeres indítása is volt. Úgy tűnik, egyre jobban megértik egymást Huijsennel: a védelem tengelyét szilárdan alkotják, emellett a légi veszély ellen is jól működnek. Ha visszaemlékszünk az első mérkőzésre, ott éppen ez volt az egyik gyenge pontunk.
Fran García (OP: 6,8)
Az oldalán Giuliano Simeone játszott – aki egyébként a matracosok legjobbja volt –, így az ő semlegesítése volt az elsődleges feladata. Amúgy sem jellemző rá, hogy túlvállalja magát támadásban, és emiatt ezen a mérkőzésen sem várhattunk tőle sokat előrefelé. Ugyanakkor úgy tűnik, Arbeloa hatása rajta is érződik: voltak biztató megindulásai, és néha még egy lendületes cselt is bevállalt. Ha Carreras felépül, valószínűleg ismét a kispadon találja magát, de láthatóan élt a lehetőséggel, és szükség esetén lehet rá számítani.
Fede Valverde (OP: 8,3)
Csúcsformába lendült Valverde: megy, mint a gép, gólokat lő, eszméletlen mennyiségű futómunkát tesz bele a játékba, pontosan passzol, és ezen a mérkőzésen egy piros lappal is színesítette a teljesítményét. Hogy erről mi a véleményem, azt korábban már leírtam. Az mindenesetre érdekes, hogy pályafutása során kétszer állították ki, és mindkétszer a szeretett városi riválisunk ellen. A gólja üzenete egyértelmű: űzni-hajtani kell az ellenfelet, mert így hibára lehet kényszeríteni – aminek az eredménye akár egy gól is lehet.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,7)
Ezen a meccsen sem lehetett igazán fogást találni rajta: a középpálya tengelyében hatékonyan szűrte az ellenfél támadásait, miközben – rá jellemző módon – az offenzív játékból is kivette a részét. Több hosszú passzal próbálkozott, amelyek közül néhány pontatlan volt, de Tchouaméni összességében annyira hasznosan játszik, hogy emiatt nem lehet pálcát törni felette. Egy lövése és egy fejese is veszélyt jelentett az Atlético kapujára, emellett két kulcspasszt is kiosztott. Áldás ez az ember….
Thiago Pitarch (OP: 6,7)
Korábban óvatosan fogalmaztam vele kapcsolatban, hogy ne várjunk még csodát tőle, de ez a srác meccsről meccsre egyre jobban építi fel magát. Érdemes egy pillantást vetni a statisztikáira is: eddig nyolc mérkőzésen kapott lehetőséget a Real Madridban, ezek közül hetet megnyert a csapat. Ráadásul ebben benne van két Benfica és két Manchester City elleni találkozó is. Nem akarom kizárólag az ő érdemének beállítani a jobb szereplést, de az biztos, hogy komoly szerepe van benne. Meccsről meccsre elképesztő futómennyiséget tesz bele a játékba, és a pályán végzett „robotmunkájával” tehermentesíti a sztárokat, akik így eldönthetik a mérkőzéseket.
Arda Güler (OP: 7,0)
Ismét egy olyan mérkőzés, amely után a kritikusai hangosabban hallathatják a hangjukat, de szerintem a mi kis törökünk jól teljesített. A gól ezúttal valóban hiányzott a játékából, ugyanakkor két lövése is veszélyes volt. A 77 labdaérintésével az egyik legaktívabb játékos volt a pályán, ráadásul a passzhatékonysága is meghaladta a korábbi átlagát. Az is egyre inkább a védjegyévé válik, hogy sok párharcot felvállal – ezen a meccsen nyolcat –, amelyek közül négyet meg is nyert. Továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy egy nagyon fiatal játékosról van szó: a teljesítménye még bőven fejleszthető, és hosszú távon egy kiváló játékmester válhat belőle.
Brahim Diaz (OP: 7,5)
Hasznosan játszott és pontosan passzolt, kiharcolt egy büntetőt, de kapura nem tudott igazán veszélyes lenni. Én már régóta várok egy olyan „minden összejön” meccsre, ahol akár több gólt is szerez, de valahogy ez nem akar megtörténni, pedig minden képessége megvan hozzá. Mondjuk ilyen csatártársak mellett inkább az előkészítés az ő feladata, abban viszont nem rossz – lehet rá számítani.
Cserejátékosok
Jude Bellingham (OP: 6,0)
Egy bő negyedórát kapott, amikor már nagyon erős volt az Atlético nyomása. Ez idő alatt sok testi párharcot vállalt, és ezek többségét meg is nyerte. Jó volt újra a pályán látni, még ha sokak szerint a csapat rendszere nélküle jobban működik is. Volt idő, amikor a tenyerünkön hordoztuk – méltatlan a mostani bántás. Szerintem Arbeloa meg fogja találni a helyét a csapatban.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,2)
26 percet kapott, és talán ő volt az egyetlen csere, aki igazán értékelhetőt tett hozzá a játékhoz. Vinícius gólja előtt remekül indult meg, a passza is pontos volt, amelyet a brazil gólra váltott. Bár a passzpontossága összességében nem volt az igazi, mégis hozzá tudott tenni a mérkőzéshez – jó csere volt.
Kylian Mbappé (OP: 6,2)
ha nagyon akarunk valami pozitívumot találni, akkor az kiemelhetjük, hogy nem volt eladott labdája, meg néhány összecsapása sikeres olt, de gólhelyez közelébe nem került. Szépen kezdi elégetni azokat a statisztikákat ezekkel a meccsekkel, amelyek a szezon első felében felépített. Lehet jobb lenne megvárni a teljes felépülését és úgy bevezetni a szezon végén.
Eduardo Camavinga 16 percet kapott, amely idő alatt hét labdaérintése volt. Ebben a fázisban már elsősorban a labda megtartása és a védekezés volt a feladat, ezekből jól kivette a részét.
Carrerasnak nagyon kevés idő jutott, de már az is pozitívum, hogy ismét bevethető volt.
Álvaro Arbeloa (OP: 8,0)
Rendhagyó megközelítésben Arbeloa megjelenését úgy vezetném fel, mintha valahol a Men in Black filmek stílusa keveredne David Hasselhoff korai korszakára jellemző, ízléstelen dzsekikkel. De az ugatós kutyát sem érdekli mindez, ha a városi ős rivális ellen győz a csapatunk. Én személy szerint kezdek egy kicsit aggódni, mert az elmúlt négy meccsen olyan játékot és eredményt produkált a csapat, hogy kezdem megkedvelni ezt a fickót. Valamit tud Arbeloa a futballról: úgy tűnik, erős a taktikában, és a játékosokat is jól kezeli. Nem fél a fiatalok bevetésétől, és odáig fajult a helyzet, hogy Vini egy esetleges lecserélésekor már nem a telefonjához rohan, hogy egy fájdalmas posztban panaszkodjon a megaláztatásáról. Mindig mondják a szakemberek, hogy tavasszal kell igazán jól játszani. Lassan a sérültjeink is visszatérnek – legyünk visszafogottan optimisták.
(forrás: penamadrisdista.hu)
Egytől egyig: Manchester City – Real Madrid (1– 2)
Ezt a meccset csak a Real Madrid szurkolók élvezték. De mi nagyon.
Real Madrid (OP: 6,9)
Rendkívül hullámzó volt a mérkőzés: már az első percben betalálhatott volna a Real Valverde révén, utána viszont szinte levegőt sem kapott, akkora nyomás alá helyezte a City. Nem nagyon volt a Madridnál a labda, de érezhető volt, hogy ha nem kapunk gólt, ebből a szorításból ki lehet jönni. Aztán jött a büntető és a kiállítás, ami papíron akár el is dönthette volna a találkozót, de sejtettük, hogy a Manchester City nem teszi meg azt a szívességet, hogy a következő bajnoki fordulóra kezdjen koncentrálni. Dokuról tudtuk, hogy veszélyes játékos, de a csapat igyekezett duplázással enyhíteni ezt a veszélyt – ami nem minden esetben sikerült. A Real elsődleges célja a labdatartás volt, időnként hosszú passzsorozatokat produkálva, amelyeket a lelkes vendégszurkolók hangos ollézással jutalmaztak. Courtois cseréje sem zökkentette ki a csapatot, Lunin megbízhatóan hozta a bravúrokat. Az eredményt nézve ez egy nagyon sima párharc volt, és ne feledjük, hogy a Real a világ egyik legjobb csapatát ütötte ki. A két mérkőzés együttes mérlege abszolút pozitív, örömre és bizakodásra ad okot – reméljük, a csapatunk nem fog erre rácáfolni.
Manchester City (OP: 6,4)
Valahogy úgy fog a City történelmébe ez a meccs bevonulni, hogy az „elátkozott mérkőzés”. Nem sok minden jött össze nekik, hamar hátrányba kerültek és innét csak a kín és a szenvedés maradt nekik. Az első tíz percük életveszélyes volt, ha ott találnak egy gólt, akkor biztos másképp alakul ez a mérkőzés. A tizenegyes előtti szituációt nem is értettem, mert a büntető az százas volt, de biztos voltam a lesben, amit végül egy jobban kidolgozott vállizom miatt nem adtak meg a bírók a Real ellen. A Madrid okosan húzta az időt és tartotta magánál a labdát, alaposan kifárasztva ezzel a City játékosait. A végén már nagyon várták a sípszót, itt most véget ért az európai kupasorozat számukra úgy, hogy nem kis pofont kaptak a Real Madridtól.
MECCSEMBERE – Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Nekem ismét ő volt a meccs embere. Valami nagyon beérett ennél a srácnál, hihetetlen magabiztosság jellemzi a játékát, egyfajta elegancia, de ha kell kirúgja az ellenfél játékosát labdával együtt a stadionból. 11,5 kilométeres futó teljesítményével kiemelkedik a Real játékosok közül, kilenc párharcából hatot megnyert. Volt két kapura lövése és egy remek beadása, amelyet már Vini Junior sem tudott elrontani. Amikor nála van a labda az ember tudja, hogy az ott biztonságban van, onnét csak csapattárshoz kerülhet, ellenfél azt tőle el nem veszi.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Rögtön az elején szeretném megjegyezni, hogy nem értem a kapusokat miért nem rotálják legalább minimális szinten mostanában a Madridnál. Azzal teljesen egyetértek, hogy Courtois a világ legjobb kapusa, de Lunin sem nullkilométeres, bizonyított már eleget, lehetne bizonyos meccseken a belgát pihentetni, az ukrán kapusunkat meg játékban tartani. Courtois egy félidőt volt a pályán, ezalatt négy védése volt, de többször megtették neki a City a játékosai azt a szívességet, hogy ordító helyzetben még a kaput sem találták el, vagy a kapufa mentett. Reméljük a sérülése nem komoly.
Trent Alexander-Arnold (OP: 6,3)
Szűk területet játszott be, elsődleges feladata a jobb oldal lezárása volt, Doku semlegesítése. Valamikor volt egy lövése is, de az elkerülte a kaput, olyan érdemi esemény nélküli estéje volt a mi angolunknak. 8,8 kilométert tett meg a meccs folyamán, ennek 84%-a sétálás, kocogás volt.Nem sok sprintje volt egész meccsen, azok össztávja a statisztika szerint megközelítette a 100 métert….
Antonio Rüdiger (OP: 7,3)
Szerintem a meccs nagy része kifejezetten feküdt Rüdiger stílusának, a kissé lagymatag passzolgatásával, az édes semmittevéssel. A passztérképe az egy fenyőfára emlékeztett, ahogy középről jobbra-balra kb. 10 méteres passzokat osztott ki. Nem előre, oldalt. Az, hogy a meccs végén négy ember szedte le Guardioláról külön bájt ad a teljesítményének, nem tudom miért van szükség ilyenekre, jó esetben egy régebbi sérelem került elő.
Dean Huijsen (OP: 7,6)
Huijsen játéka az egyik üdítő színfoltja volt ennek a mérkőzésnek. Magabiztos volt, jól helyezkedett, nagyon sokszor hasznára volt a csapatnak a hosszú lába, a magassága a légiveszély elhárításában. Jó volt látni a higgadságát, hogy szinte minden esetben jól passzolt. Ezen az estén a mélységi, hosszú indításai nem ültek annyira, de például a 85. percben bemutatott keresztezése a 16-oson belül tanítani való volt. Ő az egyik olyan játékos, aki Arbeloa kezei alatt kezdi visszanyerni azt a formáját, amely miatt a Real Madrid leigazolta.
Fran García (OP: 6,3)
Az ő esetében nem az volt az érdekes, hogy végig a pályán volt, hanem, hogy egyáltalán bekerült a kezdőbe. Arbeloa alatt erre nem volt sokszor példa, de mivel Mendy begyűjtötte a szokásos sérülését, Carrerast meg nem játszatja a az edző, így neki nyílt meg a lehetőség. Egy viszonylag nagy győzelem után ne várjuk el a szélső védőtől, hogy élete legintenzívebb módján támogatja a csatárokat és ez ezen az estén is így volt helyes. Fran Garcia elsősorban a védekezésre koncentrált és ezt a feladatát megbízhatóan teljesítette.
Thiago Pitarch (OP: 6,7)
Én most egy kicsit nagynak éreztem neki a kabátot – azért ez nem az Elche szintje volt és most Doku személyében emberére akadt. Doku egyébként is a Real számára az egyik legnagyobb falat volt ezen az estén, de Pitarchot többször is erőből megverte, sajnos viszonylag simán. Az akarattal és a futómennyiséggel nem volt gond, viszont a City góljánál én komoly felelősséget érzek a részéről. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindössze 18 éves és nem is akárhol pallérozódik – ez mindenképp az előnyére válhat. Szerintem minden madridista szorít neki.
Arda Güler (OP: 7,2)
Én úgy éreztem, hogy Arda ma megbízható, szilárd oszlopa volt a Real Madrid játékának. Rengetegszer lépett vissza a labdáért, megbecsülte azt, nem szórta el. A játékában kifejezetten tetszik, hogy – kihasználva az alacsony súlypontját – éles irányváltásokkal rázza le magáról a támadóját és addig őrzi a labdát, míg biztos helyre nem adja azt. Volt két kulcspassza és néhány eladott labdája is, de az ő játékára a nagyobb rizikó felvállalása jellemző, mintsem a labdatartó passzolgatásnál. Gülert gyakran éri a vád, hogy gyengébb csapatok ellen még talán, de a fajsúlyosabb mérkőzéseken alul teljesít. A Manchester City ellen bizonyította, hogy erős ellenfél ellen is tud magas szinten játszani és az őt kritizálóknak mondanám, hogy ez a srác még csak 21 éves.
Fede Valverde (OP: 7,2)
Fede ma nem csillogott annyira, mint az elmúlt napokban, de a hasznossága megkérdőjelezhetetlen. Már az első percben komoly lépéseket tehetett volna a vérnyomásunk alacsonyan tartásáért, de elkapkodta az ordító helyzetet, és kimaradt a ziccer. Ismét bejátszotta az egész pályát, ugyanakkor érezhető volt, hogy egyik fő feladata Trent segítése volt. Nehéz olyan mutatót találni, amelyben kiemelkedőt nyújtott volna, de minden szempontból átlag feletti teljesítményt hozott – szóval ilyen egy „szürkébb” nap a csapatkapitányunktól.
Vini Jr. (OP: 6,3)
Rettenetesen haragszom Vini Juniorra. Az a bohóckodás, amit ezen a meccsen foci néven eladott, az több, mint idegesítő volt. Ezt a mérkőzést többször megnyerhette volna a Realnak, de valahogy sosem találta úgy el a labdát, ahogy abból gól legyen. Az xG értéke 2,56, amit majdnem el is ért, de itt annyi tuti helyzet volt, amiből illet volna többet bevarrni. Khusanov személyében emberére akadt, aki simán gyorsabb nála és a cseleit sem nagyon ette meg. Az, hogy még a látszatát is kerülte a védekezésnek, arról megint lehetne beszélni egy esős vasárnap délután teljes hosszában. Én már rosszul voltam amikor Mpabbé a pályára került, még egy pazar védőmunkájáról elhíresült emberünk álldogált elől. Szerencsére ekkor már a City rendesen ki volt véreztetve és elbírta ezt a terhet a csapat.
Brahim Diaz (OP: 6,9)
Nem mutatott rossz formát, azzal együtt, hogy a meccs végén tudta meg, hogy Afrika Kupa győztes lett marokkói válogatottként. Jól kihasználta a fürgeségét. A 38. percben, ahogy a 16-oson belül – nem merem leírni, hogy megalázta – elfektette Rúben Diazt, akin látszott, hogy nem ez élete legboldogabb pillanata. A helyzetből gól nem lett, de eléggé demoralizáló volt a City játékosok irányába.
Cserejátékosok
Lunin (OP: 8,0)
Én Lunint a 2023/24-es szezonban kedveltem meg, amikor Courtois keresztszalag-szakadása után végig védte az idényt. Akkor úgy éreztem, hogy igazságtalan volt, hogy a BL-döntőben nem őt játszatták, de végül az élet sokszor nem szimpátia alapján dönt. Egy nehéz meccsbe, nehéz helyzetben szállt be, és hibátlanul ellátta a feladatát. Három nagy védése volt, bravúrokat mutatott be, ha kellett, még fejjel is mentett – abszolút bizonyította a klasszisát.
Eduardo Camavinga (OP: 6,3)
16 percet kapott, sok mindenre nem volt elég, de többek között arra sem, hogy hibázzon.
Dani Carvajal (OP: 6,2)
12 perc jutott neki, sok dolga nem akadt, így valószínűleg nem ez a mérkőzés lesz a fordulópont abban, hogy formába lendüljön.
Kylian Mbappé (OP: 6,2)
Reméljük a játékhiány miatt játszott így, nem a sérülése akadályozta a jobb játékban. Nehéz lenne bármi érdemit kiemelni tőle, pedig 21 percet volt a pályán. A középső szektorban el alibizgetett, rontva ezzel az eddigi parádés gól/BL mérkőzés statisztikáját.
Manuel Ángel Morán (OP: 6,2)
Neki is egy kövér negyed óra jutott, viszonylagos aktivitást mutatott, hibázni nem nagyon hibázott.
.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,5)
Azt kell mondjam, mi szurkolók hajlamosak vagyunk gyorsan pálcát törni valaki feje felett, ugyanakkor legalább ilyen gyorsan meg is tudunk bocsátani. Arbeloa esetében én nem szeretnék egyik végletbe sem esni, de az tény, hogy a BL-ben a Real Madrid egy olyan ellenfélen jutott túl, amely ellen a párharc előtt nagyon kevesen adtak esélyt a csapatunknak – többek között én sem. Ehhez képest 5–1-es összesítéssel, kettős győzelemmel búcsúztatta a csapat a Manchester Cityt. Minden óvatosság mellett is úgy gondolom, hogy ennek már kell, hogy legyen hozadéka: csapatépítésben, hangulatban, formában és önbizalomban egyaránt. A csapatnak előre kell lépnie, ki kell lábalnia abból a nihilből, amely a szezon kezdete óta jellemzi a Real Madridot. Ebben Arbeloának kulcsszerepe van, és kíváncsian várom, mit tudunk felmutatni a Bayern München ellen. Ha rajtuk is sikerül túljutni, reális esélyt látok arra, hogy egy tisztességes bajnoki szerepléssel együtt ő maradjon a kispadon. Bár láttunk már olyat, hogy BL-győzelem után is elköszöntek egy vezetőedzőtől…
Egytől egyig: Real Madrid – Elche (4– 1)
Ez a mérkőzés végre adott a madridistáknak és nem elvett. És ilyen meccsből ez már a második volt a héten. Emberek mi történik itt?
Real Madrid (OP: 8,3)
Azt rögtön az elején leszögezhetjük, hogy több olyan esemény is volt, amely nyomott hagy a Real Madrid történelmében. Ott volt Arda Güler világvégéről berúgott gólja, amelyet valószínűleg hosszú évekig ronggyá fognak játszani a tévétársaságok és az internetes portálok. Többünknek talán ennél is jobban megdobogtatta aszívünket, hogy Álvaro Arbeloa egy fél csapatnyi fiatalt vetett be, akik nem csak a pályán voltak, hanem olyan teljesítményt nyújtottak, amelyet – valljuk be őszintén – az agyonfizetett felnőtt keret tagjaitól vártunk el, de nem nagyon kaptunk meg mostanában. A mutatott játék sok esetben hagyott kívánnivalót maga után, de valljuk be őszintén két irgalmatlan nehéz meccs között vagyunk, amelyből egyet ráadásul – a szezon legjobb teljesítményét mutatva – már abszolvált a csapat. Én már nem szeretnék semmibe semmit belelátni, de úgy tűnik mintha valami elindult volna, bár ilyen érzésem volt már korábban, vissza is esett a csapat.
Elche (OP: 4,9)
Akkor lett volna némi esélye az Elchének, ha a Real azt a lagymatag játékát hozza az egész meccsen, amelyet az első fél órában. Kezdetben még a labdabirtoklás tekintetében is jobbak voltak, de az első félidő utolsó harmadában kapott két gól alaposan helyretette az önbizalmukat. Nagy bajban vannak: ezzel a vereséggel bekerültek a közvetlen kieső zónába. Valljuk be őszintén, kevéssé valószínű, hogy hittek abban, hogy a Real Madrid ellen érdemben gyarapíthatják a pontjaikat. Az odavágón már megtréfáltak minket – legyen elég ennyi a mókából.
A meccs embere – Álvaro Arbeloa (OP: 8,6 )
Ez a hét arról szólt, hogy megszeressük Álvaro Arbeloát. Én játékosként nem nagyon kedveltem – szerintem sose volt Real képességű játékos – de edzőként egyre inkább el tudom fogadni. A City elleni meccs után méltatlan lenne bármi rosszat mondani róla, de ahogy itt becserélte a él Castillát, az egészen parádés. Nem nagyon szoktunk hozzá, hogy az utánpótlásból valaki felkerüljön, de Arbeloa bátor volt és meg merte húzni ezt a lépést. Rengeteg a sérült, a hiányzó nyilván ez egy kényszer szülte mutatvány volt, akkor is nagyot nőtt az edzőnk a szememben.
Thibaut Courtois (OP: 8,3)
Egy védése volt, az is már erősen a hosszabbításban, szóval az ellenfél támadói nem igazán tették próbára. A City elleni meccsen úgy tűnt, ráérzett a gólpassz ízére, mert jó párszor próbálkozott egy-egy hosszú labdával, ez most azonban nem jött össze. Legalábbis gól vagy gólpassz nem lett belőle. A labdakihozataloknál most is a Real Madrid szilárd bástyája volt, az, hogy ezzel néha pár embert a szívszélütés környéki állapotba hoznak, most ne firtassuk.
Fede Valverde (OP: 8,9)
Sikerült átmenteni a hétközi formából valamit erre a szombatra is, mind teljesítményben, mind a találatok tekintetében. Ha minden igaz, tavaly az egész idényben 11 gólt szerzett, most pedig három meccs alatt alatt ötöt. 58 percet töltött a pályán, ez idő alatt 36 labdaérintése volt, de valljuk be őszintén a belőtt gólok ellenére akadtak elég lagymatag időszakok ekkortájt, amelyek ebben a mutatóban jól visszaköszönnek. Volt két kulcspassza, szerepe volt – még ha csak mellékesen is – az első gólban, a másodiknál viszont már megkapta a főszerepet. Arbeloa szűk egy óra után le is hozta – teljes joggal –, bár talán több pihenő is kijárna neki.
Antonio Rüdiger (OP: 8,0)
A csapat bohóca erős meccset hozott le – úgy is fogalmazhatnék, hogy vegytisztát. Nem volt eladott labdája, rúgott egy fontos gólt – persze, melyik gól nem az, de az elsőt „bedarálni” mindig a legnehezebb –, többször is jól tisztázott, szóval most nem nagyon lehet ekézni a teljesítményét. Egyórányi játék után, egy jövőbeni fontosabb feladat miatt, valamint a sérülés elkerülése érdekében lecserélték. Helyesen.
Dean Huijsen (OP: 8,0)
Ha már a csatáraink kevésbé voltak veszélyesek kapura, akkor rúgassunk gólokat a belső védőkkel. Többször próbálkozott mélységi passzokkal, hosszú indításokkal és beindulásokkal – ez a játéka erőssége, ha olyan napja van. Hála Istennek, most olyan napja volt. A gólja nagyon szép volt, a gólörömét viszont nem értettem. Úgy tűnt, ő sem tudja, mit kellene csinálnia, de reméljük, lesz még ideje gyakorolni. Akár már a következő meccsen.
Fran García (OP: 7,2)
Szinte már el is felejtettük a nevét, olyan kevés lehetőséghez jutott Arbeloa alatt, mivel azonban ketten is kiestek előtte, bekerült a kezdőcsapatba. Valamivel offenzívabb volt a tőle megszokottnál, még talán kapura is lőtt, sőt egy gólpasszt is feljegyezhettünk a neve mellé. Beadni továbbra sem tud, de összességében elmondható, hogy élt a felkínált lehetőséggel: nem lógott ki a csapatból egy viszonylag jó meccsen.
Dani Carvajal (OP: 6,8)
Számomra ő volt ezen a meccsen a csapat leggyengébb láncszeme. Nehéz és fájdalmas ezt kimondani, de a teljesítménye nagyon messze volt attól, amiért Carvajalt megszerettük. Többször is belőtték mögé a labdát, így próbáltak fogást találni a Realon – általában sikerrel. Az is beszédes volt, amikor gyorsaságban kellett volna felvennie a párharcot a támadóval… nos, itt sem tudunk sok jóról beszámolni. Volt egy gyengécske lövése, amely a kaput sem találta el, és más offenzív megmozdulásról az ő esetében nem nagyon beszélhetünk. Nyilván rotációs okok miatt került be a csapatba, ráadásul számára kedvező módon egy gyengébb formában lévő ellenfél ellen, de ilyen teljesítmény alapján ebből így nem lesz se válogatottság, se világbajnokság. Attól tartok, még Real Madrid sem.
Eduardo Camavinga (OP: 6,5)
Végre ki tudták cserélni az amalgámos fogtömését, és játékra jelentkezett. Én személy szerint örültem, hogy a bal oldalon kezdett, Fran Garcíában nem bízom, de így ketten stabilan lezárták a bal oldalt. Meglehetősen szabadon mozgott, szinte az egész pályát bejárta, de döntően a két tizenhatos között igyekezett labdáért jelentkezni. 14 párharca volt, ebből 8-at megnyert – jó, ha van egy ilyen pitbull a pályán.
Thiago Pitarch (OP: 7,4)
A múltkor még hiányoltam belőle azt a különlegességet, amelyet állítólag Arbeloa lát benne, de ahogy egyre több percet tölt a pályán, úgy kezd érződni valami. Kezdjük azzal, hogy ez a fiú nyáron lesz 19 éves, tehát a rutin szót az ő esetében semmiképp sem vehetjük a szánkra. Ugyanakkor magabiztosságban, bátorságban, összességében a játékában egyáltalán nem tűnik ki negatív értelemben a csapatból. Az már egy kicsit beszédes, hogy kilenc párharcából csak egyet tudott megnyerni, de emiatt sem kell szégyenkeznie.
Vini Jr. (OP: 6,1)
Brahim Diaz (OP: 7,6)
Agilis, aktív játékot láthattunk tőle ezen a meccsen is, jó lenne ezt a formáját állandósítani. Különös kapcsolat alakult ki közte és Jesús Gil Manzano játékvezető között, mert utóbbi fejébe vette, hogy semmit nem fúj be Díaz javára, amivel alaposan megemelte a támadónk adrenalinszintjét. A 48. percben beírhatta volna a nevét a jegyzőkönyvbe a gólszerzők közé, de fölé trafált, aztán nem sokkal később ő is a lecserélés sorsára jutott.
Cserejátékosok
Arda Güler (OP: 8,3)
Nagyon akart ezen a meccsen, és minden (is) összejött neki. Azt azért tegyük hozzá, hogy a többiek a mérkőzéselőző kétharmadában már kivéreztették az ellenfelet, de az alatt a 32 perc alatt, ameddig a pályán volt, pár emlékezetes dolgot letett az asztalra. Nyolc párharcból hatot megnyert, 26 passzából csak egy volt pontatlan, és kiosztott két kulcspasszt is. Nekem teljesen mindegy, hogy 68 méterről vagy 70-ről vágta be a gólját – ez elképesztő volt. Történelmi pillanat volt, és az is szemet gyönyörködtető volt, ahogy ő és a csapattársai megünnepelték a találatot.
Gonzalo Garcia, Yáñez, Palacios, Manuel Ángel és Diego Aguado
Nem szeretném a srácokat külön venni – bár Garciát lehetne. Fiatalok, vagányok és nem tojták össze magukat. Olyan játékot tettek a pályára, amelyet a „nagyoktól” várunk, öröm volt nézni őket, reméljük, hogy a Real Madrid színeiben közülük többen komoly karriert futnak be.
Egytől egyig: Real Madrid – Getafe CF (0– 1)
Átélhettük még egyszer azt, amit a Celta ellen. Ez sem volt jó érzés.
Real Madrid (OP: 2,4)
Egy végtelenül elkeserítő estén vagyunk túl, amelyet nem könnyű feldolgozni. Nekem elsőre a Celta Vigo elleni hazai meccs jutott eszembe. Ott is szenvedett a csapat, aztán a gól után kialakult valami nyomásféle, de a vége megint nem a Real Madridról szólt. Korábban a meccsek vége, hátrány esetén, a mindent elsöprő győzni akarásról szólt és a csapat olyan történelmi fordításokat tudott véghez vinni, amelyekről azóta is kikerekedett szemekkel beszélnek az emberek. Most viszont arról szól a történet, hogy amikor már minden veszni látszik, a játékosok egy részénél elszakad a cérna: dumálnak, szabálytalankodnak, kiállíttatják magukat. Nagyon nincs rend a csapat háza táján; igazából ide egy kiadós nagytakarítás kellene. Magamban már össze is állítottam, hogy ki menjen (jó sokan), és ki maradjon (jó kevesen), de ezt most elengedtem, hiszen előbb ezt a szezont kell túlélni. És még valami. El nem tudom képzeli mennyi ideig locsolták a pályát, de szörnyű volt nézni, mennyit esnek-kelnek a Real játékosai.
Getafe CF (OP: 5,1)
A 11. percben volt a Getafénak egy nagy helyzete, aztán a következő jegyzetem már a 37. percnél született: már akkor húzták az időt. Aztán a 39. percben betaláltak. Jó lenne ilyenkor méregből belerúgni egyet az ellenfélbe, és azt mondani, hogy milyen ócska csapat, mert rúgtak, mint a tüzérló – de igazából nem ez lett a vereség oka. Nem is a Getafe tett meg mindent a győzelemért, inkább a Real Madrid tett sokat a vereségért. David Soria ihletett napot fogott ki, gratulálunk neki a meccs embere címhez.
A meccs embere – Aurélien Tchouameni (OP: 4,2 )
Neki adom a meccs embere címet, bár egy ilyen szörnyűség után nehéz jó szívvel kiosztani ezt a díjat a sok nívótlan teljesítmény láttán. Azért esett rá a választásom, mert a posztján adódó feladatokat ő oldotta meg a legjobban. 87 perc alatt 93 labdaérintése volt, ami komoly aktivitást mutat. Stabilan leütközte a támadókat, és a kapura is próbált veszélyes lenni, bár volt egy komoly hibája is, amiből lövéshez jutott az ellenfél. A csapat értékelésekor, az összkép alapján azok közé tartozik, akiknek nálam helye van a jövő évi keretben.
Thibaut Courtois (OP: 5,8)
Az ő szemszögéből idegőrlő lehetett a meccs, mert sok dolga nem volt. A bekapott gól egy jól eltalált süvölvény volt, így annyi feladata maradt, hogy nézze a csapat szenvedését. A végére nála is elfogyott a nyugtató: egy ütközésnél erősen felhúzta magát, ami – valljuk be – nem jellemző rá.
Fede Valverde (OP: 4,6)
Fedéről nehéz rosszat mondani, mert szívvel-lélekkel, alázatosan csinálja a dolgát. Ezen a meccsen sem volt ez másképp. Ha kellett, visszafutott negyven métert, hogy segítsen a védekezésben, ha kellett, a támadásszervezésben vette ki a részét. Volt két kulcspassza is, nem rajta múlott, hogy nem lett gól az akciókból. Ami belőle hiányzik, az a latinos temperamentum, a tűz, amit csapatkapitányként át tud adni a többieknek.
Antonio Rüdiger (OP: 3,4)
Nálam ő volt az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtó játékos. Már az előző meccsen is a frász kerülgetett attól, mennyire körülményes és lassú hátul. Volt olyan szituáció, amikor négyszer is megtolta maga előtt a labdát, mire nagy kegyesen továbbadta. A labdakihozatalban eddig is egy nagy nulla volt, és ez ezen a mérkőzésen sem változott. Amit a 25. percben művelt – amikor beletérdelt Rico arcába – az egy vegytiszta piros lap volt, ennél egyértelműbb esetet nehéz látni a pályán. Pláne VAR mellett. 110 labdaérintése volt, ezek 95 százaléka oldalirányú passz volt: teljesen haszontalan tili-toli. A Real szögleteknél folyamatosan befogja az ellenfél kezét és megy a pankráció. Még egyszer nem fújtak ezért büntetőt, annál többet kifele. A szezon végén mennie kell.
David Alaba (OP: 3,4)
Rüdigert már jól megekéztem, és ha nem is olyan mértékben, de Alabának is kijár a kritika. Körülményesek, lassúak, helyenként önveszélyesek voltak a belső védőink. Meg is sérült – Isten tudja, hányadik alkalommal. Eljárt felette az idő, és amennyi pénzt keres, azért akár két minőségi védőt is lehetne igazolni. A szívem mélyén azért sajnálom, hogy nem lesz több székemelgetés, de hát ez van: semmi sem tart örökké.
Álvaro Carreras (OP: 3,6)
Kapura nem volt veszélyes, de a játék többi elemében nem nyújtott rossz teljesítményt. 95 labdaérintése volt, ami elméletileg erős aktivitást jelez, de a hátsó alakzat annyit adogatta egymásnak a labdát minden offenzív gondolat nélkül, hogy ennek a számnak igazából nincs is érdemi információtartalma.
Arda Güler (OP: 4,1)
Nem adok neki magasabb osztályzatot, de azt a gyűlölethullámot sem tudom értékelni, ami felé árad. Ha csak a statisztikáját nézzük, ez nem volt alja meccs a részéről. Sajnos ezen a napon a Real Madrid előrejátékban méltatlan volt a habfehér mezhez, és ezen ő sem tudott változtatni. Nem ismerem a srác lelkületét, de biztos nehéz lehet feldolgozni ezt a helyzetet 21 évesen. Jó lenne egy öreg motoros a középpályán, aki segíti, támogatja, a szárnyai alá veszi a nehéz pillanatokban. De ugye nekünk már nem kellett egy aranylabdás klublegenda, aki kevesebb pénzért is hajlandó lett volna focizni, csak hogy a Real Madridban maradhasson. Ilyen az, amikor az ember saját magát lövi lábon…
Trent Alexander-Arnold (OP: 3,2)
55 percet töltött a pályán – ez éppen 55 perccel több annál, mint amit a teljesítménye indokolt volna. Trent Alexander-Arnold olyan képességű játékos kellene, hogy legyen, aki egyedül is színt képes vinni a játékba, de úgy tűnik, Madridban erre képtelen. Amit a pályán nyújtott, az inkább bágyadt lézengés volt, és azt gondolom, hogy vele szemben kezd drámaian elfogyni a türelem. Megint van egy jól fizetett játékosunk, aki vagy sérült, vagy csak ténfereg a pályán.
Thiago Pitarch (OP: 4,8)
Én még nem látom a játékában azt a fajta tehetséget, amelyről Arbeloa áradozik, de hát szegény edző szakmaiságát most sokan megkérdőjelezik, ráadásul ő még a szertárost is szuperlatívuszokban említi egy megalázó vereség után. Jó lenne már egy fiatalt beépíteni a tartalékcsapatból az első csapatba, kicsit emelné a lelkületünket. Ránk férne már valami ilyesmi…
Vini Jr. (OP: 3,0)
Gonzalo Garcia (OP: 2,4)
Egy Betis elleni mesterhármassal nem lehet kihúzni egy teljes szezont. Az ember igyekszik egy fiatal játékossal szemben a lehető legnagyobb türelmet tanúsítani, de ez már a sokadik olyan meccse Gonzalo Garcíának, amikor végig a pályán van, és alig lehet egyetlen értelmes megmozdulását is felidézni. 0 gól, 1 kapura lövés, 2 kulcspassz – ha így, egymás után soroljuk a számokat, akár még fejlődést is lehetne belelátni a játékába. Ha azonban nem szarkasztikusan fogalmazunk, akkor ez a teljesítmény egyszerűen édeskevés volt.
Cserejátékosok
Rodrygo (OP: 3,5)
Benne bízhattunk, hogy valami színt visz a támadásokba, de csodát ő sem művelt – sőt, nagyon messze volt ettől. A kapura is veszélyes volt, de ez a nap nem emiatt lesz élete egyik legsötétebb napja. Tudjuk már a diagnózist, és azt is, hogy csak nagyon sokára lesz újra hadra fogható. Jobbulást kívánunk!
Dani Carvajal (OP: 3,0)
Passzpontosságban hibátlan volt, de nagyon sok lényegi elem esetében sajnos meg kell állapítani, hogy ez a Carvajal már nem az a játékos, aki korábban a Real Madrid jobb oldalát erősítette. Talán a legszembetűnőbb a gyorsaságának megkopása: a csatárok gyakran egyszerűen elrohannak mellette. Ilyenkor marad a szabálytalankodás, a durva játék. Azt is a szemére vetem, hogy kevesebb energiát kellene – pláne csapatkapitányként – fordítania az ellenfél játékosainak „edukálására”. Egy esetleges műesés után nem szükséges húsz centiről beleordítani a másik fejébe a véleményünket; jobb lenne több energiát a fociba fektetni.
Franco Mastantuono (OP: 1,9)
Ámokfutás volt, amit művelt. Ha nagyon megengedőek vagyunk, ráfoghatjuk a bizonyítási vágyra, de rengeteg hibával játszott. Voltak helyzetei, és két kulcspassza is, de aztán, ahogy suttyó módon kiállíttatta magát, az mindent vitt.
Dean Huijsen (OP: 2,3)
Bejött, de mivel akkor már görcsösen előrefele ment mindenki keveset láttunk belőle.
Brahim Diaz keveset volt a pályán, ússza meg a mai értékelést.
Álvaro Arbeloa (OP: 1,8)
Az már biztos, hogy nem ő lesz minden idők legeredményesebb Real Madrid-edzője. Valószínűleg epizódszereplő marad a klub történetében, aki edzőként nem nagyon tudott igazán lényeges dolgot letenni az asztalra. Úgy látom, a szurkolók többsége őt hibáztatja, rajta veri el a port. Pedig egy ezer sebből vérző csapatot vett át, és a csodavárás ellenére most valójában hátrébb tartunk, mint Alonso alatt. Igyekszik frissíteni a csapatot, fiatalokat dob a mélyvízbe, belenyúl a meccsekbe, ha szükségét érzi és nyilvánosan senkit sem hibáztat semmiért – talán csak saját magát. Valószínűleg el is fogják hajtani a csapat mellől, amikor ennek eljön az ideje.
Egytől egyig: Osasuna – Real Madrid (2– 1)
Amennyire lelkesítő volt az előző két meccsen mutatott játék, annyira illúzióromboló volt az Osasuna elleni mérkőzés. Klasszikus, utolsó pillanatban kapott góllal ment el a találkozó – csak hogy még jobban fájjon.
Real Madrid (OP: 3,7)
A csapat összteljesítménye alapján nekem azonnal a Benfica elleni első BL-meccs jutott eszembe. Ha ott sikerül a legjobb nyolc között maradni, akkor nem kellett volna kedden pályára lépni, és biztos, hogy frissebb lett volna a csapat. Tompa, ötlettelen játék jellemezte a tegnapi napot, ráadásul az ellenfél brutális formában érkezett: az előző tíz meccséből mindössze egyet veszített el. A Real gyors, pontos játékkal kezdett, de ebben a szakaszban igazából egyik kapu sem forgott komoly veszélyben. Az Osasuna helyzetei rángattak vissza minket a valóságba: itt bizony egy kifejezetten kemény mérkőzés vár ránk. Az első, szabályos körülmények között szerzett gól egyértelműen visszavetette a csapatot, és úgy tűnt, a szünetben sem sikerült igazán felrázni a játékosokat. Sőt, a második félidő elején teljesen szétesettnek hatott a játék. Ekkor érkezett frissítésként Trent és Brahim, és velük együtt néhány formásabb akció is. Az egyikből meg is született a gól. Aztán jött a klasszikus nagy halál: miközben erőből próbáltuk kiharcolni a győzelmet, egy hazai ellentámadás végleg lezárta a meccset. A kivégzésünket jelentő találat akkor érkezett, amikor már érdemi idő sem maradt legalább az egyenlítésre.
Osasuna (OP: 7,2)
Jó formában, önbizalommal telve kezdte a meccset a hazai csapat, aztán volt egy negyedóra, amikor úgy tűnt, hogy a Real Madrid rákényszeríti az akaratát az Osasunára. Sikerült ezt a periódust átvészelniük, majd a félidő végén jött a büntető, amely lélektanilag a lehető legjobbkor érkezett számukra. Kedvezett nekik a Real ötlettelen játéka; különösebb gondot nem okozott nekik, leszámítva Vini akcióit, amelyekből időnként veszély alakult ki. Tökéletesen kihasználták az erősségeiket, és bár a végén talán szerencséjük is volt, teljesen megérdemelten tartották otthon a három pontot.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 5,5)
Kapta ívet rendesen már a meccs elején is; könnyen lehet, hogy ez a fajta nettó utálat végigkíséri majd a karrierjét. Ismét azon kevesek közé tartozott, akik megpróbáltak futballozni és végrehajtani a rájuk bízott feladatot. A valamirevaló Real-akciókban szinte mindig benne volt, bár a betöréseit a védők viszonylag jól kontrollálták. Ha sikerült is egy-egy beadása, középen nem igazán volt érkező: Mbappé ezen a meccsen nem volt érdemi partner a játékban, lövéseit vagy blokkolták, vagy elkerülték a kaput. A gólját nem kell különösebben magasztalni, de madridi szempontból messze ez volt a legszebb akció. Azért önmagát sem hazudtolta meg: ismét kapott egy sárga lapot reklamálásért. Nem egy bonyolult srác – könnyű kiismerni.
Thibaut Courtois (OP: 5,6)
Ezen a meccsen sem rajta múlt a győzelem, még akkor sem, ha a bíró befújt ellene egy büntetőt. Courtois valóban rálépett Budimirre, de a szándékosság teljes mértékben kizárható. Nem gondolom, hogy a büntető jogosságát meg kellene kérdőjelezni, bár ilyenkor óhatatlanul felmerül az ábrándos gondolat, milyen egyszerű lenne az élet VAR nélkül. Volt két hatalmas bravúrja, amelyekkel akkor még versenyben tartotta a csapatot; a második gól inkább Trent és Asencio számlájára írható.
Álvaro Carreras (OP: 4,8)
Nehéz lenne igazán éles kritikát megfogalmazni vele kapcsolatban, de nem tudta hozzátenni azt a pluszt a meccshez, amit az elmúlt két mérkőzésen láttunk tőle. A betömörülő védelem miatt szinte többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, mégis mindössze egy lövéssel jelentett veszélyt a kapura – azt is blokkolták. Érdekes megnézni a passztérképét, ahol a nyilak döntően hátrafelé vagy befelé irányulnak. Az „álmoskönyv” szerint ez általában azt jelzi, hogy az adott játékos kevésbé volt offenzív szerepben.
Fede Valverde (OP: 5,7)
Sokszor és mélyen lépett vissza a labdákért, és Carvajalnak is többször besegített. A betömörült védelem ellen mindössze egy igazán komoly megindulása volt, viszont az parádésra sikerült, és gól is lett belőle. Ezen a meccsen is becsülettel dolgozott, ami nagyjából annyit jelentett, hogy az ő teljesítménye talán egy árnyalattal világosabb szürke volt, mint a csapat összképe. Állítólag apróbb sérüléssel bajlódik, ezért nem lehetett végig a pályán.a.
David Alaba (OP: 4,7)
Huijsen kiesése után került be a csapatba, ami bennem némi aggodalmat keltett, de azt kell mondanom, hogy a csapat egyik legjobbja volt. Többször is a „régi” Alabát láthattuk: öles léptekkel odaért bárhova, határozottan tisztázott, és ha kellett, előre is fellépett, veszélyt jelentve az ellenfél kapujára. A játékában benne volt a gól is, kétszer próbálkozott – igaz, ennyi kísérlete Mbappénak is volt. Kevés igazán pozitívumot lehetne említeni a tegnapi mérkőzés kapcsán, de Alaba teljesítménye mindenképpen ezek közé tartozik.
Eduardo Camavinga (OP: 4,4)
A szokásos érzés kerít hatalmába, amikor Camavinga teljesítményére gondolok: nagyjából rendben volt, de semmi extra, semmi olyan, amire az ember igazán felkapná a fejét. Mondjuk – ha már Camavingát hoztam szóba – egy ember esetében ez még elmenne, de kis túlzással az egész csapat ugyanezt a szintet hozta. Volt egy remek keresztlabdája az ellenfél kapuja előtt, ám mivel nincs klasszikus középcsatárunk, a Real játékosai jobbára csak szemmel követték a beadást.
Raúl Asencio (OP: 3,5)
Ismét a kezdőbe került, valamit le is tett az asztalra, de bennem a második bekapott gól előtti performance marad meg. Egyrészt Ceballos pontatlanul passzolt, de talán nem annyira, hogy ha Asencio kicsit nyújtózkodik nem érte volna el. Aztán Raúl García de Haro előtt elfeküdt, mint a rohadt nád és mehetett is a kukába a meccs. Egyébként volt egy fejese, amit leshelyzete előzött meg, meg egy emberes lövése.
Dani Carvajal (OP: 3,8)
Hosszú idő után ismét a kezdőben találta magát egy bajnokin. Trent formáját tekintve ez talán meglepő volt, de a rotációval mindenképpen magyarázható a döntés. Hatvannégy percet töltött a pályán, és egy kifejezetten színtelen-szagtalan teljesítményt nyújtott. A statisztikái rendben vannak (például 100%-os passzpontosság, öt párharcból három megnyert), de semmilyen érdemi pozitívumot nem tudtam a neve mellé feljegyezni. Egy alkalommal egy labdavesztéséből az Osasuna helyzetig jutott, ahol végül Alaba blokkolta a lövést. A jegyzetemben ezután már csak annyi szerepelt: „Carvajal gyenge.” A játékában szinte minden meccsen benne van a lap, mert ha túljutnak rajta – ami mostanában nem különösebben nehéz, tegnap pl. Victor Muñoz párszor –, azonnal szabálytalankodik, ráadásul gyakran látványosan. Kérdés, látjuk-e még a régi Carvajalt, vagy mindenkinek jobb lenne, ha a menedzsere elkezdene potenciális lehetőségek után nézni az MLS-ben vagy esetleg valamelyik arab ligában.
Arda Güler (OP: 3,7)
Már most nagy pénzben le merném fogadni, hogy a vereség miatt dühös szurkolók jelentős része Ardát teszi felelőssé a meccs elvesztéséért. Méghozzá nem is kis arányban. Felmerült bennem a kérdés: azért nem tudta mozgatni a csapatot, mert ezen az estén nem voltak érdemi partnerei, vagy épp fordítva – azért nem voltak partnerei, mert rosszul szervezte a játékot? Egy betömörülő védelem ellen az irányítónak kulcsszerepe van: meg kell találnia azt az apró rést, ahová be lehet tenni a labdát, ki kell ugratnia valakit – és még sorolhatnánk a feladatokat. Ezekből azonban nem igazán láttunk sokat Gülertől. Volt ugyan egy süvítő kapuralövése, de az már kifejezetten fájó adat, hogy kilenc keresztlabdájából mindössze egy talált társat.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,5)
A posztjához köthető, kevésbé látványos, de annál hasznosabb munka ismét megvolt. Magabiztosan szűrte a támadásokat a védelem előtt, és egy szöglet utáni lövésnél kapura is veszélyt jelentett. A földön minden párharcát megnyerte (3/3), a levegőben pedig ötből hármat. A mentalitása példaértékű; többeknek is el kellene magyaráznia, miről szól a labdarúgás.
Kylian Mbappé (OP: 3,2)
Egy vesztes meccs után az ember mindig késztetést érez arra, hogy valakin – esetleg több játékoson is – elverje a port, és őt tegye felelőssé a vereségért. Mbappé ezen a meccsen jó eséllyel pályázhatna erre a szerepre, de a világbéke jegyében most inkább eltekintek ettől. Néhány említésre méltó mozzanat azért szerepel a neve mellett, de ez egyértelműen az idény egyik leggyengébb produkciója volt a részéről. A legszebb megmozdulása az a gól volt, amelyet les miatt érvénytelenítettek; a többi lövését vagy blokkolták, vagy szögletre mentették. Vele kapcsolatban továbbra is az idegeket borzolja a védekezés szinte teljes hiánya. Nem az az elvárás, hogy visszasprinteljen a saját tizenhatosáig, de ha az utolsó támadóharmadban elveszíti a labdát, legalább valamiféle nyomást gyakorolhatna a védőkre. Ez ezen a meccsen sem sikerült neki. További problémám a folyamatosnak látszó színészkedések. Nem vezet ez sehova, focizni kéne.
Cserejátékosok
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,4)
Elsőkörös csere volt, lett volna lehetősége mindkét kapu előtt, bár amikor a Real 16-a előtt rúgta fel az ellenfelét erősen borzolta a kedélyeket.
Dani Ceballos (OP: 2,6)
Nyolc perc pályán töltött idő elegendő volt neki, hogy elkövessen egy olyan hibát, amely gólhoz vezetett, ami pedig a mérkőzés elvesztését jelentette.
Brahim Diaz (OP: 4,1)
Talán ő tett a legtöbbet a cserék közül, de neki sem volt emlékezetes pillanata.
Gonzalo Garcia (OP: 3,3)
Amúgy sem arról híres, hogy olyan sokszor találkozik a labdával, tizenötperc alatt négyszer ért a labdába.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,8)
Most igazán kijut a jóból a csapatnak, hiszen a BL-ben való életben maradásért kell megküzdeni. Huijsen sérülése miatt a viszonylag mellőzött Alaba került a kezdőbe, de ő emberes produkcióval állt elő, ezzel a későbbiekben ténylegesen bővítheti a belső védő poszton bevethető játékosok számát. Carvajal csapatba való visszaépítése is újabb állomással bővült, bár pont a csapatkapitány tudta talán legkevésbé megállni a helyet. A 66. percben nyúlt bele először a mérkőzésbe, négyszer cserélt, de igazából senki nem tudott érdemben a meccshez hozzátenni. Tényleg az, hogy van hogy a cserék szinte sose jelentenek fordulópontot a Real Madrid mérkőzésein?