Meg kell tanulnunk ismét önfeledten örülni egy győzelemnek. Ez a mérkőzés egy jó kezdet lehet ehhez.
Real Madrid (OP: 8,4)
Nem szeretném ezt az eredményt relativizálni….., hogy ez egy gyenge formában lévő Monaco, akinél edzőváltás is volt, de úgy tűnik ez az edző sem innét megy nyugdíjba, meg, hogy egyik játékosuk amúgy is Bamba… Ez egy korrekt győzelem volt. Egy kevésbé vészterhes időszakban valószínűleg alaposan meg is ünnepelnénk — tegyük meg most is, mert ezt tényleg kiböjtöltük. Nem tudhatjuk, hogy ez csak egy fellángolás, vagy egy reményteljes történet első felvonása, de majd idővel okosabbak leszünk. Viszonylag hamar biztonságos helyzetbe került a Real, ami alapvetően rányomta a bélyegét a meccsre. Fontos volt ezen a mérkőzésen — ha már így alakult —, hogy az elmúlt időszakban szerzett sebek valamiféle gyógyírt kapjanak. Erre ez a találkozó tökéletesen alkalmas volt, úgyhogy köszönet a csapatnak, Arbeloának és az egész stábnak. Az elején a jobb oldalunk volt aktívabb Mastantuono és Valverde jóvoltából, aztán szépen beindult mindenki. Lehet, hogy csak én éreztem így, de egy idő után úgy tűnt, a csapat kifejezetten arra játszik, hogy Vini gólt lőjön. A meccs végén pedig már azt éreztem, hogy mindenki gólt akar — sőt, még hátul is csak a parádés mozdulatoknak volt helye, amiből Ceballos össze is hozott egy gólt a Monacónak. Maradt bennem egy kis hiányérzet: hiába lett a vége brutális KO, azért rúgattunk egy gólt az ellenféllel, és — ne tűnjek telhetetlennek — amikor a 63. percben 5–0 volt, én már valami egészen elképesztő végeredményt vizionáltam. De szomorúak azért nem vagyunk.
AS Monaco (OP: 4,3)
Az mondjuk nem kicsit lepett meg, hogy a Realban több francia játszott, mint a Monacóban. A hazaiak kicsit széteső csapat benyomását keltették és nehezen volt érthető, miért nyíltak ki ennyire. Azok a csapatok ugyanis, amelyek az utóbbi időben borsot törtek a Real orra alá, mind visszahúzódtak a kapujuk elé és kontrákkal próbáltak veszélyeztetni. Számomra az is csalóka volt, hogy – ha minimálisan is – a Monaco többet birtokolta a labdát, csak igazán kezdeni nem tudtak vele semmit. Lehet, hogy ezen a meccsen bennem tomboltak a kényszerképzetek, de úgy éreztem, a francia csapat játékosai mélységesen tisztelték Mbappét: nem nagyon bántották, inkább afféle nemzeti értékként kezelték a jelenlétét.
MECCSEMBERE – Vini Jr. (OP: 8,9)
Vini hatalmas esélyt kapott a Sorstól, talán elkezdheti magát visszakaparni a csapatba. Voltak visszatérő elemek a játékában, amelyek ki tudják akasztani a szurkolókat, de az, hogy négy gólban aktív szerepet játszott, azt különösebben nem kell magyarázni. Arbeloa úgy tűnik jól fogta meg a helyzetet, mert rögtön a kinevezésekor Vini mellé állt, játszatja, bíztatja. Egy jó Vinire szüksége van a Real Madridnak, a kérdés bennem úgy merül fel, hogy ezt a formát tudja-e állandósítani. Nem úgy indult, hogy itt valami parádé lesz a részéről, mert a továbbra is kifütyülte a közönség, de hamar jöttek a gólok és ez elvonta a publikum figyelmét. Vini ezen a meccsen egész kivételes teljesítményt tett le az asztalra: a gólokon, gólpasszokon kívül, hét kulcspassza volt, 86%-os volt hatékonysággal passzolt (ne feledjük döntően előrefele). Mondjuk az első félidőben előjött többször a koreográfia: befele cselezés két esetleg három védővel a nyakán, leveszti a labdát, szolid reklamálás. De ahogy a közönség is a játékkal kezdett foglalkozni, úgy Vini is a második félidőben, és jött is a parádé. Itt röviden megjegyezném, hogy a BL statisztikájában az aszisztok tekintetében Vini az első, hat gólpasszal. Azt még kiemelném, hogy okosan ünnepelte a gólját – nem csinált semmit – ebben a kényes helyzetben, minden a szurkolók felé tett megnyilvánulás könnyen visszavetheti a megbékélési folyamatokat. Már csak azért is, mert a 78. percben, amikor elvesztette a labdát és abból egy Monaco helyzet lett, lövéssel, nos akkor szórvány fütty hallatszott a lelátóról, pedig akkor már 5:0 volt.
Thibaut Courtois (OP: 7,9)
Courtois eljutott oda a szeplőtlen teljesítményeivel, hogy az ember már egy hibátlan, masszív meccsre nem is akar neki 8-ast adni. Védett ötöt, a gólt ugye Ceballos hozta össze, ebbe belekötni nagyon nem lehet. Akkor mondjuk kicsit elcsodálkoztam, hogy milyen passzpontossággal küldte ki a labdákat (88%). Aztán visszagondolva az öt védéséből volt bravúr is… Jó, akkor legyen kivételesen nyolcas.
Fede Valverde (OP: 8,1)
Nem először hangoztatom, hogy Fede a kedvencem, és egy kedvencet könnyű dicsérni — pláne, ha jól játszik. Két gólpassz alapozza meg a hasznosságát, de számomra az igazi parádé az, hogy az utolsó harmadban 19-ből 16 passza pontos volt. Mastantuonóval jól megértették egymást, és komoly nyomás alá helyezték a Monaco bal oldalát. Több megindulása is volt, távoli lövésre is elszánta magát — ezt a Fedét szeretjük igazán.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Ő is komoly ellentáborral bír már, én viszont látok benne fantáziát — azzal együtt is, hogy ezen a meccsen sem volt a toppon. Kifejezetten tetszik, hogy többször megiramodik előre és nem érzi szükségét annak, hogy oldalra és hátra passzokkal múlassa az időt. A fejjátékával ma nem volt gond, viszont a földön többször is megverték. Néha az volt az érzésem, hogy az ellenfél derekát többször ölelte át, mint ahányszor labdába rúgott… de jól csinálta, mert megúszta sárga nélkül.
Raúl Asencio (OP: 7,1)
45 percet kapott, meg másik 45 percet, amit nem kellett lejátszania. Nagy feladata nem volt az első félidőben, amit mégis elé vetett a sors, azt nagy biztonsággal megoldotta.
Eduardo Camavinga (OP: 8,0)
Én meglepődtem, hogy ő kezd a bal oldalon, de kicsit meg is nyugodtam. Ha Arbeloa ezzel a felállással azt akarta üzenni, hogy Fran García nem versenyképes megoldás az adott posztra, akkor nálam már beljebb van egy lépéssel az elfogadás útján. Camavinga nem először játszik itt, tudjuk, mire képes – és ezt hozta is. Kétségkívül a második gól előtti mutatványa égett bele az emberek agyába, de a 95%-os passzhatékonysága, az összes megnyert földi párharca (6), valamint a minimális labdavesztése (3) jól minősíti a teljesítményét.
Jude Bellingham (OP: 7,9)
Úgy tűnik, az ő teljesítményére is jó hatással van a közönség fújolása. Egy szép gól, összesen öt kapura lövés, 93%-os passzhatékonyság, 14/7-es párharcmérleg. Hétszer indított hosszan, és mind a hét labdája célba ért. Volt öt tisztázása, két közbeavatkozása is, szóval elég rendesen odatette magát. Némi talány volt a tegnap estében a gólöröme, de nem sokáig maradt titok: egy spanyol YouTuber azt állította róla, hogy „túl sokat iszik”, és állandóan éjszakázik, ő pedig ezt poénból kifigurázta.
Arda Güler (OP: 7,5)
Ma nem tudod annyival kiemelkedni a csapatból, mint a hétvégi bajnokin. Tette a dolgát tisztességgel, de ezen a meccsen nem volt az erénye a passzpontosság. A pontrúgásokat azért még mindig ő íveli be a legjobban a csapatból, lövéssel is próbálkozott alacsony hatásfokkal. Nála is érződik ez az „egy sima egy fordított” ritmus, épp fordított volt.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,7)
Nem igazán kell különösebben foglalkozni vele, mert összességében nem játszott rossz meccset. Leszámítva a 42. percet: előbb labdát szerzett, majd azon melegében el is veszítette, amiből egy ordas monacói helyzet alakult ki és Courtoisnak kellett hárítania. Alkotni az első félidőben volt lehetősége, amikor még védekező középpályásként láthattuk, majd Asencio cseréje után a védelem tengelyében nagyon nem kellett magát megszakítania a második félidőben. 96%-os passzhatékonysága volt, minden párharcát megnyerte, még egy kulcspasszra is jutott az erejéből.
Kylian Mbappé (OP: 8,8)
Jól érezte magát a pályán, gyorsan rúgott két gólt… na, itt azért álljunk meg egy pillanatra. Szóval 11 gólnál jár most a BL-ben, ami valami egészen elképesztő statisztika. Erre lehet építeni: az ember mindig várja, hogy na, most akkor vége lesz ennek a sorozatnak, de eddig még tart a varázslat. Ott tartottunk, hogy rúgott két gólt, és onnantól azért olyan drámaian már nem feszítette meg magát. Ami persze így nem igaz, mert volt egy nagyon látványos — hadd ne mondjam, teátrális — ötvenméteres visszafutása egy elvesztett labdája után. Kell a népnek a szórakozás.
Franco Mastantuono (OP: 8,0)
Ismét színes volt a játéka, mert a koromfekete haja ismét szőkébe váltott. De nem csak a haja miatt dicsérjük meg, ma kifejezetten veszélyes volt az ellenfél kapujára. Gólt is lőtt, volt további biztató kísérlete, a passzhatékonysága 95%-os volt – ebből az utolsó harmadban 7 volt és mind pontos volt – emellett több olyan akcióban benne volt, amelyből bár nem lett gól, de szemet gyönyörködtető volt. Most akkor statisztikailag kellene elemezni, hogy különböző hajszínek mellett milyen teljesítményt nyújt és innét könnyű dolga lesz az edzőnek.
Cserejátékosok
Dani Ceballos (OP: 5,8)
Így lehet meghalni a szépségben. Vagy azt is mondhatnánk, hogy a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el. Itt van ez a srác, akin azért ott van egy folyamatos bizonyítási kényszer: a teljesítménye hullámzó, sok szürke meccs mellé jut néha egy-egy emlékezetes produkció. Kap 45 percnyi lehetőséget egy féltérden lévő csapat ellen, lehoz egy viszonylag jónak mondható teljesítményt, aztán elkövet egy olyan hibát, amiért a grundon is kirakják a csapatból az idősebb srácok. Azért ne temessük: tanulni kell ebből. De ezt most nagyon elszúrta.
Dani Carvajal (OP: 6,2)
14 percet kapott, nem tudott hibázni abban a hét passzban, amelybe beletette a lábát. Nála inkább még a jelenlét a fontos, a játékpercek gyűjtése, erre ez a meccs tökéletesen alkalmas volt.
Fran García (OP: 6,0)
Kapott 14 percet azon a poszton, ahol akár egy teljes meccset is játszhatott volna. Lehet, hogy ezt most rosszul éli meg — pláne úgy, hogy Camavinga parádésan megoldotta a feladatot.
Gonzalo Garcia (OP: 5,7)
19 perc jutott neki, és nagyon szeretett volna gólt rúgni. Nem sokszor találták meg labdával, de az igyekezete mindenképp dicsérendő.
Dani Mesonak gratulálunk a pályára lépéséhez, sok sikert és sérülésmentes karriert kívánva neki.
Álvaro Arbeloa (OP: 8,1)
Ahogy korábban írtam Camavinga bal oldalon való játszatása bennem pozitív érzéseket váltott ki és az is, ahogy Vini ügyét eddig kezeli. A világon semmi értelme nem lenne itt mesze menő következtetéseket levonni, de ez azért nem volt rossz meccs. Úgy tudni Asenciot pihentetés okán hozta le, de már nagyjából mindegy is volt, mert hamar lőtávon kívül került a Real. Itt viszont megjegyezném – ismét – 45 perc után belenyúlt a meccsbe, ebben a szezonban ez nem nagyon volt jellemző az edzőnkre. Én továbbra is hangoztatom azt az életbölcsességet, hogy sok esetben egy csapat úgy játszik, ahogy azt neki hagyják, tehát a Monaco botladozásában benne volt a Real jó játéka is. Szóval vegyünk egy mély levegőt és nézzük meg mit sikerül ebből a teljesítményből a Villarreal ellen átmenteni.
