A Real Madrid korábbi kiválósága az AS munkatársával beszélgetett hosszasan, számos blancókat érintő témáról is.
Visszatértél Rosarióba, hogy bezárd a kört. Nosztalgikus érzés ez számodra?
Inkább örömöt érzek az utam és a pályafutásom miatt, valamint azért, hogy bejártam a világot.
Hat klubban játszottál, 145 meccsed volt a válogatottban, 37 trófeát nyertél, sok döntőben döntő szerepet vállaltál… A valóság felülmúlta a legszebb álmaidat?
Egyértelműen. Soha nem gondoltam volna, hogy mindez megtörténik velem. Az álmom addig terjedt, hogy a Rosario Central első csapatában játszhassak. Ami utána jött, az az áldozatvállalásnak és annak köszönhető, hogy mindig éltem a lehetőségekkel. Amikor jött egy lehetőség, „felszálltam a vonatra”, és az elvitt a világ különböző, fantasztikus helyeire.
Hazatértél, egy hatalmas gólt lőttél a legnagyobb derbin a Newell’s ellen, és bajnok lettél. Inkább hősnek érzed magad, mint futballistának?
Óriási megtiszteltetés a sajátjaim előtt megélni mindezt. Nem mindig adatik meg, hogy minden ilyen szépen alakuljon, ezért nagyon boldoggá tesz, hogy örömet szerezhettem a szurkolóknak és mindenkinek, aki hitt bennem. Azt éreztették velem, mintha soha el sem mentem volna. A valóság minden várakozásomat felülmúlta. Az, hogy élvezem a játékot és jól érzem magam a pályán, segített elérni mindazt, amit elértem. Egy hosszú karrier során falakat kell áttörni, mert nem mindig szép minden, de ilyenkor is menni kell tovább, hogy újra boldog lehess.
Szerény körülmények közül származol. Különösen büszke vagy arra, amit elértél?
Természetesen. A szüleimtől tanultam meg az áldozatvállalást, azt, hogy soha ne adjam fel és ne hátráljak meg. Sokszor ütköztem falba, de ettől nem törtem meg, hanem mentem tovább, és azt alkalmaztam, amit gyerekkorom óta tanítottak.
Az édesapád szénbányász volt, és ultimátumot adott, amikor 16 éves voltál…
Így van. Apámnak szüksége volt rám, hogy segítsek a munkában, mert fenn kellett tartani a családot. Az utolsó esélyt azért kaptam meg, mert anyám kérte. Ő mondta apámnak, hogy adjon még egy lehetőséget a futballra, hogy megpróbálhassam elérni az első csapatot. Ez januárban történt, az utánpótlás előszezonja alatt, és ugyanazon év végén már bemutatkoztam az élvonalban. Ott indult el minden.
Mit jelent számodra a Perdriel utca, amelyet régóta magadra tetováltattál?
Mindent. Ott kezdtem el igazán élvezni a futballt. A játék öröme onnan jön, hogy mezítláb játszottunk, és kövekből csináltunk kapukat. Ez teszi az argentin futballistát mássá: az a vágy, hogy abból éljen, amit szeret, egy grundról származó lélekkel.
Gyerekként kapus akartál lenni?
Igen, tetszett, de a bal lábam erősebb volt, mint a kezeim, úgyhogy előre mentem a pályán.
A 37 trófea közül melyik tett a legboldogabbá?
Mindegyik. Nem tudok választani. Vannak fontosabbak, mint a világbajnokság, de mindegyik egy egész év áldozatának jutalma volt. Ezért egyiket sem becsülhetem le.
Világbajnokság, U20-as vb, olimpia, Copa América, BL, bajnokságok… volt köztük érzelmileg különleges?
A 2021-es Copa América. 28 év után nyertünk újra a válogatottal, és ez felszabadulást jelentett számomra. Klubszinten sikeres voltam, de a válogatottal sokáig nem jött össze. Egy ilyen teher után Brazíliát legyőzni a döntőben, az én gólommal, pályafutásom egyik legszebb pillanata volt.
Messi 38, Modrić 40, Cristiano hamarosan 41 éves, és mind mennek a vb-re. Téged nem csábít a torna?
Nem arról van szó, hogy nem akarnék menni, hanem arról, hogy lezártam egy ciklust. Mindent elértem, amit szerettem volna, és jön egy fiatal generáció. A katari vb után már eldöntöttem, hogy lezárom, a srácok beszéltek rá az utolsó Copa Américára. Filmszerűen végződött, bajnokként. Ez volt az én pillanatom.
Lisszabonba érkeztél a családoddal, három évvel később pedig a Real Madridhoz igazoltál. Ez az egyik legnagyobb kihívás volt az életedben?
Igen. Lépésről lépésre éltem meg mindent. A harmadik Portugáliában töltött évemben robbant be igazán a játékom, és jöttek az ajánlatok Európa legnagyobb klubjaitól. Amikor megjelent a Madrid, nyilvánvaló volt, hogy nem mondhatok nemet. Ez a világ legnagyobb klubja, óriási megtiszteltetés volt. A klubszint csúcsára érkeztem.
Mourinhóval egyszerre érkeztél. Mit jelentett ő számodra?
Mindennél többet. Mou messze a legjobb, emberként és edzőként is. Mindent megadott nekem, örökké hálás leszek neki. Kiállt mellettem, még a 2010-es vb után is, amikor egyénileg nem ment jól, és támogatott, hogy mellette lehessek Madridban.
Milyen emléked maradt a Barcelona elleni feszült Clásicókról?
Csodálatosak voltak. Egy Clásico mindig különleges. A vb-döntő után a világon a legnézettebb meccs a Real–Barça. Ezek a meccsek nekem valók voltak, a világ szeme előtt. Kemény rivalizálás volt, ott minden megtörtént, de mindig szeretettel és büszkeséggel játszottam.
Mindenki Ramos góljára emlékszik a Décimában, de kevesen arra, hogy te voltál az MVP…
(Nevet) Így van. A futballban a gólok és az asszisztok maradnak meg. Nekem ez mindegy volt, büszke vagyok, hogy része lehettem annak a történelmi győzelemnek. Később jöttek újabb BL-győzelmek, de az különleges volt.
Ancelotti megváltoztatta a posztodat…
Carlo kiváló edző és ember. Soha nem hallottam senkit rosszat mondani róla. Egy nehéz időszakban is támogatott, amikor a távozásomról szóltak a pletykák. Megígérte, hogy talál nekem helyet a pályán.
És így is lett…
Az Osasuna ellen betett középre, gólt lőttem, és minden megváltozott. Többször megismétlődött, Ancelotti sok szeretetet adott, én pedig ezt a pályán próbáltam visszaadni.
Xabi Alonso csapattársad volt. Meglepett a menesztése?
Igen. Mbappé is mondta, hogy ez nem kudarc, hiszen csak a Szuperkupa-döntőt veszítette el a Barcelonával szemben. De a Madridnál a nyomás óriási, kevés a türelem. Ettől függetlenül nagyszerű edző.
A helyére Arbeloa érkezett. Látod benne Mourinho fiatalabb mását?
Edzőként nem ismerem. Játékosként jó srác volt, jó kapcsolatban voltunk. Nem kezdett jól, de korrigált, és úgy tűnik, jó irányba mennek a dolgok.
A BL-ben most mester és tanítvány találkozik. Merre húz a szíved?
Most középen marad (nevet). A Madrid szinte továbbjutott, a Benficának nehezebb, de nem tudok választani. Mindkét helyen boldog voltam.
Cristiano munkamorálja hatott rád?
Igen. Profi hozzáállásban messze ő a legjobb. Az, ahogy dolgozott és folyamatosan a legjobb akart lenni Messi mellett, óriási teljesítmény.
Te mindig elé helyezted Messit…
Mert Cristiano munkával lett az, aki, Messi viszont akár az öltözőben teázgatás is képes lett volna megmutatni azt az isteni adottságot, amit kapott.
Menotti Messit és Maradonát emlegette veled egy szinten…
Nagyon hálás voltam ezért, de nem voltam hozzájuk közel sem. Ők egy másik valóság. Gyönyörű bók volt, személyesen is megköszöntem neki.
Maradona volt a szövetségi kapitányod. Mit tanultál tőle?
Azt, hogy úgy játsszunk, mint otthon az udvaron. Hogy hozzuk ki magunkból a legjobbat. Azt mondta, a pálya olyan, mint az otthoni kert – ez felszabadított.
Most van egy fiatal argentin szélső a Madridban. Mit gondolsz Mastantuonóról?
Hozzám hasonlítják, de technikásabb és jobb cselező. Topjátékos. Kritizálták, amikor nem ment a csapatnak, ahogy Xabit is, de hatalmas jövő áll előtte.
Fájt elmenni a Madridból?
Igen, mert nem akartam. Azt mondták, Cristiano fizetését akartam, ami hazugság. BL-t nyertem, boldog voltam, Ancelotti sem akarta, hogy menjek, de James érkezése miatt én lettem az eladható.
Az akaratod ellenére?
Igen. Az utolsó napig maradni akartam. Játszottam a Szuperkupa első meccsén az Atlético ellen, a visszavágóra már nem neveztek, mert megegyeztek a Manchester Uniteddel a hátam mögött.
Manchester, majd PSG és Mbappé. Ő most a legjobb?
Igen. Évek óta a legjobbak között van, ma pedig a legjobb. Amint rátalált a játékára, megteremtette a különbséget a pályán.
Jön a Finalissima Spanyolország és Argentína között…
A két legjobb válogatott, de remélem, Argentina nyer. Fantasztikus döntő lesz, hasonló felfogású csapatokkal, sok labdabirtoklással.
Van fiatal játékos, aki lenyűgöz?
Mastantuono mellett Nico Paz. Óriási potenciál van benne, nagyon magas szinten játszik.
Madrid-szint?
Igen, abszolút. De a Madridban sok a jó játékos, és nem jó a padon ülni. A Comóban fejlődik, ott a helye most.
Edző leszel majd Paredesszel?
Biztosan. Előbb tanulok, várok rá pár évet, és majd együtt.
Mourinho lesz a követendő példa?
Önmagam akarok lenni. Játékosként sem akartam senkire hasonlítani, edzőként sem fogok. Azt akarom, hogy a csapatom belőlem fakadjon.
