A Real Madrid korábbi kiválósága a MARCA újságírójával beszélgetett a klubbal kapcsolatos témákról.
Ön szerint mi nyomott többet a latban Xabi távozásánál: az eredmények, az öltöző kezelése vagy külső tényezők? Az hiányzott, hogy önmaga maradjon, vagy inkább az intézményi támogatás?
Úgy gondolom, az eredmények és a klub bizalma volt a döntő. Ami az öltöző kezelését illeti: amikor valaki edzőként megkapja a felhatalmazást, abba a területbe senki sem szólhat bele. Ahogy senki nem avatkozhat bele az elnök vagy a felszerelésért felelős munkájába sem. Mindenkinek megvan a maga feladata a csapaton belül, és az öltöző kizárólag az edző hatásköre. Lehet ezt jobban vagy rosszabbul csinálni, de amíg el nem éri – vagy éppen nem éri el – a célokat, Xabit nem lehet megítélni, mert nem tudjuk, hogy sikerült volna-e neki. Ne felejtsük el, hogy még versenyben volt a Király-kupában, a LaLigában és nagyon is életben volt a Bajnokok Ligájában. Az egyetlen trófea, ami kicsúszott, a Szuperkupa volt, ráadásul frissen érkezett a klubhoz. Néha a klubok jó döntéseket hoznak, máskor viszont elhamarkodottakat.
Milyen jelekből lehet észrevenni, hogy egy öltöző nem működik megfelelően?
Egy olyan csapatnál, mint a Real Madrid, a legjobb fokmérő a Bernabéu. A Bernabéu ura annak, ami történik: megmutatja, hogy a közönség elégedett-e vagy sem. A projekt, amelyet Xabi decemberben elindított, nem állt össze igazán abból a szempontból, hogy a szurkolók elégedettek legyenek. Az eredményeknek nagy hatása volt, és egyértelmű, hogy az Atlético Madrid elleni eredmény különösen fájt a szurkolóknak. Ezért a szurkolók reakciói óriási hatással vannak, kollektív és egyéni szinten egyaránt, és ezt saját tapasztalatból mondom. Ez a fokmérő rendkívül erősen hat mindarra, ami nemcsak az öltözőben, hanem a következő mérkőzéseken is történni fog.
És mi az a legfontosabb ügy, amit Arbeloának azonnal kezelnie kellene, amikor belép az öltözőbe?
Vissza kell hoznia a kulcsjátékosok legjobb formáját, majd pedig nyerni kell. Más szóval, ha pozitív irányba akarják fordítani a dolgokat, akkor ez a folyamat győzelmekkel kezdődik: négy, öt vagy hat megnyert mérkőzéssel. Amikor jönnek a győzelmek – ahogy a Monaco és a Levante ellen történt –, a zaj is csillapodik. Onnantól kezdve lehet érvényesíteni a saját elképzeléseit, tudását, munkamódszerét és játékfelfogását. Ami az Albacete elleni meccset illeti: hogyan lehetne hibáztatni Arbeloát azért, hogy pályára küldött tizenegy játékost egy olyan csapat ellen, amely óriási lelkesedéssel játszott? Részben még örülök is a történteknek, mert az Albacete neveltje vagyok, és tudom, milyen boldogságot okozott számukra ez a győzelem. De ezek olyan helyzetek, amelyek egyszerűen megtörténnek, és nem lehet őket előre látni.
Ha most Ön lenne abban az öltözőben, mi lenne az, ami a leginkább aggasztaná?
Az, hogy Mbappé megsérül. (nevet) Félretéve a viccet – bár nagyon is ez a valóság a kulcsjátékosoknál –, Xabi Alonsónak nagyon komoly problémája volt, mégpedig az, hogy rengeteg sérülés sújtotta a védelmet. Amikor egy olyan csapat edzője vagy, mint a Real Madrid, rengeteg dolog befolyásolja a közérzetedet: hátsó sorban bekövetkező sérülések, annak megtalálása, hogy ki pótolja a kieső játékost, az, hogy az elöl játszók nem hozzák a legjobb formájukat – Mbappét leszámítva. Vinícius például nem hozta rendszeresen a legjobbját, bár voltak egészen kiváló mérkőzései. Bellingham, Rodrygo vagy Mastantuono sem állt igazán össze, bár igaz, hogy az utolsó meccsen Mastantuono kifejezetten jól teljesített. Emellett szükség van egy megfelelő szakmai stábra és a feladatok delegálására is. A Real Madridnál nem működik az, hogy „én döntök mindenről”. Úgy gondolom, az ilyen kluboknál – nemcsak Madridban, hanem Barcelonában, az Atléticónál vagy a Liverpoolnál is – delegálni kell a fizikai, a mentális, a taktikai és a stratégiai munkát. Elég csak megnézni, hogyan dolgozik stratégiai szinten az Arsenal. Sok tényező van, de mindenekelőtt arról szól a dolog, hogy a legnagyobb sztárok egóját táplálni kell.
Ön szerint Vinícius közelebb áll most a hosszabbításhoz a Real Madriddal, hogy Xabi már nincs ott?
Úgy gondolom, ez elsősorban a klub és a játékos közötti kérdés, bár az edző személye is számít valamennyire. Az én esetemben, tizennyolc évesen, amikor egy csapathoz kerültem, sok szakmai kérdést beszéltem meg az edzővel. Ezért elképzelhető, hogy Vinícius beszélgetni fog Arbeloával, hiszen hamarosan lejár a szerződése, de a klubbal is egyeztetnie kell, hogy Arbeloa lesz-e a jövő projektje, vagy van-e szándék váltásra, ha nem mennek jól a dolgok. Ezt a játékosnak figyelembe kell vennie, és itt jön be az is, hogy kik veszik körül, milyen tanácsokat kap. És arra is figyelni kell, hogy egy edző hogyan dönt, hiszen az utóbbi időben láttuk, hogy van olyan is, hogy egy tréner akár csak négy hónapig marad. Ez tehát nagyon személyes kérdés, az érzéseken múlik: jól érzi-e magát ott, értékeli-e a klubot, ahol játszik, megbecsüli-e a szurkolótábor. Ezek mind számítanak a döntésnél. És természetesen az is, hogy amikor a Madrid leteszi a szerződést az asztalra, az tetszik-e neki vagy sem. Ez így működik.
Olyan játékosról van szó, aki sok vita forrása is…
Ezek azok a döntések, amelyeket minden edzőnek meg kell hoznia: mik a klub értékei, és megéri-e. Ilyen vitákat már korábban is láttunk, nemcsak a Real Madridnál, hanem sok más klubnál is. Mérlegelni kell, hogy a játékos mennyire fontos futballszakmai és emberi szempontból. Ha egyensúlyban van a kettő, akkor megéri, de ha a pályán kívüli ügyek nagyobb súlyt kapnak, mint a futballteljesítmény, akkor már kevésbé. A végén azonban egy játékos esetében az a legfontosabb, hogy bármilyen személyisége legyen, bármennyire is excentrikus, teljesítsen a pályán. Ha nem nyújt megfelelő teljesítményt, akkor mindegy, hogy jó ember-e, és az is mindegy, milyen pozitív vagy negatív kapcsolata van a lelátóval.
