A klub korábbi játékosa a jelenlegi helyzet kapcsán mondta el véleményét.
A Liverpoolnál osztozott az öltözőn Xabi Alonsóval… Hogyan értékeli a Real Madrid idénykezdetét?
Nem nevezném katasztrófának, de az eredmények a nagy csapatok ellen erősen visszaütöttek. Az Atlético Madrid elleni meccs nagyon kemény ütés volt a Madrid számára. Ezután a Bajnokok Ligájában vereséget szenvedtek a Liverpooltól és a Manchester Citytől is, igaz, mindkét esetben minimális különbséggel. Az a futball, amit Xabi korábban a Bayer Leverkusennél megvalósított, itt nem igazán állt össze.
Úgy érzi, igazságtalanok voltak vele?
Nem tudom, igazságtalanok voltak-e Xabival szemben. Neki kellene elmondania, mit ígértek neki, miben egyeztek meg, és pontosan miről is szólt a projekt. Szerintem inkább magával a projekttel bántak igazságtalanul. Egy projekt egy vezetővel indul, és valaki meghozza a döntést, hogy ez a vezető egy adott személy legyen – ebben az esetben Xabi. Ezért úgy gondolom, nem volt korrekt döntés, hogy őt tették meg az idény maximális felelősévé.
Értem.
Engem nagyon meglepett az idény közbeni menesztése, főleg úgy, hogy még rengeteg minden forgott még kockán – ezért beszélek erről projektként. Én azok közé tartozom, akik szerint egy projektet az idény elején kell elindítani, és ha egy edzőt három évre szerződtetsz, akkor a projekt is három évre szól. Igaz, három év alatt sok minden történhet, de négy-öt hónap után ezt meglépni szerintem rendkívül elhamarkodott dolog. Ez nem csak a Real Madridra igaz, hanem bármelyik klubra. Ha az a döntés, hogy az edző a kirakatban álló vezető, és három évre szerződteted, az azt jelenti, hogy a projektet alaposan átgondolták és a sportvezetés részéről mindenki elfogadta. Az igaz, hogy a Madridnál nincs klasszikus sportigazgatóság, és egy ilyen klubnál talán kevésbé meglepőek az ilyen döntések, mert itt ezek a dolgok előfordulnak.
Ön szerint Arbeloa képes lesz kezelni az öltöző erős egyéniségeit?
Egy öltözőben mindig megtalálható mindenféle karakter. Kívülről azt látjuk, hogy Viníciusnak nagyon erős személyisége van, ami néha ütközik azzal a kultúrával, hogy „a pályán mutasd meg, amit tudsz”. Ugyanakkor az az érzésem, hogy jó a kapcsolata Arbeloával. Ha egy játékos jó kapcsolatban van az edzővel, akkor máris eggyel többen eveznek ugyanabba az irányba, amerre a tréner, és ez pozitív. Ráadásul úgy látom, hogy a többiek – a vezérek, mint Mbappé, aki a góllövő; Bellingham, akinek szintén erős a személyisége; Courtois és Rüdiger – mind jó viszonyban vannak a mesterrel. Én nagyon hiszek az olyan volt játékosokban, akiknek van karakterük, és az az érzésem, hogy Arbeloa ilyen. Más kérdés, hogy az elképzelt munkamódszer működik-e majd, de ezt végső soron inkább az eredmények döntik el.
Egy játékos viszont már nincs Madridban, Endrick önhöz hasonlóan Franciaországba ment játékpercekért. A Real Madridnak több lehetőséget kellett volna adnia neki?
A Madridban lehetőségekhez jutni nem könnyű, főleg akkor, ha előtted ott van Mbappé, akit normális esetben végig a pályán akarsz tudni. Ha én lennék az edző, azt szeretném, hogy a lehető legtöbbet játsszon. A többiek esélyei így csak cseppenként érkeznek. Nézze meg Gonzalót: szinte harcolnia kellett, hogy helyet találjon magának, és még így sincs biztos pozíciója. Endrick nagyjából ugyanebben a helyzetben volt, afféle harmadik számú opcióként. Szerintem a távozás volt a legjobb döntés – sőt, kicsit talán már későn is jött. Az idény elején már azt mondtam, hogy Endricknek azt kell tennie, amit más játékosok is tesznek ilyenkor: máshol játékperceket keresni.
Megérti a helyzetét? Ez lehet a jövője szempontjából a legjobb?
Nagyon fiatal, és elsősorban arra van szüksége, hogy játsszon, érjen, és megmutassa, hogy egy adott pillanatban majd lehet a Real Madrid csatára. Utána vissza kell térni Madridba, és megkapni azokat a lehetőségeket, amelyekről beszélünk – ami egyáltalán nem egyszerű –, majd villantani egy-egy megmozdulást vagy gólt, ami azt az érzést kelti a lelátón, hogy egy nagyon fontos játékos van előttünk. Szerintem jó döntést hozott azzal, hogy elment. Talán korábban kellett volna, de most, hogy a Lyonhoz igazolt, nagyobb reflektorfénybe került. Gólt is szerez, játszik, boldog – és ez a legfontosabb. Aztán majd eldönti, mit szeretne: maradni ott, ahol van, vagy visszatérni Madridba és újra megpróbálni, ami szerintem minden játékos vágya. Végső soron nincs a Madridnál nagyobb klub, így ha megkapod a lehetőséget, hogy vállalod-e ezt a kihívást, legalább meg kell próbálni.
Ön szerint Mbappé mellett is megférne Madridban?
Ketten együtt? Ehhez olyan edző kellene, aki kétcsatáros rendszerben játszik, vagy Mbappét kissé balra húzza – azon a poszton, ahol a PSG-ben szerepelt, bár ott most Vinícius van. Majd meglátjuk, hosszabbít-e Vinícius… Nyilvánvalóan az a sáv a brazilé. Ha minden így marad, és Mbappé továbbra is csatárként játszik, akkor olyan edzőre lenne szükség, aki beleszeret a 4–4–2-be. Marcelino például mindig így játszik, két támadóval. Ebben az esetben Endrick és Mbappé is elférne ugyanabban a csapatban, bár nagyon hasonló profilú játékosok.
Nem egyszerű.
Én inkább az egymást kiegészítő profilokat szeretem: egy klasszikus középcsatárt – mint amilyen én voltam –, és mellette egy olyan játékost, aki közel van hozzád, de nem tipikus befejező, mint Raúl volt. Olyan futballistát, aki érkezik, területet keres, és más típusú játékoshoz illeszkedik. Nekem az az érzésem, hogy Endrick és Mbappé nagyon hasonló típusok: rendkívül erősek, remekül lőnek, de nem azok a csatárok, akik a levegőben dominálnak és második lehetőségeket generálnak.
Ez elvezet Gonzalóhoz. Mennyire fontos egy ilyen játékos a Real Madrid keretének?
Rendkívül fontos. Az ilyen játékosok azok, akik dolgoznak, és nap mint nap rengeteget hozzátesznek, ami egy olyan csapatnál, mint a Madrid, alapvető. Elfogadják a szerepüket, a körülményeiket, a saját nevelésű játékosok közül jönnek, tudják, mennyire nehéz lépésről lépésre haladni, és tisztában vannak vele, hogy a fejlődés csak munkával, áldozattal, erőfeszítéssel és az esélyek megragadásával érhető el. Az ilyen játékosok megkönnyítik a döntéshozatalt, és mindenekelőtt minőséget adnak az edzéseken – ami sokszor majdnem olyan fontos, mint a meccsen mutatott minőség, csak az edzés láthatatlan.
Ezt kevésbé értékelik…
Mindannyian a meccseken látottak alapján beszélünk a Madridról, de nem vagyunk ott a mindennapokban, és ez rengeteg dolgot meghatároz: az edző helyzetét, a játékosokat, a cseréket… És ez kulcsfontosságú. Az az érzésem, hogy Gonzalo csak hozzátesz, hozzátesz és hozzátesz – folyamatosan.
