Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (3 – 2)

Real Madrid (OP: 8,1)

A meccsre készülve átolvastam az odavágó összefoglalóját. 2:5 – a 7. fordulóban ott és akkor visszatereltek minket a földre: egy hatalmas, megalázó vereséggel küldtek haza minket a matracosok. Aztán jött egy szépségtapasz, amikor egy fájdalmasan rossz meccsen, a spanyol Szuperkupa elődöntőjében 2:1-re megvertük őket. Érdektelen találkozó volt, ezért a revansnak most volt itt a helye és az ideje. Erős nyomással kezdte a meccset az Atlético, de ebből kiszabadulva a Real is igyekezett magasan letámadni az ellenfelet. A mezőnyben viszonylagos koncentráció jellemezte a játékunkat, de kapura egyáltalán nem voltunk veszélyesek. Eközben a városi ellenfél szorgalmasan rugdosta a játékosainkat, majd a 33. percben Lookman a jobb oldalunkon elfutva bolondot csinált a védelmünkből, és közelről gólt lőtt. A Real lényegesen többet birtokolta a labdát az első félidőben (65%), de ezt az előnyt nem sikerült gólra váltani. Megnyugtatóan hamar jött két gólunk a második félidő elején, de Molina elképesztő találata újra háromesélyessé tette a mérkőzést. A matracosok alaposan megrugdosták a Real játékosait (15:2-re „nyerték” ezt a mutatót), de igazán fájdalmas az volt, amikor José Luis Munuera Montero belenyúlt a mérkőzésbe, és kiállította Valverdét. Kemény fault volt, kétségtelen, de nem ért piros lapot. A VAR még segíthetett volna, de hát ő nem az a bíró, aki a világ előtt bohócot csinál magából, és visszavonja az ítéletét. Így utólag azt mondhatjuk: elbírta a csapat. Fede legalább pihen egy meccset, de így nagyon meleg volt a vége. A lényeg, hogy újabb kiemelt meccset hozott a csapat: volt tartása, volt elképzelése, és ezt a játékosok meg is tudták valósítani.

Atlético Madrid (OP: 6,3) 

Az Atlético négy megnyert bajnoki mérkőzéssel a háta mögött érkezett a Bernabéuba, de szerencsére ez a sorozat most megszakadt. A következő meccsükön viszont akár javíthatnak is a statisztikájukon, hiszen a Barcelona ellen lépnek pályára – ráadásul hazai környezetben. Az a találkozó sok mindent eldönthet a bajnoki versenyfutás szempontjából. Most vissza is csúsztak a dobogóról, és reálisan inkább a Villarreal elleni harc maradhat számukra. Nem számítottunk könnyed, barátságos mérkőzésre, és nem is azt kaptuk: keményen játszottak, küzdöttek becsülettel, de ezen az estén a Real Madrid bizonyult jobbnak.

A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,3 )

Jó, legyen ő. Én nem estem hanyatt látványosan a játékától, de hát csak belőtt két gólt. Lehet rögtön relativizálni, hogy az egyik büntető volt, de azt sem olyan könnyű bevágni – erről pont ő tudna mesélni. A srác zsenialitása épp ebben áll: elténfereg a pályán, aztán egyszer csak megvillan, és eldönti a mérkőzést. Újból meg kell dicsérni, hogy egy fontos meccsen duplázott – úgy tűnik, van vér az ereiben, és nem lehet egykönnyen zavarba hozni.

Lunin (OP: 7,5)

Igazából a védéseivel nem volt gond – öt is volt belőle –, viszont akadt egy hajmeresztő hibája, amikor hátul csúnyán eladta a labdát – szerencsére utána javított és védte Álvarez lövését. Hiba lenne egy ilyen kihagyás miatt elmeszelni, mert egyébként teljesen jól látta el a feladatát. Én személy szerint majdnem olyan nyugodt vagyok, mint amikor Courtois véd. Kifejezetten higgadt alkat, talán néha túl higgadt is – érzelmek nagyon nem látszanak rajta. Mondjuk valami mosolyszerűségre gondolok esetleg, például amikor egy kis időre ő lett a csapatkapitány…

Dani Carvajal (OP: 6,6)

Állítólag Trent órájában lemerült az elem, és 20 percet késett egy hétközi edzésről, ezért pedagógiai okokból Carvajal kezdett. Lehet, hogy meglepte a döntés, mert – sajnos – nem alkotott maradandót a meccsen. Volt egy lövése, általában pontosan passzolt – leginkább hátra és oldalra –, és hát ott volt neki Lookman is… Csak úgy megjegyzem, hogy az első gólnál – amely Carvajal oldalán futott végig – a mi csapatkapitányunk valahol a pálya középső vonalának környékén tartózkodott, meglehetősen távol az eseményektől.

Dean Huijsen (OP: 7,3)

Az utóbbi időben több dicséretet kapott, mint kritikát, és az a vágyunk is megfogalmazódott, hogy talán a tartós formajavulás útjára lépett. Reméljük, ez valóban így van – ez a mérkőzés legalábbis ezt látszik alátámasztani. Rengeteg passza volt (95), amelyek jelentős része a támadó harmadban történt (44), ráadásul ezeknél kifejezetten jó passzhatékonyságot ért el (89%). Amikor a támadásokba is bekapcsolódott, szinte minden labdájával Vini oldalát kereste. Öt elvesztett labdája volt, de összességében ez egy magabiztos teljesítmény képét rajzolja ki.

Biztos pont volt hátul, annak ellenére, hogy én mindig érzem a játékában a hibázás lehetőségét. Pályára küldésének pszichés okai is lehetnek, hiszen a kiállása meglehetősen félelmetes. Szokás szerint halszálka mintában passzolt hátul, de több hosszabb, sikeres indítása is volt. Úgy tűnik, egyre jobban megértik egymást Huijsennel: a védelem tengelyét szilárdan alkotják, emellett a légi veszély ellen is jól működnek. Ha visszaemlékszünk az első mérkőzésre, ott éppen ez volt az egyik gyenge pontunk.

Fran García (OP: 6,8)

Fede Valverde (OP: 8,3)

Csúcsformába lendült Valverde: megy, mint a gép, gólokat lő, eszméletlen mennyiségű futómunkát tesz bele a játékba, pontosan passzol, és ezen a mérkőzésen egy piros lappal is színesítette a teljesítményét. Hogy erről mi a véleményem, azt korábban már leírtam. Az mindenesetre érdekes, hogy pályafutása során kétszer állították ki, és mindkétszer a szeretett városi riválisunk ellen. A gólja üzenete egyértelmű: űzni-hajtani kell az ellenfelet, mert így hibára lehet kényszeríteni – aminek az eredménye akár egy gól is lehet.

Aurélien Tchouameni (OP: 7,7)

Ezen a meccsen sem lehetett igazán fogást találni rajta: a középpálya tengelyében hatékonyan szűrte az ellenfél támadásait, miközben – rá jellemző módon – az offenzív játékból is kivette a részét. Több hosszú passzal próbálkozott, amelyek közül néhány pontatlan volt, de Tchouaméni összességében annyira hasznosan játszik, hogy emiatt nem lehet pálcát törni felette. Egy lövése és egy fejese is veszélyt jelentett az Atlético kapujára, emellett két kulcspasszt is kiosztott. Áldás ez az ember….

Thiago Pitarch (OP: 6,7)

Korábban óvatosan fogalmaztam vele kapcsolatban, hogy ne várjunk még csodát tőle, de ez a srác meccsről meccsre egyre jobban építi fel magát. Érdemes egy pillantást vetni a statisztikáira is: eddig nyolc mérkőzésen kapott lehetőséget a Real Madridban, ezek közül hetet megnyert a csapat. Ráadásul ebben benne van két Benfica és két Manchester City elleni találkozó is. Nem akarom kizárólag az ő érdemének beállítani a jobb szereplést, de az biztos, hogy komoly szerepe van benne. Meccsről meccsre elképesztő futómennyiséget tesz bele a játékba, és a pályán végzett „robotmunkájával” tehermentesíti a sztárokat, akik így eldönthetik a mérkőzéseket.

Arda Güler (OP: 7,0)

Ismét egy olyan mérkőzés, amely után a kritikusai hangosabban hallathatják a hangjukat, de szerintem a mi kis törökünk jól teljesített. A gól ezúttal valóban hiányzott a játékából, ugyanakkor két lövése is veszélyes volt. A 77 labdaérintésével az egyik legaktívabb játékos volt a pályán, ráadásul a passzhatékonysága is meghaladta a korábbi átlagát. Az is egyre inkább a védjegyévé válik, hogy sok párharcot felvállal – ezen a meccsen nyolcat –, amelyek közül négyet meg is nyert. Továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy egy nagyon fiatal játékosról van szó: a teljesítménye még bőven fejleszthető, és hosszú távon egy kiváló játékmester válhat belőle.

Brahim Diaz (OP: 7,5)

Hasznosan játszott és pontosan passzolt, kiharcolt egy büntetőt, de kapura nem tudott igazán veszélyes lenni. Én már régóta várok egy olyan „minden összejön” meccsre, ahol akár több gólt is szerez, de valahogy ez nem akar megtörténni, pedig minden képessége megvan hozzá. Mondjuk ilyen csatártársak mellett inkább az előkészítés az ő feladata, abban viszont nem rossz – lehet rá számítani.

Cserejátékosok

Jude Bellingham (OP: 6,0)

Egy bő negyedórát kapott, amikor már nagyon erős volt az Atlético nyomása. Ez idő alatt sok testi párharcot vállalt, és ezek többségét meg is nyerte. Jó volt újra a pályán látni, még ha sokak szerint a csapat rendszere nélküle jobban működik is. Volt idő, amikor a tenyerünkön hordoztuk – méltatlan a mostani bántás. Szerintem Arbeloa meg fogja találni a helyét a csapatban.

Trent Alexander-Arnold (OP: 7,2)

26 percet kapott, és talán ő volt az egyetlen csere, aki igazán értékelhetőt tett hozzá a játékhoz. Vinícius gólja előtt remekül indult meg, a passza is pontos volt, amelyet a brazil gólra váltott. Bár a passzpontossága összességében nem volt az igazi, mégis hozzá tudott tenni a mérkőzéshez – jó csere volt.

Kylian Mbappé (OP: 6,2)

ha nagyon akarunk valami pozitívumot találni, akkor az kiemelhetjük, hogy nem volt eladott labdája, meg néhány összecsapása sikeres olt, de gólhelyez közelébe nem került. Szépen kezdi elégetni azokat a statisztikákat ezekkel a meccsekkel, amelyek a szezon első felében felépített. Lehet jobb lenne megvárni a teljes felépülését és úgy bevezetni a szezon végén.

Eduardo Camavinga 16 percet kapott, amely idő alatt hét labdaérintése volt. Ebben a fázisban már elsősorban a labda megtartása és a védekezés volt a feladat, ezekből jól kivette a részét.

Carrerasnak nagyon kevés idő jutott, de már az is pozitívum, hogy ismét bevethető volt.

Álvaro Arbeloa (OP: 8,0)

Rendhagyó megközelítésben Arbeloa megjelenését úgy vezetném fel, mintha valahol a Men in Black filmek stílusa keveredne David Hasselhoff korai korszakára jellemző, ízléstelen dzsekikkel. De az ugatós kutyát sem érdekli mindez, ha a városi ős rivális ellen győz a csapatunk. Én személy szerint kezdek egy kicsit aggódni, mert az elmúlt négy meccsen olyan játékot és eredményt produkált a csapat, hogy kezdem megkedvelni ezt a fickót. Valamit tud Arbeloa a futballról: úgy tűnik, erős a taktikában, és a játékosokat is jól kezeli. Nem fél a fiatalok bevetésétől, és odáig fajult a helyzet, hogy Vini egy esetleges lecserélésekor már nem a telefonjához rohan, hogy egy fájdalmas posztban panaszkodjon a megaláztatásáról. Mindig mondják a szakemberek, hogy tavasszal kell igazán jól játszani. Lassan a sérültjeink is visszatérnek – legyünk visszafogottan optimisták.

(forrás: penamadrisdista.hu)