A Real Madrid és a német válogatott játékosa, Antonio Rüdiger az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával működik együtt annak érdekében, hogy segítsenek háború és erőszak elől menekülő embereknek. A játékos az alábbi levélben írta le családja történetét, és azt, hogy miért is csatlakozott a kezdeményezéshez.
Amikor az emberek rám néznek, egy futballistát látnak. De a történetem jóval azelőtt kezdődött, hogy bármilyen pályára tettem volna a lábam, beléptem volna bármely stadionba, vagy magamra húztam volna bármely csapat mezét.
Megismerni azt, hogy a családom útja hol kezdődött, és hogy min kellett keresztülmenniük, hogy eljussanak idáig, hatással volt arra, hogy miként látom a világot, és megértsem, ki is vagyok. A szüleim menekültként hagyták el Sierra Leonét a háború idején, amely több mint egy évtizedig húzódott, és gyakran Nyugat-Afrika történetének legpusztítóbb konfliktusaként emlegetnek. Több mint 2 millió ember kényszerült arra, hogy elmeneküljön. Képzeljétek csak el, hogy ez mit jelent: az ország felének el kellett hagynia otthonát, hogy biztonságot keressen. Falvakat pusztítottak el, családokat szakítottak szét, egész közösségeket hagytak hátra, akiknek még hosszú idővel a háború után is cipelniük kell magukkal ezt a traumát.
A szüleimnek sikerült megszökniük az erőszak elől, és menedékre leltek Németországban, ahol megkapták az esélyt arra, hogy egy szebb jövőt építsenek fel. Sok rokonom szétszóródott különböző országokba, hogy megpróbálják elkerülni a háborút, hogy egyszerűen túléljenek.
Én Németországban születtem, Berlinben nőttem fel, a Neukölln körzetben. Sokat változott ez a környék gyerekkorom óta. Ma egy modern, felújított városrésznek számít, de akkoriban más volt. Nekem mégis csak szép emlékeim vannak. Azok a berlini utcák formáltak engem, megtanítottak arra, hogy miként álljak ki magamért, és azzá tettek, aki ma vagyok.
Otthon nem volt túl sok mindenünk, de szeretetben, egy erős, és támogató közösségben nőttem fel. A gyermekkori álmom sosem volt egy konkrét csapat. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is viselhetem majd a Real Madrid mezét. A célom mindig az volt, hogy segítsem a családomat. Keményen dolgozzak, sikerrel járjak értük, egy nap pedig viszonozni tudjam mindazt, amit értem tettek. És ez sosem változott.
És most, ezen a nyáron Németországot képviselhetem a világbajnokságon. Számomra ez azt jelenti, hogy bezárul a kör. Büszkeséggel tölt el, de tudom, hogy ez a nyilvánosság egyben óriási felelősséggel is jár, vagyis pozitívan kell használnom a befolyásomat. Egy dolog biztos számomra: mindent bele fogok adni Németországért a pályán. Nyerni akarok az országomért.
2022-ben a pályán kívül megalapítottam az Antonio Rüdiger Alapítványt. Nem beszéltem erről nyíltan, mert mindig úgy gondoltam, hogy sokkal fontosabb cselekedni, mint beszélni. Az alapítvány fiatalokat támogat Sierra Leonéban azzal, hogy lehetőséget teremt számukra az oktatás, a sport és az egészségügyi ellátás elérésére. Ezen a nyáron Washingtonba visszük az éves gálánkat, és továbbra is olyan jövőt építünk, amely valódi lehetőségeket kínál az ország fiataljainak.
Sierra Leone ma már egy békés ország, de a háború következményei még nagyon is jelen vannak. Hogy is ne lennének? Generációkon át is eltarthat, mire a konfliktus okozta sebek begyógyulnak. Ennek ellenére mélyen hiszek az új generációkban, és szeretnék segíteni ezeknek a fiataloknak abban, hogy előrehaladjanak, és nagyot álmodhassanak.
Ma több mint 117 millió ember kényszerült arra világszerte, hogy elhagyja otthonát háborúk, erőszak és üldöztetés miatt. Ez egy szinte felfoghatatlan szám. Ezért is próbálok másként gondolkozni ezzel kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt még a szüleim is köztük lettek volna. Minden szám mögött egy ember van. Amikor ezt megérted, minden valósággá válik.
Ezért is döntöttem úgy, hogy támogatom az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalának kampányát, más olyan játékosokkal közösen, akiknek a családjai szintén átéltek háborúkat, kitelepítéseket. Mindenkinek más a története, de mindannyian megértjük, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni egy életet az, ha lehetőségünk van menedékre lelni. Együtt egy szimbolikus csapatot alkotunk. És annak ellenére, amit a családjainknak át kellett élniük, eljutottunk a labdarúgás élvonalába.
A szüleim megkapták az esélyt arra, hogy újjáépítsék az életüket Németországban. Enélkül az én történetem valószínűleg nagyon másként alakult volna. Ezért is jelent olyan sokat számomra az, hogy segíthetek fiataloknak, akiknek biztonságos menedékre van szükségük. A futball megadta nekem a teret és az eszközöket arra, hogy segítsek másoknak, de a családom adott értelmet az életemnek. És ezt sosem fogom elfelejteni.
Antonio Rüdiger
A szimbolikus csapat, vagyis a kezdeményezéshez csatlakozott futballisták:
Alphonso Davies (FC Bayern München / Kanada)
Antonio Rüdiger (Real Madrid CF / Németország)
Asmir Begović (Leicester City FC / Bosznia-Hercegovina)
Ali Al-Hamadi (Luton Town FC / Irak)
Eduardo Camavinga (Real Madrid CF / Franciaország)
Victor Moses (FC Kaisar / Nigéria)
Mohamed Touré (Norwich City FC / Ausztrália)
Awer Mabil (CD Castellón / Ausztrália)
Nestory Irankunda (Watford FC / Ausztrália)
Bernard Kamungo (FC Dallas / Amerikai Egyesült Államok)
Ermedin Demirović (VfB Stuttgart / Bosznia-Hercegovina)
További információk a kezdeményezésről: https://www.unhcr.org/gamechangers
