Luis Nieto pályafutását a Diario Ya című lapnál kezdte. Később az El Independiente és a Diario 16 munkatársa volt. 1996-ban csatlakozott az AS szerkesztőségéhez. Az AS-nél több vezető pozíciót is betöltött: volt futballrovatvezető, vezető szerkesztő, főszerkesztő-helyettes, a lap internetes kiadásának igazgatója, valamint hírigazgató is. Nieto alábbi véleménycikke amellett érvel, hogy az elnökválasztási kampány feleslegesen késlelteti a Real Madrid újjáépítését, miközben a szurkolók elsősorban nem politikai vitákat, hanem sportszakmai döntéseket és az új projekt mielőbbi elindítását várják.
A madridisták egyre növekvő aggodalommal figyelik az elnökválasztási kampányt, amely szemmel láthatóan késlelteti az új projekt elindítását.
Minden nappal erősödik az a benyomás, hogy a választások kiírása egyszerre volt elhamarkodott és szükségtelen. Florentino Péreztől ugyanis nem a személyéről szóló népszavazást vártak – hiszen tekintélyét hét Bajnokok Ligája-győzelem és még ellenfelei által is elismert vezetői munkája alapozza meg –, hanem sokkal inkább a keret megerősítését és egy új sportszakmai ciklus elindítását.
Valójában nem létezett az a rendkívüli helyzet, amelyet az elnök a választások bejelentésekor és jelöltségének ismertetésekor felvázolt. A szurkolók egyszerűen csak azt szerették volna, hogy a klub újragondolja a kispad és a játékoskeret helyzetét két sportszakmailag sikertelen idény után. Ilyen időszakok korábban is előfordultak a Real Madrid történetében, és a jövőben sem lesznek példátlanok.
A választások kiírása és egy kihívó megjelenése ehelyett elsősorban arra volt elegendő, hogy régi szellemeket idézzen vissza, elmérgesítse a légkört, és elodázza az új projekt tényleges beindítását. Florentino Pérez és Enrique Riquelme a sociókat állították a kampány középpontjába: tagdíjcsökkentést, közösségi központot, sőt egy egyelőre részleteiben sem tisztázott társtulajdonosi konstrukciót is ígértek. A szurkolók sürgető problémája azonban egészen más. Ők elsősorban egy olyan csapat megmentését várják, amely sportszakmai értelemben látványosan megtorpant.
Két héttel a bajnokság lezárulta után a Real Madridnak még mindig nincs vezetőedzője, nincsenek új igazolásai, miközben a világbajnokság már a küszöbön áll. Ez hagyományosan megnehezíti az átigazolási piac mozgásait, ezért minden elvesztegetett nap különösen értékes.
A madridisták szavazólappal a kezükben és növekvő nyugtalansággal figyelik, ahogy a Barcelona és Európa többi nagy klubja már aktívan dolgozik a keret megerősítésén. Érkeznek az igazolások, folynak a tárgyalások olyan nevekről, mint Gordon, Julián Álvarez vagy Bernardo Silva. Ezzel egyidejűleg egyre erősebb az érzés, hogy a Real Madrid értékes időt veszít, miközben a legsürgetőbb feladatok továbbra is megoldatlanok maradnak.
Konaté, Rodri vagy akár Raúl neve egyelőre inkább ígéretként vagy kampányüzenetként lebeg a levegőben. Sem edző, sem játékos nem tesz egyértelmű lépést egy bizonytalan kimenetelű választási folyamat árnyékában, különösen akkor, ha más klubbal áll szerződésben. Még José Mourinho kinevezését sem erősítette meg Florentino Pérez, noha az alapszabály alapján erre minden lehetősége meglenne.
És ha valóban arról lenne szó, hogy előkészítsék az utat a klub tulajdonosi szerkezetének esetleges átalakítása előtt, akkor annak megvitatására nyilvánvalóan nem egy elnökválasztási kampány lenne a megfelelő fórum. Az ilyen horderejű kérdéseknek más terepük és más legitimációs mechanizmusuk van. A Real Madrid jelenlegi problémája ugyanis nem intézményi, hanem sportszakmai természetű. És a szurkolók többsége mindenekelőtt erre vár választ.
