A balhátvéd az EL MUNDO-nak adott első interjújában, immár a Real Madrid játékosaként, beszélt az átigazolás villámgyors lebonyolításáról, Mourinho hívásáról és a világbajnokság hátralévő részével kapcsolatos várakozásairól.
Marc Cucurella a válogatott szabadnapján ült le az EL MUNDO munkatársával, hogy immár a Real Madrid játékosaként adja első interjúját. A beszélgetés előtt golfozott, majd biliárdozott egyet. A bőröndjében pedig ott lapult felesége, Claudia pizsamája is – bár ennek egészen prózai oka van.
– Az Európa-bajnokság előtt tette be a bőröndömbe, hogy eszembe jusson, és végül szerencsét hozott. Úgy voltam vele, jobb, ha most is magammal hozom, nehogy emiatt ne nyerjük meg a világbajnokságot – meséli nevetve az Embassy Suites Chattanooga Downtown egyik különtermében, amelyet a spanyol válogatott számára különítettek el. Cucurella jól ismeri a fotóst, így a fényképezés közben is folyamatosan viccelődik. Láthatóan felszabadult, jókedvű, és az átigazolása után már a Szaúd-Arábia elleni mérkőzésre koncentrál, hogy maga mögött hagyja a nyitómeccs keserű szájízét.
Ön most a futballvilág egyik legtöbbet emlegetett embere. Hogy érzi magát?
Nagyon jól, nagyon boldogan. Ez egy különleges helyzet, olyan élmény, amely nem adatik meg mindenkinek. Rendkívül hálás vagyok mindazért, ami történik velem. Nem volt könnyű eljutni idáig, rengeteget dolgoztam ezért.
A Real Madridhoz való szerződése szinte pillanatok alatt lezajlott. Tényleg ilyen gyors volt minden?
Igen, teljes mértékben. Másfél-két nap alatt lezárult az egész folyamat. Nekem ez így sokkal jobb volt: gyorsan, felesleges idegeskedés nélkül. Most már minden eldőlt, én pedig nagyon boldog vagyok. Egyrészt az átigazolás miatt, másrészt azért, mert így teljes figyelmemet a válogatottnak és a világbajnokságnak szentelhetem. Egy ilyen torna egyszeri és megismételhetetlen élmény.
Mikor tudta biztosan, hogy az üzlet megköttetett?
Vasárnap délután körül. Akkor szóltak, hogy gyakorlatilag mindenben megegyeztek, már csak a papírmunka és az aláírások vannak hátra. Egy-másfél napon belül minden lezárult. A bejelentés időpontját a különböző időzónák miatt nehezebb volt összehangolni, ráadásul a Zöld-foki-szigetek elleni mérkőzés előtt jelent meg a hír, de valójában addigra már minden eldőlt. Én akkor már kizárólag a mérkőzésre koncentráltam.
Több ajánlata is volt. Egy pillanatig sem bizonytalanodott el?
Voltak más lehetőségek is, de amikor megérkezett a Real Madrid ajánlata, nem kellett gondolkodnom. Ez egy olyan lehetőség, amely nem adatik meg mindenkinek. A Real Madridban játszani megtiszteltetés, és ezt nem sok futballista mondhatja el magáról. Sem nekem, sem a környezetemnek, sem a családomnak nem volt kétsége afelől, hogy ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani. Nagyon boldogok vagyunk a döntés miatt.
Mit mondott Mourinho, amikor felhívta?
Beszélgettünk egy kicsit. Azt mondta, nagyon szeretne velem dolgozni, szerinte jól be fogok illeszkedni, és hogy a Real Madrid hatalmas klub. Emellett sok sikert kívánt a világbajnoksághoz, és azt mondta, hamarosan találkozunk Madridban.
Igaz, hogy azt mondta: „vagy te jössz, vagy nem igazolok balhátvédet”?
Nem, erre nem emlékszem. Azt viszont egyértelműen éreztette, hogy engem szeretne. Nagyon sokat jelent számomra ez a bizalom, és alig várom, hogy elkezdhessek vele dolgozni.
Mit mond azoknak a szurkolóknak, akik nehezen fogadják el, hogy egy Barcelona-nevelésű játékos a Real Madridhoz igazol?
A futballista pályafutása különböző szakaszokból áll. Most egy fontos döntést kellett meghoznom, és egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez a helyes lépés. Gyerekként mindenki arról álmodik, hogy a világ legnagyobb klubjaiban futballozhat, és a Real Madrid kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a klub nyerte a legtöbb Bajnokok Ligáját a világon. Remélem, hogy én is trófeákat nyerhetek vele, és egy nagyon szép időszak vár rám Madridban.
Mi az, ami ennyire vonzó a Real Madridban? Mi az, amit más klubok nem tudnak megadni?
Azt hiszem, erre a legjobb választ azok a történelmi fordítások adják, amelyeket az elmúlt években láthattunk. A klubnak van valami különleges aurája… nem is tudom pontosan megfogalmazni. Valami megmagyarázhatatlan. Az ember nézi a mérkőzéseket, és egyszerűen nem érti, hogyan képes a Real Madrid újra és újra megfordítani olyan találkozókat, amelyeken már szinte a szakadék szélén áll. Ennek részese lenni, belülről átélni azokat a bizonyos varázslatos estéket, olyan élmény, amelyre szerintem minden futballista vágyik. Ha pedig megkapod erre a lehetőséget, nagyon kevés kérdés marad.
Önre is jellemző ez a mentalitás? Hogy amikor már úgy tűnik, nincs kiút, akkor is tovább kell menni?
Igen, abszolút. Mindig is olyan játékos voltam, aki rengeteget dolgozik, aki az utolsó pillanatig küzd, és soha nem adja fel. Azt hiszem, ez nagyon közel áll ahhoz a mentalitáshoz, amely a Real Madridot jellemzi. Ahhoz a bizonyos „hasta el final”-hoz, hogy a végsőkig harcolni kell. Remélem, nekem is megadatik majd, hogy átéljek ilyen különleges estéket, és trófeákért küzdhessek.
Nem úgy kezdődött a világbajnokság, ahogyan azt elképzelték…
Nem, egyértelműen nem. Mindannyian győzelemmel szerettünk volna rajtolni. Talán kívülről könnyebb mérkőzésnek tűnt, mint amilyen valójában volt, mert a Zöld-foki-szigetek nem tartozik a legismertebb válogatottak közé. De a torna eddigi eredményei is jól mutatják, hogy ezen a szinten már nincsenek könnyű ellenfelek. Egy világbajnokság mindig különleges nyomást jelent, olyan feszültséget, amelyhez nem vagyunk hozzászokva a hétköznapokban. Nem ilyen bemutatkozásról álmodtunk, ugyanakkor nem kaptunk ki, szereztünk egy pontot, és a csoport másik mérkőzése is döntetlennel zárult, így továbbra is minden nyitott. Most már minden energiánkkal a Szaúd-Arábia elleni meccsre készülünk, hogy megszerezzük az első győzelmünket.
Sikerült már elemezniük, mi nem működött?
Ez is része a folyamatnak. Az Európa-bajnokságon szinte minden tökéletesen alakult, de nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egyszerű újra hétből hét mérkőzést megnyerni. Ha jól emlékszem, ezt csak nagyon kevés válogatott tudta megcsinálni a történelem során. Most nem voltunk elég pontosak. Hiányzott egy kis frissesség és néhány jó döntés. Az ilyen ellenfelek ellen, ha nem kezdesz jól, minden sokkal nehezebbé válik. Nem voltunk elég élesek, és általában nem szoktunk ennyit hibázni. Ugyanakkor még van időnk javítani és felkészülni a következő mérkőzésre.
Megérti a szurkolók csalódottságát?
Természetesen. Mi magunk emeltük ilyen magasra az elvárásokat az elmúlt évek teljesítményével. Tudjuk, milyen szintet képviselünk, és azt is tudjuk, hogy ezen a mérkőzésen nem a legjobb arcunkat mutattuk. A pozitívum az, hogy ez a figyelmeztetés a csoportkör első fordulójában érkezett. Ha ugyanez egy későbbi szakaszban történik, már nincs lehetőség javítani. Most viszont még van időnk. Jobb, hogy most történt meg velünk, és nem akkor, amikor már egyetlen rossz este is a kiesést jelenti.
Hogyan látja a csapatot az Európa-bajnoksághoz képest? Fizikálisan, mentálisan, hangulat szempontjából?
A csapat magja ugyanaz maradt. Érkeztek új játékosok, de Luis továbbra is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megőrizzük azt az egységet és azt a különleges öltözői légkört, amely az Európa-bajnokságon is jellemzett bennünket. Mindannyian hiszünk abban, amit csinálunk. Nagy az önbizalmunk, és valódi családként működünk. Teljesen mindegy, ki lép pályára, mindenki a legtöbbet akarja nyújtani a csapatért. Az első mérkőzés előtt volt néhány fontos hiányzónk, és akadtak olyan játékosok is, akik nem százszázalékos állapotban érkeztek a tornára, de a világbajnokság különleges motivációt ad mindenkinek. Biztos vagyok benne, hogy meccsről meccsre közelebb kerülünk a legjobb formánkhoz.
Éppen a család szót említette. Érzett bármiféle változást a hétfői mérkőzés után az öltözőben, a csapaton belül?
Egyáltalán nem. Ezek a futball természetes velejárói. Amikor nyersz, minden könnyebb és vidámabb. Amikor döntetlent játszol vagy vereséget szenvedsz, nyilván más a hangulat, de már a lefújás után világos volt mindenki számára, hogy mi a feladat. Emlékszem, amikor visszaértünk az öltözőbe, a játékosok többsége már a következő mérkőzésről beszélt. Bátorítottuk egymást, azt ismételgettük, hogy nincs semmi baj, ez egy hosszú torna, és nem az számít, hogyan kezded, hanem az, hogyan fejezed be. Nagy az önbizalmunk, hiszünk a csapatban, és tudjuk, hogy képesek vagyunk sokkal jobb teljesítményre.
Lamine Yamal felnőtt közben? Érettebb lett az Európa-bajnokság óta?
Igen, nagyon sokat változott. Sokkal érettebbnek látom, mint egy évvel ezelőtt. Azóta újabb tapasztalatokat szerzett az élvonalban, pontosan tudja, mit várnak tőle, és hogyan kell kezelnie a helyzeteket. Nagyon örülök, hogy a csapattársam lehet, és hogy a válogatottban is együtt játszhatunk. Remélem, jól tér vissza a sérüléséből, és sokat tud majd segíteni nekünk.
Érez rajta nyomást? A minap például egy atlantai luxusszálloda homlokzatán az ő arca fogadta az embereket, New Yorkban pedig a Times Square-en szerepel a reklámokban…
Egészen elképesztő. Dubajban nyaraltam, és ott is Lamine plakátjaival találkoztam. De ami igazán lenyűgöző, hogy ő ezt teljes természetességgel kezeli. Ugyanaz a srác maradt, aki azelőtt volt, hogy világsztárrá vált volna. Persze érettebb lett, de emberileg ugyanaz. Talán ez a legnagyobb erőssége. Ahhoz különleges személyiség kell, hogy valaki tizennyolc évesen ilyen figyelmet kapjon, és mégis ennyire természetes tudjon maradni. Nem hiszem, hogy erre mindenki képes lenne.
Hogyan kezelik Önök, illetve a csapat a sajtó kritikáit egy olyan mérkőzés után, mint a hétfői?
Ez a hivatásunk része. Ez a futball természetes velejárója. Amikor nyersz, mindenki dicsér, mindenki elismerően beszél rólad. Ha viszont nem teljesítesz a saját szinteden, természetes, hogy kritikák érnek. Jelenleg Spanyolországban a válogatott áll a figyelem középpontjában. Nincs klubfutball, nincsenek bajnoki mérkőzések, így az egész ország bennünket figyel. Megértjük a kritikákat, és igyekszünk építő jelleggel kezelni őket. Tudjuk, hogy nagyon magas szintet képviselünk, és azt is, hogy a nyitómérkőzésen nem azt mutattuk, amire képesek vagyunk. Most az a célunk, hogy fordítsunk a helyzeten, és megszerezzük az első győzelmünket.
Akkor azok, akik ezen a szállodán kívül figyelik Önöket, lehetnek optimisták?
Szerintem igen. A világbajnokságon a világ legjobb válogatottjai szerepelnek, és talán éppen ez a pofon jött a legjobbkor. Lehet, hogy ha megnyertük volna az első mérkőzést, legyintettünk volna, és azt mondjuk: „rendben, túl vagyunk rajta”. Így viszont ráébredtünk, hogy minden meccsen a legjobb formánkra lesz szükség. Semmi sem lesz könnyű. Nehéz pillanatokat kell majd átvészelnünk, és ilyenkor a legfontosabb, hogy egységesek maradjunk, és minden mérkőzésen vállaljuk a felelősséget.
A minap nagyot ment a közösségi médiában a hajpakolása és a samponja az edzőpályán. Tudatos akció volt?
Nem, egyáltalán nem. Sőt, ingyen reklámot kaptak. (Nevet.) Egyszerűen mindig van nálam egy hajpakolás a felszerelésem között. A nagyobb kiszereléseket nem engedik át a repülőtéri ellenőrzéseken, ezért általában a stoplis ládámban tartom. Teljesen véletlenül került a kamerák elé.
Tisztában van azzal, milyen jelentősége van annak, hogy nyíltan beszél az autizmusról? (Hétéves fia, Mateo autista – a szerk.)
Őszintén szólva számomra ez a mindennapi élet része, ezért nem igazán gondolok rá így. Ugyanakkor rengeteg köszönő üzenetet kapunk a családoktól. Soha nem azért beszéltem erről, hogy példát mutassak vagy figyelmet kapjak. Egyszerűen az életünk része. De ha már ekkora nyilvánosság vesz körül bennünket, akkor örülök, hogy ezzel segíthetünk másoknak. Fontos lenne, hogy több iskola, több fejlesztőközpont és több támogató intézmény álljon ezeknek a családoknak a rendelkezésére.
Mit tanított Önnek ez az élethelyzet?
Rengeteget. Talán mindenekelőtt azt, hogy megtanuljam a helyén kezelni a dolgokat, és felismerjem, mi az, ami valóban fontos. Vannak napok, amikor minden szürkének tűnik. Amikor úgy érzed, semmi sem sikerül, vagy éppen nincs a legjobb napod. Az ilyen helyzetek megtanítanak arra, hogy a valóban fontos dolgok sokszor nem azok, amelyeknek elsőre hisszük őket. És arra is, hogy megtanuljuk értékelni azt, amink van.
