A Real Madrid történelme során tizenhat mérkőzést játszott magyar csapatok, illetve a magyar válogatott ellen. Ebből kilenc alkalommal járt Magyarországon, a most hétvégi mérkőzés pedig a tizedik alkalom lesz, hogy a Real Madrid hazánkban lép pályára. Ebben a cikkben végigvesszük az eddigi összecsapásokat.
Az első mérkőzés
Amikor 2026. augusztus 8-án a Real Madrid a Ferencváros vendége lesz, nem először lép pályára magyar ellenféllel szemben. A spanyol rekordbajnok első magyarországi mérkőzésére közel 95 évvel ezelőtt, 1931. augusztus 23-án került sor, amikor a kor legjobb hazai játékosaiból összeállított Budapest-válogatott 2–0-ra legyőzte a Madrid FC-t a Hungária körúti stadionban.
1931 nyarán a Madrid FC (a klub ekkor még nem használhatta a „Real” nevet, mivel a második Spanyol Köztársaság kikiáltása után megfosztották a királyi előtagtól) egy több országot érintő európai túrára indult. A túra állomásai Budapest, Prága, Berlin, Lipcse, Zágráb és Milánó voltak.
A klub célja a nemzetközi hírnév növelése volt, valamint az, hogy a nyári időszakban rangos ellenfelekkel mérkőzzön meg, ami akkoriban jelentős bevételi forrást is jelentett.
A harmincas évek elején a magyar labdarúgás Európa elitjéhez tartozott.
A Ferencváros, az MTK (Hungária FC), az Újpest és a magyar válogatott játékosai nemzetközi szinten is rendkívül elismertek voltak. Budapestet akkoriban Bécs és Prága mellett Közép-Európa egyik futballközpontjaként tartották számon.
Éppen ezért a Madrid számára óriási presztízst jelentett, hogy magyar ellenféllel kezdhette a túrát.
Nem a Ferencváros vagy az MTK volt az ellenfél, hanem Budapest válogatottja.
Ez egy válogatott jellegű csapat volt, amely Budapest legerősebb klubjainak legjobb futballistáiból állt össze.
A kapuban az Újpest akkori hálóőre, Aknai János állt, a védelemben helyet kapott Dudás Gyula (Újpest), Mándi Gyula (MTK) és Borsányi Ferenc (Újpest), míg a középpályát Lázár Gyula (Ferencváros), Kalmár Jenő (MTK) és Turay József (Ferencváros) alkotta.
A támadósorban Sárosi György (Ferencváros), Táncos Mihály (Ferencváros), Avar István (Újpest) és Hirzer Ferenc (MTK) szerepelt.
Közülük többen is a korszak kiemelkedő világsztárjai voltak. Sárosi György ekkoriban kezdte bontogatni a szárnyait, később pedig generációja egyik legjobb támadójává vált, és tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmes magyar válogatottnak is. Hirzer Ferenc korábban a Juventus támadója volt. A mérkőzésen a Budapest-válogatott mindkét gólját Kalmár Jenő szerezte, akit Európa egyik legjobb fejelő játékosának tartottak. Később edzőként is maradandót alkotott: irányításával aratta történelmi sikereit 1952 és 1956 között a Honvéd, majd olyan klubok kispadján is megfordult, mint a Sevilla, a Granada, a Málaga, az FC Porto vagy a Real Valladolid.
Magyar csapatok és a Real Madrid a BEK-ben
A Bajnokok Ligája elődjében, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) 1958. április 2-án találkozott először magyar csapattal a Real Madrid, méghozzá a Vasas SC-vel az elődöntőben.
A mérkőzés 4–0-s Real Madrid-sikerrel zárult: Alfredo Di Stéfano mesterhármast szerzett, míg Ramón Marsal egy gólt jegyzett.
A visszavágóra 1958. április 16-án került sor a Népstadionban, 100 000 néző előtt. A bravúros döntőbe jutás ugyan nem sikerült a Vasasnak, de a győzelem összejött: Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljaival 2–0-ra nyertek.
Három esztendővel később újra összecsapott egymással a Vasas és a Real Madrid a BEK-ben. Ekkoriban már a Real Madrid játékosa volt Puskás Ferenc is, ám politikai okok miatt nem utazott el a budapesti mérkőzésre. 1961. szeptember 6-án a Népstadionban 90 000 néző figyelte, ahogy a Vasas 2–0-s vereséget szenvedett a Real Madridtól. A madridiak mindkét gólját Justo Tejada szerezte.
A visszavágót 1961. szeptember 20-án rendezték a Santiago Bernabéuban, 70 000 néző előtt. Puskás ezen a mérkőzésen már pályára lépett, és a találkozó előtt meghatottan üdvözölte honfitársait. A Real Madrid végül 3–1-re nyert. A gólokat Alfredo Di Stéfano (2), Justo Tejada, illetve Pál László szerezték.
Ezt követően 19 év telt el, mire újra magyar csapattal találkozott a Real Madrid.
1980. október 22-én a BEK-ben a Real Madrid a Santiago Bernabéuban fogadta a Budapest Honvédot 30 000 néző előtt. Egy kiegyenlített mérkőzésen a hazaiak végül 1–0-ra győztek Carlos Santillana találatával.
A visszavágóra 1980. november 4-én került sor a Népstadionban 25 000 néző előtt. A madridiak 2–0-ra nyertek Laurie Cunningham és Francisco Hernández García góljaival.
Sűrűbb találkozások az UEFA-kupában és a KEK-ben
A történelem ritka pillanata volt, amikor a Real Madrid nem a legmagasabb szintű európai kupasorozatban, a BEK-ben (a mai Bajnokok Ligájában) szerepelt, hanem az UEFA-kupában (a mai Európa-liga elődjében).
1981. szeptember 16-án a magyar labdarúgás egyik legnagyobb meglepetése született, amikor a Tatabánya a Bányász Stadionban, 22 000 néző előtt 2–1-re legyőzte a spanyol óriást. A Tatabánya góljait Weimper István és Csapó Károly szerezték, míg a Real Madrid részéről Carlos Santillana volt eredményes.
Az 1981. szeptember 30-án, a Santiago Bernabéuban rendezett visszavágón 45 000 néző előtt a Real Madrid egy rendkívül kemény mérkőzésen 1–0-ra győzött Isidro találatával. A találkozón hat sárga és négy piros lap született, mindkét csapatból két-két játékost állított ki a játékvezető.
Ekkoriban még létezett a KEK, azaz a Kupagyőztesek Európa-kupája is, amely az egyik legrangosabb európai kupasorozatnak számított. Ebben a sorozatban találkozott a Real Madrid a következő magyar ellenfelével.
1982. október 20-án a Real Madrid a Santiago Bernabéuban, 60 000 néző előtt fogadta az Újpestet. A madridiak végül 3–1-re nyertek Carlos Santillana duplájával és Juanito góljával, míg az Újpest egyetlen találatát Kiss Sándor szerezte.
A visszavágóra 1982. november 3-án került sor a Megyeri úti stadionban, 10 000 néző előtt, ahol a Real Madrid 1–0-ra győzött Carlos Santillana góljával.
A legnagyobb jelentőségű magyar vonatkozású Real Madrid-mérkőzés azonban vitathatatlanul az volt, amikor 1985-ben az UEFA-kupa döntőjében a spanyol óriás a Videotonnal találkozott.
A Videoton útja a döntőig: Dukla Praha (1–0), Paris Saint-Germain (2–5), Partizan (5–2), Manchester United (2–1 – 1–1 után büntetőkkel) és Željezničar (4–3).
Ez a menetelés mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan siker volt.
A Real Madrid a következő ellenfeleken keresztül jutott el a döntőig: Innsbruck (5–2), Rijeka (3–4), Anderlecht (4–6), Tottenham (0–1) és Internazionale (2–3).
Akkoriban még kétmérkőzéses döntőket rendeztek, így mindkét csapatnak megvolt a lehetősége arra, hogy hazai pályán is pályára lépjen.
Az első mérkőzésre 1985. május 8-án került sor a Sóstói Stadionban, 39 400 néző előtt. A Videoton becsülettel helytállt, ám végül érvényesült a papírforma, és a Real Madrid 3–0-ra győzött Míchel, Carlos Santillana és Jorge Valdano góljaival.
A visszavágót 1985. május 22-én rendezték a Santiago Bernabéuban, 90 000 néző előtt. Bár aligha volt kérdéses, hogy az UEFA-kupát a Real Madrid emeli majd a magasba, a hazai szurkolók kettős győzelmet reméltek. A Videoton azonban történelmet írt: első magyar csapatként nyert európai kupadöntőben a Real Madrid ellen, miután 1–0-ra győzött Májer Lajos góljával.
Ez volt talán a futball igazsága. A Videoton véghez vitte a maga csodáját, és győztesként hagyhatta el a pályát, miközben a trófeát összességében mégis a jobb csapat, a Real Madrid emelhette magasba.
A Real Madrid és a Ferencváros
A Real Madrid ellenfele az augusztus 8-i mérkőzésen a magyar rekordbajnok Ferencváros lesz. A két klubnak már van közös múltja. 1995. október 18-án, 35 000 néző előtt, a Santiago Bernabéuban a Real Madrid erődemonstrációt tartott, és 6–1-re legyőzte a Fradit. A madridiak góljait Raúl (3), Iván Zamorano (2) és Fernando Hierro szerezték, míg a Ferencváros részéről Goran Kopunović volt eredményes.
A visszavágóra 1995. november 1-jén került sor az Üllői úti stadionban, 17 117 néző előtt. A Ferencváros óriási meglepetésre egyenrangú ellenfele volt a Real Madridnak, és ifj. Albert Flórián, illetve Raúl góljainak köszönhetően 1–1-es döntetlen született.
Egy magyar legenda emléke
A Real Madrid és a magyar labdarúgás történelmének legnagyobb közös alakja kétségkívül Puskás Ferenc. Ő nemcsak a magyar labdarúgás, hanem a Real Madrid történetének is egyik legnagyobb legendája.
2005. augusztus 14-én Puskás Ferenc tiszteletére sikerült Magyarországra csábítani a Real Madridot, ahol a spanyol klub az úgynevezett Puskás Ferenc-válogatottal, vagyis a magyar válogatottal mérte össze erejét. A Puskás Ferenc Stadionban 43 000 néző volt jelen.
A Real Madrid a legnagyobb sztárjaival érkezett Budapestre, és 3–1-re legyőzte a magyar válogatottat. A gólokat Zinédine Zidane, Ronaldo, Michael Owen, illetve Kenesei Krisztián szerezték.
Ennek a mérkőzésnek immár 21 éve. Azóta nem lépett pályára magyar csapat ellen a Real Madrid.
A számok tükrében
A Real Madrid eddigi mérlege magyar ellenfelekkel szemben:
- Vasas SC: 4 mérkőzés – 3 Real Madrid-győzelem, 1 Vasas-győzelem. Gólkülönbség: 9–3.
- Budapest Honvéd: 2 mérkőzés – 2 Real Madrid-győzelem. Gólkülönbség: 3–0.
- Tatabánya: 2 mérkőzés – 1 Tatabánya- és 1 Real Madrid-győzelem. Gólkülönbség: 2–2.
- Újpest: 2 mérkőzés – 2 Real Madrid-győzelem. Gólkülönbség: 4–1.
- Videoton: 2 mérkőzés – 1 Real Madrid- és 1 Videoton-győzelem. Gólkülönbség: 3–1.
- Ferencvárosi TC: 2 mérkőzés – 1 Real Madrid-győzelem, 1 döntetlen. Gólkülönbség: 7–2.
- Magyar válogatott: 2 mérkőzés – 1 magyar válogatott- és 1 Real Madrid-győzelem. Gólkülönbség: 3–3.*
*Az egyik mérkőzésen Budapest-válogatott, a másikon Puskás Ferenc-válogatott néven szerepelt a magyar együttes.
Amikor a Real Madrid Magyarországon járt
A Real Madrid magyarországi mérkőzéseinek nézőszámai:
- 1931: Hungária úti stadion – 18 000 néző
- 1958: Népstadion – 100 000 néző
- 1961: Népstadion – 90 000 néző
- 1980: Népstadion – 25 000 néző
- 1981: Bányász Stadion – 22 000 néző
- 1982: Megyeri úti stadion – 10 000 néző
- 1985: Sóstói Stadion – 39 400 néző
- 1995: Üllői úti stadion – 17 117 néző
- 2005: Puskás Ferenc Stadion – 43 000 néző
Magyar játékosok, akik Magyarországon betaláltak a Real Madrid ellen
- Kalmár Jenő – 2 gól (1931)
- Bundzsák Dezső – 1 gól (1958)
- Csordás Lajos – 1 gól (1958)
- Weimper István – 1 gól (1981)
- Csapó Károly – 1 gól (1981)
- ifj. Albert Flórián – 1 gól (1995)
- Kenesei Krisztián – 1 gól (2005)
