Meg van a három pont, lehet folytatni az építkezést.
Real Madrid (OP: 6,8)
Valahol megvan az emberben az a természetes naivitás, hogy egy 4–0-s szezonkezdetben bízik, ahol a sztárjaink brillíroznak a pályán, ahol a cserék őserőt hoznak az amúgy sem gyenge mérkőzésbe, és ahol a régi-új edzőnk nagyvonalú szemmozgásokkal strukturálja át a csapatot, ha kell. De tudjuk, hogy demoralizáló szezonon vagyunk túl, igen nagy volt a mozgás a csapaton belül, meg ott volt a világbajnokság is, ahol csavartak még párat a játékosokon, szóval, ha csak a saját házunk táján nézünk körül, akkor is veszni látszik az idilli kép. Fogalmazzunk úgy, hogy a Real játéka hullámzó volt: akadtak bizakodásra okot adó periódusok, és voltak bosszantó hibák is. A kezdéssel nem volt gond: magasan letámadott a csapat, ami érezhetően nem tetszett az Espanyolnak, Bellingham korai fejese pedig nyugalmat is hozhatott volna a játékba. Ezzel szemben a gól után visszaesett a játék intenzitása, egyre többször jött át a térfelünkre a hazai csapat, majd jött az egyenlítő gól a maga dühítő helyezkedési hibáival. A második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt a Real, lett is két kapufánk, de a támadóharmadban ezekkel együtt is rosszul működött a helyzetkihasználás, és sokszor rossz megoldást választottak a játékosok. Mourinho alaposan belenyúlt a csapatba, ezzel új lendületet adott a játéknak, Espí 90. percben szerzett találata pedig végül három pontot eredményezett. Ez utóbbi most a legfontosabb, minden más okoskodás ebben a helyzetben még talán korainak tűnik.
Espanyol (OP: 5,9)
Az Espanyol a vereség ellenére kifejezetten jó teljesítményt nyújtott és hosszú időszakokon keresztül egyenrangú ellenfele volt a Real Madridnak. A mérkőzés elején komoly nyomás alá került a hazai csapat és Bellingham góljával már a kilencedik percben hátrányba került. Manolo González együttese azonban nem esett szét, hanem fokozatosan alkalmazkodott a Madrid játékához. A második félidőben az Espanyol fokozatosan mélyebbre szorult, de sokáig szervezetten védte az 1-1-et. Mourinho mérkőzés utáni értékelése jól összefoglalta a találkozót: a Madrid megérdemelte a győzelmet, de az Espanyol nem érdemelt vereséget.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 8,3)
Mi ilyennek szeretjük Jude Bellinghamet. Lehet, hogy Mourinho végre megtalálta a helyét: magasan, közel az ellenfél kapujához játszatta, ami láthatóan jót tett a játékának. A gólja kifejezetten szép volt, különösen annak tudatában, hogy erőteljes heringparti alakult ki körülötte. Rengeteget dolgozott, nemcsak labdával, hanem labda nélkül is, sokszor megzavarva ezzel az Espanyol játékosait. A passzpontossága szinte hibátlan volt, sok párharcot vállalt, amelyek jelentős részéből ő került ki győztesen. Nekem személy szerint az is tetszett, hogy a meccs elején verbálisan eléggé letolta Vinit, aki nem támadta le az ellenfelet, és ez láthatóan nem tetszett az angolnak. Örülnénk, ha végre valaki rendbe szedné a mi drága balszélsőnket.
Thibaut Courtois (OP: 7)
A helyzetét talán jól mutatja, hogy a második félidő elején – jó tíz perc elteltével – meglepetéssel konstatáltam, hogy valahogy hátrakeveredett hozzá a labda: nem nagyon volt ekkortájt foglalkoztatva. Két védése volt, a 25. percben bemutatott kifejezetten bravúrosra sikerült, sokkal többet nem is kellett hozzátennie a meccshez. A gólról nem tehetett, viszont áradt belőle a nyugalom, ami nem rossz erény egy teljesen felforgatott védelem mögött.
Ibrahima Konaté (OP: 7,2)
Konaté a Real Madrid egyik legjobb játékosa volt és első tétmérkőzésén azonnal megmutatta, milyen fizikai erőt adhat a védelemnek. Kivételes magabiztosságot sugárzott, földön és levegőben egyaránt uralta a párharcokat. Csúszott-mászott, ha szükség volt rá, és leütközött mindenkivel, aki elé került, bár néha úgy éreztem, hogy a labda egy kicsit zavarja. Ezzel együtt nagyon szép bemutatkozáson van túl, reméljük, hosszú távon is a védelem meghatározó játékosa lesz.
Dean Huijsen (OP: 7,0)
Én örülök, hogy a kezdőbe került, a belső védők közül egyértelműen ő jelenti a jövőt. Konatéval meglehetősen brutális kettőst alkotnak, így nem illene számolatlanul kapni a fejes gólokat két ilyen ikertorony mellett. Amíg Konaté elsősorban az ellenfél aprításával volt elfoglalva, addig Huijsen – legjobb időszakára emlékeztető módon – a mélységi labdakihozatalokban jeleskedett. A labdabiztonsága most kifejezetten jó volt, és néhány kisebb bizonytalanságtól eltekintve jó játékkal kezdte az idényt.
Denzel Dumfries (OP: 6,7)
Dumfries jó bemutatkozáson van túl. Nem nyújtott semmi extra látványosságot, de komoly hibát sem követett el. Fizikálisan ő is inkább a romboló naszád kategóriába tartozik és ez jól látszott a párharcaiban is (6/5). Igyekezett támogatni a támadásokat és a meccs elején a jobb szárny aktívabb is volt. Az egyenlítő gólhoz vezető akció valahol az ő oldalán indult el, ezt nem lehet teljesen elnézni neki, Trentel együtt viszont olyan két, eltérő karakterű lehetőséget adhatnak az edzőnek, amellyel hosszabb távon megoldódhat a jobbhátvéd posztja.
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
Én nem őt vártam a kezdőbe a védelem bal oldalán, de biztosan ez a döntés is magyarázható valamivel. Carreras mindenesetre élt a lehetőséggel, magabiztosan játszott és rendszeresen próbált Vinícius mellé fellépni, támogatva ezzel a támadásokat. Védekezésben alapvetően fegyelmezetten teljesített, a labdakihozataloknál pedig többnyire biztonságos megoldásokat választott. Nagyon nem lehet belekötni a játékába, de ha ő szeretne lenni az első számú balhátvéd, akkor ennél azért többet kell mutatnia a pályán.
Bernardo Silva (OP: 6,4)
Bernardo Silva madridi tétmérkőzéses bemutatkozása nem sikerült túlságosan látványosra. Viszonylag mélyen játszott, nagyon sokszor lépet vissza a védők elé, hogy labdához jusson. Technikailag rendkívül biztosan kezelte a labdát és segített a Madridnak fenntartani a labdabirtoklási fölényt. Kevés igazán meghatározó megoldása volt azonban. Igazából egy sem volt.
Fede Valverde (OP: 6,4)
Rengeteg területet játszott be és mind támadásban, mind védekezésben igyekezett támogatni társait, több fontos visszazárása és labdaszerzése volt. Az Espanyol góljában neki is szerepe volt, ez mindenképp ront a teljesítménye megítélésén. Az egyenlítő gólnál elkövetett védekezési hibája nélkül ennél magasabb pontszámot is érdemelhetett volna.
Arda Güler (OP: 7,9)
A csapat egyik legjobbja volt, kreativitás tekintetében pedig az este egyik legfontosabb játékosa. A jobb oldalon kezdett, de nagyon sokat mozgott befelé, és rendszeresen visszalépett a labdákért. Én személy szerint úgy érzem, hogy a passzpontossága is javult, reméljük, ez nem csak egymeccses jelenség lesz. A statisztikája tiszteletre méltó: gólpassz, 7/5-ös párharcmutató, 93%-os passzpontosság, több tisztázás, három labszerzés és egy blokkolt lövés. Különösen kiemelkedik a kulcspasszainak száma, amely ezen az estén hét volt, így talán nem túlzás azt állítani, hogy régóta ezt a színvonalat vártuk tőle. Engem személy szerint meglepett a lecserélése, mert nem éreztem úgy, hogy visszaesett volna a játéka, vagy elfáradt volna.
Vini Jr. (OP: 4,3)
Számomra a szezonkezdet egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy Vini esetében tud-e a csapat és maga a játékos mentálisan előrelépni, és ezzel kihozni belőle azt a játékot, amellyel már régóta adósa a Real-szurkolóknak. Fogalmazzunk úgy, hogy ez a meccs nem vitt minket előre a probléma megoldásában. A 90 perc alatt mindössze 38 labdaérintés nem éppen veretes aktivitás, amihez egy 0,06-os xG-érték párosul – ez pedig végképp nem illik egy új, hatéves szerződéshez és az ehhez csapott évi huszonvalahány millió eurós fizetéshez. A recept ellene viszonylag egyszerű: elkezdik rugdosni az első perctől, közben rendesen duruzsolnak a fülébe, amihez a mi brazilunk örömmel asszisztál és szinte az egész meccsen jártatja a száját, be is sárgult ismét, teljesen feleslegesen. De ugye neki fociznia kellene, nem pedig egyfolytában reklamálnia. Lecserélni őt, úgy tűnik, Mourinhónak sem megy, ezzel pedig csak legalizálják az alibizését, és kiidegelik a szurkolók jelentős részét. Nem lesz ez így jó…
Kylian Mbappéa (OP: 6,5)
Az ő esetében is súlyosbító tényező lehetett a világbajnokság, ahol egészen a végjátékig komoly terhelést kapott, így nem is volt elvárható tőle, hogy már most csúcsformában játsszon. Ennek ellenére számos jó egyéni megoldása volt, a sebessége pedig továbbra is bámulatra méltó. Ami viszont nagyon hibádzott, az a helyzetkihasználás: nem egyszerűen rossz megoldásokat választott, hanem néha kifejezetten bosszantó módon herdált el egy-egy ígéretes akciót. Ha nagyon optimisták akarunk lenni, akkor megjegyezhetjük, hogy a győztes gól előtti keveredésben neki is volt szerepe és mégiscsak itt dőlt el a mérkőzés. Akarjunk optimisták lenni.
Cserejátékosok
Carlos Espí (OP: 8,5)
Álomszerű bemutatkozás a fiatal csatárunktól. Beküld az edződ, hogy döntsd el a meccset és te bevágod a gólt, amely eldönti a három pont sorsát. Ez a srác 21 éves, 194 cm magas és úgy tűnik megoldás lehet a középcsatár gondjainkra.
Eduardo Camavinga (OP: 6,0)
Camavinga a 80. percben Bernardo Silva helyére állt be, feltételezhetően azért, hogy a középpályát kicsit fizikálisabbá váljon. Ezt a feladatát el is látta, nem vesztett labdát, bár kockázatos dolgokba sem ment bele.
Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)
Tíz percet volt a pályán, vélhetően azzal a céllal, hogy a mélyen védekező hazaiak ellen egy olyan játékos kerüljön be, aki mélységből is képes jó labdákkal segíteni a támadásokat. Ebből az erényéből azonban nem sokat láthattunk, ugyanakkor ennyi idő alatt sikerült négy labdavesztést is összehoznia.
Marc Cucurella (OP: 5,6)
Cucurella a 64. percben Carreras helyére érkezett, és ezzel hivatalosan is bemutatkozott a Real Madridban. Védekezésben kevés problémája akadt és labdával is magabiztosnak tűnt, elsősorban egyszerű és biztonságos megoldásokat választott, ezekkel együtt látványos megmozdulása sem került feljegyzésre.
Yan Diomandé (OP: 6,3)
Megint egy olyan játékos, aki 20 éves és úgy néz ki, mint a saját nagyapja. De nyilván nem ilyen szempontok alapján került a Realhoz. Valószínűleg az volt a feladata, hogy a fáradó hazai védelmet egy az egyben megbontsa a jobb oldalon és ez többször is sikerült neki. A kezdeti izgalmakat leküzdve a meccs végére komoly veszélyforrássá vált, a dinamizmusa pedig kifejezetten szembetűnő volt.
José Mourinho (OP: 6,9)
Állítólag 4380 nap telt el, és José Mourinho ismét a Real kispadján találta magát. Nekem erről Ancelotti jut eszembe, aki remek sikereket ért el a csapattal, aztán távozott, több klubnál is megfordult különösebb eredmények nélkül, majd visszatért, és ismét beesett az ablakon néhány trófea. Mourinho annyiban más, hogy ő messze nem ért el olyan eredményeket a csapattal, mint olasz elődje. Szóval én Mourinhót sosem kedveltem, de tudom tisztelni a fanatizmusát, az elkötelezettségét és a győzni akarását. Reméljük, tud valami érdemit alkotni az ittléte alatt. A kezdőcsapat összeállítása mindig kulcskérdés, ahogy az is, hogy ki milyen szerepkörben kap lehetőséget. Bellingham és Arda pozicionálása kiváló megfontolásnak tűnt, Bernardo Silva szerepe viszont számomra még nem teljesen világos. Az is talányos, hogy miért Carreras kezdett a világbajnokságon az egyik legjobb teljesítményt nyújtó Cucurella helyett. Fogjuk ezt a kipihentségre. Amikor kellett, alaposan belenyúlt a meccsbe: ötöt cserélt és ne feledjük, hogy végül az egyik cserejátékos döntötte el a mérkőzést. Ami viszont nem tetszik, az a Vinihez való viszonya, egészen pontosan az, hogy ő sem cserélte le, pedig a brazil alaposan megszolgálta volna.
