Egytől egyig: Real Madrid – Inter (2– 1)

Real Madrid (OP: 6,3)

A Real Madrid eredményesen, de vitatható színvonalon kezdte a Bajnokok Ligája szezont. A csapat két korai Inter-hibát könyörtelenül kihasznált és 23 perc alatt 2–0-s előnyt épített. A labdabirtoklási arány feltűnően alacsony volt, de ehhez képest 9 komoly helyzete volt, amelyek, ahogy lassan megszokjuk ki is hagyta a csapat. Talán még ennél is súlyosabb okokra vezethető vissza, hogy az Inter 21 lövést eresztett el a kapunkra, amely gombócból is sok. Összességében a 2:1 nyilván jó eredmény, de olyan teljesítmény volt, amely több kérdést hagyott maga után, mint amennyit megválaszolt.

Inter (OP: 6,3)

Az Inter a vereség ellenére sok szempontból meggyőző teljesítményt nyújtott. A vendégek lényegesen többet birtokolták a labdát, 21 lövésig jutottak és hosszú szakaszokra a saját térfelére szorították a Madridot. Különösen a mérkőzés második felében tudtak tartós nyomást gyakorolni, aminek végül meg is lett az eredménye. A két korai kapott gól azonban súlyos egyéni hibákból született, ezen a szinten pedig ezeket a Real Madrid könyörtelenül megbünteti. Bisseck labdavesztése után jött Mbappé gólja, Josep Martínez hibája után pedig Valverde talált be. Az Inter ugyanakkor nem esett össze a 0–2 után, hanem fokozatosan átvette a mérkőzés irányítását, és végig meccsben maradt. Teljesítményük a vereség ellenére erős volt, de a két csapat közötti különbséget ezen az estén elsősorban az egyéni hibák és a döntő pillanatok kihasználása jelentette.

MECCSEMBERE – Dean Huijsen (OP: 7,0)

Courtois oly sokszor volt már a meccs embere, hogy ez eldöntötte a kérdést, kit választok ezúttal a legjobbnak. Hadd örüljön a mi holland spanyolunk. Már sokszor fényeztem a benne rejlő tehetséget – amely azért az esetek többségében nem került igazán a felszínre –, de úgy tűnik, most valamire rátalált a fiú. Huijsen kifejezetten sok védekező akcióban vett részt, mégsem volt érezhető rajta, hogy ne bírná a nyomást. A védelmi hozzájárulások mutatója 16 volt, ami mindössze kettővel kevesebb, mint a másik három védőtársáé együttvéve. Az Inter sok beadása és tizenhatoson belüli akciója különösen próbára tette a középhátvédeket, Huijsen azonban ebben a nyomásban is megőrizte a koncentrációját. A végén kapott egy sárgát némi emberkedésért, én azonban ezért nem marasztalnám el. Sőt, kifejezetten tetszett, hogy végre agresszívebb arcvonásokat is láttam azon a babaarcon.

Thibaut Courtois (OP: 8,6)

Courtois ismét olyan mérkőzést játszott, amely nélkül a Real Madrid győzelme aligha lett volna biztos. A találkozó során hét védése volt és több olyan helyzetet is semlegesített, amelyeknél a vendégek reális gólszerzési esélyhez jutottak. Amikor nyomás alatt kellett döntést hoznia, többnyire biztonságos megoldást választott a labdával. Stabilitása, nyugodtsága aranyat ért ezen a mérkőzésen is.

Denzel Dumfries (OP: 6,0)

Dumfries számára kifejezetten nehéz mérkőzés volt, mert az Inter bal oldala rendszeresen az ő térfelén fickóskodott. A Madrid alacsonyabb labdabirtoklása miatt a megszokottnál kevésbé tudott bekapcsolódni a támadásokba, védekezésben viszont néha Konaté támogatására szorult. Fizikai adottságait kihasználva így is több párharcot megnyert, de ezzel az eddigi meccseken sem volt gond. A problémát inkább az jelentette, hogy helyezkedésben és az emberek átvételében nem mindig volt elég határozott, ezért az Inter többször is meg tudta bontani a Madrid jobb oldalát. Nem ő volt ezen a mérkőzésen a Real védelmének szilárd bástyája. Egy ilyen meccsen pedig nem mindig fér bele a hullámzó teljesítmény, mert az ellenfél azonnal megtalálja és támadni kezdi a gyenge pontokat.

Ibrahima Konaté (OP: 6,4)

Konaté egyik legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsa Dumfries mögött és mellett a jobb oldalt. Ezt összességében jól oldotta meg, és több alkalommal is időben lépett ki az Inter támadóira. A levegőben és a földön is határozottan védekezett, a statisztika hét védelmi hozzájárulást jegyzett fel nála. Játékára ugyanakkor végig az óvatosság volt jellemző: ritkán vállalt felesleges kockázatot, és labdával sem akart mindenáron valami váratlant húzni. Ez most kifejezetten hasznosnak bizonyult, mert Dumfries bizonytalanságai mellett kellett valaki, aki nem akarja tovább bonyolítani az életet. Nem ő volt a védelem leglátványosabb szereplője, de stabilan és alacsony kockázattal hozta, amit ezen az estén kértek tőle.

Marc Cucurella (OP: 6,8)

Cucurella az első percekben nehezen találta a ritmust, mert Diouf és az Inter jobb oldala többször is nehéz helyzet elé állította. A labdabiztonságával ezen a mérkőzésen sem volt gond, úgy tűnik, ez lassan megnyugtatóan állandó jellemzőjévé válik a játékának. Van benne egy természetes agresszivitás és talán ezen az estén még erre is rátett egy lapáttal. Ahogy telt az idő, védekezésben is egyre jobban felvette a mérkőzés ritmusát, és az első percek bizonytalansága után jóval nehezebb volt rajta fogást találni. A végén kapott egy tockost is, de hát minden háborúban vannak sérülések.

Fede Valverde (OP: 7,3)

Valverde ismét rengeteget dolgozott, és a mérkőzés egyik legfontosabb momentumát is ő varázsolta a pályára. A 23. percben agresszívan letámadta Josep Martínezt, a kapus hibáját pedig góllal büntette. Azt hiszem ez egy olyan gól volt, amire sokáig fogunk még emlékezni.Ez a jelenet tökéletesen megmutatta, miért fontos Mourinho számára a magas intenzitású letámadás. A középpályán folyamatosan nagy területet kellett bejátszania, mert Trent helyezkedése és az Inter labdabiztossága sok beavatkozást generált. Többször húzódott ki Cucurella oldalára is, hogy segítsen a védekező túlerő kialakításában. Teljesítménye a hibákkal együtt kiemelkedő volt.

Trent Alexander-Arnold (OP: 5,2)

Hát nem tudom. Nem volt ez egy sikertörténet. Nyilván helyzet volt, amire megoldást kellett találni, de azt mondanám, hogy a védekező középpályás feladatra Trent legyen a jövőben nagyon sokadik variáció. És akkor leírnám kellő szakmaisággal, hogy mi a bajom vele. Talán a legfontosabb, hogy nem tud védekezni. Aztán bántóan lassú. A csúcssebessége (28,4 km/óra) messze a legalacsonyabb érték volt a csapatban. A mozgásának semmi dinamikája, olyan ténfergős. Ezt helyezkedéssel lehetne kompenzálni, de ezen a meccsen ez sem nagyon ment neki. Volt néhány bizarr passza, amelyből rögtön ellentámadás is lett. Na jó itt abbahagyom, utólag én is okos vagyok, de nagyon nem volt jó döntés erre a posztra rakni őt.

Jude Bellingham (OP: 7,2)

Bellingham első félideje meglehetősen visszafogott volt, mert az Inter középpályás fölénye miatt kevés alkalommal kapott labdát igazán veszélyes területen. Védekezésben azonban sokat dolgozott és a letámadásokban is fontos szerepet vállalt. A második félidőre aktívabbá vált, különösen akkor, amikor a Madrid előtt megnyílt a lehetőség a gyors kontrákra. Brahim zseniális beadása után óriási helyzetbe került, de ahelyett, hogy elsőből befejezte volna az akciót, túl sokáig várt, és ezzel el is szalasztotta a lehetőséget. A teljesítménye így sem nevezhető gyengének, de a helyzetei alapján jóval több volt benne. Ezen az estén elsősorban a befejezések pontatlansága húzta le az értékelését.

Brahim Diaz (OP: 8,0)

Ahogy láttam a szemem sarkából a meccs előtt kiverte a biztosítékot nagyon sok szurkolónál, hogy José Mourinho őt tette be kezdőbe és nem Yan Diomandét, amikor utóbbinak a Transfemarkt szerint 90 millió Euró az értéke (ezt azért nem teljesen, vagy igen, de akkor erős visszaesés látszik), Brahimnak meg 35 millió. Szóval nem volt szép Brahim Díaztól, hogy ezek után ilyen jól játszott. Szépen bejátszotta a jobb oldalt, jól kombinált Bellinghammel, Mbappéval és a jobb oldalon feltűnő társakkal. Játékának küzdő jellege megkérdőjelezhetetlen: néha úgy éreztem, hogy a fű alatt hámozza át magát az ellenfelén, csak hogy megtartsa vagy visszaszerezze a labdát. Gólpasszt adott, négy kulcspassza is volt, tehát pontosan tudta, mi a dolga: kiszolgálni a nagyfiúkat. Azért neki is akadt gólszerzési lehetősége, de azt nem tudta kihasználni. Ebben sajnos tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, ami mostanában a Real játékosaira jellemző. Ettől függetlenül aktív, kreatív és harcos teljesítményt nyújtott, amellyel alaposan megnehezítette Mourinho dolgát a következő kezdőcsapat összeállításakor.

Kylian Mbappé (OP: 6,4)

Mbappé ismét góllal jelentkezett, a Madrid első igazán veszélyes támadását rögtön be is vágta. Sebessége továbbra is megoldhatatlan feladatot jelent az ellenfelek védőinek és ezt ezen az estén is nagyon jól kihasználta – egészen addig, amíg kapura nem kellett lőni a labdát. Sajnos a helyzetkihasználása ismét csapnivaló volt, de ezzel együtt is sokszor életveszélyt jelentett az Inter kapuja előtt. Mozgásával folyamatosan mélységbe kényszerítette az olasz védelmet és ha terület nyílt előtte, szinte lehetetlen volt vele tartani a lépést. A probléma megint az utolsó mozdulatokkal volt: azokból a lehetőségekből, amelyekbe belekerült, jóval többet kellett volna kihoznia. Ahelyett, hogy ismét vágott volna egy mesterhármast, maradt az egynél, mi meg a körömrágásnál. Összességében jó teljesítményt láttunk tőle, de ezen az estén a jó és a kiemelkedő közötti különbséget egyszerűen elbaltázta.

Vini Jr. (OP: 7,7)

Öt csellel próbálkozott, abból kettő jött be, de emellett elvesztett még 12 labdát, szóval ezen az estén nem jó barátja a játékszer. Akkor kezdjük el ízlelgetni az adott kijelentést: „védelmi hozzájárulások 3”. Furcsa volt a szemnek, hogy védekezni látjuk, büszke is volt magára, meg is ünnepeltette a szokatlan eseményt a helyiekkel, ahogy kell. Viszont szerzett 9 labdát, ami valami olyasmit is jelenthetne, hogy Mourinhora már hallgat és hajlandó védekező munkát végezni.

Yan Diomande (OP: 6,0)

Diomandé a 79. percben Brahim helyére állt be, amikor a mérkőzés már elsősorban a vezetés megőrzéséről szólt. A támadásokhoz nem tudott érdemben hozzátenni, viszont igyekezett fegyelmezetten visszazárni. A végén azért csúnyákat mondtam rá, amikor az Inter ötösénél megpróbált betörni két védő között – nem sok esélye volt –, elvesztette a labdát, amiből az olaszok azonnal megindultak. Fiatal játékosként nyilván benne van, hogy ilyenkor még a gólszerzés lehetőségét látja meg először, nem pedig azt, hogy hogyan lehetne lepörgetni a másodperceket.  Pedig mennyivel hasznosabb lett volna egyszerűen rárúgni a labdát valamelyik védőre, kiharcolni egy szögletet, aztán a sarokban eltölteni még fél percet.

Aurélien Tchouameni (OP: 5,9)

Visszatért, futott két kilométert, volt három passza, amelyből három volt jó. A lényeg, hogy megint bevethető. Jól van ez így.

Álvaro Carreras és Carlos Espí kevés játékpercet kaptak, értékelésüktől ezért eltekintünk.

José Mourinho (OP: 5,8)

Mourinho győzelemmel tért vissza a Bajnokok Ligájába a Real Madrid kispadján, de a mérkőzés összképével aligha lehetünk elégedettek. A sérülések és eltiltások miatt kényszerből Trentet is a középpályán használta, ami nem bizonyult igazán működő megoldásnak. A Madrid mindössze 36%-ban birtokolta a labdát, ilyen alacsony értékhez nem vagyunk hozzászokva – ne is legyünk. Önmagában persze a labdabirtoklás nem sokat jelent és nyilvánvaló volt, hogy Mourinho tudatosan épített a gyors átmenetekre, de az már kevésbé lehetett a terv része, hogy az Inter hosszabb időszakokra ennyire rátelepedjen a Madridra. A csapat ugyanakkor gyilkos ösztönnel büntette az olaszok hibáit és az első két gólt intenzív letámadás után szerezte. A mérkőzés második felében azonban egyre inkább az eredmény megőrzése került előtérbe, és ebben Courtoisnak a kelleténél jóval nagyobb szerep jutott. A helyzetkihasználás ismét csapnivaló volt, a meccset sokkal korábban le lehetett volna zárni. Mourinho tehát győztes meccset menedzselt le, de ezúttal az eredmény szebb volt, mint a játék. Ez a győzelem számomra inkább a negatív tanulságok miatt marad emlékezetes..