Madridban Kylian Mbappé exkluzív interjút adott az RFI-nek. Az Aranylabdáért versenyben lévő francia támadó beszélt versenyszelleméről, vállalta nagy visszhangot kiváltó kijelentéseit, méltatta Didier Deschamps munkáját, és már a Zinédine Zidane-nal közös jövőre is előretekintett. A francia válogatott csapatkapitánya az interjúban algériai és kameruni gyökereinek jelentőségéről is beszélt, és reményét fejezte ki, hogy az Aranylabdáért folyó versenyben az afrikai kontinens támogatását is maga mögött tudhatja.
Október 16-án adják át az Aranylabdát az idény legjobb játékosának. Megszerezni ezt a trófeát megszállottság az ön számára?
Nem, nem, nem. Szerintem ez minden játékos, minden versenyző számára cél. De hogy megszállottság lenne? Nem, ezt nem gondolom.
Kampányol érte. Miért gondolja úgy, hogy ez az év lehet az öné?
Mert jó évem volt. Egyénileg nagyszerű évem volt, és tudom, hogy az Aranylabdánál ez a legfontosabb szempont. A legnagyobb sorozatokat figyelembe véve én voltam a legeredményesebb gólszerző, ezért úgy gondolom, ez jó év lehet számomra. Jó érzéseim vannak.
Pedig úgy tűnik, a verseny idén minden korábbinál nyitottabb.
Igen, ezt mondják. Nem ismerem az Aranylabda teljes történetét, de valóban sok szó esik arról, hogy nyílt a verseny. Jó ezt látni, jó részese lenni, és szerintem az embereket is szórakoztatja.
Csalódott lenne, ha idén sem sikerülne?
Persze, persze. Ahogy mondtam, egy versenyző mindig csalódott, amikor nem nyer. Ilyenkor elsősorban a bennem élő versenyzőt érintené a dolog. Aztán majd meglátjuk, hogyan alakul.
Sokat halljuk és látjuk kampányolni, méghozzá olyan erős kijelentésekkel, mint: „Mindig is én voltam a kiválasztott”, vagy: „Az előző idényben senki sem volt nálam jobb.” Megérti, hogy ez Franciaországban egyeseket meghökkenthet?
Igen, természetesen. Mondjuk Franciaországban sok mindenen meg szoktak hökkenni, ezzel nincs problémám. Soha nem akartam, hogy mindenki egyetértsen velem, mert ez lehetetlen. De nem tudok kifordulni önmagamból. És nem is fogom megpróbálni megtanulni, hogyan legyek más. Igyekszem önmagam lenni, az erényeimmel és a hibáimmal, a sikereimmel és a kudarcaimmal együtt. Így haladok tovább.
Térjünk vissza az Aranylabdáért folyó versenyre. A világbajnokság egyénileg sikeres volt, csapatszinten azonban valamelyest csalódást keltett. Hogyan dolgozta fel?
Nem mondanám, hogy csalódást keltett. Amikor nem nyersz, természetesen csalódott vagy. De szerintem jó képet mutattunk az országunkról. Olyan csapat voltunk, amelyet jó volt nézni, a franciák nagyon élvezték a játékunkat, és szerintem az egész világ örömmel nézett bennünket. De csak egyetlen csapat nyerhet. Megpróbáltuk a legjobbat kihozni magunkból, ezúttal nem sikerült. Újra meg kell majd próbálnunk.
Egyénileg Ön a világbajnokságok történetének legeredményesebb gólszerzője, Messi előtt, és még egy vagy két világbajnokság lehet Ön előtt…
Talán. (nevet) De természetesen hihetetlen érzés. Nem feltétlenül fogtam fel igazán, mert amikor benne vagy az események sűrűjében, csak a következő célra, a következő mérkőzésre, a következő gólra gondolsz. De amikor szabadságon voltam, mindenki csak erről beszélt nekem: hogy én vagyok a világbajnokságok történetének legeredményesebb gólszerzője. Ilyenkor érti meg az ember igazán, milyen fontos a világbajnokság. Ez a sport legnagyobb versenye, és mély nyomot hagy az emberekben.
Ez fontos rekord az Aranylabdáért folyó versenyben, amely végül is egyéni díj.
Igen, szerintem igen. Az Aranylabda átadásakor nem egy csapat nevét fogják kihúzni a borítékból, hanem egy játékosét. Ez tehát egyéni trófea, és szerintem mindenekelőtt ennek kell számítania. Természetesen minden mást sem szabad figyelmen kívül hagyni, de egy ilyen díjnál az marad meg az emberekben, hogy valaki egyénileg milyen teljesítményt nyújtott, mennyire volt képes elkápráztatni őket.
Nem szabad megfeledkeznünk Didier Deschamps-ról sem, aki tizennégy éven keresztül kivételes eredményességgel írta a francia válogatott történelmét…
(közbevág) Lehetetlen!
…most azonban új szövetségi kapitánnyal, Zinédine Zidane-nal kezdenek, elsőként Törökország ellen. Várja már, hogy ebben az új felállásban ismét csatlakozzon a válogatotthoz?
Természetesen. Először is adjuk meg Caesarnak, ami Caesaré: amit Didier Deschamps a francia válogatottal véghez vitt, az hihetetlen. Történelmet írt, és visszavezette a francia válogatottat oda, ahová tartozik. Ezért mindig hálásak leszünk neki. Most új szakasz kezdődik, új edzővel. Meglátjuk, hogyan alakul. Egy kezdet mindig ilyen: minden új, meg kell találnunk a helyünket. Rögtön belecsöppenünk a sűrűjébe, és újra győznünk kell, mert ezt várják tőlünk az emberek.
Beszélt már Zinédine Zidane-nal azóta, hogy átvette új tisztségét?
Nem. Megvárom, amíg Clairefontaine-ben találkozunk. Szerintem nincs jobb annál, mint ott, a kastélyban találkozni vele. Egyébként ugyanabban a városban élünk – Madridban –, többször összefutottunk már, és korábbról is ismertük egymást. De tényleg megvárom Clairefontaine-t, hogy pontosan megtudjam, mit vár tőlünk csapatként és tőlem játékosként. Aztán meglátjuk, hogyan alakul.
José Mourinhóval a Real Madrid kispadján ez az időszak egyébként is sok újdonságot hozott önnek. Mindig szeretett volna egyszer egy olyan személyiséggel dolgozni, mint ő?
Igen, természetesen. Mindig szerettem volna, hogy egyszer ő legyen az edzőm. Mindig felkeltette a kíváncsiságomat. Rendkívül intelligens ember, aki pontosan tudja, mit kell tennie. Vezéregyéniség, edzőként pedig a modern futball egyik legjobbja. Mindig öröm tanulni és nap mint nap ilyen kaliberű emberekkel dolgozni.
Akkor minden rendben?
Igen, minden rendben. Vannak ennél rosszabb dolgok is az életben. (nevet)
Beszéljünk Afrikáról. Tudjuk, hogy az édesanyja algériai, az édesapja pedig kameruni származású. Fontosak Önnek ezek a gyökerek, ez a származás. Hogyan éli meg mindezt?
Igen, ezek az én gyökereim. Mindig afrikai kultúrában neveltek, még akkor is, ha Franciaországban születtem, és lényegében mindent ott éltem meg. Soha nem szakítottam meg a kapcsolatot a gyökereimmel és a származásommal. Szerintem ez fontos, mert része annak, aki vagy, és azoknak az értékeknek is, amelyeket beléd nevelnek.
Nemrég ismét Kamerunban jártam. Gyerekkoromban is jártam ott, és nagyszerű élmény volt. Valahányszor Afrikába utazom, mindig rendkívül szívélyesen fogadnak. Érzem az emberek szeretetét, és igazán felemelő érzés megtapasztalni egy egész kontinens támogatását.
Az Afrikai Nemzetek Kupáján is láthattuk, amikor elment, hogy megnézze barátját, Achraf Hakimit…
Az Elefántcsontpart–Kamerun meccset is megnéztem! (nevet) Nagyszerű mérkőzés volt Marrákesben. Szeretek meccseket nézni. Az Afrika-kupa pedig remek torna volt. Természetesen azért mentem, hogy támogassam egy barátomat, de több mérkőzést is szerettem volna látni. Ma már nagyon magas a színvonal. Láthatjuk, hogy az afrikai válogatottak egyenrangú félként néznek szembe a többi nemzeti csapattal, ezt a világbajnokságon is megtapasztalhattuk. Szeretem nézni ezt a futballt.
A legutóbbi világbajnokságon rekordot jelentő tíz afrikai válogatott vett részt. Közülük kilenc továbbjutott az első körből, még ha később már kevésbé is alakult jól számukra a torna. Rudi Garcia belga szövetségi kapitánytól ugyanakkor Szenegál legyőzése után azt hallottuk: „Ismerjük ezeket a csapatokat, a mérkőzés vége felé elveszítik a taktikai szervezettségüket.” Mit gondol az afrikai futballal kapcsolatos ilyen sztereotípiákról?
Szerintem ez nem kizárólag Afrikára jellemző, hanem az egész futballban jelen van. Mindenkiről léteznek sztereotípiák. Néha van valóságalapjuk, máskor egyáltalán nincs. Azt viszont tudom, hogy afrikai csapatok ellen nagyon nehéz játszani. Nehéz kibillenteni őket a játékukból, és rengeteg önbizalmat szereztek. Felismerték, hogy bárkit képesek legyőzni. Félelem és szorongás nélkül játszanak, ezért nagyon veszélyessé váltak. Számunkra mindig komoly kihívást jelent ellenük pályára lépni.
A Lille-ben játszó öccse, Ethan egy napon akár Algéria vagy Kamerun válogatottját is választhatná. Láttuk Ayyoub Bouaddit, aki Marokkót választotta, vagy Ibrahim Mbayét, aki Szenegál mellett döntött. Hogyan tekint a kettős állampolgárságú játékosok válogatottválasztására?
Ez személyes, nagyon intim kérdés. Szerintem valami mélyről fakadó dologról van szó, olyan választásról, amelynek belülről, az ember saját élettörténetéből kell megszületnie. Mindenkinek más a kapcsolata azzal az országgal, amelyet képviselni szeretne. Amikor egy ország képviseletéről beszélünk, akkor az adott országhoz fűződő szeretetről és közös történetről kell beszélnünk, nem pusztán egy sportprojektről. Ezt azoknak kell feltenni kérdésként, akik valóban megélik ezt a helyzetet, mert mindenkinél más és más.
Ezt a francia válogatottnál is látjuk: sok Franciaországban született játékos gazdagítja a csapatot, akik a kék mezt választották.
Természetesen. Ha francia vagy, Franciaországban születtél, és végigjártad a francia utánpótlás-válogatottakat, szerintem ennél nincs természetesebb dolog. Éppen ezért mondom, hogy ez nagyon személyes kérdés. Mindenki a saját története, személyiségfejlődése és az adott országhoz fűződő kapcsolata alapján dönt. Ha egy választás szívből jön, nehéz azt vitatni vagy kívülről kommentálni.
Afrika az Aranylabda-szavazatok húsz százalékát adja. Milyen üzenetet küldene az afrikai szavazóknak?
Mindenekelőtt szeretném megköszönni nekik azt a támogatást, amelyet az elmúlt évek során kaptam tőlük. Ez soha nem változott: valahányszor Afrikában jártam, mindig azt éreztem, hogy nagyon szeretnek. Afrikai származásúként természetesen jó érzés látni, hogy az emberek összekapcsolják a nevemet ezzel a díjjal, ez megtisztelő. Mindent köszönök nekik, és remélem, hogy sikerül hazavinnem az Aranylabdát, hogy valamilyen módon nekik is ajánlhassam.
Az interjú végén az RFI külön megjegyzi, hogy Kylian Mbappé környezete nem engedélyezte a francia elnökválasztással, a FIFA irányításával, valamint a Marokkóval határos spanyol enklávé, Ceuta migrációs válságával kapcsolatos kérdéseket.
