Nehéz éven van túl Raúl Asencio. A Real Madrid saját nevelésű védőjének két, futballpályán kívüli ügy mellett a közelmúltban elvégzett sípcsontműtéttel is meg kellett küzdenie. Úgy érzi, sokat érett az elmúlt időszakban, elismeri a hibáit, és az AS-nek adott interjújában megígéri: mindent meg fog tenni a Real Madrid címeréért.
Már szerettem volna találkozni veled. Nem volt könnyű éved, egy hete pedig megműtötték a sípcsontodat. Csak te tudod, mennyi mindenen mentél keresztül az elmúlt időszakban…
“Örülök, hogy beszélgethetünk. Valóban, mindig is szerettem távol maradni a reflektorfénytől, nem sokat mutattam meg magamból a nyilvánosságnak, de biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni ez a beszélgetés.”
“Ami a sípcsontomat illeti, az egész egy éve kezdődött. Január óta konzervatív kezeléssel próbáltuk kordában tartani a repedést. A fájdalom azonban egyre erősödött. Szenvedtem, de nem állhattam le, mert a csapat mindennél fontosabb volt. Mindig a klub és a címer érdekeit tartom szem előtt. Végül azonban eljött az a pont, amikor a törés súlyosbodott, és beláttam, hogy meg kell műteni.”
Sokatmondó kép készült arról, amikor Mourinho közvetlenül a műtéted után meglátogatott a kórházban.
“Az a látogatás hatalmas erőt adott. Ilyenkor az ember tele van kétségekkel, folyton azon jár az esze, hogyan alakul majd a felépülése, és mennyi ideig nem játszhat. Ebben a helyzetben rengeteget jelentett, hogy Mou eljött hozzám, és megmutatta azt az emberi közvetlenségét, amelyet az idény kezdete óta mindannyian megtapasztalhattunk az öltözőben. Mou közvetlen, szerény, kedves és ambiciózus ember. Nemcsak nagyszerű edző, hanem emberileg is kivételes személyiség.”
Milyen Mourinho a mindennapokban, amikor nincsenek jelen a kamerák?
“Az öltözőben ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Kívülről a futballistákat gyakran megközelíthetetlen, a valóságtól elszakadt embereknek látják, pedig mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Gyerekkoromból nekem is az a kép élt Mourinhóról, hogy rendkívül erős karakter. De az öltözőben egy nagyszerű, humoros embert ismertem meg, aki szeret sok időt tölteni velünk, és mi is szívesen vagyunk vele. Egy közülünk.”
Nem áraszt el benneteket túlságosan sok videóelemzéssel?
“Természetesen nagyon alaposan felkészül a mérkőzésekre és az ellenfelekre. De a tapasztalatának köszönhetően pontosan tudja, mikor mire van szükségünk: mikor kell nagyobb nyomást helyeznie ránk, és mikor érdemes egy kicsit engednie.”
Fiatal vagy, még nem nősültél meg, és gyerekeid sincsenek. Hogyan telnek a mindennapjaid?
“A családom mindig mellettem áll. Múlt szerdán megérkezett Leyes doktor, akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani, ahogyan a klub orvosi stábjának is. Közölte velem, hogy másnap meg kell műteni a sípcsontomat. Mindent megtettek azért, hogy újra a régi önmagam lehessek. Felhívtam a családomat, ők pedig azonnal repülőre ültek Gran Canarián, és Madridba jöttek. Most is segítenek, mert még mankóval járok, és a teljes felépülésemig nehezen tudok mozogni.”
Öt évig a Las Palmas utánpótlásában játszottál, majd mindössze tizennégy évesen leigazolt a Real Madrid. Egyedül érkeztél az akadémiára?
“Igen. Gyerekként beköltöztem a Real Madrid kollégiumába. Akkoriban érkezett Álvaro Carreras is Galiciából. Az ember társai idővel a családjává válnak, hiszen egész nap együtt vannak, távol a szeretteiktől. Amikor még a Kanári-szigeteken éltem, és belázasodtam vagy megbetegedtem, édesanyám ott volt mellettem. Madridban viszont meg kellett tanulnom egyedül megbirkózni a problémákkal. Nehéz időszak volt, de gyorsabban felnőtté tesz, és már egészen fiatalon megtanít arra, hogy higgadtan kezeld a nehézségeket.”
“Amikor tizennégy évesen megérkezel, azonnal megérzed, mekkora felelősség viselni ezt a mezt. Látod, mennyire odafigyelnek rád, milyen elképesztő létesítmények állnak rendelkezésedre. Az elvárások is ehhez igazodnak. Éppen ennek a következetes igényességnek köszönhető, hogy a Real Madrid a világ legjobb klubja. Amikor pedig elérkezik az első csapatban való bemutatkozás régóta várt pillanata, már felkészülten teszed meg ezt a lépést.”
Nemcsak nagy lépés volt, hanem egy nagyszerű passz is: az Osasuna elleni bemutatkozásodon te adtad a gólpasszt Jude Bellinghamnek a Bernabéuban.
“Az ilyesmi ösztönösen jön. Az akadémián kapott képzésnek köszönhetően félelem nélkül léphettem pályára, és egyszerűen azt csináltam, amihez értek. Már az első mérkőzésemen megértettem, mit jelent ez a klub. A La Fábrica valódi iskola.”
Ancelotti adott neked először lehetőséget az első csapatban.
“Ő is kivételes ember. Számomra sokkal több volt, mint egy edző. Ő karolt fel, ő hitt bennem, és ő mondta nekem: „Te velünk maradsz.” Mindig különleges szeretettel fogok visszagondolni rá.”
A nyáron mezszámot váltottál. Itt is van melletted a mez: nem akármilyen számot viselsz, hanem Carvajal korábbi 2-esét. Hogyan esett rá a választásod?
“Felhívott a klub protokollügyekkel foglalkozó munkatársainak egyike, akivel jóban vagyok, és elmondta, hogy Dani 2-es mezszáma szabaddá vált. Egy pillanatig sem gondolkodtam. Beszéltem Carvajallal is. Írtam neki egy üzenetet, és félig tréfásan azt mondtam, remélem, nem hozok szégyent a mezszámára. Dani gyerekkorunk óta példakép valamennyi saját nevelésű játékos számára. Láttuk, hogyan védte a címert, hogyan állt ki a klubért, hogyan adott ki magából mindent a pályán, és milyen kapitány volt. Mindig ott volt mellettem és a többi fiatal mellett. Ha le kellett teremtenie, megtette, és abból is tanultál. Kevés hozzá hasonló játékos létezik. Carvajal mély nyomot hagyott bennem, ezért nem is volt kérdés, hogy ezt a számot választom. Ma már a barátomnak is mondhatom.”
Mindig mosolygok, amikor azt hallom, hogy a Madridnak nincs saját nevelésű játékosa. Te együtt játszottál Lucasszal, Nachóval és Carvajallal. Megszámolni is nehéz, hány trófeát nyertek hárman együtt. Mekkora tekintélyük volt az öltözőben?
“A La Fábricában már gyerekként megtanítják neked azt a tartást, büszkeséget és szemléletet, amelyet később a pályára is magaddal viszel. A személyiséged még a futballtudásodnál is fontosabb. Nekik mindhármuknak rendkívül erős személyiségük volt. Támaszt jelentettek a sztárokkal teli öltözőben, és úgy bántak velünk, fiatalokkal, hogy hamar egyenrangú csapattagnak érezhettük magunkat.”
A jelenlegi keretben hárman vagytok saját nevelésűek: Carreras, Thiago Pitarch és te. Jó lenne, ha egyre többen lennétek. Emlékezz csak a „Zidanes y Pavones” jelszóra…
“Sok fiatal készen áll arra, hogy megtegye a következő lépést. Nézzük csak meg a Juvenil csapatát, amely az előző idényben mindent megnyert. Az a legfontosabb, hogy amikor megkapják a lehetőséget, felkészülten éljenek vele, ahogyan velem is történt. Büszkeséggel töltene el, ha a jövőben egyre több saját nevelésű játékos lenne az első csapatban.”
Ha már az első csapatnál tartunk: tagadhatatlan, hogy a szurkolók csalódottak, és egészen más idénykezdésre számítottak. Mit mondanál nekik, hogy visszanyerjék a hitüket?
“Még csak most kezdődött a szezon. Nagyon hosszú út áll előttünk. Rengeteg minden történhet, és minden megváltozhat. Megértjük a szurkolók elvárásait, és osztozunk is bennük, hiszen éppen ezeknek a magas követelményeknek köszönhető, hogy a Real Madrid a világ legeredményesebb klubja. Nekünk most többet kell dolgoznunk és kevesebbet beszélnünk, hogy a pályán bizonyítsunk. Ha jönnek az eredmények, a szurkolók is újra teljes szívvel a csapat mögé állnak.”
“A szavak elszállnak. Eljött az ideje, hogy a pályán beszéljünk. Sajnos én a műtétem miatt ezt most nem tehetem meg. Fáj, hogy jelenleg nem segíthetek. Megértem, ha a madridisták időnként bennem is csalódtak, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ezen változtassak. Engem viselnek meg leginkább a történtek. Egy saját nevelésű játékos mindig mindent megad ezért a címerért. Ezt már bebizonyítottam, és amikor visszatérek a pályára, újra be fogom bizonyítani.”
Beszéljünk arról, ami a nyáron történt az autóddal, és arról a súlyos bírságról, amelyet a felelőtlen viselkedésed miatt kaptál. Huszonhárom éves vagy, nyilvánosan elismerted a hibádat. Mourinho is határozottan elítélte a történteket.
“Nagyon nehéz időszak volt. Rövid időn belül több nehézség is összetorlódott az életemben. Mou nem tévedett. Teljesen igaza volt. Az emberek arról alkotnak véleményt, amit látnak és amiről értesülnek. Én hibáztam. Ezt akkor is elismertem, és most is elismerem. Bocsánatot kértem, és továbbra is bocsánatot fogok kérni. Huszonhárom éves vagyok, és követtem el hibákat, ahogyan ebben a korban másokkal is előfordulhat. De tisztában kell lennem azzal, hol vagyok. A Real Madrid játékosa vagyok, és ilyesmi többé nem fordulhat elő. Vállalom a felelősséget, és most csak arra gondolok, hogyan fordíthatom jóra a helyzetet. Engem bánt a legjobban, ami történt. Arról álmodom, hogy magam mögött hagyhatom mindezt, és trófeákat nyerhetek ezzel a klubbal, ebben a mezben, remélhetőleg pályafutásom hátralévő részében is. Éppen ezért ilyen esetek többé nem történhetnek meg.”
Legalább ezzel egy időben lezárult az a bírósági eljárás is, amelyben néhány korábbi csapattársaddal együtt érintett voltál. Az ügy miatt egyes stadionok lelátóiról borzalmas dolgokat kellett hallanod magadról…
“Nem öltem meg senkit, nem tettem semmit. De ezen túlmenően ez egy olyan eljárás volt, amelyen túl kellett esnem. Tiszta volt a lelkiismeretem, és ez a legfontosabb. Amikor kimentem a pályára, futballozni mentem, nem azért, hogy ellenséges lelátókkal hadakozzak. Nem hagytam, hogy kizökkentsenek. Szerintem az embereknek azért kellene stadionba járniuk, hogy a saját csapatukat biztassák, ne azért, hogy az ellenfelet sértegessék.”
“Tudjuk, hogy a Madrid játékosai, köztük más csapattársaim is, bizonyos stadionokban rendszeresen megtapasztalják ezt. Ha az a cél, hogy ezzel kizökkentsék a Real Madridot, akkor nem jártak sikerrel, hiszen továbbra is mi vagyunk a történelem legtöbb trófeáját nyerő klubja. Gyerekkorom óta erős és érett személyiség vagyok, ezért jól kezeltem ezeket a helyzeteket. A családom sokkal nehezebben viselte, ez igaz. Egy szülőnek nyilvánvalóan nem kellemes ilyeneket hallania a gyermekéről.”
“Egy történetet azért elmesélhetek. Előfordult, hogy a mérkőzések után megnéztem a közösségi médiában terjedő videókat, meghallgattam, miket kiabáltak rólam, és rájöttem, hogy játék közben ebből semmit sem vettem észre. Csak a futballra figyeltem. Nem volt rám hatással.”
A Bernabéu közönsége a történtek ellenére is kimutatja a szeretetét irántad.
“A Real Madrid mindent megadott nekem. Ezért én is mindent meg fogok adni a Madridnak. Az első naptól kezdve szeretettel fogadtak. Mindig biztató szavakat kaptam, és tárt karokkal vártak. Most azért fogok küzdeni, hogy újra büszkék lehessenek rám.”
Mikor láthatjuk újra azt a Viníciust, aki korábban képes volt egymaga megbontani az ellenfelek védelmét?
“Vini az Vini, és mindig is az marad. Különleges kisugárzása van. Az öltözőben mindenki szereti. Tényleg mindenki. Hihetetlen ember. De mi, futballisták nem robotok vagyunk, hanem emberek. Lehet, hogy most nem ugyanazt a Vinit látjuk, mint két évvel ezelőtt, de vissza fog térni arra a szintre. Mi ezt nap mint nap látjuk az edzéseken.”
Megnyerheti Mbappé az idei Aranylabdát?
“Igazságos lenne. Nap mint nap látom őt, és számomra az összes jelölt közül ő a legjobb játékos. Ha kizárólag a futballt nézzük, Kylian a legjobb. Gólszerzésben és minden más szempontból is kiemelkedik. Az Aranylabda pedig egyéni díj.”
A spanyol válogatottnál szép, de kissé keserédes élményben volt részed, hiszen végül nem mutatkozhattál be. Most Carlos Espí is hasonló helyzetbe került. Mit tanácsolnál neki?
“Beszéltem vele az elmúlt napokban, és azt mondtam neki, hogy élvezze ki ezt az élményt, mert egészen különleges. Már önmagában az is hihetetlen, hogy ott lehet az ember. Nekem azóta sem volt részem ebben… bár még van időm. Carlosnak pedig, ha így folytatja, rengeteg lehetősége lesz a spanyol válogatottban. Szerény, nyugodt srác, és valahányszor pályára lép, fontos gólokat szerez a csapatának.”
Álmodozzunk egy kicsit! A Real Madrid a Metropolitano stadionban emeli magasba a tizenhatodik BEK/BL-trófeáját. Lehetetlen?
“Lehetetlen? Nagyon is lehetséges! A Real Madrid számára semmi sem lehetetlen. Mouval komoly esélyünk van bebizonyítani, hogy ismét Európa legjobb csapata vagyunk.”
Negreira?
“Negreira árnyéka továbbra is ott lebeg. És ha ott van, annak oka van. De ennél többet nem szeretnék mondani.”
Kevesen ismerik azt az oldaladat, amely a súlyosan beteg gyermekek támogatásáról szól. Elías, aki csontvelő-átültetésen esett át, élete legboldogabb napját élhette át, amikor meghívtad a Bernabéuba.
“Szerencsések vagyunk, mert egy apró gesztussal is boldoggá tehetünk másokat. Mindig is támogattam az ilyen szervezeteket. Rengeteget jelent nekem, ha segíthetek, és két-három órát együtt tölthetek a gyerekekkel. Futballista vagyok… de mindenekelőtt ember is.”
Öröm volt beszélgetni veled, bajnok.
