Pascal Ferré könyvében az Aranylabda legféltettebb titkairól mesél. A France Football vezetőjeként 26 éven át ő volt az első és egyetlen ember, aki megtudta, ki nyerte el a rangos elismerést.
Pascal Ferré ritkán nyilatkozik a sajtónak. A MARCA az első spanyol nyelvű médium, amelynek interjút adott ‘La face cachée du Ballon d’or’ (Az Aranylabda rejtett oldala) című könyvéről.
Ferré 1986-ban került a France Football szerkesztőségébe, 1996-tól pedig a lap vezetőjeként az Aranylabda odaítélésének legfőbb felelőse volt. Ezt a feladatot egészen 2023-ig látta el, amikor a Paris Saint-Germain kommunikációs igazgatója lett. Azóta ezt a posztot is elhagyta. Most kétségtelenül nyugodtabb életet él, és végre van ideje elmesélni mindazt, amit elárulhat arról a díjról, amely talán minden más elismerésnél több találgatást és várakozást – olykor pedig csalódást – vált ki a futballistákból.
Hosszú éveken át ön felelt az Aranylabdáért. Hogyan élte meg Messi és Cristiano Ronaldo versengését a díjért?
“2008 és 2017 között gyakorlatilag kisajátították az Aranylabdát, de azért, mert ők voltak a világ legjobb játékosai. Két földönkívüliről beszélünk.”
Melyikük környezete lobbizott erőteljesebben? Messié vagy Cristianóé?
“Az igaz, hogy Cristiano környezetében, különösen a Real Madridnál, pontosan tudták, mit kell tenni – természetesen a játékszabályokon belül. Ezek olyan intézmények, amelyek éreztetik a súlyukat a futball világában és az Aranylabda körül is. A Real Madrid már a kezdetektől különleges jelentőséget tulajdonított a díjnak, előbb Di Stéfanóval, majd Kopával. A Barcelonának viszont egészen 1960-ig, Luis Suárez győzelméig kellett várnia az első Aranylabdájára. Ezért is alakult ki különleges kapcsolat a díj és a spanyol klubok között.”
Florentino Pérez valaha is tudatta önnel – idézőjelben –, hogy mit kellene tennie?
“Nem. Az Aranylabda körül rengeteg pletyka kering, és sok a hazugság. Egy nagy klub elnökeként természetesen fontos számára ez a trófea. Ahogyan más klubelnököknek, neki is elmagyaráztuk, mit várunk a díjátadóval kapcsolatban. De soha nem próbált üzenni nekem, sem közvetlenül, sem közvetítőkön keresztül.”
Egy játékosügynök viszont valóban otthagyott önnek egy borítékot, amelyről soha nem tudta meg, mit tartalmazott. Igaz ez?
“Igen, igaz. Egy ügynök találkozni akart velem. A játékosa természetesen szerepelt a jelöltek között. Miután részletesen ecsetelte a futballista érdemeit, és igyekezett meggyőzni arról, miért lenne méltó a díjra, megkérdezte, hogy tudnám-e – idézőjelben – népszerűsíteni a jelöltségét a zsűri tagjai között. Természetesen nemet mondtam. Ezután egy telefonhívás miatt egy pillanatra fel kellett állnom az asztaltól. Mire visszatértem, az ügynök már eltűnt, az asztalon viszont ott volt egy boríték. Felvettem, és leadtam a recepción. Fogalmam sincs, mi volt benne. Az igazság az, hogy azóta néhányszor összefutottam ezzel az ügynökkel, de soha nem hozta szóba a borítékot, és azt sem árulta el, mit tartalmazott.”
Ön volt az első és egyetlen ember, aki megtudta, ki nyerte az Aranylabdát, és személyesen ön értesítette a győztest. Melyik telefonhívás jelentette a legnagyobb örömet, vagy melyik győzelmet érezte a leginkább megérdemeltnek?
“Két telefonhívás különösen emlékezetes maradt számomra. Az első, amikor 2018-ban felhívtam Luka Modrić-ot, hogy közöljem vele: megnyerte az Aranylabdát. Néhány héttel korábban már találkoztam vele, ahogyan a többi jelölttel is. Elmondtam nekik, hogy megkezdődött a szavazatok összesítése, és ha valamelyikük nyer, egy meghatározott időpont környékén keresni fogom telefonon. Így fel tudnak készülni a hívásra, és időben meg tudjuk szervezni a szükséges találkozókat. Amikor lezárult a szavazatok összesítése, felhívtam Luka Modrić-ot, de nem vette fel. Néhány perccel később visszahívott, én pedig közöltem vele, hogy ő az Aranylabda győztese. Hirtelen teljes csend lett a vonal túlsó végén. Aztán sírni kezdett, és azt ismételgette, hogy ez valami csodálatos. Néhány nappal később, amikor személyesen találkoztunk az interjú miatt, elárulta, mi történt valójában. Amikor először hívtam, annyira elöntötték az érzelmek, hogy egyszerűen képtelen volt felvenni a telefont. Nem tudott volna megszólalni.”
“A másik emlékezetes telefonhívás Karim Benzemához kötődik. Amikor felhívtam, meglepett, mennyire hűvösen fogadta a hírt. Úgy viselkedett, mintha nem is érdekelné különösebben. Néhány nappal később azonban elnézést kért, és elmagyarázta, mi történt. Elmondta, hogy éppen egy masszázságyon feküdt, és masszírozták, amikor hívtam. Legszívesebben felkiáltott volna örömében, de nem tehette meg, mert a csapattársai között volt, és tudta, hogy titokban kell tartania a hírt.”
Amikor a Real Madrid és Vinícius távolmaradása miatt botrány tört ki az Aranylabda-gálán, ön már nem felelt a díjért. Hogyan élte meg a történteket, és hogyan reagált volna?
“Elvileg ez volt az első alkalom, amikor a győztes kilétét csak a gálán, a díj átadásakor hozták volna nyilvánosságra. Amennyire azonban tudom, a titoktartás nem valósult meg. A Real Madrid tudomást szerzett az eredményről, és rendkívül feldühödött. Nehéz erről beszélnem, mert akkor már nem dolgoztam ott.”
Jó ötletnek tartja, hogy a győztes nevét egészen a díjátadó végéig titokban tartják?
“A szervezők részéről jó elképzelés, mert fokozza az izgalmat, és nagyobb feszültséget teremt a ceremónia körül. Ugyanakkor a játékosoknak, a környezetüknek és a kluboknak nem igazán praktikus. Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy erősíti az Aranylabda különleges, már-már varázslatos jellegét.”
A Cristiano Ronaldóval kialakult konfliktusa már a múlté. Miért haragudott meg önre a portugál?
“Akkoriban több sajtóorgánumnak is adtunk interjúkat az Aranylabdáról. Azon a héten a New York Timesnak is nyilatkoztam, és azt mondtam, hogy Cristiano álma az, hogy több Aranylabdát nyerjen, mint Messi. Elismerem, lehet, hogy nem fogalmaztam a legszerencsésebben. De az sem volt titok, hogy Cristiano rendkívül versengő természetű ember. Nekem közvetlenül nem szólt semmit, később viszont a közösségi médiában válaszolt. Ezzel gyakorlatilag hazugnak állított be a több millió követője előtt. De hát ez van. Végső soron nem olyan súlyos dolog.”
Mit gondol Mbappé és Lamine Yamal kampányáról, illetve arról, hogy mindketten arról beszélnek, megérdemelnék az Aranylabdát?
“Őszintén szólva úgy gondolom, hogy Kylian kampánya óriási méreteket öltött Lamine Yamaléhoz képest. Számomra az Aranylabdát nem követelni kell, hanem kiérdemelni. Beszéltem néhány zsűritaggal, akikkel továbbra is kapcsolatban állok, és ezek a kampányok egyáltalán nincsenek hatással a döntésükre. Teljesen független, tapasztalt emberekről van szó, akiknek nincs szükségük arra, hogy bárki elmagyarázza nekik, miért kellene egyik vagy másik játékosra szavazniuk.”
“Őszintén úgy gondolom, hogy Kylian kampánya nem sok eredményt hozott. De majd meglátjuk október 26-án, az eredményhirdetés estéjén.”
Ön szerint Mbappé megérdemelné az Aranylabdát?
“Nagyszerű játékos, de én idén nem szavaznék rá, bármilyen kiváló futballista is. A harminc jelölt között ugyanis azon kevesek egyike, akik semmilyen trófeát nem nyertek a klubjukkal. Furcsának tartanám, ha valakit úgy választanának a világ legjobb játékosának, hogy az egész idény során semmit sem nyert. Nyilvánvalóan kiváló futballista, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Aranylabdát olyan játékosnak kellene adni, aki sem klubszinten, sem a válogatottjával – például a világbajnokságon – nem nyert csapattrófeát. A futball továbbra is csapatsport, amelyben az egyéni teljesítmény a közösség részeként érvényesül. Ha egy csapat nem képes trófeát nyerni, az azt jelenti, hogy nem volt elég erős. Én így gondolkodom erről.”
