A MARCA César Lage büntetőjogra szakosodott ügyvéddel készített interjút, aki különös figyelemmel követi a nagy nyilvánosságot kapott Negreira-ügyet.
A Real Madrid által a Negreira-üggyel kapcsolatban az UEFA-nak megküldött dokumentáció ismét a figyelem középpontjába állította azt az ügyet, amelyet Florentino Pérez „a sport történetének legsúlyosabb korrupciós botrányának” nevezett.
A történtek nyomán a Real Madrid szurkolói széles körben megosztották César Lage ügyvéd egyik bejegyzéssorozatát, amelyben olyan büntetőjogi fogalmakra hivatkozik, mint az „absztrakt veszélyeztetés” és a „szubjektív tényállási elem”. Érvelése szerint ezek olyan jogi szempontok, amelyek megalapozhatják a Barcelona elítélését.
Lage büntetőjogra szakosodott ügyvéd, aki különös figyelemmel követi az úgynevezett Negreira-ügyet. Közel két évtizede dolgozik Ourensében, és most a MARCA kérdéseire válaszolva elemzi az elmúlt évtized egyik legnagyobb visszhangot kiváltó sporttal kapcsolatos büntetőeljárásának jogi kérdéseit. Készülő doktori értekezésében éppen az ügy középpontjában álló bűncselekményt vizsgálja: a spanyol büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdésében szabályozott, sport területén megvalósuló, magánszemélyek közötti korrupciót (egy 45 oldal terjedelmű, jogászkodó ‘védiratot’ Miguel Galán is készített „El Bulo Negreira desde el Derecho Penal”, azaz „A Negreira-ügy mint koholmány – büntetőjogi megközelítésben” címmel – a szerk. gúnyos megjegyzése).
Bejegyzéseiben az „absztrakt veszélyeztetést” említi a Negreira-ügy megértésének egyik kulcsaként. Kifejtené, pontosan mit jelent ez?
“Ez az a kulcskérdés, amelyet sokan nem értenek. A spanyol büntető törvénykönyvben szabályozott sportkorrupció nem az eredményt, hanem a megállapodást bünteti. Egyszerűen fogalmazva: nem szükséges bizonyítani, hogy egy mérkőzést ténylegesen manipuláltak. Elegendő annak bizonyítása, hogy a felek a kedvező bánásmód megszerzése érdekében megállapodtak egymással. Ugyanez a jogi logika érvényesül az ittas járművezetésnél is: nem kell közlekedési balesetnek történnie ahhoz, hogy a magatartás bűncselekménynek minősüljön. Ezért amikor valaki újra és újra azt hangoztatja, hogy „egyetlen manipulált mérkőzés sincs”, az retorikai érv, nem pedig jogi. A törvény ugyanis nem követeli meg az ilyen eredmény bekövetkezését.”
“És itt van egy fontos körülmény: nem pusztán elméleti büntetőjogi tényállásról beszélünk. A spanyol Legfelsőbb Bíróság 2023 januárjában, az Osasuna-ügyben már alkalmazta ezt a rendelkezést. Ez volt az első jogerős ítélet Spanyolországban sportkorrupció miatt. A Legfelsőbb Bíróság pedig teljesen egyértelművé tette, hogy ezek a gyakorlatok akkor is bűncselekménynek minősülnek, ha a futball világában társadalmilag bizonyos fokig elfogadottnak számítanak. Ez a bírói értelmezés tehát már megszületett.”
Azt is írta, hogy a szubjektív tényállási elem szempontjából tarthatatlan az az érvelés, amely szerint a játékvezetői szervezethez kötődő személynek éveken át folyósított, több millió eurós kifizetések célja csupán a „semlegesség” biztosítása volt. Mivel támasztja ezt alá?
“Azért, mert a „semlegesség” kifejezés olyan jogi csapdát rejt, amelybe éppen az sétál bele, aki erre hivatkozik. Magyarázzuk el világosan. A spanyol büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdése szerinti bűncselekmény az úgynevezett sportversenyek tisztaságát védi. Egyszerűen fogalmazva azt, hogy valamennyi klub egyenlő feltételek mellett versenyezhessen a játékvezetői rendszerben. A játékvezető pártatlansága nem olyan szolgáltatás, amelyet egy klub megvásárolhat. Ez a rendszer valamennyi csapattal szemben fennálló kötelezettsége. Ha egy klub azért fizet, hogy „biztosítsa” ezt a pártatlanságot, azzal hallgatólagosan azt állítja, hogy a kifizetés nélkül nem részesülne ugyanolyan bánásmódban, mint a többi csapat. És éppen ebben rejlik a büntetőjogi tényállás lényege.”
“Eljárásjogi szempontból a szubjektív tényállási elem – vagyis a kedvező bánásmód megszerzésére irányuló célzat – az elkövető belső tudati világához tartozik. Ezt nem feltétlenül lehet hangfelvétellel vagy beismerő vallomással bizonyítani. Erre szolgál az úgynevezett közvetett, körülményeken alapuló bizonyítás. A spanyol Alkotmánybíróság már az 1980-as évektől kezdődően több ítéletében meghatározta ennek követelményeit: több, bizonyított tényen alapuló körülményre van szükség, amelyek egy irányba mutatnak, és kizárják az észszerű alternatív magyarázatokat. Ez nem a bizonyítás megkerülése, és nem is a vádlottal szembeni vélelem. Hanem jogilag elismert, valamennyi garanciát biztosító bizonyítási módszer.”
“Van itt még egy fontos adat. A Legfelsőbb Bíróság az Osasuna-ügyben, a 1014/2022. számú ítéletében kifejezetten elfogadta, hogy ennél a konkrét bűncselekménynél a szubjektív tényállási elem közvetett bizonyítékokból is megállapítható. Tehát nem valamiféle elvont bizonyítási technikáról beszélünk: létezik olyan legfelsőbb bírósági gyakorlat, amely ezt a mércét kifejezetten a büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdésére alkalmazta. Ez saját, spanyol és viszonylag friss ítélkezési gyakorlat.”
“Ehhez társul még egy fontos jogtechnikai körülmény. Az uralkodó jogtudományi álláspont szerint ez a bűncselekmény – ahogyan már említettük – úgynevezett absztrakt veszélyeztető bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy nem a mérkőzések tényleges manipulálását kell bizonyítani, hanem azt, hogy maga a megállapodás ilyen célra irányult. A törvény nem követeli meg a tényleges eredmény bekövetkezését.”
Mi történhetett volna a Barcelonával, ha az ügy nem évült volna el?
“Két területet kell megkülönböztetnünk, mert az emberek gyakran összekeverik őket, pedig eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. Az első a közigazgatási és sportfegyelmi terület. A korábbi és a jelenlegi sporttörvény is rendkívül rövid, hároméves elévülési időt ír elő. Ha az ügy nem évült volna el, a Spanyol Sporttanács (CSD) jogsértésenként akár 400 ezer eurós bírságot is kiszabhatott volna, több évre eltilthatta volna a vezetőket a tisztségviseléstől, illetve megvonhatta volna a támogatásokat. A spanyol labdarúgó-szövetség pedig akár bajnoki pontlevonást is kezdeményezhetett volna, ahogyan az a Juventus esetében történt a játékosok értékesítéséből származó könyvelési nyereségekkel kapcsolatos ügyben. Mindez évekkel ezelőtt lezárulhatott volna, anélkül, hogy meg kellett volna várni a büntetőeljárást.”
“A Barcelona egy rendkívül rövid elévülési időt alkalmazó rendszer előnyeit élvezhette, amelyet nem az ilyen jellegű esetekre alakítottak ki. Ez jogtechnikailag törvényes, de megkérdőjelezhető. A büntetőjogi eljárásban Laporta 2003 és 2010 közötti elnöki időszakát elévülés miatt már kizárták a vizsgálatból. Ezért hallgatják meg őt tanúként, nem pedig gyanúsítottként. Ha nem következett volna be az elévülés, ő is gyanúsított lenne, és az eljárás a teljes tizenhét éves időszakot felölelné.”
“Van azonban egy harmadik út is, ahol nincs ehhez hasonló elévülés: az UEFA. És éppen itt rejlik az a valós fenyegetés, amelyet sokan alábecsülnek.”
Ön szerint hogyan viszonyul majd az UEFA az ügyhöz a Real Madrid által megküldött jelentés után?
“Az UEFA eddig megfigyelő álláspontra helyezkedett. Ez az elegáns módja annak, hogy ne kelljen intézkednie, miközben az ügyet sem zárja le. A Real Madrid, a LaLiga és a szövetség által megküldött jelentések azonban arra késztetik, hogy újragondolja ezt az óvatosságot. Ha megszületik a tárgyalás megnyitását elrendelő végzés – amit én gyakorlatilag biztosra veszek –, az UEFA rendelkezni fog azzal a háttérrel, amelyre szüksége van saját eljárásának megindításához. És valamit világosan kell látni: Az UEFA nem vár a spanyol Legfelsőbb Bíróságra. A saját szabályai szerint jár el. Az európai sportfegyelmi döntés akár évekkel korábban megszülethet, mint a jogerős spanyol büntetőítélet.”
Milyen szankciókat tesz lehetővé az UEFA szabályozása és gyakorlata az ilyen cselekmények esetében?
“Az UEFA szankciórendszere széles körű lehetőségeket biztosít: összegében nem korlátozott pénzbírságot, pontlevonást, az európai kupasorozatokból való kizárást, a játékosok nevezésének megtiltását, kivételes esetekben akár címek visszavonását is. A korábbi esetek jól mutatják a lehetséges következmények súlyát. A Marseille-t 1993-ban kizárták az európai Szuperkupából, az Interkontinentális Kupából és a Bajnokok Ligájából. A Fenerbahçe két évre, a Beşiktaş egy évre maradt távol az európai kupaporondtól, a Metalist Harkivot pedig 2013-ban kizárták a Bajnokok Ligájából. Ha a Negreira-ügyben eljutnánk idáig, a kifizetések nagyságrendje és a tizenhét éves időtartam súlyosító körülménynek számítana.”
“És van egy közelebbi, spanyol példánk is. Miután a Legfelsőbb Bíróság sportkorrupció miatt elítélte az Osasuna korábbi vezetőit, az UEFA ideiglenesen kizárta a klubot a 2023–2024-es Konferencia-ligából. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) később megváltoztatta ezt a döntést, így az Osasuna mégis indulhatott. De a lényeg az, hogy az UEFA azonnal és önállóan működésbe hozta saját eljárási mechanizmusát.”
Összehasonlíthatónak tartja ezt az ügyet Lance Armstrong vagy a Juventus korábbi botrányaival, amelyek végül még a megszerzett címeik elvesztéséhez is vezettek?
“Szerkezetüket tekintve különböző ügyekről beszélünk, bármennyire csábító is az összehasonlítás. Armstrong azért veszítette el Tour de France-győzelmeit, mert objektív, analitikai bizonyítékok álltak rendelkezésre: biológiai minták, EPO-használatra utaló nyomok és csapattársak vallomásai. Ezek közvetlen bizonyítékok voltak. A Calciopoli-botrányban a Juventus ellen olyan telefonbeszélgetések felvételei szolgáltattak közvetlen bizonyítékot, amelyek a klub sportigazgatója és a játékvezetői vezetők között zajlottak, és alátámasztották a manipulációt.”
“A Negreira-ügy bizonyítási szerkezete más: sokkal inkább közvetett bizonyítékokra épül. Ha azt kérdezik, melyik a valóban összehasonlítható precedens, akkor nem Armstrongot vagy a Juventust említeném, hanem az Osasuna-ügyet. A Legfelsőbb Bíróság 2023 januárjában hozott ítélete volt az első sportkorrupció miatt született elmarasztaló döntés Spanyolországban. Ebben a bíróság azért alkalmazta a büntetőjogi rendelkezést a navarrai klub korábbi vezetőire, mert más csapatok játékosainak fizettek azért, hogy befolyásolják a mérkőzések eredményét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel fontos jogelvet rögzített: az ilyen gyakorlatok akkor is bűncselekménynek minősülnek, ha a futball világában társadalmilag elfogadottnak számítanak. Ez a releváns spanyol jogi precedens. Az értelmezési keretek már rendelkezésre állnak.”
Ön szerint mi lehet a Real Madrid stratégiája azzal, hogy ilyen szintre emelte a Negreira-ügyet?
“A Real Madrid egyszerre több fronton is fellép ebben az ügyben, és szerintem fontos külön megérteni ezeket, mert mindegyiknek megvan a maga logikája. Az első a büntetőeljárás. Azzal, hogy a klub magánvádlóként csatlakozott az eljáráshoz, rendkívül erős eljárásjogi pozíciót szerzett. Teljes hozzáférése van az ügy irataihoz, bizonyítási indítványokat tehet, részt vehet a kihallgatásokon, és ami a legfontosabb: fellebbezhet az ügy megszüntetésére irányuló bármely kísérlettel szemben. Sportnyelven fogalmazva: a Madrid biztosította magának a lehetőséget, hogy a mérkőzést ne lehessen félidőben lefújni. Még ha az ügyészség vagy valamelyik másik vádló bizonytalanná válna is, amíg a Madrid fenntartja a vádat, az eljárás életben marad.”
“A második front a nemzetközi sportjog. Az UEFA-nak és a FIFA-nak megküldött jelentések működésbe hozhatják ezeknek a szervezeteknek a saját fegyelmi mechanizmusait, amelyek a spanyol büntetőeljárástól függetlenül működnek. Ez kulcsfontosságú, és sokan alábecsülik. Az UEFA-nak saját időrendje és saját mércéi vannak. Nem köteles megvárni a spanyol Legfelsőbb Bíróság döntését. A Madrid tudja, hogy ez az út akár évekkel korábban eredményre vezethet, mint a büntetőeljárás.”
“A harmadik front a média és az intézményrendszer. Az ügy folyamatos napirenden tartása a közvélemény előtt klasszikus stratégia annak elkerülésére, hogy az eljárás csendben megszűnjön, vagy jelentéktelen következményekkel záruljon. Ennek nincs közvetlen jogi jelentősége, de nyomást gyakorol valamennyi érintett intézményi szereplőre. Az ilyen ügyekben fellépő vádlók átfogó célja kettős: legalább az egyik területen tényleges szankciót elérni, és olyan precedenst teremteni, amely megakadályozza, hogy a jövőben hasonló eseteket jelentéktelennek állítsanak be.”
“Mivel a három terület egymástól független, ha az egyik úton nem sikerül eredményt elérni, a másik kettőn tovább lehet haladni. Nyilvánvalóan van az egész mögött versenyszakmai érdek is, ezt nem akarom elhallgatni. Jogi szempontból azonban ez lényegtelen. A törvény nem követeli meg, hogy a magánvádló önzetlen indítékból járjon el. Csupán azt, hogy közvetlen érdekeltséggel rendelkezzen, és betartsa az eljárási szabályokat. Ezek a feltételek pedig teljesülnek. Szakmai szempontból ez egy jól felépített eljárási stratégia.”
Ön szerint milyen védekezési stratégiát követhet a Barcelona?
“Ez olyan kérdés, amelyre – minden tiszteletem mellett – nem az én feladatom válaszolni. És ennek van egy fontos oka, amelyet szeretnék külön hangsúlyozni. Az FC Barcelonát, mint minden büntetőeljárásban érintett személyt vagy szervezetet, megilleti az ártatlanság vélelme. Amíg nem születik jogerős elmarasztaló ítélet, a klub jogi értelemben ártatlannak tekintendő. Jogászként nekem erre kell emlékeztetnem, nem pedig előre megállapítanom bárkinek a bűnösségét.”
“Ehhez kapcsolódik az in dubio pro reo elve is, amely szerint minden észszerű kétséget a vádlott javára kell értékelni. Ez két alapvető alkotmányos elv, és különösen fontosnak tartom felidézni őket ebben az ügyben, mert a médiában kialakult zaj könnyen elfeledtetheti ezeket a közvéleménnyel.”
“Mindezek mellett egy gazdasági korrupcióval kapcsolatos ügyben a védelem rendszerint három területre összpontosít. Az első annak vizsgálata, hogy a kifogásolt magatartás megfelel-e a büntetőjogi tényállásnak. A második a jogszabály időbeli alkalmazhatósága. A harmadik pedig a bizonyítékok értékelése, valamennyi eljárási garancia tiszteletben tartásával. Ezek a klasszikus védekezési irányok. Ezen túlmenően a klub védelmét kiemelkedő színvonalú ügyvédi irodák látják el, és részemről nem lenne szakmailag helyénvaló találgatni arról, pontosan milyen stratégiát követnek.”
Ön szerint minek köszönhető a spanyol futball többi klubjának és szervezetének hallgatása?
“Ezzel a kérdéssel óvatosan szeretnék bánni, mert jogászként nem tartom helyénvalónak, hogy az eljárásban részt nem vevő harmadik személyeknek szándékokat tulajdonítsak. Mások indítékainak találgatása ingoványos területre vezetne. Amit viszont elmondhatok: egy folyamatban lévő büntetőeljárás nyomozati szakaszában az intézmények részéről indokolt a visszafogottság. Egy folyamatban lévő eljárás érdemi kérdéseiről nyilvánosan állást foglalni ütközhet az igazságszolgáltatás munkájának tiszteletben tartásával, és akár önálló felelősségi kérdéseket is felvethet.”
“A vállalati és intézményi világban megszokott az ilyen önkorlátozás, és ez nem kizárólag erre az ügyre jellemző. A komoly, megfelelő jogi tanácsadással rendelkező szervezetek óvatosságból ezt a gyakorlatot követik. Ráadásul minden ügyvéd lebeszélné az ügyfelét arról, hogy nyilvánosan kommentáljon egy olyan eljárást, amelyben nem vesz részt, de amelynek közvetett következményei őt is érinthetik. Az én feladatom a jog elemzése, nem pedig mások kommunikációs döntéseinek értékelése.”
Ön szerint végül elítélik a Barcelonát? Ha igen, milyen büntetésre számíthat?
“Nem szeretek folyamatban lévő ügyekben jóslatokba bocsátkozni. A döntés a bíróságok feladata. Azt azonban elmondhatom, hogy az ügy iratai olyan bizonyítékokat tartalmaznak, amelyek indokolttá tették a nyomozás fenntartását, valamint a klub mint jogi személy hivatalos gyanúsítotti státuszát. Ez a spanyol futballban meglehetősen ritka. Ha végül elmarasztaló ítélet születne, büntetőjogi szempontból jellemzően jelentős pénzbírságokra, a támogatásokból és állami forrásokból való kizárásra, a dokumentált összegek elkobzására, valamint az ítélet közzétételére lehetne számítani. Az UEFA sportfegyelmi eljárásában pedig az európai kupasorozatokból való kizárás is felmerülhet. De hangsúlyozom: ezek elméleti forgatókönyvek.”
Végezetül egy személyesebb kérdés. Ön a Real Madrid és általában a futball szurkolója. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a kötődést azzal a szakmai tárgyilagossággal, amelyet egy ilyen ügy elemzése megkövetel? És ha megengedi a kíváncsiskodást: az évek során látott Barcelona-csapatok közül melyik tetszett önnek leginkább futballszakmai szempontból?
“Örülök ennek a kérdésnek, mert fontos tisztázni ezt a kérdést. Igen, amióta az eszemet tudom, a Real Madridnak szurkolok. De a szurkolói kötődésem és a jogászi hivatásom két külön területen működik. Ügyvédként az alkalmazandó jog érdekel, nem pedig a sporteredmény. Teljesen mindegy számomra, ki nyeri a következő Clásicót. Szakmai szempontból az foglalkoztat, hogyan kell értelmezni a törvényt.”
“Ami pedig azt illeti, melyik Barcelona tetszett a legjobban, habozás nélkül válaszolok: Cruyff Dream Teamje. Az volt az egyik legjobb dolog, ami valaha a spanyol futballal történt. Az a csapat megváltoztatta, hogyan gondolkodunk erről a sportról Spanyolországban. A játékuk maga volt a tiszta öröm: a folyamatos passzjáték, a magas letámadás, Koeman hátulról történő játéképítése, Laudrup természetes eleganciája, Sztoicskov szélen vezetett áttörései, Bakero tökéletes ütemű helyezkedése, Romário pedig, aki egyetlen csellel képes volt eldönteni a helyzeteket.”
“Akkor is madridista voltam, és ma is az vagyok, de az ellenfél nagyságának elismerése hozzátartozik ahhoz, hogy valaki tisztességes szurkoló legyen. Guardiola Barcelonája is rendkívüli csapat volt, ezt nem tagadom. De a Dream Teamben volt valami különleges. Az a csapat teremtette meg az iskolát.”
“És éppen a klub történelme, valamint a Barcelona spanyol futballban betöltött szerepe iránti tiszteletből tartom fontosnak, hogy a Negreira-ügyet szigorú jogi alapossággal, indulatok és jelképes leszámolási szándék nélkül elemezzük. A Barcelona olyan intézmény, amely túlmutat bármely büntetőeljáráson. A vizsgált cselekmények meghatározott személyekhez és meghatározott időszakokhoz kapcsolódnak. Nem a Barcelonához mint történelmi eszméhez, nem a szurkolóihoz, és nem a játékosaihoz. Ezt a különbséget minden komoly jogásznak szem előtt kell tartania.”
