A portugál mester Corriere dello Sport munkatársával beszélgetett.
Visszatérés a Real Madridhoz: „Általában először felveszik egymással a kapcsolatot a felek, és csak utána indulnak el a találgatások, amikor már van valami a háttérben. Itt pontosan fordítva történt: akkor kezdődött a felhajtás, amikor még semmilyen kapcsolatfelvétel nem volt. A Benficánál voltam, boldogan. Különleges klub számomra, mindössze tíz percre az otthonomtól. Húsz éve nem voltam ilyen közel hozzá. A klubnak gyökeres változásra volt szüksége. Úgy gondoltam, ott maradok a hároméves szerződésem lejártáig. Aztán elkezdődött a felhajtás. Meglepett a dolog, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Azt gondoltam, ez csak egy pletyka. A Real Madrid idény közben edzőt váltott, majd érkezett Arbeloa. Még nem lehetett tudni, milyen eredményeket ér majd el, de máris elindult a találgatás. Pedig senki sem mondott nekem semmit. Amikor elkezdtek terjedni a hírek, azt gondoltam: ‘Ez nem lehet igaz.’ A Benficánál voltam, minden gondolatom a Benficáé volt, a klub jövőjével foglalkoztam. Eszembe sem jutott, hogy igaz lehet.”
A Prestianni–Vinícius-ügy: „Ez rendkívül kényes és nehéz helyzet volt számunkra, mert végül Prestiannit nem rasszizmus miatt tiltották el. A közvélemény áldozatává váltam, elsősorban a sok opportunista miatt, egy olyan helyzet következtében, amelyet egyáltalán nem tudtam irányítani. Van egy játékosod, aki azt mondja: ‘Ez nem igaz.’ Senkinek sincs bizonyítéka arra, hogy igaz lenne. Nem foglalhatsz állást. Bármit mondasz, a közvélemény akkor is téves következtetésre jutna. Ami igazán tetszik a történet lezárásában, az az, hogy az egyik oldalon egy fantasztikus srác állt, a másikon pedig egy kifogástalan fiú. Problémát jelentett az ügy, de végül mindkettőjüket megismerhettem. Nehéz volt, és a helyzet kezelése szempontjából is rendkívül megterhelő: lejátszani az előző fordulót, majd úgy megérkezni Madridba, hogy nem tudod, lesz-e büntetés, pályára léphetsz-e vagy sem. Borzasztóan nehéz helyzet volt.”
A futball fejlődése: „Nincs szó fejlődésről, inkább ciklusokról van szó. Jönnek és mennek a dolgok, ahogy mondani szokták. Mert végül minden visszatér. Talán a játékosok fizikailag átalakultak a korábbi évekhez képest. A ma rendelkezésünkre álló erőforrások elképesztőek. Azt hiszem, manapság minden csapat két busszal utazik: az egyik a játékosoké, a másik a stábé. Néha, amikor megérkezem a szállodába, és megnézem a szobabeosztást, két oldalt látok. Az egyiken a játékosok szobái szerepelnek: 101 – Mbappé, 102 – Vinícius, 103 – Jude Bellingham. Aztán ott a másik oldal további negyven szobával, tíz elemzővel, tíz közösségimédia-munkatárssal és tíz raktárossal. De tényleg mindenkire szükség van? Valóban mindenkire? Egyszerűen arról van szó, hogy az elnök kifizeti őket. Rengeteget fizet, és manapság mindez sokkal többe kerül.”
A Manchester City elleni szankció: „Inkább nevetek egy kicsit ezen, mert szerintem egyszer majd ennek is vége lesz. Egyszer lezárul az ügy. De nekünk, akik már a hatvanhoz közelítünk, abban kellene reménykednünk, hogy megérjük a végső ítéletet. Mert most megszületik az ítélet, aztán egy év múlva jön a fellebbezés.”
A jövő: „Amíg egészséges vagyok, folytatom az edzősködést.”
Kapcsolata a játékvezetőkkel: „Nem hiszem, hogy velem lenne a probléma. Inkább arról van szó, hogy nincs szerencsém, amikor egy bizonyos klubhoz kerülök. A Real Madridnál átéltem a Negreira-ügy jelentős időszakát. Akkor még senki sem tudott róla, de mi már megtapasztaltuk. Megtörtént, igen, megtörtént. Később távoztam, most pedig már mindenki tud róla. De ha belegondolok, Törökországban is volt egy nagy török botrány, úgyhogy gyakran kerültem hasonló helyzetbe.”
Ancelotti: „Carlo nagyszerű ember. Carlo beszélni akart a játékosaival, igaz? Beszélni akart Viníciusszal, tudni akarta, hogy van Rodrygo, hogyan fejlődik, és hogyan halad Militão felépülése. Endrick is sérült volt akkoriban, és engedélyt kért tőlem, hogy idejöjjön. Megőrültél, Carlo! Na, de ez is Carlo. Carlo, már elegem van belőled, mert minden nap végigmegyek a folyosón, és mindenhol a te képeidet látom: itt egy Carlo-fotó, ott egy másik. Már teljesen elegem van belőled! (nevet)”
A Roma: „A búcsú nagyon fájt. Soha egyetlen rossz szavam sem volt, és nem is lesz a Roma vagy a tulajdonosai ellen. Amikor távozom valahonnan, tiszta lelkiismerettel megyek el, azzal az érzéssel, hogy az a hely örökre az otthonom marad. Amikor megérkeztem, több ezer ember jött el, hogy üdvözöljön, pedig addig még semmit sem tettem. Nem érdemlem meg ezt, de a Roma már csak ilyen. Küzdöttem a szurkolókért, mindent beleadtam, és megnyertünk egy olyan sorozatot, mint a Konferencia-liga, amely óriási jelentőséggel bír egy olyan klub számára, amely nem gyakran nyer trófeákat.”
Visszatérés Rómába jövő szerdán: „Fel kell készülnöm rá, mert most először térek vissza úgy, hogy nem számíthatok a giallorossi szurkolók támogatására. Nem várok rigmusokat vagy transzparenseket, csak azt, hogy nagy tisztelettel fogadjanak.”
