Castel Volturnóban, a Napoli főhadiszállásán fogad minket széles mosolyával és jellegzetes, sevillai akcentusával. Rafa Marín (Guadajoz, 24 éves) kivívta Massimo Allegri bizalmát a centenáriumát ünneplő Napoli újjáalakuló csapatában. A Real Madrid nevelése – a királyi gárda 2027 nyarára még visszavásárlási opcióval rendelkezik vele kapcsolatban – megkérdőjelezhetetlen kezdőjátékos a Serie A-ban és a Bajnokok Ligájában is, így bőven van miről beszélgetnünk vele. Nápolyban tapasztalt fejlődéséről, keddi visszatéréséről a La Cerámicába, ahol az előző idényben a Villarreal kölcsönjátékosaként érett be, a Real Madridra Rómában váró kihívásokról, sőt még arról is, hogy talán a spanyol válogatott ajtaja is megnyílhat előtte.
A nápolyi időszakod első szakaszában nem kaptál folyamatos játéklehetőséget, bár végül megnyertétek a Scudettót. Most, a második időszakodban viszont már meghatározó szerepet töltesz be. Hogyan kezelted ezt a két ennyire különböző helyzetet?
Az első időszak azért volt fontos, mert az Alavéstől érkeztem, és egy hatalmas lépést tettem előre a pályafutásomban. Egy olyan klubhoz kerültem, ahol nagyon magas szintű játékosok futballoztak, ezért tudtam, hogy talán nem kapok majd olyan sok percet, de arra azért nem számítottam, hogy ennyire keveset játszom… Valóban nagyon kevés lehetőséget kaptam. Nehéz időszak volt számomra, ugyanakkor mentálisan és fizikailag is rengeteget fejlődtem. Hála Istennek, végül megnyertük a Scudettót, amit mindig magammal viszek, és ez lehetőséget adott arra is, hogy egy olyan nagyszerű klubhoz kerüljek, mint a Villarreal. A második időszakom sokkal jobban alakul. Mentálisan erősebben, érettebben és fizikailag is felkészültebben tértem vissza. Szerintem ez látszik is. Erősnek érzem magam, és jól vagyok.
Mekkora különbséget tapasztaltál Conte és Allegri között? Miben segít Massimo jobban kibontakoztatni az erősségeidet?
Allegri elsősorban a játékstílusával, azzal, hogy szeretné, ha futballoznánk és járatnánk a labdát, jobban kihozza belőlem az erősségeimet. Szerintem Spanyolországban nincs olyan játékos, aki ne szeretne futballozni a labdával (nevet). Fizikai szempontból pedig úgy gondolom, ez inkább az olasz futball sajátossága, hiszen itt nagyon fizikális a játék. Allegri és Conte egyaránt fantasztikus edzők, egyikükről sem tudok rosszat mondani, de az egyértelmű, hogy idén kényelmesebben érzem magam.
Volt benned bármilyen kétely, amikor felmerült a lehetőség, hogy visszatérj az azúrkék mezben futballozó csapathoz?
Nem, egyáltalán nem. Lezárult a Villarrealnál töltött időszakom, amely nagyon jól sikerült, és mondhatni otthon voltam Spanyolországban. Viszont mindig az volt a terv, hogy visszatérhessek Nápolyba, mert hatalmas klubnak tartom, ezt pedig mindenki láthatja. Az a célom, hogy a lehető legtöbb idényt itt töltsem.
Egy korábbi interjúnkban már beszélgettünk arról, milyen nagy tisztelettel viseltetsz Szent Benedek iránt. Nápolyban Szent Januárius is nagy tiszteletnek örvend, de Maradonáért szinte ugyanúgy rajonganak. Téged is lenyűgözött, hogy Diego emlékét a mai napig ilyen áhítattal őrzik?
Teljes mértékben. Ha Nápolyról beszélünk, Maradona neve is szóba kerül. Szerintem összetartoznak. Egészen lenyűgöző. Mindenki mesél erről, de amíg nem jössz el ide, és nem tapasztalod meg személyesen, addig nem is igazán érted. Bármerre jársz, Nápoly bármelyik részén, mindenhol látsz egy Diego-mezt vagy egy falfestményt. Az emberek szívébe és gondolataiba is beivódott a személye. Egészen elképesztő. Libabőrös leszel attól, hogy egyetlen játékos mennyit adhat egy városnak, és milyen erős kötődést alakíthat ki egy klubhoz. Ez azért is fontos, mert itt hihetetlenül szenvedélyesen élik meg a futballt, és érezheted az emberek szeretetét.
A klub centenáriumi idényét éli. Még nagyobb felelősséget éreztek azért, hogy egy trófeával tegyétek teljessé az ünnepet?
Nem tudtam részt venni a centenáriumi ünnepség kezdetén, mert akkor az előszezoni edzőtáborban voltunk. Néhány csapattársam viszont ott lehetett. Bárcsak én is elmehettem volna, hiszen ilyesmit csak egyszer él át az ember, különösen annak fényében, ahogyan Nápolyban megélik ezt az ünnepet. Természetesen minden évben szeretnénk valami nagyot alkotni, és trófeákat akarunk nyerni. Ez magától értetődő. A klub centenáriumát azonban még szebbé tenné legalább egy olyan cím, amely – ahogy mondod – különleges helyet kapna a történelemben. Fantasztikus lenne.
Rrahmanival rendkívül erős belső védőpárost alkottok…
Amir valóban rendkívüli játékos, és óriási tapasztalata van az olasz bajnokságban. Egész pályafutása során itt játszott, ezért nagyon megkönnyíti a dolgomat. Az első közös mérkőzéseinken folyamatosan beszélt hozzám, segített és irányított. Nagyon jól érzem magam mellette, és szerintem ő is így van ezzel. Sokat segít abban, hogy fejlődjek.
Milyen az életed itt, a Vezúv városában?
Más, mint korábban, de természetesen szép. Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy valaki ne szólítson meg, ne kérjen egy fényképet vagy egy videót. Ha egy kicsit nyugodtan szeretnél sétálni, felveszel egy sapkát és egy napszemüveget, aztán kész is vagy (nevet). De egészen elképesztő, hogy itt mennyire szenvedélyesen élik meg a futballt, és az ember ezért fontosabbnak érzi magát, mint amennyire valójában az. Úgy bánnak veled, mintha valami rendkívüli lennél, amit nagyon jólesik megtapasztalni. Az ételek pedig fantasztikusak. Nagy húsevő vagyok, de imádom a vongolés tésztát is: könnyű fogás, mégis rengeteg íze van.
Térjünk rá a holnapi, Villarreal elleni mérkőzésre! Mire számítasz a La Cerámicába való visszatérésedkor?
Arra, amit egy Bajnokok Ligája-mérkőzés jelent. Szerintem minden BL-találkozót azzal az álommal élünk meg, amely már gyerekkorunkban is bennünk volt: egyszer szeretnénk ezen a szinten futballozni. Különleges érzés lesz visszatérni egy olyan helyre, ahol fantasztikusan bántak velem. Nem egyszerűen korábbi csapattársaim vannak ott, hanem rengeteg barátom. Ettől függetlenül az a célom, hogy legyőzzük őket, és mindhárom pontot magammal vigyem Nápolyba.
Milyen benyomást tett rád a Villarreal mint klub? Már jó ideje nem lehet csodaként tekinteni a sikereire…
A Villarreal a jelen. Sokan csodának tartják, hogy a Bajnokok Ligájában szerepel, pedig már két egymást követő idényben is nagyon jó futballt játszott. Megfelelő képességű játékosai vannak ahhoz, hogy a tabella élmezőnyében végezzen. A Villarreal rengeteget fejlődött az elmúlt években, és ez a fejlődés azzal a céllal történt, hogy hosszú távon is ezen a szinten maradjon.
A Sárga Tengeralattjárónak Albiol személyében is volt egy meghatározó alakja, aki a nápolyi csapatban is maradandó nyomot hagyott. Példaképként tekintesz rá?
Igen, Nápolyban is igazi példakép. Sőt, amikor beszélgetek valakivel, gyakran azt mondják nekem: „Olyannak kell lenned, mint Albiol.” Én pedig azt válaszolom: „Persze, én is olyan akarok lenni, mint Albiol!” (nevet) A Villarrealnál játszó korábbi csapattársaim csak jókat meséltek róla, emberként is.
A Villarreal keretének kilencven százaléka megegyezik a tavalyival. Melyik barátodról mesélnél szívesen Allegrinek, hogy felkészítsd az ellenfélre?
Hú, örömmel megtenném (nevet), de a mai futballban erre igazából nincs is szükség. Bár egy évet együtt töltöttem velük, szerintem a Napoli szakmai stábja nálam is jobban ismeri őket a rengeteg tanulmányozott felvételnek, videónak és elemzésnek köszönhetően. De ha valamivel segítenem kell, szívesen adok néhány tippet. Ott van például Moleiro, aki fantasztikus játékos. Mindannyian tudjuk, milyen képességei vannak. Lehet, hogy a mérkőzés nagy részében nem csinál semmi különöset, aztán egyszer csak megindul, ahogy szokott, befelé húz, és már oda is teszi a labdát (egy képzeletbeli kapu felé mutat – a szerz. kieg.). Aztán ott van Gerard Moreno és Ayoze is… Valamennyien nagyon jók.
Szerinted ugyanígy megszilárdítottad volna a helyedet a Napoli kezdőcsapatában, ha nem töltöd a Villarrealnál az előző idényt?
A Villarrealnál töltött időszak érettebbé tett. Emellett egy olyan edző, mint Marcelino, védekezésben is rengeteget fejleszt rajtad. Nagy hangsúlyt fektet a védősor munkájára, arra, hogy mindig megfelelően helyezkedjünk, és ne kapjunk gólt. Ráadásul egy Bajnokok Ligájában szereplő csapatnál töltött idény önmagában is rengeteget fejleszt az emberen.
Érdekes módon a sorsolásnak köszönhetően ebben a fordulóban két olasz–spanyol párharcot is rendeznek. A Real Madrid az olasz bajnokság éllovasához, a Romához látogat. Mi vár a madridiakra az Olimpicóban?
Kétségtelenül nagyon nehéz mérkőzés. A Roma remek idényt fut, jól járatja a labdát, és nagyon szervezetten futballozik. Fizikailag erős csapat, rengeteget fut, ami a mai futballban rendkívül fontos. Az egyes játékosok által megtett kilométereknek is nagy jelentőségük van. Szép mérkőzésnek ígérkezik.
A Serie A gólkirályjelöltje, Donyell Malen játszik náluk, aki Spanyolországban kevésbé ismert, Olaszországban viszont remekel.
Igen, igazi góllövő. Nagyon jól indul be az üres területekbe, de a labdát is meg tudja tartani. Az a típusú csatár, aki mindig a kaput keresi, és ráadásul most szinte minden összejön neki. Nagyon oda kell rá figyelni.
Az olasz bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is számos csatárral találkoztál. Volt közöttük olyan, aki különösen nagy benyomást tett rád?
Nem csatár, de Ødegaard-t említeném. Rendkívüli játékos, elképesztő képességekkel és olyan labdakezeléssel, amelyet élmény nézni. Szerintem az Arsenal teljesítményének jelentős részét ő adja. Valdebebasban láttam őt játszani, de őszintén szólva akkor még nem volt olyan, mint most. Jelenleg ő az, aki irányítja az Arsenalt.
Ha már a Real Madrid utánpótlásáról beszélünk, te is Valdebebasban nevelkedtél, és az elmúlt évek egyik legjelentősebb bevételt hozó eladása voltál a klub számára. Idén nyáron megdőlt a saját nevelésű játékosok értékesítésének rekordja. Mi a La Fábrica titka? Hogyan nevel ennyi olyan futballistát, aki hozzád hasonlóan eljut a legmagasabb szintre?
A Real Madrid rendkívül jól felkészíti a játékosait. Az utánpótlás-nevelés színvonala önmagáért beszél, hiszen nagyon tehetséges futballisták kerülnek ki onnan. De ennél többet is ad: beléd neveli a Real Madrid mentalitását, a versenyszellemet, azt, hogy soha nem szabad feladni egy mérkőzést. Szerintem ennek is köszönhetem, hogy ennyit fejlődtem. Rengeteget tanítanak a labdakezelésről, a labda kihozataláról, a labdatartásról és arról is, hogyan irányíts egy mérkőzést. Ez a világ legjobb utánpótlás-nevelő műhelye, ahová a legjobb játékosok kerülnek. Ezért teljesen természetes, hogy ilyen futballisták kerülnek ki onnan.
Nico Paz is Olaszországba került, aki a Castilla csapatában a társad volt, és néhány hete a Como játékosaként találkoztál vele. Számítottál arra, hogy ilyen gyorsan berobban?
Abban az idényben, amikor együtt játszottunk a Castillában, Sergio Arribas és Nico is ott volt. Micsoda két tízes! Ha mindkettőjüket be tudnád állítani a csapatba, gondolkodás nélkül megtennéd. Nico fiatalabb volt, ezért Arribas többet játszott, de már akkor is látszott, hogy Nico rengetegféleképpen képes megoldani a helyzeteket. Ahogyan elrejti a labdát az ellenfél elől, ahogyan megfordul… Mit is mondhatnék, amit mostanra ne láttunk volna mindannyian? Ráadásul azóta még tökéletesítette is a játékát. Most már az argentin válogatott játékosa, és a Como egyik legjobbja. Mit lehetne még mondani?
Régóta beszélnek az olasz válogatott válságáról, miközben a spanyol futball újra és újra lenyűgözi a világot. Mindkét közeget jól ismered. Mi az olasz futball legnagyobb erőssége, és szerinted mely területeken marad el egy kicsit a többiektől?
A futballban nagyon sok múlik az adott időszakon, és a válogatottnak most minden összejön. Szerencséjük van. Emellett nagyon fiatal játékosaik vannak, akik a válogatottban fejlődnek és érnek be, ami rendkívül fontos. Egységes csapatot alkotnak. Az olasz válogatott mindig is híres volt a karakteréről, arról, hogy minden mérkőzésen harcol. Ezt semmiképpen sem szabad elveszíteniük, szerintem a küzdőszellem a futball egyik legfontosabb eleme. Idővel az eredmények is megérkeznek.
Az olasz futball híres catenacciója… Gondolom, a korodnál fogva ezt inkább édesapádtól hallhattad. Még mindig létezik?
Édesapám nem mesélt nekem a catenaccióról… (nevet) Mi is az pontosan?
A klasszikus védekező rendszer, amikor szinte teljesen lezárják a kapuhoz vezető utat.
Valóban, korábban talán jellemzőbb volt ez a játékstílus, de ha ma megnézed az olasz futballt, azt látod, hogy mindenki emberfogással védekezik a pálya egész területén. Spanyolországban például nem tapasztaltam ilyet. Itt a védők kilépnek az emberükre, és ha elveszítesz egy párharcot, az ellenfél valószínűleg sokkal gyorsabban jut el a kapudig. Ez egyáltalán nem annyira védekező futball, sőt éppen ellenkezőleg: a támadás már a védősorban elkezdődik, hiszen a cél a labda minél magasabban történő, minél gyorsabb visszaszerzése.
A korosztályos válogatottakban egészen az U21-es csapatig szerepeltél. A felnőttválogatott nyilvánvalóan álom számodra, de most, amikor a csapatnak ennyire jól megy, megszerezte a második csillagot, és egy rendkívül sikeres időszakot él át, nem vágysz még jobban arra, hogy csatlakozhass hozzájuk?
Az ember mindig szeretne bekerülni a válogatottba, mindig. Most minden összejön nekik, és látszik, hogy igazi családot alkotnak, egységes csapatot, amely még akkor is képes mérkőzéseket nyerni, amikor nem játszik jól. Nyerik a meccseket, ráadásul remek futballt játszanak. Mit kívánhatnának még? Természetesen ez az álmom, és remélem, hamarosan valóra válthatom.
Követed a spanyol bajnokságot? Milyennek látod az idei kiírást?
Igen. Mindig követem az Alavés szereplését, mert az a klub nagyon sokat jelentett nekem. Egy vagyok a babazorrosok közül. A Villarrealt is figyelemmel követem, hiszen ott is sok barátom van. Szerintem nagyon szoros lesz a bajnokság, és egészen az utolsó fordulókig nem dől el a végső sorrend. Remélem, Olaszországban is hasonló lesz a helyzet. Amikor megnyertük a Scudettót, csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa, amitől még inkább libabőrös lesz az ember. Legyen úgy, ahogy Isten akarja, de remélem, a Napoli újabb trófeájával zárul az idény.
Jól értjük, hogy bár a Barcelona már előnyre tett szert, szerinted a Real Madrid magára talál, és továbbra is harcban lesz a bajnoki címért?
Szerintem igen. A Real Madrid az Real Madrid. A Bajnokok Ligájában ezerszer láttuk már, hogy leírták őket, mégis mindig ott vannak a végén. Még csak a bajnokság első fordulóinál járunk, rengeteg van hátra. A Real Madridnak fantasztikus csapata van, és szerintem nagyon kiélezett versenyfutás lesz a bajnoki címért.
