A Real Madrid és a Roma korábbi játékosa, Antonio Cassano a tőle megszokott őszinteséggel beszélgetett az AS munkatársával a két csapat BL-találkozója előtt.
Mi a helyzet mostanában önnel?
Közel húsz éve Genovában élek, és igazából nem foglalkozom semmi különössel. Twitch-en van egy műsorom néhány korábbi csapattársammal, a címe Viva el fútbol, és mivel mindig egyértelműen kimondjuk, amit gondolunk, mi vagyunk a legjobbak Olaszországban. Kötöttségek nélkül mondom el a véleményemet, és mindig kimondom, ami eszembe jut, ahogyan egész életemben tettem.
Hiányzik önnek a futballistaélet?
Persze. Egy futballistának mindig hiányzik a labda. Ráadásul a mai futball sokkal kevésbé tetszik, mint az én időmben, mert hiányzik belőle a személyiség és a tehetség. A spanyol válogatott, a Barcelona, a PSG és néhány éven át Guardiola Manchester Cityje szórakoztatott igazán. A többiek csak futnak és futnak, én viszont azokat szeretem, akik bátran, karakteresen futballoznak.
Ön nem igazán szeretett futni…
Ez igaz. (nevet) Tehetséges voltam, de kevés áldozatot voltam hajlandó hozni, ezt mindenki tudja. Nem volt elég akaraterőm ahhoz, hogy kevesebbet egyek és többet dolgozzak, de a magam módján boldog voltam.
Melyik játékos nyűgözi le mostanában?
Elsősorban Messi. Ő egészen más szinten futballozik. A futball történetében senki sem volt hozzá fogható, mindenki fölött áll, és közel negyvenévesen is csodálatra méltó jelenség. Összehasonlíthatatlan. Vannak más kiváló játékosok is, mint Yamal, Raphinha vagy a Real Madridban futballozó Rodrygo, akit nagyon kedvelek, de Messi messze előttük jár, és azok előtt is, akik majd utánuk következnek. Soha nem lesz még egy hozzá hasonló játékos.
Tottit mindig is csodálta…
Az egyik legnagyobb példaképem volt. Amikor lehetőségem nyílt arra, hogy a Romához vagy a Juventushoz szerződjek, a fővárost választottam, mert Francesco ott futballozott. Később abban a szerencsében is részem volt, hogy együtt játszhattam Ronaldo Nazárióval. Középcsatárként senkit sem láttam hozzá foghatónak. Egyszerűen fantasztikus volt, és egymaga képes volt eldönteni a mérkőzéseket. Ha sérülések nélkül futhatta volna be a pályafutását, elképzelhetetlen magasságokba juthatott volna. Ő volt az igazi Ronaldo, nem Cristiano, aki Ronie, a Fenomén felét sem éri el, sőt még annak is csak a felét.
Mit vár a Stadio Olimpicóban rendezendő összecsapástól?
A Roma és a Real Madrid két nagyon különböző csapat. Először is a Romának fantasztikus edzője van, a Real Madridnak viszont nincs, mert Mourinhót nem a játék érdekli, csak a beszéd. Hihetetlen, hogy a Real Madrid, a történelem legerősebb csapata Mourinhót szerződtette. Nem értem, miért tették le mellette a voksukat. Ettől teljesen kiborulok. Ha a két edzőt kicserélnénk, és Gasperini ülne a Real Madrid kispadján, a Madrid 10–0-ra nyerne.
Mourinho azonban jóval több trófeát nyert…
Ez igaz. Gasperini mindössze egy Európa-ligát nyert, de engem nem a trófeák érdekelnek, hanem az, amit a pályán látok. Mourinhónak már nem szabadna edzősködnie. Nagy szerencséje volt, hiszen igazából egyik csapata sem játszott jól. Az általa képviselt futball már tíz éve elavult. A pályafutása semmilyen örökséget nem hagyott maga után, csak a mindenkivel folytatott veszekedéseket. Ő más dolgokról szeret beszélni, nem a futballról. Az egyik legnagyobb érdeme, hogy Jorge Mendes az ügynöke, aki mindig jó csapatokat talál neki.
Kiegyenlített párharcra számít?
A Roma nagyon jól futballozik, de a Real Madrid erősebb. Szerintem nehéz mérkőzés lesz, de 80 százalék esélyt adok a Madrid győzelmére, még úgy is, hogy Gasperini nagyon jó edző, Mourinho pedig nem sokat ér. A Madridnak nem szabadna visszahúzódnia, és arra várnia, hogy Mbappé, Bellingham vagy Vinícius gólt szerezzen, és eldöntse a mérkőzéseket. A Barcelonától és Flicktől kellene tanulnia, aki nagyszerű, erős karakterű csapatot épített, amelyben mindenki támad. A Madrid éppen fordítva csinálja a dolgokat.
Güler Gutit juttatja eszébe?
Fantasztikus tehetség, de még nem éri el Guti szintjét. A Galácticos közül ő tetszett nekem a legjobban. Hihetetlenül jó volt az utolsó passzokban, és a bal lábával azt csinált, amit csak akart. Tátva maradt a szám, amikor játszani láttam. Szerintem csak a képességei 40-50 százalékát használta ki. Két-három alkalommal is meg kellett volna nyernie az Aranylabdát. Kétségtelenül Xavi, Modrić és Iniesta szintjén állt. Güler nagyon jó, és nagyon kedvelem, de Guti egészen más kategóriát képviselt.
Vinícius messze van a legjobb formájától. Ez előnyt jelenthet a Romának?
Vinícius csak egy jó játékos. Rodrygo szerintem sokkal jobb nála. Nem értem, miért beszélnek annyival többet Viníciusról, mint a csapattársáról. Ha Vinícius fizikailag nincs jó állapotban, nem igazán tud más megoldásokhoz nyúlni, és a kapu előtt sem rendelkezik kiemelkedő képességekkel. Szerzi a gólokat, de nem klasszis. Szerintem ha Rodrygo jó formában van, neki kellene kezdenie Vinícius előtt. Sokkal jobban kedvelem, és már nagyon várom, hogy visszatérjen.
Amikor 2005-ben a Real Madridhoz igazolt, már a bemutatásán viselt öltözékével rosszul indult a története…
Ez igaz. Nem tudom, mi járhatott a fejemben húsz évvel ezelőtt. Ostoba voltam. Borzalmas zakót viseltem, és a megjelenésem sem illett az alkalomhoz. Ilyen voltam. Néha butaságokat csináltam, Madridban pedig különösen sokat.
Elszalasztotta a nagy lehetőséget, hogy olyan csapatban fusson be igazán sikeres pályafutást, mint a Real Madrid?
Teljes mértékben. Börtönbe kellett volna zárni engem! (nevet) A viselkedésem ugyanis borzalmas volt. Szerettem enni és szórakozni, edzeni viszont nem. Tíz kiló súlyfeleslegem volt. Minden az én hibám volt.
Nem szeretett a Galaktikusok között edzeni?
Ilyen voltam. Egész pályafutásom során Ronaldo, Zidane és Guti voltak a legjobb játékosok, akikkel együtt futballoztam, én viszont egészen más dolgokkal foglalkoztam. Hiányzott belőlem a józan ész. Az akkori Cassano a mostani gondolkodásmódommal tíz évet játszott volna abban a csapatban, mert megvolt hozzá a tehetsége. Mindenesetre nagyon boldog voltam, hogy a Madridban futballozhattam. Hatalmas büszkeséget jelentett, és amikor külföldre utazom, még ma is emlékeztetnek arra, hogy annak a csapatnak a tagja voltam. A Real Madrid a történelem legnagyobb klubja.
Capello sokat törődött önnel. Úgy gondolja, igazságtalan volt vele?
A Romában és a Madridban is az edzőm volt, és igaz, hogy nem viselkedtem megfelelően vele. Borzalmasan gondolkodtam, de őt tartom pályafutásom legfontosabb edzőjének. Most fantasztikus a kapcsolatom Fabióval, de ő mindig azokat a profi játékosokat kedvelte, akik rendesen edzenek, magas követelményeket támasztanak magukkal szemben, odafigyelnek magukra, és tisztelik a hivatásukat. Én pedig mindennek az ellenkezőjét csináltam. Rosszul viselkedtem vele, de most már őt és a családját is a szívembe zártam.
Több klubban is megfordult. Melyikhez kötődik a leginkább?
Amikor eljöttem a Madridtól, a Sampdoriához igazoltam. Itt valamelyest újra magamra találtam, megismertem a feleségemet, aki két csodálatos gyermekkel ajándékozott meg, és végül itt telepedtem le. A Sampdoria a szívem csapata.
Mit szeretett volna elérni a futballban, ami végül nem sikerült?
Nem gondolkodom ezen. Tudom, hogy sokkal többre vihettem volna, de boldog voltam. Eljutottam a Romához, a válogatottba és a történelem legnagyobb csapatához, a Real Madridhoz. Ennél sokkal többet nem is kívánhatnék.
