A Lipcse edzője az AS újságírójával beszélgetett csapata Real Madrid elleni BL-meccse előtt.
Diomandé Lipcsében nagyon jó benyomást tett. Hogyan látja a madridi berobbanását?
Nem sokat tudtam élvezni a játékát. Júliusban neveztek ki a Leipzig vezetőedzőjének, a játékos pedig éppen a világbajnokságon szerepelt, így Yant szinte inkább televízión vagy számítógépen keresztül ismerem, mintsem abból, hogy a pályán láthattam volna. A világbajnokság után csak néhány napot töltött velünk, és akkor is egyénileg edzett. Beszélgettem vele néhányszor, és elmondta, hogy szeretne újabb lépést tenni előre a pályafutásában. Nagy jövőt jósolok neki, mert a fejlődése rendkívül látványos volt nálunk. A Leipzig olyan klub, amely sokat tesz azért, hogy a kivételes adottságokkal rendelkező fiatalok fejlődjenek.
A futball egyre inkább abba az irányba haladt, hogy olyan szélsőkre van szükség, akik képesek egy az egyben megbontani az ellenfél védelmét. Yan is közéjük tartozik: jelenleg mindkét oldalon képes különbséget jelenteni, köszönhetően annak, hogy mindkét lábával kiválóan bánik a labdával, és mindkét szélen könnyedén futballozik. Emellett rendkívül gyors, néhány méteren belül képes nulláról százra kapcsolni. Azt is érdemes kiemelni, hogy a szélsők közül az egyik legtöbbet védekező játékos, aki rendszeresen visszazár. Most már rajta múlik, hogy egy olyan nagyszerű klubnál, mint a Real Madrid, hogyan folytatja a fejlődését. Nem kétlem, hogy kiváló edzői és nagyszerű csapattársai lesznek, de a további előrelépés leginkább rajta, a saját fejlődési vágyán múlik.
A Leipzig a nagy tehetségek kineveléséről ismert klub. Ön szerint ki lehet a következő Yan Diomandé?
Az elmúlt években a klub egyik legfőbb jellemzője éppen az volt, hogy lehetőséget biztosított a fiataloknak, és ezt nagyon jól csinálta. A Leipzig nagyszerű klub, amely számtalan játékost adott át különböző bajnokságoknak és élcsapatoknak. Jelenleg Antonio Nusa játszik nálunk szélsőként. Brajan Gruda is a keret tagja, aki már tavaly is itt volt. Ha az életkorához és a képességeihez mérten sikerül állandó teljesítményt nyújtania, és megfelelően tudja értelmezni a posztját, nagyon messzire juthat. Van egy másik támadónk is, Tidiam Gomis, aki az előző idényhez képest óriási előrelépést tett. Aztán ott van Castello Lukeba, aki középhátvédként játszik. Most elsősorban a fiatalabbakról beszéltem.
Az utánpótlásból Samba Konaté is a felnőttkeret tagja. A középpályán szintén számos fiatal játékosunk van, és mindegyikük esetében az állandó játéklehetőség és a kiegyensúlyozott teljesítmény fogja megmutatni, mire képesek. Sajnos Aussane Ouédraogo sérülést szenvedett, pedig Németország egyik legnagyobb tehetségéről van szó. Nemrég érkezett hozzánk Rocco Reitz is, aki szintén rendkívül ígéretes játékos. Úgy gondolom, nagyszerű jövő állhat előtte, ha sikerül stabilizálnia a helyét a klubnál, hiszen még csak most érkezett. Ott van az osztrák Niki Seiwald is, aki már valamivel idősebb, és az osztrák válogatottal a világbajnokságon is szerepelt. Vannak 24 és 28 év közötti játékosaink is, akik egyáltalán nem számítanak idősnek, és még mindig rengeteget fejlődhetnek. Marc Guiu is nemrég érkezett hozzánk, de sajnos már az első mérkőzése után megsérült, ezért egy ideig nem állhatott rendelkezésünkre. Reméljük, a válogatott szünet után visszatérhet. Mindössze húszéves, és hatalmas potenciál rejlik benne. Maksimovicsról sem szeretnék megfeledkezni. Bal lábas játékos, aki a múlt hétvégén gólt szerzett, és szintén nagy tehetség.
Mourinho a Leipzig kapcsán azt mondta, hogy a Bayern elleni mérkőzésen látott csapat nem az lesz, amelyet a Bernabéuban láthatunk. Mit gondol Mourinhóról a Real Madridnál töltött új időszakában?
Edzőként én is azt várom, hogy a múlt hétvégi mérkőzésen látottnál más arcunkat mutassuk, mert tudom, hogy képesek vagyunk rá. Teljesen más csapat vagyunk annál, mint amit akkor láthattak. Valójában a futball egyetlen fontos területén sem nyújtottuk azt, amit elvárok, sem labdával, sem labda nélkül. Teljesen biztos vagyok benne, hogy könnyen meg tudjuk változtatni azt, amit a Bayern ellen mutattunk. Ha ez a klub az előző idényben ilyen nagyszerű évet zárt, akkor azért tette, hogy ilyen mérkőzéseken szerepelhessen. Most jött el az idő, hogy pályára lépjünk ezeken az egyedülálló találkozókon. Ehhez minden szükséges tulajdonságot fel kell vonultatnunk egy nagy ellenféllel szemben. A Real Madrid támadósorában rendkívül veszélyes, az egy az egy elleni párharcokban kiemelkedő játékosok vannak, de a középpályán és a védelemben is nagyszerű futballisták szerepelnek. Komplett mérkőzést kell nyújtanunk.
Ami viszont szerintem igazán fontos, az az, hogy a saját játékunkat akarjuk játszani, és ne várjuk meg, amíg az ellenfél ráerőlteti ránk a sajátját. Remélem, sokkal bátrabbak leszünk, és valóban önmagunkat adjuk: olyan csapatként lépünk pályára, amely meg akarja tartani a labdát. A Real Madrid ellen különösen fontos a labdabirtoklás, mert minden átmenetből veszélyt tudnak teremteni. Mbappé tökéletes példa erre: mindössze két passzra van szükségük ahhoz, hogy valamelyik támadójuk megbontsa a védelmet, olyan területekre is betörjön, ahol látszólag nincs hely, majd egyetlen csellel a kapust is kicselezze, és még azelőtt befejezze az akciót, hogy a másik lábát letenné a földre. Ez teszi őt egyedülállóvá.
Nagyon oda kell figyelnünk a Real Madrid villámgyors támadóátmeneteire, ugyanakkor képesnek kell lennünk arra is, hogy mi magunk futballozzunk. José csapataira jellemző, hogy rendkívül szervezettek, tudják, mikor kell labdát szerezniük, és mikor kell lecsapniuk az ellenfélre. Számomra nagy büszkeség lesz, hogy ismét találkozhatok vele, és egy stadionban üdvözölhetem. A legfontosabb azonban az, hogy klubként úgy érkezzünk Madridba, hogy tisztában vagyunk a mérkőzés tétjével, a saját lehetőségeinkkel, és azzal is, mit veszíthetünk, ha nem megfelelően futballozunk egy ilyen találkozón.
Ön mindössze 16 évesen debütáltatta Mastantuonót, és számos alkalommal beszélt már a bátorságáról és a személyiségéről. Mi hiányzik még neki az alkalmazkodáshoz?
Időre van szüksége. Elég csak áttekinteni, hány dél-amerikai játékos igazolt már Európa nagy klubjaihoz, és közülük hányan tudtak azonnal bizonyítani. Szerintem a válasz önmagában igazolja majd, amit mondok, pedig nem az a célom, hogy nekem legyen igazam. Nézzünk néhány fiatal játékost, akik hasonló utat jártak be. Santiago Solarinak is időre volt szüksége. Gonzalo Higuaínnak pedig több mint egy év kellett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb klubjához. Ez különösen igaz akkor, ha valaki még ennyire fiatal.
Franco nem a semmiből, ajándékba kapta a lehetőséget: 16 évesen debütált a River Plate-ben. Ráadásul ehhez egy nagyon szép történet is kapcsolódik, amelyről már korábban beszélgettünk. Mielőtt pályára küldtem volna, beszéltem a River vezetőivel, és kértem, hogy először a szüleivel is beszélhessek. Tudni akartam, hogyan érzik magukat, és felkészültek-e arra, ami a fiukra vár. Az akkori szerződéses helyzetét is meg akartam ismerni, mert az előszezonban nyújtott teljesítménye alapján már azt terveztem, hogy a kora és a regenerációja miatt fokozatosan adagolom majd a játékperceit.
A mindennapi edzésmunkában a három-öt legjobb játékos közé tartozott. Kiemelkedett a személyiségével és azzal a képességével is, ahogyan kezelte az adott helyzetet. Úgy gondolom, Xabi Alonso is felismerte ezt, amikor megismerte őt, hiszen Franco egyik legnagyobb erőssége éppen a személyisége. A River vezetői figyelembe vették a helyzetét. Akkoriban eladtuk Claudio Echeverrit a Manchester Citynek, és felmerült, hogy Franco kivásárlási árát is ugyanarra az összegre emeljék, mint Echeverriét. Én azonban azt mondtam, hogy ezt nem szabad megtenni, mert hiba lenne: Franco a Real Madrid játékosa.
A klub vezetése nagyszerű munkát végzett a képviselőjével folytatott egyeztetések során, és olyan kivásárlási árat határoztak meg, amely az argentin futballban teljesen elképzelhetetlennek számított. Végül azonban ebből lett az ország történetének legdrágább játékoseladása. Egyáltalán nem kétlem, hogy Franco képes lehet fontos szerepet betölteni. Megvan hozzá a képessége és a személyisége is. A Real Madrid senkire sem vár. Remélem, ő megkapja a szükséges időt. Most úgy döntött, hogy kölcsönben máshol futballozik. Mindenki maga alakítja a pályafutását, a szívére, az eszére és a környezetére hallgatva. Nem kétlem, hogy Franco a Real Madridba való, a személyisége, a fizikai adottságai és a technikai képességei alapján egyaránt.
Játékosként még mindig érzi magában a vágyat, hogy pályára lépjen, és együtt futballozzon a fiatalokkal?
Mindig azt mondtam, hogy sokkal többet értem el, mint amiről valaha álmodtam. Argentína egy egészen apró városában születtem, és a futball sokkal többet adott nekem, mint amire számítottam vagy amiről valaha álmodtam. Úgy érzem, megfelelő módon tudtam lezárni a pályafutásomat. Három évet töltöttem a Manchester Citynél, majd lehetőségem nyílt arra is, hogy egy olyan klubnál fejezzem be a játékot, amelyben korábban szerepeltem: a Málagánál. Akkoriban a Málaga már nem tartozott azok közé az élcsapatok közé, amelyekben korábban futballoztam. Fokozatosan dolgoztam fel a visszavonulásomat. A futballista természetesen a pályafutása befejezése után is futballistának érzi magát, még akkor is, ha már csak egykori játékosként tekintenek rá.
Személy szerint nem hiányzik, hogy a pályán legyek, a zöld gyepen futballozzak. Ami viszont hiányzik, az a közösség, az összetartozás érzése, a versengés, valamint egy támadó vagy védekező akció adrenalinszintje. Úgy gondolom, hogy ez a hivatás, amelyet valódi küldetésemnek érzek, közel visz mindehhez. Amikor jól mennek a dolgok, úgy érzem, a csapat engem is képvisel. Amikor viszont rosszul alakulnak, csalódott, dühös és szomorú vagyok, mert természetesen az edzőnek is komoly felelőssége van. Az edzői munka teljesen más, mint játékosnak lenni, de közel visz magához a sporthoz, és lehetőséget ad arra, hogy továbbra is átéljem azt az adrenalint és versenyszellemet, amelyet igazán csak a futballistaként tapasztalhat meg az ember. Ezért vagyok most itt.
Milyen nehézségekkel jár a Leipzig edzőjének lenni, hiszen a klub elsősorban játékosok értékesítéséből él, és szinte lehetetlen hosszú távra tervezni?
Ez igaz, de rövid idő alatt megtanultam, hogy mindig a jelenben kell élnünk. Nem szeretem a „projekt” szót használni a futball világában, mert győzelmek nélkül nehéz kivárni, hogy egy projekt beérjen. Nyerni kell. Ahogy Diego Simeone gyakran mondja: „Csak a győzelem számít.” Számomra azonban az is nagyon fontos, hogy milyen módon érjük el a céljainkat. Úgy gondolom, személyesen már bizonyítottam, hogy különösen fontos számomra a saját nevelésű játékosok fejlődése. Több olyan fiatal futballistát is edzettem a Bayernnél, akik ma már a profi futballban szerepelnek. Ugyanez történt a River Plate-nél és Mexikóban is. Mallorcán nagyon rövid idő alatt két játékos debütált a csapatomban, és egyáltalán nem kétlem, hogy idővel mindketten az első osztályban fognak futballozni.
A Leipzig többek között azért szerződtetett, mert úgy gondolja, hogy jó vagyok a fiatalok fejlesztésében. Természetesen vannak, akiknek több időre van szükségük, mint másoknak, ez teljesen természetes. Én azonban mindig azt mondom, hogy a futballban a fejlődésnek nincsenek határai. Ha a fiatalokat megfelelően támogatjuk, óriási segítséget nyújthatunk nekik, és már a pályafutásuk korai szakaszában kijelölhetjük számukra a helyes irányt. Ebben a korban még nem képesek úgy elemezni a helyzeteket, ahogyan harmincévesen tudnák.
A klub nagyon sokat foglalkozik ezzel. Nagyon boldog vagyok itt. A hétvégén súlyos vereséget szenvedtünk, de ettől még nem fogok kevésbé szigorú lenni önmagammal szemben. Szeretnék minél hosszabb ideig itt maradni, mert jól érzem magam, és úgy gondolom, hogy az edzői alapelveim teljes mértékben összhangban vannak a klub szemléletével. Az, hogy a hétvégi mérkőzésen mindez nagyon rosszul mutatkozott meg, más kérdés. Önkritikus vagyok, tudom, hogy elsőként engem terhel a felelősség, és már a következő találkozóra készülve igyekszem kijavítani a hibákat. Olyan játékstílust szeretnék kialakítani, amely egyértelmű identitást ad a csapatnak, és ennek része az is, hogy fiatal játékosokra építünk.
A Real Madrid korábban olyan típusú középpályásokra épített, mint Toni Kroos, Luka Modrić és Casemiro, az utóbbi években viszont más profilú játékosokat igazolt. Hogyan látja ezt?
Egy dolgot biztosan mondhatok, hiszen az elmúlt napokban mi is elemeztük a Real Madrid játékát. Teljesen mindegy, hogy ki lép pályára: Fede Valverde, Tchouaméni, Camavinga vagy Bellingham. Mindannyian kiváló játékosok, és a válogatottjukban is meghatározó szerepet töltenek be. A Real Madridnak semmiképpen sem lehet oka arra, hogy panaszkodjon a kerete miatt. Függetlenül attól, hogy éppen ki játszik, illetve attól, hogy az elmúlt években milyen típusú középpályásokat igazoltak, egyértelmű, hogy Modrić, Kroos és Casemiro a klub történetének rendkívül sikeres és szép időszakát határozta meg. A jelenlegi játékosok azonban szintén kiemelkedő képességekkel rendelkeznek, és már a saját válogatottjukban is meghatározó futballisták. Ez önmagában is jelzi, milyen szintet képviselnek a középpályán. José különböző elképzeléseket adhat át nekik a védekezésről és a támadásokba való bekapcsolódásról. A Real Madrid támadójátékát ugyanis szinte lehetetlen középpályásként megfelelően lekövetni, olyan gyors átmenetekre képesek, mert az elöl játszók rendkívül magas szintet képviselnek. A klub által formált játékosok személyisége és képességei minden bizonnyal a következő években is meghatározzák majd a csapat játékát. Azzal kapcsolatban senkinek sem lehet kétsége, hogy kiváló játékosokkal rendelkeznek. Most az aktuális edzőn múlik, hogyan használja ki a képességeiket.
Filipe Luís és Ön is annak a felkészült edzői generációnak a képviselője, amely Dél-Amerikában már bizonyított, és most Spanyolországban szeretne sikereket elérni. Hogyan látja ezt a helyzetet?
Igen, ez igaz. Dél-amerikai edzőként nem könnyű érvényesülni a futball világában. Két út áll előttünk: megszerezhetjük az UEFA Pro-licencet, vagyis az európai edzői képesítést, illetve a CONMEBOL-licenccel is rendelkezhetünk. Utóbbi esetben azonban öt évbe telik, mire átjöhetünk Európába. Szerintem többek között ezért dolgozik olyan kevés argentin edző Európában. Egyáltalán nem kérdőjelezem meg az argentin edzők képességeit. A világbajnokságon például hat-nyolc argentin szakember is dolgozott. Jelenleg Európában Diego Simeone a legfontosabb referenciapontunk. Hála Istennek, nekem megadatott a lehetőség, hogy itt legyek, mert már a visszavonulásom előtt tudtam, hogy ezt a hivatást szeretném választani. Ezért mindkét edzői képesítést megszereztem, és éppen ez teszi lehetővé, hogy Németországan dolgozzak. Ez egy régi álmom volt, és ezért sem maradtam sokáig Dél-Amerikában. Húsz év után tértem vissza Argentínába, de a River Plate miatt tettem így. Most boldog vagyok itt, és szeretném megmutatni, mire vagyok képes egy olyan országban, ahol úgy érzem, tisztelnek. Ugyanakkor megismétlem, amit korábban mondtam: a futball senkire sem vár. Nagyszerű idényt kell teljesítenünk ennél a klubnál, el kell érnünk a céljainkat, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Jelenleg nem gondolkodom messzebbre a következő mérkőzésnél, amelyet a Real Madrid ellen játszunk.
Nem volt könnyű élete. Édesanyja rákban hunyt el, amikor Ön mindössze 14 éves volt, később pedig két közlekedési balesetben elveszítette az édesapját és az ügynökét, aki minden bizonnyal a legjobb barátja is volt. Hogyan tudta feldolgozni ezeket a tragédiákat?
Látom, hogy valamennyire ismeri a történetemet, és ezt köszönöm. Készen állok arra, hogy ilyen dolgokról beszéljek, hiszen nem először teszem, ráadásul úgy gondolom, sikerült felülkerekednem ezeken a nehézségeken. Ezek a tragédiák bizonyos értelemben megedzettek, és hozzájárultak ahhoz, hogy edzőként is helyt tudjak állni. Amikor olyan nehéz pillanatokat élek át, mint a múlt hétvégi vereség, tudom, hogy az életben ennél sokkal rosszabb dolgok is történhetnek. Néha nagyon nehéz ezt megértetni a játékosokkal, különösen azokkal, akik még nem házasok, és nincs gyermekük. Nehéz elmagyarázni nekik, hogy egy vereségnél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben. A futball segített abban, hogy továbbmenjek, először játékosként, most pedig edzőként.
Azt sem szégyellem elmondani, hogy egy évvel ezelőtt véget ért a kapcsolatom azzal a családdal, amellyel tizennyolc évet töltöttem együtt. A gyermekeimtől távol lenni szintén nem könnyű. A futball azonban életet ad nekem. Segít abban, hogy igazán önmagam lehessek, és lehetőséget nyújt arra, hogy magyarázzak, tanítsak, valamint átadjam a tapasztalataimat. Mindezt úgy, hogy a legnehezebb pillanatokban is igyekszem megőrizni a nyugalmamat. Ahogy Ön is mondta, tragikus dolgok történtek velem, és ezek megtanítottak arra, hogy az életben sokkal rosszabb dolgok is vannak egy vereségnél. Természetesen mindannyian nyerni akarunk, ez egyértelmű. Én azonban a vereségekről is hitelesen tudok beszélni, hiszen három döntőt veszítettem el. Mindig azt mondom, hogy többféleképpen lehet veszíteni. Vannak vereségek, amelyek után nyugodt maradhat az ember, mert mindent megtett a sikerért. Ezek a tapasztalatok megedzettek, és hozzájárultak ahhoz, hogy ma ott lehetek, ahol vagyok. Úgy érzem, a nehéz helyzeteket is képes vagyok pozitívan kezelni.
