Olyan ez, mint amikor beülünk a moziba és a film közben képtelenek vagyunk eldönteni, hogy végül romantikus vígjáték vagy vérfagyasztó horror kerekedik ki a történetből. Dramaturgiai szempontból tökéletes alkotás, csak ne kapjunk közben szívinfarktust.
Real Madrid (OP: 6,7)
Ha megoszthatom azt a személyes helyzetet, hogy az értékelésem zárósorait Milánóban gépelem (motorkiállításra jöttem) és tele van a város Fradistákkal, akik a második legrangosabb sorozatban négy megnyert meccsel a csoport elején vannak. A Madrid is hasonló eredményességgel bír, de ebben a sorozatban volt már két olyan meccs, amelyet idegenben, komoly hátrányból fordított meg a csapat, a győztes gólt az utolsó percekben lőve. Nekem ez a minőség, amelyet Modric-ék alatt megszoktam, hogy nincs elveszett meccs, hajt a csapat, ameddig a lélegzete bírja. Xabi Alonso alatt is volt több egymásutáni megnyert meccs, de most valahogy úgy érzem, ez tényleg egy csapat, egymásért, a szurkolókért, a Real Madridért küzdenek. A játék kezdeti szakaszában nem tudta a Real megállítani az AEK támadásait, több helyzet és korai bekapott gól volt ennek a következménye. A cserék ismét minőségi javulást tudtak hozni a mérkőzésbe és végül sokáig emlékezetes módon sikerült a hosszabbításban bebombázni a győztes gólt.
AEK Athén (OP: 6,3)
Az AEK Athén a 3–2-es vereség ellenére kifejezetten kellemetlen ellenfélnek bizonyult és a mérkőzés jelentős részében megmutatta, hogy a Real Madrid ellen sem feltétlenül kell előre feltartott kézzel pályára lépni. Az AEK támadójátékának hatékonyságát jól mutatja, hogy mindössze 30%-os labdabirtoklás mellett kilenc lövésig jutott, amelyek közül öt kaput talált. A görögök teljesítményének legnagyobb hiányossága ugyanakkor az volt, hogy egyik vezetésüket sem tudták hosszabb időn keresztül megőrizni, a második góljuk után például mindössze három percig maradtak előnyben. Összességében az AEK becsülettel helytállt, taktikailag felkészült és támadásban meglepően hatékony ellenfél volt, amelynek teljesítménye elismerést érdemel, még ha a mérkőzés összképe alapján a Real Madrid győzelme nem is tekinthető érdemtelennek.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 8,0)
Ezen a meccsen nem volt akkora tülekedés az MVP-címért, másképp fogalmazva nem sokan voltak, akik igazán extra teljesítményt tettek le az asztalra, de Bellinghamet nyugodtan közéjük sorolhatjuk. Már önmagában a góljával is ringbe szállhatna ezért az elismerésért, de szokásához híven a játék szinte minden elemében alaposan odatette magát. A 61 passzkísérletéből 57 célba ért (93%), ráadásul az ellenfél térfelén még ennél is pontosabban játszott (42/44, 95%). Két kulcspassza is volt, tehát nemcsak „rüdigeresen” tette oldalra-hátra a labdát, hanem az offenzív játékból is kivette a részét. A 0,28-as xG-érték alapján nem dúskált a nagyobbnál nagyobb helyzetekben, mégis sikerült betalálnia. A párharcokban is meggyőző teljesítményt nyújtott. Igaz, három fejpárbajából csak egyet nyert meg, de mind a hat földi párharcát sikerrel vívta meg, emellett két sikeres szerelést és három labdaszerzést is jegyzett. A védekezésben tehát elsősorban a földön mutatott hatékonyságával tűnt ki és a támadófeladatai mellett arra is maradt energiája, hogy a labda visszaszerzéséből kivegye a részét. Bellinghamről a héten meglehetősen érdekes képek jelentek meg, de úgy tűnik, hiába tudna a teste szinte minden részletével pénzt keresni, azért még mindig a labdarúgáshoz ért a legjobban. (Köszönet a Peña Madridista szerkesztőségének a témában készült belső vitaindító anyagért.)
Thibaut Courtois (OP: 6,8)
Ezen a mérkőzésen valahogy nem éreztem benne azt, amiért egyébként rendkívül tisztelem: hogy szinte elképzelhetetlen bravúrokra képes, és sorozatban tud meghiúsítani már-már biztos gólnak tűnő helyzeteket is. A két bekapott gól mellett különösen beszédes a –1,29-es megakadályozott gólmutató, amely azt jelzi, hogy a kapujára érkező lövések minőségéhez képest a vártnál több gólt kapott. Három védést mutatott be, ráadásul mindhárom alkalommal a tizenhatoson belülről érkező próbálkozást hárított. Összességében Courtois nem nyújtott rossz teljesítményt, de ezúttal hiányzott belőle az a bizonyos extra, amellyel máskor képes ellensúlyozni a védelem hibáit, és akár egymaga is meccseket eldönteni.
Denzel Dumfries (OP: 5,7)
A kérdés az, hogy egy jó megmozdulás – jelen esetben egy gólpassz – felülírhatja-e 95 perc semmittevését? Én még soha nem írtam le egy jó szót sem erről a játékosról, tehát nem az első felindulás mondatja velem, amikor sokadszor is megkérdezem: mit keres ez az ember a Real Madridban? Ezen a meccsen Mourinho őt tette a jobbhátvéd posztjára, nézzük tehát Dumfries védekező munkáját. Sem szerelést, sem közbeavatkozást, sem tisztázást, sem lövésblokkolást nem láthattunk tőle, mindössze két labdaszerzés került a neve mellé. Egyetlen földi párharcát és mindhárom fejpárbaját elveszítette, ami komoly hiányérzetet hagy, pláne, ha az ember külön figyeli ezeket a mutatókat. Még mindig a fejemben zsong az a cifra káromkodás, amely elhagyta a számat, amikor ez a 188 centiméteres izomember úgy pattant le a nála fél fejjel alacsonyabb támadóról, mint a pingponglabda az ütőről. Szóval van itt két kérdés is: ha valaki tudja a válaszokat, írja már le!
Toni Rüdiger (OP: 6,1)
Nem volt ez egy lehengerlő produkció és lehet hibát követünk el azzal, hogy a védelmi hiányosságokat ráfogjuk a Militão – Rüdiger páros összeszokatlanságára. Valamikor már írtam róla, hogy a 97%-os passzpontosság az ő esetében nem sok mindent jelent, mert a labdái az esetek többségében adogatás hátul, amelyeket offenzívnek azért ne nevezzünk. Gaćinović és Jović többször megbontotta a madridi védelmet, ez nem csak kommunikációs hiba, hanem helyezkedési is. Az ő rutinjával jobban kellett volna igazgatni a hátsó alakzatot, ez most elmaradt esetenként, lett is belőle két bekapott gól.
Éder Militão (OP: 6,0)
A hetes osztályzatból néhány tized annak a megkönnyebbülésnek szól, amit a mérkőzés lefújása után éreztem. Szerintem senki sem várta őt a kezdőbe, pláne úgy, hogy minden belső védő bevethető volt, ő pedig legutóbb 2026. április 21-én, az Alavés ellen kezdett. Akkor ezt írtam róla: „Bár hivatalos közlemény még nem érkezett, több forrás szerint a térdével nincs komoly probléma, legfeljebb izomeredetű gond merülhet fel, de még ez sem biztos.” Aztán lett belőle egy féléves kihagyás. Ehhez képest mindhárom szerelése sikeres volt, öt földi párharcából négyet megnyert, és egyszer sem cselezték ki. Két közbeavatkozással, három tisztázással és két blokkolt lövéssel is hozzájárult a kapu védelméhez, mindehhez pedig 94 százalékos passzpontosság társult. Nagyon, de nagyon jól jönne a Real Madridnak egy terhelhető, egészséges Militão.
Marc Cucurella (OP: 6,8)
Őszintén szólva meglepődtem, hogy a 65. percben kapott sárga lapot. Fogalmam sincs, hogyan húzta ki addig, szerintem már jóval korábban kiérdemelte volna, hiszen Gaćinović többet volt vízszintes helyzetben, mint két lábon. A hétvégi mérkőzés kapcsán már írtam, hogy ez az ember piszok kellemetlen ellenfél, mert folyamatosan zaklatja, nyomás alatt tartja az ellenfeleit. A statisztikái ugyan nem különösebben imponálóak, mégis végig az volt az érzésem, hogy rendkívül hasznos tagja a csapatnak. Nemcsak a védekezésből veszi ki a részét, hanem a támadásokba is hatékonyan kapcsolódik be. Ráadásul egy gólpasszt is kiosztott, ami az első volt számára Real mezben.
Eduardo Camavinga (OP: 7,0)
A francia középpályás egészen elképesztő mennyiségű munkát végzett: kilenc szerelési kísérletéből nyolc sikeres volt, emellett 12 védelmi hozzájárulást, hat labdaszerzést, két tisztázást és egy közbeavatkozást jegyzett. Hat szabálytalansága ugyanakkor kifejezetten magas szám, ami arra utal, hogy időnként túlzott agresszivitással vagy rossz ütemű belépőkkel próbálta megállítani az ellenfeleket. Fizikai teljesítménye ismét kiemelkedő volt: 11,4 kilométert tett meg, 31,2 km/órás csúcssebességet ért el, és 13 sprintet teljesített. Ha valaki a felsorolt mutatók között a támadójátékra vonatkozó pozitívumokat keresi, nem véletlenül nem találja őket. Camavinga teljesítményének ugyanis éppen ez volt az egyik legnagyobb hiányossága: miközben védekezésben szinte mindenütt ott volt, a támadásokhoz jóval kevesebbet tudott hozzátenni.
Bernardo Silva (OP: 6,3)
Azzal, hogy Güler nem játszott, Bernardo Silva szerepköre némileg megváltozott. A megszokott labdakihozatalok, ritmusváltások és bemozgások mellett ezúttal a támadások szervezésében, valamint a védelem és a támadósor közötti kapcsolat megteremtésében is nagyobb feladat hárult rá. Ahogy korábban is fogalmaztam, ő inkább hasznos, mint látványos futballt produkál, de egy idő után – amikor az athéniak kezdeti támadókedve alábbhagyott – valahogy az a benyomás alakult ki bennem, hogy ez a Bernardo Silva egyáltalán nem játszik rosszul. Az 56 passzkísérletéből 54 célba ért, ami 96%-os pontosságot jelent, ráadásul az ellenfél térfelén mind a 35 átadása sikeres volt. A labdabiztosságával tehát nem volt probléma, a támadások befejezésével annál inkább. Egyetlen lövése sem találta el a kaput, miközben 0,51-es várható gólmutatót (xG) hozott össze, ami jól mutatja, hogy egy kifejezetten ígéretes gólszerzési lehetőséget puskázott el. Összességében hasznos munkát végzett a középpályán, de a támadójátékból hiányzott az az átütőerő, amit Güler rendszerint hozzátesz a csapat teljesítményéhez. A lecserélése így mindenképpen indokolt volt.
Yan Diomande (OP: 6,6)
Vini kötelező jellegű játszatása miatt Diomande ezúttal a jobb oldalon kezdett, és összességében a teljesítménye messze elmaradt az elmúlt hat mérkőzésen tapasztalt ragyogástól. Ez persze felveti a kérdést, hogy a visszaesés a posztváltásnak tudható-e be, vagy egyszerűen csak rossz napot fogott ki. Lehet, hogy csőlátásom van, de szerintem ez újabb súlyos csapás a vergődő Vini Junior számára. Mourinho ugyanis aligha fogja tartósan a jobb oldalon játszatni Diomandét csak azért, hogy helyet szorítson a brazilnak, aki ráadásul meglehetősen enervált játékot produkál. Ezt a luxust egyszerűen nem engedheti meg magának a csapat. Összességében Diomande teljesítményét ezúttal a vállalkozókedv és a mérsékelt hatékonyság kettőssége jellemezte. A négy sikeres csel és a két kulcspassz pozitívum, de a 16 labdavesztés, a hét sikertelen beadás és a kapura jelentett minimális veszély már komolyabb hiányosságokra világít rá.
Vinícius Júnior (OP: 4,0)
Már látom magam előtt a meccs utáni hozzászólások tömkelegét: „Semmirevaló, alibista ez a Vini, aki egy rakat pénzt keres, de semmit sem tesz le az asztalra…” Az a baj, hogy ezekkel a kijelentésekkel teljes mértékben azonosulni tudok. Ezen a meccsen az volt a megdöbbentő, hogy nemcsak a gyorsasága kopott meg, nemcsak a cselei nem jönnek be, hanem mintha már az önbizalma is elfogyott volna. Úgy tűnik, érzi, hogy nem tudja megcsinálni a cselt, ezért inkább befelé fut és passzol. Vagy ha lekeveredik az alapvonalhoz, és kiharcol egy szögletet, azt már sikerként éli meg. De nem ezért van a csapatban. Erre egy Castillából felhozott fiatal is simán képes. Ez már a harmadik olyan meccse, amelyen egyetlen csele sem sikerült. Háromszor próbálkozott lövéssel, de egyszer sem találta el a kaput. Szóval az eddigi módszerek, amelyekkel a formajavulását próbálták elősegíteni, az ő esetében nem működnek.
Kylian Mbappé (OP: 7,7)
A francia támadó hét alkalommal próbálkozott lövéssel, amelyek közül három talált kaput, egy a kapufán csattant, kettőt pedig blokkoltak. Az 1,39-es várható gólmutató (xG) és az egy megszerzett találat alapján ugyanakkor nem beszélhetünk kiemelkedő helyzetkihasználásról, hiszen a lehetőségeiben ennél valamivel több is benne volt. Ami különösen tetszett a statisztikáiban, hogy Mbappé ezúttal nem kizárólag a gólszerzésre koncentrált, hanem a támadások előkészítésében is komoly szerepet vállalt. Két kulcspassza és 0,5-ös várható gólpasszmutatója (xA) azt jelzi, hogy társait is képes volt jó helyzetbe hozni, még ha ezekből végül nem is született gólpassza. Fizikailag is aktív mérkőzést játszott: 9,6 kilométert tett meg, 32,5 km/órás csúcssebességet ért el, és nyolc sprintet teljesített.
Cserejátékosok
Federico Valverde (OP: 8,3)
Fedével szemben mindig is elfogult voltam, és azzal, hogy belőtte a győztes gólt, ez a helyzet csak tovább romlott. Akár Mourinhót is dicsérhetnénk azért, hogy a betömörülő védelem ellen olyan játékost hozott be, aki távolról is képes eldönteni a meccset. Három kulcspasszt is kiosztott, tehát a támadások építéséből más módon is kivette a részét. Én minden meccs végén szívesen látnék egy ilyen +kicsi a rakás nagyon kíván” jelenetet.
Endrick (OP: 6,9)
Feladata a fáradó védelem megbontása volt, amit nagy akarattal, de visszafogott eredményességgel próbált megoldani. Sok labdát elszórt, ez egyelőre benne van a játékában, de az ő helyzetében már az is fontos, hogy egyáltalán pályára került.
Brahim Díaz (OP: 6,1)
Akárhogy is nézzük, egy gólpassz a neve mellé került, de ennél a találatnál maga a lövés volt a bravúr, nem az előkészítés. Sok mást nem is lehet feljegyezni vele kapcsolatban.
Álvaro Carreras és Carlos Espí kevés időt és lehetőséget kapott, eltekintünk az osztályzásuktól.
José Mourinho (OP: 6,3)
Kezdek elbizonytalanodni Mourinhóval kapcsolatban. Sosem kedveltem igazán, bár mintha tényleg lehiggadt volna egy kicsit, és már nem érezné erkölcsi kötelességének, hogy elharapja mindazok torkát, akik ellene szólnak. Szóval nem tudom, hogy ennek az embernek méretes szerencséje van, vagy valóban ekkora mágus. Zsinórban a hetedik meccsét nyeri meg a csapat, a legutóbbi két BL-meccsünkön pedig hátrányból fordítva, a ráadásban a hosszabbításban szerzett góllal győztünk. Elég impozáns sorozat. Vasárnaphoz képest öt helyen változott a kezdőcsapat: Militão beállítása egészen elképesztő húzás volt és ahogy várható volt, Vini is rögtön visszakerült, a jobbhátvéd posztján pedig az utolsó három meccsen már a harmadik embernek szavazott bizalmat. Ismét jól nyúlt bele a meccsbe: Brahim gólpasszt adott, Valverde gólt szerzett, Endrick pedig újabb lendületet vitt a támadásokba. Szóval ez így teljesen elfogadható. Most tartunk hétnél, de tőlem nyugodtan elmehet harminc-harmincötig. Vagy akár tovább is.
