…nem tudna néha egy kicsit hallgatni?
Ki ne szeretné Pedja Mijatovićot? Minden negyven év feletti madridistának piedesztálra kellene emelnie őt azért az amszterdami éjszakáért. A fiatalabbaknak pedig akkor is tisztelniük kellene, ha személyesen nem élték át azt a pillanatot. Ahogyan mi, negyven év fölötti madridisták is tisztelettel tekintünk Kopára vagy Amancióra, pedig az ő legnagyobb pillanataikat sem láthattuk élőben.
Amellett, hogy ő szerezte a legendás hetedik BEK-győzelmet eldöntő gólt, Mijatović Ramón Calderón elnöksége idején rövid, de alapvetően sikeres sportigazgatói munkát is végzett. Könnyen lehet, hogy Pedja volt az egyetlen igazán értékelhető szereplője a siralmas Calderón-korszaknak.
Ő szerződtette Marcelót, Higuaínt és Van Nistelrooyt – a vitathatóbb igazolásait most nagyvonalúan figyelmen kívül hagyjuk –, és volt bátorsága meghozni azt a kellemetlen döntést is, hogy megváljon a kissé pocakos Ronaldótól, amikor már nem maradt más megoldás. Akkor sem hátrált meg, amikor tudta, hogy a lépés népszerűtlen lesz.
Mijatović tehát kétségtelenül jelentős érdemeket szerzett a Real Madrid történetében, mindenekelőtt azon az 1998-as májusi estén. Csakhogy teljesen jogos legendastátusza nem feltétlenül jogosítja fel akkora tekintélyre, amekkorát a csapat jelenlegi helyzetéről szóló, szinte szüntelen sajtószereplései alapján tulajdonítunk neki.
Ezt a kényes kérdést most, minden tiszteletem mellett, muszáj felvetnem. Elképzelhető, hogy valamennyien – beleértve magát Pedját is – túlértékeljük a véleményét? Természetesen minden joga megvan ahhoz, hogy elmondja, mit gondol – ahogy mindenkinek. Ezt egyrészt a véleménynyilvánítás szabadsága biztosítja számára, másrészt az, hogy jól ismeri a Real Madridot. Vagy legalábbis a húsz évvel ezelőtti Real Madridot.
És itt érdemes megállnunk egy pillanatra. Pedja természetesen beszélhet, amikor csak akar. Az viszont meglehetősen zavarba ejtő, hogy valahányszor kinyitja a száját – ami gyakorlatilag állandóan megtörténik, leginkább a Cadena SER műsoraiban –, szinte az az érzésünk támad, hogy meg kell állítani a nyomdagépeket. Mijatović véleménye semmivel sem megkérdőjelezhetetlenebb igazság, mint a Real Madrid több száz korábbi játékosáé, bármennyire is legendás alakjává emelte őt annak idején az a bizonyos gól.
Mégis emberfeletti gyakorisággal kérdezik, és úgy tesznek, mintha minden egyes válaszától alapjaiban rendülne meg a világ. Bármennyire is szeretjük, a véleménye egy olyan emberé, aki évtizedek óta távol van a klub mindennapjaitól. Nincs különleges hozzáférése bizalmas információforrásokhoz, és a szavainak sem kellene nagyobb súlyt tulajdonítanunk, mint a spanyol futballközeg számtalan más szereplője megnyilvánulásainak.
Pedja Mijatović visszatérő vendég a Cadena SER műsoraiban. Más médiumokban is rendszeresen szerepel, de különösen a PRISA-csoporthoz tartozó rádiónál vált szinte állandó szereplővé. Általában azért jelenik meg, hogy alaposan kiosszon valakit, többnyire a Real Madrid első csapatának valamelyik játékosát.
Az olvasó bizonyára emlékszik például Gareth Bale elleni állandó kirohanásaira. Tőle származtak a legendássá vált szavak: “Wales. Golf. Madrid. In That Order.” Vagyis: “Wales. Golf. Madrid. Ebben a sorrendben.” Ez a kijelentés rendkívül károsnak bizonyult a walesi játékos és a Real Madrid szurkolói közötti kapcsolat szempontjából. A hírhedt molinó valójában csak szatirikus formában jelenítette meg azt, amit Mijatović szerint Bale gondolt a saját fontossági sorrendjéről. A brit játékos ügyetlensége, hogy lefényképeztette magát a molinóval, majd később nem adott rá magyarázatot, elvégezte a többit.
Kár, hogy az ebből kirobbanó felháborodás teljesen elsöpörte egy nagyon is indokolt kérdés felvetésének lehetőségét. Ki a fenének képzelte magát akkoriban – és ki a fenének képzeli magát ma is – ez a montenegrói, hogy belelásson a cardiffi játékos fejébe, és annak személyes prioritásait a nyilvánosság előtt hirdesse, ahogyan azt korábban a nyilatkozataiban tette?
Ha némi történelmi távlatból szemléljük a dolgokat, a valóság az, hogy Bale nem eggyel, nem kettővel, nem is hárommal, hanem négy Bajnokok Ligája-győzelemmel múlja felül Mijatovićot a Real Madrid játékosaként. Bale három BL-döntőben játszott meghatározó szerepet, Mijatović egyben. A walesi madridi trófeagyűjteménye kézen fogja Mijatovićét, kiviszi sétálni a parkba, és időnként még a feje búbját is megsimogatja, ha jól viselkedik.
Pedja mostanában Viníciust találta meg magának. A brazil támadó az elmúlt napokban becsületére váló őszinteséggel ismerte el a sajtó előtt, hogy gyenge formában játszott. Alázatosan beszélt ennek okairól, és arról is, hogy szeretne változtatni a helyzetén. Mijatovićot azonban mindez láthatóan nem hatotta meg. Ismét nekiesett Viníciusnak, kijelentve, hogy a brazil “elkényeztette magát”, illetve kiengedett. Talán Pedja is elmesélhetné nekünk, ő mennyire engedett ki azután, hogy megszerezte számunkra – amiért örökké hálásak leszünk – a szintén örök emlékezetű hetedik BEK-győzelmet.