Megpróbálok nem sablonosan fogalmazni a meccsel kapcsolatban. „A Real Madrid megmutatta, hogy egy mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja. A csapat hátrányban sem adta fel és a hajrában meg is lett a küzdeni tudás és az akarat jutalma. Ezt a meccset nem szép játékkal, hanem szívvel nyerte meg a Real és a végén úgyis csak a három pont számít.”
Real Madrid (OP: 6,6)
Ha kezdhetek egy személyes gondolattal, én ott tavaly voltam december 7-én a Santiago Bernabéuban, amikor a Celta 2:0-ra legyőzte a Realt. Akkor azt mondtam a gyerekeimnek, hogy rakják el emlékezetükbe ezt a meccset, mert versenyben lesz az évszázad legrosszabb mérkőzése dicstelen díjért. Emiatt, no meg a válogatott szünet utáni szokásos széteső játék miatt, némileg gondterhelten vártam a meccset. A válogatottjaikban is lehajszolt játéksok helyett ilyenkor a második sornak esélye van a bizonyításra, de ez általában nem szokott összejönni. Ez ezen a mérkőzésen is valahogy így valósult meg. Minden adott volt, hogy ebből a meccsből is kikerekedjen egy Waterloo. Korai bekapott gól, szervezetten védekező, teljesen behúzódó ellenfél, egy kimaradt büntető, de ezt a helyzete is megoldotta a csapat. Vini ma mutatott valamit a régi énjéből, de összességében az egész csapat tompa volt és szürke. A cserék ismét minőséget hoztak a pályára és emlékezetes hajrával sikerült bezsákolni a három pontot.

Celta (OP: 5,7)
A tavalyi eset óta a Celta nem tartozik a kedvenceim közé, és most is borsot dörzsölt a Real Madrid orra alá. A korán megszerzett vezetés után mélyre húzódtak a vigóiak, igyekeztek lezárni a középső passzsávokat, és a szélekre terelni a madridi támadásokat. Ez jó stratégiának tűnt, hiszen a Real két szélső védője ezúttal nem volt csúcsformában. A Celta védői nyolc lövést blokkoltak, amikor pedig a Real átjutott rajtuk, a kapusuk öt védéssel tartotta meccsben a csapatot. A Celta támadásban is tudott veszélyt teremteni. Nyolc lövéséből öt a tizenhatoson belülről érkezett, négy eltalálta a kaput, a próbálkozások összesített xG-je pedig 1,51 volt. A hajrára viszont láthatóan elfáradtak a vigóiak. A védelmük folyamatos nyomás alatt állt, és ilyenkor szinte borítékolható, hogy előbb-utóbb betalál az ellenfél. Ha nem Real szurkoló lennék, akkor azt mondaná egy pontot megérdemeltek volna, de tavaly december óta még egy szaloncukrot sem adnék nekik, nemhogy bajnoki pontot.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 8,3)
Ha azt nézem, ki akarta a leginkább megnyerni ezt a meccset, Bellinghamet teszem a sor elejére. Neki is akadtak nehézségei a válogatott szünet után, ami valahol érthető, hiszen a kezdőcsapatot is rendesen átszabták. A betömörülő Celta ellen elsősorban lövésekkel próbálkozott, ötöt is eleresztett. Kettő talált kaput, az egyikből gyönyörű gól született, két próbálkozását pedig blokkolták., az öt lövés összesített xG-je 0,26 volt. Két kulcspasszt is adott, így a társait is helyzetbe hozta. Hetvenkét labdaérintéssel és 52 passzkísérlettel a madridi labdajáratásból is alaposan kivette a részét. A visszahúzódó Celta ellen kevesebb védekező feladat jutott neki, de azokat is becsülettel elvégezte és háromszor tisztázott. Nálam megint a sokoldalú játékával lett a mezőny legjobbja. Támadásban és védekezésben is kiválóan teljesített és szokásához híven, ha kellett, a szabadfogású birkózás néhány elemét is kivitte a pályára.

Thibaut Courtois (OP: 7,8)
Abban a megtiszteltetésben volt része, hogy csapatkapitányként vezethette ki a pályára a Real Madridot, amely 2028-ig meghosszabbította a szerződését. Nagyon helyesen. Az internet bölcsessége szerint korábban mindössze kétszer kezdett csapatkapitányként a Realban, így alighanem emiatt is emlékezetes marad számára ez a mérkőzés. Sokáig gondolkodtam azon, hogy őt válasszam a meccs emberének, de általában nem jelent jót, ha hazai pályán éppen a kapus teljesítménye emelkedik ki a leginkább. A kapott gólért nem hibáztatnám, három komoly védésével viszont meccsben tartotta a Realt. A teljesítménye azért is megsüvegelendő, mert egy-egy beavatkozása után hosszú percekig alig akadt dolga, mégis éles maradt, amikor újra szükség volt rá.

Trent Alexander-Arnold (OP: 4,8)
Kezdek némileg reményvesztetté válni Trent esetében. Értem én, miben jó és miben kevésbé és az erényei miatt a hiányosságaival szemben is elnézőbbek lehetünk. Ezúttal viszont az erényeiből is szinte mindent eltitkolt a nézők elől. Azt azért valaki magyarázza el nekem, mit keresett a Celta gólja előtt az egyik belső védő helyén. Az akció az ő oldalán indult és végül góllal zárult. Kíváncsi voltam a keresztlabdáira, amelyek nála jobbára beadásokat jelentenek. Nos, nyolcból három talált társat, öt pedig nem. Két kulcspassza azért volt. Engem összességében inkább idegesít a játéka, így az eddig látottak alapján azt mondanám, hogy nem való a Real Madridba.
Dean Huijsen (OP: 6,5)
Ha Huijsen játékát kell dicsérni, engem nyugodtan elő lehet húzni a cilinderből, bár azért elvtelenül nem szoktam tolni a szekerét. A kapott gól előtt kilépett, hogy keresztezzen, de a beadást már nem tudta megakadályozni. Így neki is volt része a gólban, bár a vizes lepedőt elsősorban nem őrá húznám. Minden más, amit ezen a poszton láttunk tőle, tanári volt. Mind a négy földi párharcát és mindhárom fejpárbaját megnyerte. Három szerelési kísérletéből kettő sikerült, és egyszer sem cselezték ki. Ötször tisztázott, egyszer közbeavatkozott, és hat labdaszerzést is feljegyeztek nála. A 104 labdaérintés jól mutatja, mennyire aktívan vett részt a játékban. Négy progresszív labdavezetésével összesen 85,8 métert haladt előre, vagyis a rá jellemző módon az előrejátékból is alaposan kivette a részét. Huijsen hetek óta magas színvonalon játszik. A védelem tengelyében stabilitást ad, labdakihozatalai és megindulásai pedig lendületet adnak a támadásoknak.

Ibrahima Konaté (OP: 6,5)
Konaté meccsein sokszor nehéz találni egy látványosabbnak tűnő megmozdulást. (Remélem, itt érzitek a költő árnyaltságra való törekvését, mert a „látványos” szó azért ritkán jut róla eszembe.) Ezúttal viszont volt egy szerelése utolsó emberként, amit mindenképp érdemes kiemelni. Abban a pillanatban úgy láttam, hogy a támadó balra akarta elhúzni a labdát, a jobbra keresztező Konaté pedig valahogy beleakadt. Az futott át a fejemen, hogy ha ott szépen átcsorog a labda a két lába között, a csatár egy az egyben vihette volna a kapusra… De ne legyünk ilyen szőrszálhasogatók. Négy szerelési kísérletéből három sikerült és egyszer sem cselezték ki. Hat földi párharcából négyet megnyert, a levegőben pedig mindkettőt. Hét labdaszerzést jegyeztek fel nála, így többször is újra támadást indíthatott a Real. Szóval nagyjából minden rendben volt nála.
Álvaro Carreras (OP: 4,9)
Valahogy nem működött a kezdeti felállás a bal oldalon. Diomandeval kellett volna összejátszania, de úgy tűnt az elefántcsontparti inkább egyénileg szerette volna a helyzeteket megoldani, ami amúgy nem sikerült neki. Carrerasról tavaly rendszeresen írtam, hogy viszonylag sok labdát elveszít, ezen a meccsen 11 sikeredett neki, ami egy védő megítélését rendesen lehúzhatja. Volt egy lövési kísérlete – azt blokkolták –, de már kulcspasszt nem adott, és ehhez hozzájött, hogy mindkét beadása pontatlan volt. Védekezésben hét labdaszerzést jegyzett, két közbeavatkozást és egy tisztázást hajtott végre. Két földi párharcából egyet nyert meg, az egyetlen fejpárbaját elveszítette. Szóval összességében a hátsó labdajáratásokban kivette a részét – amely miatt ritkán nyernek mérkőzéseket – de voltaképpen sem elől, sem hátul nem csinált semmi emlékezetest, így az idő előtti lehozatala indokolt volt.
Eduardo Camavinga (OP: 6,2)
Az óvatosság jegyében Tchouameni helyére került a csapatba, neki kellett volna az erőt, a fizikai szűrést a játékba vinni. Védekezésben mindkét szerelési kísérlete sikerült és egy közbeavatkozást is feljegyeztek nála. Négy földi párharcából hármat, három fejpárbajából kettőt nyert meg. Hatszor szerzett labdát, így többször is lehetőséget adott a Realnak, hogy újra támadást építsen. Én egy erős igyekezetet éreztem rajta, de ő sem tudott sokat hozzátenni ahhoz, hogy betömörülő védelmet áttörje a Real Madrid.
Bernardo Silva (OP: 5,5)
Bernardo Silva erőssége a labdakihozatal és a labdajáratás, de ezen a meccsen ezekkel kevésre ment. A Celta mélyen betömörült, olykor tíz emberrel védekezett fegyelmezetten, úgy tűnt, puszta labdajáratással nehéz lesz megbontani ezt a védelmet és kevés alkalom adódott egy-egy váratlan passzra. Bernardo legemlékezetesebb mozzanata a kihagyott ziccere volt. Úgy láttam, a portugál legalább húsz centit megnyúlt a levegőben, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy Diomande beadását a hálóba fejelje. Hétszer vezette a labdát, ebből egy megindulása minősült progresszívnek. Mindössze 32-szer ért labdába, ami szűk egyórányi játék alatt is kevésnek tűnt tőle.
Yan Diomande (OP: 5,9)
Ez lehetett volna az a mérkőzés, amikor Vinit még távolabb taszítja a kezdőbe kerüléstől, de megtette neki azt a szívességet, hogy épp ellenkezőleg, közelebb tolta ahhoz. Ehhez semmi mást nem kellett tennie, mint lehozni egy közepesen gyenge teljesítménnyel a neki jutott játékperceket. Ő sem tudta megbontani a betömörülő és még viszonylag friss (!) celtai alakzatot. Sok tere nem volt a megindulásokhoz, cselezni meg egyszer próbált egész meccsen, ami tőle azért kevés. A sorsa akkor pecsételődött meg, amikor átkerült a jobb oldalra. A neki jobban fekvő bal oldali pozícióban sem ment neki sok minden, a jobb oldalon boritákolható volt betlizés. A sok parádé után most egy gyengébb meccse volt, fiatal is még, szóval ezzel együtt jó igazolásnak vehetjük eddig, még ha mélyen is kellett miatta a pénztárcába nyúlni.
Kylian Mbappé (OP: 5,6)
A Celta betömörülő játéka egyáltalán nem kedvezett Mbappé stílusának, nem is nagyon tudott kibontakozni. Neki kell a tér, hogy a hirtelen irányváltoztatásaival, megindulásaival, sprintjeivel zavart keltsen a védelemben, de ezen a meccsen bárhova fordult két ellenfél áll előtte. A cselei mind (5) besültek, ha voltak biztató megmozdulásai, azok inkább megindulásokból jöttek össze. Négy lövéséből egy sem talált kaput és 0,88-as összesített xG mellett gól nélkül zárt. Az első gól előtti előkészítése viszont pazar volt, meg ki is harcolt egy tizenegyest, amit annullált azzal, hogy fellőtte a labdát a harmadik szektorba. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy úgy is győzni tudott a csapat, hogy ő végig a pályán volt.
Arda Güler (OP: 6,8)
Nem volt rossz meccse ez Gülernek, bár én éreztem a játékában egy kis görcsösséget. Többször előfordult, hogy oda-vissza forgatta a labdát, mert nem igazán volt kinek passzolnia. Elherdálni meg nem szokta a játékszert, erre ez meccs is jól példa volt, hiszen összességében 94%-os pontossággal passzolt. Nem volt szerencséje a lövésekkel, négyszer próbálkozott, de kétszer blokkolták, és azt is le kell írni, hogy egyszer sem találta el a kaput. Tizenhárom labdavesztése volt – ez azért nem kevés –de ahogy megszoktuk tőle a védekezésben is kivette a részét: két szerelési kísérlete sikerült és egyszer egy lövést is blokkolt, emellett a hét földi párharcát megnyerte, ami a labdás teljesítménye mellett külön is kiemelendő.

Cserejátékosok
Vinícius Júnior (OP: 7,4)
Nem tudom, mikor írtam utoljára elismerően Viniről, de valahová az ősrobbanás idejére tenném. Most viszont azt kell mondanom, hogy ha ilyen játékra is képes, akkor nyugodt szívvel támogatom a rehabilitációját. Jót tett neki a Japán elleni két gól, majd az igen magasan jegyzett Szingapúr elleni három. (Most tényleg, Brazília miért játszik meccset Szingapúrral?) Nekem mégis annak a spanyol újságírónak a szavai csengenek a fülemben, aki valami olyasmit írt, hogy ez az öt gól azt mutatja, hogy Vini még nem felejtett el focizni. Hogy visszanyerte-e a régi formáját, az majd kiderül. Azt inkább le sem írom, milyen átkokat szórtam rá, amikor beállt, az első megindulásánál hanyatt vetette magát, majd hevesen reklamált a szabálytalanságért. Aztán úgy tűnt, erre a meccsre elengedte ezt a rossz szokását. Hogy azért a fociról is essék szó, lendületet vitt a bal oldalra és mindkét madridi gól előkészítésében benne volt. A statisztika igazságtalansága, hogy egyiknél sem írnak a neve mellé gólpasszt. Három kulcspasszt jegyzett és a 0,71-es várható gólpasszmutatója is jelzi, mennyire veszélyes helyzeteket teremtett. És még két dolog. Egyrészt köszönet és hála Ancelottinak, amiért az előzmények után is behívta Vinit a válogatottba és ezzel a Real Madridnak is segít abban, hogy ez a srác újra formába lendüljön. Másrészt három olyan meccs után, amelyen egyetlen sikeres csele sem volt, a Celta ellen összejött neki egy darab. Ez azért drámaian mutatja a fejlődés progresszív jellegét.

Marc Cucurella (OP: 7,0)
Carreras színtelen játéka miatt került a pályára, összességében 33 percet játszott. Az tény, hogy a játékával javult a helyzet, de a bal oldalon inkább Vini volt az, aki a meccs megfordításában szerepet vállalt. Cucurella teljesítményére inkább a „megbízható” jelzőt használnám erre a meccsre.
Fede Valverde (OP: 7,0)
Szóval az alapkérdés még mindig az, hogy ki játsszon jobbhátvédet. Trent ezen a meccsen is bizonyította, hogy nem ő a megoldás, Dumfries pedig szerintem még nála is rosszabb választás lenne. Fede messze a legjobb opció: határozottan védekezik, lendületesen fut fel és a második hullámban érkezve a rá jellemző távoli lövésekkel is veszélyt jelent. Őt játszatnám itt és csak akkor nyúlnék máshoz, ha a folyamatos terheléstől már nagyon nyikorognak az ízületei.
Endrick (OP: 6,6)
Elvágyik a srác, legalábbis ezt olvastam a héten több helyen. Sajnálnám, ha tényleg távozna, de meg is érteném a döntését. Nagy tervei vannak az élettel és heti pár perc kevés ahhoz, hogy valóra váltsa őket. Most 19 perc erejéig élvezte a bizalmat, és volt is egy ordas nagy helyzete. Ha azt belövi, talán ő is másképp gondolkodna a folytatásról.
Carlos Espí (OP: 8,4)
Ez a fiú óvodáskorában biztosan nagyon sok napocskát kapott a szófogadó természetéért. Gondolom, most is az történt, hogy az edző beállította, hogy lőjön egy gólt, ő meg lőtt. Az Espanyol és az Elche után ez már a harmadik meccse, amelyen a hajrában beállt és eldöntötte a találkozót. És hogy végtelen rosszindulatúságomat egyetlen kijelentéssel megalapozzam, ezúttal is úgy tűnt, hogy a sprint nem az erőssége…

José Mourinho (OP: 6,9)
Őszintén megmondom, nekem tetszik, ahogy Mourinho forgatja a csapatot. Jó látni azt is, hogy legalább középtávon gondolkodik és már a sérülés gyanúja esetén is inkább pihenteti a játékosát. Hátul Trent és Carreras kezdett a két szélen és mindketten meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtottak. Középen Bernardo Silva és Camavinga kapott helyet, Vini pedig a kispadon kezdett. A korán kapott gól hamar meghatározta a meccs képét. A Celta mélyen visszahúzódott, a Real pedig sokáig nem tudott mit kezdeni betömörülő védelemmel. A második félidőben aztán a hármas csere és a szerkezeti átalakítás meghozta az eredményét, főleg azért, mert Vini beállása után a bal oldalon már labdarúgásra emlékeztető jeleneteket is láthattunk. A csereként beálló Espí a hajrában megszerezte a győztes gólt, Mourinho pedig megint tett róla, hogy legyen okunk varázslónak, mágusnak vagy akár igézőnek nevezni. (értsd: jó edzőnek.) A szezonban már sokszor előkerülő problémák most is éreztették a hatásukat, például továbbra is kérdés, hogy ki játsszon jobbhátvédet. Azt hiszem, ezt most egy lélegzetvételnyi időre félretehetjük, örüljünk a három pontnak, pláne, hogy ilyen játékkal is sikerült megszereznünk.