López 2013 január 25-én érkezett vissza a Real Madridhoz, nem más, mint José Mourinho hívó szavára, mivel a csapat legendája, Iker Casillas sérülés miatt több hónapra kidõlt. A portugál edzõlegenda nem vállalta, hogy a tapasztalatlan Adánnal próbálkozzon a csapatkapitány pótlására (többek között a Bajnokok Ligája-szereplés miatt), így szüksége volt egy megbízható, tapasztalt kapusra. A választása pedig nem másra, mint a madridi nevelésû Diego Lópezre esett, s mint késõbb kiderült, igen jól döntött.
Míg Casillas sérülése miatt csak a lelátóról figyelte a mérkõzéseket, López mindent megtett annak érdekében, hogy késõbb megnehezítse az edzõ döntését. Látszott rajta, hogy óriási bizonyítási vágy fûti. A Manchester United elleni, Bajnokok Ligája-párharc során például több bravúrja is volt, hozzásegítve ezzel a csapatot a késõbbi továbbjutáshoz. A mérkõzés után José Mourinho meg is jegyezte, hogy a csapata legjobbja a kapus volt.
Diego azonban nem csak átmenetileg foglalta el a kaput, hiszen Casillas felépülése után is neki szavazott bizalmat a portugál edzõ. Sokan ezt annak tudták be, hogy (a hírek szerint) Mourinho és a Real Madrid kapitánya között izzik a levegõ, nem ápolnak jó kapcsolatot egymással. A legtöbb szurkoló azt gondolta, hogy a Special One távozása után ismét helyre áll majd a rend, és újra Iker Casillas vezetheti majd pályára a csapatot. Ez azonban nem így történt. Mourinho továbbállt ugyan a Chelsea csapatához, de a Real Madrid új trénere, Carlo Ancelotti sem jegelte Lópezt, neki szavazott bizalmat a bajnokságban, míg Casillas a kupában és a Bajnokok Ligájában kapott lehetõséget. Ez árulkodó jel, hiszen Ancelotti már nem alapozhatta személyes okokra a döntését, tehát Diego meggyõzte õt a teljesítményével.
Pályafutása (második, sikeresebb) madridi szakasza nem volt túl zökkenõmentes, hiszen állandó jelleggel a média nyomásának volt kitéve. Minden mozdulatát nagyítóval figyelték, és bármilyen, sokszor apróbb hiba után is, egy egész világ követelte a Real Madrid kapujába Iker Casillast. Nem lehetett egyszerû ezzel a nyomással boldogulni, azonban López óriási professzionalizmusról tett tanúbizonyságot, hiszen folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítményével válaszolt az õt érõ kritikákra. Mindig is hangoztatta, hogy bármit kész megtenni azért, hogy álmai csapatában szerepelhessen.
Most, hogy távozik, meg kell köszönnünk neki az alázatos, odaadó munkáját, hiszen valljuk be, õ bármikor kész lenne meghalni a habfehér mezért. Nem állítom, hogy jobb kapus, mint Iker Casillas, azt sem hogy rosszabb, hiszen ez a cikk nem errõl szól. Azt viszont elmondhatom, hogy hozzáállása miatt talán nem ilyen búcsút érdemelt volna. Nem tudni, hogy pontosan mi áll a háttérben, de nekem meggyõzõdésem, hogy nem õ akart távozni. Ugyanakkor nem tudom elképzelni azt, hogy Navas érkezésével, valamint Iker Casillas maradásával túl sok babér termett volna neki ebben az idényben, egy ilyen hálóõrnek pedig nem szabad a legjobb éveit elvesztegetni. Ha játszani szeretne, tudja, hogy meg kell ragadnia az olyan ajánlatot, amely állandó játéklehetõséget kínál. López így tett. Távozásáért nem szabad sem õt, sem pedig a klubot elítélni.
Búcsúzóul tekintsük meg az itt töltött idejének legszebb momentumait:
Isten veled, Diego! Légy sikeres Milánóban!
