Az érkezõk
Ha a távozókról szóló 1. részt az általam legfontosabbnak vélt transzferrel kezdtem, akkor úgy illik, hogy az érkezõk sorát is így nyissam. Nem nagyon kell törnöm a fejem, véleményem szerint a legjobb vétel a friss világbajnok Toni Kroos. A német válogatott középpályásban minden megvan, amire posztján szükség lehet, hideg fej, pontosság, kivételes szervezõkészség és rendkívüli technikai, illetve taktikai képzettség. Nem véletlen, hogy a világbajnok válogatott alapembere, tökéletes mintája a jelenkori futball ideális középsõ középpályásának. Hosszú évek óta problémát jelent-jelentett Madridban ez a csapatrész, ám az elõzõ idényben a szerkezeti változtatásokkal (legfõképp Di María új szerepkörével) Ancelotti elérte, hogy stabilizálódjon a pálya középsõ harmada. Kroos szerzõdtetése minõségi elõrelépés véleményem szerint, a távozó Xabi Alonso által hagyott ûrt hivatott betölteni, de gyanítom, hogy a mindössze 24 esztendõs játékos túl is nõ majd neves elõdjén. Rendkívül sokat várok tõle, nem csak a válogatottban, de a Bayern Münchenben és azt megelõzõen a Leverkusenben nyújtott teljesítményére alapozva, valamint arra, hogy úgy gondolom, tökéletesen illik a „csapatképbe”. Kroos szerzõdtetésébe egyszerûen nem lehet belekötni (nem mintha szeretnék). Mind sportszakmailag – ahogy már fentebb említettem –, mind marketingszempontból jó választásnak tûnik, hisz’ egy friss világbajnok szerzõdtetése a mezeladási számokra is pozitív hatást gyakorol. Remélem, személyében megtaláltuk a jövõ Real Madridjának egyik fontos alapemberét, egy stabil pontot a pálya közepén.
Van egy játékos érkezési oldalon, aki körül óriási volt a felhajtás nyáron. Nem csak azért, mert remek teljesítménnyel rukkolt elõ a világbajnokságon, hanem azért is, mert óriási összegért váltott klubot, és új állomáshelyén egybõl birtokba vehette a legendás 10-es dresszt. Igen, az illetõ James Rodríguez. Jamest remek képességû labdarúgónak és jó igazolásnak tartom. Fiatal, gyors, technikás, jó rúgótechnikája van és rendkívül gólérzékeny. Remek igazolás, aki tökéletesen tudná kamatoztatni képességeit a támadó szekcióban – és most jön a „de”! Ahogy a klubhoz került, mindenki azt találgatta, hogy hol is fog õ szerepelni, melyik lesz az a poszt, amelyen Ancelotti bizalmat szavaz neki. Jelenleg úgy tûnik, hogy ugyan szerkezeti változtatással, de Di María helyén számol vele az olasz mester. Ezzel csak egy gond van: Jamest vétek így korlátozni. Már a portós idõszaka alatt is egyértelmû volt, hogy ez a srác nem szeret védekezni (és akkor finoman fogalmaztam), ez a Monacóban tovább csúcsosodott, a piros-fehéreknél szinte nem is kapott defenzív feladatot, szabadon – gyorsaságát és cselezõ képességét kihasználva – játszhatott, ahogy a kolumbiai válogatottban is tette azt. James nemcsak, hogy nem szeret védekezni, de nem is igazán jó ebben a mûfajban, ami természetesen érthetõ, hisz ezidáig vajmi kevés védekezõ feladattal látták el edzõi. Nem Rodríguez hibája, hogy így alakult a sorsa, õ belecsöppent egy kellemetlen helyzetbe, nagy rajta a nyomás, bizonyítania kell, mindezt úgy, hogy számára új közegben, új szerepkörben és teljesen új rendszerben kell megfelelnie az elvárásoknak. Nincs egyszerû feladata a világbajnokság gólkirályának, de bízom benne, hogy sikerrel veszi az akadályokat, és be tud illeszkedni a csapatba, hisz képességei alapján megérdemli, hogy a Real Madrid mezét viselje. Ahhoz azonban, hogy James sikeres legyen, Ancelottinak is rengeteget kell dolgoznia, hisz az új szerzemény(ek) beillesztése a gépezetbe nem egyszerû feladat, ahogy azt az elsõ meccseken mutatott játékból is leszûrhettük. Remélem, hogy sikerül Carlónak helyrerakni a kirakós darabjait, köztük a nyár legdrágább igazolását is.
Ha James esetében jó vb-szereplésrõl beszéltünk, akkor muszáj ezzel kezdeni Keylor Navas szerzõdtetésével kapcsolatban is. A Levante csapatától megszerzett hálóõr kisebb fajta csodát vitt véghez nemzeti tizenegyével, remekül irányította Costa Rica védelmét, és biztos hátországa volt csapatának. Nem véletlen, hogy több nagy klub is felfigyelt teljesítményére, de a Real Madrid drukkerek többségének nem kell bemutatni Navast, hisz már több éve szerepel Hispániában. Elõször az Albacete, majd a Levante csapataiban mutathatta meg tudását, de a nagy áttörést és –valószínûsíthetõen – élete szerzõdését a brazíliai világbajnokságon mutatott kimagaslóan jó teljesítménye hozta meg számára. Kényes téma Madridban a kapuskérdés, Diego López és a kapitány, Iker Casillas helyzete mindennek volt nevezhetõ, csak rendezettnek nem. Végül a klub egy harmadik hálóõr szerzõdtetése mellett döntött, így került képbe Navas, aki a legjobbkor „villantott” és megszerezte a második számú kapus pozícióját, míg López távozott. De vajon tényleg második számú kapus lesz Keylor? Véleményem szerint az elõttünk álló szezonban még mindenképp, természetesen adódhatnak váratlan szituációk – sérülés, vagy súlyos formahanyatlás –, de alapvetõen Keylorra idén a Király-kupa vár, itt bizonyíthatja, hogy komolyan számolhatnak vele, hisz’ ki, tudja Iker meddig marad még a Bernabéuban, nem fiatal már (bár kapusposzton a kor nem olyan fontos tényezõ), és a folytonos, média által gyakorolt nyomás, a feszültség láthatóan nem tesz jót neki. Könnyen lehet, hogy Keylor Navas rövid idõn belül a kezdõcsapatban találja magát. Ezt most még nehéz megmondani, de számomra mindenesetre megnyugtató, hogy egy olyan remek képességû hálóõr ül a padon, mint amilyen õ.
Nagy átigazolás az utolsó napokban? Hát persze, hogy ezzel kapcsolatban egybõl bevillan a Real Madrid neve. Pérez elnök úr idén sem hazudtolta meg önmagát, és az utolsó napra is tartogatott bejelenteni valót, méghozzá azt a Chicharitót, aki a Manchester Unitedtõl érkezett kölcsönbe, természetesen vételi opcióval. A mexikói válogatott támadó szupertehetségnek indult, majd fokozatosan vált mellõzötté a vörös ördögöknél. Képességeit tekintve nem kérdés, hogy jó játékost igazoltunk, gyors, erõszakos, gólérzékeny. A kérdés csak az, hogy mihez kezd majd vele Ancelotti. Már több éve érezhetõ, hogy nincs rendben a csatárposzt Madridban, Benzema teljesítményére egyszerûen nem lehet alapozni, vannak remek meccsei a franciának, de stabilan nem tudja azt a jó játékot hozni, ami egy Real Madridban szereplõ csatártól elvárható. Higuaín távozásával és azzal, hogy Benzema gyakorlatilag minõségi versenytárs (Morata minden volt, csak nem minõségi posztrivális…) nélkül maradt, elkényelmesedett, és nem hozza/hozta a tõle elvárt szintet. Ésszerû és jó lépés volt csatárt szerzõdtetni, de pont Chicharitora van szükségünk? Több nagy név is felröppent az elõzõ hónapokban (Falcao, Agüero, Mandzukic, és sorolhatnánk még napestig…), de végül egy, a klubjában mellõzött futballistára esett a választás. Láttam játszani a mexikóit nem egy, nem két mérkõzésen, tudom, hogy képes olyan teljesítményre, amellyel jogot formálhat magának arra, hogy akár kezdõcsatárként is számoljon vele az olasz tréner, a kérdés csak az, hogy sikerül-e kihoznia magából a maximumot. Régóta tartom magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy a királyi gárda jelen keretébõl hiányzik egy center. Egy olyan gólvágó, akinek – kis túlzással – a bal fülérõl is a kapuba pattan a labda, aki jókor van jó helyen a kapu elõtt és könyörtelenül kihasználja lehetõségeit. Vannak ilyenek a piacon, de Chicharito nem tartozik közéjük. Ettõl függetlenül bizakodó vagyok vele kapcsolatban, nagyon remélem, hogy megvillantja oroszlánkörmeit és hasznára lesz a csapatnak, melybõl duplán is profitálhatunk, hisz góljaival és jó teljesítményével nem csak ponthoz/pontokhoz juttathatja a gárdát, de riválisát, Benzemát is motiválhatja, szóval kíváncsian várom, hogy mit mutat majd habfehérben.
Nos, ezzel a sor végére értünk! Összességében elmondhatom, hogy egyik szemem sír, a másik nevet…. Rendkívül örülök ugyanis Kroos, James és a többiek leigazolásának, de nagyon bánom, hogy elengedtünk egy olyan remek futballistát, mint Ángel Di María. Taktikai szempontból véleményem szerint a keret összetétele teljesen optimális, megfelelõ számban találunk játékosokat a pálya minden területére, nagy variációs lehetõséget nyújtva ezzel Ancelotti mesternek. Érdekes és remélhetõleg sikeres szezon elé nézünk, adott a feladat az olasz trénernek: ütõképes csapatot kovácsolni az újak beillesztésével. Nagyon bízom benne, hogy Ancelotti és a játékosok sikerrel veszik az új idény állította akadályokat, és újabb kupák kerülhetnek a Bernabéu trófeaszobájába.
Az összefoglaló elsõ részét itt olvashatjátok!
