Az Ultrassur háza táján a közelmúltban kialakuló helyzet egészen eltérõ képet mutat ahhoz képest, amit más spanyol ultracsoportoknál megfigyelhetünk. A hatalomért folytatott belsõ harcok azt eredményezték, hogy a Real Madrid elûzte a stadionból az ott már három évtizede rendszeresen megjelenõ gárdát. Az 1980-ban alapított csoport napjai meg vannak számlálva. Legalábbis a Santiago Bernabéuban. Nem is olyan régen a Boixos Nois is kénytelen volt elhagyni megszokott helyét, s csupán töredéke maradt meg korábbi erejének, miután Joan Laporta meghirdette a harcot ellenük. Hasonló a történet abból a szempontból is, hogy a Barcelonánál szintén felmerült egy fiatal ultrák számára elkülönített szektor létrehozásának ötlete.
Van olyan „grada joven”, mely mûködõképes, erre láthatunk példát Valenciában, ahol különbözõ csoportok, köztük a Yomus, a Mestalla legendás szurkolói csapata együtt élnek az északi sarokban a klub felügyeletével, a Valencia nem akarja, hogy radikalizálódjanak a szurkolói tömörülések. A Frente Atléticót szintén nagyítóval vizslatják – õk a Calderónban buzdítják a pirosfehéreket, a liga leghangosabb ultrái közé tartoznak. A Bastión (neonáci csoport az Atlético szurkolói közt) egyik tagja, Ricardo Guerra 1998 decemberében meggyilkolta Aitor Zabaletát, a Real Sociedad egyik rajongóját, aki azért utazott Madridba, hogy részt vegyen az Atléti és a Sociedad közti UEFA-kupa mérkõzésen. A Bastión eltûnt, vagy legalábbis már nem látható a Calderónban, de az ultrák vállát még mindig nyomja ennek a szomorú esetnek a terhe. Még Sevillából is érkeznek a vádak, ahol a Biris Norte Antonio Puertának címzett dalokat énekel. A Frente Atlético és a Biris Norte között vannak ideológiai és sportszakmai összeférhetetlenségek, de mindkét csoportnak akadnak nézeteltéréseik a saját klubvezetõségükkel is. 2012-ben a Biris egy részét el akarták távolítani a stadionból, de jelenleg viszonylagos nyugalom honol a Pizjuán nézõterén.
A Boixos Nois, a Barcelona radikálisai
Az említett csoportok a Biris kivételével mind a jobboldalhoz kötõdnek, épp úgy, mint az Espanyol „kékfehér brigádja”. Véget ért virágkoruk a Sarriában, a Cornellá-El Pratba már tilos számukra a belépés, bár sok tagjuk „civilben” részt vesz a mérkõzéseken. A Málaga ultrái, a Frente Bokerón, akiknek szintén megvannak a hagyományaik a Rosaledában, szintén jobboldali eszmék felé elkötelezett ultracsoportot alkotnak, melyet érdemes megemlíteni a teljesség kedvéért.
A másik oldalon találjuk például az Herri Nortét, az Athletic szurkolóit, akik még mindig várnak arra, hogy helyük legyen az új San Mamésben, vagy az Indar Gorrit a kiesett Osasunánál – ezek mind baloldali szervezõdések a Rayóhoz kötõdõ Bukarenos, a Sociedad szurkolóinak számát gyarapító Peña Mujika és a Celtarras, a Celta Vigo ultrái mellett.
Mindannyiukra jellemzõ, hogy a klubokkal, a szövetséggel, az intoleranciát ellenzõ mozgalommal és az ország rendfenntartói erõivel is idõrõl idõre meggyûlik a bajuk. A biztonság sokat javult a stadionokban, az ultrák tevékenységének felügyeletére éves szinten nyolcmillió eurót költenek a bajnokságban. Ez eredményezi, hogy az inzultusok a stadionokból kikerültek az utcákra. Akár van kapcsolat a klub és az ultrák egyes csoportjai között, akár nincs, mind tisztában vannak azzal, hogy a stadionbeli vétségek után a klubot sújtja a büntetés, mely ezen felbuzdulva drasztikus eszközökhöz is folyamodhat. Ráadásul ott van a sporttal kapcsolatos erõszakot szankcionáló törvény, mely 150-tõl 650 000 euróig terjedõ pénzbírsággal sújthatja az elkövetõket, illetve a sportesemények látogatásától is eltilthatják a delikvenseket 1 hónaptól 5 évig terjedõ idõszakra.
Ultrák és az õket õrzõ rendõrök a Vicente Calderónban
Az ultrákat jól ismerõk megállapíthatják, amit korábban említettünk: az erõszak az utcára került. Ez történt az Ultrassurnál is, akiket a vezetõség számûzött a Bernabéuból (sokakat érvényes, kifizetett bérlettel) egy utcai csetepaté után, mely a meccsek elõtti szokásos gyülekezõhelyen alakult ki.
A belsõ hatalmi harc a csoport régi feje, Álvaro Cadenas és az új, radikálisabb ág feltételezett vezetõje, Antonio „El Niño” között bontakozott ki. Cadenas hívei közleményt adtak ki, melyben leszögezték, hogy El Niño szervezõdésének semmi köze a futballhoz, s azzal is megvádolták, hogy kapcsolatban áll a Frente Atléticóval. Az új csoport erre azzal válaszolt, hogy az Ultrassur idõsebb tagjait illegális jegy- és ajándéktárgy kereskedéssel gyanúsították meg. De nem ez az egyetlen vita a déli oldal tagjai közt. A jelenlegi káoszt kihasználva a klub úgy döntött, kezdeményezi egy szurkolói részleg kialakítását az Ultrassur régi helyén. A La Peña Clásica és a Primavera Blanca mozgalom volt az, melyet a stadion déli végének elfoglalásáért okoltak. Ez természetesen nem volt jó hatással az Ultrassur soraira. A csoportok egyes tagjai meghaladták már azt az életkort, melyet a klub határként állapított meg az új szurkolói szektorhoz való belépés engedélyezésénél. Sokakat azzal is megvádoltak, hogy nem bérletesek s nem klubtagok, annak ellenére, hogy számos Ultrassur-tag ezeknek a feltételeknek eleget tett. Voltak, akik egy jegyzõvel karöltve jelentek meg a Bernabéu kapujában.
A problémáknak nem sikerült véget vetni azzal sem, hogy a Grada Joven fiataljaihoz 200 Ultrassur-tagot is beengedtek. Míg a csoport néhány képviselõje Valdebebasba tette át a székhelyét azért, hogy megmutassa, csak a futball és a csapat buzdítása fontos számára, az irányításért való közdelem és a vezetõk közti harc folytatódott az utcákon. Bár az ultrák mindenképpen tisztázni akarták, hogy a stadionbeli erõszek lényegesen csökkent (a kapu összedõlése a Dortmund elleni meccsen 1998-ban történt, hosszú ideje már), odakint még mindig tart a háború. Az egyik fiatal tag temetése után, a Bernabéuhoz közel, egy köpésre a megszokott gyülekezési helytõl a két szárny vezetõje, Álvaro Cadenas és Antonio „El Niño” szemtõl szemben álltak egymással, mely odáig fajult, hogy Cadenast letartóztatták, amiért pisztollyal fenyegette ellenfelét. Újabb fogdai kitérõt jegyezhetett föl magának a vezér, aki hivatása szerint egyébként ügyvéd. Kétes üzelmeinek sora talán az egyetlen, melyben hasonlítanak El Niñóval.
Antonio “El Niño” és az általa létrehozott náci mozgalom, az Outlaw képviselõi, melyet a betiltott Hammerskin y Blood & Honour helyett hozott létre
A dolgok jelen állása és a Grada Joven kudarca miatt a Real Madrid azon van, hogy a lehetõ legjobban oldja meg a kialakult helyzetet. A számûzött bérleteseknek helyet biztosítanak a stadion más részein, s minden bizonnyal nem alakul majd ki a Grada Joven az Ultrassur egykori törzshelyén. A Real Madridnak ráadásul a rendõrséggel is dûlõre kell jutnia, akik kételkednek az intézkedések sikerében, s számos elvárásuk lenne a klub felé: a tagok büntetettségére vonatkozó adatszolgáltatás, motozás bevezetése, a stadion félidõben való elhagyásának tiltása… ez mind olyasmi, ami mûködik a Mestallában, de nem sült el jól a Camp Nou-ban.
Miután Joan Laporta harcba szállt a Boixos Nois-val, a katalán rendfenntartók nem támogatták egy fiatal szurkolói szektor kialakítását. A Mossos összeállított egy listát 900 tagról, akiknek a 10%-a komolyabb bûncselekményeket is elkövetett már. A Boixos egyik kisebb csoportja, a Casuals a többi radikális szurkolói szervezõdéshez hasonlóan az utcán nyilvánult meg igazán, tagjaik közül néhányat 2010-ben drogkereskedelemért tartóztattak le. Vezetõjüket 13 évre ítélték májusban, három testi sértésért, egy fegyveres rablásért, bûncselekményre irányuló szövetségért, tiltott fegyverviselésért.
Az ilyen típusú radikálisokat szeretné a sporttal kapcsolatos erõszakos fellépés elleni törvény visszaszorítani. Nincs pontos adatbázis a jelenleg aktív ultrákról, de az biztos, hogy a megrendszabályozásukért folytatott harc (biztonsági kamerák, személyazonosság igazolása, motozások, stb.) a stadion után az utcán fog folytatódni a jövõben.
