Aligha lehetett volna jobban befejezni a 2014-es évet számodra. El tudtad volna ezt képzelni egy évvel korábban?
Mindig arra gondolsz, hogy mi lesz a következõ lépés. Sokat álmodtam arról, hogy egyszer majd itt leszek. Most, hogy mindezt elértem, és egy olyan hatalmas klubban játszhatok, mint a Real Madrid, csak az jár a fejemben, hogy még sok éven keresztül itt akarom folytatni.
Mi lepett meg leginkább a klubnál?
Az egy dolog, mikor valamint kívülrõl szemlélsz, de amikor itt vagy, egészen más szemmel látod a dolgokat – ez valami teljesen új. Mindig egy nagy klubként tekintettem a Real Madridra. Most viszont, hogy itt vagyok, látom, hogy ez a világ leghatalmasabb klubja. Ehhez kétség sem fér.
Annyi minden olvasható, hallható Cristiano Ronaldóról és a személyiségérõl, de milyen valójában megosztani az öltözõt vele és a többi csapattársaddal?
Cristiano egy nagyszerû ember, a pályán és a pályán kívül is. Szerintem teljes joggal megérdemelte az Aranylabdát azért, amit 2014-ben elért, és mégis szerény maradt. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Mindenki tudja, milyen fontos játékos, de igazán lenyûgözõ látni, mennyire keményen edz a pályán vagy akár a teremben. Olyankor látod az igazi Cristianót, és rögtön meg is érted, miért az, aki.
Megszoktad már a madridi életet?
Madrid egy elragadó város, a mindennapos kis dolgaival. Mindig, minden nyitva van. Bármit megtalálsz, amire szükséged lehet. A családommal együtt nagyon boldogok vagyunk itt. Nem is tudok jobbat elképzelni.
Tinédzserként hagytad el Kolumbiát. Mi hiányzik leginkább az otthonodból?
Minden hiányzik: az emberek, a barátok, az ételek… Habár meg kell mondanom, kezdek hozzászokni a távolléthez, figyelembe véve, hogy már hat vagy hét éve elköltöztem otthonról – még akkor is, ha mindig a barátaid és a családod közelében szeretnél lenni.
Otthon biztos sokan tûnõdnek azon, hogy fogsz-e valaha még Kolumbiában játszani.
Nem igazán gondolkoztam még rajta, de ha egyszer úgy alakul, szívesen és boldogan fogok hazatérni. Meglátjuk majd. Nagyon jó lenne Kolumbiában befejezni a karrieremet, bár nyilvánvalóan hosszú út áll elõttem még addig (nevet).
Ha egy perce visszatérhetnél 2014-be, melyik pillanatot élnéd újra a legszívesebben és miért?
Nehéz erre válaszolni, de ha választanom kell, a világbajnokságot mondanám. Örökre szóló élményt szereztem ott – velem együtt sok kolumbiai ember is. Otthon mindenki követte a meccseinket, remélve, hogy történelmet írunk. Korábban soha nem jutottunk el a negyeddöntõig. Erre mindig emlékezni fogok.
Ott volt még az Urugay elleni gólod, amivel megnyerted a Puskás-díjat.
Igen, nagyon boldog vagyok miatta. Rögtön a gólom után eszembe jutott a díj, és hála Istennek, sikerült megnyernem. Az, hogy olyan sokan szavazták rám, még különlegesebbé teszi az egészet. Alig tudom kifejezni a hálámat. Nehéz lesz még egy hasonlóan nagyszerû gólt szereznem, de próbálkozni fogok.
Követted a szavazást?
A többi gól (Stephanie Roche és Robin van Persie gólja) is nagyszerû volt. Tudtam, hogy szoros lesz a verseny. Egy álom vált valóra azzal, hogy én nyertem.
Brazíliában egy másik csodálatos gólt is szereztél, Japán ellen…
A világbajnokságon szerzett góljaim közül ez az egyik, ami a legjobban tetszett. Egy hosszú labdát futottam be, ami után sikerült átjutnom az utolsó védõn egy csellel, majd átemeltem a kapuson a játékszert. Az Uruguay ellen lõtt gólom mellett ez az, amelyik a legemlékezetesebb számomra. Több technikát igényelt, mint az Uruguay elleni találat, ahol háttal voltam a kapunak, majd rálõttem. Ott egy finom érintésre volt szükség ahhoz, hogy így befejezzem, emiatt sokkal nehezebb volt.
Kolumbia világbajnoki menetelése a házigazda ellen ért véget Brazíliában. Visszatekintve hogyan emlékszel arra a mérkõzésre?
Szokatlan meccs volt, sok szabálytalansággal és civakodással. Igazán keményen bántak velem, de ez már mind a múlté. Csak az számít, hogy történelmet írtunk, és van egy fiatalokból álló csapatunk, akik ezt az utat tudják járni a jövõben. A csapat vágya, hogy jól dolgozzunk és sok címet nyerjünk.
Talán 2018-ban, Oroszországban bosszút állhattok?
Nem, ez nem a bosszúról szól, hanem arról, hogy minden nap fejlõdjünk. Ha újra találkozunk velük, az csak egy lehetõség lenne.
