Milyen a futball a filozófus szemével?
Azt hiszem, ez egy új típusú vallás. Sok istent és félistent alkot.
Azt a nagy vonzóerõt érti ez alatt, amit képes kiváltani?
Ez korunk nagy varázslattal bíró kulturális jelensége. De valójában a labdarúgás, mint sport, egy emberi találmány. Felállítottam egy elméletet, amit az emberi mobilitás tudományának nevezek, és ennek vitathatatlanul része a futball.
De szinte minden tudomány bizonyos alapvetõ tapasztalatokon nyugszik, a fociban pedig nagy szerepe van a véletlennek…
Mint emberi találmány, nem rendelkezik azzal a meghatározottsággal, determinizmussal, amivel a fizikai tudományok. Többféle tudomány létezik: van természeti, emberi, empirikus…Minden tudománynak megvan a maga sajátossága. Minden esetben, ha az ember intenzív mozgást végez, miközben egyre többet és többet akar elérni, ahogy a futball esetében is így van ez, az ennek az emberi tudománynak a része, amirõl beszélek. A módszer, amit alkalmazni kell a futballban, az a komplexitás. Az edzõnek fel kell tennie a kérdést: „mit akarok, milyen típusú ember szülessen az edzésem végén?” Bizonyos meghatározott típusú emberrel már használni lehet az adott taktikát. A legfontosabb, hogy az embereket felkészítsük a taktikára.
Akkor tehát az embert kell edzeni, nem a sportolót?
A sportoló nem tud elválni az embertõl. Õ az, ami az ember.
Milyen szerepet játszik mindebben az edzõ?
Nézd, a minap Saviolával beszélgettem. Azt kérdeztem tõle: „Azok közül az edzõk közül, akikkel Barcelonában dolgoztál, ki tudta a legtöbbet?” Azt válaszolta: „mindegyikük ugyanazt tudta; a különbség az emberi tulajdonságokban volt.” Nagy forradalmat élünk: a futball már nem a taktikáról szól, hanem emberi kapcsolatokról. Három nagy erénnyel kell rendelkeznie egy edzõnek: legyen vezetõ, képes legyen olvasni a játékot, és tudjon kommunikálni, hogy motiválhasson. Sokan vannak, akik rengeteget tudnak a futballról, de nem bírnak ezzel a három tulajdonsággal. Õk nem lehetnek edzõk.
Úgy tûnik, ezeket a feltételeket Mourinhóra szabták.
Harminc évvel ezelõtt José professzora voltam (a testnevelési fõiskolán – A szerk.). Minden diákomtól megkérdeztem, mihez akar kezdeni, amikor befejezi a képzést. Mourinho már 18 vagy 19 évesen azt mondta, hogy futballedzõ akar lenni. Szuper-tehetséges ehhez a szakmához.
Milyen vonásait emelné ki?
Mourinhót tartom a világ legjobb edzõjének. Szenzációs. Van egy alapvetõ erénye, ami Jorge Jesúsban is megvan: mindig többet akar tudni. Ez az intelligens emberek sajátja. A nagy klasszikus filozófusok azt gondolták, hogy csak keveset, vagy semmit sem tudnak, és mindig többre vágytak. Ezt látom Mourinhóban és Jorge Jesúsban is.
Milyen volt Mourinho diákként?
Mindent tisztán látott, teljesen biztos volt abban, hogy mit akar. Remek tulajdonsága, hogy azt az érzést kelti az emberben, hogy egész élete során erre a pályára készült. Valójában már akkor tudta, hogy edzõ akar lenni.
Már akkoriban is vezetõ volt?
Nem tudnám megmondani…Nem emlékszem. Valószínûleg annak kellett lennie. Szorgalmas, éber és éles eszû volt…Mindent gyorsan megértett. Sosem láttam senkit, akiben ennyire egyesültek volna a futballedzõséghez szükséges vonások.
A vezetõk születnek arra, hogy irányítsanak, vagy ez késõbb alakul ki?
Arra kell születniük. Nem könnyû vezetõnek lenni.
Sokat beszél vele mostanában?
Nem. Jó ideje nem beszéltünk.
Hogyan látja kívülrõl azt a folyamatot, ami azóta játszódott le körülötte, mióta az ön diákja volt?
Õ egy nagyon tapasztalt ember. Nagy sikerei voltak már, ezért sokan irigyek rá. Aki gyõz, több irigységet kap, mint tapsot. Meg kell, hogy mondjam, mielõtt még bármit is nyert volna, leírtam, hogy õ az lesz az edzõknek, aki Maradona vagy Pelé volt a futballistáknak.
Úgy néz ki, mintha Mourinho megtervezné a futballt, és azt mondaná: „vagy velem vagy, vagy ellenem.” Ez csak stratégia vagy a személyiségébõl fakad…?
Meg kell érteni, hogy nagy versenyhelyzetben van. Itt nem csak egy klubról van szó, hanem a szurkolókról is. Mourinho látja ezt, és felépíti magát vezetõként. Akár egy tábornok, Coubertain is ezt értette a sportedzõ figurája alatt. Ez egy háborús hasonlat, de azt kell, hogy mondjam, Mourinho sosem ártott senkinek. Lehet vele beszélni, de amikor dolgozik, megjelenik a tábornok.
Mit adott Mourinho a labdarúgásnak, ha eltekintünk a tisztán a futballhoz kapcsolódó tényektõl?
Õ az elsõ edzõk egyike, aki megértette a futballt, mint emberi tudományt, és aki új kategóriába emelte azt. Távolabb a taktikától, a játékosoktól, õ az emberrel dolgozik, és azt csinál az embereibõl, ami szerinte a legjobb a tulajdonságaik alapján. Én azonosulni tudok ezzel a munkával. Aki nem foglalkozik a dolog emberi oldalával, sosem lesz jó edzõ. Ez az a nagy forradalom, amit ki kell kiáltaniuk a futball embereinek. Ez teljesen új látásmódot ad az edzéseknek és a versenysorozatoknak.
Ezek szerint a futballban fontosabb a szellemi felkészítés, mint a fizikai?
Az emberi tudomány alkalmazása a fontos. Embereket kell felkészíteni.
Ahhoz, hogy valaki megnyerje a portugál, az angol és az olasz bajnokságot, majd jó úton haladjon a spanyolországi siker felé is, a futball ismerete mellett gondolom szükséges az adott sajátságok és emberi feltételek ismerete is a megfelelõ országban.
Kétségkívül. Az edzõnek mûveltnek kell lennie, de nem a könyvekbõl megszerezhetõ mûveltség tekintetében, hanem az élet kultúrájában.
Mennyi filozófiai iskola fér bele a futballba?
A fenomenológia és a hermeneutika (magyarázattan, értelmezéstan). Ez két fontos iskola, amit alkalmaznia kell az edzõnek. A játékosnak hinnie kell az edzõben, és abban, hogy amit tesz, az helyes.
Miben hasonlít és miben különbözik egymástól Mourinho és Guardiola?
Mourinho egész lényében, teljesen versenyben van. Mindenestül. Guardiola módszeresebb, racionálisabb.
Mourinho talán impulzívabb.
Guardiola inkább egy elgondolt, semmint egy megélt futballban tevékenykedik. Mourinho ezzel ellentétes. Ez érdekes: Guardiola többet gondol arról, amit megél, míg Mourinho többet él meg, mint amennyit elgondol.
Mourinho filozófiája világos: gyõzelem.
Mindenki nyerni akar.
Azt mondta, hogy aki csak ismeri a futballt, nem tud róla semmit. Nos, ön ismeri?
(Nevet). Beismerem, hogy keveset tudok a futballról. De most olyasvalakivel dolgozom együtt, aki sokat tud róla: Jorge Jesússzal, a Benfica edzõjével. A négyszemközti beszélgetéseink során azt mondom neki, hogy a futball nem egy fizikai tevékenység. Aki így gondolja, az téved. Mozgásban levõ emberekrõl szól.
Követi a spanyol bajnokságot?
Mindig. Ez a legversenyképesebb. Szerintem Mourinho nyerni fog idén…és a Bajnokok Ligájára is megvan a csapata. Egy erõs és nagy akarattal bíró együttes.
Miben változott meg a futball, amióta ön az eszét tudja?
Sok mindenben. A csapat, amelyiket a legjobban csodáltam, a Kopa, Didí, Di Stéfano, Puskás és Gento Real Madridja volt. Di Stéfano volt a legkomplettebb játékos, akit életemben láttam. Ha a középpályán játszott, jobb volt mindenkinél, ha csatár volt, akkor is… Ebben ugyanazon a véleményen vagyunk Eusebióval.
És ki a legjobb a mostaniak közül?
Cristiano Ronaldo és Messi. Két nagyszerû játékos. Illetve még két srác a Barcelonából, Xavi és Iniesta. Õk ketten mindent a legnagyobb természetességgel csinálnak.
A futball egy életfilozófia?
Lehet életfilozófiaként tekinteni rá, mint a problémák legyõzésén való munkálkodásra. A sportolónak elõször magát kell legyõznie, utána jöhet csak az ellenfél.
A labdarúgásban újraélik az ember elemi alapjait?
Van egy sajátossága ennek a sportnak, mégpedig a versengés, ami valahogy az ember lényegéhez tartozik. Késõbb ennek a versengésnek több formája lesz, az egyén kulturális helyzetétõl függõen. Minden csapatnak megvan a saját lelke, ami az eredetébõl és a kezdetekbõl fakad. Nem ugyanaz a futballja a Barcelonának, a Madridnak, a Portónak, vagy a Benficának…
Mikor van káosz és mikor van racionalitás a futballban?
Rengeteg véletlen van. Fel kell készíteni a játékost a biztosra és a bizonytalanra is. A futballistának a bizonytalanságban is józanul kell cselekednie.
A gólvonal a boldogság határa?
Igen, de a nagy bánaté is.
Melyik klasszikus filozófus szerethette volna a legjobban a labdarúgást?
Nem tudom. Talán Szókratész, vagy Platón…
Egy utolsó kérdés: véletlen egybeesés, hogy a Föld is gömbölyû, meg a labda is?
Ha, ha, ha… A földgolyónak olyan formájúnak kellett lennie, mint napjaink legnagyobb kulturális jelensége. Semmi nem okoz nagyobb szenvedélyt az embereknek, mint a futball.
