Ancelotti – jobb híján – már az andalúzok ellen is Sergio Ramost helyezte a középpályára, amint azt elõször az Atlético Madrid elleni BL negyeddöntõ visszavágó mérkõzésen tette, Simeone meglepettségét is kiváltva. A lépés akkor nagyon ült, az olasz mestertõl egészen váratlan módon – váratlant húzott. Akkor Ramos feladatköre a pálya közepének szûrésében merült ki, a középpálya kontrollja és elsõsorban Mandzukic párbajra való kényszerítése, kifárasztása volt a “taktikai utasítások” papíron, amit Ancelottitól kapott.
A históriához hozzá tartozik ezen kívül Bale, Benzema és Modric hiánya, akiket nélkülözve nagy változtatást, meglepetést nem hozott a mester, csak azokból a játékosokból „fõzött”, akik rendelkezésre álltak.
Aztán a Juventus elleni mérkõzés kezdõcsapatát megpillantva – a pontos taktikai utasítások ismerete nélkül – már néhányan a fejükhöz kaphattak. A Torinóban lejátszott 90 perc azóta már történelem, de a teljesség igénye nélkül pontokba szedve nézzük meg, milyen kapitális hibákat vétett Carlo Ancelotti már a mérkõzés elõtt, amit a mérkõzés közben sem korrigált – inkább csak tetézett, ami végül egy szoros, ám sok szempontból kínos vereséghez vezetett:
- Sergio Ramos középpályán történõ szerepeltetésén már senki nem lepõdött meg. Az egyszer tapasztalt hatás nem ismételhetõ meg újra, a hazaiak vezetõedzõje Massimilano Allegri tökéletesen tudta, mire készül honfitársa. Ráadásul olyannyira más mérkõzésnek ígérkezett a tegnapi, hogy bár ugyanazon a poszton, de egészen más játékot kellett volna Ramosnak hoznia – amit Madridban is pontosan tudtak, ahogy azt is: az andalúz játékos erre nincs felkészülve. A sajtóban megjelent találgatásokkal, várakozással szemben pedig olyan történt, amire talán csak kevesek számítottak. Mégpedig, hogy Pogba hiánya ellenére, Pirlóval a fedélzeten nem a Juventus középpályája volt a lassabb, hanem a spanyol együttesé. Lassú labdajáratás, dinamizmus hiánya, elvesztett párharcok.
- Marcelo játéka. A bajnokságban néhány hete sárgalapok miatti eltiltását összeszedõ brazil védõnk lehetõséget adott Fabio Coentraónak, hogy játékba lendüljön a Juventus elleni összecsapásra. Minden adta magát: brazil konkurense immáron hónapok óta teljesen formán kívül játszik, védekezésben rengeteget hibázik, amit támadásban rossz döntések sorozatával egészít ki, így már az egyetlen pozitívum, amit mérsékeltebb védekezési képességei ellensúlyozásaként tud felmutatni – elveszett. Mindenki szinte borítékolta, hogy a portugál védõ kezd a megbízhatóbb védõmunkája, kiegyensúlyozottabb játéka miatt, aztán jött a meglepetés. A visszatekintés azt mutatja, hogy Marcelo szoros összefüggésbe hozható mindkét tegnap bekapott góllal, támadásban pedig szintén inkább hátráltatta a csapatot, mintsem segítette volna.
- A taktika. A kezdõjátékosok sorát böngészve egyértelmû volt, hogy Ronaldo és Bale ha nem is klasszikus csatárt fognak játszani, de a fizikai törvényszerûségei (helyhiány) miatt elõre fognak „szorulni”: négy középpályással állt fel a csapat, ami ráadásul kiegészült a két szélsõ védõnkkel, akiknek komoly támadó szerepet szánt Ancelotti. Így Ronaldónak és Bale-nek elfogyott a tér a játékra, a walesirõl megállapítani is nehéz, hogy vajon formán kívül van-e, annyira elhibázott taktika egy vétlen szereplõje lett õ is. Ronaldo ennek ellenére zsigeri alapon néhány alkalommal kihúzódott a bal szélre az elsõ játékrészben, ám ekkor viszont a 16-oson belül a zebracsíkos védõk hiába tekintettek maguk köré, madridi játékost aligha találtak.
- Az ötlettelenség. A fentebb taglalt okok egyfajta fúziója: az elõre szorult Ronaldo és Bale hiányában sem Isco, sem pedig James nem volt képes kellõen széthúzni a pályát, lendületet adni a csapatnak a széleken. A Juventus így kedvére szûkíthette a pályát mélységében és szélességében is, nem ritkán 20 játékost zsúfolva egy 35 méter széles, 30 méter hosszú területre. Ebbõl semmi váratlan fejlemény nem következett: a játékunk teljesen megakadt. Erre válaszként Carvajal és Marcelo próbálta meg bejátszani a pályát a két vonal mellett, de tõlük is többnyire csak beívelések érkeztek, amik vagy a lelátón kötöttek ki, vagy pedig a védõk felszabadítottak. Érdekes taktikai elgondolás Ancelotti részérõl: egy olasz csapatot idegenben, beadásokkal kíván térde kényszeríteni. Az pedig egyenesen kódolva volt a mérkõzésbe, hogy ha a csapat két szélsõ védõjének egyben két szélsõ támadó középpályásnak a szerepében is tetszelegnie kell, abból idõ elõtti fáradás, rossz döntések, kinyíló védelem következik. Ennek az eredménye egy kontrát követõen született büntetõbõl bekapott gól, valamint néhány meleg pillanat a kapu elõtt.
A befújt büntetõ értékesítése utáni percekben már kirajzolódott a forgatókönyv az utolsó 35 percre. A játékosok kapkodtak, maradék önbizalmuk is elszállt, nem találták a saját játékukat. Ha 300 percet hosszabbít a végén Atkinson játékvezetõ, akkor 390 perc után is ugyanaz a szám áll az eredményjelzõn a csapat neve mellett. Ezen az sem segített, hogy szakvezetõjük a 63. percben jelezte, hogy észrevette kapitális taktikai hibáját és behozott egy csatárt Chicharito személyében. Az olasz mesternél az ily „korán” végrehajtott csere azt jelenti, hogy valójában már a 10. percben látta, mekkorát is hibázott az összeállításnál. A 85. percben végrehajtott második változtatás, Jesé pályára küldése Bale kárára már a tökéletesen értelmetlen kategóriába sorolható. Az pedig külön beszédes, hogy az ITV szakkommentátora Roy Keane szerint 9, amíg Paul Scholes szerint 8 mezõnyjátékossal játszott a csapat.
A másik oldalon, csíkos mezben ekkora már teljesen önkívületi állapotban játszó, a fanatikus szurkolók – és Gianluigi Buffon – által feltüzelt, önbizalomtól duzzadó, tudásuk 110%-át nyújtó játékosok közlekedtek a pályán, párharcaikat megnyerve, az idõt rutinosan pörgetve. Ebbõl a helyzetbõl minden születhetett, csak madridi egyenlítõ gól nem. Ezen sorok írója a 70. perctõl már inkább azért szorított, hogy akkor inkább maradjon az eredmény, ne jöjjön a harmadik…
Természetesen ha James Rodríguez kapufájánál befelé pattan a labda, egy egészen másik történet kerekedik ki az estébõl. De valahogy végig érzõdött, hogy ennyi taktikai hiba mellett ez nem a Real Madrid mérkõzése lesz.
Komoly átszervezésekkel, a fejekben rend csapásával, Ancelotti kellõ mértékû önkritikájával elérhetõ a berlini döntõ. Ám minderre nagyon rövid idõ áll rendelkezésre, a hétvégén kulcsfontosságú bajnoki mérkõzéssel súlyosbítva. Valamint ott van maga Ancelotti, akinek a saját rögeszméibõl is engednie kell, ha el szeretne utazni csapatával a német fõvárosba június elején.
