Igor Joviæeviæ (1991 – 1995)
A Real Madrid elsõ horvát játékosa viszonylag ismeretlen. Annak idején az új Bobanként emlegették, a Dinamo Zágráb csapatában nevelkedett, innen igazolt 1,8 millió dollár fejében a blancókhoz 1991-ben, mindössze 17 évesen. A fiatal Rafa Benítez irányítása alatt a Castilla csapatában játszott, a Real Madrid elsõ csapatában viszont soha nem mutatkozhatott be, amiben közrejátszott egy, a szerzõdésébe foglalt kitétel, miszerint a blancók további 3,2 millió dollárt kellett volna fizessenek a Dinamónak, ha Joviæeviæ végig játszott volna egy teljes mérkõzést az elsõ osztályban. 1995-ben elhagyta a Real Madridot, de nem sokkal késõbb térdsérülést szenvedett, amelybõl igazán sosem tudott felépülni. Karrierje további szakaszában számos klubban megfordult, játszott többek között Brazíliában, Franciaországban, Japánban és Kínában is. Ami a többieket illeti…
Robert Prosineèki (1991 – 1994)
Talán a leghíresebb horvát a Real Madrid történelmében (nem feltétlen teljesítménye miatt), aki 1991 nyarán csatlakozott a habfehérekhez, nem sokkal azután, hogy a Red Star Belgrád csapatával megnyerte a BEK-et.
Siniša Mihajloviæ és Darko Panèev mellett nyújtott teljesítménye Európa egyik kiemelkedõ játékosává tette õt, így nem volt meglepõ, hogy nagyjából 10 millió ellenében érkezett meg Spanyolországba. A Real Madrid akkori edzõje Radomir Antiæ volt, így mindenki azt várta, hogy Prosineèki lesz majd a királyiak egyik vezére a csalódást keltõ bajnoki harmadik helyezés, valamint a BEK-bõl a Spartak Moszkva elleni kiesést követõen.
Az elsõ idényében sérülések hátráltatták, így csak három mérkõzésen lépett pályára, ami a kiemelkedõ ára miatt igencsak elégedetlenné tette a szurkolókat. A következõ idény már jobban sikerült, különösen a Barcelonának lõtt szabadrúgásgólja után, de az utolsó két idényében újabb sérülések nehezítették meg a dolgát.
A Real Madridnál töltött ideje alatt a blancók nem nyerték meg a bajnokságot. A korábbi madridi elnök, Ramón Mendoza szúrós kritikája után egy évet Oviedóban töltött kölcsönben, majd 1995-ben aláírt a Barcelonához.
A Madridban töltött idõszakáról a következõt mondta: „Az ott töltött idõ minden bizonnyal jobb is lehetett volna, tekintve, hogy az emberek csak a megnyert címeidre emlékeznek. Amikor ott voltam, a külföldi játékosok száma még igen korlátozott volt, a sérülések és a trófeák elvesztése ellenére egy új futballt ismerhettem meg.”
Robert Jarni (1998 – 1999)
Az 1998-as, franciaországi világbajnokságon elért harmadik helyezésük után a horvát játékosok igen kelendõek lettek, abban a csapatban pedig Robert Jarni nyújtotta az egyik legjobb teljesítményt. A támadni is szeretõ szélsõ (európai Roberto Carlosnak is becézték) szerezte a horvátok egyik gólját Németország ellen a sorozat negyeddöntõjében aratott 3-0-s gyõzelem alkalmával. A Real Madrid meg akarta szerezni a Betis játékosát, azonban a sevillai csapat megtagadta a bekk eladását, mivel abban az idõben õk is címekért akartak harcolni.
Épp emiatt igen nagy meglepetésként szolgált, hogy a Coventry City mégis megszerezte 1998 nyarán a horvát játékost, 2,5 millió font fejében, hogy a segítségével elkerüljék a kiesést. Jarni hírneve tovább növekedett.
Egy héttel az angliai szerzõdése után Jarni Madridban bukkant fel, a Coventry pedig az érte kifizetett összeggel plusz 1 millió fonttal gazdagodott, mivel nagy meglepetésre eladták a horvátot a blancóknak. A Betis fel volt háborodva, azzal vádolták a Real Madridot, hogy a játékos csak azért igazolt Angliába, hogy az üzlet létrejöhessen. Jarni mindent tagadott: „Kaptam egy ajánlatot a Real Madridtól, és úgy döntöttem, hogy elfogadom. Ez egy családi döntés volt, hiszen korábban mind az angliai szerzõdés ellen voltak. Õszinte voltam, a Coventry-nél megértették ezt”. Soha nem jött ki számára a lépés, amikor a Real Madrid mezében játszott. 27 meccsen lépett pályára a bajnokságban, egy gólt szerzett, ironikus, hogy pont Rafa Benítez akkori csapata, az Extremadura ellen. Amikor John Toshack lett a Real Madrid edzõje, Jarninak távoznia kellett, hogy Roberto Carlos elõtt út nyílhasson a csapatba. A horvát bekk 1999-ben a Las Palmas csapatába igazolt.
Davor Šuker (1996 – 1999)
Az 1998-as világbajnokság gólkirálya hat találattal egy bizonyos Davor Šuker volt, de õ már azt megelõzõen is egy madridi hõssé vált. Furcsa, de a sorozat után a horvát játékideje igencsak megcsappant Madridban. A támadó Sevillából érkezett a fõvárosba úgy, hogy valamivel több mint öt idény alatt 76 gólt szerzett az andalúz csapatnál. Ugyanebben a formában folytatta Madridban is, híres bal lába 24 bajnoki találatot eredményezett számára, a Real Madrid pedig megnyerte a bajnokságot.
Második idényében a blancók véget vetettek egy 32 éves kupaínségnek, ami az európai sorozatokat illeti. A Real Madrid megnyerte a Hetediket, a döntõben a Juventus csapatát verték 1-0-ra.
„Sukerman” az utolsó madridi idényében mindössze négy találattal zárt, majd az Arsenalhoz igazolt. Most a Horvát Labdarúgó-szövetség elnöke. Amikor egy interjúban megkérdezték, hogyan telnek „nyugdíjas” évei, megpaskolta pocakját, majd így felelt: „Rengeteg sajtevéssel és sok borivással!”
Luka Modriæ (2012 – )
Ha Kovaèiænak szüksége van valakire, akire felnézhet Madridban, akkor a tökéletes példakép mellé érkezett. Luka Modriæot 30 millió fontot érõ átigazolása után a Marca az idény legrosszabb igazolásának választotta.
Idõvel azonban a horvát a Real Madrid egyik legfontosabb játékosává nõtte ki magát, kulcsfontosságúvá vált Cristiano Ronaldo mellett. Slaven Biliæ, a korábbi horvát szövetségi kapitány azt mondta róla, hogy „õ egy olyan játékos, akinek köszönhetõen mindenki jobban játszik a pályán.”
Megtartva szerénységét, a Spurs korábbi játékosa boldog Madridban, egy interjúban dicsõítette a fõváros parkjait és múzeumait is. Most, hogy honfitársa érkezett mellé a középpályára, Modriæ célja, hogy tartsa eddigi jó teljesítményét, miközben tanácsokkal látja el fiatal kollégáját.
