Egyéb kategória

A színfalak mögött

2013. március 4.

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

Amikor a Madrid majdnem kiesett az elsõ osztályból

Számos anekdotát olvashattunk a csapat dicsõ múltjáról, elnyert trófeákról, nagy gyõzelmekrõl, de most egy kevésbé fényes korszak következik, amikor a Madrid elõtt az a rémálom is felsejlett, hogy történetében elõször kiesik az elsõ osztályból. Az 1947/48-as idényben jártunk, amely egy igazi kálvária volt a csapat számára. Nyugodtan kijelenthetjük: a Real Madrid történetének legrosszabb idénye…

Aki követi ezt a rovatot, az talán emlékszik, hogy arról az évrõl van szó, amelyen a Real Madrid divatba hozta a mezszámozást. Azonban nemcsak ez volt nagy újdonság abban az esztendõben, hanem az új stadion, a Nuevo Chamartín elkészülte is (1947. december 14.), amely 1955-ig viselte ezt a nevet, mielõtt Santiago Bernabéura változtatták volna. A létesítmény 75 000 ember befogadására volt alkalmas, és az emberek gyakran ironizáltak is azzal, hogy elsõ osztályú stadionjuk van, de egy másodosztályú csapatuk.

Akkoriban 14 csapat küzdött a spanyol elsõ osztályban, az idény végén pedig a utolsó kettõ esett ki (épp abban az idényben vitték le ezt a számot háromról). Szeptember közepén rajtolt a bajnokság, és a Real Madrid hamar az alsóházban találta magát. 1948. február elsején a Celta ellen kapott ki otthon 1-4-re a csapat, és ezzel mindössze egy pontra kerültek a kiesõ zónától. Két héttel késõbb még súlyosabb lett a helyzet, amikor a Sporting is nyert a Chamartínban (0-1). Az újabb vereség azt jelentette, hogy Baltasar Albéniz csapata lecsúszott az utolsóelõtti helyre.

Hat forduló volt még a bajnokságból, és a csapat hullámzó teljesítménye miatt egyre bizonytalanabbnak tûnt a bennmaradás. Igaz, a hullámzó teljesítmény azt is jelenti, hogy jól is tud játszani a csapat, és így tett a Sevilla otthonában, ahol egy gyõzelemmel levegõhöz jutottak. Jellemzõ a fõvárosiak hektikusságra, hogy azon a mérkõzésen is 0-3-re vezetettek a félidõben ’Chus’ Alonso, Molowny és Alsúa góljaival, de a hajrára kis híján elherdálták az elõnyt, és végül 2-3 lett a eredmény.

Az utolsóelõtti fordulóban, a négy utolsó csapat (a 11. helyezett Real Madrid, és az õket követõ Sadabell, Gijón és Real Sociedad) idegenben lépett pályára. Csupán két pont választotta a madridiakat az utolsó helytõl, szóval minden kérdés nyitott volt. Ezen a fordulón aztán mind a négy csapat kikapott, így az utolsó fordulóra maradt a minden izgalom.

A Real Madrid sorsa a saját kezén volt, hiszen nem volt kiesõ helyen, és a Chamartínban fogadta azt a Real Oviedót, amely már csak a becsületéért játszott, más tétje nem volt számukra a meccsnek. Albeniz csapatának 2-0-s gyõzelme végül azt jelentette, hogy fellélegezhettek a madridiak, nem kellett a következõ idénytõl a másodosztályban folytatni a küzdelmet. A gyászos mérleg: 7 gyõzelem, 7 döntetlen, 12 vereség, -15-ös gólkülönbség… A Real Sociedad és a Gijón már nem voltak ilyen szerencsések, abban az évben õk búcsúzhattak el a legmagasabb osztálytól.

A Real Madrid 12 gólkirálya

Két éve még Cristiano Ronaldo 41 góljától volt hangos Spanyolország, amivel a portugál minden addigi rekordot megdöntött, és a bajnokság történetének legtöbb góljával lett a 2010/11-es idény gólkirálya. Korábban a szintén madridi Hugo Sánchez és az Athletic Bilbao gólvágója, Zarra tartotta holtversenyben a rekordot hosszú évekig, 38-38 góllal. A portugál nemcsak ebben, hanem gólátlagban is felülmúlta elõdeit, hiszen átlagban minden 70,7 percben betalált, szemben Zarra 71,05-ös és Hugo 80 perces mutatójával.

A sors iróniája, hogy ezeket a rekordokat Cristiano mindössze egy évig birtokolta, hiszen hiába fejelte meg teljesítményét a következõ idényre további 5 (!) góllal, Messi még ennél is tovább szárnyalt, és 50 gólos abszolút rekordjával maga mögé utasította a portugált (nem úgy a bajnokságban).

Most a Real Madrid korábbi gólkirályairól lesz szó, és a sort az 1932-33-as idényben kell kezdenünk Manuel Olivaressel, aki 16 találattal lett a 14 fordulós bajnokság legeredményesebb játékosa.

Az 1951-52-es idényben Pahíñónak sikerült ez a bravúr 28 góllal (27 meccsen). Õt követte a Di Stéfano-Puskás kettõs, akik együtt összesen 9-szer lettek gólkirályok a spanyol bajnokságban (az argentin 5-ször, a magyar 4-szer), és 1954-61 között egymás között osztották meg zsinórban a 7 (!) címet. Amancio kétszer lett gólkirály (14 és 16 góllal), de mindkétszer megosztotta a címét más játékosokkal. 1984-ben a legendás Juanito lõtte a legtöbb gólt (17), majd Hugo Sánchez négy titulusa következett. Róla meg kell jegyezni, hogy egy évvel korábban már az Atléticoval gólkirály lett, így az egyik elnevezése a „Pentapichichi”, azaz az ötszöros Pichichi-díj gyõztes lett (talán jobban hangzik az „Hugol”, ami szintén az egyik beceneve).

Butragueñónak egyszer sikerült elnyernie a címet (1991-ben), Raúlnak az évezredforduló környékén kétszer is (1999, 2001), majd jött a brazil Ronaldo 2004-ben és Ruud van Nistelrooy három évvel késõbb. A sort a már említett Cristiano Ronaldo zárja, aki a 13. madridi játékos, aki elnyeri a címet (a 25-iket a Real Madridnak). Úgy tûnik ebben az idényben is Messi fogja maga mögé utasítani, de a teljesítménye értékébõl ez mit sem von le.

**A Real Madrid gólkirályai**
Idény	Név	Nemzetiség	Gólok	Meccsek	Gólátlag
1932/33	Manuel Olivares	spanyol	16	14	1,143
1951/52	Pahíño	spanyol	28	27	1,037
1953/54	Alfredo di Stéfano	argentin	27	28	0,964
1955/56	Alfredo di Stéfano	argentin	24	30	0,800
1956/57	Alfredo di Stéfano	argentin	31	30	1,033
1957/58	Alfredo di Stéfano (megosztva)	argentin	19	30	0,633
1958/59	Alfredo di Stéfano	argentin	23	28	0,793
1959/60	Puskás Ferenc	magyar	26	24	1,042
1960/61	Puskás Ferenc	magyar	27	28	0,964
1962/63	Puskás Ferenc	magyar	26	30	0,867
1963/64	Puskás Ferenc	magyar	20	25	0,840
1968/69	Amancio (megosztva)	spanyol	14	29	0,483
1969/70	Amancio (megosztva)	spanyol	16	29	0,552
1983/84	Juanito (megosztva)	spanyol	17	31	0,548
1985/86	Hugo Sánchez	mexikói	22	33	0,575
1986/87	Hugo Sánchez	mexikói	34	41	0,829
1987/88	Hugo Sánchez	mexikói	29	36	0,806
1989/90	Hugo Sánchez	mexikói	38	35	1,086
1990/91	Emilio Butragueño	spanyol	19	35	0,543
1998/99	Raúl	spanyol	25	37	0,676
2000/01	Raúl	spanyol	24	36	0,667
2003/04	Ronaldo	brazil	24	32	0,750
2006/07	Ruud van Nistelrooy	holland	25	37	0,676
2010/11	Cristiano Ronaldo	portugál	41	34	1,206

Arbeloa fogadalma

Olyan különleges alkalmakra, mint egy világbajnokság megnyerése, a játékosok mindenféle fogadalmat szoktak tenni. Emlékezhetünk például arra az esetre, amikor 2006-ban az olaszok vb-gyõzelme után, Camoranesinek vágták le a jellegzetes copfját a pályán.

Több Real Madrid játékos is világbajnok lett Dél-Afrikában a spanyol válogatottal, és köztük Álvaro Arbeloa volt az, aki a gyõzelem után kénytelen volt valamit betartani… Azonban nem egy tetoválásról, hajnyírásról vagy egy zarándokútról volt itt szó, hanem arról, hogy a madridi védõ egy évig nem iszik Coca-Cólát! Ezt a követendõ példát tõle még nagyobb áldozatvállalásnak vehetjük, hiszen saját bevallása szerint rá volt állva az italra, de ennek ellenére sikerült betartania az ígéretét. Egy világbajnoki cím ennyit simán megér…

A sorozat elõzõ részei: