Egyéb kategória

A színfalak mögött

2013. szeptember 27.

Folytatódik az oldalon már megismert sorozat, amelyben a Real Madrid 111 éves történelmébõl válogatunk ki érdekesebbnél érdekesebb anekdotákat. Ritka betekintés ez egy olyan klub életébe, amely tele van izgalmas epizódokkal és érdekes karakterekkel. Két spanyol újságírónak hála ezeket a spanyol közönség már megismerhette, most pedig az oldalunkon keresztül a magyar szurkolók is bepillantást nyerhetnek arra, mi rejlik a színfalak mögött.

Ramón Calderón elszólása

Ki ne emlékezne Ramón Calderónra, a Real Madrid korábbi elnökére, aki 2006 és 2009 között töltötte be ezt a posztot. Õ volt az, aki a szavazások módosítása érdekében saját embereivel (köztük egy Atlético Madrid pártoló taggal) töltötte fel a Real Madrid közgyûlését, hogy aztán a Marca ezt leleplezze, és lemondásra kényszerítse. Nos, mielõtt a nagy botrány bekövetkezett volna, már voltak kínos bakijai az elnöknek, ezek egyikérõl lesz most szó:

2007 januárjának egyik reggelén a Centro Universitarto Villaniueva diákjainak tartott elõadást. Mivel viszonylag kis közönséghez kellett beszélnie, az elnök lazább beszédstílust engedett meg magának, nem is sejtve, hogy a hallgatóság között, ott van egy magát diáknak kiadó újságíró, aki az egész elõadást rögzítette. Nemsokára az egész sajtó visszhangzott az olyan mondatoktól, hogy „Az öltözõben mindenki szuperhõsnek tartja magát. 12 millió eurót keresnek. Nektek van mûveltségetek és képzettségetek, nekik jóformán nincsen”.

Calderón valószínûleg bíztatni akarta ezzel a fiatalokat, de õszinteségi rohama itt nem állt meg, és átment személyeskedésbe. Beckhamrõl a következõt mondta: „Végül Hollywoodba fog menni, hogy B-kategóriás színész legyen belõle”. Egy pár hete ezen az oldalon is lehetett olvasni azt az interjút, amelyben Florentino Pérezt vádolja azzal, hogy semmire tartja Ikert. Nos, akkor nem úgy tûnt, hogy õ olyan nagyra értékelné, legalábbis a következõt mondta róla: „9 millió eurót keres, miközben egy cserejátékos csak 300,000-et ”.

Egy másik saját nevelésû játékosra, Gutira a következõ megjegyzést tette: „Egy 31 éves örök ígéret”. Végül az egész Bernabéu is megkapta a magáét, amelyet egy színházhoz hasonlított, de nem az Old Trafford-i értelemben: „A Bernabéu olyan, mint egy színház, mert az emberek nem szurkolnak. Ha tetszik nekik valami, akkor tapsolnak, ha nem, akkor csöndben ülnek”.

Ezt az ügyet még sikerült valahogy elsimítani neki, de két évvel késõbb már belebukott a korrupciós botrányába.

Miért pont a Cibeles-tér?

Valószínûleg minden madridista hallott már a Cibelesrõl, a szerencsésebbek pedig jártak is ott. Ez az a tér, ahová elmennek együtt ünnepelni a Real Madrid szurkolói és játékosai valamilyen trófea megnyerése után. Azt talán kevesebben tudják, hogy a Cibelesen ünnepelni nem olyan régi hagyomány, legalábbis a Real Madrid szurkolók számára. Nézzük meg, hogyan lett ebbõl a térbõl a madridisták zarándokhelye.

A Cibeles-tér arról a Cibelesrõl kapta a nevét, aki a földmûvelés és a termékenység istennõje. 1872-ben építették a tér közepén álló szökõkutat, és a 20. században spontán módon lett az Atlético Madrid szurkolók gyülekezõhelye, amikor a csapatuk nyert valamilyen trófeát. Azok az ünneplések még nem voltak nagy volumenûek, itt még csak néhány emberrõl beszélünk. Ez így volt egészen 1986 júniusáig, a mexikói világbajnokság idõpontjáig, amikor Butragueño 4 gólt vágott a dán válogatottnak. Azon az estén az emberek kimentek a térre ünnepelni, és bár itt egy összspanyol fiesztáról volt szó, Butragueño madridizmusa miatt az egész ünnep fehér színezetet kapott. Azon a napon a madridisták elfoglalták maguknak a teret, kiszorítva az Atlético szurkolókat a közeli Neptun-kúthoz.

Attól a naptól kezdve itt ünneplik a Real Madrid titulusait, nemcsak a szurkolók, hanem már a játékosok is. Elõször szurkolók és focisták együtt ünnepeltek, beleugorva a kútba és megmászva a szobrot. Késõbb aztán a madridi városvezetés az ünnepek alkalmával leengedte a vizet. Ez a szurkolókat persze nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is felmásszanak a szoborra. Aztán történt 2002-ben, hogy egy csapat, feltehetõen ittas állapotú szurkoló a szobornál pucérra vetkõzött és felmászott rá. Az egyikük csimpaszkodás közben letörte az istennõ bal kezét, majd a letört darabot hazavitte… Ez volt az a pont, ahol úgy döntöttek, ezentúl ünneplések alkalmával körbekerítik a szökõkutat, és csak a csapat tagjai számára engedik meg, hogy egy daruval hozzáférjenek a szoborhoz,és feldíszítsék valamilyen sállal vagy zászlóval. A szurkolók a fent említett incidens óta már csak egy kerítésen túlról nézhetik ezt.

Reyes kegyetlen átverése

José Antonio Reyes nevére valószínûleg szeretettel gondol vissza minden madridista. Csupán egy szezont töltött kölcsönben Madridban, de ez volt az a 2006/07-es Capello-féle csapat, amely hõsies hajrával nyerte meg a bajnokságot a Barcelona elõtt az utolsó pillanatokban. Az utolsó fordulóban a Mallorca ellen pont Reyes volt az, aki 1-1-es állásnál két gólt rúgott és megnyerte a bajnokságot a „blancóknak”. Reyes az Arsenalból érkezett kölcsönbe Madridba, de egy évvel azelõtt, hogy ez megtörtént volna már azt hihette, hogy a Real Madrid játékosa lesz. Legalábbis egy ideig…

2005-ben ugyanis a Tirachinas nevû tréfás rádiós mûsorban úgy döntöttek, hogy az egyik mûsorvezetõ Emilio Butragueñónak adja ki magát – aki akkor a Real Madrid egyik sportigazgatója volt – és telefonon közli a játékossal, hogy a klubnál döntöttek a leigazolásáról (akkor már szóban forgott, hogy a Madrid érdeklõdik iránta). Az átverõ, Butragueño kimért beszédstílusát imitálva közölte vele a jó hírt, és azt, hogy többek között Zidane-nal játszhat egy csapatban, Reyes pedig nem gyõzte leplezni a boldogságát. A játékos izgatottan mesélt utána neki arról a telefonon, hogy ez neki mekkora öröm, mert hiányzik neki a családja, amely Spanyolországban él, és amúgy is rosszul érzi magát az Arsenalban, mert elmondása szerint „rossz emberekkel" van körülvéve.

Hogy még kegyetlenebb legyen a tréfa, a hamis Butragueño közölte vele, hogy az elnöknek nagyon fontos, hogy azt mondja majd, hogy kisgyerekkorától madridista volt, ami ugye egy tipikus klisémondat az új igazolások esetén. Reyes erre mondta, hogy nem lesz azzal gond, õ amúgy is szereti a Madridot. Ezen persze aztán a hívás után tovább élcelõdtek a mûsor készítõi: „Úgy tûnik a világon mindenki a Madrid játékosa akar lenni”.

Késõbb „Butragueño” a játékos anyját is odakérte a telefonhoz, aki elmondta, hogy a fia tényleg a Real Madrid játékosa akar lenni és, hogy nagyon örülnek a hírnek. A hidegzuhany valószínûleg a mûsor sugárzásának másnapján érhette Reyest, ugyanis amellett, hogy kacsa volt az egész, természetesen Angliában is leközölték a hírt. Nem lehetett kellemes a játékosnak visszatérni abba az öltözõbe, amely saját bevallása olyan emberekkel van tele, akiket nem szeret, fõleg miután feltehetõen mindegyikük értesült errõl. Amikor az újságírók az esetrõl faggatták, csak annyit mondott: „Nyilvánvalóan dühös vagyok a tréfa miatt, de nem szeretnék többet mondani errõl”.

Talán mindenki megkönnyebbülésére, a következõ évben a Madrid valóban elhozta a játékost, bár õ ezúttal valószínûleg kétszer is megbizonyosodott arról, hogy valóban a Real Madrid képviselõjével beszél-e.

Az átverés felvétele itt hallgatható meg spanyol nyelven.

A sorozat elõzõ részei: