A Real Madrid tovább csúszik lefelé azon a bizonyos lejtõn. A királyi gárda nagyon gyenge teljesítményt követõen 4-3 arányban maradt alul hazai pályán a Schalke ellenében. A továbbjutáshoz ugyan ez az eredmény is elég volt, de a mutatott játékot bátran nevezhetjük kiábrándítónak. A Madrid végtelenül kiszámítható volt támadásban és eközben a támadók nem járultak hozzá eléggé a védekezõ munkához. A Villarreal és az Athletic elleni elsõ félidõk után, most is akarat nélkül léptek pályára a játékosok, ami egyre aggasztóbb jelenség. Se Ancelotti mester, se a játékosok nem voltak képesek reagálni a történetekre és ez a kiesés szélére sodorta a csapatot. Az az út, melyet jelenleg jár az együttes, nagyon messze van a helyestõl és ennek végén ott lesz egy Barcelona elleni klasszikus. Egyelõre nem szeretnék belegondolni, hogy milyen eredménnyel és következményekkel…
Rosszul lezárt területek
A Real Madrid futballistái gyakorlatilag naggyá tették a Schalke játékosait és úgy festett a találkozó, mintha nem is a Bajnokok Ligája egyik leggyengébb (véleményem szerint az egyenes kieséses szakaszba jutott csapatok közül a leggyengébb…) csapatát fogadták volna, hanem a Bayern Münchent. Feltûnõ és aggasztó jelenség, hogy gyakorlatilag 90 perc alatt senki nem vette észre azokat a hibákat, amiket a játékosok taktikailag és helyezkedésben elkövettek, vagy ha észlelte is bárki, akkor sem sikerült azokat orvosolni. A játékosok a találkozó végén is ugyanazokat a hibákat követték el, mint az elsõ percekben. Ancelotti csapata meglepettnek tûnt a Schalke támadó felfogásától, de mégis mit vártak? Hogy a 0-2 után beállnak védekezni? A játék minden elemében jelen volt a rendezetlenség és a káosz.
A talján tréner nem tudott mit kezdeni a Di Matteo által megkockáztatott, magasan tartott nyomással. Kroos mögött – ennek köszönhetõen – óriási terület maradt üresen. Meyer (aki 19 éves kora ellenére nagyon jól játszott), Hoger és Goretzka számára széles sávok és nagy, üresen hagyott területek nyíltak meg a védelem elõtt, melyeket jó érzékkel játszottak be. Meyernek például támadásról támadásra alkalma volt ugyanazt eljátszani, kissé hátrébb húzódott és onnan indult be, ezzel kibillentve az amúgy is ingatag hazai védekezést egyensúlyából. Attól pedig, hogy a támadók nem zártak vissza és – Cristiano Ronaldo kivételével – meg sem próbáltak egy-egy sprinttel labdaszerzést kicsikarni, a helyzet tovább rosszabbodott és még nagyobb Schalke fölény alakult ki a középpályán. Mindemellett Arbeloa és Coentrao is rendkívül passzív volt. Errõl lassan már nem tudom eldönteni, hogy taktikai utasítás nyomán volt-e, vagy saját kezdeményezésre. De véleményem szerint az egyéni képességekben rejlõ hiányosságokban keresendõ az ok. Akárhogy is legyen, csak akkor történt érdemleges változás a támadójátékban, amikor felléptek segíteni a támadókat. Cristiano második gólja Coentrao beadásából született, a harmadik gólnál pedig mindketten felértek és ezzel húzták szét a vendégek védelmét. Sajnos sem védekezésben, sem támadásban nem tudják megközelíteni azt a szintet, amelyet Marcelo és Carvajal képvisel, így cseréjük is indokoltnak nevezhetõ.
Carlo, mi kell még Bale-tõl?
Hivatalosan a Real Madrid 4-4-2-t alkalmazott védekezésnél. Azonban ez a gyakorlatban messze nem így nézett ki, mivel Bale sem védekezésnél, sem támadásnál nem volt képes ellátni feladatát. Így rendre létszámfölénybe kerültek a vendégek a kreatív zónában, hisz amikor a walesi “véletlenül” mégis visszaállt, akkor azt rendszeresen késõn tette. Erre a legjobb bizonyíték az ellenfél elsõ két gólja. Szörnyû volt látni, hogy Bale gyakorlatilag a képre sem fért rá akkor, amikor Fuchs és Huntelaar betaláltak, ebbõl pedig tökéletesen kikövetkeztethetõ volt, hogy rendkívül mesze helyezkedett felügyeleti zónájától. Ezen felül az is egyértelmû, hogy a találatok olyan területrõl érkeztek, mely a korábbi Tottenham futballista és Khedira felügyelete alá kellett volna, hogy tartozzanak. Pontosabban oda is tartoztak, de a felügyelet maga elmaradt.
Ez a “lustaság”, mely Bale játékát jellemezte, folyamatos emberfölényt kreált az ellenfél számára. A középpályán rendre öt a három elleni szituációk alakultak ki, mely annak tükrében még aggasztóbb, hogy a három megmaradt madridi futballista közül az egyik a formán kívüli Khedira volt. Érthetetlen amit Ancelotti mûvel, érthetetlen, hogy miért tartja még mindig a kezdõben a teljesen elveszett és rendre gyengén (inkább borzalmasan) futballozó Bale-t. Sokan és sokfélét mondtak már ezzel kapcsolatban, azonban én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az ok Pérezben keresendõ, aki nem engedi – nem engedheti – meg, hogy egy ilyen összegért igazolt sztár a padon kapjon helyet, még akkor sem, ha teljesítménye ezt tökéletesen indokolná. Lehet, hogy összeesküvés elmélet jellegû ezen gondolatom és az is lehet, hogy messze van a valóságtól, de egyszerûen nem tudok már mást elképzelni. Ki kell mondanunk, hogy Bale szerepeltetése már hosszú ideje védhetetlen és rengeteg oldalról támadható húzás Ancelottitól.
Schalke – le a kalappal
Di Matteo mester csapata „minden mindegy” alapon játszhatott a Bernabéuban, és ez a nyomás nélküliség rendkívül jó hatással volt az együttesre. A játékosok nagy kedvvel és akarással futballoztak. Védekezésüket továbbra sem sikerült összerakni, hisz a halovány Real Madrid szélsõ védõi is képesek voltak megbontani a hátsó alakzatot. Azonban szerencséjükre ezt kevésszer alkalmazta a királyi gárda. A középpálya közepén rendre létszámfölényt tudtak kialakítani és kihasználták a már említett, üresen hagyott területeket. Gyorsan feljátszották a labdát a középpálya és a védelem közé, ahol az üresen maradt zónákban, gyors passzokkal alakíthattak ki helyzeteket. Ez fõleg a második játékrészre volt jellemzõ, amikor is több ilyen szituációban adódott elõttük lehetõség a madridi büntetõterület közelében. Di Matteo kockáztatott és majdnem sikerrel is járt, mindössze az egyéni képességek terén mutatkozó Real-fölény döntött a továbbjutás ügyében. Ez a Schalke, kerete alapján nem való a BL legjobb nyolc csapata közé, azonban küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a keddi összecsapáson, mely a semleges nézõk számára igazi futballélményt és közönségszórakoztató játékot eredményezett.
