Vicente del Bosque a Real Madrid egyik balszerencsés generációjának tagja volt – játékosként legalábbis biztosan, a klub ugyanis 1966 és 1998 között egyetlen BEK/BL-trófeát sem nyert. Del Bosque 1981. május 27-én játszotta utolsó mérkõzését a sorozatban: a párizsi döntõben a Liverpool volt a spanyolok ellenfele. Három nappal ezen mérkõzés 19. évfordulója elõtt, ugyanebben a városban edzõként már a magasba emelhette a serleget. Két esztendõvel késõbb az együttes megismételte a bravúrt, és Glasgow-ban – továbbra is Del Bosque irányításával – a kilencedik elsõséget is begyûjtötte.
Ma tíz éve, hogy a Real Madrid utoljára felülhetett Európa trónjára. Az akkori mester számára egy korszak lezárását jelentette a skóciai finálé. „Glasgow-ban véget ért a Madrid ötéves európai hegemóniája, ami 1998-ban Heynckes gyõzelmével kezdõdött. Nagyon sokat változott a csapat abban az idõben. Eleinte olyan fontos játékosok alkották az együttest, mint Panucci, Seedorf, vagy Roberto Carlos, a kilencedik pedig már a galaktikusok gyõzelme volt. Hozzá kell tenni: az volt az egyetlen. Vannak, akik az egész idõszakot ezzel a sikerrel azonosítják, ami nem felel meg a valóságnak” – emlékezett vissza Del Bosque, aki – bár tevékeny részt vállalt a 2000-es és a 2002-es gyõzelemben – állítása szerint sosem élt át az 1998-as sikerhez foghatót. „A hetediket össze sem lehet hasonlítani az azt követõ kettõvel. Amszterdamba a klub alkalmazottjaként kaptam meghívást, és rengeteg embert láttam sírni. Megtört egy 1966 óta tartó átok. Annak a Bajnokok Ligájának olyan érzelmi töltete volt, ami nem jellemezte a másik kettõt. Azt hiszem, az egész klub lelkiállapotában változás állt be” – mondta.
A Hampden Park-beli döntõt Zidane fantasztikus gólja és Casillas bravúrjai tették igazán emlékezetessé. „Zizou gólja mûvészi volt. Egy tisztán esztétikus, látványos mozdulat, amely ritkán fordul elõ a futballban, és még ritkábban egy döntõben” – nyilatkozta Del Bosque a legendás találatról. Amikor szóba került Casillas 52 másodperce és három óriási védése, a salamancai mester nem késlekedett megjegyezni, hogy az azóta kapitánnyá váló kapus csak csereként lépett pályára César sérülése miatt. „Számunkra nehéz döntés volt a padra ültetni Ikert. Hiba volt, de nemcsak a mi hibánk, ráadásul César nagyon jó volt. Van, hogy a dolgok mennek a maguk útján, és ennyi idõ elteltével azt hiszem, az egész pozitív élményként maradt meg Ikerben.” Casillas védései örök idõkre bevésõdtek az akkor a Bayer Leverkusenben játszó Berbatov emlékezetébe. „Még manapság is elõfordul, hogy éjszaka arra ébredek, hogy ezeket a védéseket látom magam elõtt” – ismerte el a bolgár csatár.
Del Bosque nem felejtette el azt a szenvedést sem, amit a Bayer a mérkõzés egyetlen esélyesének kikiáltott Madridnak okozott. „Minden fordítva történt, mint két évvel azelõtt. Párizsban a favoritok voltak a döntõben. A Valencia kiejtette a Barcelonát, mi pedig egy meglehetõsen rendhagyó szezont tudtunk magunk mögött. Glasgow ennek az ellentéte volt. Az emberek nem értékelték, hogy a Bayer búcsúztatta a Manchester Unitedet. Kétségtelen, hogy Párizsban nyugodtan nyertünk, Glasgow-ban viszont rengeteget szenvedtünk.” Zidane és Casillas mellett Del Bosque valaki másnak a nevét is felemlegette a döntõvel kapcsolatban. „Solari majdnem középpályást játszott azon a meccsen. Abban a BL-szezonban voltak olyan játékosok, akiknek nagyon fontos szerep jutott, mégis alig beszélnek róluk. Geremi játszott a Bayern elleni müncheni negyeddöntõben, és gólt szerzett. McManaman, aki mindig nagyszerûen teljesített, 2-0-ra hozta a Barcelona elleni elõdöntõt.. A Bernabéu nem becsülte meg õket igazán, de az öltözõben nagyon szerettük õket, és ha lehetõséget kaptak, mindig sokat tettek hozzá a játékhoz”
Kétségkívül Figónak volt a legnehezebb dolga, akinek a bokája úgy bedagadt a mérkõzésre, hogy alig bírta fel- és lehúzni a stoplis cipõt. A portugál mindemellett tisztában volt azzal, hogy életének egyik nagy lehetõsége elõtt áll. „Bosszankodott, mert fél órával a vége elõtt lecseréltük, és behoztuk McManamant, hogy megerõsítsük a középpályát, de kénytelenek voltunk megtenni.”
Tíz év telt el a szóban forgó gyõzelem óta, a Real Madrid pedig ezúttal sem jutott be a fináléba, ami – saját bevallása szerint – Del Bosquét is nagyon meglepte. „A futball ilyen gonosz játék. Sokat kell tenni egy BL-gyõzelemért. Számomra hihetetlen, hogy idén nem a Madrid és a Barcelona játszanak a döntõben. Õk a világ két legjobb csapata.”
„A gyõzelem után még volt egy szezonunk. Akkor megnyertük a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában pedig eldöntõbe jutottunk, de láttuk, hogy mi történhet” – fogalmazott madridi karrierének lezárásával kapcsolatban Vicente del Bosque.
