Nem minden szõke nõ buta, ahogy nem is minden csúcsfutballista valamilyen felfuvalkodott istenség. Épp ellenkezõleg: Xabi Alonso például egy szerény, jó modorú, mûvelt és elegáns figura. A Real Madrid játékosa 30 évesen egy gentleman becsületességével és tekintélyével készül pályafutása utolsó szakaszára, miközben elhatárolódik az üres gyûlölködéstõl. Miért is változtatna ezen, ha világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát? Alonso most Lengyelországban készül a spanyol válogatott tagjaként, hogy sorozatban másodszor is Európa trónjára üljön.
Kezdjük a Hugo Bosszal való együttmûködéseddel! Azt mondják, az ambícióid, a dinamizmusod és az önbizalmad mellett azért választottak, mert a szakmád mestere vagy. Azonosulni tudsz ezzel a leírással?
Ha a szakmámról beszélünk, akkor igen, azonosulok ezekkel az értékekkel, mert bízom magamban, és megpróbáltam dinamikus lenni. Ahogy megélem a munkámat, azt hiszem, fontos a fejlõdés. A pályán kívül nagyon gyakran elõfordul, hogy nem vagyok ilyen biztos a dolgokban.
Teljesnek érzed magad személyes és szakmai szempontból?
Azt hiszem, elértem egy érett és tapasztalt pontra. Fizikálisan még jól érzem magam, és sokat fejlõdtem a játék olvasása, valamint a közösségért való tevékenység szempontjából. Igen, az öt évvel ezelõtti önmagamhoz képest „készebb” játékosnak tartom magam, és úgy gondolom, hogy egyre kevésbé van hova fejlõdni.
Még mindig nem tudsz aludni a meccsek után?
Nem, most is nagyon nehéz. Tovább nõ a vérnyomásom és az adrenalinszintem. Reggel ötig nem szoktam elaludni.
Mit csinálsz ezeken az álmatlan éjszakákon?
Sok mindent: olvasok, sorozatokat nézek, internetezek…Ha nem megyek vacsorázni a barátaimmal, vagy ilyesmi, akkor ezeket szoktam nyugodtan csinálni otthon. A csapat koncentrációin is van idõm olvasni és sorozatokat nézni.
Olyan futballista vagy, aki szeret olvasni. Ez meglehetõsen szokatlan…
Nos, azt hiszem, nagyon sok mítosz él ezzel kapcsolatban. A focisták jóval többet olvasnak, mint mások gondolnák. Az emberek sokakat megbélyegeznek, pedig mindenre van példa. És igen, szeretem olvasni az írott sajtót, a magazinokat, regényeket, krimiket…Mindent.
Egy kulturált személy benyomását kelted, vagy olyasvalakiét, aki a kifinomult kulturális élvezetek embere, ha így jobban tetszik. Ez igaz?
(Nevet.) Nem tudom, mit jelent kulturáltnak lenni, én nem alkotok ilyen kategóriákat, de kíváncsi embernek tartom magam, legyen szó filmekrõl, zenérõl, gazdaságról, tervezésrõl, építészetrõl…Szeretem összeszedni az újságokat, és átnézni, mirõl írnak.
A twittereden olyan emberekre teszel utalást, mint Kubrick, Lars von Trier, Leonard Cohen…Mindannyian meglehetõsen ritka egyéniségek a maguk területén.
Igen, de zsenik is egyben. Nagyon jellegzetes személyiségük van, és nyomot hagytak maguk után. Szeretem a különleges embereket…Leonard Cohen az írásaival, Lars von Trier a filmjeivel…Szeretem követni az olyan embereket, akik egyediek, karizmatikusak és tehetségesek.
Lehetséges, hogy valahol azonosulsz ezekkel az emberekkel, és ez kihatással van a játékstílusodra?
Ez nem valami olyasmi, amit célként keresek, hanem annak a következménye, ahogy látom a futballt. Mindig becsületesen próbálom végezni a dolgomat, igyekszem tisztelettudó lenni, és segíteni a csapatnak. Nem szeretnék egy populista játékot játszani arccal a lelátó felé, és folyton arra gondolni, hogy szimpatikus legyek.
Nem fogom megkérdezni, hogy ez jellemzõ-e bizonyos játékosokra…
(Nevet). Nem ezt mondtam.
De gondoltad?
(Ismét nevet). Nem, nem, nem. Ezt te mondod. Beszélhetnék énekesekrõl, újságírókról, politikusokról, akik ugyanezt csinálják, akik populisták. Nem szeretem az olcsó népszerûséget, és ha valakinél ezt látom, az nagyot esik az én szememben.
A Dexter rajongója is vagy. Gondoltad már azt egy feszült meccs után, hogy „ezt én ütném ki Dexter asztalára”?
Igen, szerintem mindannyian gondoltuk már ezt. Dexternek nagyon vonzó személyisége van az érzelmi fogyatékossága és az emberi megnyilvánulásai miatt. Néha az ember azt gondolja: „én is jobban felindulok rajta, mint kellene.”
Egy másik kedvenc sorozatod a Mad Men. Elõfordul, hogy egy másik kor focistájának érzed magad?
Nos, bizonyos szempontból igen. A cipõk miatt, például. Nekem nem tetszik az a sokféle szín. Mindig megmondom az Adidas munkatársainak, hogy fekete cipõt küldjenek. Emiatt kissé régiesebb, klasszikusabb figura vagyok, mint a többiek, és ilyen szempontból szeretem ezt a fajta klasszikus és elegáns világot, mint a Mad Men-é.
Azt hiszem, nagy csodálója vagy Steve Jobsnak is. Emlékeztet valakire ez a zseniális személyiség, aki azonban meglehetõsen szabadszájú, aki távol marad a társadalmi konvencióktól, és akit egyszerre szeretnek és gyûlölnek?
Nem, azt hiszem, ez teljesen egyedi, nem emlékeztet senkire (nevet). Olvastam az életrajzát, és igazából…elérni azt, amit õ elért…Különleges látásmódja volt, egyedi módon látta a dolgokat. Az, ahogy elérte, amit elért, és az emberekkel való bánásmódja, ami olykor eléggé kegyetlen volt, már vitathatóbb. Ami a többit illeti, nincs problémám egyetlen fõnökömmel sem. Nagyon szívélyesen bánnak velem.
Visszatérve a futballra, hamarosan kezdõdik az Európa-bajnokság. Nem is lehetne jobb lehetõségetek arra, hogy egy óriási hõstettet vigyetek véghez, nem gondolod?
Igen, de nehezebb lesz. Egyre nehezebb folyamatosan nyerni. Jó csapatunk van, tapasztaltak vagyunk, de vannak más válogatottak is, amelyek nagyon felkészültek. Nehezebb lesz, mint az Európa-bajnokság és a Világbajnokság, amit megnyertünk, és szinte tökéletesen kell teljesítenünk ahhoz, hogy gyõzzünk.
Az idei sorsolásnak köszönhetõen az utolsó mérkõzések egyikén a Barcelonával találkoztatok. Ez hátrány spanyol válogatott számára?
Szerintem nincs összefüggés a kettõ között, mi mindig különbséget tettünk. Annyit foglalkoznak a témával, hogy a végén már fárasztja az embert. Megkérdeznek, válaszolsz valamit, aztán leírnak valami egészen mást. Végül azt gondolod: ne is kérdezz, csak írj, és kész. A két dolognak nincs semmi köze egymáshoz, és lezárva azt, amiért harcoltunk, már mindegy, hogyan végzõdött a bajnokság. Ha valaki megnyert valamit, akkor gratulálsz neki, ha te nyertél, akkor neked gratulálnak, de már egy másik célért harcolsz.
Mindannyian barátok maradtok?
Igen, igen, nagyon jó a hangulat.
Tudod, hogy sokat beszéltek errõl, de ha te mondod, én elhiszem.
Hidd el.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a futball nem élet-halál kérdése, hanem sokkal több annál.
Igen, Bill Shankly volt az. Ez olyasmi, mint hogy jobban játszanak 10-en, mint 11-en. A mondat fantasztikus marad, de nem vagyok benne biztos, hogy igaz.
Azok után, hogy ennyi évet eltöltöttél a Madridban, madridistának érzed magad?
Igen, minden kétséget kizáróan átvettem ezt az érzést. Örökké madridista maradok.
