penamadridista.hu

Ki emlékszik már egészen pontosan, hogy mikor is kezdõdött az egész? És arra, hogy vajon a Barca játékosai kezdtek-e elõbb színészkedni, vagy Királyi Gárda kezdett a kelleténél keményebben játszani? Mindenesetre tény, hogy az elmúlt idõszakban a Klasszikusok jellegzetessége lett a durva játék, az erre ráépülõ, néha már-már Oscar-díjas alakítások, a bírót fél tucatnyian presszionáló, hadonászva, felháborodottan, magukból kikelve reklamáló játékosok, ennek hatására pedig a rendszeres, sokszor meccseket eldöntõ téves bírói ítéletek.

Mit mondjak? Ezerszer lerágott csont, ráadásul már hozzá is szoktunk. A legutóbbi Clásicókon mezszíntõl függetlenül, mindkét csapat játékosai produkálták a fent említett jeleneteket. Ekkor a madridi játékosok és drukkerek panaszkodhattak, hiszen a tévedések inkább õket sújtották ezeken a rangadókon. Természetesen a minden lében kanál Daniel Álvesnek muszáj volt megszólalnia az ügyben: „A Madrid a bírókra panaszkodik, és kifogásokat keres, ezt pedig csak a vesztesek szokták csinálni.” Mégsem lett nagy médiavisszhangja a dolognak, hiszen jól ment a csapatnak, a bajnokságot 5, 7, majd 10 ponttal is vezették, illetve a kupából való kiesés ellenére a Bajnokok Ligájában is megállíthatatlanul menetelt a Királyi Gárda.

Persze a másik oldalon nehezen viselték, hogy nekik nem éppen megy a szekér, és nevetséges módon, Álves korábbi nyilatkozatával mit sem törõdve kezdték el keresni a kifogásokat. Épp a minap Guardiola által Michael Jordanhez hasonlított(???) Lionel Messi volt az a Barca-játékos aki elõször kezdett sírni a játékvezetõk ténykedése miatt. Nem is kellett sok, hogy a katalán média rárepüljön a témára. A köztudottan a Barcelonához közel álló El Mundo Deportivo és a Sport egyértelmûen a bírók számlájára írták a Real Madrid tízpontos elõnyét, sõt – a tõlük megszokott elfogulatlansággal – azt is kiszámolták, hogy bizony bírói hibák nélkül a Barcelona nyolc ponttal vezetné a táblázatot.

A Barcelona játékosai persze köszönték szépen a sárdobálást, így legalább volt mire fogni a gyengébb szereplést. A másik nagy rinyagép, Piqué, kiállítása után kapásból a bírót találta be, állítása szerint a spori elõre megfontolt szándékkal cselekedett, elõbb megfenyegette, késõbb pedig kereste az alkalmat, hogy felmutathassa neki a piros lapot. Persze. Szegény Piqué tényleg csak a körülmények áldozata volt. A pontot, vagyis inkább a pontokat is a spanyol bekk tette fel az I tetejére, mikor nem is olyan rég, a Betis ellen lejátszott bajnoki után, amikor is twitterén keresztül sejtelmesen három ponttal kommentálta a Real Madrid 3-2-es gyõzelmét. Ahogy arról korábban írtunk is, jogtalanul.

Persze azóta a legtöbb culé, meg úgy általában minden, és mindenki, aki bármilyen módon kötõdik a Barcához habzó szájjal állítja, hogy márpedig a bajnokságot és a bírókat megvette a Real Madrid. Nem is csoda, ha az amúgy sem világszínvonalú spanyol játékvezetõi testület egy-egy tagja megzavarodik akkor, amikor komoly ítéleteket kell(ene) meghozni. Ilyenek az elnézett lesek, a kétes büntetõk, vagy épp a megkajált színészkedések. Ezt láthattuk a Málaga ellenében, amikor is Ayza Gómez közepes teljesítménnyel vezette a találkozót, aztán a hosszabbításban bevette az egyik málagai játékos mûesését, a szabadrúgásból pedig Santi Cazorla szerezte meg a döntetlent érõ gólt. A bíró ugyanúgy a pálya része, mint mondjuk az idõjárás, és mivel emberbõl van, megesik, hogy nem a legjobb döntést hozza.

De nem! Tegnap este nem ez történt. Tegnap este csalás történt. Arra, amit Paradas Romero játékvezetõ mûvelt nincs jobb szó. Ami igazán idegölõ, hogy tulajdonképpen a madridiak kicsit több koncentrációval, pontosabb játékkal mindkét mérkõzést behúzhatták volna. Csakhogy Romero a mérkõzés elsõ percétõl kezdve tördelte a játékot, esélyt sem adva arra, hogy a fõvárosiak saját játékukat játszhassák. Túlságosan is középpontba akart kerülni, neki kellett a fõszerepet játszania, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy félidõben már hat sárgalapot is felmutatott. Tette mindezt úgy, hogy sokszor tudni sem lehetett, hogy miért figyelmeztette a játékosokat, ellenben nem büntette meg a favágó hazaiakat, például Callejón esetében, sõt, a Pepét brutálisan letaroló Musacchio helyett a sértettnek osztott ki egy lapot.

Egy bírónak egy estére ennyi tévedés is elég lett volna, de Paradas Romero nem tágított. Alig öt perccel a második félidõ kezdete után elküldte a kispadtól Rui Fariát, a teljes madridi személyzet legnagyobb meglepetésére. Aztán az ötvenedik percben kiosztotta a második sárgát is Marco Rúbennek, akit – a futball egyik alaptörvénye alapján, miszerint két sárga egy pirosat ér – ki kellett volna állítani, ám ez érthetetlen okokból végül mégsem történt meg. Mint az késõbb kiderült a Marco Rúben elsõnek vélt sárgalapját valójában Marcos Sennának szánta a játékvezetõ. Az esetrõl készült fénykép sok mindent elárul.

Ám ezzel még nem volt vége Paradas Romero ámokfutásának. A 82. percben Altintop csúszott be, a kaputól 20 méterre, és teljesen szabályosan a labdát érintve szerelte az ellenfél játékosát. Természetesen Romero másképp látta az esetet, és szabadrúgást ítélt a Villarreal javára, amit aztán Marcos Senna annak rendje és módja szerint helyezett a kapuba. A madridi kispadon természetesen állt a bál, és Rui Faria után José Mourinhót is az öltözõbe zavarta a bíró.

A semmibõl jött egyenlítõgól után Ramosnál elszakadt a cérna, amellyel begyûjtötte második, teljesen jogos sárgalapját, így idõ elõtt mehetett zuhanyozni. Akárcsak Özil, akit Paradas fél perccel késõbb állított ki, az ok pedig a játékvezetõ közelében állva gúnyos tapsolás. Nevetséges. Természetesen kilenc emberrel a hátralévõ 4 percben a Real Madridnak már nem volt esélye áttörni a döntetlent anyatigrisként õrzõ Villarreal védelmét, így a játékvezetõ hathatós segítségével a Sárga Tengeralattjárónak sikerült pontot menteni, a Barcelona pedig újabb két ponttal közelebb került az éllovashoz.

Megérte tehát nyavajogni a katalánoknak; a minden fronton elindított támadás elérte a célját, ugyanis a szerdai játékvezetõrõl mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy a Madridnak fújt volna.