Időszerűvé vált a kérdés: Neymarral vagy Neymar nélkül
Pro
Ő a legjobb ’elérhető’ játékos. Habár a brazil 250 millió eurós ára nem feltétlen jelenti azt, hogy elérhető, nem minden nap lehet olyan kaliberű játékost találni a játékospiacon, mint Neymar. Jelenleg egyértelműen a világ 5 legjobb játékosának egyike – talán a top 3-ba is befér -, vele egyértelműen fellendülne a madridi támadójáték. Továbbá a klubnak mindenképpen hasznára válna, főleg, hogy Cristiano Ronaldo egyre inkább csatár pozícióban érzi otthon magát, ugyanakkor gondolni kell a portugál utáni időkre is. Neymar erre az eshetőségre is megoldást jelenthet.
Az ő játékstílusa sokak számára szimpatikus, látványos lehet, amivel újabb szurkolókat szerezhet a klub. Játékstílusa alapján nagyban hasonlít arra a Cristiano Ronaldóra, aki legjobb éveiben még az oldalvonal mellett bolondította sorra a védőket. Neymar képes arra, hogy megbontsa a felállt védelmeket a szélről, ami nagyon nagy segítség lehet a csapatnak.
Sokat dobna a Real Madrid marketingértékén. Igen, ez is egy nagyon fontos szempont, az utóbbi pár évben Florentino Pérez nem hozott a klubhoz újabb galaktikus igazolást. Az utolsó ilyen talán csak Cristiano Ronaldo volt, és habár James és Bale is hatalmas összegért igazolt Madridba, ők nem voltak top 3-as játékosok, amikor csatlakoztak a Real Madridhoz, és a hozzájuk fűzött reményeket sem váltották be maradéktalanul.
Kontra
Az ár. 250 millió euró körüli összeget kellene kicsengetnie a klubnak ahhoz, hogy Neymar Párizsból a spanyol fővárosba költözzön. Ennek kapcsán persze lehet mondogatni, hogy „Nem az én pénzem, kit érdekel?!”, vagy említhetnénk azt is, hogy simán tudja ezt az összeget finanszírozni a klub, az utóbbi években úgyse hoztunk senkit, aki sokba került volna. Van igazság ezekben az állításokban, egy Neymar-transzfer kapcsán gondoljunk csak arra, hogy a mezeladásokból milyen iszonyatosan nagy összegeket realizálna a Real, viszont vannak ebben a csapatban máshol is problémák, nem csak a támadó harmadban. Carvajal és Marcelo helyén szükség van 1-1 alternatívára, különösen igaz ez a brazil oldalára, ahol Theo rosszabbnál rosszabb teljesítményeket rak le Zidane elé a pályára. Egyelőre az is kérdéses, hogy a csatárproblémát hogyan kívánja orvosolni a klub, mi lesz Benzema sorsa. Keylor, Ramos, Modrić, de Cristiano Ronaldo se lesz fiatalabb, hamarosan az ő pótlásukat is meg kell oldani. Száz szónak is egy a vége: 250 millió euró túl nagy összeg, főleg úgy, hogy bőven lehetne másra is költeni, mondjuk az idén amúgy sem túl acélos védelem megerősítésére.
Fizetés. Neymar leigazolásával valószínűleg a csapat második legjobban kereső labdarúgója lenne Cristiano Ronaldo mögött. Ezzel azonban elindulhat egy olyan folyamat, hogy a csapat többi nagy sztárja is fizetésemelést kérhet, így például Ramos, Kroos vagy akár Modrić.
A PSG visszavág. Mi van akkor, ha Al-Khelaifi olyan játékosoknak, mint Kroos vagy Casemiro a madridi fizetésük kétszeresét ajánlja fel? A Barcelona a múlt nyáron Verrattit környékezte meg, ennek az lett a vége, hogy Verratti maradt Párizsban, valamint Neymar is csatlakozott a PSG-hez. Óvatosnak kell lenni.
A végeláthatatlan egó és viselkedési problémák. Nagyjából egy évvel ezelőtt Neymar elhagyta a Barcelonát azért, hogy Messi árnyékából kilépve érvényesülni tudjon a futball világában. Hogy viselné azt el, hogy a Real Madridban közel sem övé lenne a vezető szerep? Mit szólna ahhoz, hogy itt Ronaldo után végezhet csak el büntetőt? Párizsban folyamatosan gondjai akadtak másokkal az öltözőben, kérdés, másképp lenne-e ez Zidane csapatánál.
Rengeteg kérdés felmerül Neymar esetleges Madridba igazolásának kapcsán. Egyértelműen a világ egyik legjobb játékosa, aki tudna segíteni a Real Madridon. Még legalább 5-6 év van hátra a karrierjéből a legmagasabb szinten. A vételára, valamint a fizetési igényei azonban túl nagy kockázatot jelentenek, valamint nem lehet tudni, hogy illeszkedne be a csapatba. Ezen felül pedig a Madridnak mindenképpen mélyítenie kell a keretét, ugyanis több poszton nincs megfelelő alternatíva. Ezt mindenképpen orvosolnia kell Péreznek.
A Bayern München elleni győzelem összetevői
A kezdőcsapat
Zidane a MARCA által megjósolt 10 biztos kezdőjátékoson kívül végül Lucas Vázqueznek szavazott bizalmat. A spanyol szélső alapvetően sokkal jobban használható védekezésben és letámadásban is, mint akár Bale vagy Asensio. Benzema padoztatásával Cristiano Ronaldo maradt az egyedüli csatár a csapatban. A madridi középpálya bal oldalára Isco került fel, akinek támadásban sokkal inkább szervező feladatai voltak, így célja alapvetően a támadások kreatív szervezése lett volna, míg védekezésben a bal oldalra kellett volna kisegítenie, főleg, ha Robben végig pályán marad. A Real Madrid ebben az összetételben leginkább egy 4-5-1-es vagy 4-1-4-1-es felállást képviselt, amit indokolhatott az is, hogy a Juventus elleni visszavágón igencsak megbosszulta magát a gyémánt középpálya jelentette szélső lefedettség hiánya védekezésben.
Kényszerű változtatások
Robben korai sérülése átrendezte a Bayern játékát, helyette ugyanis Thiago lépett pályára. A spanyol érkezésével alapvetően a középpályás játék és a szervezés erősödött, a jobb oldalt azonban így jórészt Kimmichnek és Müllernek kellett bejátszania, de a bajor támadások ebben a helyzetben inkább Ribéry oldalára tevődtek át. A franciának 4 kapura lövési lehetősége volt, mind a tizenhatoson belülről, de egyet sem sikerült gólra váltania. Boateng kidőlése után posztra érkezett Niklas Süle, ami nem változtatott a németek taktikáján.
Sérülés miatt Zidane-nak is fájhatott a feje, ugyanis Carvajal nem tudta folytatni a játékot, helyette Karim Benzema érkezett, ebben a helyzetben Lucas lépett vissza a jobbhátvéd szerepkörébe. Iscót pedig – mint kiderült, szintén sérülés miatt – Asensio váltotta a szünetben, ezt a cserét érdemes egy kicsit jobban kielemezni. A Real Madrid 22-ese az első játékrészben előtt teljesen beleszürkült a mezőnybe: egy kulcspasszt sem osztott ki, mindössze 17 alkalommal passzolt, védekezésben pedig 1 szerelést mutatott be. Alapvetően Isco nem tud olyan kreatívan és dinamikusan összejátszani Marcelóval szélsőjátékban, mintha Ronaldo szerepelne a helyén, nem beszélve arról, hogy a spanyol nem mindig hozott jó döntést a labdával, habár minden képessége meg lenne hozzá. Asensio alapvetően jobban illeszkedett Zidane kontrajátékra berendezkedő taktikájára, amit gólja bizonyított is utána.
Letámadás
Az első percektől kezdve agresszív presszinget alkalmazott mind Zidane, mind Heynckes csapata. A madridiak labda nélkül egy 4-1-3-2-es letámadási taktikát követtek, ahol Ronaldo és Modrić volt a csapat csúcsa, míg mögöttük a középpálya biztosított. A széleken rendszerint lépett fel Carvajal és Lucas, ami a Bayern bal oldalának kibontakozását hivatott megakadályozni – ami egyébként nem feltétlenül sikerült, de erről kicsit később.
18. perc, cél a bajorok labdakihozatalának teljes ellehetetlenítése. Boateng mellett Ronaldo, míg Modrić Hummelst támadja. A jobb oldalon Rafinhát Carvajal veszi ki a játékból, míg középen Kroos igyekszik lezárni a területet. Pár pillanattal később Ribéry visszalép a labdáért, őt pedig Lucas követi, levegőt sem hagyva a franciának. A bajorok labdakihozatalait rendszerint James is segítette, amikor mélyen a saját térfelére lépett vissza labdáért, hogy saját maga szervezze meg a támadásokat.
Labdaszerzés a Bayern térfelén: Lucas Vázquez támadja magasan a német térfélen Rafinhát, aki a visszafelé futó Ribérynek akar passzolni. A passzsávba végül Modrić lép be, és meg is szerzi a játékszert.
A madridi labdakihozatalokat a Bayern ugyanúgy igyekezett megakadályozni. A németek többször megzavarták a Real Madridot, ami előrevágott labdákhoz és kapkodáshoz vezetett. A képen is látható, hogy Lewandowski a belső védők között igyekszik zavart kelteni, de a középpálya egy vonalban próbálja lezárni a területet és megakadályozni, hogy Ramos feljátssza a labdát. Habár a bajorok letámadása nem volt feltétlen olyan intenzív, mint a madridi, a célját elérte, ugyanis Zidane csapata nem tudott kibontakozni a támadások építésében.
Hibák szülte gólok
Az első gól egyértelműen mutatta a Real Madrid egyik gyenge pontját, miszerint a támadásból védekezésbe való visszarendeződés fázisában igen sebezhető a csapat, itt Marcelo maradt fenn egy támadás miatt. A gyors kirúgás után a Bayern támadást indított, Sergio Ramos a védelemből kirohan Müllerre, és így lesz teljes a káosz: Marcelo helyére befutó Kimmichet senki nem vette fel, holott Casemiro és Kroos is pozícióban van, azonban mindketten inkább Jamesre figyelnek. Így viszont Kimmich 30-40 métert vezethette a kapuig a labdát a kolumbiai parádés passza után, hogy utána gólt is szerezzen. Az már más kérdés, hogy a lövés alapvetően védhető lett volna.
A Real Madrid második találata már egy nyilvánvalóbb hibából született. A bajorok szöglete után Rafinha passzol nagyon rosszul, amit a spanyol csapat meg is bosszult: a kontrajátékban rendkívül erős Asensio-Lucas páros végig vitte az akciót, amivel nagyon nehéz helyzetbe hozták a Bayern Münchent az egész párharcra.
A Ribéry-faktor
A francia játékos volt a legnagyobb veszélyforrás a müncheni éjszakán. Hol a szerencse, hol a védők, hol Keylor Navas avatkozott közbe, hogy ne találjon a madridi kapuba. Lewandowskival karöltve 4-4 kapura lövéssel próbálkoztak, de Ribérynek voltak a legnagyobb esélyei. Alapvetően Lucas Vázquez feladata volt a francia szélső semlegesítése, gyakorlatilag emberfogással próbálta Zidane levenni a pályáról, ez azokból a momentumokból is látszik, amikor Lucas a bajorok térfelére is követi Ribéryt.
59. perc, a franciára Lucas lép oda, mögöttük viszont nagy terület. Habár a védelem végül össze tud zárni és blokkolja az első lövést, a labda visszakerül Ribéryhez, aki kapura is tud lőni.
A 63. percben James forgatása után kapja meg a labdát, itt már szorosabban lép oda Carvajal és Lucas is. Végül sikerül beljebb terelni Ribéryt, amibe Modrić is besegít, így nem tud lőni a francia.
Dominancia
Habár voltak egyértelműen olyan periódusok, amikor a Real Madrid beszorította Heynckes csapatát, alapvetően a Bayern uralta a mérkőzést, labdabirtoklásban viszont csak meddő fölényt hozott az, hogy 60 százalékban volt a labda a bajoroknál. Tízzel többet lőttek kapura, viszont szinte ugyanannyiszor késztették munkára Navast a németek (5-4). Ha figyelembe vesszük az xG mutatóit a csapatoknak, vagyis a helyzetek minőségeinek számszerűsített, csapatonként összeadott számait, Lewandowskiék fölénye ott is megmutatkozik: a bajorok xG mutatója 2,32, míg a madridiaké csupán 0,62. A végeredményt figyelembe véve azonban ezt az egészet megfordítva egyértelmű a konzekvencia: Zidane csapata sokkal jobban kihasználta helyzeteit. Természetesen ez volt az elsődleges kulcsa annak, hogy az igazi erődként nyilvántartott Allianz Arénából sikerült győztesként távoznia a címvédőnek.
Titánok harca: Heynckes kontra Zidane
Zinédine Zidane egyre kiszámíthatatlanabb lett, ami akár a csapat előnyére is válhat. Csak kérdezzük meg az ellenfél csapat edzőjét, hogy vajon milyen taktikai sémával fognak szemben állni a Madrid ellen a Bajnokok Ligájában. Valószínűleg ők sem tudják megmondani biztosra. Az „érinthetetlenek” listája egyre jobban zsugorodott a szezon során, jóformán bárki a kezdőben találhatja magát, de ugyanúgy szorulhat kispadra is, persze kis túlzással. A korábban jobb napokat is megélt BBC csatártrió már nem tartozik az alapfelszereltséghez, helyette egyre jobban hódít a gyémánt középpálya, ami alapvetően határozza meg a csatárok helyzetét a pályán.
Sokan úgy gondolják, hogy a Bayern elleni meccs lehet a visszatérése a 4-3-3-as formációnak, ezt azonban nem állíthatjuk még biztosan. Gareth Bale utóbbi hónapokban megkezdődött lassú agóniája nem feltétlen prognosztizálja őt a kezdőcsapatba, Isco nem igazán a nagy meccsek embere, de Casemiro helyzete is igen érdekes. Kisebb kitekintő: a Juventus elleni visszavágón a Real Madrid a Casemiro-Kroos-Modric-Isco középpályával állt fel, ami a korábban már bevált gyémánt alakzatot jelentette. A Juve már a meccs elejétől – valószínűleg szándékosan – kihasználta ennek a felállásnak a legnagyobb gyengeségét, mégpedig azt, hogy a széleken nincs megfelelő lefedettsége a csapatnak védekezésben. Casemiro nem tudott kilépni Marcelónak segíteni, de amikor a játék irányítását átvette a Real, a brazil teljesen haszontalanná vált: a játékmesterek feljebb lépésével (Kroos, Modrić), valamint a Juventus visszább zárásával Casemirónak felállt védelem ellen kellett játszani. A legnagyobb probléma az volt, hogy a Juve kontráira így nem ért vissza, azokat nem tudta megakadályozni, holott alapfeladata lett volna az olaszok támadásainak megakasztása. A félidei cserék is azt a célt szolgálták, hogy valamilyen módon semlegesítse a torinóiak addig lehengerlő szélsőjátékát.
A Bayern elleni meccsel kapcsolatban egyre több kérdés van, ám annál kevesebb a válasz. Hogyan fogja Zidane úgy lefedni a széleket, hogy középen Lewandowskit teljesen kivegye a játékból? Lucas Vázquez vagy Marco Asensio kerüljön be a kezdőbe, esetleg mindketten? Hogyan lehet hatástalanítani Robbent? Ezek a kérdések természetesen a bajoroknál is felmerülnek. Arturo Vidal hiánya érzékenyen érintheti Heynckest, bár a keret mélysége ezt talán megoldja, a németek sokoldalú taktikai felfogása pedig lehetővé teszi csapata számára, hogy az edző által preferált 4-2-3-1-ből akármikor váltson a csapat. Thiago tud mélyebbről irányítani, de Javi Martínez is képes szűrőként játszani. Robben egyértelműen megteremtheti a különbséget, de Heynckes egyik nagy hibája az lenne, ha nem jelölné a kezdőbe Jamest. A kolumbiai igen jó formának örvend, ami még gondot okozhat a Real Madridnak.
A tavalyi meccs egy jó kiindulópont ahhoz, hogy megjósoljunk néhány taktikai elemet. Zidane csapata egyértelműen szűkebben, szorosabban állt fel és a védekezés súlypontját középre helyezte, aminek az lett az eredménye, hogy Lewandowskit teljesen kivette a játékből a madridi védelem, ezzel egy időben azonban nagyobb szabadságot kapott a két szélen Ribéry és Robben:
Habár itt Lewandowski fejére ívelik a labdát, esélytelen kapura is fejelni azt, és ebben a játékszituációban meg is nyilvánul Zidane terve: hagyni kell Robbent játszani a szélen, át kell engedni neki a területet, de zárjuk le a pálya közepét teljesen, hogy a beadásokat utána hatástalanítsa a védelem. De, ami a legfontosabb: soha, ismétlem, SOHA nem szabad engedni Robbennek, hogy befelé tolva kapura lője a labdát. Végül a taktika igazolta magát: a holland szélsőnek összesen két ilyen lövése volt a meccsen, mindkettőt blokkolta a madridi védelmi vonal.
Iskolapélda: ahogy Robben befelé indul a labdával, az őt vigyázó Krooson kívül egyből ott terem Casemiro és Isco is, hogy elzárják az utat a holland előtt, szinte minden irányba:
A korábban már említett és bemutatott Lewandowski-helyzet volt a lengyel egyetlen fejese az egész meccsen. Izolálni Lewandowskit, miközben Robben játékát ugyanúgy korlátozza a csapat… Nem egy egyszerű dolog, de Zidane mindkettőt végrehajtotta.
A Real Madrid megérdemelte, hogy megnyerje a párharcot. A csapat mindkét mérkőzésen jobb volt, különösképpen a Bernabéuban rendezett meccs első félidejében, amikor úgy nézett ki, hogy Zidane taktikája kifizetődik. De mire lehet számítani idén, mi változott egy év alatt?
Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen taktikai elemeket emel át Zidane a tavalyi meccsről az idei összecsapásra is. A Sevilla megpróbálta megzavarni a Bayernt, több kevesebb sikerrel, a Madridnak ugyanúgy a bajor csapat gyengeségeire kell játszania támadásban. Ami miatt Zidane-nak aggódnia kell, az a defensive transition, vagyis az a periódus, amikor a csapatnak támadásból vissza kell rendeződnie védekezésbe. Nyilván ez függ attól is, hogy a támadás során hol veszít labdát a csapat, de ez a csapat egyik Achilles-ína. Az ilyen szituációkban megoldás lehet a labdavesztés utáni egyből visszatámadás, vagyis intenzív nyomás gyakorlása a labdás emberre. Ez a módszer az úgynevezett gegenpressing vagy counter pressing, amit Pep Guardiola vagy Jürgen Klopp is előszeretettel alkalmaznak csapataiknál. Gyakorlatilag az az egésznek a lényege, hogy a labdavesztés után a csapat nem rendeződik vissza a védekező zónába, védekező pozíciókba, hanem intenzíven, szervezetten támadja le a labdás embert, akár az ellenfél térfelén is. Ez a labda gyors visszaszerzését, valamint azt a célt szolgálja, hogy az ellenfél ne tudjon egyből támadásba lendülni. Habár Zidane nem alkalmazza ezt olyan mértékben, mint másik két kollégája, a csapat alkalmas lehet arra, hogy minél gyorsabban labdát szerezzen, megteremtve ezzel egy támadásnak a második vagy akár harmadik lehetőségét. A tavalyi összecsapás visszavágóján a Bernabéuban a Real 20 alkalommal szerezte vissza a labdát a bajoroktól, ugyanennyi szerelést bemutatva – ezzel egyidejűleg 11-szer találta el a kaput a spanyol csapat, szemben a Bayern szolid 2 kaput eltaláló lövésével szemben. A kulcsfigura a labdaszerzések és szerelések területén egyértelműen Casemiro volt. Habár a brazil szűrő több veszélyes helyzetben adta el a játékszert, egyértelműen neki volt köszönhető, hogy a csapat több alkalommal is gyorsan labdát szerzett, demoralizálva ezzel a németeket.
A tavalyi meccsen Münchenben Zidane-nak még nem kellett Lewandowski miatt aggódnia, ugyanis a lengyel nem játszott, így a hangsúly másra helyeződött védekezésben. Ronaldo rendszeresen visszajárt, hogy segítse Marcelót a szélen, a videón is ezt látjuk: amíg Marcelo elmegy a felfutó jobbhátvéddel, Ronaldo a bemozgó Robben felé zárja le a passzsávot:
Az alábbi videó egy jó kivonata a Real Madrid letámadás taktikájának. Modrić magasan az ellenfél térfelén helyezi nyomás alá a védőket, ami egy ismétlődő mozzanat volt az egész meccsen. Kroosszal és Casemiróval egész meccsen változtatták a helyüket a presszing során, de Modrić volt általában a legelőrébb. A Bayern labdakihozatalait így már a legelején megzavarta Zidane csapata, főként azzal, hogy a bajorok védői között a passzsávokat egytől egyig lezárták, a középpályára pedig nem tudták tovább játszani a labdát a folyamatosan feljebb tolódó madridiak miatt. Itt Benzema és Modrić a két középső védőre helyeznek nyomást a mozgásukkal, kikényszerítve így őket a kényelmi zónájukból, míg Ronaldo, Kroos és Casemiro leveszi Xabi Alonsót, Thiagót és Robbent is, de Bale is rendszeresen fellép a jobb oldalon, hogy előbb Alabát, majd később a visszalépő Ribéryt lehetetlenítse el a passztól.
Végül a labda visszakerül Neuerhez, aki nem tud mást csinálni, csak kirúgni a labdát az oldalvonalon kívülre, majd a bedobásból pedig rögtön helyzetet alakít ki a csapat Kroos által.
A Bayern szezonja igen érdekesen alakult. Carlo Ancelottival először úgy tűnt minden rendben van, majd egyre jobban megromlott a viszony a játékosaival, a csapatot pedig a régi-új sikeredző, Jupp Heynckes vette át. Arturo Vidalt valószínűleg maradéktalanul tudja pótolni, a bajorok középpályásai képesek bejátszani az egész pályát, letámadni az ellenfelet, ha kell, és meg tudják húzni azokat a váratlan megoldásokat, amik megteremthetik a különbséget adott helyzetekben.
A Bayern támadásainak egyik kulcsa lehet a szélső védők felfutásaival megbontott madridi védekezés elleni játék. Joshua Kimmich és David Alaba is nagyon jó formában játszik az utóbbi időben, elősegítve a bajorok szélsőjátékát.
Valószínűleg a madridisták nagy része már bánja, hogy James idén már nem a csapatot erősítette, ugyanis Németországban végre ki tudott bontakozni – a megfelelő bizalom mellett persze – és csapata egyik legjobbja jelenleg. James egy gyors, hihetetlenül jól látó játékos, a támadóharmad egyik legkreatívabb futballistája jelenleg az egész világon. Ezt kár elvitatni, sose a képességeivel, sokkal inkább a hozzáállásával volt inkább probléma, de azt is hozzá kell tenni, hogy a Real Madridnál a végén már nem kapta meg a megfelelő bizalmat. Rendkívül rövid idő alatt képes megtalálni a legkisebb réseket a védelmi vonalon, amellett, hogy nagyon pontosan tudja bejátszani a labdát a legkisebb területekre is. Jelenleg a bajorok játékmestereként 10 gólpasszt számlál, kulcspasszok tekintetében pedig a Bundesliga legjobbja 2,7 kulcspassz/mérkőzés mutatóval.
Allegrihez hasonlóan Heynckes a stratégia szempontjából feljebb tolva fogja használni centerét (Lewandowski), hogy alapvetően zavarja a védőket labdakihozatalban, támadásban pedig lekösse a madridiak figyelmét. A középpályás letámadást egy fokozattal viszont visszább húzhatja, hogy elzárja a területet a madridi játékosok elől és ne tudják feljebb játszani a labdát üres területekre. Mindezt azért, mert ilyen nagy csapatok ellen, mint a Real Madrid öngyilkos taktika lehet a túl magasan végrehajtott presszing, ugyanis azon kívül, hogy hatalmas energiákat emészt fel, túl nagy területet adnának át a Kroos-Modrić duónak a középpályán, amit ők maradéktalanul kihasználnának, de ilyenkor a bajorok mögé kerülhet Carvajal és Marcelo is, akikre alapvetően nagy hangsúly fektet Zidane a támadások építésénél. Nagy kérdés lesz, hogy Heynckes hogy kezeli Casemirót. A pálya középső részének lezárása esetén a brazil szerepe érdekes lesz, de hatékony letámadással őt lehet a leginkább zavarba hozni a Madrid középpályásai közül.
Mind Heynckesnek, mind Zidane-nak több ütőlap van a kezében, a legnagyobb kérdés az, hogyan keverik kártyáikat a párharc során. Ha megfelelően játszák ki a lapokat, egy nagyon jó összecsapást fogunk látni, ami minden bizonnyal az utolsó pillanatig kiélezett lesz a két csapat között.
Két zseni
Toni Kroos és Luka Modrić. Két zseni, akik karmestereket idéző módon komponálják a csapat játékát évről évre, meghatározzák az egész csapat dinamikáját, meghatároznak egy korszakot a Real Madrid történelmében. Tavaszi rendszeres formajavulásuk mindig a legjobb időpontban jön – még akkor is, ha idén elég nagy gödörbe került a csapat az őszi gyenge formájuk miatt, habár ez az egész csapatra elmondható volt.
Kroos az egyik legjobb passzolóként van számon tartva a futball világában. Meccsenként átlagosan 2,3 kulcspasszt oszt ki játékostársainak a spanyol bajnokságban – ennél többet csak Messi és Jonathan Viera mutathat fel. A passzok pontosságát tekintve csak egy játékos múlja őt felül, aki nem más, mint – most figyelj – Mateo Kovačić. Néhány kevésbé jó teljesítménytől eltekintve Modrić és Kroos is mostanra egy sebességgel feljebb kapcsolt, és mindketten olyan munkát tesznek le az asztalra, amelynek nagy részéről talán tudomást sem veszünk. Mindkettejük játékát hajlamosak vagyunk úgy megítélni, hogy a támadójáték mibenléte az egyetlen, ami determinálja kettejük teljesítményét. Ennél fogva tehát a játékuk esszenciája főként az építkezés, a pálya bejátszása, a támadások építése, helyzetek megteremtése. Ez mind igaz persze, azonban hathatósan kiveszik részüket a védekezésből és labdaszerzésből is.
Az alábbi 35 másodperces videó megmutatja, hogy valójában mi is az ő munkájuk lényege. Kroos, amint észreveszi, hogy Marcelót átjátszották, megpróbálja leszorítani Xabi Prietót a szögletzászló felé, hogy aztán birtokba vegye a labdát egy bedobás formájában a csapat. A játékszer játékba kerül, a Sociedad játékosa kézzel ér bele, szabadrúgás következik. Az ellenfél játékosai megnyugszanak, úgy gondolják, van idejük visszakocogni, Modrić azonban gyorsan elvégzi szabadrúgást, amivel rögtön 4 ellenfelet kivesz a játékból, és ezzel roboghat is a madridi kontra. Mindez pár másodperc alatt történt, de a lényeg: Kroos kikényszerít egy labdavesztést az ellenfélnél, kicsivel később Modrić pedig indítja a kontratámadást.
Egyénileg mindketten zseniálisak, együtt pedig az egész pályát be tudják játszani gyors és tűéles átadásaikkal:
Az Eibar elleni meccsen az egész csapat mentálisan fáradtnak tűnt az Ipuruában, Kroos és Modrić egyenesen átaludta a meccs első felét, több könnyű passzt is rontva tőlük szokatlan módon. Viszont ahogy játékba lendültek, egyből hatalmas területeket játszottak be mindketten. Kroos rendszeresen visszalépett, hogy elkérje a labdát a védelemtől, és biztosítsa az átmenetet védekezésből támadásba. Az alábbi játékszituáció is Kroos zsenialitását hivatott kihangsúlyozni. A védelemtől megkapja a labdát, majd ahogy látja, hogy Bale elindul keresztbe, mérnöki precizitással íveli a labdát a walesi támadónak:
Erre már szavak sincsenek, a meccs legszebb jelenete – Modrić gólpassza Ronaldónak:
Gondoljunk csak bele a játékba: Modrić labdát szerez, majd közvetlenül utána jobb külsővel egy 30 méteres keresztlabdával gólpasszt ad Ronaldónak. Az efféle mozdulatok azok, amelyek egyedülállóvá, különlegessé teszik Modrićot. Ennél a játéknál ráadásul a labdát is ő szerzi meg: a labdás játékossal gyakorlatilag elhiteti, hogy az Eibar balhátvédje felé zárja le a passzsávot, valójában azonban kis területen való mozgással ellehetetleníti az előre való passzt is. A labdaszerzést követően pedig külsővel íveli oda Ronaldo lábára a játékszert. Zseniális.
Modrić különleges. Az alábbi videón például balszélsőket megszégyenítő sprint után fűz be két védőt, hogy aztán lövéssel fejezze be az akciót. Habár az ilyen játékszituáció ritka, mint a Barcelona BL-győzelmei mostanában, a horvát mágus sokszínűségét tökéletesen reprezentálja ez a példa is:
Modrić mindig is az a játékos volt, aki mindennemű allűr nélkül elvégezte a piszkos munkát a pályán, csúszott-mászott a középpályás párharcok során, csak hogy csapatát győzelemhez segítse. Védekező munka, támadások segítése mindkét szélen, passzsávok lezárása. A lenti videón egy szöglet után sprintel vissza saját tizenhatosához, ami megakadályozza az ellenfél támadóját abban, hogy egy az egyben vezesse a labdát Keylor Navasra:
Azzal, hogy Modrić ilyen jól olvassa a passzsávokat, az ellenfél játékosainak helyzetét nehezíti meg, ugyanis minden egyes alkalommal meg van rá az esély, hogy a horvát karmester lekapcsolja az átadásukat:
Képességei közül fontos kiemelni azt, hogy milyen elegánsan tud előnyös helyzeteteket teremteni, legyen szó egy passzról vagy csupán egy labdaérintésről:
Beszéljünk akár Kroosról, akár Modrićról, zsenialitásukat nem lehet elvitatni. Meghatároznak egy korszakot a Real Madrid történelmében, és reméljük, hogy még évekig élvezhetjük játékukat.
A Kovačić-stílus
Megdöbbentő, hogy a Real Madridban játszik a világ két legjobb belső középpályása, és ha akármelyikük is valamilyen oknál fogva kimarad, az nem jelent minőségi romlást. Ez pedig azért van, mert Luka Modrić vagy Toni Kroos helyettese egy bizonyos Mateo Kovačić – ezt ahhoz is hasonlíthatnánk, hogy az Everest csúcsáról a K2-ig ereszkedünk le, ami nagyjából 230 métert jelent – a különbség szinte észrevehetetlen ilyen magasságokban.
Képzeljük el, hogy nincs se Modrić, se Kroos a párizsi visszavágó előtt, ahol a görögtűz okozta fullasztó füstben a szezon egyik legfontosabb mérkőzésén kell helytállni, a meccset viszont végig kontrollálja a csapat. Láttuk, átéltük. Egy évtized múlva emlékezned kell erre az összecsapásra. „Emlékszel, amikor Kovačić kezdett Párizsban? Szerencsés lehetek, hogy átélhettem” – mondhatnánk. Valóban, az összes olyan képessége, amelyeknek köszönhetően kiemelkedő tehetségnek lett kikiáltva – helyezkedése, elképesztő labdakezelése, életmentő labdaszerzései – kicsúcsosodtak ezen az estén. Ráadásul ez még nem a csúcsformában játszó Kovačić volt (egy fokozattal még jobb lehet, ha több játéklehetőséget kap), akiről egyre gyakrabban állítják azt, hogy Modrić utódja lehet – mintha ez csak valamikor a jövőben következhet be – de az igazság az, hogy ő már most teljesen készen áll, sőt, lassan szezonok óta. Az előző idényben bizonyított: első osztályú teljesítmény az Atlético Madrid és a Barcelona ellen, mindkettőt idegenben, ráadásul olyan játékosok hiányoztak mellőle, mint Kroos, Modrić vagy Casemiro. A PSG ellen udvariasan emlékeztetett minket, hogy ki is ő valójában, ha esetleg néhányan aggódva figyelték volna teljesítményét a szezon elején. A középpálya belső részén Casemiróval tökéletesen helyettesítették a Real Madrid hiányzóit a párizsi estén.
Kovačić néhány feladata viszonylag egyszerű volt. Az összes többi már bonyolultabb.
Az alábbi játék azzal kezdődik, hogy Kovačić szorosan fogja Verrattit, míg Rabiot próbálja megjátszani a labdát. Vertikálisan Kovačić elvágja a passzsávot Verratti felé, és ahogy Casemiro átveszi az olasz őrzését, Kovačićnak lehetősége nyílik arra, hogy elszakadjon és nyomás alá helyezze a labdás embert. Amint a játékszer kikerül a szélre Alveshez, Kovačićnak újra biztosítani kell a passzsáv lezárását Verratti felé. Azzal, hogy ezt teszi, egyben Rabiot-t is nyomás alá helyezi. Ellenfélként nem könnyű így játszani, ugyanis ilyenkor a másodperc tört része alatt kell döntéseket hozni. Kovačić miatt Rabiot teljesen tanácstalanná válik, majd, amikor Asensio is besegít, Rabiot-nak egyetlen lehetősége sem marad, hogy megjátssza a labdát.
Más esetekben, amikor már úgy tűnik átjátszották – az alábbi példákban is, amikor Verratti, Alves vagy Di María úgy gondolta, hogy veszélyt alakíthatnak ki a madridi kapu előtt – Kovačić visszaér és megszerzi a labdát.
Ez csak egy részlet volt a fantasztikus védőmunkájából. A kevésbé bonyolult, sokkal kézenfekvőbb Kovačić-stílust nem kell bemutatni senkinek. A labdavezetés nem arról szól, hogy folyamatosan cselezve bejátszásra kerüljön egy üres terület – mindez akkor nyer értelmet, ha olyankor is területet talál a játékos, amikor úgy tűnik, hogy nincsen, vagy olyankor indít kontratámadásokat, amikor a csapat nincs is igazán ahhoz megfelelő pozícióban. A PSG vagy akár más együttesek ellen mind megbizonyosodhattunk arról, hogy Kova milyen hatékonyan is képes ilyen helyzeteket előteremteni mélyen a saját térfeléről indulva.
Képzeld el, milyen lenne Toni Kroos, Luka Modrić és Mateo Kovačić egy csapatban. Csak gondolj bele.
A hasznos, de megtört Karim Benzema
Szerep
Ahhoz, hogy Karim Benzemát megértsük, tisztában kell lenni az általa betöltött szerepkör funkcióival a pályán. A francia sose volt az a kimondott gólvágó, aki 30-40 gólt szerez egy idényen belül, viszont nagyon nagy hangsúlyt kap a játékában a helyzetek közvetlen és közvetett előkészítése. Ez utóbbi esetben leginkább a mozgásával teremti meg a lehetőséget, általában Ronaldónak. Nem véletlen, hogy a portugál állandó és feltétlen bizalma társa felé megkérdőjelezhetetlen, ő is tudja, hogy nagyon sok mindent köszönhet Benzemának. Mindez persze alárendeltséget sejtet magában, ám ennél többről van szó: a francia képességeinek kiaknázása a cél, ugyanis a kombinatív játékban tökéletesen részt tud venni, ez pedig többször kulcs- és gólpasszokban nyilvánul meg.
Szerepkör, avagy helyet neki! A Girona elleni mérkőzésen a vezető találatnál Marcelo passzánál Benzema még csak a büntetőpont körül mozog, majd miután a bal oldalon Kroos megkapja a labdát, elindul a kapu felé, amivel elvisz egy embert középről és lefoglal egy másikat is. Ezzel a bemozgással közvetlenül a kapu előtt őt nehéz lenne megjátszani, és habár a katalán csapat védelme sincs a helyzet magaslatán, ezzel Ronaldo előtt megnyílik a terület a lövéshez, a csapat pedig vezetést is szerez.
Előkészítés
A jelenlegi szezonban 9 gólpassz szerepel a neve mellett a bajnokságban és a BL-ben, ami a legtöbb a csapatban, míg meccsenként nagyjából 2 kulcspasszt oszt ki. Az európai élvonalban szereplő csatárok esetén, ha ebből az aspektusból vizsgáljuk, Benzema nagyon is hasznos játékos: a Real Madriddal többször hírbe hozott Lewandowski például 2 asszisztot számlál, meccsenként pedig nagyjából 1 kulcspasszal szolgálja ki társait, míg Harry Kane 4 gólpasszt osztott ki eddig, átlagosan 1 kulcspasszal segítve a támadásokat meccsenként hazája bajnokságában és a Bajnokok Ligájában.
Benzema mint előkészítő: amíg Kovačić vezeti a labdát, a francia egyből elindul a pálya közepén lévő üres területre, majd egy gyors váltással Lucastól megkapja a labdát, és egy zseniális ütempasszal ugratja ki Ronaldót, aki nincs lesen, és újabb gólt szerez.
Gólveszély
Benzema átlagosan 2-3 lövést ereszt meg meccsenként, ami csatár létére nem tűnik jó teljesítménynek. Ha a csapatban az átlagos lövések száma alapján sorrendet állítunk, a francia csak a hatodik a listán. Viszonyítási alapnak megint Lewandowskit (5,11 lövés/meccs) és Kane-t (5,95 lövés/meccs) hoznám. Ezt a képet egyértelműen árnyalja az a tény, hogy Benzema más szerepet tölt be a csapatban, mint az említett két gólvágó, függetlenül attól, hogy mindhárman csatár pozícióban vannak általában felrajzolva a táblára. Mindemelett elengedhetetlen megemlíteni azt a tényt, hogy a Real Madridban Cristiano Ronaldo az elsőszámú gólfelelős. Meccsenként majdnem 7 alkalommal lő, de sokkal többször is kerül helyzetbe, mint francia társa.
Hatékonyság
A legnagyobb és legszembetűnőbb probléma a gólok száma, illetve azoknak nagyon alacsony mivolta. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: Karim Benzemának egyszerűen nem megy a góllövés. A bajnokságban jelenleg 4 gólt szerzett 23 mérkőzésen, a Bajnokok Ligájában 5 meccsen 2 alkalommal talált kapuba. A legnagyobb probléma az, hogy több helyzetben már maga sem hiszi el, hogy gólt tud szerezni, többször pedig a szerencse sem áll mellé. Mindez persze nem mentség a gyenge teljesítményre, ami már a tavalyi idényben megkezdődött: a bajnokságban 11 gólt tudott csak összehozni, a Bajnokok Ligájában 5 találatig jutott, de mivel a szezon eufóriában végződött a csapat számára, a figyelem elterelődött a csatárproblémáról. Nem beszélve arról, hogy egy bizonyos Álvaro Morata is segítette találataival a csapatot az előző szezonban.
Elnöki ügy
Habár a szurkolók körében egyáltalán nem népszerű, a Bernabéu közönségétől pedig többször kapott éles füttyszót a támadó, Florentino Pérez és Zinédine Zidane bizalma évek óta töretlen Benzema felé. Az igazi kérdés az, hogy mikor fogy el a türelem, illetve mikor dönt úgy a vezetőség, hogy megpróbál leigazolni egy valóban gólerős támadót Cristiano Ronaldo mellé. A portugál idén lett 33 éves, a csapat jövője szempontjából hamarosan aktualitássá kell váljon az, hogy olyan csatár rohamozza a Real Madrid ellenfeleinek kapuit, aki potenciálisan állandó gólveszélyt jelent. Benzemáról jelenleg ez egyáltalán nem mondható el.
Sziklaszilárd
Az előző gondolatmenetet folytatva, érdekes kérdés az is, hogy vajon a Real Madrid miért nem igazol valós alternatívát a 9-es pozícióra. Chicharito, Morata, Mayoral – csak hogy az utóbbi évek „vetélytársait” említsem. Benzema mindenkinél sokkal több játékpercet kapott, Morata több gólt is szerzett nála a bajnokságban, mégis neki kellett mennie a szezon végén, ugyanis nem volt garantálva számára a több játéklehetőség.
Mikor jön el az a pont, amikor azt mondja a vezetőség, hogy elég, igazoljunk le egy olyan csatárt, aki elbírja a Real Madridban állandóan elvárt góllövés terhét? Miért gondoljuk azt, hogy Ronaldóval más nem tudna együttműködni? Úgy gondolom, hogy kettejük szimbiózisa egy olyan állapot, ami talán másképpen, de más támadókkal ugyanúgy működne, már-már hatékonyabban is. Félreértés ne essék, Benzema nem haszontalan játékos, sőt, nagyon sokat köszönhet neki a klub. Csupán a gólszerzés, ami alapvetően determinálja egy csatár teljesítményét, neki nem igazán megy már. Mindenesetre ezekre a kérdésekre a választ, illetve erre a valós problémára a megoldást talán csak Zinédine Zidane és Florentino Pérez tudja. Vagy talán még ők sem?