A rongylábú zseni
“Időre van szüksége a beilleszkedéshez”, “meg kell még szoknia az új csapattársakat”. Ismerős frázisok ezek az éppen aktuális igazolásokkal kapcsolatban, és igen, sok játékos esetében érthető módon tényleg ez a helyzet, majd egy idő után átszakad az a bizonyos lélektani gát. Na, ebből semmi nem volt igaz arra a rosariói srácra, aki a 2010/11-es szezonban öltözött habfehérbe, és sokkal tovább kellett volna maradnia a Santiago Bernabéuban, mondjuk a karrierje végéig.
A legelső idényében 53 mérkőzésen 26 gólpasszig jutott, ami mellett “csak” hab volt a tortán a 9 találata. A 2011/12-es évadban előjöttek az izomsérülések, hol játszott, hol nem, de amikor bevethető volt, rendre a csapat legjobbja tudott lenni Ronaldo, Benzema és Özil mellett a támadó szekcióban. 32 összecsapáson 24 gólban vállalt főszerepet (7-szer volt eredményes és 17 asszisztot jegyzett). Ez szerintem sokat elárul Ángel Di Maríáról, mert hiába a sok sérülés, a kiegyensúlyozott teljesítmény ugyanúgy megmaradt.
A rá következő szezonban José Mourinho visszakapta a teljes értékű szélsőjét, végre maga mögött tudhatta a sérüléseket, így a portugál edző enyhén szólva sem spórolt játékosa erejével. Di María ismét kihagyhatatlan láncszemmé vált, 52 alkalommal futhatott ki a pályára: 9 gólt és 16 gólpasszt tett a közösbe.
Aki emlékszik rá, az valószínűleg egyetért velem abban, hogy a villámléptű argentin az utolsó idényében volt élete formájában a Real Madridnál töltött éveit tekintve (53 mérkőzés, 11 gól, 26 gólpassz). Alig fordult elő olyan meccs, ahol ne emlegették volna a három legjobb teljesítményt nyújtó játékos között. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb összecsapása volt a Köbenhavn elleni a BL-csoportkörben, azon az estén duplázott és kiosztott egy asszisztot Cristiano Ronaldónak. De az a gólpassz… Megvillant a “rongyláb”, váratlanul rabonázott egyet. Imádtam!
A nem túl hosszú Madridi pályafutását a lisszaboni BL-fináléban koronázta meg. Nem véletlenül lett Di María a döntő embere.
Söprögetek, Te alkoss
Amikor Florentino Pérez a 2006-os leköszönése után 2009-ben visszatért, sokan attól tartottak (köztük én is), hogy minden ott folytatódik majd, ahol három évvel korábban abbamaradt. Még ha nem is akkora léptékben, de úgy tűnt, a 2000-es évekhez hasonlóan most sem lesz megállás: Kaká, Cristiano Ronaldo, Benzema, Xabi Alonso, Gareth Bale – hogy csak a legmeghatározóbb galaktikusokat említsem.
Már az előszezon megkezdése előtt fogtam a fejem, ugyanis egy ilyen nevekből álló kerethez karizmatikus, “belemenős”, keménykezű edző kell, akit nem lehet leuralni. Sajnos a simulékony, konfliktuskerülő Manuel Pellegrini pont nem ilyen volt, pedig a játékfilozófiájával maximálisan tudtam azonosulni már akkor is, amikor még a Villarrealt irányította. A topcsapatokhoz képest szerényebb költségvetésből sikerült felépítenie egy olyan alakulatot (bár voltak azért nagy spílerek: Forlán, Marcos Senna, Riquelme, Sorín, Pires, Cazorla) amely a vezetésével stabilan hozta a nemzetközi kupaszereplést érő helyeket, sőt, 2006-ban egyenesen a BL-elődöntőig vitte a chilei mester a sárga tengeralattjárót. A látványos, sokszor a védekezést félig-meddig beáldozó stílusról azonnal lehetett sejteni, ki ül a kispadon.
Kettőből egy
Szokták mondani, hogy a Real Madridnál “nem elég csak simán győzni, szépen is kell játszani”. A Juande Ramost váltó Pellegrininek a kettőből egyet sikerült megvalósítani: a nulla kupás 2009/10-es szezonban nem volt olyan mérkőzés, amelyen unatkoztam volna (tudom, tudom, Alcorcón). A hatásos recept az unaloműzéshez? Szép, többnyire szórakoztató futball, ipari mennyiségű gól (csak a bajnokságban 102 találatot jegyzett a Madrid), enyhén szólva sem stabil középpálya, szellős védelem. Hiába volt brutálisan hatékony a támadó szekció, az egyensúlyt az a Xabi Alonso sem tudta megteremteni, akinek a legjobban örültem (a másik Cristiano Ronaldo volt, ki gondolta volna?), amikor megtudtam, szerződteti a klub.
Ha nincs trófea, menned kell – Pellegrini nem lepődött meg a menesztésén.
Söprögetek, Te alkoss
Mindig kedveltem José Mourinhóban azt, hogy nem csupán “nevekben” gondolkodott, hanem bátran nyúlt a “láthatatlan” labdarúgókhoz is, mint mondjuk anno Esteban Granero vagy Callejón. A portugál szakvezető nagyon jól tudta, ha megtalálja azt az embert, aki elbírja a madridi zongorát, Alonso személyében megvan az a játékos, aki továbbviszi Guti örökségét (és később a mezszámát). Szerencsére nem kellett annyit keresgélnie, hiszen a 2010-es világbajnokságon parádézó, alaposan megfiatalított német válogatott egyik kulcsfiguráját nézte ki magának.
Mesut Özil sem volt kis fogás, viszont akkoriban sokkal jobban kellett egy olyan típusú futballista, mint Sami Khedira, akinek a leigazolásával Xabi Alonso elkezdett igazán tündökölni habfehérben (Gago állandóan sérült volt, Lass Diarrát pedig Khedira kiszorította a kezdőből). A mélységi irányító szinonimája lett a spanyol mágus, és talán ezzel most nem túlzok. Khedirának köszönhetően már nem kellett annyit foglalkoznia azzal, hogy kivétel nélkül mindig visszaérjen egy-egy támadást követően, hiszen volt, aki biztosítson mögötte, így sokkal több energiája maradt a csapat forgatására, a játék szervezésére. A Stuttgart egykori szűrője összeszedte azokat a labdákat, amelyekből aztán “Vörösszakáll” sebészi pontossággal operálhatott.
La Barba Roja (Vörösszakáll), aki nem is olyan régen még 50 méterről alkotott a pályán, most a legmagasabb szinten, ezúttal már a kispadról vezényelve juttattná vissza a csúcsra a Real Madridot.
Lunin: “Minden sorozatban harcban vagyunk”
A Rayo elleni bajnokin ezúttal Lunin állt a kapuban. A lefújást követően a Real Madrid Tv-nek értékelt az ukrán hálóőr.
“Az első félidőben mi irányítottuk a mérkőzést. Nagy kár, hogy nem sokkal a lefújás előtt gólt kaptunk, nagy szerencséjük volt. Fordulás után bonyolulttá váltak a dolgok, mert a Rayo kemény csapat, nagy intenzitást visznek a játékukba.”
“Háromnaponta jönnek a meccsek, és minden egyes találkozó rengeteget kivesz belőlünk, hiszen minden sorozatban versenyben vagyunk. A csereként pályára lépők új lendületet adtak nekünk, rettentő fontos három pontot szereztünk egy nagyon fontos összecsapás előtt.”
Felkészülés a derbire
“Ugyanúgy készülünk minden mérkőzésre, mert mindenhol állunk még. Elkötelezettnek kell lennünk és egyben vállalni a felelősséget is. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen címerért futballozunk.”
Derbi a Bajnokok Ligájában
“A Bajnokok Ligája a klub hazai pályája, tudjuk, mivel jár ez a sorozat. Nem lesz könnyű az Atlético elleni ütközet, maximálisan fel fogunk készülni és mindent kiadunk majd magunkból.”
Csapatszellem
“Ezekkel a csapattársakkal a világ legjobb helyén vagyok. Valverde egy igazi vezér, kapitány, és örülünk, hogy mi a csapatunkat erősíti.”
Fede Valverde: 200 bajnoki habfehérben
A 301. mérkőzésen sikerült elérnie ezt a számot.
Fede Valverde újabb mérföldkőhöz ért a Real Madrid játékosaként, miután a Rayo Vallecano elleni összecsapáson 200. alkalommal lépett pályára a klub színeiben a bajnokságban. A pár nappal ezelőtt a 300. mérkőzésén szereplő középpályás eddig 137 győzelmet ünnepelhetett a csapattal.
Valverde háromszor, 2020-ban, 2022-ben, valamint 2024-ben lett bajnok a Madriddal, mióta hét szezonnal ezelőtt megérkezett a spanyol fővárosba. A 200 meccs alatt a Barcelona, az Atlético és a Villarreal ellen játszotta a legtöbb találkozót a La Ligában (12), továbbá az előző idényben lépett pályára a legtöbbször (37).
A Rayo Vallecano elleni keret
A Real Madrid ma délután hazai környezetben lép pályára a La Liga 27. fordulójában. Carlo Ancelotti keretet hirdetett.
Kapusok: Lunin, Fran González, Sergio Mestre.
Védők: Alaba, Lucas V., Fran García, Mendy, Asencio.
Középpályások: Bellingham, Camavinga, Valverde, Modrić, Tchouameni, Arda Güler.
Támadók: Vini Jr., Mbappé, Rodrygo, Endrick, Brahim.
Kimaradt: Courtois és Rüdiger technikai döntés, Carvajal, Vallejo, Militao, valamint Ceballos pedig sérülés miatt.
Real Madrid – Rayo Vallecano
Helyszín: Madrid (Santiago Bernabéu)
Spanyol bajnokság 27. forduló
Időpont: 2025. 03. 09. (vasárnap), 16:15
TV: Spíler2
Beharangozó: Real Madrid – Rayo Vallecano: Kötelező a három pont a Bernabéuban
A Real Madrid az Atlético elleni BL-nyolcaddöntős győzelem után a második mérkőzésen lép pályára a héten a Santiago Bernabéuban. Carlo Ancelotti együttese a Rayo Vallecanót fogadja a La Liga 27. játéknapján (16:15). A cél természetesen ezúttal is a három pont begyűjtése, ami kulcsfontosságú a Barcelona és az Atlético elleni bajnoki küzdelemben. Ha megnézzük a hazai mérleget, a csapat meglehetősen jó formában van az utóbbi időben (10 meccsből 9 győzelem, valamint 1 döntetlen).
“A Rayo elleni meccsen nagy intenzitásra lesz majd szükségünk, készen kell állnunk” – nyilatkozta Ancelotti mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón, amelyet a két BL-nyolcaddöntő között rendeznek. Letöltötte két meccses eltiltását, így Jude Bellingham ismét az olasz mester rendelkezésére állhat. Az angol középpályás visszatérésével még nagyobb esély van rá, hogy a Real Madrid folytatja a remek gólszerző szériáját (az utolsó 9 találkozón egyaránt betaláltak a habfehérek).
A Rayo Vallecano
A mai ellenfél eddig kimondottan jó szezont fut, ugyanis jelen pillanatban a hetedik helyet foglalja el a tabellán. A legutóbbi kilenc idegenbeli fellépésükből csupán kettőt veszítettek el a 4 győzelem és 3 döntetlen mellett. De Frutos, a Rayo legeredményesebb játékosa eltiltás miatt kihagyni kényszerül a mai összecsapást.
Február hónap legjobbja: Brahim
Brahim lett február hónap legjobbja, aki a díj átvétele után a klub hivatalos honlapjának nyilatkozott.
“Nagyon örülök, hogy megkaptam ezt a díjat, azonban a csapat teljesítménye, valamint a szurkolók szeretete miatt vagyok igazán boldog. Nem könnyű leírni ezt az érzést, a támogatást pedig mindig próbálom meghálálni a pályán.”
“Ami a saját játékomat illeti, magabiztosnak érzem magam, továbbra is szeretnék meccseket nyerni és segíteni a csapatnak. Át kell mentenünk a jó formánkat a következő találkozókra is.”
“Háromnaponta jönnek a mérkőzések, borzasztó szoros a naptárunk, de remek sorozatban vagyunk, most nyertük meg a derbit, így jó helyzetben várhatjuk a visszavágót. De most a Rayo elleni bajnokira koncentrálunk, ami a legfontosabb, aztán jöhet a többi találkozó.”