Ancelotti: Nem érdemeltünk vereséget
Ancelotti:
„Két igazán magas szinten álló csapat találkozott egymással. Az elsõ órában mi voltunk a jobbak, jól játszottunk. A második gólig ez így is maradt. Aztán sokkal nehezebb lett a helyzet. Az elsõ félidõt visszük magunkkal, ahol kiválóak voltunk; irányítottuk a játékot, elõl veszélyesek, hátul pedig szilárdak voltunk.”
„Végül egy kis higgadtság hiányzott az egyenlítéshez. Túl sok ötlet nélküli hosszú labdával operáltunk. Jó egy óránk volt, illetve még 30 nem olyan jó percünk. Tovább kell haladnunk ezen az úton, mivel a csapat rengeteget javult. Nehéz azt mondani, hogy a jobb csapat nyert.”
„Az elsõ órában mi voltunk a jobb csapat, az utolsó fél órában pedig a Barcelona kontrái ellenállhatatlanok voltak. Végül õk nyertek, de mindkét csapat érdemelt volna valamit. A Barcelona most négy pontos elõnyben van, de nem fogunk megállni.”
„A bajnokságnak még nincs vége. A Barcelona vezet, ahogy korábban mi. Bármi megtörténhet a futballban. Sokkal nehezebb dolgunk van most, de nem fogjuk elõtérbe helyezni a Bajnokok Ligáját. A bajnokság és a BL is egyformán fontos.”
„Jobb így, hogy megmutattuk, milyen eredményesen tudunk mûködni, ez a legutóbbi meccseinkrõl hiányzott. Folytathatjuk innen, önbizalmat meríthetünk a következõ bajnokikra és BL-meccsekre. Nem örülök a végeredménynek. Arra a csapatra van szükség, amelyik az elsõ órában mutatott játékot az egész mérkõzésen hozni tudja.”
„Voltak helyzeteink, de nem volt szerencsénk. Amikor egy csapat ilyen kiegyensúlyozott és megszerzi a vezetést, akkor hatalmas elõnyre tesz szert, hiszen kontrázhat. Nem volt fizikális gondunk, inkább mentális. Próbáltunk fordítani, de nem úgy, ahogy az elsõ órában játszottunk. Sokkal bonyolultabb dolgokkal próbálkoztunk.”
„Úgy játszottunk, mint ahogy mindig. Próbáltunk két négyes sort kialakítani védekezésben. Bale visszaállt védekezni, támadásnál pedig három támadóval mentünk elõre. Ahogy nekünk, úgy nekik is jó megoldásaik vannak a rögzített helyzetekre. Aztán Suáreznek épp elég területe volt, kihasználta a képességeit, hogy betaláljon. Nem gondolom, hogy védelmi hibák eredményezték a gólokat.”
„Cristiano Ronaldo egy igazán tökéletes meccset játszott. Keményen dolgozott, mindig veszélyes volt elõl. Veszélyesen lõtt, kapufája is volt. Ugyanazt a Cristianót láthattuk, mint bármikor.”
„Mindkét középsõ középpályás sokat dolgozott védekezésben és támadásban is. Modric és Kroos nagyon fontosak. Lehet, hogy a végére kicsit elfáradtak.”
Sergio Ramos:
„Egy olyan Madridot láthattunk, amely mindent beleadott, akinek az edzõje remekül felkészítette a csapatot. Több helyzetünk volt náluk az elsõ félidõben, egy kis szerencse hiányzott a kapu elõtt, amivel eldönthettük volna a találkozót. Ezek a meccsek mindig ilyenek, tudtuk, hogy nagyszerû csapat ellen lépünk pályára.”
„Az elsõ félidõben nagyon magas szinten játszottunk, bár a másodikban inkább õk irányítottak. Sajnáljuk, hogy nem tudtuk befejezni az akcióinkat. Négy pont igazából semmi, tovább harcolunk a bajnoki címért.”
„Ezek a meccsek mindenkitõl kivételes koncentrációt igényelnek, úgy a játékosoktól, mint a bíróktól. Mateu Lahoz egy olyan játékvezetõ, akit csodálok, bár megvannak a saját módszerei.”
„Korábbi éveim során azt tapasztaltam, hogy sosem szabad feladni. Veszítettünk már el bajnokságokat hét pontos elõnybõl, ahogy õk is. Fontos, hogy nyugodtak maradjunk, tovább dolgozzunk és azt a meccsritmust tartsuk, amit itt céloztunk meg, még akkor is, ha nem sikerült nyernünk.”
Modric:
„Nagyon jól játszottunk a második gólig. Sokkal jobbak voltunk, mint a Barcelona, két vagy három gólt is szerezhettünk volna az elsõ félidõben. Amíg be nem lõtték a második góljukat, nagyon jól védekeztünk és támadtunk, több gólt is szerezhettünk volna.”
„Ezután már nem voltunk ugyanaz a csapat, mint az elsõ játékrészben. A következõ meccseken arra kell törekednünk, hogy úgy játsszunk, mint az elsõ órában. Semmi nem dõlt el, sok pontért kell még játszani, a végsõkig harcolni fogunk. ”
„Talán a második góljuk egy mentális pofon volt a csapatnak. A fáradtság is szempont volt, hiszen minden labdáért harcoltunk. Büszkék lehetünk az elsõ 70 percben mutatott játékunkra, de ilyen a foci.”
Marcelo:
„A mérkõzés néhány szakaszában jobbak voltunk, az elsõ félidõben és a második félidõ elején a labdát is többet birtokoltuk, de végül õk voltak jobbak. Kulcsfontosságú meccs volt, mivel ha nyertünk volna, akkor eléjük kerültünk volna a tabellán, de még vannak hátra meccsek, tovább harcolunk.”
„Sosem fogjuk feladni, tovább küzdünk, gondoskodni fogunk róla, hogy a hibáinkat ne kövessük el újra. Most nem magunktól függünk, így sokkal nehezebb dolgunk van, de a végsõkig harcolni fogunk.”
Pepe:
„A labdarúgás ilyen, a Barcelona pedig egyetlen rögzített helyzetbõl betalált. Jól játszottunk az elsõ félidõben, a második gól pedig kivégzett minket.”
„Sokat kockáztattunk, a második gól után pedig nem maradt elég bizodalmunk a saját játékstílusunkban. Ekkor dolgozott ki a Barcelona több helyzetet, mi pedig sokkal inkább a szívünkkel akartuk megoldani a dolgokat, mint az eszünkkel.”
„Nem veszítettük el a bajnokságot. Hosszú még az út a végéig, tudjuk, hogy képesek vagyunk megnyerni azt. Minden meccset meg akarunk nyerni. Harcolni fogunk a végsõkig, ezt követeli meg a Real Madrid címere. Jó példa a tavalyi idény, ahol az utolsó meccsen dõlt el a bajnoki cím sorsa.”
„Tudtuk, hogy fontos lépést tennénk elõre, ha gyõznénk, de azzal is tisztában voltunk, hogy rengeteget kellene dolgozni, hogy bajnokok legyünk. Tovább dolgozunk. A végsõkig harcolnunk kell.”
Szemtõl szemben: Barcelona – Real Madrid
Mielõtt belekezdenénk, ismerkedjünk meg veletek is egy kicsit. Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?
Pásztor Diána: 2002. Meglepõ módon nem a Kilencedik volt az, ami miatt elkötelezõdtem, hanem a futball vb, s egészen pontosan a brazil válogatott egyik legjobbja, Roberto Carlos. Imádtam minden megmozdulását a pályán, s persze egy 12 éves gyereknek az is nagyon szimpi tud lenni, ha a szeretett sportoló megnyerõen mosolyog egy reklámban, ne adj’ isten még énekelni is elkezd. Aztán megkérdeztem apukámat, hogy ez az ember hol focizik, mert kizárt dolog, hogy négy év múlva lássam legközelebb – na így jutottam el a Real Madridhoz, aminek õsöm nem feltétlenül örült… Persze rövid idõ elteltével már nem csak RC volt a lényeg, de õ a mai napig a legkedvesebb játékosom.
Dobai Róbert: 1994 – Barca-FC Porto – BL elõdöntõ. Koeman átvett egy labdát a félpályán, felkocogott 30-35 méterre… a többi már történelem. A mai napig elõttem van, ahogyan tekeredik a labda. Persze csak évekkel késõbb jöttem rá micsoda játékosok voltak abban a csapatban is: Romario, Sztoicskov, Laudrup, Guardiola… De minden ott kezdõdött.
Mit csináltok egy átlagos meccsnapon? Van esetleg egy jól bevált módszeretek, szokásotok, amit alkalmaztok a mérkõzések elõtt?
P.D.: Átlagos meccsnaphoz nem igazán kötõdik semmilyen szokásom, maximum tévé hiányában a streamvadászat, illetve ha sikerül elmenni egy közös meccsnézésre, akkor a citromos sörkészítmény-cézársaláta kombó. De egy El Clásico egészen más. Olyankor általában az egész hetemet betölti a mérkõzésen való agyalás, apuval megbeszéljük, hogy a meccs elõtt és a meccs után sem beszélünk pár napig a jó viszony fenntartása érdekében (szegény Barca-drukker, de ezt leszámítva rendes ember ). A klasszikus napján nem feltétlenül érdemes hozzám szólni, konfrontálódni pedig végképp nem, igen feszült hangulatba tudok kerülni, ami nem biztos, hogy normális, de ez már így marad. Egyébként pedig a végeredménnyel kapcsolatos elõérzeteimrõl babonából sosem nyilatkozom, sõt, semmilyen esélylatolgatásba nem szeretek belemenni, az „arcoskodás” pedig végképp távol áll tõlem, még akkor is, ha épp úgy érzem, lényegesen jobb formában vagyunk.
D.R.: Nincs se szeánsz, se ima, és realosokat sem áldozok. Egyszerûen csak örülök, hogy láthatom a csapatomat.
Volt szerencsétek már élõben megtekinteni kedvenc csapatotok mérkõzéseit?
P.D.: Igen, eddig három alkalommal volt részem ebben a fantasztikus élményben. Az elsõ, és a mérkõzések súlya szempontjából a legfontosabb a tavalyi BL-elõdöntõ volt Münchenben, sosem felejtem el. Akkor voltam életemben elõször igazán nagy stadionban, sokkoló látvány volt, percekig csak csöndben ültem és néztem. Addig nem látott az ember focimeccset, amíg élõben nem látott egyet egy ilyen pályán, ez biztos… Ramos két gólja után még volt bennem némi félsz, de persze hihetetlenül boldog is voltam. 3–0-nál pedig már elkezdtem könnyezni. Akkor biztos volt, hogy ezt nem fogják behozni. A félidõben telefonálgattam, sms-eztem haza, a Sugárban ülõ szerkesztõtársaknak, hogy hallják-e a tábort a tévében, hallják-e, micsoda hangulat van. Óriási este volt. Ezen kívül tavaly nyáron megvalósult életem legnagyobb álma is, egy bõ hetet Madridban tölthettem, s háromszor is átléphettem a Santiago Bernabéu küszöbét. A spanyol Szuperkupa elsõ – nem túl eredményes, de számomra akkor is hatalmas élményt jelentõ – találkozóján kívül ellátogattam a Córdoba elleni elsõ bajnokira is, s persze egy stadiontúrán is részt vettem. A hely szellemének erejét jól mutatja az is, hogy testvérem, aki Barca-drukker – ez egy ilyen család, mit tegyek… – élete legnagyobb élményeként tartja számon az utazásunkat, s gyakorlatilag azóta is minden héten felemlegeti.
D.R.: Még nem, de idén végre eljön a nagy nap!
Mindkét csapat nagy szurkolótáborral rendelkezik Magyarországon, sõt a magyar madridistáknak van hivatalos szurkolói klubja is. A Barcelona szurkolóinak van ilyen jellegû hivatalos csoportosulása hazánkban? Mi a véleményetek az effajta kezdeményezésekrõl?
P.D.: Számomra nagy öröm, hogy megismerhettem a Peña Madridista Húngarát, s az is, hogy bekerülhettem a honlap szerkesztõségébe. Olyan emberekkel találkoztam itt, akik hozzám hasonlóan fanatikusok, s tudom, hogy nem néznek hülyének a rajongásom miatt, megértik, és partnerek is benne.
D.R.: Többek közt a ti példátok is mutatja, hogy igen, egyértelmûen van értelme az efféle kezdeményezésnek. Õszintén szólva, fogalmam sincs akad-e ilyen hivatalos szurkolói klubja a Barcásoknak. Több közösségrõl is tudok persze, mint az Eurobarca, (õk rendszeresen járnak közös meccsnézésekre is), a Barcanoticias, és persze ott vagyunk mi is, a Tot El Camp blog, ahol egészen parádés kis közösség alakult ki.
Térjünk is át a klubokra. Milyennek értékelitek csapatotok idei szezonját?
P.D.: Nem indult rosszul, bár az átütõ erõt egyszer sem éreztem igazán. A majdnem rekorder gyõzelmi szériát sem értékeltem úgy, hogy idén majd mindenkit a porba sújtunk, mert a számok mögött nem láttam azt a magabiztos játékot, amit szerettem volna. Persze, nagyon nincs okunk panaszra az idény elejét illetõen, az új játékosok egészen gyorsan és jól beilleszkedtek, de Bale már augusztus óta árnyéka tavalyi önmagának, emellett rengeteg sérülés nehezítette a csapat dolgát, szóval akad zavaró tényezõ. CR7 mostanában többször felidézte régi, irritáló önmagát, de alapvetõen empatikus ember vagyok, s így van hajlamom elnézõbben viszonyulni a dolgaihoz az Irina-történet fényében. Remélem, mihamarabb összekapja magát, mert ha neki nem megy, és Bale is gyenge, akkor nagy a baj. Modric végre visszatért, ez optimizmusra adhat okot, de egyébként is úgy gondolom, hogy inkább mentálisan vannak gondok, amiken még mindig könnyebb segíteni, mintha nem tudnának focizni a srácok… A Schalke elleni meccs ezt nagyon megmutatta. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Real Madrid ennyit tud, a Napnál is világosabb, hogy a fejekben van rendetlenség.
D.R.: Luis Enrique eddig azt hiszem minden elvárásnak meg tudott felelni, még ilyen vezetõséggel a háta mögött is. Ebben az eredetileg (újra) átmenetinek induló évben rengeteg dolgot megreformált, szépen lassan a kerettel is összecsiszolódott, és taktikailag is rendre jó döntéseket hoz. A dolog érdemi része persze még csak most jön, s könnyen maradhatunk serleg nélkül, de eddig meggyõzõ, és azt hiszem jó úton haladunk.
Milyennek értékelitek az ellenfél szezonját?
P.D.: Suárez ugyan késõbb csatlakozhatott csak a Barcelona legénységéhez, de feltalálta magát már az elsõ percektõl kezdve. Az MSN a legfõbb oka annak, hogy most tartani kell a katalánoktól – a középpálya és a hátsó alakzat ugyanis elmarad attól, amit tökéletesnek lehetne nevezni. Öltözõi problémákról hallani a Barca háza táján is, egy-egy nem várt zakóba belesétáltak az idényben, a BL-szereplésük eddig eredményes, de részükrõl sem érzem azt a mindent elsöprõ, egységes játékot (nyilván ezt másfajta elõjellel élem meg, mint a Real esetében). Sok a közös pont szerintem most a két csapatot illetõen, nagyon hasonlóak a teljesítmények, de formaidõzítés terén most mindenképp az ellenfelünk van elõrébb, sajnos.
D.R.: A Real olyan atomfocit nyomott az év elején, amilyet már nagyon régóta nem láttam tõlük. Rendkívül összeszedett társaságnak tûntek, ahol mindenki a helyén volt, Modric és Kroos beépítésével pedig már-már elkönyveltem a madridi elsõ helyet is. Most egy kisebb gödörben vagytok, de ha jól emlékszem Ancelotti tavaly is eljátszotta ezt… Aztán tudjuk hogyan végzõdött.
Az utóbbi 10 évben gyakorlatilag kétcsapatos ligának hívták a spanyol pontvadászatot, de tavaly az Atlético Madrid is megmutatta, hogy velük is komolyan számolni kell, végül pedig a ligát is megnyerték. Mit gondoltok, idén is harcban lehet a végsõkig mindhárom csapat a bajnoki címért, vagy újra a Barca – Real páros tagjai közül fog kikerülni a gyõztes?
P.D.: Az Atlético szerintem kiszállt a történetbõl, sajnos minket oktattak a szezonbeli találkozókon, voltak igen fájdalmas pillanatok is… de ezen kívül kezd akadozni Simeone gépezete. Amit õszintén szólva nem bánok, mivel legkevésbé sem szimpatizálok a stílusukkal, játékfelfogásukkal.
D.R.: Utóbbi. Az Atleticóra tavaly a megbízhatóság volt jellemzõ, a kicsiket ledarálták, a nagyok ellen pedig legalább egy döntetlenre jók voltak. Idén is lophat néhány pontot, de távolról sem képviselnek akkora játékerõt, mint tavaly. Jövõre azonban újra számolni kell majd velük, ahogy a Valenciával is.
Az idei szezonban volt már egy Clásico, ami 3:1-es madridi sikerrel végzõdött. Hogyan értékelitek azt az összecsapatást?
P.D.: A mérkõzés elején nagy riadalmat keltett a Barcelona gyors találata, ám utána olyan koncentrációt és lelki erõt mutattak a játékosok, amit jó volna mostanában is produkálni. Fegyelmezettek voltak, a saját játékukat játszották, s nagyon magabiztos gyõzelem lett a vége. Persze, Messi óriási ziccert vétett, s ha az bemegy, egészen máshogy is alakulhatott volna. De hál’ Istennek nem így lett.
D.R.: Teljesen megérdemelt hazai gyõzelem.
Milyen elvárásaitok vannak a csapatotokkal szemben az idei szezonra vonatkozóan?
P.D.: A bajnoki gyõzelem mindenképp, s ez a reálisabb elvárások közé tartozik. A Bajnokok Ligája megjósolhatatlan, nyilván nagyon jó lenne címet védeni, de ha kizárólag a jelenlegi formából indulok ki, akkor ez nem fogalmazódhat meg elvárásként, maximum egy vágyálom lehet. A Clásico után okosabbak leszünk. Ha ott a képességeihez méltó módon szerepel a csapat, akkor bármi lehetséges.
D.R.: Luis Enrique mindent meg akar nyerni. A kupadöntõben már ott vagyunk. Csalódás lenne, ha nem sikerülne megszerezni. A BL lutri, és rettentõen nehéz, de egy ilyen Messivel és védekezéssel (ha a sérülések is elkerülnek) bármire képesek lehetünk. A ligát, bízom benne, hogy behúzzuk, mert fizikailag jobban fogjuk bírni.
Jelenleg mik a csapatotok erõsségei és gyengéi?
P.D.: Nagy szerencse, hogy Isco, Marcelo vagy Pepe az utóbbi idõben nagyon jó formában van, hiszen ez ellensúlyozza, hogy sokan a mélypont irányába tendálnak. Bale érinthetetlensége egyértelmûen gyenge pont, ahogy CR labilitása is. A védelem nagyon érzékeny a sérülésekre, sajnos többször láthattuk, hogy a cserejátékosok nem mindig tudnak megfelelõen hozzájárulni a csapat sikeréhez. Feltétlenül jó, hogy Modric visszatért, mert az instabil terület a középpálya, nincs érdemi szûrés hátrafelé, támadásnál pedig sokszor hiányzik az ötlet. Kroos hihetetlenül igyekszik és akar (na meg persze tud is), de oly mértékben van kizsigerelve, hogy ez nem tud nem meglátszani a játékán. Egy szó, mint száz, kellett a horvát, mint egy falat kenyér.
D.R.: A kiszámíthatatlanság. A támadósorunk egyértelmûen briliáns játékosokból áll, de a Busquets/Mascherano – Rakitic – Iniesta középpálya sokkal masszívabb és nagyobb munkabírású, mint a tavalyi átjáróház. Hátul Bravo és ter Stegen is kiváló befektetés volt, elõttük pedig sokkal kiegyensúlyozottabb a védelmi vonal. Piqué újra a világ legjobb védõi közé sorolható, Alba pedig abnormális, mit lenyom egy-egy meccsen. Az újra mûködõ letámadásunk miatt Mascherano szerepe és megítélése is helyrebillent, Dani Alves meg… maradjunk annyiban, hogy õ olyan amilyen, de Ronaldot nagyon jól ismeri. Gyengeségként talán az elpuskázott helyzeteket emelném ki, ill., hogy nem zárjuk le idõben a “megnyert” mérkõzéseket, és visszaengedjük az ellent a meccsbe… ez rendkívül bosszantó tud lenni. Hátul is akadnak még kisebb-nagyobb gondok, és a labdajáratásunk is lehetne folyamatosabb.
Carlo vs. Luis. Hogyan vélekedtek a két edzõrõl? Miben jobb az egyik, és miben a másik ill. vannak-e gyengeségeik?
P.D.: Ancelottiról mindig azt olvassuk, hogy a játékosaival kiépített személyes kapcsolat a nagy elõnye. Most ez ki fog derülni, hiszen nem túlzás válságról beszélni a sok-sok játékban megmutatkozó hiba, és a kísérõjelenségek láttán – itt a számos ellentmondásos gesztusra gondolok. Enriquérõl nehezen tudnék mit mondani, az szimpatikus, hogy sok más edzõvel ellentétben próbálta az érinthetetleneket is lehúzni a földre. A kezdõcsapatot nem mindig találja el jó érzékkel – de ez Carlóról is elmondható.
D.R.: Carlo Ancelotti a tökéletes ember a Real kispadjára. Rendkívül szimpatikus, nyugodt, rutinos fickó, aki már mindent megnyert. Pontosan tudja, mire van szüksége az ilyen sztárokkal teli alakulatoknak, kit hol kell játszatnia. Hajlamos persze hibákra, pl. túlságosan támaszkodik az alapemberekre (értsd: keveset rotál), ill. néha úgy érzem nem képes felpörgetni a csapatait egy-egy mérkõzésre: Depor – Milan, tavaly a Dortmund, idén Schalke…
Lucho a másik oldalon rendkívül innovatív, és óriási hangsúlyt fektet a kondicionális felkészítésre. A csapatai az év végén fizikailag a mezõny legjobbjai közé tartoznak, sõt… Kemény és határozott fickó, aki nagyon nehezen megy bele kompromisszumokba, ez talán jó és rossz tulajdonsága is, de hisz magában és a projektjében. Az, hogy viszonylag zöldfülû edzõ, szintén megosztja az embereket, hisz rutintalan, ugyanakkor tele van bizonyítási vággyal és energiával, ami szintén nagyot tud dobni egy csapat hozzáállásán.
Mi a véleményetek a két csapat nyári átigazolási politikájáról?
P.D.: Di María eladását borzasztó lépésnek tartottam, s nem is elsõsorban azért, mert a játéka hiányozna, pótolhatatlan lenne, hanem a morálra való negatív hatása miatt. Csodálatos idény, amiben talán CR mögött neki van a legnagyobb szerepe – mehet Isten hírével. Sokan sokfélét mondtak arról, miért távozott, én nem tudom, nem voltam ott, de hasznos lett volna, ha õt valamilyen módon megtartja a vezetõség. James reklámértéke folytán kerülhetett a klub látóterébe, de szerencsére nem okozott nagy csalódást, bár a hûha-élmény még várat magára. Chicharitóról nem nyilatkoznék, abszolút semlegesen viszonyulok az ittlétéhez. Azt jó lépésnek tartottam, hogy a fiatalok, mint Morata vagy Casemiro távoztak olyan csapatokhoz, melyek folyamatos lehetõséget biztosítanak számukra a pályán. Fõleg utóbbi kapcsán gondolom azt, hogy alapvetõ fontosságú lehet a következõ években. Xabi Alonso távozása egészen más tészta, nem az átigazolási politikához kapcsolódik. Õ nagyon hiányzik, nagy kedvencem volt.
D.R.: Eltérõ, de mégis van közös vonás, hisz sokszor sírva röhögünk mi is, meg ti is. Különösebb gondom nincs a Real transzferpolitikájával. Óriási privilégium ilyen összegekért igazolni játékosokat, és ha megtehetik, miért ne tennék. Másik dolog persze Pérez hozzáállása a kerethez, és Barcásként remélem, folytatja ezt a “leszarommintmondCarlo” elvet, és továbbra is fõként pénzügyi befektetésként tekint a Real játékoskeretére.
A Barca középhátvédre várt kb 3-4 évet. Mit is mondhatnék, Zubi megoldotta. Rakitic és Suarez leigazolása rendkívül jó döntés volt. Mátyással sincs gondom, kiegészítõ embernek több mint jó, többre sajnos nem hivatott. A Vermaelen-Douglas kombó pedig a Zubi igazolások csimborasszója.
Ki a csapatotok legjobb játékosa?
P.D.: Szerintem ez egyértelmû, Cristiano Ronaldóhoz nem fogható senki, s nem csak a Real Madrid öltözõjében… Lehet, hogy Messi sokkal inkább született tehetség és természetesebb a játéka, de Ronaldo a kitartás, a munka, szorgalom igazi mintaképe, se ezért mindenkitõl tiszteletet érdemel. Remélem, hamarosan a viselkedése is újra a felnõttebb, szimpatikusabb énjét tükrözi majd.
D.R.: Song, csak most kölcsönadtuk a West Ham-nek.
Van olyan játékos a saját csapatotokban, akin mindenképpen túladnátok a következõ átigazolási idõszakban?
P.D.: Szegény Illarramendit már a kezdetektõl fogva nem tudom értelmezni. Khedira az utóbbi idõben egész használhatóan mûködött magához képest, de õ mindenképp menni fog. Könnyeket azért nem hullajtok majd. Bale érdekes kérdés. Amit mostanság mûvel, az nem csak a Real Madridhoz, hanem önmagához is méltatlan, ahhoz képest, hogy hátvédként indult, számtalan esetben ragad elöl, amikor hátra kéne rohanni kisegíteni a társakat. A legegyszerûbb labdaátvételnél is elpattan tõle a labda… Ez a félvállról vétel nézhetetlen. Ugyanakkor semmiképp nem adnám el – egyrészt azért, mert aligha kapná meg érte a klub azt a csillagászati összeget, amit korábban kifizetett, másrészt egy gyengébb idény után elég igazságtalan dolog megválni valakitõl. Remélem, hamarosan összeszedi magát.
D.R.: Douglast vihetitek, tokkal vonóval.
Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti kedvenceitek kapujára?
P.D.: Az MSN-bõl gyakorlatilag bárki bármikor gólt szerezhet, nem lesz egyszerû dolga a védõinknek, tömény koncentrációt igényel majd a meccs.
D.R.: Cé. De akik igazán mozgatják a Realt az Modric, Isco, és a két szélsõvédõ – Carvajal és Marcelo. Õk jelentik sokszor a szükséges extrát, ha a BBC kifingott.
Van olyan focista az ellenfél keretébõl, akit szívesen látnátok saját csapatotokban?
P.D.: Rakitic nem lenne rossz, de olyan nagyon õt sem erõltetném. Játéktudást tekintve természetesen sokan vannak, akik megállnák a helyüket, de nagyon nehezen tudnám elképzelni õket a mi mezünkben.
D.R.: Simán. Varane és Isco nálam bõven elférne a bõ keretben, Modric játékát pedig régóta kedvelem. Cserébe odaadnám Masipot és Dongout kölcsönbe fél évre.
Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? Mi ennek az oka?
P.D.: Húha, nem rövid a sor… Lehet, egyszerûbb lenne, ha a szimpatikusakat sorolnám. (nevet) Akiket nagyon nehezen tudok elviselni, az Jordi Alba és Busquets, valamint Neymar, amikor fetreng. Messinek a pályán kívüli viselkedése irritál elsõsorban, a szurkolókkal való viszonya. Képmutatónak tartom, bár manapság egyre kevesebben hiszik el róla, hogy „jó fiú” – ahogy Blatter mondaná.
D.R.: Maradjunk annyiban, hogy szerintem amikor a démonok szexelnek, akkor Pepére gondolnak. Tisztában vagyok vele, hogy idén példaértékû a játéka, de vannak dolgok, amiket egyszerûen nem lehet, és nem is tudok elfelejteni. Arbeolát szintén aljas védõnek tartom, kíváncsi lennék mivel zsarolja Pérezt, de ez már tényleg a ti gondotok. 🙂
A hétvégi mérkõzés játékvezetõje Mateu Lahoz lesz. Milyen emlékeitek vannak errõl a bíróról? Õ képes lehet kézben tartani egy ilyen összecsapást?
P.D.: Hát annak mindenképpen örülök, hogy nem Undiano sporttárs vagy Clos Gómez fújja majd a sípot… Lahozzal nem rosszak az eredményeink, ráadásul nyertünk már Clásicókat úgy, hogy õ dirigált. Meglátjuk. Egy ilyen meccs amúgy is felnagyítja az esetleges tévedéseket, kisebb hibákat is, nem könnyû feladat. Bízzunk benne, hogy a kissé labilis embereink (pl. Ramos, Pepe) bírni fogják idegileg az összecsapást.
D.R.: A Mourinhos idõszaknak vége, Carlo pedig jobban szereti a fair küzdelmet, mint a bokacsattogást, ezért nem is foglalkoztat, ki fújja majd a sípot.
Bár sokáig a habfehér alakulat vezette a tabellát, most mégis a gránátvörös-kékek várják listavezetõként, 1 pontos elõnnyel az összecsapást. Számít ez valamit? Ha kikap a Real Madrid, akkor az megpecsételheti a sorsukat?
P.D.: A Madridnak most sokkal jobban kell a gyõzelem, pontosan a korábban ecsetelt hullámvölgy miatt. Egy Clásico megnyerése a BL-ben is hasznosítható lendületet adna a csapatnak. Ha kikapunk, az még jobban elmélyíti a gödröt, növeli a feszültségeket. Fõleg, ha esetleg egy nagyobb pofonba szaladunk… Ebbe inkább bele sem gondolok
D.R.: Nem és nem. Aki a Real Madridot lebecsüli, az egy idióta. Majd ha matematikailag sem érhetnek be minket, akkor mondom, hogy ok, megvan. Lélektanilag persze sokat adhat a gyõzelem, de még 10 forduló hátra van, a különbség pedig túl kicsi a két csapat között.
Az idény elsõ fele a BBC-rõl, az utóbbi idõszak azonban inkább az MSN-rõl szólt. Mit gondoltok, mi lehet az éles váltás oka?
P.D.: Nem nagyon ragoznám, alapvetõen gyengébben muzsikál most a Real, Bale formán kívül, Ronaldo nincs jelen, csak testben… Benzema meg hol ilyen, hol olyan, ahogy azt már megszoktuk tõle pár év alatt. Benne egyébként nagyon bízom, mert jellemzõen nagy téttel bíró meccseken jön elõ belõle az akarat.
D.R.: Ebben szerepet játszik az egész csapat, a sérülések, no meg, hogy Lucho jobban rotál a szezon kezdete óta. Volt is ebbõl felhördülés eleinte Barca oldalon, de csak megtalálta a “gála kezdõt”, azaz az idõ megint csak õt igazolta.
Milyen játékot vártok a szezon második El Clásicójától?
P.D.: Sok múlik majd Lahoz játékvezetésén. Ha az elején nem fogja meg a játékosokat, akkor nyilvánvalóan el fog durvulni. Tizenegyes is gyakran elõfordul ezeken a meccseken. Abban reménykedek, hogy Ancelotti elõhúz valami használhatóbb taktikát és felállást, de tudjuk, mennyire várhatók tõle meglepetések… A Barcelona le fogja rohanni a Realt, gyorsan gólt, gólokat akarnak majd szerezni, ebben biztos vagyok, õk így játszanak, s mi talán a kontrákra építünk majd elsõsorban, hiszen az lehet mûködõképes egy kinyíló Barcával szemben.
D.R.: Rendkívül élvezetes, sok gólos, jó meccs lesz.
Mi az, ami eldöntheti a meccset?
P.D.: A gól. (nevet) Egyébként nyilvánvalóan az, hogy sikerül-e túllépnie saját démonain a csapatnak, hogy el tudja-e felejteni az elmúlt idõszak csúnyább történéseit. A Real Madrid keretét tekintve egy jobb csapat kéne, hogy legyen. Ha kijön a forma, akkor meglehet a mérkõzés.
D.R.: Mennyire tudjuk érvényesíteni az akaratunkat, és a csapat mennyi helyet tud csinálni Messinek.
Milyen kezdõvel küldenétek ki a pályára saját csapatotokat?
P.D.: Casillas, Carvajal, Ramos, Pepe, Marcelo, Isco, Modric, Kroos, Bale, Benzema, Ronaldo. De Bale-t már a félidõben cserélném, ha tökéletlenkedik, Jesérõl tudjuk, hogy nem hatja meg az sem, ha a Barca az ellenfél. Ugyanúgy Ramos és Pepe esetében is résen kell lenni, ha elgurul a gyógyszer, akkor még idõben be kell hozni Varane-t, tíz emberrel esélytelenek vagyunk.
D.R.: Az egyetlen kérdés a helyi “kedvenc” Busquets játéka. Ha õ játékra alkalmas, akkor õt kezdetném Mascherano helyett a középpályán, a kisfõnök meg mehet Piqué mellé a védelembe. A többi a szokásos, azaz: Bravo, Dani Alves, Piqué, Mascherano, Jordi Alba, Busquets, Rakitic, Iniesta, Neymar, Suarez, Messi
Hol fogjátok nézni a rangadót? Van esetleg valamilyen törzshelyetek?
P.D.: Babonából eddig nem nagyon néztem Clásicót a Sugárban, bár hatalmas a hangulat – de a legritkább esetben hoztam szerencsét. Most terveztem, hogy szembeszállok a sorssal, de sajnos kicsit lesérültem, úgyhogy marad az otthoni, tévés megoldás.
D.R.: Törzshelyem nincs, és tervem sem a hétvégére.
Végezetül mondjatok egy tippet – gólszerzõkkel együtt – a meccs végeredményét illetõen!
P.D.: Ezt a fentebb már részletezett okokból kihagynám. 😉
D.R.: Egy klasszikus 5-0-val megint kiegyeznék, de inkább mondok egy konzervatívabb 3-1-et ide. (Neymar, Messi, Suarez és persze Ronaldo, szigorúan tizenegyesbõl.)
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltatok!
Ancelotti: Tavaly a Király-kupa döntõje volt a kulcs
Carlo, sokat beszéltek önrõl és a munkamódszereirõl, de hogy látja ön? Milyen az igazi Carlo Ancelotti?
Én csak egy edzõ vagyok, aki nagyon szereti a munkáját, aki még élvezi azt, és próbál jó és szoros kapcsolatot ápolni a játékosaival. Valaki, aki mellettük dolgozva próbálja megvalósítani a célokat, amiket a klub lefektet.
Az ultra-profi modern játékban mennyire nehéz jól érezni magát a játékosaival?
Nem az. Karrierem során a legmagasabb szinten dolgoztam a legfelelõsségteljesebb és legprofibb játékosokkal. Azt mondanám, hogy minél magasabb szinten játszanak, a másik két dolog annál inkább kivehetõ. Ez teszi olyan egyszerûvé az egészet, különösen a Real Madridnál. Itt egy nagyon koncentrált, motivált játékosokból álló csoportot találtam, akik jól dolgoznak együtt csapatként. Remekül kijönnek egymással, ami sokkal gördülékenyebbé tesz mindent.
Mit helyezne az elsõ helyre a három közül: a játék mentális, taktikai vagy technikai oldalát?
Úgy gondolom, hogy jelenleg a futballban a mentális oldal a legfontosabb. Alapvetõ fontosságú, hogy mindenki motivált legyen, még azok is, akik nem játszanak. Aztán jöhet a taktikai rész, felépíteni egy egységes csapatot, majd rávenni a játékosokat, hogy áldozzák be egyéni érdekeiket a csapat javára.
Olyan klubok hívására válaszolt, mint az AC Milan, a Chelsea, a PSG, most pedig a Real Madrid, az állandó nyerési kényszerrel. Mi a legnehezebb kihívás ezen a szinten?
Egy edzõ számára a legfontosabb a játékosaival kialakított kapcsolat. Lehet, hogy vannak ötleteid, de nekik kell ezt edzésen begyakorolni, majd megvalósítani. Ha jó a kapcsolat köztetek, akkor a játékosok könnyebben teszik ezt meg. Vagyis ez a legnehezebb része. Aztán persze a Real Madridnál gyõznöd kell, a PSG-nél gyõznöd kell… De lényegében minden csapatnak megvannak a saját céljai. Elkerülni a kiesést vagy megnyerni egy európai kupát. Ezért is érzem azt, hogy bármely szinten is dolgozol, mindig ugyanazokkal a problémákkal találkozol szembe.
Ha ki kellene emelnie egyetlen pillanatot a sikeres 2014-bõl, melyik lenne az és miért?
Úgy gondolom, hogy a szezon kulcsfontosságú összecsapása a Király-kupában volt a Barcelona ellen, Valenciában. Bár a legszebb pillanat kétség kívül a Bajnokok Ligája döntõje volt Lisszabonban, ahol hosszú várakozás után elhódítottuk a Tizediket a Real Madridnak.
Abban a döntõben a Madrid az Atléticót gyõzte le, mely csapat edzõje az a Diego Simeone volt, aki önhöz hasonlóan esélyes volt az Év Edzõje-díj megnyerésére. Mit tud mondani róla?
Csodálatos szezonja volt. Egy korábban alig ismert csapata volt, akiket aztán képességeinek, karakterének köszönhetõen a spanyol bajnokság élére vezényelt. Szerencsére nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját. (nevet) De képes a saját erejét és karakterét a csapatára vetíteni, ezért is jutottak el a döntõig.
Kontinentális címet szerzett a Real Madriddal Marokkóban. Mi a véleménye a klubvilágbajnoki cím megnyerésérõl?
Olaszországban azt mondanánk, hogy ez volt a hab a tortán. A torta volt a Bajnokok Ligája megnyerése, majd feltettük erre a cseresznyét is a klubvilágbajnokságon aratott gyõzelemmel. Ez egy nagy trófea, melyért csak az egyes földrészek bajnokai versenyeznek. Azt mondanám, hogy ez egy fantasztikus év megkoronázása, természetesen nagyon szerettük volna megnyerni.
Tiszteletnek örvend Argentínában, mivel a San Lorenzo minden játékosával kezet rázott a döntõ után. Mit gondol, miért keltette fel az érdeklõdést ennyire ez a gesztus?
Nem tudom. Úgy gondolom, hogy ezen a szinten nagy a kölcsönös tisztelet, legalábbis az edzõknél. Néha lehetnek nézeteltérések, különösen a mérkõzés közben, ahol nagy lehet a feszültség, az idegesség és a furcsa félreértés, de általában a mély tisztelet a jellemzõ. Azt mondanám, hogy ennek a része volt az a gesztus, amit tõlem láttak.
Váltsunk témát egy kicsit. Hogyan írná le Cristiano Ronaldót?
Nagyon sok embert meglepett. Ahogy már sokszor mondtam, õ egy olyan játékos, aki egyedi a professzionalizmus és a felelõsség szempontjából, még ezen a szinten is. Nagyon különleges képességekkel született, de nem áll meg és tovább dolgozik, ami az elszántságának köszönhetõ, ilyen elszántságot pedig csak kevés emberben láttam.
Egyszer azt mondta, hogy Zidane volt az a játékos, akinek leginkább élvezte a játékát, de Cristiano is ilyen?
Így van! (Nevet) Zidane játékát élveztem leginkább az edzéseken, de Ronaldo játéka tetszik a legjobban a mérkõzéseken. Szinte minden meccsen gólt szerez!
Egy utolsó kérdés, mielõtt menne. Fogjuk még látni az olasz válogatott szövetségi kapitányaként?
Szeretném… (gondolkodik). Olaszországban azt mondják, hogy minden 12. évben elérjük a világbajnokság döntõjét. Így történt 1970-ben, ’82-ben, ’94-ben, valamint 2006-ban is. Ha ez folytatódik, akkor 2018-ban ismét eljutunk a döntõbe, bár azt hiszem, hogy még Conte fogja irányítani akkor a csapatot. Aztán van egy másik történetünk: Minden 12. évben játszunk a döntõben, de csak 24 évente nyerjük meg. Így volt 1982-ben és 2006-ban is, követve a mintát, Olaszország következõleg 2030-ban fog gyõzni. 71 éves leszek akkor, úgyhogy van még idõm…
Toni Kroos még sosem…
Toni Kroos még sosem lépett pályára a Nou Campban, így a hétvégén megtörténhet a debütálása a katalán együttes stadionjában. Korábban a Bayern München játékosaként sérülés miatt kellett kihagynia egy BL-találkozót, amit a bajorok lenyûgözõ játékkal, 0-3 arányban nyertek meg.
Mino Raiola (Pogba ü…
Mino Raiola (Pogba ügynöke): „Egyszer megkérdezte egy olasz újságíró, hogy mennyit ér Pogba. Azt mondtam, hogy õ olyan, mint egy Basquiat festmény. Hogy miért? Mert senki nem tudja a pontos értékét. Az emberek nem hisznek nekem, de ha valaki szeretné, akkor 100, 120 vagy 130 millió euró is lehet. Bármelyik klubban sikeres lenne.”
Mino Raiola (Pogba ü…
Mino Raiola (Pogba ügynöke): „Sosem mentem oda a Real Madridhoz, nem könyörögtem, hogy vegyék meg Pogbát. A Real Madrid egy olyan klub, ami úgy veszi a játékosokat, mint más a törölközõket, majd ugyanúgy meg is szabadul tõlük.”
Mino Raiola (Pogba ü…
Mino Raiola (Pogba ügynöke): „A Real Madrid egy olyan klub, akik ha látják, hogy valaki jól játszik hat meccsen egy vb-n, azt megveszik. Mi nem ilyen klubhoz akarunk menni, hanem olyanhoz, amely hisz a Pogbában rejlõ lehetõségekben. Nem zárom be elõttük az ajtót, de kitárni sem fogom.”
Mino Raiola (Pogba ü…
Mino Raiola (Pogba ügynöke): „Mindenki azt mondja, hogy Pogba a legnagyobb potenciállal rendelkezõ játékos, akit valaha láttak. Én vagyok az egyetlen, aki nem beszél az átigazolási piacról vele kapcsolatban. A szerzõdését meghosszabbította a Juventusszal, a klub egyik legfontosabb játékosa.”
Mino Raiola (Pogba ü…
Mino Raiola (Pogba ügynöke): „Ha egy másik klub akarja Pogbát, akkor tegyenek ajánlatot, mi pedig nem beszélünk a pénzrõl. Paul oda fog menni, ahol jól érzi magát, ahol boldog. A Real Madrid azt mondja, hogy nem érdekli õket? Rendben, akkor minket sem érdekelnek õk.”
Gary Lineker: „Sajná…
Gary Lineker: „Sajnálatos, hogy Messi és Cristiano egy korszakban játszanak… De szerintem Messi jobb, õ egy zseni, a különbség pedig ez. Emellett pedig inkább csapatjátékos, mint Cristiano.”